Szíriusz és a nyíl
Bevezetésként lásd nyíl. De bevezetésként olvashatók T, Tír és más címnél írottak is. (Dzsed, Taweret, íj és a nyíl, Íj csillagkép, Szíriusz és a nyíl, Tír, Szohit, Szíriusz és a medvék, Széth és más címnél írottak alapján kellene megszülessen egy összefoglaló írás, csak sok a hiányzó részlet. A Nyilas-Ikrek tengely címnél is szereplő Santillana-féle adatsor mely ide tehető is lett volna, szerepelt Szíriusz és a naprendszer címnél.)
Noah Brosch Sirius Matters című könyvében az – a kultúra-alapító íjfeszítő népek által használt – íj és a nyíl Szíriuszra utalva jön elő, Iránt megelőzően(?) Egyiptomban és Babilonban is. Hogy ez a nyilván hun csillagkép-elképzelés valamiféleképpen egy kutyanemzéssel kapcsolatos teremtésmondával hozható összefüggésbe, ez valószínű. Viszont egyelőre még nem áll rendelkezésemre az a nyelvi adatsor sem, mely alapján el lehetne indulni, mindenesetre, Nyilas csillagkép, kutyanemzés, íj és a nyíl, valamint Nyilas – nyílás vonalon is pina, magyar és munka/labour/operate címnél írottak alapján el lehetne lassan indulni.
Persze a görög ábrázolásokon is Nimrud íját a Bika Csk. irányába feszíti. (Nyilván nem véletlenül: egy régi hagyomány szerint az Univerzum középpontja a Pleiadok Alcyone-ja. Kérdés, hogy milyen középpont: emberi, erkölcsi, vallási értelemben fontos, vagy valóban a Big Bang helye, melyet a mai tudomány az égbolt szinte átellenes helyére, Skorpió/Centaurus irányába tesz.)
Nimrud vadász íja – merre áll és mint öl/nemz cím/alcímnél közben egy újszerű gondolatot vetettem fel: Nimrud íja/nyila a Tejútközpontban lévő vulva irányába is szegeztethet, hiszem szemből nem lehetett megrajzolni.
Ez az elképzelés mondjuk ellentmond száj és más címnél írottaknak, az igaz.

Noah Brosch Sirius Matters...
...című könyvének alábbi sorai a csatolt képpel kiegészítve megvoltak Sothis címnél is:
The square zodiac at Denderah shows α CMa in the form of a five-pointed star between the horns of a cow carried in a boat (Figure 2.10). The boat is followed by the goddess Satet, carrying a bow and an arrow pointed at Sirius, an image probably linked with the Nile flooding. We shall see later that other civilizations adopted a link between Sirius and a bow-and-arrow configuration.
—
A denderai négyzetes zodiákus az α CMa-t egy ötágú csillag formájában ábrázolja egy csónakban szállított tehén szarvai között (2.10. ábra). A csónakot Satet istennő követi, aki íjat és a Szíriuszra irányított nyilat tart, amely kép valószínűleg a Nílus áradásához kapcsolódik. Később látni fogjuk, hogy más civilizációk is átvették a Szíriusz és az íj-nyíl alakzat kapcsolatát.
- José Lull és Juan Antonio Belmonte The Constellations of Ancient Egypt című dolgozatukban a Brosch által elővetített képet pontosítva szólnak arról, hogy a két hasonló név, Sothis és Satet nem egy és ugyanaz; azt írják, hogy (későbbi befolyás miatt?) tulajdonképpen kétszer van meg Szíriusz az Állatövi csillagképek között. Arról is van szó, hogy ez egy későbbi, idegen hatás eredménye is lehet. Ezt Brosch elmulasztja megemlíteni. Lásd a dolgozatot képekkel Sothis.
Sirius itself was called "the Arrow" both by ancient Sumerians and ancient Babylonians (Britton & Walker 1996; see Figure 2.13). The arrow was apparently fired from Orion's bow.
The Babylonian asterism was called "bow and arrow" (MUL.BAN, Chapman-Rietschi 1995; lásd Mul.Ban), and it contained the star δ CMa. Sirius was at the tip of the arrow (Brecher 1979).
The later Persians referred to Sirius as Tir, also meaning "the Arrow."
—
Magát a Szíriuszt az ókori sumérok és az ókori babiloniak is "Nyílnak" nevezték (Britton & Walker 1996; lásd a 2.13. ábrát). A nyílvesszőt nyilvánvalóan Orion íjából lőtték ki.
A babiloni aszterizmust "íjnak és nyílnak" (MUL.BAN, Chapman-Rietschi 1995) nevezték, és a δ CMa csillagot tartalmazta. A Szíriusz volt a nyílhegy csúcsán (Brecher 1979).
A későbbi perzsák a Szíriuszra Tír-ként utaltak, ami szintén "a nyílvesszőt" jelentette.
A csatolt kép Gavin White Babylonian Star Lore című könyvéből való és Urgula címnél is szerepelt. Iráni és indiai csillagtérkép hiányában (utóbbit lásd Mrigashira) megteszi.

Babilonban Szíriusz neve MUL.KAK.SI.DI: a Hamlet Malma írói szerint, "aki megméri a tengerek mélyét[1]". A "Mul" egy csillagokat jelölő előképző, KAK.SI.DI jelentése "nyílvessző", s épp ez a nyílvessző áll a legtöbb meghökkentő íjásztörténet hátterében. Az íj, melyből kiröpítik, az Argo és Canis Maior csillagaiból alkotott csillagkép, s jól ismert Mezopotámia, Egyiptom és Kína övezeteiben. És mivel Istár nevén Vénusz és Szíriusz osztozik, lehet tudni, ki "keveri föl az Apszút Ea előtt".
Noah Brosch írja:
Dittrich (1928) found evidence in Babylonian writings for a red Sirius. He quoted the writing on a stele dated from king A´sur-nasir-apal (885-860 BCE) that these were the days of KAK.SI.DI, which shone as red as copper. KAK.SI.DI was apparently the name Babylonians gave to Sirius; it formed the tip of the arrow in the depiction of one of their constellations as Figure 2.13 show (Brecher 1979).
—
Dittrich (1928) a babiloni írásokban bizonyítékot talált a vörös Szíriuszra. Egy A´sur-nasir-apal király (i. e. 885-860) korabeli sztélén található írást idézett, amely szerint ezek a napok a KAK.SI.DI napjai voltak, amely vörösként ragyogott, mint a réz. A KAK.SI.DI nyilvánvalóan a babiloniak neve volt a Szíriuszra; ez alkotta a nyíl hegyét az egyik csillagképük ábrázolásán, amint azt a 2.13. ábra mutatja (Brecher 1979).
A tír valóban nyíl ma is a perzsában (CzF a tör (vagy tőr?) szóhoz rokonítja).
A Szíriusz korábbi iráni Zend elnevezését, szintén íjász-kapcsolódással, Jankovics Marcelltől és Tilaktól származó passzussal kiegészítve lásd Szíriusz Iránban.
Gavin White Babylonian Star-Lore...
...című (egyelőre ingyenesen le nem tölthető) könyvében találunk arra utalást, hogy ez az íj Pabilsag, a Nyilas íja (bár ez furcsamód az éji éggömb ellentétes oldalán, szemközt helyezkedik el):
Pabilsag's arrow can be identified with the constellation of the Arrow (properly speaking the star Sirius, which marks the summer solstice), and his scorpion-tail can be identified with the Scorpion's Stinger. The close affinity between Pabilsag and Ninurta may have contributed to these particular identifications, as both the Arrow and the Scorpion's Stinger are closely associated with Ninurta in astrological lore.
—
Pabilsag nyílvesszője a Nyíl csillagképpel azonosítható (helyesebben a Szíriusz csillaggal, amely a nyári napfordulót jelzi), skorpiófarkát pedig a Skorpió fullánkjával. A Pabilsag és Ninurta közötti szoros rokonság hozzájárulhatott ezekhez a különleges azonosításokhoz, mivel mind a Nyíl, mind a Skorpió fullánkja szorosan kapcsolódik Ninurtához az asztrológiai hagyományokban.
Fentebb volt arról szó, hogy a brahmanista hinduknál is Szíriusz a Nyilazó/Vadász:
A hinduknál ismert Szíriuszra a Mrigavyadha = Szarvasölő elnevezés. Richard H. Allen könyvéből az derül ki, hogy ő a vadász és a nyila magából a három övcsillagból tevődik ki, azaz a csillagképek teljesen máshogy voltak megformálva.
Másutt Richard H. Allen azt írja, hogy a nakshatra-névként is szereplő Mrigaçiras (Szarvas Feje) volt még a hinduk neve Orion övére, a nyílra, valamint létezett egy Isus Trikāndā neve is.
Minden továbbit erről, Tilak Orionját követve is lásd Mrigashira.
Noah Brosch...
...megemlíti, hogy Kínában is előjön a nyíllal való kapcsolódás:
There is no evidence that Sirius served any calendaristic role in Eastern civilizations, but it appears that, as an exceptional star, it attracted significant attention. Here also canine references abound: Chapman-Rietschi (1995) mentioned an ancient Chinese mortuary vessel in the Metropolitan Museum of Art in New York, dated from the early Western Han dynasty (∼205 BCE), which is decorated with a blue beast with bared fangs lunging at a mounted archer. The blue beast (wolf) represents Sirius, known in China as the Heavenly Wolf, and the archer represents the adjoining constellation Bow, with an arrow always pointing directly to the Wolf star.
The place of Sirius among the Chinese asterisms was explained by Staal (1984). Its name was T'ien Lang, the Celestial Jackal. Interestingly, some of the other stars in CMa formed, for the ancient Chinese, a hunting dog T'ien-Kaou, the celestial dog who was hunting the jackal. Staal (1984) wrote that when the Chinese moved South, and more stars became visible over the southern horizon, a new asterism was invented. This was Hou-Chi, the bow and arrow, where the short arrow points (almost) straight at Sirius. Note the similarity of this Chinese constellation with that of the ancient Babylonians; in both cases this was a bow-and-arrow combination. The Babylonian one was called "bow and arrow" (MUL.BAN, Chapman-Rietschi 1995), and it contained the star δ CMa. Sirius was at the tip of the arrow (Brecher 1979).
—
Nincs bizonyíték arra, hogy a Szíriusz bármilyen naptári szerepet játszott volna a keleti civilizációkban, de úgy tűnik, hogy kivételes csillagként jelentős figyelmet keltett. Itt is bőven akadnak kutyás utalások: Chapman-Rietschi (1995) megemlített egy ősi kínai halotti edényt a New York-i Metropolitan Museum of Artban, amely a korai Nyugati Han-dinasztia idejéből (∼ i. e. 205) származik, és amelyet egy kék, kivont agyarakkal rendelkező vadállat díszít, amely egy lovas íjászra veti magát. A kék vadállat (farkas) a Szíriuszt jelképezi, amelyet Kínában Mennyei Farkasnak neveznek, az íjász pedig a szomszédos csillagképet, az Íjász pedig az Íjat, a nyíl pedig mindig közvetlenül a Farkas csillag felé mutat.
A Szíriusz helyét a kínai csillagképek között Staal (1984) magyarázta meg. A neve T'ien Lang, az égi sakál volt. Érdekes módon a CMa néhány más csillaga az ősi kínaiak számára a T'ien-Kaou vadászkutyát, a sakálra vadászó égi kutyát alkotta. Staal (1984) azt írta, hogy amikor a kínaiak délre költöztek, és több csillag vált láthatóvá a déli horizont felett, egy új aszterizmust találtak ki. Ez volt a Hou-Chi, az íj és a nyíl, ahol a rövid nyíl (majdnem) egyenesen a Szíriuszra mutat. Figyeljük meg ennek a kínai csillagképnek a hasonlóságát az ókori babilóniaiakéval; mindkét esetben íj-nyíl kombinációról volt szó. A babiloni "íj és nyíl" (MUL.BAN, Chapman-Rietschi 1995) volt, és a δ CMa csillagot tartalmazta. A nyílhegy csúcsán a Szíriusz volt (Brecher 1979).
- Ami tehát itt érdekes, szintén szúrás (mint Pan-Hu egyik történetében), de itt már íjazás kapcsán, hogy nemcsak Kínában, de Perzsiában is nyilazóként jön elő (Tishtrya, the divine archer), míg a kutatók szintén a három csillag értelmet is kiolvassák belőle. Kínáról adat DGW-tól:
The star Sirius, the dog-star of Western tradition, is called the Celestial Wolf (Tien-lang) in China. A common Chinese theme describes three stars in Canis Major and one star from Argo as an arrow pointed at the Celestial Wolf. There is no direct evidence to link this case of shooting the wolf of heaven with the shooting of various mythic or sacrificial dogs. The hound and wolf of heaven are brought together, however, in their function: both guard the celestial palace of Shang-ti[2], the constellation of Ursa Major, itself a land of the heroic dead in ancient Chinese thought.
—
A Szíriusz csillagot, a nyugati hagyomány kutya-csillagát Kínában égi farkasnak (Tien-lang) nevezik. Egy gyakori kínai téma a Canis Major három csillagát és az Argo egyik csillagát az Égi Farkasra mutató nyílvesszőként írja le. Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy az égi farkas kilövésének ezt az esetét összekapcsolnánk a különböző mitikus vagy áldozati kutyák kilövésével. Az égi kopó és az égi farkas azonban funkciójukat tekintve összeforr: mindkettő őrzi Shang-ti égi palotáját[2:1], a Ursa Major csillagképet, amely maga is a hősi halottak földje az ősi kínai gondolkodásban.
- Lásd még Szíriusz Kínában.
Egy újdonsült ("fringe" kutatóként[3] nyilván rengeteg zagyvalékkal előálló, de hátha hasznos dolgokkal is előálló) kutató,...
Philip Coppens a Canopus Revelation...
...című könyvének internetes ajánlójában többek közt írja, hogy a legendák szerint ha nyilat nyílásba lőnek, az tüzet okoz. Nem ismerem a vélhetően görög eredetű mondát, de az tény, hogy míg az utódnyelvekben e két szó nem függ össze, a magyarban igen. Lényegében a villám nyílként való megnyilvánulására gondolt. Íme a teljesebb adata, kiemelve az említett résszel:
The Ark of the Second World could be identified with Argo, if only because Argo was a ship, and it had 50 stars, the sacred number of the Second World. Both ages are linked with Sirius, which had also been a measurer of both ages[4]. Sirius was identified with an arrow (perhaps the origin of the symbol of the arrow of time?) and was said to have caused floods. In the Babylonian New Year, Sirius was known as mul.KAK.SI.DI, 'who measures the depth of the Seaʼ. Mul is the prefix announcing the star, KAK.SI.DI means 'arrowʼ and it is this arrow that is the measurer of the Deep – the Abyss. This ties directly into the myth of the salt waters of the abyss, which caused the Deluge. The felling of the tree caused the whirlpool to come into existence. This was labelled the cosmic axis, or the navel of the World. The navel is the 'holeʼ in the human body that connected its interior to the mother, its nurturer, a 'cosmic axisʼ between child and parent.
Legends state that if an arrow was shot into the opening, it caused fire. So when Sirius was measuring the abyss, dropping its arrow into it, it was said to cause fire in the Abyss.
—
A Második Világ Bárkája azonosítható az Argóval, már csak azért is, mert az Argo egy hajó volt, és 50 csillag volt rajta, a Második Világ szent száma. Mindkét korszak a Szíriuszhoz kapcsolódik, amely szintén mindkét korszak mérője volt[4:1]. A Szíriuszt egy nyíllal azonosították (talán az idő nyilának szimbólumának eredete?), és állítólag árvizeket okozott. A babiloni újévben a Szíriusz a mul.KAK.SI.DI, 'aki a tenger mélységét mériʼ néven volt ismert. A mul a csillagot jelentő előtag, a KAK.SI.DI jelentése 'nyílʼ, és ez a nyíl a mélység – a mélység mérője. Ez közvetlenül kapcsolódik a mélység sós vizének mítoszához, amely az özönvizet okozta. A fa kivágása okozta az örvény létrejöttét. Ezt a kozmikus tengelynek vagy a Világ köldökének nevezték. A köldök az emberi testben lévő "lyuk", amely összekötötte annak belsejét az anyával, a táplálóval, a gyermek és a szülő közötti "kozmikus tengelyt".
A legendák szerint ha nyilat lőttek a nyílásba, az tüzet okozott. Így amikor a Szíriusz a mélységet mérte, és beledobta a nyilát, azt mondták, hogy tüzet okozott a mélységben.
- A nyíl, mint villámköteg viszont a teremtést (kutyanemzést: lásd Jankovics Marcell írását alant) is szimbolizálja, azaz itt a tűz alatt lényegében olyan sugárzást lehet érteni, melyről Henry Kroll is szólt könyvében.
But – and this is the key aspect that got parked outside of the debate – Sirius was not the only star that made this 'arrowʼ, that was part of the 'plumb lineʼ measuring the Abyss. Its colleague in those tasks was Canopus, which we have already identified with the plumb line, if only in its concept of 'heavy.' One of the reasons why Sirius and Canopus are deemed to measure the Abyss is because Canopus is situated virtually directly South from Sirius. Visually, a line connecting Sirius and Canopus would thus be considered a 'plumb line,' with Canopus the weight at the bottom of it. As Canopus was the star of the 'opening' we must realise this 'measuring of the Deepʼ was not solely the work of Sirius – for the measuring would obviously take the measurement from Canopus, the 'ceilingʼ to which the waters of the Deep could rise before the cistern overflowed and deluged the fresh waters. To conclude with a final series of quotes from The Canopus Revelation: "So in astronomical mythology, Sirius and Canopus seemed to play with the hole Canopus was blocking. If Canopus, in the form of a tree, was felled, it opened the Abyss and its salt water: a Deluge. If at the same time Sirius dropped into the hole of Canopus, measuring the depth of the Abyss, the result was fire.
—
De – és ez az a kulcsfontosságú szempont, ami a vitán kívülre került – a Szíriusz nem az egyetlen csillag volt, amely ezt a "nyilat" alkotta, amely része volt a mélységet mérő "merőleges vonalnak". Kollégája ezekben a feladatokban a Canopus volt, amelyet már azonosítottunk a merőlegessel, ha csak a 'nehéz' fogalmában is. Az egyik ok, amiért a Szíriuszt és a Canopust a mélység mérésének tekintik, az az, hogy a Canopus gyakorlatilag közvetlenül délre helyezkedik el a Szíriusztól. Vizuálisan tehát a Szíriuszt és a Canopust összekötő vonal egy "függőleges vonalnak" tekinthető, amelynek alján a Canopus a súly. Mivel a Canopus volt a "nyílás" csillaga, rá kell jönnünk, hogy a Mélységnek ez a "mérése" nem kizárólag a Szíriusz műve volt - mivel a mérés nyilvánvalóan a Canopustól, a "plafontól" venné a mérést, ahová a Mélység vizei emelkedhettek, mielőtt a ciszterna túlcsordul és elárasztja az édesvizeket. Befejezésül egy utolsó idézetsorozat a Kánopusz Kinyilatkoztatásából: "A csillagászati mitológiában tehát úgy tűnt, hogy a Szíriusz és a Canopus a Canopus által elzárt lyukkal játszik. Ha a Canopust fa alakjában kivágták, megnyílt a Szakadék és annak sós vize: özönvíz. Ha ugyanakkor a Szíriusz belepottyant a Canopus lyukába, megmérve a Szakadék mélységét, az eredmény tűz lett.
De Coppens mellett mások is foglalkoznak a témával, például a Diagnosys2012 weblapon, melyről szedett infókat egy Thunderbolt fórum-hozzászóló hozza elő:
Murray Hope concluded from her study of Egyptian mythology that Sirius was responsible for a change in the Earth's orbit, resulting in the 5 extra ("epagomenal") days and also, possibly, the axis tilt which causes the four seasons. She also concluded that Sirius would be somehow involved with an imminent "evolutionary quantum leap" for mankind.
—
Murray Hope az egyiptomi mitológia tanulmányozásából arra a következtetésre jutott, hogy a Szíriusz volt felelős a Föld pályájának megváltozásáért, ami az 5 extra ("epagomenális") napot eredményezte, és valószínűleg a tengely dőlését is, ami a négy évszakot okozza. Arra is következtetett, hogy a Szíriusznak valamilyen módon köze van az emberiség közelgő "evolúciós kvantumugrásához".
^lbseo8
A Hamlet Malmát is vizsgáló internetes forumozó, aki nyilván az alábbi, fentebb szerepelt passzus...
A babilóniai újév rituális szövege így szólítja meg a Szíriuszt: "mulKAK.SI.DI, aki megméri a tengerek mélyét [lásd lábjegyzettel fentebb]". A "mul" egy csillagokat jelölő előképző, KAK.SI.DI jelentése "nyílvessző", s épp ez a nyílvessző áll a legtöbb meghökkentő íjásztörténet hátterében. Az íj, melyből kiröpítik, az Argó és Canis Maior csillagaiból alkotott csillagkép, s jól ismert Mezopotámia, Egyiptom és Kína Övezeteiben. És mivel Istár nevén Vénusz és Szíriusz osztozik, lehet tudni, ki "keveri föl az Apszút Ea előtt".
...alapján írja:
Sirius is called the Arrow Star. Sirius and Canopus measure "the Deep" – the Abyss (the hole of the millpeg through which the original axis mundi (Cosmic Birkeland Current) ran). The original alignment was polar and collinear – stellar bodies suspended like strings of pearls. The "Foundation Stone" covers "The Abyss". Where is "The Abyss" located in the heavens – in Sirius?
The ark of Utnapishtim was a cube of floor-space one iku, and "since the ark disappeared there was a stone in its place... which was called foundation stone". This foundation stone covered the abyss, or Apsu.
In the Indonesian Rama epic, when Rama is about to shoot his magic arrow into the sea, a lady arises from the sea to warn him that "right here was a hole in the ocean leading to the underworld, and who informs him that the water in that hole was called the Water of Life." This parallels the story from Northwest America, of the maiden who shoots her arrow into the "navel of the waters which was a vast whirlpool", thus winning fire.
An old Iranian story tells how the star Tishtriya soars like an arrow to Lake Vurukasha, causing the centre to surge up and flood. Tishtriya is the name for Sirius, which shares another name – Tira[5] – with Mercury, who was Hermes, the messenger of the gods to the Greeks, and the father of Pan.
The Babylonian name for Sirius was KAK.SI.Dl., which means "arrow", and the Sumerians, Babylonians, Egyptians, and Chinese all had a constellation built from stars of Argo and Canis Major, which resembled a bow and arrow, in which Sirius was variously either the tip of the arrow or the target.
Nibiru, which Sitchin, Zecharia called "the Planet of the Crossing", means "ferry, ferryman, ford", according to Santillana and Von Dechend. This connects it with the later Greek concept of the dead paying the ferryman to get across the river Styx to meet Cerberus, the three-headed dog. It has been correlated to Jupiter, like Marduk, by various "experts", also to Canopus, the North pole, the summer solstice, but perhaps most significantly, a comet!
Adrian Gilbert claims that the original version of the Styx, was the Milky Way, since the Egyptians believed that Paradise was located in Orion, and that the ritual bringing of a dead body across the Nile for a ceremony in the pyramid, represented the soul's journey across the Milky Way to Orion. However, Sirius is also implicated here, since the shaft in the King's Chamber pointed to Orion, but the shaft in the Queens Chamber pointed to Sirius, and it is this shaft that leads to the Secret Chamber.
—
A Szíriuszt a Nyílcsillagnak nevezik. A Szíriusz és a Canopus a "Mélységet" - a mélységet (a malomlyuk [a Hamlet malma tengelyének aljáról beszél[6]], amelyen keresztül az eredeti axis mundi (Kozmikus Birkeland-áramlat) futott) méri. Az eredeti igazodás poláris és kollineáris volt - a csillagtestek gyöngysorokként lógtak. Az "Alapkő" a "Szakadékot" takarja. Hol található a "Szakadék" az égbolton - a Szíriuszon?
Utnapishtim bárkája egy iku alapterületű kocka volt, és "mivel a bárka eltűnt, egy kő volt a helyén... amelyet alapkőnek neveztek". Ez az alapkő fedte a mélységet, vagyis az Apsut.
Az indonéz Ráma eposzban, amikor Ráma éppen a tengerbe készül lőni varázsnyilát, egy hölgy emelkedik ki a tengerből, hogy figyelmeztesse őt, hogy "éppen itt volt egy lyuk az óceánban, amely az alvilágba vezetett, és aki tájékoztatja őt, hogy a lyukban lévő vizet az Élet Vizének nevezik". Ez párhuzamba állítható az északnyugat-amerikai történettel, a leányról, aki a nyilát "a vizek köldökébe lövi, amely egy hatalmas örvény volt", és ezzel tüzet nyer.
Egy régi iráni történet szerint a Tishtriya csillag nyílvesszőként száll a Vurukasha-tóba, ami a közepét felfelé törve áradásra készteti. A Tishtriya a Szíriusz neve, amely egy másik nevet - Tira[5:1] - osztozik Merkúrral, aki a görögöknél Hermész, az istenek hírnöke és Pán apja volt.
A Szíriusz babiloni neve KAK.SI.Dl. volt, ami "nyilat" jelent, és a suméroknak, babilóniaiaknak, egyiptomiaknak és kínaiaknak egyaránt volt egy csillagképük, amely az Argo és a Canis Major csillagaiból épült fel, és amely egy íjra és nyílvesszőre hasonlított, amelyben a Szíriusz különbözőképpen vagy a nyílvessző hegye, vagy a célpont volt.
Nibiru, amelyet Sitchin, Zecharia "az átkelés bolygójának" nevezett, Santillana és Von Dechend szerint "kompot, kompost, gázlót" jelent. Ez összekapcsolja a későbbi görög elképzeléssel, miszerint a halottak fizetnek a komposnak, hogy átkelhessenek a Sztüx folyón, hogy találkozzanak Cerberus-szal, a háromfejű kutyával. Különböző "szakértők" a Jupiterrel hozták összefüggésbe, akárcsak Mardukot, továbbá a Canopusszal, az Északi-sarkkal, a nyári napfordulóval, de talán a legjelentősebb, hogy egy üstökössel!
Adrian Gilbert azt állítja, hogy a Styx eredeti változata a Tejút volt, mivel az egyiptomiak úgy hitték, hogy a Paradicsom az Orionban található, és hogy a halott test rituális átvitele a Níluson a piramisban tartott szertartás céljából a lélek útját a Tejúton át az Orionba jelképezte. Azonban a Szíriusz is belekeveredik ebbe, mivel a királyi kamrában lévő akna az Orionra mutatott, a királynői kamrában lévő akna viszont a Szíriuszra, és ez az akna vezet a titkos kamrába.
Ezen Tejútra (a lelkek szülőhelyére) való átjutásról, a perzsa Csinvát-hídról lásd ott és Sarama címnél írottakat.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...
...című könyvéből – közvetve – kiderül, hogy a Szíriusz és a nyíl valóban utalhat kutyanemzésre:
Az íj és a nyíl ősi vadászistenségek attribútuma volt kezdetben, később természeti jelenségek hasonlatául szolgált égistenek szivárvány-íjaként, villámnyilaként, vagy a Nap tüzes sugarait jelképező gyújtónyilak, holdsarlót, csillagzatot jelképező megfeszített íj formájában.
Mi sem volt természetesebb annál, mint hogy az egykor egyeduralkodó fegyver képmását szó szerint is az égbe emeljék[7]. A bolygók közül például a Nap sugárövezetében keringő Merkúrt a perzsák egykor Tírnek (Nyílvesszőnek) nevezték; nyilvánvaló jelentés-átvitellel a Nap sugár-nyilairól nyerte a nevét. Indiában is felajzott íj volt a jele.
Se szeri, se száma a "nyilas" csillagképeknek. A pogány lappok viharistenének, Tiermesnek a mi Nagy Medvénk (Ursa Maior) volt a megfeszített íja. Szegre akasztott íját, tegzét a Kis Medvével (Ursa Minor) azonosította a lappok képzelete.
Egy másik mítosz-körben – példáit az ókori Egyiptomban, Hellaszban[8], Indiában, [Iránban[9]], Kínában és Koreában leljük fel – az égi Íj a Nagy Kutya (Canis Maior) és a Hajótat (Puppis[10]) együttesének felel meg a mi elnevezésünk szerint. Az Íj csillagkép a felhőtlen januári éjszakák egén uralkodó Orion csillagképre repíti nyilait. A célra tartott nyílvessző hegye a Szíriusz.
A görögszeiriászisz= forró. A Szíriusz azért kapta "szúrós" nevét, következésképpen azért lett "Nyíl-hegy", a görög mitológiában Apollón napisten nyilának a hegye – Apollón a Szíriusz feletti Ikrek csillagkép olümposzi ura volt –, mert nyári heliakus fölkelése az ókorban a kánikula beköszöntét jelezte. (Lat.canicula= "kutyácska" a Nagy Kutyával szomszédos Kis Kutya csillagkép neve után.)
Lényegében itt azt kell látni, hogy a Szíriusz, mint a Nyilas csillagképpel az égen átellenben lévő, másik íjász mitológiába kapcsolt csillag mondanivalója az lehet, hogy egyrészt a nyílvessző utal a kutyanemzésre, valamint a nyíl iránya (cél) lehet még döntő (és itt lehet vizsgálni a Canopus-szal kapcsolatos szálat).
A Martin Klingbeil Yahweh Fighting from Heaven című könyvében elemzett íjas Samash ábrázolások felvetik, hogy valójában nem a Napot, hanem Szíriuszt ábrázolják. Ott, Samash címnél írottak alapján egyáltalán nem elképzelhetetlen.
Lábjegyzetek
Lábjegyzet:
Vízfakasztás témájában írja Jankovics Marcell e kapcsán másutt:
A szárazság véget ér, megindulnak az égi vagy a földi vizek. Már említettem, hogy Plinius szerint a Szíriusz kavarja föl a tengereket, emeli meg a vizek szintjét; jelképes értelemben akkor, amikor az égi íjász nyílvesszeje a vizek közepébe (a Szíriuszba) áll.
—
Santillana más írásában bővebben kifejti (íj és a nyíl és más címnél is szerepelt, angolul is; én itt már csak magyarul adom):
Az íj és a nyíl folyamatosan megerősödik mint alapképek, az elmélet ívének zárókövei; mindkettő az égben található: Marduk íja, a babiloni Jupiter íja, a Kezdet költeménye által ünnepelt íj, amellyel hatalmat nyert és egyetemes rendet teremtett. Aztán megint csak az az íj, amelyet a kínai császárok kaptak trónra lépésekor. Ezzel az íjjal nem lehet nem "eltalálni" Szíriuszt, "őt" – így szól a nagy babiloni Akitu szertartás – "aki a tenger mélységeit méri".
A csillag, a Szíriusz, számos földrajzi szélességen a bűvölet tárgya volt, és gyakran találunk homályos utalásokat a tengerrel való kapcsolatára - egészen Arisztotelészig és Pliniusig. Úgy tűnik, hogy a Szíriusz egyfajta forgópontja volt számos, az égbolt különböző régióiból húzott, egymást metsző vonalnak. A fő vonalvezetés a Szíriuszt a pólusokat összekötő, délen a Canopus-nál végződő vonalra helyezi. Ez egy másik nagyon lenyűgöző csillag, a hinduknál Yama Agastaya székhelye, a suméroknál Eridu mitikus városa, az araboknál pedig Suhayl – a Nehéz, mert a déli félteke "égi tengerének" alját jelölte. A többi együttállás a Szíriuszt az "égbolt négy sarkához", a napéjegyenlőségekhez és napfordulókhoz kötötte, amelyek a precesszió miatt az évszázadok során észrevétlenül mozogtak; az Északi-sark vonala a Nagy Medve összes csillagán sorban áthaladt, mint egy hatalmas számlap körül mozgó tű. Úgy tűnik, hogy ezeket a szögméréseket ünnepélyesen és gondosan ellenőrizték a jeles napokon és ünnepnapokon. Úgy gondolták, hogy a Szíriusz segítségével a Föld valóban "lehorgonyzott a mélység mélyén", és a déli égbolthoz "csatolták"; ezen a csillagon keresztül lehetett ellenőrizni, hogy a világegyetem megfelelően működik-e. Amennyire meg tudjuk ítélni, ez volt az istenek íjának mitikus és szertartásos szerepe. ↩︎Lábjegyzet:
A Sárkány csillagkép egyes csillagai az égen. A "Rizs-Isten" Shang-ti több helyen előjött. ↩︎ ↩︎Lábjegyzet:
José Lull és Juan Antonio Belmonte által összeállított The Constellations of Ancient Egypt című dolgozatban is "fringe author"-nak (nézetei furcsaságai miatt "C-vágányos" szerzőnek) hívják. Rámutatnak, hogy bizonyos levezetése önkényes lehet. Lásd Sothis. ↩︎Lábjegyzet:
Ha itt egy "kor" alatt 100-at értünk, és megfelezzük, ugyanaz az ötven jön elő, mint Beowulf történetében is másutt. ↩︎ ↩︎Lábjegyzet:
Canopusszal kapcsolatosan valóban előjött, hogy a déli Fúrócsillag/Sarkcsillag szerepe az övé. ↩︎Lábjegyzet:
Nincs időrendi sorrend a kettő közt. Cél címnél írottak alapján az íj és a nyíl képzet korábbi, mint az ezekkel való háborúzás. ↩︎Lábjegyzet:
Apollón (latin-magyar Apolló) elsősorban napisten volt, vagy legalábbis annak egy formája (magát az égitestet a görögök Héliosz néven tisztelték). Neve, amennyiben görög eredetű, talán az apolluó, "megsemmisít" jelentésű igéből ered. Az elbeszélések alapján is úgy tűnik, hogy elsősorban a Nap perzselő, pusztító aspektusát képviselte [vagy akár: ápolót; a nevében is benne van]. Mivel a Nap gyilkos sugarai úgy szúrnak, mint a nyilak, Apollónt íjásznak képzelték, "messzenyilazónak", aki a hirtelen halál istene volt. Íja talán az az ókori csillagkép volt, mely épp az Ikrek cikkelyében látható (Nagy Kutya-Hajótat). Ugyanakkor a szabadulást is tőle várták (apoluó: "megszabadít"), ezért nevezték "nyílelfordítónak" (vö. az isten orvos-aspektusaival, [a baján névnél taglalt] Paieónnal, Aszklépiosszal). ↩︎Lábjegyzet:
Iránt kihagyta, holott a Tír éppen perzsa szó nyíl jelentéssel és a Merkúr-vonatkozás helyett ezt kellett volna említenie.. ↩︎Lábjegyzet:
Fentebb, a Hamlet Malma forrásában Argo szerepelt, de ugyanarról van szó. ↩︎
