Hold 1)

Sok magyar szóhoz (főleg a számokhoz) hasonlóan egyszerre több fogalmat tárolni képes szó. Ezért lehet az, hogy magyarázni az ilyen szavakat Végvári József szócsalád-rendszere alapján lehet igazán (főleg azok számára, akik az etimon-rendszert nem ismerik, de azok számára is, akik ismerik és belátják, hogy a szavakat az ősmagyar nyelvérzék úgy alakítja, hogy bizonyos hangértékeket kis mértékben megváltoztatva új, de rokon fogalmakat lehet létrehozni; lásd erről magyar szavak, szórészek alakváltozatai).
Etimológiájáról esett némi szó hol címnél. Azt kiegészítendően (Péterfai János írja):

A Hold magyar név egy igen bonyolult eszmerendszer mai terméke. Egyik fő jelentéstartalma a Hal, amely hideg vízi állat, de a Hal ige már az elmúlás felé vezet. A Hál és Hála mellé sorakozik a Holló, amely Fekete, a Hulla, Hull nevekkel együtt. Ezek a Hold nevek a német Kalt szóval is rokonok, ami Halt, vagyis Hideg.

A Hold szót összevetik a Hódít, Hódol igékkel^[1]. A hód állat szörméje hasonlatos a Hold színéhez, innen a rokonság. A Hold a halad (chalad) igével is rokon, ami a hattiból ered. Ebben az értelemben a Szülő a Nap, a Hold a Haladás, a Gyerek, mint Család, child, az Unoka a Csillag. Ez a hármas rendszer sokkal régebbi, mint az indoeurópaiak képződése a magyar nemzetségekből.
A Hold azonban Hótt is, mivel valóban Holt vidék. A rokon megfelelők a leszármazott nyelvekben jól felismerhetőek. A Hold Hideg táj.

Másutt bővebben kifejti Péterfai János a család fogalmát:

A Hold másik nagy eszmerendszere a Nap-Hold-Csillag fogalomból ered. A Nap a Szülő, a Hold a Gyerek, a Csillag az Unoka, aki egyben Ünőke. Ebben a rendszerben a Hold a Halad, hettita Chalad, maga a Haladás. A Család tehát a Hold, amely Halad. Ha a Családnak van Gyereke, akkor Halad, mert a Gyerek a Család. Az angol nyelvű Child eszerint Család, vagyis Gyerek. Magyarul a Család ma is elsődlegesen Gyerek értelmű. Ebben az eszmerendszerben a Halad a Hold, elsősorban Gyerek jelentéssel, amihez igazodik a Család, amely szó a szláv nyelvekben is elterjedt.

Wohlfart Zoltán A Maros (Nap) és az Olt (Hold)...

...című az Ősi Gyökér 2018/1-2. sz. megjelent cikkének Maros címnél (ott bővebben) is szereplő adatsorában is rokonít:

A Hold, alakváltozása és a Naphoz viszonyított helyzete következtében többször is "súghatott" elődeinknek, nem egy szavunk megalkotásakor. Például:

• A Hold halad, míg a Nap poroszkál;
• A fogyó Hold (h)-olvad az "ég vizében";
• Napfelkeltekor a fogyó Hold feloldja alsóvilági fogságából a fény hordozóját, miközben feláldozza magát a Nap tüzében;
  A hal formájú égitest halálakor elődeink feltehetőleg hálából (h)-áldozatot mutattak be;
• Naplementekor a fogyó Hold kioltja társa tüzét.

• Hódol kimaradt tőle. Legutóbb pedig hord szót is összevetettük a Hold névvel.

Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 68-69. oldalán is keres szópárokat és érdekesmód mintha orosz nyelvet beszélő kutató is rájött volna a Hold – holt összefüggésre:

A Hold növekszik (ilyenkor szarva van^[2]), kiteljesedik, majd fogy és eltűnik: mindannak, ami szarvas (a kínai zodiákusban a szarvas "holdház" jelölője^[3]), ami szerves, növekedő, növényi, női, ami telő, teli, kiteljesedett, annak megidézője és egyben előidéző oka lehet (például a nők ciklikus tisztulásának); de a Hold szabályozza a csigaház növekedését is és ő az intézője mindannak, ami hül, hüllő, hal; ami hull (például álomba), hál, elhal, holt. (V. N. Toporov: Adalékok néhány költői szimbólum eredetének kérdéséhez. A művészet ősi formái. Budapest, 1982. 107. o. 47. jegyzete (Hold és kígyó, Hold és halott összefüggése).)
A régi ember hitében a telihold segít a szülésnél; de az is ő, aki az utolsó órán "átvezeti" az embert a "nagy vizen."

Molnár V. József könyvének 98-99. oldalán folytatja:

A Hold a születés és az élet nedves, megtartó erőinek az intézője; ő a nő, a növény és a növekedés istápoló anyja; de ő vezeti át a lelket a holtak birodalmába is. Egy gyimesi csángó asszony mesélte nekem, hogy álmában valaki, akit a ködös fényességtől nem láthatott, megfogta a kezét és vezetni kezdte. Ő tudta, hogy a folyón túlra kell mennie. Könyörgött, hadd maradhasson még, hiszen "kicsi" fia messze földön katona, s nem tud elbúcsúzni tőle; a kisebbik lánya nagyon aprócska, mi lesz vele nélküle – még dolga van ebben a világban...
A fényes ismeretlen még a folyó előtt elengedte a kezét. Ő fölébredt és az ablakon keresztül a telihold nézett rá a hajnal kapujából, távozóban.

• Molnár V. József Világ-Virág című könyvében több helyen esik szó a Naphoz rendelt [hímségi] száraz és a Holdhoz tartozó [nőiségi] nedves jelképiségről, például könyvének 116. oldalán is.

Péterfai János tehát MA-hoz hasonló ideákat vet fel, de szépen kibővítve, ugyanakkor a HOL/HÓL fehérségéről nem szól.
Ezen Hol elemet Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja című könyvének 106. oldalán is kiemeli. Ő mindenféle magyar és idegen szóban a K-R és azzal rokon vázat keresi. KAR címnél legutóbb írottak alapján valóban értelmezhető HOL, de nem fényes, hanem KOL kör értelme alapján.

A vitatható levezetésekkel előhozakodó Dudás Rudolfnál a Hold felbontása HU-UD, ahol HÚD fénnyel eláraszt, fény. HUD a Fény Helye, asztrális jelentésében (tellurisan víz: lásd hugya és hydro). Egyébként elképzelhető, hogy itt még igaza is lehet, hisz a Hold a Nap (UD) helyét veszi át világítólag éjszaka^[4], míg a HU/KU valóban égitest (csillag) jelentésű, de HUD > húgy, hugya is csillag jelentésűek. (Márpedig a Holdra, mint égitestre egyszerre tekintettek csillagként és bolygóként (lásd hét bolygó).)

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvében ír arról, hogy a Magyar Nyelv Történeti és Etimológiai Szótára megemlíti, hogy a köznyelv etimológiai kapcsolatot teremtett a húgy és a Hold között (l. a húgy hóggya változatát), ami tartalmi kapcsolatot is jelent, mivel a Holdat tekintették a régiek a vizek planetáris felelősének.
[Ezzel egy újabb értelem született, melyet a Hold névbe bele kellett passzírozni.]

A másik mellette szóló érv lehet a sumér *kuda = kutya és főképpen a perzsa khoda (ejtsd: Khoda/Khuda) = isten szavakkal való egyeztethetősége. Ha nem fogadjuk el, hogy az angol God és a perzsa khoda közvetlenül a kutya szavunkból ered, akkor eredhet a kutya nevet is magába építeni látszó Hold valamely olyan archaikus nevéből (Hóda), melyre talán épp DR enged rávilágítani. A kutya pedig Hold-állat (is), tehát az egyezőség ismét megvan: gyakorlatilag kimondható, hogy a perzsa istent jelentő szó bármelyik fogalomból eredhet.
(De Jankovics Marcell is azt írja, hogy az asztronómiai istenségek közül rendszerint az eget megszemélyesítő isten vagy a napisten a legrangosabb és legfeljebb a Hold (istene) előzi meg. Ahol az Ég az úr, ott a Nap rangban rögtön utána következik. Ezek alapján is lehet Khuda kutya/Holdisten.)
Mivel Jankovics is azt írja, hogy az asztronómiai istenségek közül rendszerint az eget megszemélyesítő isten vagy a Napisten a legrangosabb és legfeljebb a Hold (istene) előzi meg (megjegyzés: ahol az Ég az úr, ott a Nap rangban rögtön utána következik), nos, ezek alapján Khoda-God kutya/Holdisten kell legyen.
Különösen Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének 347. oldalán álló adata tűnik mérvadónak, mely tisztázni is látszik a kérdést: a nyilván GUD címnél taglalt sumér gyökre visszavezetett sumér God = ugyanis Hold jelentésű^[5] (hozza még a törökös Aja nevet is Hold jelentéssel, furcsamód sumérként; minden további égitest-elnevezést a sumérben és asszír-babiloniban lásd sumér zodiákus).
Ami azt illeti, hogy a germán nyelvekben God Holdisten már csak azért is lehetne, mert a szintén hun-eredetű török és az egyéb iszlámot felvevő népeknél szintén holdtisztelet volt (a szemitáknál viszont naptisztelet). Sőt, a sumér(ban is valóban meglévő?) és régi(?) finn KUN = Hold is erre utal (lásd erről Suomi című is írottakat). Apropó, kitől származik, hogy a sumér kun Hold jelentésű? Tóth Alfrédtől nem, mert nála a sumér húl = Hold. Akárhogy is, Varga Zsigmond éppen God alakúnak és nem Hud vagy Gud alakúnak írta le^[6], és Jankovics Marcell adatával egyeztetve talán véglegesen(?) kimondható, hogy a germán Gott-God Holdisten, nem Teremtő Isten, vagy viharisten/égisten. Ugyanakkor a hun-magyar Göd nem Holdisten(nő), ez szinte bizonyos. Ahogy az is, hogy eredetileg a Holdisten Holdistennő. A Hold kontra Göd kérdés Göd címnél is előjött:
A szír/arámi nyelvben^[7] kūdā, kudtā = új, frissen szülő anyuka neve (egyes nyelvekben megkülönböztetik^[8]), mely állítólag a kūd, kūdā = méhlepény szóból származna, de inkább fordított lehet a dolog.

Az arámi lexikon ezen és ezen oldaláról van szó. A mellékelt képecske alapján a papság neve is hasonló (és lám, Guda címnél ilyenről volt is szó).

Hogy itt most a kutyára, a Tejútanya szuka állatalakjára történt utalás, vagy a lábjegyzetben írottak szerint a Holdra, ezt kellene eldönteni.

Ki kell azt is jelenteni, hogy a kutya (kuta) és Hold szavaink ugyan nem teljesen azonos felépítésűnek (Ku-Ta <> Hu-Da) gondolhatók, de mégis azok.
Yehuda Berg író nevében is ez a Hu-Da alak szerepel. [Valójában Yehuda a Júda alak hehes változata.]

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 133. oldalán Bachofent idézi (Nap és Hold cím/alcímnél is szerepelt):

"A Holddal szemben áll a Nap, ahogy a nővel a férfi. Amit a Föld a maga anyagának legbelsejében egyesít, s csak szüléskor bocsátja külön-külön napvilágra: - a női és a férfi nem az égben két kozmikus, önmagában megálló hatalommá válik szét. A két égitest viszonyában a férfi és a nő viszonya tükröződik minden részletében. A Hold anyagisága mellett fellép a férfi nap-erő anyagtalansága. Önmagában és önmagáért fénytelen a hold, a női föld-anyaghoz hasonló. Csak a Nap sugarai keltik életre. Ezek részesítik fényben és a termékenység princípiumában. A Hold tehát teljességgel kozmikus Földként jelenik meg. Anyagi, mint a mi Földünk, foganó, mint ez, hasonlóan anya módon szülő. Folytonos növekedésében és csökkenésében az anyag anyaöléből keletkező teremtmény örök változását mintegy képszerűen ábrázolja.
A Hold másik természetében nem női, hanem férfi potenciaként jelenik meg, tehát egészében hermaphrodita, ahogy gyakran ábrázolják. A Hold a Nappal szemben a női foganó anyag. A mi Földünkkel szemben ebben a másik nézetben a magából magvakat kibocsátó hím megtermékenyít (mint a növény – szerző megj.). Amit a Naptól nappal magába fogadott, azt éji világának nedves sugaraiban önti el a földön, hogy megtermékenyítse a talajt és minden női lényt. Plutarkhosz írja az Ízisz és Oziriszben, hogyha az egyiptomiaknál az ilyen megtermékenyítő holdsugár üzekedő tehénre esik, bika (Ápisz) születik, aki alakjának oly sok vonatkozásában a Holdhoz hasonlít. Így lesz a Nappal kapcsolatban anya a Hold, a Földhöz való viszonyában minden nemzés atyja."

A nagy istennő holdistennő aspektusáról a könyv 179. oldalától szól. Vénusz címnél is szerepelt:

A lakodalmi szertartás mindig az éjszaka sötétségéhez kötött volt. A szertartás mindig napszálltakor kezdődött és napfelkelte előtt végződött a menny és a föld, azaz az éj sötétségében.
A lakodalmi szertartás egyetlen főszereplője a menyasszony, aki "szó szerint" az "éjszaka sötétségének királynője."

• Ezért is kötődik az északhoz.

Mindez női szerepkörének és tulajdonságának lényegét fogalmazza meg. A lakodalom kozmikus rítus, amelyben a leány Vénuszból Holddá, asszonnyá változik, ami természetesen csak rejtetten és az éj sötétjében történhet.

• Folytatást lásd nász.

A Hold – Hölgy kontra mén = Holdisten összefüggések rámutathatnak ara, hogy a Hold hímséginek való kezelése későbbi (így a germán és arab is későbbi népek mint a magyar).

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvéből némi Hold info:

Mindemellett a Hold fényváltozásai a legfeltűnőbbek, hónapos ciklusa pedig rövidsége miatt könnyen számontartható, ezért a legtöbben úgy vélik, hogy a Hold kultikus tisztelete időben is megelőzhette a Napét^[9] [egyenlítő környékén, ahol a Nap pusztító^[10], nyilván]. Ennek jele, hogy az első kalendáriumok holdnaptárak voltak (lásd esetleges óegyiptomi vonalon Konc), s hogy a Hold volt sokhelyütt a növekedés – apadás, a termékenység, a vizek és az élet megújulásának égi felelőse. E képzet nyomai a néphitben ma is élnek.
Az ember nyilván régen felismerte a Hold szerepét az árapály-jelenség keletkezésében, továbbá, hogy a holdváltozás időváltozást hoz (és sok embert megvisel), hogy a nők havi ciklusa, a terhesség időtartama embernél, állatnál összefügg a holdciklussal. (A Hold élettani hatása részint "vonzerejének", a gravitációnak köszönhető, részint az általa visszavert fény változó mennyiségének. Egy elmélet szerint a Holdról visszaverődő fény polarizált, sarkított a rezgése, ez "idegesít föl" holdtöltekor annyi embert.)

• A mania is vélhetően a holdhoz köthető.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének 177. oldalától is szól a Holdról:

Földünk kísérője a Nappal együtt az emberiség legrégibb planetáris istensége. A holdváltozások szabályos ismétlődését könnyű felismerni. Ez vethette meg az időszámítás alapjait. A Hold 29 és fél napos szinódikus keringési ideje határozta meg a hónapok időtartamát (hónap, eredetileg "holdnap", vö. angol moon, month, német Mond, Monat = "Hold", "hónap"), és csak az éves napjárás miatt módosult 30, 31, illetve 28 napra. A 12 holdhónapos év csupán 354 napot tesz ki. A hold- és napév kiegyenlítésére több módszer is kínálkozik. A zsidó naptár például holdévekben számol, s időről időre szökő hónapot iktat be a lemaradás kiegyenlítésére. Az archaikus naptárak tanúsága szerint ősidők óta számon tartották a holdváltozások fázisait; mindenekelőtt az újholdat és a teliholdat, de a holdnegyedeket is. Kezdetben a holdfázisokhoz igazodva számolták a napokat, és az ünnepeket is részben hozzájuk igazították, így volt ez Babilóniában, görög földön, és ma is így van a zsidóknál. A keresztény naptár alapjául szolgáló római naptár valamennyi között a legjobb példa erre: Rómában a hónap kezdőnapját a holdsarló újhold utáni megjelenésekor hirdették ki (calare = "kihirdetni"), ezért a hónap első napja: Calendae. Ebből ered kalendárium szavunk.
A hónap legfontosabb napja, a holdtölte, az Idus (március, május, július és október 15., a többi hónap 13. napja). A főbb római ünnepek e nap köré szerveződtek, amibe a csillagászati hónaphatár közelsége is belejátszott: a fontosabb ünnepek a Nap új jegybe lépéséig elhúzódtak. (Ezt a szokást megőrizte a keresztény naptár is. Erre a nyári napfordulói ünnepségsorozat jó példa. Kezdődik az Idusra eső Antal-nappal, és eltart július Calendaejáig, az aratás kezdetéig.) Később iktatták be az első holdnegyed jelzésére a Nonaet (ez a 9. nap Idus előtt, az Idus napját is beleszámítva). Az egyszerű napokat aszerint számolták, hány nap van hátra a következő határnapig. Például június 21-e július Calendaeja előtt a 11. nap.
A Hold, a Rák hónap asztrológiai ura változékonyságához illően sokféle alakot öltött. Többnyire férfiúnak képzelték (Egyiptom, Fönícia, Mezopotámia, India, Szibéria, valamint Amerika és Óceánia nagy részén), de Európában görög-római hagyományainknak köszönhetően, továbbá Kínában, valamint Amerika és Oceánia néhány népénél istennőként ismertebb, ám mindenütt a Nappal párban jelenik meg. Annak éjszakai hasonmásaként, ikertestvéreként, segítőtársaként, férjeként vagy feleségeként. Sőt, véle eggyé, "egyistenné" olvadhat. Ilyen nap-holdisten az indonéziai (solori) Leravulan, a dahomeyi Mavu-Lisa, a pápua Ugatame, a koreai Irvolszonszin, és – naptári értelemben – Jézus Krisztus. Legegyszerűbben mint az égisten két szeme alkotnak párt, de együtt uralkodnak az asztrológiai év "tetején" is, a Nap a Rákkal szomszédos Oroszlán ura.
Egyiptomban a Hold az ég-sólyom (Hórusz) beteg szeme volt (a Nap volt a másik, jó szeme). Ő volt Honszu, a "múmiagyermek" és Thot, Szeth íbisz vagy pávián alakú fia. A beteg Hórusz-szemről, Honszuról és Thotról szóló történetek a Hold – fényváltozásai miatt – baljósnak hitt természetét éppúgy kifejezik, mint az időszámításban betöltött szerepét. Mindhárom holdisteni megszemélyesülés elválaszthatatlan a napistentől, noha kapcsolatuk felemás. Ennek valóságalapja annak felismerése lehetett, hogy a napfogyatkozásért a Hold a felelős, és viszont. Későbbi időkben – talán görög visszahatásra – a holdistenek trónusára Ozirisz nővér-felesége és Hórusz anyja, Ízisz ült (a holdsarlón álló, gyermekét tartó Szűzanya képmásait hagyományosan az Ízisz-kultuszból szokták levezetni).
A babiloni-asszír pantheonban szín holdistené (a sumer Nannaré) a főhely az égi triászban, amelynek másik két tagja: Samash (Nap) és Istár (Vénusz) az ő gyermekei. Öregembernek képzelték lapis lazuli színű szakállal, aki éjjelente holdsarló-bárkájában hajózik az égen. Más viszonylatban a holdsarló fegyver. A sarló minden földművelő kultúrában az újholdhoz társul. A görög mitológiában Kronosz a holdsarlóval heréli ki apját, Uránoszt. Egyiptomban a szaturnikus természetű Széth a fogyó Hold napjainak száma szerint vágja a nap-holdisten Oziriszt a sarlóval 14, mások szerint 13 darabra.
A görög mitológia holdistennőjét is több néven tisztelik. Mint Apollón napisten nővérét, Artemisznek hívták (latin Diana), Héliosz (Sol) nővére viszont Szeléné (Luna) névre hallgatott. Egy harmadik holdistennő, a banya külsejű Hekate (Hecate) Apollón és Artemisz unokatestvére volt a mitológiai családfa szerint, ám a rokonság lényegi azonosságot fed: Apollón és Artemisz egyik mellékneve Hekatosz és Hekaté ("messzelövő") volt.
A rómaiak is hármas istennőként tisztelték a Holdat. Lunát az ég, Dianát a Föld és Hecatét az alvilág istennőjeként (az utóbbi a "keresztutak" úrnője volt). Ez a képzet a prehellén isten(nő)-hármasokra megy vissza. Számos más antik istennőnek van felismerhető hold-aspektusa. Erre szüzessége (Athéné), baljós boszorkány-volta (Kirké, Médeia) vagy más, ősidőktől fogva Holdhoz kötött sajátság utalhat. Például az, hogy a Holdat a vizek szabályozójának tekintették (árapályjelenség^[11]). A víz a képzetekben mindig nőies elem ("ősvíz", magzatvíz, élet és halál vize). Az istennőháromság a Hold három fázisát (növekvő, teli és fogyó Holdat) testesíti meg. A csillaghitben viszont a "nőies planétákat" személyesíti meg a háromság: a Földet az anya, a Vénuszt a nimfa és a Holdat a szűzleány képében. Valójában egy "háromszor hármas Nagy Istennővel" van dolgunk, mert mindhárom planétaistennőnek van szűz, nimfa és anya alakja. A három planétaistennő "életkorának", illetve "állapotának" megfelelően osztozik a női szervek feletti uralmon: a belső nemi szervek a Föld, a külső nemi szervek a Vénusz, a szűzhártya a Hold védnöksége alá tartozik^[12]. Az asztrológia viszont mindeme szerveket a Hold védelme alá rendeli a Hold "hármas természetének" megfelelően. A szüzesség mellett a meddőség, továbbá a havi vérzés felelősévé is tették, összefüggésben a Hold okozta árapályjelenséggel, a menses és a holdciklus közt feltételezett kapcsolattal, és azzal a felismeréssel, hogy termékeny életkorban a szűz és a "meddő", azaz éppen nem terhes és nem szoptató nő "szül rossz vért" csupán. A Holddal kapcsolatos termékenység-hiedelmek szerint a nők legtermékenyebb periódusa újholdra, míg a mensesé teliholdra esik. Ez szinte napjainkig fennmaradt a vetéssel, betakarítással kapcsolatos képzetekben: ezek szerint vetni, palántázni újholdkor érdemes (a növekvő Holdnak a vonzereje is nő, a holdsugárba kapaszkodva a csíra, palánta is jobban fejlődik), a termést betakarítani viszont teliholdkor (amikor a magot, gyümölcsöt a Holdhoz hasonlatosan majd szétrepeszti a benne felgyülemlett tápanyag).
A Hold "homeopátiás" hatását az ember közérzet- és egészségi állapotváltozásban is megtapasztalja: fokozódó álmatlanság, gyulladásos, daganatos betegségek mintha a a Hold "dagadásához" igazodnának, s a Hold apadását, dagadását követi sok ember belső vízháztartása.
A Hold szent száma a 3, és annak többszörösei. A csillaghitben 6, a mitologikus időszámításban 9, 27, 45. Például 9 hónap a terhesség ideje, 27 nap a sziderikus holdhónap hossza, 45 nap luniszoláris naptári egység; 3 fejű Hekaté, 9 Apollón holdpapnőinek, a múzsáknak a száma, Csandrának, a holdistennek 27 felesége, "holdháza" van (nakshatra).
A Hold féme az ezüst, szent fája a boszorkányok és a temetők fája, a szomorúfűz. Napja már Mezopotámiában is a hétfő volt (latin dies Lunae, francia lundi, német Montag), Mivel a bibliai teremtéstörténet a babiloni naptárt követi, Isten a második napon (hétfőn) a Hold természetéhez illően a vizek szétválasztásával foglalatoskodott. A Hold a mesékben is megjelenik. Azokban a hősmesékben, amelyek nem a görög-római regék vonalát követik, a Hold a Nap ikerfivére, bajtársa (Hold vitéz) vagy táltosparipája (Holdrőt paripa). Szerepköre szerint a hős segítője. Útjában vezeti (a hátán hordozza), együtt harcol vele. Az ő feladata a visszanyert hősnőt ártó bűbájától, a "rossz vértől" megtisztítani, lányságától megfosztani (a szűzhártyával és a mensesszel kapcsolatos kasztrációs félelmek és tabuk az őstársadalmak szerelmi életének fontos szabályzói voltak). A Nap-Hold, arany-ezüst, naphérosz-holdtáltos párosítás a mitologikus kultúrák meghatározója, melyek világképe még a társadalmi berendezkedést is e "kettősnek" rendelte alá. Így volt ez eleinknél is. (Az asztrológia évkörén ugyanis a Nap és a Hold végig fej-fej mellett halad. Egymás mellett "uralkodnak", "erő", "romlás" és "száműzetés" is szomszédos jegyekben jut osztályrészül nekik.) E párosítás fő oka szintén naptári vonatkozású. A pontos időszámítás igénye a nap- és a holdjárás egyeztetésére késztette az embert. Úgy is mondhatnánk, a napos-holdas jelegyüttes egy kultúrában a luniszoláris naptár legalábbis elemi szintű alkalmazásának csalhatatlan jele.

• Holddal kapcsolatos egyéb Várkonyi Nándor által taglalt hiedelmeket, mítoszokat lásd alant illetve nyúl.

Jankovics Marcell írja:

A Farkas csillagkép egykori őszi eltűnése, Napba-öltözése a farkasok idejének közeledtét jelezte, amikor a fagyos pusztaságban felharsant a Holdra vonító négylábúak kórusa (a csillaghit szerint a Skorpió a Holdra romlást hoz; elterjedt hiedelem szerint a Hold azért fogy, mert egy mitikus farkasszörny élősködik rajta; és fordítva; a telihold változtatja farkassá a "farkasembereket").

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvének anyagát lásd Nap és a Hold a mesékben alcímnél, Nap címnél.

Holdtiszteletről és a Holddal kapcsolatos babonákról szól Kandra Kabos Magyar Mythologia című könyvének (a PDF) legvégén a 253. oldalon.

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvében érdekesen magyarázza a Holddal is kapcsolatosan, hogyan alakult ki a bal baj értelme:

The Moon travels from left to right, the same way as the Sun, but as she grows older and weaker rises every night a little farther to the left; then, since the rate of plant growth under a waxing moon is greater than under a waning moon, the right hand has always been associated with growth and strength but the left with weakness and decay. Thus the word left itself means, in Old Germanic, 'weak, old, palsied'. Lucky dances by devotees of the Moon were therefore made right-handed or clockwise, to induce prosperity; unlucky ones to cause damage or death were made left-handed, or 'widdershins'. Similarly, the right-handed fire-wheel, or swastika, was lucky; the left-handed (adopted by the Nazis) unlucky. There are two sides to the worship of the Indian Goddess Kali: her right side as benefactress and universal mother, her left side as fury and ogress. The word sinister has come to mean more than left-handed because in Classical augury birds seen on the left hand portended ill-luck.
—
A Hold balról jobbra halad, ugyanúgy, mint a Nap, de ahogy öregszik és gyengül, minden éjjel egy kicsit balra emelkedik; és mivel a növények növekedési üteme növekvő Hold alatt nagyobb, mint fogyó Hold alatt, a jobb kéz mindig is a növekedéssel és az erővel, a bal kéz pedig a gyengeséggel és a pusztulással volt kapcsolatban. Így maga a left szó ógermánul "gyenge, öreg, béna". A Hold hívei ezért a szerencsés táncokat jobb kézzel vagy az óramutató járásával megegyező irányban táncolták, hogy jólétet idézzenek elő; a szerencsétlen, kárt vagy halált okozó táncokat bal kézzel, vagy "özvegy kézzel" táncolták. Hasonlóképpen, a jobbkezes tűzkerék vagy horogkereszt szerencsét hozott; a balkezes (amelyet a nácik átvettek) szerencsétlen. Az indiai Kali istennő imádatának két oldala van: a jobb oldala jótevő és egyetemes anya, a bal oldala pedig düh és ogresszivitás. A sinister szó nem csak balkezes, mert a klasszikus jóslásban a bal kezén látott madarak balszerencsét jelentettek.

• Több helyen is megvolt.

Däniken írja:

A nbonga-ambo törzs rejtélyes történetet mesélt "Missis Sunshine and Mister Moon"-ról, azaz Napsugár asszonyról és Hold férfiről. A Nap és a Hold együtt készítették ételüket, ám egy ízben a Hold odaégette a májat. A Nap dühös lett: Vétkeztél! – rivallt rá a Holdra és sebeket égetett az arcára. Azóta láthatók foltok a Holdon. Ez csak egy apró sztori, de vajon honnan tudták a négerek, hogy a Hold képén "sebek" (kráterek) vannak?

Várkonyi Nándor írja:

Kétségtelen ázsiai-amerikai egyezések állnak fenn az égleírás (kozmogrammák) és a naptárrendszerek között. Noha a csillagos Ég mindenütt ugyanaz ("természetes tényező"), sokféleképpen foglalható rendszerbe, és a legváltozatosabb mítoszokat szülheti. Kezdjük a legközelebbi égitesttel, a Holddal. Robert Henseling, egyetemi tanár, a bonni csillagvárta vezetője, érdekesen fejti meg a holdbéli nyúl titkát. Grimm ismert népmeséje szerint a nyúl hiába fut szélsebesen, nem tudja megelőzni a sündisznót. Ugyanígy jár a leggyorsabb bolygó, a Hold: bármily gyorsan kering, mindig helyben találja a Napot. Ezért mondja róla a babiloni himnusz:
Siet, kinek térde sose fárad,
aki testvérei, az istenek útját megnyitja,
az Ég alapjáról a csúcsra hág fényben,
az Ég kapuját megnyitja és fényt teremt az embereknek...
Vagyis megnyitja a kaput a fényt hozó Nap előtt, előre jelzi keltét. Ezenkívül gyorsan növekszik és fogy, emiatt kell baromfit, növényt növő Hold idején ültetni, viszont ehető gyökerű növényt, gumót, répát stb. fogyó Hold alatt, s ugyanakkor böjtölni is, az "Éggel való megegyezés" törvénye szerint, amelynek megtartására a világ négy sarkára küldött tudósok ügyelnek Kínában. Másfelől töltekor hozza az időváltozást, viharokat, esőt, száraz időben küldi a harmatot, a szaporító nedvességet, miközben maga is növekszik. Mint az előbbi himnusz mondja: "Gyümölcs, mely magától fogantatik."

A nyúl sokban rokona, földi párja: szapora, gyorsan nő, gyorsan fut, nyitott szemmel alszik, valóban Hold-állat, így fölöttébb természetes, hogy a népek a Hold foltjaiban fölfedezték a nyúl alakját, s hogy a toltékok és aztékok a Hold írásjelébe, a kerek vizeskorsóba beleültetik a nyulat, vagy pedig a hátára akasztják a korsót; illetve a korsó és a nyúl együtt a Hold jele náluk. Ámde a kínai császár palástján is van egy kép: a Holdkorong, benne fa, előtte a nyúl, mozsárban magokat tör. A hozzáfűződő "naiv" mese pedig így szól:
A Tang-ház egyik császára egy őszi éjszakán bor mellett üldögélt varázslójával. Kedve támadt felszállni a Holdba. A varázsló bambuszrudat dobott a levegőbe, híddá változtatta, és ők felmentek rajta. A Holdban "a tiszta hidegek" (felhőtlen, harmatos éjjelek) palotájára találtak, vízkristályokból épült, és a Holdistennő lakott benne szolgálóival. A szivárványszínekbe öltözött leányok körtáncot lejtettek a vendégek előtt (a Hold keringését mutatták be: kultikus tánc volt). A palota előtt kasszia-fa állt, oly bőven termő, hogy időnként le kellett botolni. (A Hold növését-fogyását s a növények föld feletti és föld alatti részeire gyakorolt hatását jelzi.) Mellette pedig ott állt a nyúl, és fehér márványmozsárban (a víz jelképében) az életitalt készítette. (Henseling egyébként csupán a kínai-azték megegyezésekre figyelmeztet, a zárójelbe tett megjegyzéseket mi fűzzük a kínai meséhez.) Ezek után világossá válik a húsvéti nyúl európai meséje is: a tavaszi évkezdet, az életújulás ünnepén a szapora, termékeny nyúl hozza a csírát, a fogantatást jelző s az élet vörös színére festett tojást, minél nagyobb számban.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében írja:

A Hold apasztó-dagasztó erejét, ami legszembetűnőbben az árapály-jelenségben nyilvánul meg, a régiek kivetítették az élőlényekre is. Ezért lett égi kísérőnk az anyaméh, a női ciklus, a terhesség, a szülés meg a férfi potenciájának planetáris ura. Mindennek nagyon is illő jelképe a nyúl. Eleinket igazolja, hogy az emlősök vemhességének időtartama a holdhónapok egész számú többszöröse. Ez alól épp a mezei nyúl a "kivétel", az övé a mitikus időszámításban oly jelentős másfél holdhónapig tart (42 napig).

Diodórosz Szikulusz szerint a hyperboreai magyarok ismerték a Metón-ciklust:

Diodorus Siculus speaks of a nation whom he calls the Hyperboreans, who had a tradition that their country is nearest to the moon, on which they discovered mountains like those on the earth, and that Apollo comes there once every nineteen years. This period, being that of the metonic cycle of the moon, shows that if this could have been really discovered by them they must have had a long acquaintance with astronomy.

Arabul kamr a Hold: ez is egy hun alakú, Khamor címnél is említésre kerülő szó (a perzsák kamar-ként vették át az arabot, de a standard szavuk Holdra māh, mely épp a MAG-származék vagy anyát, nőiséget jelölő szó inkább, de a kínaiban ilyen szó lovat jelent és a ló lehet holdállat is).
Kún sumér és (régi?) finn nyelven Hold, melyhez a Hunor és Magor szócikkhez tett Magyar Adorján sorokat lásd.
Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének (első kötetének) 344. oldalán sorolja a Hold(hoz kapcsolható) különböző sumér-akkád neveket. Felhozza a törökből és más nyelvekből ismert Ai/Aj neveket is.
Egy másik általa említett szó az Idu/Itu ("hónap"), mely idő szavunkkal azonosnak látszik.

God és Göd címnél bőven volt szó az ilyen alakú szavak esetleges Hold/Hód kapcsolatáról.
A Vámbéry Ármin Égitestek a török-tatár nép kultúrájában című dolgozatában adatolt szláv hodina = óra és god = év (van még: lett gads^[13] és latgál gods = év, továbbá a lengyel godzina = óra) eredhet Hold szavunk nyomán. Ugyebár a(z időmérésre használt) Hold > hód > god/hod vonalból is ki lehet indulni (és akkor ennyi erővel a germán God is Holdisten lehetne).

Szintén Holdhoz lehet köthető:
A tibeti-burmai mizo nyelvben hun = idő, mely a sumér-régi finn kún (KUN) = Hold jelentéséhez lehet köthető, de a Göncölszekerek is időmérésre voltak használatosak (igaz, Göncöl Gön/Kön/Kun előtagjában a KUN = vég, farok jelentés kell jelen legyen^[14]).

Holddal kapcsolatos furcsaságok

Az alábbi A mindenséggel mérd magad 16/4. című Szántai Lajos előadásban 42:55-nél arról szól, hogy Hédervári Péter A Hold és meghódítása című 1970-es (ne feledjük, ez egy évvel a holdraszállás után volt) kiadású könyvében a Kárpát-medence vízrajzi képe melletti szöveg szerint "a Duna-Tisza köze, mint a Föld egyetlen tája, amelynek pontos mása van a Holdon." Arról van szó a könyvben, hogy létezik a Holdon egy olyan árokrendszer, mely kísértetiesen hasonlít a Dunának és a Tiszának a vonalára.

Hasonló (nem tudom mire vélhető) adatot találunk ...

Simon Endre Mu és egyéb elsüllyedt földrészek...

...című az Ősi Gyökér 2009/1. sz. megjelent cikkében:

Az ausztráliai Sydneiben működő Dr. Alphons Tchetchin asztrofizikus és asszisztense Dr. Jokenak sikerült egy modern elektronmikroszkóp segítségével a "Kos" csillagképben levő "Lirpa" ködben – mely ködkép tudvalevőleg higany gőzökből áll –, a "Föld" tükörképét megtalálniuk. Ezekről több fényképfelvételt készítettek és azokat pontosan kiértékelték 1940-1950 között. Mivel a Lipra köd a Földtől 80 millió fényévnyire van, így a Tchetchin által felvett képek a Föld 160 millió év előtti képét mutatták. Ezen fényképekről, bennünket érdeklő két adat olvasható le:
a.) A képen pontosan megtalálható a Föld, rajta a kontinensek és szigetek körvonalai, különösen pedig Atlantis két nagy szigete.
b.) De pontosan megállapítható az is, hogy a Földnek ekkor még két Holdja volt.

• Amit ezután írnak, hogy annak a másik Holdnak lett volna a Luna a neve, stb. ide már nem tehető be. Ha vicces akarok lenni, Tchetchin az alant említett Sitchin alteregója lehet..

Valamikor fénylő, mára kihűlt Hold

Fister Mária Magdolna Cigléd, a titokzatos Pálos hely...

...című az Ősi Gyökér 2012/1. sz. megjelent cikkének alábbi passzusa (és még több) az Újholddal kapcsolatba hozott Keddasszony címnél is szerepelt (az alábbiak holdtisztelet s akár Napistennő címhez is tehetők/köthetők):

A Kedd Asszonya tehát más, mint a Holdhoz kötődő folyamatos megújulás Boldogasszonya, a Szülő Boldogasszony. Ezért böjtölnek kilenc keddet a babára vágyó asszonyok.
Hogy is mondja a népdal:
"Nem úgy van most, mint volt régen.
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, nem az a Hold.
Nem az a szeretőm ki volt...
Mer aki volt, rég elhagyott.
Szebbre vágyott, de nem kapott.
Még olyat se' mint én vagyok..."
A régi szerető a Hold, amikor még nem volt holt, amikor még nem volt hűlt. Meséinkben a Hold mindig[?] férfi (ezüstvitéz), népmeséink még emlékeznek erre az időre. Mostanság emlegetett női voltát Holdunk a kihűlés után kapta. Melengető sugarától termékenyült meg a Föld, csírázott ki a mag. A kihűlt Holdtól nem csírázik mag, ezért most már a Nap a szerető... [...]
A Halott vőlegény című ballada kérdésére: "Szépen süt az égen a Hold, vágtat egy élő meg egy holt, félsz-e angyalom?" – ideje igennel válaszolni! Mert a büszke "Nem félek." válasz oda vezetett, hogy már nemcsak a vőlegény holt, hanem haldoklik az élővilág is és skalárenergiával lövi az ember a Napot... Csak akkor van értelme az őstörténet kutatásnak, ha képesek vagyunk a fentiekből mindennapjainkhoz erőt, irányt meríteni!

A Hold szubar HUD neve nyilván nem a valamikori fénylő Hold neve. Göd is nyilván Tejútnév, nem holmi régente fénylő égitesté.

Wohlfart Zoltán A székely kapu a paradicsombeli húsvéti feltámadás szimbóluma című az Ősi Gyökér 2017/1-2. sz. megjelent cikkében egy korábbi 2016/3. számban, az itt-ott idézett X, Y, Z és a székelykeresztúri kályhacsempék című cikkében megkezdett témát folytatva gondolkodik. Úgy gondoltam, itt érdemes lenne említeni gondolatait, mert archaikus állapotokról szól. Mivel mégis korábban hasonló témákról Hyperboreai csillag- és Napviszonyok címnél volt szó, áttéve oda.

A Hold nem a miénk?

Orosz Zsolt Sitchin, Zecharia adataira alapozott internetes tanulmányában írja, hogy a sumer teremtés eposz, az Enuma Elish^[15] forrása szerint Kingu a Nibiru holdja volt, holdjának neve volt és a mai Holdunkkal megegyező égitest: tőlük kaptuk.

Péterfai János...

...írja (jól érzi, hogy a történet nem földi, hanem égi, de nem tér ki rá):

Istenháborút, vagyis hatalmas emberi háborút jelez Tiamat és Kingu harca a magyar ősistenek ellen. Tiámat nevében a Ti az Élet, az Ama az Anya neve. A szó végén a T jel a nő nem jele, valójában a magyar Ta, Földanya nevének jele. Ezt az istennőt mégis akkádnak minősítik, holott magyar eredetű istennév. Nevében a Mat végződés jelenthet önmagában is Földanyát, mert Ma Földanya, Mat a Mátka nevünkben a Földanyát jeleníti meg. A nevet Ti-A-Mat formában is értelmezhetjük, a szavak jelentése Élet-Nagy-Földanya. Tenger jelentése helytelen.
Fia, Kingu, nevének két része Kin és Gu. A Kin Király, a Kény, Kün, Ken, stb. rokona, a Gu itt Fő, Fej jelentésű. Kin-Gu tehát egy Fő-Király, aki valamilyen erőszak ellen fellázadt, és harcolni kezdett. Az angol King ebből a magyar névből származik, jelentése tehát Fő-Király.
Tiámat elvesztette a harcot, fiát, Kingut is megölték a győztesek. A mítosz mai értelmezése nem fogadható el teljesen, tovább kell még kutatni a rejtélyeket.

Több klasszikus szerző megegyezik abban, hogy sok ezer évvel ezelőtt az Indiai-óceánban nagy szárazföld feküdt Afrika, Arábia és Hindusztán között: Gondwana. Akkoriban, teszik hozzá, a Hold még nem volt az Égen, s ezért a görög írók e földrész lakóit proszeléneknek, hold előtti embereknek nevezték (Szeléné = hold), mint Árkádia lakói magukat^[16]:

All ages have had a great esteem and veneration for antiquity; and not only of men, but of families, cities, and countries, the most ancient have always been accounted the most honourable. Hence arose one of the first and most universal disputes that ever troubled mankind; almost every nation, whose origin was not very manifest, pretending to have been of an equal duration with the earth itself. Thus the Egyptians, Scythians, and Phrygians, fancied themselves to be the first race of mankind; and the Arcadians boasted that they were προσελενοι, or before the moon.
—
Minden korban nagyra becsülték és tisztelték az ókort; és nemcsak az emberek, hanem a családok, városok és országok közül is mindig a legősibbeket tartották a legbecsesebbnek. Innen eredt az egyik első és legáltalánosabb vita, amely valaha is foglalkoztatta az emberiséget; szinte minden nemzet, amelynek eredete nem volt túl nyilvánvaló, úgy tett, mintha a földdel egyidős lenne. Így az egyiptomiak, a szkíták és a frígiaiak azt képzelték magukról, hogy ők az emberiség első nemzetsége; az árkádiaiak pedig azzal dicsekedtek, hogy ők προσελενοι, vagyis a Hold előttiek.

Az árkádiai mondáról Richard H. Allen is tesz említést könyvében:

Cox identified the word with Λυκόσονρα, which he renders Tail, or Train, of Light. Yet this does not seem appropriate to a comparatively faint constellation, and would rather recall the city of that title in Arcadia, the country so intimately connected with the Bears. But the stellar name probably long antedated the geographical, old as this was; Pausanias considering Lycosura the most ancient city in the world, having been founded by Lycaon some time before the Deluge of Deucalion. Indeed the Arcadians asserted that they and their country antedated the creation of the moon, an assertion which gave occasion to Aristotle's term for them, προσελενοι and the Latins' Proselenes.
—
Cox azonosította a szót a Λυκόσονρα szóval, amit ő a Fény farkának vagy vonatának fordít. Ez azonban nem tűnik megfelelőnek egy viszonylag halvány csillagképhez, és inkább a Medvékhez oly szorosan kapcsolódó árkádiai városra emlékeztetne. A csillagnév azonban valószínűleg jóval megelőzte a földrajzi nevet, amely bármennyire is régi volt; Pauszaniasz szerint Lykosura a világ legősibb városa, amelyet Lykaión alapított valamivel Deukalion vízözöne előtt. Az árkádiaiak valóban azt állították, hogy ők és országuk a Hold teremtése előtt éltek, és ez az állítás adott alkalmat Arisztotelésznek arra, hogy προσελενοι néven nevezze őket, a latinok pedig Proselenes-nek.

Hasonló, de rejtélyes módon körülírt esetet ír le Várkonyi Nándor Az elveszett Paradicsom című művében:

Mindez pedig abba a korba^[17] nyúlik vissza, amikor a földi élet forma-rendje óriási változásokon ment át, s e változást a vízözön gyűjtőneve alá foglalt katasztrófa-sorozat okozta és kísérte, vagyis a harmadkor és negyedkor fordulójára. A szörnyeteg hüllők idejét a jégkorok ínsége, a Hold-pusztulás borzalmai, emezt pedig a szelíd Holdtalan kor^[18] és az emlősök uralma váltja föl. És e válság idejébe, úgy látszik, a földi élet dekadenciáját, egyetemes elfajulását kell képzelnünk.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 253. oldalán amit ír:

A kétjelentésű magyar mén szó egyrészt jelenti, ma már csak népiesen, hogy mén, azaz megy, másrészt a hím lovat. A hímelvű Holdisten ősi neve abból az időből, amikor a Hold még saját fénnyel világított[?] és hőt adott.

Egy saját elmélet szerint nem elképzelhetetlen (de nem is bizonyítható), hogy a Holdat a Nap és a Szíriusz egymás között passzolgatja táncra perdülésük közepette. Ez is közrejátszhatott abban, hogy egyes népek nem emlékeznek a Holdra, illetve figyeljük meg, hogy a kutyaság és a hunság kötődése, ragaszkodása a Holdhoz úgy történhet, mint Szíriuszt pótoló égitest (lásd kifejtve alant).
Árgyilus címnél is szerepelt, hogy egyszerre lehet Szíriusz/Nap és a Hold is.

Péterfai János adata is szerepelt ott, miszerint a farkasból kutyává válás illetve a kutya háziasítása csak[?!] 12-14000 éve jött volna létre.
Kynologia című írásában Kátay-Barba Rafael Péter is érinti a témát:

Évekkel ezelőtt a Magyar Rádió egyik "tudományos" műsorában elhangzott, hogy a kutya háziasítása a korábban gondoltnál lényegesen korábban zajlott le. Ebben az összefüggésben idéztek egy 130 ezer éves farkas-kutya koponya leletet az ősember tűzhelyének közvetlen közeléből, mint őskutyát. Sajnálatos, de a lelet kapcsán egyetlen konkrét adat sem hangzott el, mint például: a feltáró régész neve, a lelőhely, feltárás időpontja, stb. Kétségtelen, hogy e sorok írójának is vannak fenntartásai a köztudatban elterjedt, s az általánosan elfogadott 10-14 ezer évvel ezelőtti domesztikációs datálással kapcsolatban, de ezen nézetét a tudományos kutatás eredményeinek ismeretében alakította ki.

Ez a kormeghatározás azért (lett volna) érdekes, mert épp 13000 éve voltunk a felső ágon és ez újfent felveti, hogy a Hold nem-e a Szíriusz rendszerből lett megörökölve: az Árgyilus név és a kutya, mint egyszerre Szíriusz- és Holdállat is erre engedhetne következtetni, csakhogy mindez azt jelentené, hogy az egész Hunor és Magor történet és az emberiség eredete és a magyar nyelv is ilyen 13000 éves régi kellene legyen és ez nem lehet igaz. Inkább tűnik úgy, hogy a kataklizmák (pólusváltások) eltüntetik a nyomokat vagy talán hogy a magyar és hun nép és a kutyatisztelet ősiségét illetve ezzel a Szíriusz jelentőségét is ismerők korlátozzák le időben a dolgokat (ez azért nem valószínű).
Kutya címnél is taglaltuk, hogy mi volt az, ami miatt így ragaszkodtak a kutyához a magyar-hunok úgy, hogy a szavak jó része ezen szóvázra is épül a magyar nyelvben? Nyilván a kutyanemzés mellett az, hogy ismeretük szerint a kutyának, lónak és (az eleinte hosszúkásfejű!) embernek közös az őse. A specializálódás eredményeként a széppé, szép-eszményivé, de bizonyos isteni szempontok miatt butává vált embernek segítőtársaivá váltak és ezzel jelképállataivá is. Több millió éves evolúciós folyamatról van szó, így hazugság az, hogy a kutya 12-14000 éves lenne.

Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia...

...című könyvében még ennél is furcsább, de nyilván nem valós értékben kezelendő állítás, hanem mint egyfajta teremtésmonda szerepel és nem az emlékezés része itt a lényeg:

Az altáji népek tudnak egy olyan időről, amikor még nem volt sem nap, sem hold. Az emberek maguk világoltak és árasztottak meleget maguk körül. Mikor mégis megbetegedtek, az égisten elküldött egy szellemet, hogy legyen segítségükre a szenvedőknek. E szellem óriási botjával felkavarta az őstengert, mire két istennő legott ráfújt az égre. Így állott elő a két érctükör és azóta van a világosság a naptól és a holdtól.
A kalmükök is azt hiszik, hogy a paradicsom idején még nem volt nap és hold, de mihelyt az ember bűnbe esett és a világ körülöttük elsötétült, teremtetett a nap és hold. A napnak és a holdnak érctükörként való felfogása nagyon el van terjedve.

Arról, hogy a Föld tengelyferdülését a Hold belépése okozta, Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvének 190. oldalától kezdve volt szó.

Hunor és Magor címnél is felvetődött, Magyar Adorján írása alapján, hogy a kúnok/hunok égitestje a Hold volt. Viszont más információk szerint a kúnok/hunok ikersége a magyarokkal abban áll, hogy Nimrudtól két Napminőséget kapunk, így a Hold – az a Hold, amiről az járja, "nem a miénk," – csak felvehette a Kin/Kún mozgó névet (a régi finn nyelvben kún is Holdat jelentett^[19]).

Hold virágai

Tomory Zsuzsa Ősmagyar imádságaink 3. rész...

...című az Ősi Gyökér 2021/1. sz. megjelent cikkében írja:

A fehér rózsa mindenkor magyarok Nagyboldogasszonyára emlékezik. Későbbi, hun befolyás hatására a vándor hunok az égi vándort választották jelképül, s egyúttal színeit is: a hold ezüst-fehér ragyogását és az ég kékjét.
Kisasszonyuk s leányaik pártáján holdvilágos éjszakák harmatcsöppei rezegnek, melyek a legkisebb érintésre is lehullanak, megsemmisülnek, ezzel jelképezve szüzességüket. Az örök szüzesség viszont terméketlenséget is jelent, s közösségi szinten a halállal egyenlő. Jól tudták, hogy a Hold maga is terméketlen, holt égi test, s egyúttal a Halál jelképe is volt. Virágja a szűzi fehér liliom. A liliom gyakran már nem fény jelkép. Érintése hideg, mint a halál. A V.1:139 ima Jézus halálát a következőképpen fejezi ki: "Liliommá tették..."

Dagadó és fogyó hold D és C betűkre hasonlító alakja

Baktay Ervin A csillagfejtés könyve...

...című művében írja:

Innen ered a régi mondás, hogy "a Hold hazudik". Amikor növekedőben van, D-alakot mutat, holott Decrescit latinul annyit jelent, hogy "fogyatkozik"; amikor fogyóban van, C-alakot mutat, pedig Crescit latinul annyi, mint "növekszik". De még könnyebb felismerni a Hold növekvő vagy fogyó állapotát a régi magyar hagyomány alapján: ha D-alakot mutat, akkor Dagad, növekszik, ha C-alaku, akkor Csökken, fogy.

• De miért is lenne a latin nyelv bármi szempontból hiteles...?

Égitestadatok

Tibold Makk Szabina Hattyú úszik a mennyek vizén – A baljóslatú 13 titka...

...című az Ősi Gyökér 2019-20/1-4. sz. megjelent cikkében idézett Bara Mihály féle adatokkal kezdünk:

"...a Hold irányítja milyen gyorsan forog a Föld, mely kulcs ahhoz, hogy mi élhessünk rajta. A Hold nyugtató hatása nélkül, a Föld olyan gyorsan forogna, hogy a szél, melyet a centrifugális erők keltenének, ellapítanának minket, mint egy palacsintát. A nap pár órába telne, igy fotószintézis erősen megkérdőjelezetté válna. A Hold rendszerezi és mozgatja a Föld védő magnetikus mezőjét, mely válságosan fontos védelem számunkra a magasfokú napkitörések és egyéb halálos űrközi sugárzások ellen. A Hold véletlenül pontosan olyan messze van a Földtől, hogy tökéletes Nap és Holdfogyatkozásokat tud eredményezni. A Hold átmérője 2160 mérföld az egyenlítőnél. Nem 2161, vagy 2159 mérföld, hanem pontosan 2160 mérföld. Ez a 2160 mérföld 'véletlenül' megegyezik a 2160 éves Asztrológiai Korok precesszióinak (hónapjainak) időhosszával."

• Más adatai tizenhármas szám rejtélye címhez kerültek.

A Hold bolygónk egyetlen nagyméretű, természetes kísérője. Átmérője közel negyede a Földének, így a Naprendszer hatodik legnagyobb holdja. Tömege 1,2%-a bolygónkénak. Átlagosan 27 földátmérőnyire kering bolygónk körül, 1 km/s-os sebességgel direkt irányban. 27,3 nap alatt tesz meg egy fordulatot, ezt nevezik sziderikus keringési időnek. Tengelyforgási periódusa ugyancsak 27,3 nap, aminek következtében mindig ugyanazt az oldalát fordítja bolygónk felé – ezt nevezik kötött tengelyforgásnak. A valóságban felületének valamivel több mint felét tudjuk megfigyelni. Ennek egyik oka, hogy a Hold pályasíkja 5 fokos szöget zár be az ekliptikával, a Föld pályasíkjával, így időnként északi, időnként pedig déli pólusára látunk rá jobban – ez a szélességi libráció. A Hold tengelyforgása egyenletes, de földközelben gyorsabban, földtávolban pedig lassabban halad pályáján. Így néha előresiet, máskor pedig kicsit lemarad, ezért néha keleti, néha nyugati oldalára látunk rá jobban – ez a hosszúsági libráció. A Hold librációs mozgásának következtében felszínének mintegy 59%-a figyelhető meg a Földről.

Kötött tengelyforgása csak a Földre vonatkoztatva áll fenn, a nappalok és éjszakák természetesen a Holdon is váltakoznak. Egy holdi nap a 27,3 napos tengelyforgási időnél valamivel hosszabb, mivel a Hold a Földdel együtt a Nap körüli pályán halad – azaz a Nap elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Így ahhoz, hogy a Nap ismét deleljen a Hold egy adott helyéről nézve, még 2,2 napnak kell eltelnie – ez a Hold szinodikus keringési ideje. A Holdnak nincs saját fénye, a bolygókhoz hasonlóan a róla visszaverődő napfény teszi láthatóvá. A felszínét borító anyag fényvisszaverő képessége meglehetősen rossz, a ráeső fénynek átlagosan 7%-át veri vissza, hasonlóan például a hamuhoz. Ennek ellenére, mivel elég közel van hozzánk, a második legfényesebb objektum a Nap után. Újhold környékén – első negyed előtt és utolsó negyed után – az ún. hamuszürke fényt figyelhetjük meg rajta. Ez az árnyékos oldal enyhe derengése, amit a Földről a Holdra, onnan pedig ismét a bolygónkra visszavert napfény hoz létre.

Belső szerkezet: A Hold több szempontból is aszimmetrikus égitest, belseje differenciálódott. Tömegközéppontja 3 km-rel közelebb van a Földhöz, mint geometriai középpontja, a kéreg vastagsága a Föld felőli oldalon 60 km körüli, a túloldalon kb. kétszer ekkora. Magja valószínűleg olvadt állapotban van, sugara 700 km körüli lehet.

Légkör: A Hold légköre rendkívül ritka, felszíni sűrűsége 10-20 g/cm³, a földi exoszférával mérhető össze. Eddig hélium és argon, valamint kálium és nátrium jelenlétét sikerült kimutatni benne. Ezeket az anyagokat részben a bolygóközi térből fogja be, részben pedig a mikrometeorit-bombázás hatására szabadulnak fel felszínéről. A légkör alakja leginkább egy üstököscsóvára hasonlít: a Nap felőli oldalon kétszeres, az ellentétes oldalon pedig nagyjából tízszeres holdátmérőig terjed ki. Jelentős atmoszféra hiányában nagy a napi hőingás: a nappali oldalon +130 C°-ig emelkedik a hőmérséklet, majd éjszaka -160 C°-ig süllyed. Mivel a talaj rossz hővezető, a hőingás csak a legfelső fél méteres rétegre van hatással, ám itt erős aprító tevékenységet fejt ki.

Felszín: A Hold szilárd felszínnel rendelkezik, melyet kráterek sűrűn borítanak. Felszíne már szabad szemmel is két különböző területre bomlik: a világosabb felföldekre (terra) és a sötétebb tengerekre (mare). A Föld felőli oldalon a tengerek aránya 30%, míg a túloldalon csak 3%, az egész felszínen 16,5%. A felföldek fényvisszaverő képessége a jobb, ezek képviselik a Hold ősi kérgét. Alacsony vastartalmú anortozitos összetételűek, magas földpát tartalmúak, alumíniumban és kalciumban gazdagok. Eredetileg kristályos formában létezhettek, de a becsapódások során sokszor darabolódtak és újra összeolvadtak, így breccsa alakban találhatók. (Az anortozit földünkön nem túl gyakori ásvány. A Holdon valószínűleg azért található nagy mennyiségben, mivel égi kísérőnkön a környezet redukáló jellegű, hiányzik az ásványokat átalakító víz.) A kéreg vastagsága néhányszor 10 km lehet, kora 4,5 milliárd év körüli.

A tengerek a felföldeknél sötétebb területek, nagyméretű becsapódásos medencék talapzatát töltik ki. Nagy vastartalmú, kristályos szerkezetű bazaltok, a felföldeknél nagyobb sűrűségű anyagok. A legnagyobb becsapódások átszakították a kérget, és az így keletkezett sebhelyeken ömlött a felszínre a láva, amely szétfolyt, kitöltötte a mélyedéseket. A tengerek területén gravitációs anomáliákat lehet kimutatni, amelyet a bennük elhelyezkedő nagytömegű és sűrűségű bazalt hoz létre. Ezeket masconoknak (mass concentration) nevezik. Létük arra utal, hogy a medencék feltöltődése akkor történt, amikor a holdkéreg már olyan szilárd volt, hogy nem jöhetett létre izosztatikus kiegyenlítődés. A tengerek nem egyszerre keletkeztek, koruk 3,2-3,7 milliárd év közötti.

A felszín legfelső rétege a becsapódások, a napszél, a kozmikus sugárzás és a hőingás hatására laza, kötőanyag nélküli törmelékké alakult – ez a regolit. Vastagsága méteres, tízméteres nagyságrendű, a felföldeken vastagabb. Legfelső néhány centiméteres rétege por finomságú, szemcséi átlagosan 0,1-0,01 mm-esek. Ennek 25-30%-át üvegszerű gömbök alkotják, amelyek a meteoritbecsapódások alkalmával megolvadt és szétfröccsent anyag apró megfagyott cseppjei.

Medencék: Nagyméretű becsapódásos képződmények, feneküket sötét bazalt borítja. A becsapódás alkalmával felszabadult energia gyakran több koncentrikus gyűrűt alakított ki bennük. Ezek területén illetve környezetükben található a becsapódáskor kirobbant anyagtörmelék takarója, valamint az ekkor kirepült nagyobb testek által ütött másodlagos kráterek.

Kráterek: Becsapódásos képződmények, nagyságuk a cm-es mérettől egészen a 200 km-es átmérőig terjed. (Az ezeket kiváltó becsapódások kisebbek voltak a medencéket létrehozóknál.)

Thalasszoidok: Medence nagyságú mélyedések a felföldek területén, óriáskráterek. Méretük mare medencék nagyságrendjébe esik, fenekük azonban világos színű kéreganyagból áll, főleg a Hold túloldalán fordulnak elő. Létrejöttük oka, hogy a túloldalon vastagabb a kéreg, így a nagyobb becsapódások közül csak kevés tudta azt átszakítani, és a magmát a felszínre juttatni.

Sugársávok: A nagyobb, fiatal kráterekből sugárirányban szétágazó, több száz km hosszú keskeny sávok, amelyek minden útjukba eső formáción áthaladnak. Általában világos árnyalatúak, csak magas napállásnál figyelhetők meg. Létük egyelőre nem tisztázott, vagy a becsapódások által kidobott anyagszemcsék alkotta vékony törmeléktakarók, vagy ugyancsak a becsapódások által kidobott anyag formálta apró kráterek milliói.

Vulkanikus képződmények: Legnagyobbak a becsapódásos medencék bazaltlávával feltöltött területei. Ezeken a helyeken nem alakultak ki vulkanikus hegyek, a köpenyből feltörő lávák laposan szétfolytak a mélyedésekben. Csak kis szintkülönbségek találhatók rajtuk: lépcsők, lávafolyások frontvonalai. A medencéket feltöltő vulkanikus tevékenység kb. 3 milliárd évvel ezelőtt ért véget.

A felszínen lávafolyások nyomai is láthatók: völgyek, csatornák, amelyek egykori láva-alagutak beomlott maradványai lehetnek. Akadnak szerkezeti mozgásokra utaló rianások is, ezek valószínűleg holdrengések alkalmával keletkeztek. (A Hold egyébként gyenge szeizmikus aktivitást mutat, a rengések ritkán érik el a Richter-skála szerinti 3-as értéket. A rengésfészkek átlagos mélysége 800-1200 km közötti.)

Az egykori vulkanikus tevékenység nyomait őrzik a dómok. Ezek kilométeres, illetve kisebb, lapos, kúp alakú kiemelkedések, tetőaknával a csúcsukon. A Hold napjainkra már vulka-nikusan halott égitest. Egyes vidékein időnként felfényléseket lehet megfigyelni, amelyek valószínűleg gázfeltörések. Ezeket TLP (Transient Lunar Phenomena) rövidítéssel jelzik, felszínformáló hatásuk elhanyagolható. A Hold egykori vulkanikus tevékenységéről még napjainkban is heves viták folynak, általánosan elfogadott álláspont nincsen.

A Hold keletkezését szintén nem ismerjük pontosan. Összetétele arra utal, hogy a Naprendszer belső területén alakult ki, de különbözik bolygónk összetételétől. Lehetséges, hogy a Földtől külön jött létre, és csak később állt bolygónk körüli pályára. Ugyancsak elképzelhető, hogy a Földdel együtt, annak környezetében keletkezett – azonban valamilyen inhomogén összeállás során, amely eltérést hozott létre a két égitest anyagösszetételében. Összeállása után a kezdeti és a radioaktív bomlás során felszabadult hőtől belseje megolvadt és differenciálódott. Ekkor alakult ki a mag, a köpeny és az anortozitos kéreg, amelyet a későbbiekben a nagy meteorit-becsapódások néhol átszakítottak.

Hold 2)

Fog, tart. Sok más jelentése is van. Azt kell hinni, hogy a kézbe, karba vesz jelentés mellett ölbe is vesz jelentésű is, hiszen ölel jelentése is van. Az öl területmérték is, a hold igaföld; vannak nyolczszáz, ezer, ezerkétszáz, ezerhatszáz négyszögöles holdak.
Személyszállító eszközökön raktér jelentésű is, ami ismételten egy három dimenzióban elképzelhető képet vetít elénk.
Hord szavunk adja ki, mint hoard-ot is. De ha a német halt = megáll, akkor a hold is lehet párja, visszatart értelemben, honnan a többi értelem származhatott.

Lábjegyzetek