Dialektikus ellentét

Péterfai János ezen a néven említi azt, amit én hímségi asztrális és nőiségi telluris ellentétekként jellemzek. Igaz, a nő fent is megvan (Tejútanyaként). Valójában dialektika címnél írottak alapján kicsit másképp értelmezendő. Erről volt szó fény és sötétség címnél is.
Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 89. oldalán úgy fogalmaz, hogy van nyelvünknek egy, a földi polaritást feloldó belső logikája.

Péterfai János talán nem mondja ki elégszer, hogy a magyar szavakba kettős, egymásnak ellentmondó jelentések is be vannak építve. Nos, mint kiderül, szegény szót taglalva kimondja:

Szegény szavunk helyesen a Szeg Enje. Ebben a szóban a Szeg (Szög) nem Kiszögellés, Magaslat, a Nap magas helyzetéhez kapcsolható fogalom, hanem éppen ellenkezőleg, a magasnak az ellenkezője van benne a szó jelentésében. Egy szó kettős jelentése nyelvi törvényszerűség. A Szeg, Szék, vagyis a Nap, este alászáll az Égboltról az Alvilágba, lehanyatlik az égboltról. A Szeg-Ény ezért Szegett Enség.

Bakos Attila könyvének még 68. oldalán írja, hogy mintha veszélyben lenne az ősdialektika, ami a keletkezés és az elmúlás örök körforgását tanítja. Érdekes, hogy mintha még mindig nem érteném a dialektika jelentését, vagy BA találta ilyen jól fején a szöget: valóban az életkörről van szó.

Az alábbi oldal cikke Meder Tinódi tollából is tanulságos (fiatalember lehet, és nem is lát mindent jól, de érdemes idetenni):

Sokszor írtam^[1] már arról, hogy miért nem szeretem ha felülről azt sugallják az embereknek, csak két út létezik, azaz az életünket kettős, egymást kizáró (antagonisztikus) ellentétpárok határozzák meg, és mindig csak két lehetőség közül tudunk választani. Én ebben nem hiszek.

Amiben viszont hiszek, pontosabban amit jó modellnek tartok, az a dialektika. A dialektikus gondolkodás is bizonyos mértékben ellentétpárokon alapul. Azonban ezek az ellentétek nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő ellentétek. De nem is feltétlenül két pólusa, azaz szélsősége az adott dolognak (bár azok is lehetnek), hanem más természetű részei. A dialektikus ellentétek, amikor egy adott dolog két része közötti egyensúly ideiglenesen megbomlik, feszültség támad, éppen azért izgalmasak, mert dinamikussá teszik, mozgásba hozzák az adott dolgot, és ilyenformán éppen a mozgás teremtheti meg újra az egyensúlyt. Mondok néhány példát, úgy érthetőbb lesz.
Forma – Tartalom
Erre már sokszor utaltam, e két dolog dialektikája vezet adott szimbólumok (formák) jelentésének (tartalmának) változásához, és fordítva, ahhoz, amikor egy adott tartalom új formát talál magának. Erre azért, ha akarjuk, van, lehet ráhatásunk. Erről írtam itt is. De hadd tegyek hozzá ilyesmit is: szerintem a vallások is elsősorban formák, amelyek adott esetekben hasonló tartalmakat fejezhetnek ki (amelyeknek adott esetben pozitív és negatív hatásuk is lehet). Érdemes a formák változása mellett a tartalmat is vizsgálni, annak változását vagy nem változását. A Kereszténység és az Iszlám formája mögött például sok hasonló tartalom bújik meg, olyanok is, amiknek pozitív, olyanok is, amiknek negatív hatásuk van.

Ha ez még mindig túl elvont, folytatom.
Kereslet – Kínálat
Ez a közgazdaságtani folyamatok mozgásának meghatározó dialektikus ellentéte. Kölcsönösen alakítják, formálják egymást. (Mert a kínálat is alakítja a keresletet, ezt nem szabad elfelejteni.)
Közeledés -Távolodás
Ez pedig a tánc dialektikája. A latin táncokban éppolyan fontos a férfi és a nő közötti közeledés eltávolodás, mint az általam is művelt magyar néptáncokban. Egy jó táncban egy egész párkapcsolati modell benne lehet. De ha egyedül táncolsz, akkor is megvan a dialektika az izmok feszülésében és lazulásában. Ez tulajdonképpen minden mozgás alapja.
Értelem – Érzelem
Nos, itt látjuk igazán, hogy nem ellentétpárról van szó (mint az előbbi esetben), hanem csak egyazon dolog kétféle, eltérő természetű alkotórészéről. De ezek is kerülhetnek feszültségbe, ellentmondásba egymással, ilyenkor aztán igyekeznünk kell az ellentmondást feloldani, és nem kilengeni szélsőségesen egyik irányba sem.
Adó – Vevő
Ez a dialektikus ellentétpár a kommunikáció alapja. A dinamizmust az teremti meg, hogy folyton váltogatjuk egy adott helyzetben az adó és a vevő szerepét. Ha bármelyik szerep hosszú időre megragad a kommunikáció egyik szereplőjénél, abból kellemetlen helyzet alakul ki, amiből ki akarunk majd lépni. Az sem működik, hogy valaki egyszerre legyen adó és vevő folyamatosan.
És még néhány ilyen dialektikus pár:
Közösségi – Magán, Formális – Informális, Állam – Társadalom, Elmélet – Gyakorlat, Objektív – Szubjektív.
Mindezek alapján azt is láthatjátok (már megint), hogy szerintem miért értelmetlen a politikai jobboldal-baloldal ellentétpárja abban az értelemben ahogyan ma használják. Mert a bal-jobb ellentétpár alapvetően egy dialektikus ellentétpár, nem pedig egymást kizáró, antagonisztikus, amivé manapság tenni igyekeznek (például ilyen hülye jelszavakkal, mint: "soha-többet-baloldali-hatalmat"). Mert baloldala és jobboldala mindennek van, és haladni csak úgy tudunk, ha hol az egyik, hol a másik mozdul meg. Ha egy dolgot akár bal, akár jobboldalától megfosztunk, nem fog tudni mozogni. Ez nem azt jelenti hogy minden politikai klikket hagyni kell garázdálkodni felettünk. Csak azt, hogy a politikában el kellene engednünk a baloldal-jobboldal kifejezést (mert ez a köznyelvet is megmérgezi), és arra koncentrálnunk, hogy egy-egy csoport mit állít, és mit tesz. Sokkal hatékonyabbak is lehetnénk így.

Lehetett volna kezdeni a szeretet kontra félelem/gyűlölet témával kezdeni. Lásd legutóbb Quorára is tett kommentem fél címnél.
Ha már szeret, sért és szeret is ilyen szavak: ami egyik oldalról szeret, az a másik oldalról sért. Ez mutatja meg a szeret szexuális értelmét is, ugyanis a hím feladata nemzeni és az akár halálos kimenetelű sérülés okozása is. Szerez, szerzet; szeret cím/alcímnél is volt erről szó.
Figyeljük meg, hogy teljesen hasonló módon jelennek meg az ellentétes értelmek, mint sár és szár esetében. A test számára okozott sértés s-es, a szellemi irányultságú szeret viszont sz-előhangos.

Jankovics Marcell írja:

A régiek számára az ellentét (amilyen a tűz és a víz, az ég és a föld) nem merev szembenállást fejezett ki, hanem ellentétpárok egész sorával leírható dinamikus kapcsolatot, melyben az egyik oldal képviselője a másikba átalakulhat. Ahogy a jin-jang jelkép mutatja, vagy az a képzet, mely szerint a Nap éjszakára Holddá változik, vagy ahogy a tűz-víz isten, Apám Napát alakjában a két elem eggyéolvad.

• Elementál címnél bővebben is megvolt.

L. Kecskés András A magyar zene évezredei 1. rész...

...című az Ősi Gyökér 2018/1-2. sz. megjelent cikkének sine, valamint Sárkányanya cím/alcímnél írottak után írja:

Az ős/aNYa/got, - azt, amiből még ma is minden kézzelfogható valami lesz, születik – a sumer-káldeai emberek teremtéstörténetükben/mítoszukban egy hullámzó testű, női minőséget jelző kígyóval /Tiamat/ ábrázolták, a kígyózó mozgást érzékeltetve, mely egyben a tenger, a víz hullámzása, a föld ősi közegének sajátossága.

• Jól gondolkodik; még a jin-jang szimbólum két oldalát is kígyó S-vonala választja el.

Ezt a jelenséget tökéletesen szemlélteti a megütött hangvilla mozgása, mely egy odatartott, bekormozott üveglapon látható. A Biblia Teremtés könyvének kezdő mondatai közt ez olvasható: "...Isten lelke lebegett a vizek felett"; e lebegésből áll az anyaggá vált IGe, a SZÓ és az ÉNEK.

Majd ami ide érdekes:

Mindennemű lüktetés, változás – a zenei kettősséget, a dualitást is beleértve – magas-alacsony, rövid-hosszú, csendes-hangos, halk-erős, lassú-gyors, lassul-gyorsul, méltóssággal-élénken stb. az ember alkotta muzsika meghatározó építőelemei; miként az ókori filozófusok fogalmi és gondolati párjaiban, a dialektikában föllelhető.

Kecskés hullám, majd fény és anyag címnél folytatott sorai (melyek közül az oda- és visszaadás, mint isteni tulajdonság, az isteni kétneműség, végtelenszámú képesség, a "színeváltozásos két- és sokszínűség" T-R-M mássalhangzós keretben való megmutatkozása érdekes talán ide) odatétele során akadt meg a szemem Tomory Zsuzsa sorain. Az Élet kettős természetéről szólt a fény és anyag kapcsán és hogy ennek tudatát átvitték szótárukba is (a magyar nyelv szavaiba, ahogy sok helyen említettük, bele van kódolva a dualisztikus/dialektikus alapokra épülő magasműveltségi mágikus/filozofikus világkép):

Ar – az erő és atyaság
Any – az anyag és anyaság ős-szava
Milyen érdekes, hogy ezek a szavak amelyek szavaink végén is oly sokszor megjelennek és éppen ezen szócskák kapcsán jegyeztem meg, hogy ha nem értünk gy szót, érdemes szavak végére rápróbálni őket.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 451. oldala alján a saját ellentétpárjait adja meg, a Nyilas kontra Ikrek alapfelállásból kiindulva, de nem számottevő a megfigyelése (híres magyar embereket, például Atillát Budával, Széchenyit Kossuth-tal állítja szembe; a kuruc-labanc ellentétpár után említett népi-urbánus már egész jó példa).

Az alábbi VNTV beszélgetésben Tóth Zoltán és Jakab István boncolgatja a fenttebb még nem említett másik ellentétpárt: hős kontra áldozat.
Ezek nem is annyira ellentétek, hiszen a keresztrefeszített Nap címnél is taglalt Gesztesi féle sorok alapján is kiderül, hogy éppen a naphős kerül áldozati szerepkörbe.
Amit Tóth nem mond ki, hogy – máshonnan nézve – itt is a hím és nő elv ellentétét látjuk. Szerinte az lenne ideális, hogy ha a két típus egybe lenne olvasztva. A hős erényei: van célja, állhatatos, erős, fókuszált. Az áldozatnak is vannak előnyei: érzelmi intelligencia, azaz tud kommunikálni (meggyőzni érzelmi szinten másokat), hangolódni, kedves lenni, alkalmazkodni, a részleteket meglátni, amelyeken a hős átsiklik.
Minden visszavezethető ellentétpárokra, ahol a nő elv ellentéte a hím elv. Anima versus animus, lélek szintjén. A szerepek kiosztása szerint, a hős a hím, az áldozat a nő, kimondottan a napvallások térhódítása és félreértelmezése nyomán: a felfogásuk szerint a hím elv a jó, mert az képviseli a fényt, míg a nőiséghez kapcsolt sötétség bizalmatlanságot szül (mondhatjuk úgy is, ha lemegy a Nap, az rossz; de a hős is kicsoda: a Nap, a hős = heves). A modern egyházak erősen a hím elvre építenek, míg korábban istenanya kultusz volt. Az agresszió és a hím elv dominanciája és a ma kialakult világkép mögött valóban a félelem áll. Eredetileg a korszakváltozásoktól féltek, mindent az asztrológia (régen nem különült el az asztronómiától sem) határozott meg, hisz az évkör adta a keretrendszert. Ma nincs megfelelő keretrendszer (az időnket a televízió és a felesleges vagy akár káros termékeket gyártó cégek és az ottani főnökök osztják be), mert a vallás feladata lenne, de azt az uzsorások kisajátították (ők generálják a félelmet is: háborúk, genocídumok). Muszáj lenne minél több helyen kimondani az igazságot, szépen egybe rakva és muszáj lenne minél hamarabb Magyarországon (mely több vallási vezető szerint is a változás elindítója lesz) egy olyan papi rendet létrehozni, olyan vezetővel, aki ismeri áldozat- és megváltó szerepét. Az emberek követnék a jót, de ma nagyon kevés a jó példa/vezető. A népirtásra visszatérve, Magyarországon is zajlik, csak nincs szükségállapot kihirdetve; az uzsorások (más zs-betűs szót is mondhatnék) kezében lévő médiában nem számolnak be erről. A média célja ugyanis nem a tájékoztatás, hanem a félretájékoztatás, más szóval a manipuláció (az oktatás ugyanígy működik). A média idióta potenciális fogyasztó és szavazó, aki mindig rosszul fog dönteni, mindig sarokba lesz szorítva. A sarokba szorított ember nem tud proaktívan élni, döntést hozni, érzelmileg stabil alapon állni. Nem a TV-t, hanem a neten az ÁKTV-t kellene nézni a magyar embernek. A lépcsőházban meg a munkahelyeken pedig nem a felesleges felszínes beszélgetéseket, hanem a nemzetünk és egyéni létünk sorsát érintő kérdéseket kellene lefolytatni illetve boncolgatni.

Dialektikus ellentétet képez az Ószövetség és az Újszövetség eszmerendszere. Mégis sikerült összemosni.
Miklósvölgyi János festőművész ezen előadásában 1:18:09-nél beszél arról, hogy az Ószövetség rátelepedett az Újszövetségre. Előzmény: bibliai teremtéstörténet.
A Pap Gábor nyomdokaiban haladó Miklósvölgyi minden asztrálmítoszi analógiás példájával ugyan nem tudok azonosulni, de az alábbi előadásában 1:28:00-nál elhangzó szavai találóak: "a sötétség a fény nyelvén kezd el kommunikálni, vagyis megtéveszt, azaz hazudik^[2]." Fascism címnél szerepelt egy YouTube kommentfelületről oda másolt gondolatom, miszerint a fasiszta azt képzeli magáról, hogy ő képviseli a fényt (haladást, igazságot, stb.).

Ezen Ne Legyen Áldozatos videóban Pap Gábor 4:11-től sorol ellentétpárokat (a bal oldalra mindig ugyanazt a típust képviselő kerül, a jobb oldalon szintén): hírek – tények, bizonyíthatóság – igazság, mennyiség – minőség, tünetmentesség – egészség, szerkezet – szervezet.

Tibold Szabina Ágnes Fényben járni, fénnyé válni című Ősi Gyökér 2006/4. sz. megjelenő cikkében írottak szerint a szeretet ellentéte nem gyűlölet, hanem 'szenvedés'. Ahol nincsen jelen a Szeretet Fénye, ott minden és mindenki szenved.
Nos, mások ezt úgy szokták mondani, hogy a szenvedés a boldogság ára. Önfeláldozásra is szükség van.
Ezt a szenved szót és társait (sínylődik, SZÜN; lásd például sin és sine) sikerült már a helyükön fényhiányosként beazonosítani, ahol a szeret természetesen fény/tűz alapjelentésű.
Másutt írja:

Szenvedés csak akkor talál meg minket, ha mi valamilyen formán okozói vagyunk annak. Nem vezekelni és önkorbácsolni kell, hanem felismerni azt, ami bennünk a Fény útjába áll. Mindenkinek Fényre vágyik a lelke, még annak is aki tagadja ezt, mert Fény nélkül egyszerűen nincsen sem lét sem tudat. Szent Augusztin mondta, hogy "gonosz nincsen, csak hiány..."

Dr. Kovács Sándor Gán.Muš – a kígyó kertje avagy a sötétség...

...című az Ősi Gyökér 2010/1-2. sz. megjelent cikkének lábjegyzetben idézett passzusában a szenvedés kívánatos a bölccsé való számára:

Struthers 15 cf. Biedermann 316. Téves felfogást vallanak azok – mutat rá M. Cotterell –, akik minden intellektuális hajlamot nélkülöző vulgáris materialista szemlélettel csak "birtokolni, ellenőrizni, fogyasztani és elhasználni szeretnének", ugyanis mindez "önmagát fenntartó tragédiát indít el, amelynek önkéntes résztvevői végül elkerülhetetlenül önmagukat semmisítik meg. Alapvetően tér el a szenvedés pozitív jellegzetességeitől. A szenvedés ugyanis bár fájdalmat okoz, de megtisztítja és felszabadítja a lelket. "Amikor fizetünk hibáinkért, szenvedünk... [...] A bolond, aki szeretné, ha mások fizetnének meg az ő hibáiért", egyszerűen másoknak kedvez, hiszen az ő lelkük tisztulását segíti elő, miközben saját lelkét beszennyezi. A bölcs tehát... fizet saját hibáiért, ily módon szenved és tisztul meg lélekben. "Ebben rejlik... a hatás és ellenhatás egyetemes törvénye, amely minden rosszat jóra változtat." (Cotterell 108-109)

Péterfai János írja:

A dialektikus ellentét fogalma nagyon ősi, a magyar nyelvet teljesen áthatja. Úgy tűnik, hogy a magyar nyelvből eredő filozófiai áramlat hozta létre, még abban a korban, amikor indoeurópaiak és afroázsiaiak még nem léteztek. A dialektikus ellentét egy szónak két ellentétes jelentést biztosít. Ennek a kornak meghatározása még várat magára. A Szeg lehet Kiemelkedő, Kiszögellő, de lehet Alászegettség, Szegény is.

• Az STN msh-váz lehet Isten és Sátán is például.

Péterfai János folytatja:

An-U jelentése Égi-Magasságos, lehet válogatni az U jelentései között. Az U önálló szó, a magánhangzók családjába tartozik, változata az Ü és Ő. De Anu isten neve mindentől függetlenül, az Ég, An nevéből képződótt. Dialektikus ellentéte az An névnek az Ördög, amit Han, Hány alakban írunk. An az Ég, de változata az Ördög, sok név alatt. An ugyanis nálunk mindig Ég, ige és főnév, de éjjel fekete, nincs fenn a Napisten, illetve Napkirály. A fekete szín a végzet színe, az ördögök éjjel járnak elsősorban kísérteni. Ha Anu jellegtelen ősisten, aki már a szumerok korában is az idők homályába vész, akkor csakis magyar istenség lehet, mert mi írunk sok tízezer év óta, nem a szumirok. A Han, szinte teljesen biztos, az An szóból keletkezett, hasonlóan a Jan szócsoporthoz. A Han-Ság nagy mocsár, az ördög területe. Hany Istók nem más, mint Ördög Istók. Akit megszállt az ördög, azt Hánytatni kell, hogy kijöjjön belőle a rossz. Matematikában a Hány? kérdőszó az ördöghöz, a Mennyi? kérdőszó a Mennyhez (eredetileg Mén) tartozik. A hánykolódik, hányja-veti magát és egyéb szavaink a rossz állapotot írják le.
De a Kor-Hány, Kur-Gán halotti építmények nevében is szerepel a Hány. A Kur és Kor itt egyértelműen Hegy, de előfordul Ország jelentése is. Ám a Kor lehet Kör is, mivel a felhányt hegyek kör alakúak, a Kör szó viszont a Nap sajátja, elterjedt a magyar földrajzi nevekben. Különösen a Gán szó fura, mert a király jelentésű Kán szóval is rokon, ami Gán és Hán alakra fejlődött a törököknél. A Kán magyar szó, a Kan változata, amiből kialakult a Gan és Han. Han Tengri értelme Tengri Király, de akkor mi a kapcsolat a Kán és az ördögöt jelentő Hán között? A magyar nyelv nem utóda a török nyelvnek, a származás éppen fordított, magyarból ered a török, de a Han, mint kínai Hanok népe, a Han Tengri, és a magyar Hany Istók, Hány kérdőszó, az An, vagyis égi eredetű szavakat jelöli, esetleg a bukott angyalt is, aki az Anból ered, de Hanná, ördöggé változott.

Kurgán címnél álló más írásában és bűn címnél álló írásában vallásváltásra hivatkozik, talán Práczki István gondolataira alapozva (de fentebb már jól sejteti, hogy a magyar nyelv a szent és sánta címnél is legutóbb említett életkörre épül):

Őseink elsősorban a királyoknak, de gyakran más vezetőknek, nőknek és gyerekeknek is pompás sírépítményeket emeltek. Ezek az építmények elsősorban az Égisten felé vezető utat szimbolizálták. A Szik-Kur-Atuk, Per-Em-Esek, Pi-Ra-Misok mellett Kur-Gánokat építettek.
A Kur-Gan mellett a Kor-Hány és Kun-Halom név is ismert. A Kur-Gan előtagja, a Kur értelme Hegy, Ország és Kör, a Gan valószínűleg An, vagyis Ég, Menny, vagy [ellentettje] HAN.
Ezt valószínűsíti a Kor-Hány név is, ami Kor-Han volt a lágyulás előtt. A Kor Hegy, de Idő is, a Hány ige utal az építésre. Ma a Hány az ördög neve is, amit a vallásváltás hozott létre [inkább a dialektus ellentét esete forog fenn]. Han Istók például Ördög Istók, és a Hányás során az ördög távozik a testből.

Az ellentétes értelmek kialakulásának eredete ugyanoda vihető vissza, mint amiről Hunor és Magor azaz inkább hunok és magyarok életköri szerepeinek ellentmondásai cím/alcímnél már szóltunk. A nyári napfordulós pont az, ami a süt és sötét fogalmai azonosságát adja: ott süt a legmagasabban a Nap, de onnantól kezdve kezd sötétülni, hunyni/kumni/sunyni is.
Azóta más szavunk kapcsán is kiderült, hogy szintén kettős ("iker") értelmű, és itt is a világos és sötét félévet elválasztó téridőbeli pontról van szó.

Legutóbb a hódol és hódít szavak passzív és aktív értelmeinek vizsgálata kapcsán szóba hoztuk az íj és a nyíl cím bevezető részében említett témát: miszerint egyaránt megtaláljuk a nőiségi és hímségi ideákat ott, egy helyen, a nyári napfordulós téridőbeli helyen. Ez az oka az ellentétes értelmeket adó azonos alakú vagy gyökű szavaknak. A sötét félév váltása a fényesről ott történik (de a nemzés is ott történik, ellenben a téli napfordulón már nincs hím, csak a napgyermek, aki megszületik).
(Szutek címnél, külön alcímnél pedig hasonló témában volt szó arról, hogy a Jupiter és Szaturnusz nevek illetve mögöttes fogalmai szintén hasonló elven alakulnak ki.)
Még a nyelvi szórészek tükörképes és szótagmegfordításos jellegzetességei kapcsán említsük meg, hogy minden a tükörképes világképre épül és elsősorban a világos és sötét félévet elválasztó téridőbeli helyen lévő Ikrek csillagképnek megfelelő és az Ikrek alatti Íjazók/Nyilazók) tükörképes, egymásnak háttal állását, a hátuk (a lemniszkáta két köríve) görbületeinek tükörképét – ahogy a kul-oba-i kurgán Hunor és Magort ábrázoló "arkadash"-os leletén tökéletesen látjuk –, kell itt észrevenni. Erre a képre épülnek az ellentétes értelmek, dialektikus ellentét, Hunor és Magor és fény és sötétség címnél (vagy azóta például barát és ellenség címnél) taglalt témák is.

Számtalan helyen leírtam már, hogy a magyar szavakról tudjuk, hogy a negatív szavak pozitív szavak alaki változatai. A legalapvetőbb példák közül: (a kut címnél taglalt kutya más előhangos változataként is tartható) süt <> sötét^[3] és Buda <> buta, valamint CSÖK, csék <> csökken, csak, csuk (a szent <> sánta, sínylődik, szenved és bunda <> bűn, valamint fény <> fene, fenyeget és hun <> HAN ellentétpárok a leginkább felhozhatóak még ugye). A szóváz ugyanaz, mert egy rendszer: ugyanannak a rendszernek két oldaláról van szó. Black és bleach címnél ugyanezt látjuk a germán nyelvben. Fehér és fekete kutya cím/alcímnél a perzsa shab = éjszaka szót a sufid = fehér szóhoz hasonlítottuk.
Tulajdonképpen azt kell kiemelni és mindenkinek tudni, hogy régen a negatív nem volt olyan negatív megítélésű, mint ma. Biológiai, csillagmitológiai és fényteológiai értelemben a nő/anya is a sötéthez tartozó, mégsem mondhatjuk, hogy az anya(ság) és a nők rosszak. Maga rossz szavunk is Rosz, Rusz értelemben Napot, tehát fényes dolgot jelent.

Lényegében a szamár címnél legutóbb szereplő Szimbólumtár adatok jól jelzik, hogy ugyanaz a jelkép milyen különböző megítélésű lehet (termékenységi szimbólum, de sötét: butaság szimbólum is). Hunor-Széth-Szíriusz is a kutyanemzést végzi, de a kutya ma a megvetés vagy becsmérlés jelképállata is. Ahogy touch címnél is írtuk, hogy a tüzes érzet mögött lehet baráti és ellenséges közeledés is. Több helyen szerepelt, hogy a hímségi princípium ölő mögött nemző és halált okozó aspektusai egyszerre felfedezhetők. Mondhatjuk úgy is, hogy ahhoz, hogy az élet létrejöjjön, a halálnak is be kell következni. Halál nélkül nincs élet. Ez az áldozatok alapja is.
Ugyanaz az erő lehet szerelem- és háborúistennő (Szíriusz). Minden a Hunor/Hunter/Orion/Íj csillagképről szól. Azzal szemben pedig a Nyilas egyben Nyílás is, azaz rámutat, hogy az életkörben a fent egyszer lent lesz, aztán fordítva.

Sípos Erzsébet az Ősi Gyökér 2006/2. sz. megjelent aranymetszésről szóló cikkében Bartók és Kodály technikái bemutatása után írja, Lendvai nyomán:

Ez tehát a poláris elven való szerkesztés, mely duális látásmódot jelent, két, ellentétes oldalról láttatja a jelenségeket. Ez ősi (például egyiptomi) filozófiai norma, "mintha az ellentét volna az egyetlen keret, amely a dolgok létezésének jogosultságát megadná."

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvének Teszkatlipokáról ("Füstölgő Tükör") szóló írásában szól a homály kétirányú megítéléséről:

Az örök homály a Halált uralja, a tükör homályossága ezt is kifejezi. Ám a mitologikus észjárás mindig gondol a dolgok kettős természetére; ezért a homály a tükrön életjel is lehet.

Az alábbiak ellentétek harca címnél is állhatnának:

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 84. oldalán írja:

Összefoglalva, Kr. e. 11501 óta, amikor az őszi napéjegyenlőség a Kos kezdőpontján volt a Nap pályájának a nagy középponthoz legközelebb eső részéhez, innen elkezdett távolodni s ez vezetett korszakonként nemegyszer megrázkódtatásokon, kataklizmákon át az emberi tudás egyre lejjebb és lejjebb való zuhanásához. Lemuria, Atlantisz, Mu sejtelmes emlékei csupán az egykori fejlettségnek. Az isteni elrendezés végrehajtása érdekében kétféle emberi törekvés az, ami összecsap, az isteni és a démoni emberi természet. Az elsötétülés időszakában a testvérgyilkosság Káin és Ábeli az Ikrek diszharmonikus világuralmi gátlástalansága, a testvériség megtagadása dominál, a felemelkedés idején Hunor és Magyar, az Ikrek minőség magasrendű kibontakozása és nemes vetélkedése a példaadó. Ezeknek a fázisoknak, az emberi tudatosság emelkedésének és sülyedésének nyomon követése az igazán lényeges történelem, s ebben van elrejtve, mi több eltemetve hun-magyar fajunk eredete, dicsősége, bukása, szenvedése és föltámadása.

Péterfai János azt írja, hogy a hanok a kínaivá lett hunok:

A kínai Hanok meg ördögök a magyar Hunokkal, a Menny Fiaival szemben. A Hun és Han népnév régebben azonban egy nép két részét jelentette, vagyis magyarokat és kínaiakat.

• Valóban a Han = ördög jelentésű is. Azaz ezek a népek hasonló ellentétet alkotnak így, mint a Dévák és Aszúrák, Irán és Turán, Ászok és Vánok, vagy Ahura Mazda és Ahriman, Ozirisz és Széth. Káin és Ábel is említhető és Rama (és Ravana) is. Hunor és Magor is ellentétpárok, de nem ellenségesek (eredetileg).

Figyeljük meg, ezen istenség-párosok közül, az egyik mindig idősebb, mint a másik (Rama másik ellenpárja Bharatha, kik közül talán utóbbi a fiatalabb). Az elsőbbséget a földi trónöröklési rend alapján is figyelembe lehet venni. Valójában két variáció van.
Az egyik, hogy a korábbi világkorszak Napistenének tisztelői régebb óta vannak a Földön, így a tisztelet nekik jár ki (a turániak idősebbek is mint az irániak).
A másik, általánosabb helyzet szerint a Kis és Nagy Éves időkör dönti el, hogy mikor ki uralkodik. Magor uralkodása akkor jár le, amikor Orionhoz ér (erről volt szó Nap és Orion cím/alcímnél is). Onnan Hunor veszi át a stafétát. Talán nem véletlen, hogy a földi hunok és leszármazottai mára már kihaltak illetve átalakultak más népekké. Innentől, a precessziós időkörben a Halakból Vízöntőbe lépve újra Magor és népe azaz a magyar nép (és remélhetően követői) veszi át a kezdeményezést, de már pusztán tudati alapon. Háborút vívni már nem képes.
A trónöröklési viszályokról throne címnél is volt szó.
Falvay Károly Nagyboldogasszony c. könyvének 279. oldaláról való adatsora:

Széth, a mitikus dimenzió családias vitájában Hórusz születési törvénytelenségének vádjával állt elő. Megváltozott közöttük a leszármazás rendje! (Szent István-Koppány párhuzam!) A trónvitában Széth volt az örökös. Korábban az anyai leszármazási rend volt a törvényes rend. Ezzel a korábbi rend most megfordult. A papok tanácsa új szabályozást, új törvényt alkotott, az apai származás vált törvényes renddé. Ezzel Hórusz lett az igazi örökös, Hóruszt koronázták meg, mint az új királyt.

A téma a Hamlet malma c. könyv (Gilgames és Enkidu témájával kapcsolatos) 28. függelékében is előkerül (kutya, iker és UTU címnél is megvolt):

Valójában az Ikrek szőrös partnere, a "Kutya", az idősebbiknek a prototípusa, akit különféle módon túrnak ki elsőszülöttségi jogaiból.
A dolog különösen nyilvánvalóvá válik Egyiptomban, ahol H. Keestől (Der Götterglaube im Alten Ägypten 1956, p.193, n.3) megtudjuk: "wtw jelentése 'sakál' és 'a legidősebb'", és történetesen akkor tette e megjegyzést, amikor egy klasszikus csalási esetet vizsgált: amikor Geb/Kronosz Hóruszt nyilvánította a legidősebbnek [értsd: jogos trónörökösnek; Hórusz semmiképpen sem lehet idősebb Széthnél], ezzel teljesen kirekesztve Széth-Tüphónt, amint a shabakai feliratban olvassuk. Valójában Geb azt állítja, hogy Hórusz = Upuaut, az Út Megnyitója, a felső-egyiptomi sakál vagy farkas. A "Kutya-Iker" problematika azonban olyan méretű és súlyú, hogy itt nem tárgyalható.

• Upuaut/Wepwawet ugyebár az északi kapuhoz, tehát a Sarkcsillaghoz, annak irányába tartozik.

Arról is lehet persze beszélni, hogy Han az AN, ÁN sötétjével azonos. Viszont akkor a Sátán névben a Sát nem feltétlenül kellene sötét értelmű legyen, ha már An viszi az ég sötétje értelmet.
Fény és sötétség, valamint VAN címnél is szerepelt, hogy a Han, Van szavakkal kifejezett ideák a fény anyagi világban való megtestesülése útján válnak valóra. Fény, azaz a hullámai, rezgés nélkül anyag sincs.

A dialektikus ellentét iskolapéldája Martu címnél állt, miszerint a fehér és fekete színnel lehet ugyanazt (jelen esetben a halált) jelölni^[4] (Péterfai János írja):

De miért viseli a Mar egyszerre az Ifjúság és a Halál értelmet? A Mars istennév is jó választ ad kérdésünkre, de az eredet Martu istenhez kapcsolható. Martu isten neve ugyanis Nyugat értelmű, a nyugati irányban terjeszkedő szumerok a nyugati részeket, mint Szíriát, Libanont, új területként kezelték. Így a Martu fogalomhoz kapcsolódott az Ifjú, Új fogalom, továbbá a Halál, Pusztulás fogalma, mert a Napisten mindig nyugaton megy le. A magyar és a hun (ami ugyanaz) színrendszerben a Nyugat ezért viseli a Fehér színt, ami, egyik értelemben a Halál színe, a Fekete mellett. Mar-Tu szó szerint Nyugat-Táj, Ifjú-Táj.

Egyébként az újlatin fehéret jelentő szavak szinte egyeznek a black = fekete szóval is alakilag. Azóta lásd Balog címnél írottakat.

A kor egyértelműen a Bika és Kos világkorszakokra tehető, mikor az emberiség igazán el kezdett foglalkozni a Vaskor közeledtével és a fény és sötétség harcáról kezdett filozófálgatni. Arról több helyen szóltunk, például kinetic és sad szócikkeknél, hogy az adott kor szelleme határozta meg (illetve annak állhatott ellen), hogy egyes népek hogyan tekintettek korábban ismert, majd elfeledett minőségekre. (Dialektikus ellentétet láttunk sad szónál hozott PAESZ táblázatban, miszerint az arab-perzsa šád = boldog, éppen hogy nem szomorú.) Lásd még ékes példáit black és SZAR szóknál.

Magyar Adorján is írja:

Tény, hogy jász szavunk közvetlen hangtani rokona a gyász szavunk, amely értelmével a fekete színnel van eszmetársulásban. Ezen gyász szavunknak azonban régi nyelvünkben és népünk nyelvében még ma is jász felel meg és tulajdonképen fekete értelme van. Mind ennek azonban pontos ellentéteként a szlávban jászno = világos. Úgyhogy azt kell következtetnünk, hogy miként voltak fehér- és fekete-kunok, ugyanúgy voltak fekete- és fehér-jászok is, valamint hogy amazok fekete, emezek pedig fehér színű ruhákat viseltek, aminek azután megfelelt az hogy a fekete jászok a feketét nevezték jász színnek, a fehér jászok meg a fehéret, és hogy ezen jász szavunk a szlávba éppen fehér, világos, fényes értelemmel ment át. Tény az is, hogy a legtöbb népnél a gyász színe a fekete, némelynél azonban ellenkezőleg éppen a fehér az.

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 323. oldalán Viski Károly adatait idézve írja, hogy a temetési ruha a nászruha volt: régi szokás szerint a halálravaló [ruha] színe fehér.

A fehér és fekete ellentétei mellett szólni kell a giga és sine címnél is taglalt szőke/kék és sötétkék/fekete értelmeiről is.

Ha már szőke, aranyszőkéről és világosról volt szó saracen címnél is, ahol szembeállítottuk a fekete (fényhiányos) és világos jelentéseket, a magyar-(arab-)törökből kiindulva.

A lux címnél említett ógörög/görög fehéret és (általam nem talált) sötétet jelentő szavak mögött feltehetően (az ott szereplő már szintén kétértelmű TAR fogalmaiból kiindulva) az éj sötétjében világló fényeket: a csillagokat és azok összességét, a Tejutat kell látni.

A perzsa druj = hazugság jelentése igen érdekes, tekintve, hogy az azonos alakú óangol trēowth = igazság(osság) jelentésű.

Ezen oldalon Czakó Gábor nem a legmegfelelőbb példákkal, de szintén erről szól:

'Szolga' szavunk jellegzetes őrzője az őskori eurázsiai műveltség egyik fontos eszméjének, az ellentétek kölcsönös áthatásának, amit Hermész Triszmegisztosz híres mondat-párjával szoktak szemléltetni: "Ami fönt van, az van lent is, ami lent van, az van fönt is." Ikerszavaink százai tudják ugyanezt: jön-megy, esik-kel, körülbelül, stb. Ugyanez egy szóval: bán – bánt, el/bán/ik, meg/bán, szab – szab/ály, szab/adság stb. Az ellentétek együtt, egymásban élnek. Ami mély, az egyszersmind magas és fordítva. Szolga szavunk ősbölcseleti beavatottsága különösen igekötős, pontosabban: igeirányítós és egyéb toldott alakjaiból tűnik elő: szolga>szolgál, kiszolgál, kiszolgáltatott, leszolgál, megszolgál, rászolgál, beszolgáltat, fölszolgál, visszaszolgál/tat, ellenszolgál/tat, jószolgálat stb.
Ide vág, hogy népmeséinkben a hős általában természetfölötti erőhöz – például táltos lóhoz – szeretne jutni szolgálata által. Mi sem természetesebb, hogy szolgálatát ugyancsak magasabbrendű lénynél, például boszorkánynál teljesíti.
Az utóbbi szó is megér egy gondolatot. A szolgálatot nem csináljuk, hanem teljesítjük, vagyis hiánytalanná, tökéletessé tesszük – különben a századik karóra kerül a fejünk...

Lényegében minden továbbit lásd fény és anyag, fény és sötétség, valamint magyar szópárok.

Lábjegyzetek