Borul, borít

Péterfai János írja:

Ború és Borul szavaink alapja is a Bor, vagyis Víz, ami Magas is, mint a Nap, mert az esők magasról esnek a talajra. Bor-Ú esetleg Hosszú-Bor, vagyis Nagy-Víz, amikor nagy esők eshetnek a beborult égből. A Bortól is elborulhat az ember józan esze. A kancsóból a víz is kiborulhat, továbbá idegileg is kiborulhatunk. Folytathatnánk a sort, de a feladat a Bar és rokonai egységbe foglalása.

Ahogy a dől a ferde fogalmához, mely pedig a kereszt és forog fogalmaihoz tartozik, úgy egyeztethető forog igénk gyökével a borul ige gyöke is. Ilyen értelmű szavakat B-L vázzal lásd pole.
Ezek alapján a ború hasonlóan értékelendő, mint a hajnal szó.

Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 487. oldalától tallózik olyan Budenz József által finnugornak meghatározott szavakból, melyeket Vámbéry Ármin elemzett, majd a TeSz féle származtatásokat is megadja:

Borít (borul): zür. pör "esik, eldől"; vot. pogral; vog. pūrmät "esik".
V.: tör.-tat. bor, bör "borít, rátesz, beborít, elhomályosít".
TeSz: valószínűleg ótörök eredetű szócsalád; vö. oszm. bur-, buru-, bür-, bürü "beburkol, befed, elsötétít" stb. Finnugor egyeztetése téves.