Ború

Péterfai János írja:

Ború és Borul szavaink alapja is a Bor, vagyis Víz, ami Magas is, mint a Nap, mert az esők magasról esnek a talajra. Bor-Ú esetleg Hosszú-Bor, vagyis Nagy-Víz, amikor nagy esők eshetnek a beborult égből. A Bortól is elborulhat az ember józan esze. A kancsóból a víz is kiborulhat, továbbá idegileg is kiborulhatunk. Folytathatnánk a sort, de a feladat a Bar és rokonai egységbe foglalása.

Borong bizonyára a Borongó rövidülése, a Bor érthető víznek és boritalnak is.

Feltűnik egy újabb alapszó, a Bú, amelynek jelentése kifejezetten Fekete. A Bús sereg Fekete sereg. De a Bú átvisz egy másik nagy szótartományba, amit érdemes önállóan megvizsgálni.

Ború szavunkkal közvetlen rokon a Háború és rokonsága, mint a Háborgó, Háborít, Háborítatlan, Háborúság és mások. A szó Ha-Bor-Ú felbontású helyesen. A Ha (Há) szó közvetlen rokona a Ka és Ga, fontos jelentésük Ház, azután Hal, továbbá Dicsőség, a Hal igével és a Halál, továbbá Hál, és Hálál. Ez egy kicsit sűrű felsorolás, de nincs mit tenni.

Magyar Adorján...

...a Nibelung-ének magyar eredete című tanulmányában írja:

Láttuk, hogy a "nibelung" szó magyarul "ködfiak"-at jelent és bizonyára valamilyen "homályfiak", vagy más hasonló értelmű elnevezésnek csak németre fordítása.
A német nyelvben Nebel, a latinban, olaszban nebula, nebbia, nebuloso, köd, ködös, homályos, borus, felhős jelentésű, mivel a nubes = felhőt jelent. Ez megfejti azt is, hogy a Nibelung-ének fordítója miért mondja, hogy a nibelungok burgund germánok voltak. Azért, mert a magyar boru, borulás, a köd, ködös szavainkkal azonos értelmű, úgyhogy ebből világosan kitünik még az is, hogy az eredeti magyar regében a gonosz gyilkosok nemzetségét, akik a "világosság fiát" meggyilkolták, még boru, vagy buru fiainak is nevezték.
Nem kétséges az sem, hogy a boru, vagy buru szó azonos a borít, beborít, leborít, burkol, beburkol szavainkkal is, tehát boru szavunknak felhő, homály, sötétség jelentése is volt. Az pedig közismert, hogy a finn és vogul rokonaink az északot tartják mitologiájukban a sötétség és gonoszság hazájának, amit egyébként észak, helyesebben éjszak és éjszaka szavaink azonossága is tanusit. Az észak és a gonoszság eszmei azonositását a legtökéletesebben kifejezve a finn Kalevalában találjuk meg, ahol "Észak urasszonya" vén, csuf, gonosz boszorkányszerű nőalakban [Louhi] van megszemélyesítve. A görög Boreasz – Észak, teljesen egyezik "boru" szavunkkal.
Feltünő mindenesetre a boru, buru, burkol szavaink egyezése a burgund névvel, továbbá a poroszok régi magyar burkus és általában használt prusz nevével.
A latinban az ország neve is Borussia. Az pedig tény, hogy régen ugy a germánok, mint a szlávok a hunoktól csak Északra éltek.
A Nibelungok hazáját az ujabb, skandináv mondákban is Nifelheim és Nifelhel néven nevezzük. Az első értelme Ködhon, de a másodiké "homályos alvilág" is lehet, sőt halálországnak is magyarázható, mivel a germánok halálistennőjének neve: Hel, Halja, és Nehalennia volt, amely név nem csupán a mi halál szavunkkal egyezik, hanem a német "Hőle" (barlang) és "Hölle" (pokol) szóval is. Ez a német "Höle" szó a barlang, üreg, üresség értelmével (amelynek megfelel a mi hőle – hüvely és üres jelentésü, valamint a hólyag [és hülye] szavunk is) visszavezet bennünket a barlang és boru és így a sötétség burgund nevére, azaz a homály fiaira, a nibelungokra.
Ősnyelvünk egyik sajátsága és nyelvtörvénye volt az egytagu szavak megfordíthatása. Az említett hől, hól – üreg, üres, barlang, szóalak megfordítása képezi a magyar luk (lyuk) és a német Loch – lyuk szavakat, holott az árja nyelvekben e megfordítás törvénye nincsen meg. Meglepő tehát, hogy a finn mitologiában Észak megszemélyesítője, a gonosz boszorkány Louhi, ami szintén a hőle és halál szó megfordítása és a luk szóval azonos.
Barlang szavunk tulajdonképpeni értelme is homály és sötétség volt, amit bizonyít, hogy a székely-magyarok nyelvében ma is barlang (kopott kiejtéssel: ballang) az igen sötét erdő, erdei homály és a homály általában is.
Mindezekkel ellentétben Siegfried nemzetségének, amelyről azt is mondja az ének, hogy Odintól származik, a neve "Wölsung". Maga Siegfried pedig a világosság fiaként van bemutatva. Nem kétséges tehát, hogy a "Wölsung" név völ- töve a mi világos, tájszólásban: velágos szavunk tövével, valamint a sumir "vul" – tűz szóval azonos. Ismeretes ugyanis, hogy ősnyelvünk "u" magánhangzója gyakran "ö" hanggá is változott.
Ha pedig a Nibelung-Ének német, vagy germán eredetű, úgy bizonyára nem adták volna önmaguknak a nibelungok és Hagen oly nem szép szerepét, sem önmagukat "sötétség fiai"-nak el nem nevezik. Még kevésbbé fordulhatott volna elő, hogy a "világosság fiát" és Odin származékát "hun hősnek" nevezzék.

Több helyen az égre vonatkoztatva ide, ború címhez utalóan tettem megjegyzést, holott inkább bura címhez irányítottan kellett volna. A ború inkább az ég homályára utal, mintsem az égre.

A borulás lehet forgás értelmű. Ilyen értelmű szavakat B-L vázzal lásd pole.
Ott azt is megjegyeztük, hogy a ború hasonlóan értékelendő, mint a hajnal szó. Ezzel utalunk vissza az imént említett homály szóra is.

Közben azt itt jegyezzük meg, hogy a brow = szemöldök is lehet ég-jelkép és ború vagy inkább bura szavunkkal egyezik is. A frown = szemöldökét ráncolja is (há)borús nézés.

Domború szavunkban is megvan ború.