Bolyai János

Bolyai János (1802-1860).
Már öt évvel ezelőtt ezen ÁKTV műsorban szó esik Bolyai Jánosról, Szöllősi Ildikó előadásában (betelefonálós műsor második felében).
Az alábbi Feltárulnak a titkok 10. című videóban Szöllősi Ildikó 18:15-től szól arról, hogy Bolyai Farkas Gauss nevű barátja hogyan semmizte ki Bolyai Jánost és került Lobacsevszkijhez Bolyai elmélete.
Ezen Feltárulnak a titkok 14. című műsorban Szöllősi további nagyon érdekes (és fontos) dolgokról számol be.
Ezen Feltárulnak a titkok 28. című műsor második felében foglalkozik Einstein relativitás-elméletének hátterével. A végén kimondja, hogy a Bolyai hagyaték zsidók kezébe kerül. König Gyula könyvtárát több kézirattal Neumann János apja, a bankár Neumann Mór felvásárolja. A 18000 oldalas kéziratból 4000 oldal hiányzik (a Gauss-nak küldött anyag 28 oldal volt, amit tulajdonképpen letagadott).

A Világemlékezet listájára került Bolyai János Appendixe címmel megjelent egy cikk az Ősi Gyökér 2009/3. számában.
Itt elhangzik, hogy Bolyai János Appendix című művéből három példányt őriznek az MTA Könyvtárának kézirattárában. Kérdés, mennyi maradt meg az eredetiből, hiszen Szöllősi szerint sok-sok oldal tűnt el.

Az Ősi Gyökér 2011/1. számának hasábjain jelent meg az alábbi internetről (jobban mondva: München Hídfő Könyvtár 1974. évi 3. szám 47. oldaláról és/vagy Dr. Szakáts Istvánnétól) vett szöveg (én már némileg kurtítva adom; fontos adata, hogy a zsidó Einstein lopását leleplezi):

Bolyai János születését atyja, tudós Bolyai Farkas, ezzel jegyzi Bibliájába: "Én is adtam egy planétát a világnak, melynek azonban sem középpontját, sem pályáját nem tudom kiszámítani."
Göttingában ismerkedik össze a nála idősebb Karl Friedrich Gausszal, a germánok későbbi matematika-fejedelmével. Egyelőre még csak indulnak az egyforma képességek, de nem egyforma esélyek alapján. Így lesz Gaussból a híres göttingai csillagvizsgáló intézet nagytekintélyű professzora, míg Bolyaiból a vidéki város – Marosvásárhely – kollégiumi tanára. Bolyai János onnan is összeköttetésben marad a Nyugattal! Sorra küldi ki munkáit, képleteit Gaussnak, akinek becsületességében bízik. Amikor a paralellák teóriájáról szóló megoldása érkezik Gausshoz, az – hiúságában sértődötten – indulatosan tépi össze a maga – szintén e témakörben 35 esztendő óta kutató – eredményt nem ért dolgozatát. Ezután már – "fejedelemségét" féltve – az előzően zseninek nyilvánított Bolyait – agyonhallgatja.
Így lesz a mindenekfelett hiú Gauss "barátsága" drámaian sorsdöntő a messze élő, földhözragadt székely életére. Ez a kegyetlen mellőzés, ez a csalódás teszi keserűvé, emberkerülővé, meghasonlottá. Mindinkább az erdőket járja és ebben az időben jegyzi Testamentumába: "Isten veled, te földön is égi szép természet. Légy mindig menedéke a sokaságból kivitt sebes fájda-mat enyhítve vigasztaló minden csüggedő gyermekeidnek."
Ezekben a bolyongásaival teleszőtt időkben olykor kályhák építését vállalja el. Gazdag mágnások kastélyaiban, vidéki udvarházakban. Erdélyben még ma is azt tartják, hogy ahol egy-egy fennmaradt öblös kandalló, terebélyes kályha kéményén különös mértani számítások alapján kúszik magasba a füst, és amelyben a rönkök égésekor nem vész el kalória: azt a kályhát Bolyai rakta.
1860-ban halálát érezte közeledni Bolyai János. Sok utat járt diákládájába rendezi iratait. Pontosan, gondosan, számozottan a több mint tizennégyezernyi írott oldalt kitevő munkáit. Közöttük az egykor már nyomtatásra kész – Gauss irigysége folytán nyomdát nem látott – könyvalakban meg nem jelent művét: a relativitás elméletét. És amikor a Marosvásárhelyt ma is á1ló ősi cinteremből a kollégium lélekharangjának csengése mellett kísérik a temetőbe – hagyatéka, a diákládájával együtt, megőrzésre a Teleki Thékába kerül. Ma már bizonyos: egyedül Bolyai János jutott eI geometriai vizsgálódásai alapján ahhoz a felismeréshez, amely az általános relativitás fizikai lényegét alkotja. Nevezetesen ahhoz, hogy a gravitációs erőtér és a geometriai erőtér mögött belső összefüggés van. Ezzel a korszakalkotó felfedezésével évszázaddal megelőzte korát!
Nemrég történt, hogy Kanadában tudósokból álló társaság, matematikai témákról és ezzel kapcsolatban a nagy tételek megoldásáról beszélt. Az egyik – különben montreáli francia – arról, miszerint "a relativitás atyja" több mint száz esztendővel ezelőtt élt magyar. Hozzá is fűzte gall akcentusú angoljával: "Indeed the former great Transylvanian Johannes Bolyai" (Valóban az egykori nagy erdélyi Johannes Bolyai.) Felszólalások, megjegyzések követték egymást, az egyik torontói matematikus bejelentése, miszerint tudomása van arról, hogy Magyarországon a matematikusok – ezek között többen éppen a Műegyetemen – tudnak Bolyai igazáról. Az időközben a Bolyai-Gauss levélváltásából nyilvánosságra hozott levelek – Eötvös Loránd feljegyzései – utalnak erre. Döntően a pár esztendővel ezelőtt Amerikában, Princetownban meghalt Albert Einstein hagyatéka: Az Einstein halála után felvett pontos közjegyzői leltár, melyben a tudományos világ által hiányolt Bolyai iratok számozottan vannak feltüntetve.
Hogy a korszakot meghatározó munka miként jutott idegen kezekbe, arra régen fényt deríthetett volna a marosvásárhelyi Théka naplójába jegyzett különös szöveg.
Ennek története: 1914 tavaszán Marosvásárhelyre érkezett egy idegen, ismeretlen tanár. Olyan kiváló ajánló levelekkel, hogy azok alapján megkapta betekintésre a Bolyai János-ládába zárt hagyatékot. Ezek között a már említett relativitás-elméletet felölelt munkát. A tanár – akit Einstein Albertnek hívtak – elutazása után került a hiányt jelentő feljegyzés a Théka naplójába. Einstein tudhatott arról, hol őrzik Bolyai János írásait.

Érdekelhette a hagyaték. Bizonyos, hogy nem ok és cél nélkül vette útját az eladdig neki ismeretlen erdélyi városba. Jó megérzése vitte a vasveretes iratládáig! Einstein köztudomásúan 1916-ban már mint a berlini Kaiser Wilhelm Institut professzora lépett a nyilvánosság elé az akkor óriási feltűnést keltett relativitás-elmélettel. Joggal kérdezhették a kanadai matematikusok, miért nem védte meg a magyarság lángesze tudósának igazát? Fájdalom, az alapvető mulasztás, röviddel Bolyai halála után, még a múlt században történt! Akkor, amikor a nyugati matematikusok több ízben is felkeresték leveleikkel Marosvásárhelyt és kérdezősködéseikre – feleletet sem kaptak! Lehet, - mint már annyiszor az életben – egyetlen tudatlan, nemtörődöm, felelőtlen ember vétkes hanyagságán múlott, aki nem értette meg a zsenit, aki az erdőben bolyongó "meghibbant vénembert" látta benne, és aki butaságának hallatlan vétkével dobta a papírkosárba az érdeklődő leveleket...
Valószínű, más irányt vesz – Einsteinnek 1914 tavaszán tett látogatása után – az iratok hiányos visszaszolgáltatása, ha nem üt ki röviddel később a véres és oly sok mindent elsodró, első világháború és utána nem adja Trianon Erdélyt a románoknak! Bizonyos – szögezték le a kanadaiak, a mai világszellemet tekintve, a mai hatalmon levőket ismerve, nehéz erről szólni. Magam – mint Erdély szülötte – mégis úgy vélem: Tartozik ezzel Bolyai Jánosnak a világ! Éppen az ő szellemében, az ő Testamentumába jegyzett szavai szerint: Az igazságot is tanilag és erkölcsileg határtalanul szeretem.

Bolyai ugye több oldalról tesz tanúbizonyságot arról, hogy zseni. Több hangszeren játszott és 9 nyelven beszélt.
Péterfai János írja, hogy Bolyai János nyelvészeti munkáit egyszerűen eltüntetik, mintha nem is írt volna a nyelvészetről.