Fény és sötétség - a magyarság helye a világban

Üdvözlöm a kedves Olvasót!

Amit itt talál, eredetileg egy forrásmunka a készülő "Fény és sötétség - a magyarság helye a világban" című kiadványhoz (angolul: Light and Darkness - The Magyars' Place In The Universe).
Azaz tervezem a valamikori angol fordítást is (egyes helyeken fordítani sem kellene, mert a passzusok már angolul szerepelnek e Tudástárnak nevezett jegyzet-adatbázisban – azon helyeken a magyar fordításokkal vagyok adós, de menet közben ezt is orvosolom), de annyi különbséggel, hogy mivel írott nyomtatásban lehetetlenség lenne bármelyiküket is megjelentetni, marad az elektronikus formátum.

A weboldalon nem szerepel sem reklám, sem pedig kávé ellátmányom pótlására buzdító felhívás. Igyekszem ingyen kegyelemből azt adni, amit minden magyar és nem magyar embernek mindig is kapnia kellett volna.

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm a jó Istennek, hogy magyarnak születhettem és az ezzel járó feladatokat, továbbá, hogy a legfontosabb könyveket, írásokat adta elém, és a látásmódot amellyel ezeket olvasni kell.

Köszönöm a családom támogatását; az efféle munkát végezni képes ember földi mivoltában sokszor elviselhetetlen.

Köszönettel tartozom a velem annak idején magánlevelezéseket is vállaló Péterfai János Istvánnak, akit beavatómként, mentoromként tisztelhetek. Az ő írásai indítottak arra a pályára, amelyre mindig is szánt az Elküldő.

Végezetül hálás vagyok az Obsidian nevű program készítőinek, és köszönet illeti a Digital Garden bővítmény készítőjét és segítőit, hogy szintén ingyenesen nyújtanak lehetőséget a webes applikáció (Vercel, Netlify vagy más szolgáltatókon keresztüli) létrehozására. Ezek gyümölcsét látja most az olvasó.

Köszönöm az Ön érdeklődését is!
(Csak azért nem tegezlek, mert így meglátod, hogy az Ön-ben az Én is benne van... János bátyám szenzációs meglátása, hogy a magyar személyes névmások Isten jelentésűek.)

Jelen web-app és használata

Mivel a kutatás folyamatos és az elkövetkezendő mintegy 40-50 (500-1000?) évre be vagyok táblázva, nehéz lesz még ezt az online felületet is működésben tartani, nemhogy angol fordítással előállni (interaktív PDF is lehetséges majd valamikor), de minden gondot megoldással orvosolunk.

A közben angolról magyarra fordított feliratokról pár szót:
Keresés. Control+K (Mac-en CMD+K) billentyűk együttes lenyomásával is elérhető. Remélhetőleg sok ezer állománynál is valósidejű, azaz gyors marad.
A menet közbeni folyamatos feltöltésekkel előbb a mobilos/táblagépes böngészőkön, majd a laptopok és asztali gépek böngészőin megszűnt működni a keresés funkció. Remélhetőleg erre az elkövetkezendő hónapokban lesz valamilyen megoldás, mert a funkció nagyon hasznos, hiszen nemcsak a cikkek címeire, hanem azok tartalmára is lehetett keresni és azonnali eredményeket produkált. Ellenkező esetben az oldalt látogatónak a bal oldali A-Z mappákban manuálisan tallózva kell kalauzolni magát (vagy az egyes linkekre kattintva az oldalak sorain belül), ami nem ideális.

Az Oldal tartalma a jelenleg megnyitott cikk tartalomjegyzéke, címsorok szerint. Hosszabb állományokban hasznos igazán, vagy ha valaki pl. Jankovics Marcell vagy más véleményére akar rögtön ugrani. Igyekeztem a szerzők neveit így kiemelni mindenhol, ahol lehetett.

A Kapcsolt oldalak egy, az adott cikkhez kötődő más, rokon (a cikkhez "linkelt") témák neveit (magukat a cikkeket) tartalmazó grafikai megoldás, melyben több kis gomb is van. Érdemes nyomogatni, mert nagyítani is lehet. A földgömb az összes file-t meg akarja mutatni, ami sok ezer file-nál nem tudom, mennyire lesz hasznos (és a gépet is leterhelheti), a négy nyilas ikonnal mellette kedvezőbb közelségbe hozhatók az egyes grafikonok, hogy még olvashatóvá is válnak az elemek. Újra ugyanerre kattintva kerülünk vissza a szöveghez. A Mélység a kapcsolatok mélységének megjelenítését szabályozza: 1-es, 2-es és 3-as fokozata van.
Az Oldalt említő más oldalak ugyanezt szövegesen mutatja meg. Lesz amikor Nincs említés más oldalról.

Bal oldalt a három vízszintes vonalkára kattintva találjunk az összes eleddig feltöltött állomány A-Z mappákba szedett listáját. Ez azért lehet jobb, mint a Keresés, mert itt áttekinthetővé válik a (folyamatosan bővülő) "felhozatal": az egyes témák, melyek nem minden esetben pusztán egy szó lehetséges eredetét feszegetik, hanem akár esszé méretűvé nőttek (pl. Csudaszarvas, Turul, Hunor és Magor, Isten, Magyar, stb.).
Az egyes cikkek majdnem mindegyikében lesznek kattintható, ún. "wikilinkek"; igen, mint a Wikipédián, azaz a rokon és nem rokon témákban szabadon lehet kalauzolni: egyes kattintások csak lejjebb visznek az adott oldalon, mások – jóval gyakrabban – egy másik file-ba léptetnek. A grafikon ugyanezen linkeket tartalmazza.

Amennyiben egy olyan helyre érkeznénk, amelyhez még adatállomány nem lett feltöltve (ezeknek linkjei eleve más színűek), értesítőt kapunk:

A linkre kattintva ezen állományhoz kerülünk vissza. Lehet a böngésző bal felső sarkában a visszafelé nyíllal is hátrálni egyet ilyenkor.

A bal oldalon található fájlok listájában az A-Z mappák valamelyike néha alapból kinyitva mutatkozik. Erre vagy lesz valamiféle gyógyír, vagy a rókaszájakra kattintva bezárhatók (és újra kinyithatók).

Felül a borítékra kattintva lehet bármelyik oldalról email-t küldeni: az adott cikk alapértelmezetten témának lesz megadva. Legalul Disqus szolgáltatással lehet mindenki számára látható kommenteket küldeni.
A boríték mellett a három ikon értelemszerűen a téma színváltoztatását szolgálja: világos – sötét – automatikus. Legalábbis ez lett volna a cél; jelenleg leginkább átvált egyikről a másikra, mindegy hova kattint az ember, de ez is megfelel, sőt.

Amennyiben 1400 pixelszélességnél kisebb képernyőn tekinti meg az oldalt, akkor a mobil alkalmazásnak megfelelő nézetet kapja. Ilyenkor asztali gépen vagy laptopon az oldal jobb áttekinthetősége és funkcióinak könnyű elérése végett érdemes kipróbálni 90%-os nagyításban, mely állapothoz a CTRL és mínusz gomb lenyomásaival juthat.

• A jövőben vélhetően erre is megoldás születik majd, így ezzel majd nem kell foglalkozni.

Egyes helyeken, ahol a Wikilinkek után közvetlenül egy kötőjel vagy rag következik, egy felesleges szóköz jelenhet meg. Ennek okát nem tudom; talán a Google automatikus fordítójának bekapcsolt állapota okozza. Az én gépeimen és böngészőimben ez a probléma nem áll fenn, de az olvashatóságot annyira nem befolyásolja, hogy ezért bárminemű szoftveres beavatkozást eszközöljek.

Egy másik dolog, hogy hosszabb cikkek betöltésénél az olvasó nem tud rögtön görgetni, mert az adott oldal, cikk (teljes) betöltéséig az app nem reagál. Várni kell, míg az oldal felépíti magát a grafikonnal és több más kiegészítő adattal. Hogy ez előfordulhat kisebb cikkek esetében is, annak az lehet az oka, hogy egyébként még a háttérben valami dolgozik, indexel. Pár másodperc után a felhasználó már szabadon kalauzolhatja magát a kezelőfelületen.

Az is kiderült, hogy sajnos az ingyenes app korlátai közé tartozik az app-építés időbeli limitje. Ami az jelenti, hogy néhány ezer file-ban kell maximalizálnom a feltöltést. A fontosabb témák mindegyike viszont feltöltésre kerül.

A weboldal úgynevezett favicon-ja egy szarvast ábrázol egy körkeresztben. Tehát nem sátánista, szabadkőműves, sorosista, billgécista vagy akármilyen jelkép. A régi hitben a szarvas(ünő) isteni szimbólum és a körkereszt közepén is Isten van. Aki ettől az irányzéktól eltér (eltévelyedik), bűnt követ el; lásd e témáról hamartia és íj és a nyíl címnél.

A Tudástárról

A formátum

Szerkezetét tekintve referencia könyv, A-Z-ig, azaz ábécé rendbe szervezett szótár/lexikon ("wiki"), a teljesség igénye nélkül.
A megfogalmazás helyenként bő, másutt tőmondatokba tömörített. Igyekszem egyértelműen fogalmazni, de néha talán túl is magyarázom és talán túl sok belső linkkel tarkítom (zavarom) a sorokat. A gyengébb színvonalú részek vagy régiek és még nem kerültek későbbi, rutinosabb önmagam elé lektorálásra ("öncenzúra elé"), vagy pedig betudhatók egy hirtelen, intuitív "automatikus írás" jellegnek. Azon részek hetekkel, hónapokkal, évekkel későbbi racionalizáló jellegű átfésülései igen nehéznek is bizonyulnának. Mivel az első (teszt) publikáció idején (2023. okt. eleje) már közel 14000 címszónál tartottam, embert próbáló egyesével keresni, hol lehetne valamit éppen kijavítani.

Lesznek olyan részek is, amelyek ismét a régi felfogásom tükrözik – ahol pl. a Nagy Kutya csillagkép lucida-jának jelentőségét még a precessziós Nagy Éves körben tárgyalom, másutt a kis éves jelentőségének magyarázatára szorítkozom. A kutatás nehézsége, hogy sok mindent nem tudunk és legfeljebb hangosan gondolkodhatunk. Menet közben rostálja ki az ember az ocsút és ezt a kész tényekre, megoldásokra, a "tutira" vágyó érdeklődő nem kellene lássa.
Vannak adatok kimondottan "fringe" címkét kapó (ők leginkább áltudományosnak számítanak, de a kérdés mindig marad: "ki képviseli a valódi tudományt?") szerzőktől, akik – ha azon a bizonyos "dobozon" kívül gondolkodásukkal jó ötletet adhatnak – véleménye lehet, hogy számít, lehet, hogy nem. Az ilyen emberek adataival való munka kockázata, hogy besorolják az embert közéjük, és utána a címkét soha sem tudja levakarni magáról az ember. Én alapvetően az "open mind" ("tárd ki az elméd") elvét követem, ami azzal is jár, hogy sok ellentmondó információval találkozom és rendet kell tennem köztük. Ez nekem nem okoz gondot (mert értem a lényeget). Aki az ilyen esetektől fél és félelmei ellen úgy menekül, hogy másokról (jelen sorok írójáról) ítélkezik, azokkal nekem nincs dolgom.
Alapvetően nálam az a szabály, hogy minden információ, amivel találkozom, kerüljön feldolgozásra. Legfeljebb mellé írom a kritikát, hogy helytelen, következetlen, stb.
Ahol ezt elmulasztom megtenni (mert a rengeteg anyag rengeteg törődést igényel és időből van a legkevesebb), az nem azt jelenti, hogy én is azt gondolom. Egyszerűen lehetetlennek látom jelen pillanatban, hogy idő szűkében minden adatot publikálásra alkalmassá fésüljek át.
Milyen egyszerű lenne az élet, ha a kútfők már akadémiai szinten – a világ sok ezer jól fizetett akadémistája által – szépen szűrve lennének. Nem is lenne itt dolgom. De a világ – akadémistával és azok póráztartóival együtt – nem így működik.

Szerettem volna tökéletesre formálni mindent, de számolnom kell azzal, hogy ilyen-olyan okoknál fogva sosem jut el másokhoz, amit eddig felhalmoztam, ezért döntöttem mégis a folyamatos nyilvánosságra hozatal mellett.

A fentebb említett Péterfai János István (az írásokban néhol röviden: PJI) sorai gyakran nyitják az egyes cikkeket, mint mérvadó, viszont külön helyen egyes – fogalmazzunk úgy – hibáira vagy következetlenségeire is felhívom a figyelmet.
Remélhetőleg egy nálam fiatalabb – vagy csak: rátermettebb –, követőnk majd az én hibáimat is javítja. Az alapokat János bátyám és én letesszük nekik.

Az írások nagy része tehát másoktól származó idézet (igyekeztem a megfelelő kiemelésekkel adni), alapvetően elsődlegesen saját részre, adatgyűjtés céljából. A saját anyag kb. az összes szöveg 15-25 százalékát teheti ki, esetleg többet, de az idő és a kutatás előrehaladtával az arányok tolódhatnak: több adat állhat rendelkezésre a már felvázolt tézisek igazolására, pontosítására.

Az egyes helyeken található ún. Zotero linkek (ahol oldalszámokra lehet kattintani) egyelőre csak az én gépemen nyitják meg a kiadványokat az adott kiemeléseknél/idézetnél.
Úgy terveztem, hogy ez is publikusan működhet, de sajnos menet közben technikai akadályok merültek fel. A könyvek lapszámaira kattintva tehát nem nyílik meg az olvasó böngészőjében semmi.
Ellenben igyekeztem egyes könyvek, tanulmányok, cikkek MEGA-ra feltöltött példányainak linkjét a szövegeimbe elhelyezni, hogy klikkeléssel beléjük lehessen lépni (ha az oldalszámokra nem is). Ahol ezt elmulasztottam, ott ezen kiadványok nevére a Letöltések részben magyarázott módon lehet keresni.

A lexikális adatok (lásd őket ilyen vagy főképpen tulajdon- és istennevek esetében Ilyen szedéssel) helyességére különösen ügyeltem, de becsúszhat itt-ott elírás vagy pedig a forrásom téved (vagy annak forrása). Olyan is előfordul, hogy minden igyekezetem ellenére nem sikerült minden lexikális adatot külön kiemeléssel jelölni. Ha látok valamit, menet közben javítom és ennek jogát fenntartom.

Menet közben fontosabbnak ítélt angol nyelvű részeket (az esetek mintegy 90-95%-a lehet, leszámítva egyes szavak eredetére vonatkozó részeket) lefordítom. Az erre a munkára alkalmatlan sima Google Translate helyett a kiváló DeepL fordítót és a Google AI Studio Gemini Pro mesterséges intelligencia szoftver fordítóját használom. A kész fordításokban csak a látványos vagy ordító hibát (veszem észre és) javítom, de elképzelhető, hogy helyenként kissé magyartalan (vagy a lexikális normától eltérő) marad a szöveg.
A fordítások a lábjegyzetekre is kihatással lesznek: az egyes lábjegyzetek mellett álló visszafelé nyilak közül az első az angol szövegre, a második a magyarra fordított sorokra visz.

Az egyes szócikkek nagybetűvel való felvételének oka, hogy az alapszavakat vagy ún. etimonokat (és teoretikus etimonokat) meg kívántam különböztetni a többitől. Az olyan szavak, mint BOG, SZEK, és társai Napot, napminőséget (hímségi princípiumot) jelentenek és változataik sok más szó részét képezik. Mivel nem kimondott – legalábbis nem az indoeurópai értelemben vett – szógyökök, hanem nemcsak a szavak elején szereplő szóelemek (szótagnyelv-elemek), ezért célszerű volt megkülönböztetni őket.

Az írásban leginkább a fejedelmi többest használom, abban bízva hogy együtt gondolkodunk és amit én magam feltártam, más is feltárta vagy feltárhatta volna.

A tartalom

Elsődlegesen nyelvészeti oldalról közelítem meg a cikkek zömét, melyek közül kezdetben mindent nem is jelenítek meg publikusan, mert az ingyenes kereteimet rögtön az elején feleslegesen nem szeretném feszegetni.

A nyelvészeti vonalat csillagászati, jobban mondva csillagmitológiai, vagy ha úgy tetszik: asztroteológiai háttérre helyezve járom körül, nem megfeledkezve a társtudományokról, melyek közül a történelem, művészettörténet és főképpen a néprajz kevésbé, a régészet, és a manapság oly divatossá váló – és mindenféle áltudományosságot magával vonhatóan veszélyes – fajkutatás inkább maradt ki eddig a szórásból, de az új olvasmányokkal a feltárt területek bővülnek és (kis mértékben) változtathatnak az eddig feltárt alapok és arra épülő téglák szerkezetén, de nekünk az alapokkal kell először tisztában lenni (a téglákat kell megtisztítani), valamint meg kell tanulni az egymásnak ellent mondó információkat kezelni, ezeket mindenképpen helyre tenni.

Az alábbiakban a korábban itt – magamnak – felvázolt témákat közlöm, melyek az egyes szócikkekben szereplő ismeretek feltárásának főbb motiváló tényezőiként vagy éppen azok létrejöttének magyarázataként tarthatók számon.
Mivel magam inkább és kizárólag a germán nyelvek ismerője vagyok, az angol nyelv egyes szavain keresztül kerülnek bemutatásra más germán, és a tágabb indoeurópai szavak, köztük a latin, görög, szanszkrit, valamint a más mesterségesen létrehozott nyelvcsaládok szavai.
Az angol nyelv fiatal korom óta érdekelt, és mintegy tíz év külföldön tartózkodással sikerült csiszolni rajta úgy, hogy közben minden nemzet képviselőinek nyelvére és kultúrájára figyelemmel voltam. De ahogy alant is látható, az angolon keresztül kötöttem magam a többi nyelvhez.

A kiadvány megírásának céljairól – a magyarság helye a világban

A "Tudástár" elsődleges célja az emberiség őstudásának, ősműveltségének megismerése. Az angol, latin, görög, perzsa, arab, török, szláv stb. utódnyelvekbe olyan magyarul értelmezhető tudás épült be, vagyis hagyományozódott át "észrevétlenül," mely a mai ismereteinket pontosíthatja^[1] ill. új irányokból való vizsgálatát teszi lehetővé. A szavak által feltérképezhető jelentéstartalom – mely az előző, nagyobb tudású világkorszakokból foszlányokban ránk maradt, mára elfelejtett tudás részét teszi ki –, segítségünkre lehet abban, hogy jelen tartalom másodlagos célját – helyreállítani a magyarság szellemi vezető szerepét –, is elérjük. Az idő (értsd: kor, Vaskor) viszont ellenünk dolgozik.
A legfontosabb a gyermekeink számára azt a jövőt megteremteni, ahol képességeikhez és felmenőik dicső múltjához hű tudást kaphatnak.
De fontos hangsúlyozni, a felnőtteknek számára is iránymutatóul, mi a fontos számukra. Embernek lenni. Embernek lenni pedig az ősök tudásanyagát, szimbólumtárát megismerve tudunk lenni. A mai ember sem a hiányosságaival, sem az erényeivel nincs tisztában.
Arról már nem is szólva, hogy az énkép és az árnyékkép^[2] milyen viaskodást játszik le az emberben. Az emberiségnek joga van, sőt, kötelessége, tudni az igazságot, erről, világunk fényt és sötétséget képviselőiről tudomást szerezni.

Csak a magyar nyelv segítségével lehet a fogalmakat tisztázni. Elsődleges fontosságú a fogalmakat helyre tenni. Nemcsak az Isten fogalmát kell újradefiniálni (vagy csak előbb inkább: Istent rehabilitálni), hanem szinte minden fogalmat. Először a fogalmakat, magyar szavakat, eredeti és megváltozott jelentésüket és a jelképeket kellene rendbe tenni.
Elsődleges dolgunk a közös dialektika.

Az alábbi régebben feltöltött videóm leírásában is arról szóltam, hogy a mai világban (az elmúlt 1-2 évezredben) mást sem látunk, mint a negatív és pozitív fogalmak módszeres, kinevezett "tudósok" általi átdefiniálását, átpolarizálását, amely rendkívül nagy károkat okoz az ember tudatalattijának ilyetén végzett programozása folytán. A tudatalattira – főleg a televízió által ránk – gyakorolt hatásokról többen szóltak már.
Arról van szó, hogy a szókincsünket és fogalomtárunkat kellene egységesíteni, ugyanis jelenleg – attól függően, hogy ki milyen fejlettségi fokot ért el az igazsághoz vezető úton – minden ember más és mást ért egy dolog alatt (hiszen az agyat "szűrőnek" hívhatjuk) és akár akkor is elbeszélnek egymás mellett, ha ugyanarról akarnának beszélni. Sem a használt fogalmak (és eredeti jelentésük), sem a megfelelő kifejezésmód nincs meg.
Judeo-kereszténység címnél szerepeltek adatok arra nézve, hogy az emberek valóságképét hogyan torzítják el és a parafrazálás milyen károkat okoz. Arról itt-ott tettek YouTube felületen is említést, hogy jelenleg ott tartunk, hogy az igazság és a hazugság (vagy mondjuk úgy, hogy a helyes irányba visszatérített eszmék és a még megfelelően nem "helyre-polarizált" ideák) furcsa elegyet alkotnak és minden könyv és minden (sajnos véges tudású) előadó használ és közre ad hamis tudásokat, hamis – akár eleddig vissza nem ellenőrzött – forrásokat felhasználva. (Péterfai János is szól erről: akár évezredekig magunk előtt görgetett hamis tanokról is lehet szó.)
Bikaistennő cím/alcímnél pl. azt látjuk, hogy használatba kerültek olyan kifejezések, mint nőstény-bika. Teljesen fals képet vagy értelmezést adnak azzal, hogy nem ismerik a kiinduló fogalmakat és fogalmi változások mikéntjét.

• A bika kérdés egyébként kivált a Csudaszarvas és Turul címnél írottak alapján érthető meg. És még egyszer: a magyar Csodaszarvas: ünő!

Joga lenne tudni azt is mindenkinek, hogy a magyar jóval fejlettebb (a tökéletes!) nyelv, mint az (amerikai) angol^[3].
Arról is lehetne szólni, milyen jó lenne, ha például Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja című könyve már a régi-új nyelvi ismeretek alapján lett volna vagy lehetne megírva. De ez elmondható a világ összes könyvéről is. A tudást tanítani kell és ennek szellemében gyakorlatilag mindent újraértelmezni és újraírni.
A következő években pedig kidolgozni egy új oktatási rendszert és amennyire lehetséges, rekonstruálni a proto-keresztény magyar ősvallást, hogy az uszító, anyag-centrikus és a világi vezetőkkel, uzsora-civilizációt fenntartó judeo-keresztény vallást lecserélhessük.

Tudjuk, hogy az egyszerű nyelvek mint az angol és egyszerűen betartható vallások, mint a judeo-keresztény és az iszlám terjedtek el könnyen (vesd össze például a mithraizmus vagy manicheizmus gnosztikus-ezoterikus érthetetlenségével).
Azzal is számolni kell, ahogy a közérthető, sőt, élvezetesen előadott és élvezettel hallgatott ismeretanyagot a tudós, előadó kritikusai hitelteleníthetik, hiszen a bevált szokás épp az érthetetlen, zsargonisztikus, sőt, félrevezető tájékoztatás.

Arról, hogy mégis meddig gondolták, hogy a magyar nyelvét használó ember nem jön rá, hogy mi a dörgés, szinte apologetikusan lehetne írni. Hiszen az ellenerők kényszerítették a magyart abba, hogy folyton, szinte már-már kényszerbeteg módján a kényszeres megfelelni akarásával és magát folyton megmagyarázni kényszerülésével rájött, hogy sokkal többre érdemes és egészen más hely illetné meg nemcsak a nemzeti ranglétrán, hanem vezető szerepét a világban vissza is foglalhatja, annak érdekében, hogy a bolygó megmaradjon továbbra is élőhelyünknek.
Szintén apologetikusan: tehet arról a magyar, hogy bele van kódolva a világmindenség tudása, és kiderül, hogy a vallás nem hitre épül, hanem nagyon is érthető gnosztikus-ezoterikus tanrendszere van? Elnézést kell kérjünk, mert mi soha sem a sötétséget, hanem a fényt képviseltük? És a sötétségben sem láttunk kivetnivalót, mert alapállapotnak ismertük? Vesd össze a kabbalisztikus tanokkal. Csak a fény, fény, fény és félelem a sötétségtől, az ismeretlentől, a nőtől, az élettől. Ördög és sátán címnél is szólok arról, hogy a fény és sötétség eredetileg inkább semleges fogalmak voltak.

Egy szót még arról, hogy amennyire nem volt objektív és elfogulatlan az elmúlt évezredek történetírása, annyira próbálok meg magam objektív és elfogulatlan lenni. Ami például az árja nácik azon elképzelését illeti, hogy ők az égből valók, igaz is, hisz, ha már a mai germánokról van szó, a teuton és az angol nevek valóban erre látszanak utalni. Más kérdés, hogy minden nép és országuk neve Nappal, fénnyel, szabadsággal kapcsolatos és az elnevezések nem nemzeti jogon formálódtak, hanem olyan időben, amikorra a ma magát angol és német nemzet fiának valló nem tud visszaemlékezni, magyar segítség nélkül.

Egész esszé-hosszúságú irományokat lehet Isten, magyar, ember, munka és kamat címnél írottak alapján írni arról, hogy mennyire nem vagyunk már emberek, nem ismerjük a munka fogalmának szakralitását (a német werk, angol work már mechanisztikusabbnak ható, de szintén égi dinamikára utaló), illetve ha van Isten akkor, az ki, "mekkora szakálla" van, hogy hogyan nyilvánul meg a pénz, televízió, stb. formákban.

2019. március 15-én volt szó a Híradóban a Kossuth-díjak átadásáról. Áder János beszédében elmondta, hogy azok az emberek, akik alkotnak és Magyarország hírnevét öregbítik, jutalomban részesülnek. Két vagy három mondata után az is elhangzik, hogy "aki a szavak eredetét kutatja," az szintén megkapja jutalmát. Sőt, úgy fogalmaz, hogy legalább annyira hasznos, mint volt fegyvert ragadni.
Felhívás lenne ez arra, hogy politikailag készen állunk ellenállni, már csak pontos, tudományos adatokra van szükség? Mert mi más ez, mint felhívás? Nyilván nem elégszünk meg Bárczi Géza és társai levezetéseire? Ezek a dolgok a háttérben napirenden vannak ma is: a magyarság eredete, honfoglalás, Trianon, stb. Csak a megfejtésre várnak.

Nem elég a magyar szavak eredetét megérteni, hanem a szavak asztroteológiai hátterét megismerni. A kettő szervesen összefügg. A kiadványban pedig nemcsak a magyar, hanem az idegen szavak értelmezésével is érvényre lehet juttatni a lényeget: a magyar nyelv és szellemiség ősiségét.

Az alábbiakban néhány idézet, saját gondolataimmal vegyítve:

A magyar nemcsak nép és nyelv, hanem szellemiség, ősműveltség, életfilozófia, vallás, vállalás. A fénykeresztény magyar a népek Krisztusa, az emberiség terheit cipelve vállán. Jellemző, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb, legismertebb katasztrófáját elszenvedő Titanic segítségére igyekvő hajó is Kárpátia nevet viselt, fedélzetén magyar hajóorvossal. "Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja..."

"A magyar ember ott kezdi, ahol Isten abbahagyta." – Andrásfalvy Bertalan. Erről a lelkiségről, szellemiségről szólnak népmeséink, népdalaink, balladáink, erről szólnak a szőttesek, hímzések, faragványok, népszokások - egész mitikus történelmünk.

"Ha az ember számára a tudást istenek hozták le, és az emberben Isten alkotói képessége jelen van, akkor a magyarok a többi nép istenei."

"Minden nép annyira sikeres, amennyi magyar öröksége van." – Péterfai János István

"Elbukik az emberiség, ha elbuknak a magyarok. Ezért segíteni kellene a magyaroknak, nem pusztítani őket. Mindenki saját, jól felfogott érdekében. Ez nem fenyegetés, ez csak az igazság, és az emberiség jövője." – Péterfai János István

"Nagyon nehéz felvenni a hátunkra olyan súlyos terheket, amelyek azt igazolják, hogy a magyar nyelvből erednek az emberiség legszentebb szavainak jelentős része." – Péterfai János István

"A magyar lélek az európai léleknek egy és más tekintetben felette áll." – Kodály Zoltán

"A magyar nép nyelve mindig magyar volt. Nem volt az se szumér, sem pedig finnugor; de mindkettőnek elődje és tanítója." – Jókai Mór

"Az eredeti "syllabikus" táblák fejezik ki legjobban a "magyar nyelv lingua primogenitum" (a világon legelső) voltát. Ezek kb. 20,000 évesek. Felfedezőik: Torma Zsófia, Marija Gimbutas és Varga Csaba." – Dudás Rudolf

"Amikor szó kerül arról, hogy az ősmag(yar)-nyelvből alakult ki a világ összes többi nyelve, sokan hozzák fel ellenérvként, hogy akkor miért nem hasonlít^[4] egyik sem rá?! Nos, a fehér színre hasonlítanak a többiek??! Pedig belőle valók!" – Kolumbán Sándor

D'Alembert említi az ősapáinkat, akiknek mindent köszönhetünk és akikről nem tudunk semmit. Itt az ideje őket bemutatni és nekik megköszönni.

Isten nyelve – a magyar nyelv szavai mögötti háttértartalomról

Az ősmagyar nyelv egyik törekvése, hogy amennyiben lehetséges, a szavaiban szerepeljen a kör alapfogalma, rávilágítva, hogy minden része a mindenségnek és minden körbe foglalható. A kör, továbbiakban nevezzük etimonként KAR-nak, hiszen a Kar fogalmában megvan a bot és a gyűrű, azaz az élethez szükséges két princípium (ősképük két gömbszerű, rajzban körrel ábrázolható égitest: a Nap (hím) és a Föld (nőstény)), megjelenhet átalakulva, szabályos (lehet SZ-R, K-L vázú például) és szabálytalan (B-R, B-L, P-L, B-K, P-CS, stb.) változással, de még mindig ugyanazt jelentve (főleg a lélekvivő kutyák, madarak és halak hordozzák ezen szóvázt).
Azt be kell látni, hogy minden szóban nem lehet r hang, vagy k hang, mert monotonná és főleg érthetetlenné válna a nyelv. Ezért a továbbiakban nem is kör jelentésűként tekintünk a szavakra, hanem úgy mint, Napot, vagy annak fényét és tüzét (és ellentétesen, tellurisan, ezeknek hiányát) kifejezőkként.
Az is nyilvánvaló, hogy minden szavunkban nem szerepelhet Nap vagy tűz, ebben a formában kiírva, az előbb említett oknál kifolyólag. Tűz változhat tüs-re tüske szavunkban, tus-ra tuskó szavunkban, tisz-re tiszta és tisztel szavunkban, de a dísz és dics szavak is még mindig ebbe a kategóriába tartoznak. (Figyeljük meg a magyar szavak harmóniára való törekvését is: *tüskó, *tuske nem hangzik olyan jól. A mély és a magas hangrendnek, valamint a mássalhangzók anyag sűrűségére vagy anyagtalanságára vonatkozóan szintén lesz jelentősége olyan szavakban mint sár, szar vagy szár; vélhetően egyedül csak a magyar nyelvben van értelme az egyes hangzóknak értelmet adni: lásd Gáll Péter rendszerét például.)
A Nap jelentésű szóelemek ilyen változtatási módok által több mint százra rúgnak (magában a rúg szavunkban is a Nap RU neve lehet meg).

A magyar nyelv képekben gondolkozik. A legfontosabb alapot a kozmikus tudásra épített fénykereszténység és a hozzá kötött – mintegy Istentől készen kapott és a magyar "Homo Magus^[5]" őstudatalattijában vele született – alapszavak alkotják, melyek elsődlegesen tehát vallási, kozmikus – nem szeretem ezt a kifejezést – "kódokat" tartalmaznak, majd mára már hétköznapi jelentésekkel állókként mutatkoznak. Az alma az a nem-körte, igaz? Vagy valami más?
A másik fontos jelkép a hunok jelképe, az ék-alak, mely utalhat a fény terjedésére: elég csak az obeliszkek, piramisok alakjára gondolni, vagy a csakrákéra/csokrokéra. Olyan matematikai ill. asztrofizikailag értékelhető elemek keverednek az ősnyelv alapszavaiban, hogy tényleg azt kell gondolni, ez Isten Nyelve.
Példálózhatunk is: Ég > Ige: keresztény dogmatikában az Isteni kinyilatkoztatás), Szár > Sár: anyagba hullás, stb.

Magyar képrejtvények cikknél szóltunk arról, mennyire szeret a magyar a szavakkal képekben játszani. Minden egyes fogalom mellé egy másik csapható (Bölcs - Bölcső, Iker - Egér stb.) Az állatok a leggyakrabban használtak az embert ilyen-olyan tulajdonságokkal felruházandó ma is. Bika, kos, nyúl, stb. állatneveket ma is használjuk egyes viselkedési formák körülírására. Régebben ennél még sokkal frappánsabban jelentkeztek, mélyebb jelentésekkel rendelkeztek az állatok és jellemzői, hiszen őseink a természettel eggyé válva éltek. Az állatövi jegyek mind háttérinformációkat rejtenek az egyes korokról, világciklusokról. A legszemléletesebb talán a Hal(ak Csillagkép) – Halál kapcsolata. A Skorpióról biztosan megállapítható, hogy nem magyar név, hisz két mássalhangzóval nem kezdődhet magyar szó (de a szkíták sem hívták magukat "szkítáknak").

Atilla, tükör, szabad, farkas, kutya stb. szavaknál – gyakorlatilag végtelen számú, ősvallásra épülő magyar szónál – felmerült, hogy a szavak felbontása többféleképpen történhet. Amennyire csak lehetséges, Péterfai János szintén megtette ezt, azaz többféleképpen próbálta értelmezni a szavak jelentését. A magyar képekben gondolkodó nyelv, azaz minden egyes értelmezéssel új, általában isteni, ahhoz köthető jellemzőket tudunk kölcsönözni a jelzett dolognak, személynek. A legjobb példa erre valóban az Atilla név. Az olyan nevek, mint a Hold és a négy, vagy a száz, szintén sok jelentést tartalmaznak magukban. Ahogy az olyan szavak is, mint például tátos (a táltos forma tölgy szóval való kapcsolata is izgalmas). A többféle magyarázattal való szolgálás persze azt a veszélyt hordozza magában, hogy kritikusaink kajánul ránk kiálthatják, "nem tudja a választ!" Nos, erre a válasz az, hogy az alapszavak hasonlósága, a "minden mindennel összefügg" axióma is nehezíti a pontos meghatározásokat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mai lineáris és bal-agyféltekés gondolkodással nem lehet gondolkozni. (Varga Géza írja egy cikkében, hogy Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy még a kutatók között is csak 4% a kreatív elme.)

Több helyen felvetődött, Péterfai Jánosnál is, hogy a régi ember (poétikus, mítoszalkotó) gondolkozását, észjárását megérteni a mai gondolkozással lehetetlen. Vissza kell tudni menni az időben fejben és úgy gondolkodni. Robert Graves is ezt tette. Ahogy a White Goddess című könyvét taglaló Wikipédia oldal írja róla:

Graves derived some of his ideas from poetic inspiration and a process of "analeptic thought", which is a term he used for throwing one's mind back in time and receiving impressions^[6].
(Magyarul: Graves néhány ötletét költői ihletből és az "analeptikus gondolkodás" folyamatából merítette. Ezt a kifejezést használta, arra, amikor az ember gondolatait visszaforgatva az időben fogadja a képeket.)

• Etimológia címnél Vasváry-Tóth Tibor is erről szól.

Magyar Adorján Csodaszarvasának adata szerint a Hunor és Magor késői monda lenne^[7] (véleménye szerint az őseredetiben csak Magor szerepelt és Hunor később került betoldásra):

Ezen eredetmondánknak vagy napéposzunknak két alapalakja volt: egy régibb, az amelyben a Nap még csak egy hősben, azaz Magor ősatyánkban volt megszemélyesítve, ami még akkor kellett keletkezzen amikor a különböző magyari törzsek a magyar őstörzsből még nem válottak volt ki, illetve amikor ősnépünk még csak egy törzset képezett.

Ezt az ötletet Fáy Elektől vehette:

Művében Fáy Elek az Adon, Adonisz istenség nevét is ad szavunkkal magyarázza. Ez istenség ugyanis Bibloszban főleg gabonát és gyümölcsöt adó nyári és őszi Napistenként tiszteltetett, amely minőségében tehát a mi Magyar vagy Magor Napistenünkkel azonosul. Miután azonban neve hehezetesen Hadad alakban is előfordul, így még Hunorral, azaz a had, har szavakkal és a had, harc és rombolás elvével is kapcsolatba kerül, ami azután amellett látszik tanúskodni, hogy e monda, illetve hitrege (mythosz) még azon ősidőkből ered, amelyekben a Napisten még nem volt két személlyé, vagyis az alkotás és rombolás elvét megszemélyesítő ikertestvérpárrá kettéválasztva.

Itt is azt látjuk, mint másutt: hanyatlott világképből indulnak ki. A Napvallások korában a hanyatlás jeleit látjuk. Nem szabad az időt lineárisnak venni. Hasonló (a magyarság sorsát megpecsételő) hiba magyar Honfoglalásról beszélni, amikor a Kárpát-medence volt az a hely, az a magyar őshaza, ahonnan eleve kiáramlottak a népek. A mai kutatók csak lineárisan képesek gondolkodni, és aki cirkulárisan is tud, az is mindig vissza-visszaesik a fals linearitásba.

Hasonlóan hibás gondolkodásnak tartom a (fény)kereszténység eredetét a szkítizmusban keresni. Magyar eredetű a kereszténység, csak régen nem voltak írásban rögzített tanai: minden szájhagyomány nyomán, dalban került közvetítésre. A magyar őskereszténység szervesen bírta – a később alapkiindulónak vett és primitívnek tartott – totemizmust és animizmust is és táltosai voltak a papjai, ahogy Jézus a szkíta-kereszténységnek.

A leglátványosabban a magyar nyelvbe ágyazott poláris, dualisztikus világunkról a fény és sötétség, fény és anyag, valamint a feltámadás címnél írottak szólnak.
De ha már itt tartunk, minden mesénk a Tejúton járó Napról szól, és minden népies csillagelnevezés azt látszik igazolni, hogy az emberiség/magyarság történetét a csillagokba írták eleink. Már a vaskorban papiruszra és később nyomdai úton történt az utókorra fennhagyott írás, a magyarok ezt megelőzően csak szájhagyomány útján terjesztették a tudást. (Arról is lehet itt szólni, hogy mely módok azok, amelyek leginkább időt állóan meg tudják őrizni a több százezer, több tízezer éves tudást: csillagokba írni a tudást, időtálló építményekbe illetve aranylemezekbe vésve).
Amikor tehát Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvében (lásd adalékjaiban a 649. oldalon) arról ír, hogy a hitregéink emlékei a csillagokba emelkedtek fel a földöni elhanyagoltságuk végett és onnét világítanak feledékenységünk éjét felderítendők, tulajdonképpen elárulja a jelenkori magyarság célját: a feledékeny vaskor embere számára ezen jelekből olvasva kell kiindulni, hogy újra felderíthessük a magyar ősi világképet.

Még a magyar nyelvről

Úgy tűnik, tényleg nem értették/értjük a magyar nyelvet, és ezért a kelleténél kevesebb mértékű védelem alá voltak képesek helyezni nyelvészkedő eleink és voltak kényszerültek oly sok szót a szláv és török, valamint finnségi nyelvekből magyarázni.
Ipolyi Arnold Magyar mythologia c. könyvéből is az derül ki, hogy leginkább a hozzá nem értés miatt alakult ki ez a csúfos helyzet. Persze a környező országok ellenségeskedését és magyar-hun gyűlöletét sem szabad lebecsülni (történelmi-történeti okai vannak szintén annak, hogy a szláv nyelvből akarhatunk olyan szavakat megfejteni, mint nyavalya, néma, vagy fontosabban kereszt, kovács és kalács, hiszen ezek a népek "állítólag" előttünk itt éltek).
Amennyiben lehet elnézően tekinteni hozzá nem értő elődeinkre és megbocsájtóan sorainkból kivált szomszédainkra/ellenségeinkre, a magyar nyelv körüli értetlenkedéseket és vitákat egyszerűen el lehetne oszlatni. Csak hát a politika mindig közbeszól.

Annak felismerését, hogy a magyar nyelv ősi (minden más nyelvnek anyja), az idegen szavak magyarból való elemzését vajon honnan, Berzsenyi Dánieltől lehet időben elképzelni? Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvének 390. oldalán lábjegyzetben Lugossy és Szombathy neveket is említ: utóbbi a perui Virakocha istennevet a magyarból igyekezte megfejteni.
Azóta Pálfi és mások neveit is ismerjük. Lásd mindent a helyükön.

A hun nyelvről

Szerte a világon a hunok a magyar tudás és nyelv terjesztői és védelmezői (voltak; egy részük). A hun is a magyar nyelvhez tartozik, de a sok vándorlás, csatározási kényszer (kataklizmákról itt most ne szóljunk) miatt a magról leválva mint héj különültek el. Vallási szavaik K-N(d) és K-T (és rokon) vázúak és nincsenek kellően feltárva. Mivel az írás (értsd: az általunk ma olvasható, vaskori népek által fennmaradt utódnyelvű hitelesnek nem mondható történelmi és vallási, valamint irodalmi művek) a hun nyelv beható ismeretével érthető meg, ezért az magyar nyelvből már kiveszett szavakat muszáj újratanulnunk. Különösen fontos a K-T, H-T és rokon vázú szavak megismerése.

Lásd még hun nyelv és hun szavak.

A gyerekek nyelvhez/élethez/igazsághoz való viszonyáról

A gyerekek nyelvét az ösztön szüli. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv a természetet és emberi ösztönt követő nyelv.
A szófejtéseket az ember már gyerekkorában elkezdte, amikor a "Thank you very much" helyett "Tök jó veri a macskát" formációk születtek meg, annak ellenére, hogy még orosz nyelvesekként fogalmunk sem volt az angol nyelvről. Úgy tűnik, minél többet tanítják az embert, annál falsabban tud.

A gyermeki gondolkodásra vall, hogy az iskolakerülő angol vagy amerikai falfirkáló kölyök a frankót, királyt jelentő cool szavát nem c-vel, hanem k-val írja ki: kool vagy kewl formában. A tanulatlan is tudja, van annyi nyelvérzéke, hogy lássa, "ha van k hangot jelölő k betűnk, használjuk." Az iskolában ezért hibapont jár, holott jól gondolkodna az illető, nem úgy mint a latin gondolkodást követő csökevényes angol nyelv. Lám, a német is kommen-t ír, k-val, míg az angolnál ez come.

A gyereknyelvekről

Korábban úgy gondoltam (némi külső befolyásolás hatására is), hogy a görög, germán népek neveiben szereplő ger, gör (lásd még angol girl, ami a német kerl párja) utalhatna arra, hogy a magyar ősnéphez képest ezek gyereknépek. A gyereknépek pedig gyereknyelven is beszélnek: lásd utódnyelveink gyerekbeszéde címszót.
Azóta rájöttem, nem ezt jelentik a szóelemek (a gyerek amúgy is csillagvallásbeli fogalom), viszont a nyelvészet maga is használja a leánynyelv kifejezést.
Ezek a nyelvek segíthetnek a magyar ősműveltség feltárásában, pontosabb megértésében. A (több nyelv keveredéséből létrejött) angol nyelv útján ezen írás célja (legalábbis kezdetben) is ez.

Az angol szavak magyarból képzéséről ill. kialakulásának módjairól

"Az ősi magyar szókincs és szóalkotói gondolkodásmód könnyen feltárható lenne a régi s mai "nagy" nyelvekből, lévén hogy az ómagyar leágazása mind s jelentős ősi részleteket őriznek még az egykori közös nyelvből." – Varga Csaba
"Az angol nyelvben az elővetéses beszédmód megszilárdult, hangtana viszont az átalakulás szülési fájdalmait hordozza magán még mindig, s – többek között ez is – hozzájárul az angol nyelvterületen élők nagyfokú analfabetizmusához." – Tomory Zsuzsa

A) A szavak a szóvázat képező mássalhangzók módosulása nélkül jönnek létre, kisebb magánhangzó-változások ellenére szinte megegyeznek, természetesen értelmileg is. Például bot – bat, baba – babe stb. Ebből a csoportból gyűjt főleg Varga és Tomory.

B₁) Szavak szintjén csoporton belüli (például V-B-P, T-D, K-G, stb.) természetes mássalhangzó-változással. Például bú → woe, gyors → horse (ló). Ebből a csoportból gyűjt Varga és Tomory.

B₂) Szavakon belüli szinten, a szavak mássalhangzó-torlódással, szógyorsulással, ill. mássalhangzó-betoldással vagy msh-kikopással változnak. Például sárkány → dragon, rongy → wrong (ha igaz). Ebből a csoportból gyűjt Varga és Tomory.

C) Magyar nyelvben ma már/sohasem(?) használt, de magyar nyelvű etimonokból álló, "magyarnak tekinthető, csillagvallás/tündér" szavak: például bury = eltemet, fairy = tündér. (A B-R, F-R, P-R és hasonló bázisú szavak esetében MA avar szócsoportba illő szavai.)
Péterfai János István etimonjaiból a szavak rekonstruálhatók. Ebből a csoportból gyűjt Péterfai.

D₁) Mondatrész-osztályokon áthatoló, azonos fogalmi körön belüli szavak például külalak, minőség, eszköz, cél, stb. kifejezésére (természeti megfigyelések útján) válhatnak főnévből igévé, főnévből melléknévvé, határozóból igévé, stb. A legtöbb, legérdekesebb előfordulásokat produkáló szavak csoportja.
Például derű → true (igaz), (sír)domb → dumb (süket), bont → bone (csont). Ebből az önkényesen felállított(?) csoportból ritkán gyűjt Varga Csaba, Tomory Zsuzsa és Péterfai János István.

D₂) Összetartozó kifejezések, szószerkezetek, ún. idiómák szintjén: nem a megfelelő szót/értelmet viszi tovább. Ebből a csoportból nem gyűjt szinte senki. Persze ezek korántsem biztos, hogy így is jöttek létre, de pidginizációs folyamatok feltárásában segíthetnek. Például:
• Magyar istenanya (Tejútanya) → arab Al Madzsarrah Tejút és IE mater = anya.
• Láng → lángnyelv → fr. langue, ang. language = nyelv.

• "Vörös hús" → A vörös mint a hús (és halál) színe jelenik meg hús jelentéssel. Lásd vörös vér, vörös hús cím/alcímnél írottakat.
  • "Vastag derék" → Derék helyett vastag szavunk került volna használatba, a jelző maga, nem a jelzett szó, így waist = derék.
  • "Tésztát dagaszt" → Tészta helyett dagad(ó)/dagaszt szavunkat viszi az angol dough = tészta, azaz inkább "dagadó".
  • "Én kér-ek" → Add/hozd ide (kér > angol here, japán kure). (Az egyszerű logikai kapcsolat feltárása nélkül germán és japán nyelvi/idiomatikus sajátosság maradna. Arról már ne is szóljunk, hogy query és más szavakban is megvan a mi őseredeti szavunk.)

• "A fény (mindig) győzedelmeskedik (a sötétség felett)." → Fény szavunkból ered az angol win és elődei.
• "Négy sarka a világnak" → Négy szavunk vitetik át sarok, ék és hasonló jelentésekkel (lásd nock, nog és nook). Persze az is lehet, hogy a nyugati sarokról, nyug gyökről van szó.
Ezeket metonimikus összefüggésnek mondja Zaicz Gábor; lásd például grabanc szónál írottakat.

Az indo-európai népekről, nyelvekről, ősökről, hősökről, ideológiáról

Bal Gangadhar Tilak Orionról szóló könyvének függelékében, a 221. oldalon hasonlít szanszkrit és görög szavakat. Ő ugyebár azt vallja, hogy a görögök később váltak volna ki a nagy árja közösségből. Ennek ellenére, azzal, hogy egy szanszkrit āshayana szót (Eric Partridge-nél értelme Skt āsáyānas = lying over against) a görög okeánosz mellé tesz, egyrészt elárulja hozzá nem értését, és azt is, hogy – ha nagyon kukacoskodni akarunk – a görög inkább lett volna az átadó, mintsem az átvevő. Persze már latin és újlatin illetve kelta, valamint hindu/germán szavak kapcsán is volt arról szó, hogy nemigen lehet konkrét átvételekről, bármiféle indo-európai nyelvcsaládon belüli fejlődési folyamatról beszélni.
Megjegyzés: a latin nyelv nagy befolyással volt a nyugati és germán, szláv nyelvekre, mert az erőszakosan térítő judeo-kereszténység és a majdan a(z ál)tudomány(osság) hivatalos nyelve volt. De az elképzelhetetlen, hogy az "Indiából Európába vándorló ún. indo-germán árják" a védikus himnuszok szövegeiből szemezgették ki a szavaikat, illetve hogy vallási szokásaik azokon alapult volna. Inkább tűnik úgy, hogy a magyar ősvallásnál megmaradt hunoknak fityiszt mutató árjának nevezett, de valójában a hunok másik ágából kiváló népek, mint a hinduk és a perzsák műnyelveket (szanszkrit és Aveszta: valóban hasonlóak is) és valamiféle pogány őshagyományokra épülő műszokásokat hoztak létre. (Lásd még egyfajta folytatásként alant mesterséges szóbokrok.)

Még egy dolog a szanszkrit nyelvről: Max Müller nagy hódolója, Tilak is írja Orionjában, hogy a védák első értelmezői nem igazán értették, hogy egyes szavak mit jelentenek (érdekesmód a "tehetséges" Tilak igen); nem csoda, mert papi műnyelvről van szó. A nép nem beszélte ezt a nyelvet és talán (kezdetben, értsd: nem is olyan régen) nem is a himnuszoknak megfelelően élt. Ugyanígy nem lehet nagy görög és latin kultúráról sem beszélni, mert ezek, főleg a rómaira gondolok, tulajdonképpen papságok vezette politikai mozgalmak, akik a népet sanyargatták (az ókori görögök őslakosokat – ha úgy tetszik, korábbi önmagukat – tartottak rabszolgának): a nép mindig máshogy, pogány módra élt.

Péterfai János írja:

Indoeurópai népek nincsenek, nyelvük sincsen. Kizárólag magyar utódnépek vannak, amelyeket indoeurópainak neveznek egy olyan szóval, amely a földrajzi elterjedést igyekszik leírni. Ebből is következik, hogy sem indoeurópai nyelvek, sem indoeurópai ősök nem léteznek, hanem kizárólag magyar ősi nyelvek és nyelvjárások és magyar ősök. Indoeurópai nyelvcsalád természetesen nincs, mert minden ága a magyar nyelvből fejlődött ki. A látszólagos hasonlóságok magyar nyelvi jellegzetességek, a szókincs hasonlósága a magyar szókincsből ered. Nincs egyetlen indoeurópai nyelvi ág sem, amelyik nem lenne levezethető a magyar nyelvből. A magyar ősvallás az indoeurópai vallások [elődje és] eredője.

Az indo-európai megállapított gyökök alatt listázott különböző nyelvekben valamiféle módon hasonló értelmekkel álló szavakat, ha egy értelmes, logikusan gondolkodó ember – még ha nyelvészeti antitalentum is – végignézi, elképed. Egy érdekesség például indo-európai *kel gyök egyszerre jelent hideget és meleget is! Az ilyen ellentétes értelmű gyökök számos esetben előfordulnak (elég például magyar seny-ved, szenny, és szent szavakat, a wan szó óangol wann elődjét – mely egyszerre fényes és sötét – nézni (nyilván fény/vén és a huny szavak hasonlósága okozta a zavart), vagy a leginkább érdekes, két értelmű, fentebb említett kar, továbbá sár, szar, szár szavakat nézni). Ilyen alapon mondható, hogy a buddhizmusra jellemző, kozmikus gondolkodáson alapuló szimbólumok, paradoxonok mélyen gyökereznek a magyar nyelvben és ha az indo-európai nyelvészet az összefüggéseket nem tárja fel, nekünk mindez hasznos.

Egy PAESZ táblázatban a latin-angol colour-t az elfedni jelentésű indo-európai *kel gyöknél szerepeltetik(de ezen logikai alapon nyugvó besorolást ez esetben sem – ahogy számos más esetben sem – lehet fenntartás nélkül elfogadni. Ha jól emlékszem magam évekkel ezelőtt 6-8 lehetséges származtatását adtam a latin-angol colour-nak.

A legfelső ponthoz, miszerint indo-európai nyelv nincsen, azt a megjegyzést kell tenni, hogy az indo-európai nyelvcsalád tulajdonképpen a Hunor - Magor, vagy másképpen Irán - Turán testvérviszony Irán/Hunor ágából fejlődött ki. Minderről lásd Irán és Turán címszót.

Prajapati cím bevezetőjében szóltunk a hindu isten-pantheon és megalkotóinak zavarairól, melyet persze az akadémikus indo-európai kommentálók annak tudnak be, hogy milyen bonyolult, részletes, (csodálatos) ezért nehezen magyarázható. "Magyarázni" ezt – a bizonyítványt – nem lehet, csak "anglicizálni, szemitizálni, stb." A magyar nyelv és ember képes csak megmagyarázni a világmindenség jelenségeit, mert nyelvében benne van az univerzum működése. Az indo-európai szerezze be a tudományos ismereteket, rendszerezheti is, ha ezzel segít, de a végkövetkeztetéseket ne ő vonja le. Főként ne tuszkolja rá más népekre. Ez a kérésünk.

A "szent" (ó)héber és szanszkrit nyelvekről

Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvében is számos alkalommal a szanszkrit nyelvből akarja eredeteztetni a magyar szavakat, vagy pedig ahhoz hasonlítani, holott a szanszkrit papi műnyelv nem túl régi, mint ahogy a zsidókkal nem sok közösséget viselő héber nyelv sem. Mégis, mivel ezen nyelveken íródtak fontos(nak tartott) vallási, papi műveltségi kútfők, ezeket tartják kiinduló nyelveknek, ami súlyos hiba.
Valpy latin etimológia szótárában is, ha nem közvetlenül a görögből vagy távolabbról a szanszkritból eredeteztet, akkor felajánl egy héber kiindulót, dacára annak, hogy egyes latin szavak óegyiptomi eredetűek lehetnek, ahogy a sémi nyelvek is (a latin akkád szavakat is tartalmaz, de az is magyar eredetű). Nem számolnak, nem számolhatnak ezen nyelvekkel, és azzal is védekezhetnek, hogy "nincs elég adat."
Még ha nincs is...de nem is lesz, mert teljesen kényelmes a mai világhatalmi elit berendezkedését elnézve, hogy minden kultúra és nyelv csakis indo-germán vagy héber eredetű lehet.
Hasonlókról már valahol volt szó; tán Jehova-program vagy judeo-kereszténység címnél.
Finnugor nyelvek címnél legutóbb még arról is, hogy ezen lenézett nyelvek is sokat kölcsönöztek az indo-germán nyelveknek, nemcsak a kelta.
Igazán szent nyelv csak egy van, a magyar.

A tudományok súlyos rongálásáról

Számtalan egyébként lelkiismeretes és jó kutatóval (magyarokkal is) megesik, hogy miután régi korok nyelveivel (és saját nyelveikkel, azok szavaival) nincs tisztában, ki van szolgáltatva a nyelvészeknek és az általuk megadott értelmezésekből próbálja tovább göngyölíteni a szálakat, sokszor súlyos tévedésekbe bocsátkozva különböző szógyökök hasonlítgatása folytán úgy, hogy az (hiper)interpolált gondolkodásmódját ezekre a téves értelmezésekre, vázakra építi. Például ha a görög krisztosz a nyelvészet szerint felkent jelentésű, akkor minden krisz, kresz, krasz, stb. gyökű szó valószínűleg olajjal, kenéssel, vagy valamilyen szertartással lesz kapcsolatos (és lám, a grease = zsír szó még bele is illik az elképzelésbe; így működik az indo-európai tudományosság). Néhány sorral, oldallal arrébb már szörnyen távol kerültünk a premisszától és (magyar) ember legyen a talpán akinek lesz kedve tovább olvasni. A szerző újra előhoz majd érveket, melyek az eredeti témához persze ugyan kapcsolódnak, az iménti baklövést majd újra elköveti, de ha nem nyelvészeti, akkor szimbólum-ismeret híján. A szimbólumokat ugyanis magyar nyelven kell értelmezni. A kígyónak és a sárkánynak nem véletlenül az a neve, ahogy a kutyának, szarvasnak sem. Hogy a magyar alaptudásokat bele nem építő tudományokban mennyi ferdeség és félrevezetés van, elgondolni is szörnyű.

Szókincsünk, költői vénánk rongálásáról

Kodály Zoltán dal címnél szereplő szavait annyival lehet kiegészíteni, hogy régen a beszélt nyelv is dallamosabb lehetett (lásd a mai olasz nyelvet, de a magyarban is feldezhetni ezt), sőt, a mindennapos beszéd inkább tűnhetett afféle hasonlatokban, allegóriákban bővelkedő költemény szavalásának: ezzel szemben ma monotonul, mechanisztikusan, zártszájjal, robotszerűen beszélünk, élünk, viselkedünk.
Iránban a második leggyakrabban forgatott könyv a Korán után Hafez verseskötete, melyből az idiomatikussá vált szófordulatokat memorizálva a mindennapos beszédben alkalmazzák őket (Hafez mellett Firdauszi Shahnameh-je és a szufista költő Rumi verseskötete az még, amit leginkább tradicionálisan forgatnak és Nowruz-kor a megterített asztalra is kirakják). Még 150-200 évvel ezelőtt is sokkal igényesebben, nagyobb szókinccsel, költői képekben és szimbolikában gazdag beszéddel nyilvánultak meg eleink (de pl. Angliában is). A világot butító média megtette lélekromboló hatását.

Nyelvünk eredetiségének rongálásában – egyesek szerint – tevékenyen részt vettek nyelvújítóink is. A perzsa és angol szókincset, kivált az eredetinek tűnő szavait elnézve az az embernek az érzése, hogy helyenként többet megtartott az ősnyelvből, mint a magyar! Nem véletlen, hogy alig volt olyan, akinek feltűnt volna a magyar nyelv ősisége.
Ebben a katolicizmus (ne felejtsük el a jezsuitákat sem) romboló hatása is benne van. Rómának és a Vatikánnak soha nem volt ínyére sem a hun, sem a magyar.

Görög/latin/stb. mesterséges szóbokrok

Fentebb már volt arról szó, hogy az úgynevezett szent nyelvek, mint a szanszkrit és az aveszta műnyelvek. Eljuthattak egyes szavaik oda, hogy belső fejlődés útján újabb és újabb jelentéseket hozzanak létre, de ahogy más is megmondta már sokszor, nincs új a Nap alatt. Valahol mindig kell legyen egy eredeti kiinduló idea, amely az ősnyelvből való.
Fontos azt is leszögezni, hogy br-, gr- szókezdésű szavak illetve egyáltalán a mássalhangzó-dúsulás nem lehet jellemzője egy szent nyelvnek, mert az ősnyelv (ahogy a japán nyelvigény is mutatja) nem él a mássalhangzók torlasztásával: épp ez mutat rá, hogy az ősszavak jelentőségét nem veszik figyelembe. Minden régi nyelv ragozó, emellett szótagnyelv^[8] és alapvetően leírva képnyelv. Sem a szanszkrit, sem az aveszta, sem a héber nem ilyen!
Úgy tűnik eztán, hogy a szanszkrit (és akár a héber is) kb. arra a korra tehető, mint a szláv nyelvek kialakulása, leginkább a Kali Yugának (= Halak korszak) idejére.

A vaskori görög és latin nyelv széleskörű írásos emlékkel rendelkezik, nagy nyelvészeti érdeklődés és belemagyarázás vette körül. Olyan prepozíciókat gyártottak, melyek magyar ragokból, sőt, gyökszavakból állnak, vagy azok roncsolásából.
A főigéik sokszor egy magyar szó (általában főnév^[9]) fonákos jelentéséből születnek, de azon esetekben is szógyorsulva és hangcserékkel (lásd metatézis).

Az utódnyelvek közül kivált a görög és latin (nyilván nem mentes ez alól a kifejlettebb kelta és ind nyelv sem) teszi azt, hogy – az adott mítoszi vagy hiedelmi alapra helyezve – hasonló fogalmakat egy gyök alá vesz és akár azonos szavakhoz is más-más jelentéseket köt. Ami az istentől kapott magyar nyelvben szintén így van, elfogadható, de ez az utódnyelvekben önkényesnek és műviesnek hat (hasonlóan a vallás természetes és ember által formált, politikával átszőtt változataihoz).
Ezen mesterséges szócsaládok közé tartozik például a görög erósz = szerelem és eróé = mozgás, melyekkel kapcsolatban Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvében azt írja, hogy G. Thomson mily leleményességgel eredezteti közös tőről: ha Jankovics Marcell felismerné a magyar erő, erős szavavakat ezek mögött, nem méltatná Thomsont.
A mitológiai, mesebeli szexualitásnál maradva, a Napot foganó és szülő Tejútistennő vulvájának, szeméremajkainak, méhének és a szülési folyamatnak, valamint gyakorlatának és helyének (és akár idejének) utódnyelvi szavai olyan kavalkádot vetítenek szemeink elé, amilyet a föld nem látott (lásd erről love és labyrinth), de a fascia és fascinum (valamint fascinate) szavak eredeti elődeiben is ott van az ősi szexualitás és szimbolikája.
Egyéb példákért lásd még organ címnél írottakat, vagy április nevének kialakulási hátterét. De a dolphin címnél írottak alapján is ember legyen a talpán, aki lefejti, melyik szó melyik után jött létre.

Ilyen esetekben (is) a cél a kiinduló idea mögötti magyar szó illetve szóelem (etimon) megtalálása. Ugyanis az utódnyelvek ilyen mesterséges szóbokrai is csak azért "működnek," mert az ősnyelv lehetőséget biztosít egy kiinduló alapszóból hasonló értelmű szavak párosítására. Ezért lehet a latin carrus = kocsi és circus = kör hasonló, vagy azonos gyökű. A szóbokor valójában a magyar nyelvben van meg eredetiben (kör > kerek, kerék). (A kár, kór, kér szavak is hasonlóan nagy számban megtalálhatók az utódnyelvekben; lásd KAR).
A viszonylag régi, fejlett (értsd: az ősi magyarhoz még közel álló) kelta nyelvben is ezért találni sok azonos K-R, T-R vázú "teremtőgyököt" hasonló jelentésekkel.

Arról például Arthur és Buddha nevek eredeteztetése kapcsán is kaptunk felvilágosítást, hogy ezen nevek szóelemei azért fordulhatnak elő több – egymástól földrajzilag eltérő, távoli – helyen, mert a kiinduló szóelemek szakrálisak, a Nappal és annak attribútumaival kapcsolatosak.
De lényegében a tágabb, átfogó indo-európai illetve indogermán nyelvelméletek is hasonlóképp alakultak ki. A közös kapcsolatok a múltban vannak, de azt a múltat nem ismerik, nem említ(het)ik.

Amit egyes helyeken írok arról, hogy a szavak hogyan jönnek létre már az új nyelvekben belső fejlődéssel, nem mindig igaz. Egyszerűen arról is van szó, hogy egy magyar fogalom (vagy a kiinduló szakrális-asztrális-mitológiai kép) kétértelmű, azaz két (vagy akár több) szót hoz létre az utódnyelv: például a perzsa sag = kutya és a shah = király közül melyik lehetne belső fejlődéssel kialakult? (Utóbb ezen szavaknak is sikerült egy logikai levezetését adni.)

Amit Magyar Adorján a mesterséges szóbokrokról (de legalábbis a belső fejlődésű árja szavakról) ír:

[...] a szócsoport azon ősidőkben alakult ki, amikor őstörzseinkkel még a japánok ősei is egy népet képeztek, vagyis a japánok őseivé lett törzs még az alaptörzsből nem válott volt ki. Mindez is teljesen igazat ad tehát Nagy Géza tudósunknak, aki szerint az árjaság már keletkezésekor nyelve szókincse nagy részét őseink nyelvéből örökölte, amit részemről még azzal toldok meg, hogy szerintem külön árja szókincs egyáltalán alig is van, illetve inkább csak annyiban van, hogy az ősi alapszavakból később árja fejlemények is keletkeztek.

Még a görögről annyit, hogy a jegyzetekben következetlen a görög szavak írásmódja: van, hogy az angol írásmóddal, másutt magyar fonetikus kiejtéssel kerülnek közlésre. Ez kivált akkor visszatetsző, amikor olyan szavakat találunk, mint a cserép, héj jelentésű ostrakon, mely – mint tudjuk, a görög nyelvben nincs s betű – helyesen magyarítva sz-el kellene írva legyen. A legjobb lenne minden esetben görögül (jelen esetben ὄστρᾰκον) és zárójelben magyarul közölni őket. A jövőben igyekszem ez ügyben valamit változtatni.

A szótárírók és etimológusok adatainak megbízhatóságáról

Olyan modern nyelvek esetében is, mint az angol, előfordul, hogy pontatlanul van megadva a magyar jelentés: újabb kiadásokkal, vagy más szerkesztők révén pontosíthatják az adatot. Olyan régebbi nyelvek, mint a szumer, szanszkrit, aveszta vagy akár a modernebb, gazdagabb írásos emlékkel rendelkező, kompletten kidolgozott nyelvtannal felvértezett latin nyelv szintén hordozhat buktatókat. Számtalanszor előfordul, hogy a magyar nyelv szerint mást várnánk, de nem kapjuk. Nem elég, hogy utódnyelveink kitekerten használták szavainkat, még tovább tekerik a nyelvészek is, hiszen az indo-európai gyökrendszerre építkező anticipációs készségük letérítik őket a helyes útról. A latint és görögöt például olyan szentnek és tökéletes alapnak veszik, hogy készek tűzbe tenni kezüket, "mert erre biztos támaszkodhatok." Milyen alapon? Jóérzésű magyar nyelvészek is mellé lőttek, mert nem ismerték a magyarok lelkületét, igaz történelmét. Mit művelhetnek az akár megélhetési, akár lelkiismeretes angol nyelvészek, etimológusok?

Több magyar megoldás létezése a levezetéseknél – a szakrális alap megtalálásának szükségessége

A magyar nyelv olyan széles szósklálával rendelkezik (szóbokrok olyan zárt ill. összefüggő, kohéziós egységet alkotnak), hogy egyes szavak levezetésénél több megoldás is létezhet. Ilyen szó az angol wash, mely mos jelentésű, de alakilag is egyező, hiszen az m ajakhang és v fog-ajakhang azonos helyen képzettek, az ezredévek során könnyen változik át egyik a másikká. Más kutató viszont ezen angol szóra víz szavunkból (és német megfelelőjéből) indul ki, megint más pedig ázik szavunkat hozza fel megoldásnak ill. összevetési alapnak. A helyes ill. egyértelműen helyes levezetést nehézzé az is teszi, hogy maguk a magyar szavaink is több, párhuzamosan használt (egyúttal a magyar nyelv flektáló képességét megmutató) szóalakkal léteztek különböző nyelvjárásokban. Így csak a wash példáját követve elképzelhető, hogy v-sen ejtette az ősmagyar valamely csoportja is, a víz szavunk analógiájára és az m-es kezdőhang később keletkezett (mondom ezt mindannak ellenére, hogy tudjuk, hogy az m hang az első ösztönösen kiejtett hang a csecsemő szájából is, és ezért majd minden nyelven mama az anya(föld) neve – szótagkettőzötten).

Sok esetben előfordul, hogy az eredetként meghatározott szó a nyelv aljas rétegeiből látszik kikerülni. Ilyenkor mindig tovább kell vizsgálni a magyar szó vonatkozásait (a szóbokrot), hogy az alapszó legyen kiválasztva, esetleg csupán gyökkel, etimonnal való beazonosításra korlátozva.
Ezek az etimonok mindig hímségi (és az ebből levezethető nőiségi) alapértelműek lesznek. Minden szó eredete ez, (nap)fény (es annak hiánya: sötétség). ha pl. a push szónak eredetéül közvetlenül basz nem felelne meg (pedig az eufemizálással távol kerülnénk az igazságtól), elég megfeleltetni egy buz- gyökkel (CzF úgy mondaná, buzgó, buzog buz- gyökével).
A nap értelmű előtag es föld(re leképező) utótag alkotta szótag-szavak száma a magyarban igen nagy lehet; pl. bunda (bun-da), tukma (tuk-ma), torma (tor-ma), ráma (rá-ma), sólyom (szól-om), zsemle (zsem/szem-le), stb.
Lásd a feltárásokat a magyar nyelv szavainak logikája cím/alcímnél.

Egy kínai holdújévvel kapcsolatos hagyományokról szóló műsorban arról szól a magyar utazó-szakértő, hogy újévkor olyan ételek kerülnek terítékre, mint például mandarin, csirke, hal, melyek kínai nevei olyan szavakkal mutatnak fogalmi rokonságot, mint szerencse, a csirkében csi = életerő, vagy a halat jelentő szavukhoz hasonló bőség fogalmát jelentő szó.
Pontosan így működik a magyar nyelv is, Nap és fény jelentésű etimonokból épül fel; és míg a kínai nyelvjárásokban úgy tűnik, egyesek igen profik, hogy lehet, hogy saját nyelvünket nem ismerjük?
Nem tűnt fel (szinte) senkinek az sem, hogy ha a sumér és kínai szótagnyelv, akkor a magyar is az? Miért tartunk még mindig az indogermán alapú gyöknyelvészetnél?

Idegen műveltségi szavak keletkezése magyar alapszavakból

Az utódnyelvek műveltségi és mai tudományokban használt, sok esetben fennköltnek, zsargonisztikusnak hangzó szavai egyszerű, a magyar nyelv alaprétegeiből származó szavakból épülnek fel. Példák sokaságát lehet felhozni. Beteg szavunkból hogyan lehet passió, szenvedély, palacsintából hogyan lesz a méhlepény latin orvosi elnevezése, takony és geny szavainknak mi köze az utódnemzéshez, vagy mi a szarkóma, mi a kakofónia és a codex magyar háttere, sorolhatnánk. Az tény, hogy a mai angolba a bonyolultabb ideákat magába foglaló magyar szavak nem kerültek be, csak azok a latin és görög szavak, amik az eredeti ősmagyar formák ferdítései.

Szemantikai változásokról

A szóeredet keresésénél figyelembe kell venni az értelemváltozásokat is. Tehát míg a win = győz eredeti jelentése állítólag vív volt (nem hinném), vagy a latin cura eredeti jelentése gond(oskodás), aggodalom volt, más szavaknál is mögé kell nézni a szavak esetleges szemantikai változásainak.

Homály szavunknál szerepelt, hogy eredeti jelentése akár pirkad értelmű is lehetett.

Az itt említett esetek nem mindig a legjobb példák, viszont a lehetőségeket szem előtt kell tartani.

Magyar megoldások pontossága; a pontosság esélye

Minél több az adat, annál közelebb jutni az igazsághoz, jelen esetben a valódi eredet megfejtéséhez. A dolgot bonyolítja, hogy a magyar nyelv, mondavilág, ősműveltség talaja idegen erők által rengetetté vált, így pontos adatok sokszor nem állnak rendelkezésre, de, köszönhetően egyes polihisztoraink áldásos rekonstrukciós tevékenységének és korábbi szótáraink íróinak, a magyar hagyományok, életvitel és a hozzá kötődő szavak javarésze rendelkezésre áll. A kutató munkája, hogy ezen kincsekből minél többet magáévá tegyen és kiegészítő, más nyelvekre építő forrásmunka elvégzésével kitöltse az űröket. Így lehet kiküszöbölni, hogy egyes ókori szavak, mint a görög zēlos ne csak egyszerűen cél szavunkkal, latin circus kör szavunkkal legyen egyenlővé téve. A szavak eredetének keresésével olyan mitológiai, néprajzi, vallási útvesztőkbe kerülhetünk, melyeket magunk illetve magyar őseink építettek ki és csak mi tudjuk megoldani a rejtélyeit.

Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja...

...című könyvében írja:

Ne feledjük, hogy a nyelv alapszókészletét analógiákban, metaforákban (mitopoétikusan) gondolkodó emberek teremtették, s hogy a nyelv fejlődésének a legújabb korig a mesemondó parasztemberek és mitikus mintákon nevelkedő költők nyelvi leleménye szabott irányt.

A latin szavakról

A görög igékhez hasonlóan, sokszor utólag képzettek, hozzákapcsolt jelentéssel. Például monere = figyelmeztet; lásd monument.

Többször feltűnt, hogy az ófrancia, katalán és albán nyelvben talált (hun/szabin/kelta-)latin szavak eredetibbnek tűnnek a latinoknál. Az ófrancia nyelv kelta-gall vázát illetve egyáltalán a kelta nyelv létjogosultságát a nyelvészet nem igazán ismeri el, mert ezzel olyan lavinát indítana el, mely a magyar, továbbá sumer rokonság elismerésével átírná az eddig elfogadott képet. (Az, hogy mit értünk kelta nyelv alatt is érdekes, mert egyes régi nézetek szerint a kimmér-walesi lehet az eredeti kelta, mely a brit nyelv vázát alkothatta.)

A latin szavakra visszavezetett újlatin, albán, kelta (mellyel kapcsolatosan tehát felmerült, hogy több esetben az átvevő az átadó, mintsem gondolnánk) szavakkal kapcsolatosan az az ember érzése, hogy régen ezeken a területeken nem ezen a nyelven beszélt a lakosság, hanem a vallás/politika határozta meg, hogy mely szavakat kell használni. Azaz gyakorlatilag Nyugat-Európában is az játszódott le, mint Közép- és Dél-Amerikában a spanyol nyelv behozatalával: a politikai helyzet megkívánta, hogy az új nyelvet használják, elsősorban az államigazgatási körökben. Magyarország területén is volt a latin hivatalos nyelv, az ország viszont ellenállt, és nem terjedt el.

Lásd még latin nyelv.

Az óangol szavakról

Az óangolnak címkézett szavakat tarthatjuk egyszerűen germánnak. Azaz az óangolnak címkézett szó nem feltétlenül elődje az angolnak, hanem párhuzamosan mellette létezhetett. Az olyan szópárok, mint az angol play és eredetéül felhozott óangol plegian nem feltétlenül állnak nyelv-evolúciós kapcsolatban. Hasonló esetet láttunk hay = széna szónál is. Egy nyelvi ökoszisztémából kerülnek ki, de a kronológiai sorrend nem bizonyítható. Természetesen minél több az adat, annál jobb, de a tapasztalat azt mutatja, hogy magyar szóra való visszavezetésnél nem mindig a régebbi alakú, értelmű szó szolgáltathatja a megoldást.

Szavak forrásai az utódnyelvekben

Három fő forrása van a szavaknak utódnyelveinkben: etimonokra bontható csillag- és napvallásra korának szókincséből származó szótag-szavak, magyar ősvallás/mitológia/képzetek, és magyar király-, személy- és tájnevek.
Írhatnánk úgy is, hogy szakrális vagy asztrális szavak változnak át profánakká. (De a magyarban magunk is elfeledtük (ill. konkrét vizsgálat alá sosem vontuk) az alma, kígyó, csiga, kutya, hattyú, stb. nevek eredeti jelentését.)
A szaurusz szó gyík jelentésű volt az ókorban. Csak a név nem gyíkot jelent, hanem a Fény Urainak leszármazási helyét (a Tejútkígyót), de a görög szaurosz szó már nem szakrális jelentésű, hanem profán értelemben csak gyíkot jelöl.

Általánosságban elmondható, hogy az utódnyelvek szavai magyar szimbólumokból, azok sajátos használatából, félreértéséből alakulnak ki.

Alapszavak ill. ún. etimonok

A Virág Kálmán amatőr nyelvész által taglalt szavak mind a Nap(Isten) különböző nevei, megnyilvánulásai: A hasonlóságot és szaporaságot/gyakorítást kifejező üt (egymásra ütnek) (Péterfai Jánosnál UTU = Nap), ver ("egy veretűek") (BAR = Nap), szak/szok (SZIK, SZEK, stb. = Nap), has(ogat, hasonló), vág (egybevág, egyvágásúak) mellett a számosságot/sajátosságot kifejező szám és személy szavak SZAM/SZÁM/SZEM (Samas például) nevére, míg az indo-európai létigék Isten szavunkra utalnak: orosz ísztina = igazság szó mellett az eszty/jeszty = van szavak (németben is ist!) és török iste = van szó Isten szavunkat idézi.
A Szúr, Szőr, Szűr, (ige és főnév), Szur, mint Bika, Sün, Sül, mint ige és állatnév, a Szór (Szórja a sugarait), Szün, Szum, Szüm, Szöm, és rengeteg más szó mind a Nap nevei.

Heisenberg, a modern fizika nagy úttörője, az új világszemlélet egyik alkotója, így ír: "Gondolkodásunknak és nyelvkincsünknek hozzáalkalmazása az atomfizika tapasztalataihoz csakúgy, mint a relativitás-elmélethez, mindenesetre nagy nehézségekkel jár." A cél pedig éppen ez, az olyan alap-etimonok mint AR, ÁR vagy FU mögött meglássuk, hogyan gondolkozott az első ember.

Lásd még etimon.

Negatív értelmet nyert vagy aljas szavak

Az idő előrehaladtával (Kali Yuga) bizonyos szavak, szókapcsolatok értelme megváltozott; kialakult kettős jelentésük vagy csak kihangsúlyozottá váltak:
• Rondáról esett szó round szónál. Ugyan rom szavunkból is eredhet (*romda) de maradjon itt.

• Baj szónál Péterfai János leírja, miként változott negatívra jelentése. Bal eredetileg hatalmast, majd bal-jóst, rossz értelmet vett fel.
• Fene szavunk fény nyomán is pozitívból negatívvá alakult, de nem azért, mert a betegségek felütötték a fejüket a bolygón, hanem mert a nyári napforduló után a Nap a sötét tartományba lép.
• Tupa szavunk eredetileg szintén pozitív: Tu-Pa magyarul Nap-Apa.

Azt le kell azonban szögezni, hogy a szent magyar nyelvben nincsen "csúnya" szó. Minden szavunk szakrális, szent szó. Az adott helyeken erre ki szoktam térni.

Az ellentétes értelmű szavak közül az egyik legérdekesebb, amit továbbgondolásra ajánlok, a más szavunk: valami mása lehet az azonosa és különbözője is. Ezen szó is több nyelvben fellelhető, tehát a magyar ősnyelv alaprétegéhez tartozik.

A pogányság, ill. a nap- és tűztisztelet tiltása, démonizálása tetten érhető a nyelvben

Avagy az élet dualisztikus volta kódolva van a nyelvben

• Baál isten megítélésénél nem a zsidó hagyományt kell alapul venni; hiszen, ahogy a latin mondás tartja "Vae victis" – "Jaj a legyőzötteknek", de az isteneiknek is.
• Péterfai János sorai: A Hány - Mennyi matematikai nevek An, az Ég, és a Menny, az Ég fogalmait tartalmazzák. De ebbe a rejtélybe most nem megyünk bele. A vallásháború szétzúzta An neveinek egységes, isteni jelentését. Sok szóformára az ördög jelentést ragasztotta, meglehetősen igazságtalanul. A háború biztosan lezajlott, csak nem tudjuk, mikor és hol?
• Mi lenne, ha kiderülne, hogy a katolikus szó jelentése "két-valós" vagy kötelező vallás mely a hamisat terjeszti (a magyarokról).
• A blasphemy szó szó szerint Bál Napisten imádatáról szól, de a judeo-keresztény Isten káromlását értjük alatta.

• Utál szavunkban pedig UT/UTU, a Nap bújik meg: e szó keletkezése is a pogányságot felszámoló judeo-keresztény időszakra tehető?

• Péterfai János hasonlóan írja: De ronda szóhoz hasonló történt Un istennővel/szóval is: Un ige is, Unni főnévi igenévvel. Úgy látszik, valakik azt tanították nekünk, hogy unjuk meg Un istennőnket. Ehhez a szándékhoz találták ki az Undok, Undokság, Undor, Unlak szavakat.

• Találni pogány tűztiszteletet megtartó hagyományokat is jószerivel. Például pure, purgatory és Februa.
• Obelus, obelisk szavak áttételesen bizonyítják, hogy a kereszt alakú jelképek a pogány Bál Isten imádata idején is léteztek.

A szótükrözésről

Tomory Zsuzsa egyes angol szavak magyar eredetének meghatározását Magyar Adorján azon elgondolására alapozza, hogy ősnyelvünk a szavak tükrözésével új, akár ellentétes előjelű szavakat alkotott. Annak problematikájáról, hogy a megfordított szavak a mai magyar nyelvben nem léteznek, nem szól, de annak eshetőségről sem, hogy egyes esetlegesen lerótt szavakat fordítva olvashattak ki.
Vasváry-Tóth Tibor is felhoz néhány szót (Draszil – Lizard, Ragnarök – Kör-Nagy-Úr), ami ez utóbbi elképzelést támaszthatja alá. Práczki István, úgy gondolom, helyenként szintén túlzásokba esik.
A latin nyelvben is előfordult, hogy tévesen olvasták ki a szavakat: ezekből Tóth Gyula is hozott fel példákat.
A témáról lásd szómegfordítás, szótagmegfordítás.

A pontos etimologizálás szükségessége

Már volt arról szó, hogy fontos a pontos etimologizálás. A legtöbb kutató, nyelvész úgy dolgozik, hogy a kiinduló (tulajdonképpen megváltoztathatatlan végeredményt produkáló) alapelméletét próbálja alátámasztani nyelvi bizonyítékokkal. Önkényes hajlításokkal sikerül is nekik, szinte minden esetben.
A cél mindig az objektív igazság, nem az, hogy a saját igazamat hogyan tudom bizonyítani.
Ehhez megfelelő mennyiségű adat, tudásanyag és persze elfogulatlanság és alázat szükséges. A Tilak Orionjának függelékében található szanszkrit Ârgayana > Orion levezetés például leginkább nemtörődömség eredménye, míg a Rawlinson féle Aryan = Orion azonosítás is hasonlóan félresikerült, még ha logikusnak is tűnik, indo-európai kutatói szempontból.
Másutt is volt arról szó, hogy ha két szóelem azonos, az még nem jelenti azt, hogy közük is van egymáshoz. Ez a magyarságkutatást szintén nehezíti. Csak egy példa: koca szavunk (maradjunk annyiban, hogy) kétértelmű, de az azonos török koca = férj szó (ahogy az albán koc = hímtag mutat rá) ne ezen magyar szóval rokon, hanem leginkább kutya szavunk rontása. (A férj az úr, nagy tekintélyű, ezért a Nap magas, Ku-Ta állása nyomán ered a név.)
A Fáy Elek A magyarok őshona című könyvének 55. oldalán említett egyiptomi Month (Ammon istennel azonosítja FE), csak azért, mert az angol month szóval egy az egyben azonos, nem jelenti azt, hogy a Hold neve ebből az egyiptomi istennévből ered. Ahogy az sem állja meg a helyét, hogy a germán heart mondjuk harc szavunkkal azonosulva eredetére talál. Vagy ott a szláv jelen = szarvas: nyilván nem mai magyar jelen szavunkkal kell megfeleltetni és mindenféle időrendre csavarintani.
A témát lásd még népetimológia.

Bíró Lajos A magyar régmúlt titkai című könyve kapcsán több helyen is megjegyeztem (különösen az üsző és szkíta címnél szereplő adatán keresztül,ahol a szigün népnevet szegény és szégyen szavakkal vetné össze), hogy ha nem ismerjük a kiinduló etimonokat, az is gondot okoz egyes ideák összekapcsolásánál, de az is gond, ha egyszerűen azt mondjuk, hogy ez is egy fényes, szent stb. jelentésű szó, mint a többi. Szabad-e mindig csak ide visszavezetni a dolgokat? Mert minden szó végül is fény alapú (és a hiányára kell még gondolni). Például a szánt is csak a szent alakváltozata? Vagy szabad-e, kell-e alanyi jogon elemezni, mintha úgy tennénk, hogy a szent és a sánta alakváltozatok nem is léteznének^[10]? Péterfai János szánt szónál hegy jelentést hoz elő. Igen ám, de a hegy fény, Nap jelentésű szóból ered újra, hiszen ezen Nap alapjelentésű etimonok másod-, harmad-, stb. jelentései szent, tiszta, fény, arany, fehér, hegy, bot (vagy valamilyen fegyver: balta, szekerce, tagló), stb. hímségi értelműek lehetnek.
A pártus és perzsa népnevek eredete közös lehet, mert mindkettő köthető egy közös Bár-Íz vagy Barát vagy Párduc vagy Parázs elődhöz? Hol lehet a választóvonalat meghúzni? Segítenek-e a – sok esetben részlehajló angolszász tollakkal írt – segédtudományok (történelem, stb.)?

Gyne (és hen) címnél is volt arról szó, hogy mivel a fény alapjelentésű szavak száma temérdek, nyilván törvényszerű, hogy azonosságot vehetünk észre szavak között. Azaz a görög khēn = liba nyilván elő fog kerülni egyes etimológusoknál a germán hen szó esetleges árja elődjeként vagy rokonaként. Rokonok is, de csak ezért, mert ezen (jelkép)állatok fényminőségek. Csak azért, mert a kan = kutya hímje, szláv konj = ló, khen = liba, stb, szavak azonosnak látszanak, nem jelenti azt, hogy például (csak hogy egy hülyeséget mondjak) a libából fejlődött ki a kutya és a ló állat maga, akár fizikálisan, akár nyelvi-etimológiai következetességgel.

Vagy ott van tökéletes példának a light szó ligettel való egyeztetésének kísérlete (liget lehet szent, azaz fényes istentiszteleti hely). Egy valamire való filológus (palánta) észre kell vegye, hogy bár egyezik a két szó, ennél mélyebb kapcsolat fedezhető fel. Épp a light kettős (könnyű és fény) jelentése mutat rá, hogy a hímségi szavaknak sok mellék- vagy ha úgy tetszik, szekunder jelentése van.
Ezek: a Napból kiindulva kör/kar, mag, tűz, parázs, fény, ég, egy (1), fa (törzs, ág), továbbá nagy/hatalmas, hegy, bot (fegyver: kar-kard), farok, hímtag, szőr, villám, ad, apa, szép, vén/öreg, épít, ruhák, plusz népnevek, madárnevek, napjelképek, vagy az absztrakt ideák ill. jelzők közül a szellem, lélek, szél, szag, száj, hangkiadás (vakkantás), düh, szeret, szabad, mozog (menni/haladni/gyors/száll/repül/von/tol és forog/kering), meleg/forró, könnyű, fenn, magas, édes, száraz, keskeny (szikár/kemény/kő), domború^[11], tiszta, szent, isteni/magasztos, áldás, kutya stb., a színek közül a fehér, arany, (égő)vörös, zöld.
Így érthető meg a bird és free szavak kapcsolata, de ugyanúgy a latinban a liber = szabad^[12] és librare = libegni, lebegni és a libella = pille szavak összefüggenek. (A tárgyak közül általánosságban elmondható, hogy minden olyan valami, amely magassága nagyobb mint szélessége, az hímségi, míg fordított esetben nőiségi. Erről láda címnél is volt szó. Az egyenes hímségi, a görbe nőiségi, ahogy kurva címnél is volt erről szó.)

Tulajdonképpen úgy lehetne a legjobban jellemezni a problémát, hogy míg a mai ember a mai fejjel (és közülük is elsősorban a bal-agyfélteke-túltengéses férfiak) lineárisan^[13] és ok-okozati összefüggéseket keresve gondolkodik, és az etimológiai összefüggéseket ilyen módon keresi illetve "találja meg," addig valójában bonyolultabb a helyzet, hiszen minden összefügg mindennel és minden szó szóbokorszinten kapcsolódik egy másik szóbokorral és így tovább.
Ha a szavakat is egy életfán akarjuk elképzelni, akkor be kell látni, hogy az egyes ágak és gallyak nem véletlenül hasonlóak, hiszen a fa is térbeli és nem sík alakzat és körben (sőt, fraktálisan és holografikusan), nem lineárisan kell vizsgálódni. Az agyféltekékre és a gondolkodásra visszatérve nemcsak a racionális hanem az ösztöni-beleérzéses női, jobb-agyféltekés gondolkodási módra, intuícióra is szükség van^[14].
A másik nehézség, hogy a legtöbb esetben nem tudjuk, mit keresünk, illetve a már eddig ismert kontextusok és ismeretek alapján tudunk szűkíteni. Például az etimomokat és Mithra pontos funkcióját nem ismerő kutató egyszerűen Magyart vagy hasonló nevet fog találni (nem is teljesen ok nélkül), és azt tudja mondani rá, hogy akkor Napisten. Több adat alapján viszont egyértelműen meghatározható a jelentése, funkciója. Ha valaki nem ismeri például a centre szó eredetét, mondhatná rá magyarként, hogy "Szent Tér," vagy hasonlót. A lényeg az, hogy az idegen szavak alapján sikerüljön valamiféleképpen egy ősmagyar mitológiát vagy felfogást retro-mérnöki módon megalkotni; csak nem mindegy, hogy az illető mennyire van tisztában az alapokkal, mennyire talajgyökeres az ősi szakralitásban; ellenben sok valótlanságot állíthat és többet árthat, mint használ.
Viszont be kell ismerni, hogy egyes szavak pontos magyarból való eredeztetése gyakorlatilag azért lehetetlen, mert sok mitológiai kapcsolata lehet (vagy éppen semmi). A sok ugyanúgy probléma mint a kevés. Annak esélye, hogy minden szót el lehessen helyezni egy-egy ősmagyar mítoszból kiemelve, szinte egyenlő a nullával. Ezért kell az olyan értelmezéseket (akár fenntartással) elfogadni, mint Magyar Adorjáné. És persze tovább kutatni és kutatni, megpróbálni összeszedni azokat a pl. lure címnél álló mondához hasonló mítoszi anyagot, amelyekben tetten érhetjük a magyar kiinduló ideákat.
Persze nem tudjuk, hogy egyes szavak mikor lehetnek mitológiai töltetűek, jelentésűek és mikor nem. Mindig résen kell lenni és gyanakodni kell. Erről legutóbb Göd címnél is volt szó az oromo godda = had szó kapcsán és az ott is említett guide = vezető szó kapcsán is újfent kimondtuk, hogy az azonos alakú más-más utódnyelvekben fellelhető szavak alapján lassanként lehetséges rekonstruálni az ősvallást, de legalábbis fontos részeit. Még egy példa: az albán thunder = pata jelentésével azt látszik elárulni, hogy a tündérek patás állatok formáját is felölthetik illetve, hogy a patákkal ellátott ördög is tulajdonképpen egyrészt a szarv-as fülű tündérek démonizálása.
Még a light-liget páros mellé hoznám fel az olyan "hamis barátokat," mint Szíriának Szíriusz nevéből való eredeztetése Gyárfás Ágnes részéről, vagy Grandpierre Atilla részéről azt a hibát, hogy Sakaea szaka/szkíta ünnep lévén azon nevekből/névből (jelen esetben: szaka) is ered. Nagyon fontos, hogy amikor két hasonló nevet találunk, ne akarjuk közvetlenül az egyiket a másikból levezetni, hanem értelmezni (érlelni) kell a neveket (a szakrális hátterét) . Így amikor azt mondaná valaki, hogy Atilla testvére Buda Buddháról kapta a nevét, ez így nem igaz. Buda nem Buddháról nyeri nevezetét, mert ezek nem kimondott nevek, hanem címek. Érteni kell a Bu-Da (vagy Bud-A; lásd még Vata, vajda) nevet. Hasonlóan, amikor Paposi-Jobb Andor előadásában azt mondja, hogy a cigány a szegény módosulata, nem említi meg a Szikan nevet. Hasonló eset, ha az aetheling és Aethelred, stb. brit neveknek olyan Atillához kapcsolt történelmi jelentőséget tulajdonítunk, amit máshogy nem(?) tudunk bizonyítani. Ugyanis a német edel = tündér szó alapján itt is a nemes (Tejútról való leszármazással kapcsolatos) jelentéssel kellhet inkább számolni.
De ha a Spain – Ispán összefüggést ugyanilyen történelmi (szintén Atilla hadjáratához köthető) alapon mutatjuk ki, az sem feltétlenül helyes, mert lehetséges, hogy az Is-Pan alapképlet veendő számításba.
Hasonló eset az is, amikor a törökök turánit látnak (például tőlem a Quorán), s a Tur előrész megláttán azonnal önnön magukkal azonosítanak.
Sok olyan eset van, például Éliás/Illés > Helios, amikor a zsidó nevekből (egyáltalán: mi (a) zsidó?) akarják a görögöt levezetni, vagy párosítani, holott vegyük észre, hogy a görög őslakos pelaszgok voltak azok, akik Palesztina nevét is adták, tehát mindkét esetben a magyar-palóc gyökerekig kell lehatolni. (Görög címnél említettünk egy görög és héber nyelvet hasonlító könyvet is, ahol több példa is előjöhet majd.)
A Barbara név sem a barbárból ered közvetlen, csak eredetük közös.

Ha a Karácsony és kerecsen szavakat magyarnak érezzük és a magyarból akarjuk értelmezni de csak úgy, hogy egyik a másikból ered, ez így szintén nem elégséges. Továbbá azon elképzelések, hogy a népek királyukról kapják a nevüket, mi esetünkben a magyar Maugerisz királyról, megint nem helyes. A király a Napról és a nép is a Naptól (vagy anyjától, esetünkben Magyar (Ilona) istennőtől) kapja a nevét (ahogy a Nap > nép összefüggés is mutatja, a nép neve is a Naptól jön). A közös eredet meghatározása szükséges.

Az utódnyelvek, kultúrák, vallások tökéletlenségei és hatásai

A népszerű és szépnek tartott nyelvek közül a francia, spanyol és olasz nyelv az, amit a tanulók leginkább tanulnának, de az angol nyelv dominanciája és könnyen tanulhatósága miatt ezt tanítják, a német mellett például Magyarországon. A német nyelv hangzása finomabb (= magyar) lelkű embernél hasonló ingert válthat ki, mint a szláv, román és akár a jiddis vagy héber nyelv: ellenszenvet, és ennek szociopolitikai okai is vannak. Ellenben a világméretű anglofilia és Amerika-imádat miatt az angol nyelv és az angolszász kultúra magunkévá tétele könnyen megy.
Londonban állás (még ha mosogat is a magyar), snooker és darts világbajnokság, Premier League futball, Beatles, punk zene, stb. mind oda vezet, hogy olyan szavakat használjon a magyar teljes természetességgel, mint fan, welcome party, vagy a hihetetlenül ronda (ragozott alakjával méginkább – ráadásul két szó) coming out-ol(ás). (Magyar ősi világnézet címnél Tomory Zsuzsa hasonlókat fogalmazott meg.)
Nemcsak a reklámokban jönnek elő az angol szavak, hanem egyre több sportágban – akár olyan marginális sportágakban, mint a jégkorong – egyre több a "közös" angol nyelvet használó játékos, edző: ki finanszírozza ezt illetve ki tudja megfizetni a kanadai, amerikai jégkorongozókat – még ha országukban nem is számítanak rájuk magasabb szinten – vagy a külföldi kézilabdázókat, stb.? Nem az itt a mögöttes cél (a globális cél), hogy Magyarországot nyelvileg ismét támadják? Egyre több magyar ember beszél angolul úgy, hogy magyar nyelvét tanulni, csiszolni nincs igénye. Ha valaki, akkor én nagyon tudom, miről beszélek, mert mindig is ebben éltem.
Ha a dolog így megy tovább, 50 év múlva csak a vidéki paraszt (van, vagy kérdezzük úgy: lesz még olyan?!) fog megint magyarul beszélni. A világpolitikai helyzet is azt vetíti előre, hogy Magyarország népessége alaposan megnövekszik a saját országukból kitúrt magyarok helyére érkező holland (kiknek a víz által is van félnivalójuk), német, francia, angol népek által és akkor még nem beszéltünk az izraeliekről, akik több okból kifolyólag kereshetnek és találnak új hazát Magyarországon, egy már a MIÉP vezetője, Csurka István által is vizionált zsidó honfoglalás keretében.
Ha így lesz, mi lesz a közös nyelv? Nyilván nem a nehezen tanulható, amúgy is keverék-jövevény nyelvnek beállított magyar, hanem egy angol és germán-zsidó keverék. Belegondolni is rossz.

Persze a csapból is ez folyik; mondhatni, ahogy a tudomány nyelve a görög és latin volt, úgy lett az angol az amerikai zsidók ilyen nyelvűsége folytán a római kort idéző tömegszórakoztatás illetve a globális kereskedelem (kartellezés) "intézkedő" nyelve.

És az ugye eszünkbe sem jut(hat), hogy ezen nyelvek mindegyike a magyar nyelv rontása. Érdekes, hogy amíg egyesek fanyalognak a vidéki tájszólással vagy palócosan beszélőkön, addig az ezen magyarajkú érthető nyelven beszélő népségekhez képest az ősmagyart már felismerhetetlenül beszélő idegen népeket és kultúrájukat istenítjük ("nem értem mit mond, de biztos okosat, mert a magyar mindent tőlük vett át").
Bele sem gondolunk, hogy az utódnyelvek máshogy (szebben?) hangzása is csak azért lehet, mert kevesebb kemény hangot és több szöszögő, zsizsegő hangot használ, kevesebb vagy hiányos az üveghang hatású, éles hangzású ü, ű, í, é, ő, stb. hangjuk. Mintha mélyebb tonifikációjúvá válva a nyelvek szebben hangzanának? Ha nem tudatosítjuk, hogy a tökéletlen, mechanisztikus nyelveket nem szabad a magyar rovására tanulni, a középkori parasztság azon törekvése és érdeme, hogy a magyar nyelv egyáltalán fennmaradhatott, kárba vész, de az utódnyelveket beszélőknek is bizonyítani kell, hogy imájuk akkor talál leginkább célba, ha magyarul ejtik ki a szavaikat. Persze a magyarul tanulásukig sokat kell még tenni (Izraelben nem kellett) és sok harcot meg kell vívni. De leginkább önmagunkért, gyermekeinkért és az igazságért kell harcolni. Adni kell egy okot a férfiaknak is, hogy van nemes cél, amiért harcolhatnak, hisz már teljesen cél nélkül élnek.

Az a sas, melyet (földhözragadt) tyúkok nevelnek, nem fog megtanulni repülni. Nekünk nem a tökéletlen vallásokat és kultúrákat kell követni. De amíg nincs megfelelően feltárva a magyar ősvallás, addig kénytelenek vagyunk mások bóvliait átvenni. (Azt szoktam mondani – volt mechanika/technológia tanárom után szabadon –, hogy "minden hasonlat rossz hasonlat": na ez volt a kivétel^[15]). Amíg nincs megfelelően feltárva a magyar nyelv és ősvallás, addig kénytelenek vagyunk/voltunk a túlerő (az elbutult tékozló fiaink) által megszabott keretrendszer között mozogni. Ne más mondja meg a magyarnak, hogy éljen, hogyan vélekedjen, gyerekeinek mit tanítson. A sas repülni akar, az élet élni akar. Ha nem ismeri fel újra az ember, hogy az istenhez hasonlatos teremtény (még a zsidó-keresztény teológia szerint is Isten maga mintájára alkotta az embert, más kérdés, hogy az Istent meg fiát, Jézust meg a maga formájára mintázta, idegen szóval antropomorfizálta az ember) és nem tanul meg ennek szellemében élni és alkotni (régen minden szakmának ezért volt meg a respektje, a kádár, varga, takács, mind szakrális tevékenységet végzett: lásd erről munka), akkor elveszik, de legalábbis a magyar ember és ezzel a valóságos magyar létszemlélet elveszik. Csak egy züllött judeo-amerikai kultúrában szocializálódott ember agyából pattanhat ki az ötlet, hogy a robotok meg az emberiség kiirtása lehet a megoldás a Föld megmentése érdekében. És minek kellenek a robotok? Hogy több idő legyen meccset meg sorozatokat nézni? Hát a színészek és futballisták nem-e lesznek robotok? Mit hallottam: E-Sport olimpián? Hová jutunk?

Ki kell jelenteni, hogy az utódnépek nyelvének (egyes, alaprétegének) szavai lényegében magyar ősmitológiából, mesékből szűrődtek át és az utódnépeknek is megvolt az igénye arra, hogy saját mitológiát gyártsanak (és mesterséges szóbokrokat). Viszont a hanyatlott utódnépek ezt egyre érthetetlenebb, túlbonyolított és durva módon vitték véghez. A megszemélyesített (sőt, sokszor történelminek vett) hősök, karakterek a pogány vallás eljátszott mítoszainak ihletésére színre vitt tragédiákban, eposzokban olyan emberek, akik megölik saját apjukat, hogy elvegyék anyjukat (Oedipusz), stb. Manapság meg lehet nézni, mi megy az interneten: (Platón is utólagos áldását adja rájuk, ahogy a háttérhatalom is).
Teljesen kifordították ezzel az emberiséget önmagából. Tévedés ne essen, a görög drámák, ahogy Shakespeare drámái is eredetileg mitológiai alapból merítettek (Hamletről volt szó, Caliban címnél pedig a Vihar című drámájáról is). Csakhogy ami a mitológiában "megengedett," (hogy az istenek egymást közt házasodjanak: ennek csak csillagmitológiai háttere van), az a földieknek nem. (Ugyanígy: ami a magyarságot, annak eszmeiségét védő katonáskodó hunoknak és királyaiknak megengedett, hogy több feleséget tartson, az a földi polgár muszlim férfinak nem, főleg, hogy az iszlám megzsidósításával átállt a valamikori hunokkal ellentétes oldalra és immáron talmudista felsőbbrendűségérzettel tekint Európa fehér keresztény lakosságára.)
Az ember ha lefejti a túlbonyolított mitológiákat, rájön, hogy viszonylag egyszerű kép rajzolódik ki: a Tejútanya két ikerfiúval és Nimród atyjukkal meg egy-két tucat csillagképpel, melyek a hátteret szolgáltatják. Ami a hindu, sumér, görög, stb. mitológiát, isten-pantheont illeti, nyilván azért van ilyen sok mindenből (átfedéssel egymás között, hisz lásd, a görög mitológiában is mennyi és mennyi alak a Tejútanyából lett gyúrva, vagy a Napból, vagy bizonyos csillagképekben álló Napból, stb.), mert több száz/ezer év anyaga és számos magyar-utód monda/nép/névváltozat sűrűsödik benne. Vegyük észre, sok magyar mesénk is egy és ugyanazt mondja el, csak más a Naphős neve, vagy kissé más a téma, de ha tisztába tesszük a dolgokat, az ősmitológia nem olyan bonyolult.

Mit ér a tudás, ha nincs benne magyar tudás?

Több helyen volt arról szó, hogy az indo-európai (és őket majmoló) kutatók (akár magyarok és nem MTA-sok is) (csak) adatgyűjtésre jók, de a (vég)következtetéseket nem szabad levonniuk. Csak egy érdekességet ide a nagytudású René Guenontól, aki navel címnél teljesen körüljárja a Nap fogalmát, de mivel viszont magyarul nem tud, nem igazán jut dűlőre:
In Greek, Omphalos signifies 'umbilical', but in a general sense describes everything that is central, and in particular the hub of a wheel. The Sanskrit nabhi has the same connotations, as do various words in the Germanic and Celtic languages derived from the same root [írja ezt úgy, mintha a kelta indo-germán nyelv lenne], found in the forms 'nab' and 'nav'. In Gaelic, 'nav' or 'naf', which is plainly identical with these, carries the sense of 'chief' [főség mindig Napnevekből áll] and is even applied to God [Napisten]; so it is indeed the idea of a central [központi csillagunk a Nap] Principal that is being expressed. The meaning of 'hub' is particularly important to this issue as the wheel [kerék: Napjelkép] universally symbolizes the world rotating around a fixed point - a symbolism also associated with the swastika [Napjelkép]. In the latter, however, the circumference is not delineated in order to give an immediate indication of the centre: the swastika is not an image of the World, but of the action of the Principle in relation to the World.

Ki tudja hány ehhez hasonló meddő iromány és ezeknél még sokkal rosszabb és félrevezető írás született meg a tudományok rongálására...
Ha mi nem szólalunk fel, hogy máshogy is lehet, akkor szabad teret adunk a teljes elmaszatolásnak, elbagatellizálásnak, minden szakrális deszakralizálásának, a totális elistentelenedésnek.
A magyarnak hatalmas potenciális lehetősége van mindezen változtatni és hatalmas a felelőssége. Nekünk az a feladatunk, hogy egymást segítve, egymás hibáit javítva tökéletesítsük a tudást, de ne egymásnak keresztbe téve, mert az az ellenoldal által alkalmazott gyakorlat.
A Tudás Tornyát le kell dönteni, újra fel kell építeni, de a megfelelő szakrális alapra helyezve, minden téglát gondosan meg kell pucolni és újra felépíteni. (A hasonlatokat az utolsó lábjegyzetre hagytam.)

Lábjegyzetek