Zodiákus első jegye

Az, hogy a zodiákus kezdőjegye ma a Kos csillagkép, ismeretes.

Jankovics Marcell írja:

A "Kos jegyében" kezdődő év (Állatöv) jelképe volt a saját farkába harapó kosfejű kígyó Egyiptomban, a keltáknál, és ilyennek írták le a sátánt az előző korszak urának szerepében a keresztény egyházatyák.

Nem mindenütt volt az, például a kínaiaknál és a hinduknál is a Vízöntőt^[1] írja...

Richard H. Allen:

On the Ganges, as in China, Acquarius began the circle of the zodiacal signs; and Al Biruni said that at one time in India it was Khumba, or Kumbaba [Humbaba?], which recalls the Elamite divinity of that name, the Κόμβη, or Storm God, of Hesychios. This, too, was the Tamil title for it; La Lande writing it Coumbum.
—
A Gangesznél, akárcsak Kínában, a Vízöntő kezdte az állatövi jegyek körét; és Al Biruni szerint Indiában egykor Khumba vagy Kumbaba volt a neve, ami az ilyen nevű elámi istenségre, vagy Hesychios Viharistenére, Κόμβη-ra emlékeztet. Ez volt a tamil elnevezése is; La Lande Coumbumnak írja.

A kínaiaknál viszont a 12 éves ciklusok számolását tekintve a Patkány (Ikrek) az első:

For thousands of years, a twelve-year cycle named after various real or mythological animals has been used in Southeast Asia. This twelve-year cycle, sometimes referred to as the "Chinese zodiac," associates each year in turn with a certain creature, in a fixed order of twelve animals, after which it returns to the first in the order, the Rat. The eleventh in the cycle is the Dog.
—
Délkelet-Ázsiában évezredek óta használják a különböző valós vagy mitológiai állatokról elnevezett tizenkét éves ciklusokat. Ez a tizenkét éves ciklus, amelyet néha "kínai zodiákusnak" is neveznek, minden évet felváltva egy bizonyos élőlényhez társít, a tizenkét állat meghatározott sorrendjében, majd visszatér a sorrendben elsőhöz, a Patkányhoz. A ciklus tizenegyedik állata a Kutya.

Lényegében azért kezdődik Kossal a zodiákus, mert a tavaszpont ennek a jegynek kezdetén volt az időszámítás kezdetén/előtt. De a precesszió jelensége miatt ez a tavaszpont vándorol. Ma a Halakban vagyunk, és haladunk a Vízöntő felé. Richard H. Allen könyvében is írja (és mások is), hogy a nagy csillagászati eredményeknek a Bika világhónap volt az aranykora [legalábbis az indo-európaiak és szemiták olvasatában, ezt tegyük hozzá] és így minden ősi számunkra fennmaradt zodiákusban a Bika kezdte az évet (ahogy a héber zodiákusban is, ahol A-val, azaz aleffel jelölték).
Noha már nem vagyunk a Kos világhónapban, ez a kezdés mégis megmaradt: talán a zsidó-keresztény hagyományok miatt, vagy pedig azért, mert a kis éves bontásban is a Kossal kezdődik a csillagászati tavasz, sőt, a zoroasztriánus hagyományokban az újév (Nowruz) is. (Lásd még MA sorait, kiegészítve friss infókkal tavaszi évkezdés.)
Az alábbiak Behram Pithavala True Zoroastrian Year című írásából származnak:

Zand-Akasih (also known as Irani or Greater Bundahishn) records in unmistakable terms the fact that the religious year was a solar tropical year of three hundred and sixty-five days, and five hours, and a fraction, which is the period taken by the Sun to return to the first degree of Aries from which it had started in the beginning, i.e., at the time of creation, as stated hereafter.
As to the duration of Winter, we are further informed by the learned author of Dinkard that the fourth and last (season) "Jamestan" (Winter) starts when the Sun transits the first degree of Capricorn (24th December) and ends when the Sun leaves the sign of Pisces (20th March).
Further, the very name of this last Gahambar (Hamaspathamaedem i. e. Samas-Patha-Madh-yam) indicates that it must fall at a time when the Sun arrives at "the meeting of the two paths," viz., the Ecliptic and the Celestial Equator, in short, at the end of Winter just before the Spring Equinox, which occurs on the 21st of March.
—
Zand-Akasih (más néven Iráni vagy Nagy Bundahishn) félreérthetetlenül rögzíti azt a tényt, hogy a vallási év egy trópusi napév volt, amely háromszázhatvanöt napból, öt órából és egy töredékéből állt, ami az az időtartam, amely alatt a Nap visszatér a Kos első fokára, ahonnan a kezdet kezdetén, azaz a teremtés idején indult, amint azt a következőkben kifejtjük.
Ami a tél időtartamát illeti, Dinkard tanult szerzőjétől azt is megtudjuk, hogy a negyedik és utolsó (évszak) "Jamestan" (tél) akkor kezdődik, amikor a Nap átlép a Bak első fokán (december 24-én), és akkor ér véget, amikor a Nap elhagyja a Halak jegyét (március 20-án).
Továbbá, maga az utolsó Gahambar neve (Hamaspathamaedem, azaz Samas-Patha-Madh-yam) jelzi, hogy olyan időpontra kell esnie, amikor a Nap "a két út találkozásához", azaz az ekliptika és az égi Egyenlítő találkozásához érkezik, vagyis a Tél végén, közvetlenül a tavaszi napéjegyenlőség előtt, ami március 21-én következik be.

Legutóbb Cancer címnél próbáltuk végigvenni (miután megállapítottuk, hogy cancer lehet egyszerűen Kan-Kör = értsd Fény-Kör) hogy miért lehet logikus a tavaszi évkezdés.
A Rák értelme az, legalábbis a vaskori kis év körében, hogy a Rákig nő a fény, onnantól pedig csökken^[2].
A precessziós Nagy Év köréhez képest egy jeltartománnyal való elcsúszást tapasztalunk (és még ugye ellentétes irányba is haladunk), hiszen az alsó ponton a Halak-Vízöntő és a felsőn a Szűz-Oroszlán váltópontján van a precessziós fényminimum és fénymaximum. Tehát amíg a (precesszióval nem is igen foglalkozó) nyugati asztrológia szerint a Kos a nyitó és a Halak a zárójegy, addig a precessziós Nagy Év körében a Vízöntő a nyitó és a Halak (a Halál) a zárójegy. A közös bennünk tehát a Halak jegy (a Halál fázis) utolsósága. Arról is szó volt, hogy a tavaszi évkezdés asztrológiailag logikusabbnak tűnik, viszont a téli napfordulóval kezdődő új év viszont csillagászatilag logikus^[3].

Baktay Ervin írja:

Valamikor, abban az időben, amikor a középtengeri művelődéskör csillagtulósai a Nappálya sarkalatos pontjait megállapították, a Tavaszpont a Kos csillagképének 0-fokára esett. Ezért a Nappályát is tizenkét szakaszra osztották és minden ilyen 30-30 fokos szakaszt az Állatöv egy-egy csillagképéről neveztek el.

Ahogy a Bak csillagkép látszik kezdőnek az alábbi, Krizsai Mónika Tudományos társaságok (akadémiák) a XV. századi Magyarországon című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkében csatolt, Vitéz János esztergomi studiolójának, Várnai Dezső által készített rekonstruktív rajzán, ahol a Zodiákus ívét jelenítette meg.

Bal szélen a Bak, jobb szélen záróként a Nyilas szerepel. (Ezen alábbi (epitesz5.html) oldalon található írásban szerepelt a már idetett jobb minőségű kép.)

Más.
Hogy a világ kezdetekor a Nap a Kos első fokán állt volna, kétséges, hiszen minden kort így hívhattak, zodiákus-kezdőként. Richard H. Allen írja Taurus-nál:

Still this constellation is said to have begun the zodiacal series on the walls of a sepulchral chamber in the Ramesseum; and, whatever may have been its title, its stars certainly were made much of throughout all Egyptian history and religion, not only from its then containing the vernal equinox, but from the belief that the human race was created when the sun was here.
—
Mégis azt mondják, hogy ez a csillagkép kezdte az állatövi sorozatot a Ramesseum egyik sírkamrájának falán; és bármi is volt a címe, csillagai minden bizonnyal az egész egyiptomi történelem és vallás során nagy jelentőséggel bírtak, nemcsak azért, mert akkoriban a tavaszi napéjegyenlőséget tartalmazta, hanem azért is, mert hitték, hogy az emberi faj akkor jött létre, amikor a Nap itt volt.

Hasonló képzet ehhez a "világ köldöke" kifejezés; mindenki szerint ott a világ közepe, ahol él.

Jankovics Marcell A fa mitológiájában szőlőnél írja:

Az ókori közel-keleten az őszi napéjegyenlőség körüli újhold újév- ill. félévkezdő ünnep volt, amikor a szőlő és bor istenének képmását újhold alakú bárkán hordozták körbe.
A zsidók ma is ősszel kezdik az évet [lásd erről Szűz csillagkép], és az évkezdő ünnepkör fénypontja a hétnapos Szukkót, a sátoros ünnep, mely eredetileg a betakarítás és szüret ünnepe volt.

A mellékelt képi formában idetett adatsor Baktay Ervin A csillagfejtés könyve című művéből származik. Lásd még tavaszpont.

Lábjegyzetek