Zene

Dana felhangos zöngés változata a zene.

Fül szónál is volt szó Pap Gábor szavairól és a nála bemutatottakról, miszerint a fül sokszor hangsúlyos (elnagyolt) a népművészetben, arra célzóan, hogy az első ill. legfőbb érzékelés az igével teremtett világ hangjára utal.
A zenével, dallal teremtésről lásd Tomory Zsuzsa sorait is dal (és tale).
Eredetileg minden tánc rituális tánc volt, TEN-nek, azaz istennek szentelve. Zene is Tene zöngés párjának tűnik. Zene igei párja a Zeng, melynek előzménye lehet Döng, de létezik Zsong is, melyek szintén mind a Ten szócsoportba tartoznak és Péterfai János szerint sem hangutánzó szavak:

Varga Géza, különben kitűnő írásában, azt mondja, a Ten kezdetben a mennydörgés hangját utánzó szó. Felsorolja a Döng, Dördül, Dong, Zeng, Peng, Pendül szavakat, gondolata alátámasztására. Minden nyelvkutatónak tudnia kell, eredetileg nincsenek hangutánzó szavak. Ha alaposan megvizsgáljuk az etimonok rendszerét, egy pillanat alatt ráébredünk erre az alaptényre. Viszont később egyes szavakhoz hangutánzó és hangfestő tartalmakat gondoltak a modern és legmodernebb korokban. Így alakult ki a hangutánzó szavak fogalma.

Nemcsak zenében van benne a TEN, de Ten a csend szóban is szerepel. Ugyanazt a szót használjuk hangra és hangtalanságra (a csendben hallani meg Is-Ten szavát). Csend megvan csendül szóban is, épp ilyen ellentétes értelemmel.

Egy Ridikül adásban, mely az aggyal foglalkozott, egy fiatal fizikus, biológus, kvantum-mágus személyi tréner Gyurkó István szerint a zene tulajdonképpen a hangjegyek közötti csend. Ha az univerzum természetes állapota csend, vagy egyfajta rezgés(minta), akkor tulajdonképpen én beleírok valamit, zajt hozok létre: és mégis ezt a zajt elemzem, követem, és nem a mögötte lévő csend-állapotot. Ez történik tulajdonképpen bennünk is. Ahogy az előtte szóló Dobos Tanás meditációs tréner is mondta, a meditáció arra tanít meg, hogy ne reagáljuk, csak szemléljünk. Rossz dolgokra figyelünk.

Szegedi Csaba Világ-nézet című esszéjében kifejti:

Miként a zene kiindulási közege a csönd, a formáló vizuális művészeteké a tér. A zenei hangok a csöndből születnek, a csöndet törik meg, a csöndből hangzanak fel.
"A zenei hang is a zene idejét elhatároló csendből születik." [Surányi László: Zene és megszólítás – Pannonhalmi szemle 2006(XIV)/1 86-105.]
A muzsika elsősorban időbeli kiterjedés útján nyilvánul meg, az időből különít el egy szakaszt, az időt tagolja, strukturálja. A zene csomót köt az idő zsinegére.
A formák kiterjedése térbeli, a formák a teret tagolják, értelmezik. Térbeli kiterjedés nélkül nem beszélhetünk formáról, és viszont; formák nélkül nem érzékelhetnénk teret.
Ugyanakkor nem kevéssé fontos, hogy a zenei hangok is indukálnak egyfajta képzetes teret a hallgató számára, illetve a térformák észlelése is egy bizonyos időben zajló folyamat eredménye.
Ha a zene az "ősüvöltésből" származtatható és arra vezethető vissza, akkor a térforma archetípusa a gömb. A gömb, mint ősforma egyfajta átmeneti állapot a végtelenül kicsiny (pont) és a végtelenül nagy (világmindenség) között. A forma és a tér a pont szülöttei és egyben a végtelen kezdetei. Ha igaz az ősrobbanás teóriája, akkor azt bizonyára valamiféle őscsöndnek és a tér pontszerű ősállapotának kellett megelőznie, és a Nagy Bumm pillanatában született az őscsöndből az idő, és a pontból a tér. A tér ebből a pontból terjed szét sugarasan-gömbszerűen (vagy valamilyen téridő-geometriai struktúra mentén) és a végtelen nagyság felé tágul.

A latin silentium szóban szintén ilyen fényes értelem található meg. Ott, illetve silence szónál is szerepelt, hogy a csend úgy hasonul a szent szavunkhoz, ahogy silentium, silence (és az utólag képzett latin silere) a SZIL szavunk szakrális értelméhez.

Szintén Ten nevéből erednek a TÜN-nél előhozott tune és tone szavak, és végső soron sound latin párja/elődje is.

Szentmihályi András Amikor a sárkány dalra fakadt... Hun őseink zenéjének hatása a kínai zenekultúrára című az Ősi Gyökér 2009/3. sz. megjelent cikkéből pentaton címnél is idéztünk, de ami oda nem került (más adatát lásd kínai zene):

A zene élőlény. Bartók Béla szerint "az igazi népzene a természet tüneménye". Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy "ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a Természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok..." (Bartók Béla, 1981, 9., 14., 30.). Tehát a zenében benne lüktetnek a Természet törvényei, alapelvei. "Az első magaskultúrák kozmológiái egyben zenei kozmológiák is voltak. Az ókori kínai filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak, és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre" (Grandpierre Atilla, 2005, 135.). A zene a világegyetem, a világegyetem zene. A zene a mindenség leképezése. A kozmosz hangokban, dallamokban, ritmusokban. "A látható-tapintható világ felett különös, bármikor felidézhető varázslatként terül ki a zene világa. A zene a világtörvény egy titkos részét fedi fel." – Grandpierre Atilla.

Grandpierre Atillát idézi ...

L. Kecskés András is A magyar zene évezredei 1. rész...

...című az Ősi Gyökér 2018/1-2. sz. megjelent cikkében:

"A zene az élet az élettelen fennsíkon, ez az az életerő, ami megragadja és élettel tölti meg a sziklákat, növényeket sarjaszt a kövekből. A zene a tárgyak szellemi húsa, érzéki aurája, az élet bűvös titka, az ősi szél maga. Mindannyian a zenéből jöttünk."

Majd még szintén e cikkből:

Sokak által ismert történet a következő: Kodály Zoltántól, a nagy, magyar zeneszerző pedagógustól egy ízben megkérdezték: Kedves mester, hány éves korától lehet a kisgyermeket a zenére tanítani? Kodály pontos felelete így hangzott: "Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal születése előtt." Tudomásunk szerint erre azért van szükség, mivel a lelki szerveződésnek már a méhen belül megvan a gyökere.

Kubínyi Tamás egyik műsorában mondja:

A zene...az fizika, mégpedig a világmindenség rezgéseire adott emberi válasz, azoknak a rezgéseknek emberi módon való felidézése, és ilyen módon a lélek egyik legfontosabb gyógyító ereje.