Zár, zárul

Zár szavunk is a KAR alapszóhoz tartozik. Egy időszak (kor = kör) lezárultával jön a következő, kivált a keresztrefeszített Nap fordulópontjaita vonatkoztatva. Az idő ugye körkörös. Életkörben élünk.
Tehát ahogy szer/szerencse szavak kör értelműnek illetve ahhoz tarthatónak foghatók fel, zár is. Az időkör lezárulása napi ciklusban adná meg az olasz sera = este értelmét is, honnan az új nap kezdődik (lásd erről holnap).

Sar magyar-sumér szónál szóba került zár igénk, minthogy – az időt, annak – szamszára címnél (a szó utótagja is ide tartozik) is taglalt – körkörösségét szimbolizáló – kör periódust, így bolygók orbitális pályáját és időbeli hosszát is jelentheti. Zero értelmezése is így tulajdonképpen – Péterfai János ajánlására – záró lenne.

Zár, szorít szavakkal is kapcsolatos...

Magyar Adorján...

...Fáy Elek angry címnél szereplő passzusa nyomán keletkező írása, mely serpent címnél is szerepelt (márpedig a kört formáló kígyó valóban zár, zárja a kört):

Őseinknél a kígyó a gonoszság, kajánság, tőrbecsalás, álnokság jelképének volt fölfogva. Tudjuk pedig azt is, hogy a nagyobb fajta kígyók a patkányt, nyulat, sőt az óriáskígyók a nagyobb állatot is fogva, hosszú testükkel valóságos kacskaringókba (spirálokba) csavarodnak áldozatukra és ezt így többszörösen körül zárva, halálra szorítják, megfojtják sőt csontjait is, különösen mellkasát, összetörik, és csak ezután nyelik az állatot el. És íme: a magyar zár és szorít, valamint a latin-olasz serra = zár és szorít igék pontosan megfelelnek a latin-olasz serpens-serpente, serpe = kígyó szónak.

A szolim-szarmata fejezetében pedig:

A szál és szár főnevünk, valamint a csűr, sirít = csavar, továbbá az l-es kiejtésű sallang és sallong főnevünk és igénk összefügg a kígyóval is, mivel ez állat valóban hosszú szálszerű és sallangó azaz hullámozó: "kígyózó" mozgású. Ezenkívül azonban még összecsavarodni, fára fölcsavarodni is képes; láttuk pedig, hogy a csavarás szolim-szarmata neve siríteni és csűrni. A nem mérges kígyók áldozatukra csavarodnak, ezt nagy erővel összeszorítva megfojtják sőt csontjaikat is összetörik és csak ezután nyelik el. És íme, úgy szorít mint zár igénk is tisztán szolim-szarmata szócsoportbeli, amely igéinkkel azonban tökéletesen egyezik a latin-olasz serra, serrare ige, amelynek értelme szintén zár, de van szorít értelme is. Amiből következik, hogy úgy ezen latin-olasz ige mint maga a serpens, serpente = kígyó latin-olasz szó is ős-nyelvünkből, illetve szolim-szarmata őstörzsünk nyelvéből származott, mert hiszen mind sz-r, z-r alakú.

Sar címnél és közben (a szegény címnél álló adatsor kiegészítésének kezelhető) félelem címnél is szerepeltek alábbi MA sorai, melyekben rámutat, hogy a zár fogalmában a sure címnél is említett szoros fogalma van meg:

Ha a magyar-finnugor nyelvészetben megállapítást nyert az, hogy a magyar aggódik igénk pontos megfelelőjét képezi a finn ankea = szoros (vesd össze: szanszkrit anhas = aggály) és hogy a szorongás és aggódás azonos szavakkal is neveztettek, úgy miért nem fejtetik meg azon meglepő tény is, hogy a magyar aggódik szó az olasz angoscia = aggodalom, latin ango = szorongatni, fojtogatni, olasz angustia = szorultság, aggodalom, és a német Angst = félelem, eng = szoros, szűk szavakkal is azonosul? Miért nem magyaráztatik meg az is, hogy de hiszen a magyar szoros, szorít, szorong és a zár, összezár, magába zár szavak is teljesen azonosak az olasz-latin serra = zár igével?

Sorrow címnél finn szavakkal is szó volt a témáról.

Amennyiben a zár főnévi értelmét vesszük alapul, még egyértelműbb a helyzet. A zár itt is a kör, hiszen kulcslyukba helyezzük a hímségi kulcsot. Ezen ideákról fény és anyag címnél is volt szó, nemcsak KAR bevezetőjében.