Vulcanus

Magyar Adorján bevezetését lásd VUL.
Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 182. oldalán szereplő táblázatos adata szerint az etruszk Velchanos a latin név elődje.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvéből származó anyag:

A Mérleg olümposzi ura Héphaisztosz (latin Vulcanus), az "Isteni szikra". Árész mellett Héra és Zeusz másik fia volt, bár egy elbeszélés szerint Héra afeletti dühében, hogy Zeusz férfi létére maga hordta ki és hozta világra a fejéből Athénét, ugyancsak a maga erejéből, szűznemzéssel foganta és szülte meg Héphaisztoszt, éppen úgy, mint a szörnyűséges sárkányt, Typhont, az Etna megtestesítőjét. A "hitelesebbik" változat mégiscsak az, mely szerint Zeusz volt az apja, már csak azért is, mert Héphaisztosz idősebb volt, mint Athéné. Ő nyitotta meg az atyaisten koponyáját, hogy a szűz istennő teljes fegyverzetben kipattanhasson belőle. Héphaisztosz valóban igen régi isten, római megfelelője, Vulcanus még apjánál, Jupiternél is régibb. Ősképe az árják tűzistene volt. Neve is valószínűleg a tűzzel, tűzhellyel lehet kapcsolatos, és bár régi isten volt, a föld mélyének tüzeit és a munkára fogható tüzet személyesítette meg elsősorban (latin nevéből képződött az európai nyelvekben a tűzhányó, volcano neve). Ugyanakkor az égi tüzekhez is van köze: ő gyártotta Zeusz mennyköveit, Héliosz fogatát, Apollón és Artemisz tűznyilaít és sok egyebet, ami az istenek kovácsának [lásd még istenek – kovácsistenek] feladatául jutott. Csillagképeket készített, ő formálta ki porölyével a Szűz csillagképben Pandorát. Egyike volt tehát a mitikus kovácsisteneknek, aki kirítt olümposzi társai közül, mint születésétől fogva sánta és félig-meddig törpe; mindkét lába ki volt csavarodva[1], mivel csúfsága miatt anyja lehajította az égből. Olümposzi létére később is többnyire a föld alatt élt. A vulkánikus Lemnoszon, majd Szicília szigetén, az Etna kráterében volt műhelye (kultuszhelye).
A róla szóló többi elbeszélés, tettei, kapcsolata a többi istennel, megjelenése és attribútumai szintén naptári helyéhez kapcsolódnak. Felesége, Aphrodité (Venus) planétaistennői minőségében úrnője a Mérlegnek. Árész (Mars), fivére és vetélytársa – lévén Aphrodité első számú szeretője – a szomszédos Skorpió olümposzi, egyben asztrológiai ura, akinek másik otthona a Mérleggel oppozícióban lévő Kosban van. Héphaisztosznak Athénéhez fűződő viszonya is ellentmondásos (ld. Minerva). Egyrészt mint a mesterségek olümposzi védnökei összetartoznak, másrészt Héphaisztosz szerelmével üldözi Athénét, kis híján meg is erőszakolja, és bár az istennő soha nem enged üldözője vágyának, annak földre hullott magva (a földben) megfogan, és Athéné lesz a nevelőanyja. Felemás kapcsolatukat fejezi ki, hogy templomaik Athénban két szemben álló dombon farkasszemet néznek egymással. (Persze, Héphaisztoszé "fölnéz" Athéné Parthenonjára, és külcsínben is alatta marad az ókori világ eme csodájának, ami nem csoda. A városvédő – és annak nevét adó – istennő minden tekintetben fölötte állt "párjának". Az ok minden esetben ugyanaz: Athéné olümposzi istennőként a Mérleggel átellenes Kos felett uralkodik. Athéné, illetve Árész és Héphaisztosz szoros, de mégis ellentmondásos kapcsolata a tavaszpont és az őszpont azonos helyzetét, ám ellentétes irányultságát is kifejezi. (Ne feledjük, e két időpont Hellász-szerte a félévkezdetek ünnepnapja!) Az istenek közül Héphaisztosznak az ősz urával, Dionüszossza és a szomszédos Szűz úrnőjével, Démétérrel van még közelebbi kapcsolata, ami nem csoda, emellett alakja gyanúsan hasonlít Triptolémoszra. Démétér lett volna az, aki a Héphaisztosznak szentelt kabeirói misztériumokat alapította, s az "Isteni szikra" kovácsolta neki attribútumát, az aratósarlót. Úgy tartották, hogy ő készítette égi otthonának csillagjelét, a Mérleget is, továbbá Ariadné koszorúját, amit Dionüszosz akasztott a Mérleg fölé csillagképnek. Ez az Északi Korona.
Héphaisztosz alakja a planétaisten Szaturnuszéval keveredik. Okkal, hiszen a Szaturnusz a csillaghit szerint "ereje teljében" van a Mérleg jegyében. Vulcanus olyan szaturnuszi "adottságokkal" rendelkezik, mint az alvilági lakhely (Etna), amely ráadásul egy sárkánynak (Typhon), Szaturnusz állatjelképének otthona is; a sántaság (mindkettőjüket gyakran ábrázolják mankóval); a sarló készítése (Szaturnusznak ez az attribútuma); a Marshoz fűződő közeli kapcsolatuk (Szaturnusz és Mars a szoláris mítoszokban rendre egy követ fújnak); a Vénusz-feleség és felszarvazottság (a szoláris mítoszokban a Vénusz, illetve a Föld felváltva hol a Nap, hol meg a külső bolygó feleségeként személyesül meg, és Vénusz meg Szaturnusz az asztrológia szerint is párt alkotnak a Mérlegben); a kutya mint állatkísérője (a kutya rendre alvilági lények kísérő állata). A kovácsisten törpe, és óriások, az egyszemű küklopszok a segédei. A szoláris mítoszokban és mesékben a kovács, a törpe és az óriás többnyire a naphérosszal szemben, a Szaturnusz oldalán áll. Ez utóbbi viszont a Nap Atum-szerű, öreg énje a mítoszokban. Mindez Héphaisztoszt a már csak "takarékon" lángoló, őszi Öreg Naphoz teszi hasonlóvá.

A Várkonyi Nándor által feltett kérdésre, Miért sánta Héphaisztosz, ő maga nem, de Magyar Adorján megadja a maga válaszát; lásd sánta.

A Vulcanus nevével is kapcsolatba hozott fulgent mögött álló latin fulgeo igét – melyet a Balaton címnél szereplő Quora válaszban a Volga nevével hasonlítottam – lásd Héphaisztosz.
Illetve kerüljön be ide is:

A Vulcanus név a tűz földreszállását magyarázza (feltéve, hogy a fulgeo: "villámlani” ige és a Vulcanus név között van nyelvi, de legalább népi etimologikus kapcsolat). Iuppiter (Zeusz) haragjának jelei a földre hajigált, Vulcanus gyártotta villámok (latin fulgur). Villámlani e tekintetben annyit tesz, mint Vulcanust haragosan a földre hajítani.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    Tudjuk, hogy a kovácsmestérséget régente "ördögi praktikának", varázslatnak tartották, s hogy Vulcanus kovácsisten, ha nem is lópatájú, mindenesetre bicebóca volt, akit rendes lábak helyett görcsbe rándult satnya végtagokkal vert meg isteni anyja.

    Másutt:
    A tél mitológiai jelképe Vulcanus, a tűzzel dolgozó kovácsisten volt, és Boreas, a fagyos északi szél megtestesítője. Ez utóbbit hátborzongató külsejű, szakállas, repülő férfiúnak ábrázolták, akinek szárnya, haja teli hóval, s lábai helyett kígyófarokban végződik a teste. Ez csillagászati megfigyelés eredménye leheti a Kígyófarok csillagkép időszámításunk kezdetétől már "belelóg" a télbe. Tegyük hozzá, Vulcanust, aki elsősorban őszi istenség volt, lábak helyett farokszerűen kunkorodó csonkokkal ábrázolták, és Erikhthoniosznak, aki szintén őszi istenség, ugyancsak kígyókban végződtek a lábai. Ugyanabból a megfontolásból: időszámításunk előtt a Kígyó és Kígyótartó még őszi csillagkép volt. ↩︎