Újév

Sothic címnél tárgyaltuk az óegyiptomi újévet:
Szíriusz és a naprendszer szócikknél tárgyaljuk a Binary Research Institue-os Walter Cruttendennek és csapatának elméletét, számításait arra vonatkozóan, hogy a precesszió jelensége (nagymértékben) nem változtatja Szíriusz helyét az égen, a többi csillaggal ellentétben. Nem véletlenül használták az óegyiptomiak (és a dogonok) naptári célokra tehát Szíriuszt. (De kusita kenyaiakkal kapcsolatosan is van ott adat.)
Szíriusz mint istenanya, valamint Anna (és annual) címnél legutóbb arról volt szó, hogy a Szíriuszhoz kötött új (Kis) Év kezdetének emléke a római hagyományokban is megjelenni látszik, hisz a Szíriusszal azonosított [Boldog] Anna^[1] Istenanya neve már évet (latin annus = év), kört (latin anus = kör, gyűrű) és anyókát (szintén anus; inkább elkülönülten anyus, anyós szavainkból) is jelent.
(Az most minket ne zavarjon, hogy Rómában Anna Perenna a tavasztól tavaszig tartó évet jelképezi – melyet egyebek mellett Marssal való mitológiai kapcsolata és március 15-i ünnepe jelzi – ugyanis a tavaszi évkezdés vagy későbbi vagy kontinentális európai szokás volt.)

Ami az Anna ünnep dátumát (július 26.), a fentebb említett Szent Anna feltételezett halála napját illeti, itt megint csak Szíriuszra való utalást történik. Ahogy Jankovics Marcell másutt, Pantaleonról (ünnepnapja július 27.) szóló fejezetében írja (a két ünnepnap közt egyetlen nap az eltérés!), napja abba az időszakba esik, amikor a Szíriusz távol van, "halott": fénye belevész a Nap fényébe.

Még Rómára visszatérve...,

Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban...

...című könyvében írja:

A régi Rómában márciussal kezdődött az esztendő, csak Kr. e. 153-ban esett meg első ízben, hogy az állam legfőbb tisztviselői nem március elsején, hanem január elsején léptek hivatalba, ettől fogva nagyrészt januárral kezdték az évet. A nap azonban még igen-igen sok ideig bizonytalan volt, hiszen az első
holdváltozástól függött, amely napon a pontifex maximus kikiáltotta (caleo) a hónap első napját (Calendae). Sőt még a kereszténység is több mint másfél ezer éven keresztül bizonytalankodott az Újév dolgában: hol december 25-én, hol január 6-án, hol meg általában az ádventtel kezdte az évet. Mindössze 1691-ben történt, hogy XII. Ince pápa végérvényesen január 1-jére helyezte az év kezdetét.

Gyárfás Ágnes az Ősi Gyökér 2012/1. sz. megjelent Szíriusz Boldogasszonyként való ábrázolása...

...című cikkében az alant Oldenkamp által is taglalt témához hasonló adatokat oszt meg a Boldogasszonnyal kapcsolatos ünnepek megjelenítésekor, melyek közül öt fontosnak ítélt téridő-pontot jelöl meg:

December 21. Téli napforduló. Szülés, istenszületés.
Július 01. A Szíriusz alászáll. Sarlós Boldogasszony ünnepe. Az év közepe.
Január 01. Szíriusz delelése, boldog állapota^[2]. Az év eleje.
Március 21. Tavaszi napéjegyenlőség.
Szeptember 23. Őszi napéjegyenlőség.

Kimondja, hogy a keresztező pont az év eleje és közepe. (Kisgyermekkori emlékei közé tartozik, hogy édesapja és Beély Sándor mérnök ugyancsak véghezvittek egy kísérletet: fehér termés-köveket raktak le, s ekkor január elseje és július elseje egymásra esett.)
Azt pedig tudjuk, half, félév és Káin és Ábel címnél írottak alapján is, hogy a Szíriusszal/Kutyával kezdték az évet, és hogy Szíriusz kezdi és felezi az évet. Ilyenképpen a dolog stimmel.

Dr. Gyárfás Ágnes A képjelekről – Tenger – Szabir ország...

...című könyvében is írja:

A XX. században Dél-Amerikában Ross professzor, hazánkban Beély Sándor mérnök megtérképezte a Nap útját. Egy éven át figyelték a Nap éves útját és annak napi elmozdulását póznák árnyéka segítségével, a földön kijelölve. A végtelen nyolcas /lemniszkáta/ formájára emlékeztető fekvő nyolcas rajzolódott ki a földön. A Nap a fekvő nyolcas mindkét hurkában spirál /csira vonalat/ formált. A nyári csira vonal tömörebb, sűrűbb volt, a téli lazább nagyobb körökkel.

Fontos észrevenni a spirálokban az ellentétes forgásirányt is, ahogyan a JO ábráiban is ezt látjuk. - Csigavonal címnél egy másik kutató is szól ugyanerről a témáról. - Obeliszk címnél is szerepelt a Nap éves útjának követése kapcsán kísérlet.

Az Ősi Gyökér 2012/2-4. sz. megjelent A Szent Korona és a lemniszkáta című cikkében Végh Tibor a Szent Korona tervezésében is láttatja a fenti összefüggéseket.
Az aranyhajú királyfik mese Gyárfás Ágnes féle elemzésében is szó esik a Szíriusz által szabott félévekről:

A cselekmény főszereplője az Orion, a király. Fiatalon megörökli a trónt és élete felszálló ágba lép ezáltal. Aztán ez még fokozódik, midőn vadászat közben az erdőben szert tesz egy tündérfeleségre, aki két szép aranyhajú fiút ígér neki. Aztán a király leszállóban, elmegy háborúskodni, és otthon hagyja ifjú hitvesét. A tündérfeleség a Szíriusz akkor van delelőn, midőn az Orion leszáll [de ez hogy lehet]. Boldog ifjú feleségként megszüli aranyhajú fiait, aztán leszálló ágba kerül, mert a banya a kutya kölyköket teszi mellé, és az ikreket vízre, vagyis a Tejútra bocsátja. A Szíriusz egy fél évre eltűnik, ezt a mese úgy fejezi ki, hogy a hazatérő király, az Orion derékig földbe ásatja gyönyörű feleségét. A királyné, mint Szíriusz egy fél évig tündököl, egy fél évig láthatatlan. A derekunk, testünk felezővonala, ezért kell félig eltűnnie a királynőnek, mert egy fél év az ő láthatatlan ideje. Az Orion a Nap születésének tanúja. A Szíriusz a nyári napéjegyenlőség királynője. És a király nyáron ismerte meg az erdőben tündérlány feleségét.
...
[A királyné derékig földbe ásottsága] pontosan kifejezi a Szíriusz égi magatartását, fél évig láthatatlan, de január 1-én teljes fénnyel ragyog és uralkodik a csillagok felett. Aztán július 1-én reggel együtt kel fel a nappal a horizont legalsó rétegében. Ettől kezdve emelkedik újra felfelé, hogy január 1-én az égbolt tetejére érjen és újra találkozzék férjével az Orionnal [ergo ez az ő boldog állapota].

Gyárfás Ágnes a Fordulat – Hitvilág, mítoszok, legendák...

...című, a PDF 53. oldalától szereplő Lugal Geme nagy Urasszony ki Mada című írásában is kitér arra, miért fontos a január 1.-i dátum:

A másik nyilas, az Orion, a fiatal király, a téridő reprezentánsa. Erdei tündér felesége a legszebb csillag, a Szíriusz, sorsszerűen együtt él vele, később vonul fel mellé az égboltozat közepére 10 nappal, január elsején.

Itt lenne jó tudni azt is, hogy az északi sarkon hol van ilyenkor Szíriusz.

• Ami érdekes a témával kapcsolatban, és amiért kalács címhez is bekerültek a fentiek az az, hogy ott is szó volt a végtelen jeléről és karácsony/újévről.

Ahogy mondják, a Föld napközeli (perihelion) pontja január másodika táján van, akkor, amikor a Nap, a Szíriusz és Föld egy vonalban helyezkednek el (akkor halad át a Föld).

Johan Oldenkamp egyik videójában szintén szól az újévről és meggyőződése, hogy ennek, idejének Szíriuszhoz van köze (az ő time címnél lévő ábráján január harmadikára van írva a perihelion pont).
Johan Oldenkamp írja:

After being dead for three days, on December 25th, the Messiah [the Sun] rises up from the dead and starts to move higher in the sky every following day (up until the summer solstice). By drawing a straight line from the three stars (also known as the Three Kings) in the Belt of Orion through the star Sirius (which the Kings followed), the crossing of that line with the horizon marked exactly the location of the rising Helios (or (re-) birth of Christ) on December 25th. The biblical version is just a personalized version of this celestial dynamics.
—
Miután három napig halott volt, december 25-én a Messiás [a Nap] feltámad a halálból, és minden következő napon (egészen a nyári napfordulóig) magasabbra emelkedik az égen. Ha az Orion-öv három csillagától (más néven a Három Királyoktól) a Szíriusz csillagán keresztül (amelyet a Királyok követtek) egyenes vonalat húzunk, akkor ennek a vonalnak a horizonton való keresztezése pontosan kijelöli a Héliosz felemelkedésének (vagy Krisztus (újra)születésének) helyét december 25-én. A bibliai változat ennek az égi dinamikának csak egy megszemélyesített változata.

JO ugyebár Karl-Heinz Homann és Uwe Homann adataira támaszkodik. KHH (vagy WC) írja:

Keep in mind that even our Earth has its perihelion around January 2, as it passes through the conjunction of Sun and Sirius each year.
—
Ne feledjük, hogy még a mi Földünknek is január 2. körül van a perihéliuma, mivel minden évben áthalad a Nap és a Szíriusz együttállásán.

Amit egyikük sem vet(het) fel publikusan (sem), hogy vajon Szilveszter jelentése is Silver Star, azaz Szíriuszra utal? Mert ugye nem lehet véletlen, hogy december 31-ére esik, legalábbis a magyar névnaptárban. Legutóbb ott szereplő info alapján koránstsem biztos, hogy erdőlakót jelentene, inkább Szül-Vész-Ter, Szül-Veszt-Úr felbontásokban kell gondolkodni és valóban asztrális értelme lehet, de utalhat a Napra is, és arra is, hogy eljött az év vége illetve az újév.

Sirius can be seen from every inhabited region of the Earth's surface. The best time of the year to view it in our epoch is around 1 January, when it reaches the meridian at true midnight.
—
A Szíriusz a Föld felszínének minden lakott területéről látható. Az év legjobb időszaka a mi korszakunkban január 1. körül van, amikor a Szíriusz éjfélkor éri el a meridiánt.

• Ezzel egybevágó adat, hogy Alcyone dec. 31-én tetőzik, mely szinte egybeesik újév napjával.

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ilyesfajta meridián-áthaladás lehet Nibiru (Napszemű?) elnevezésének hátterében is. (Szíriusz mozgása címnél is szó volt Tejút másik felére való áthaladásról!)

AA Sitchin könyvére, adataira támaszkodva írja, hogy a Nibiru perihelion (naprendszerközeli) neve An-Ur (Ég Ura), míg naptávoli pontja E-Nun (Great/Lordly Abode-ként fordítva adja meg). Hogy ezt milyen szövegkörnyezetből szedte, nem tudni, de fentebb is napközeliségről volt szó.

Amikor az első században élő/író(?) Manilius Orion vezérségéről szót ejt (minthogy ő vezeti a csillagképeket), a fordító megjegyzi, hogy az ókorban a Kutyacsillag Szíriusz felkelése kora januárban éjszaka történt (nos, ez nem sokat mond):

The astrological influences of the [Canis Maior] constellation given by Manilius:
It is Orion who leads the constellations as they speed over the full circuit of the heavens. At his heels follows the Dog outstretched in full career: no star comes on mankind more violently or causes more trouble when it departs. Now it rises shivering with cold, now it leaves a radiant world open to the heat of the Sun [translator's note: In ancient times the Dogstar's evening rising occurred in early January, its evening setting in early May]: thus it moves the world to either extreme and brings opposite effects.
—
A [Canis Maior] csillagkép asztrológiai hatásai Manilius szerint:
Az Orion vezeti a csillagképeket, amint azok az égbolt teljes körét bejárják. A nyomában a teljes pályán kinyújtott Kutya következik: nincs csillag, amely hevesebben támadna az emberiségre, vagy nagyobb bajt okozna, amikor távozik. Hol a hidegtől reszketve kel fel, hol a Nap melege előtt nyitva hagyja a ragyogó világot [a fordító megjegyzése: Az ókorban a Kutyacsillag esti kelése január elején, esti lenyugvása május elején történt]: így a világot mindkét véglet felé mozgatja, és ellentétes hatásokat vált ki.

Még mindig a Szíriusz újévvel való kapcsolatáról van szó epiphany címnél írottak szerint is (ott bővebben szerepelt):

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 114-115. oldalán oldalán Kerényi Károly adatait osztja meg:

A görög évkezdő fény-ünnepnap mögött Zeusz Ida-hegyi barlangcsodája van. (Január 6.: Epiphania – "kiáradás", amit az első évszázadokban a keresztény egyház Krisztus születési napjaként ünnepelt.) Ehhez a tüneményhez kezdetben szigorúan titkos rítus tartozott, csak nagyon kevesek vehettek rajta részt. Zeuszt ugyanis Kronosz bosszúja elől ebbe a barlangba mentette Héra (egyik változatban). Itt Melisszusz király lányai Amalthea és Melissza táplálták a gyermeket. Melissza mézzel, mert a neve méhet jelent. Olyan történet is volt, melyben méhek voltak Zeusz dajkái. Sőt, meséltek Krétán egy szent "méhbarlangról" is, amelyben Rhea Zeuszt szülte.

A helyzet az, hogy a szó semmiképpen sem jelent kiáradást. A görög epiphainein = tkp. "ráfényel" jelentésű^[3]. Éppen a január 6-i dátum és az újév az, mely felkelti érdeklődésünket a Szíriusz megjelenése kapcsán. Falvay Károly folytatásában szó is esik róla:

Kerényi ismerte a borkészítés korábbi: mézsör erjesztési előzményét is, s az ezzel összefüggő egyiptomi történetet a "négy méztolvaj"-ról. E történet fényösszefüggéseinek kalendáriumi párhuzama után kutatva ismerte föl a korábbi egyiptomi mézsör és Kisázsiában, majd a görögöknél is a mézet felváltó borerjesztés kalendáriumi kapcsolatát. (A mézital készítés Egyiptomban eredetileg a Szíriusz csillag felkelésével volt összefüggésben.) "A kalendáriumok vallási figyelembe vétele miatt jegyezték fel, hogy az új mézital elkészítéséhez esővizet – aqua caelestis (égi vizet) kellett használni háromszor felfőzve azt, így az ital négy évig eltarthatóvá vált. Plinius – erről szóló leírásában^[4] – értelmezte az éjszakai éggel kapcsolatos párhuzamokat, a körbeforgó csillagok helyét, de különösebben nem vette figyelembe az "égi víz" jelentőségét. Csak gyakorlatiasságában írta le a folyamatot, mindenféle kultikus jelentőség nélkül. A különös aranyló méz-fény viszony kapcsolatáról, Egyiptomban a legnagyobb forróság idejéről, a "kánikuláról" (a kutyák tüzeléséről^[5]) – amikor ott az új év kezdete volt – nem volt megjegyzése.

A maorik egyik elnevezése Szíriuszra Mere (mely előjön egy, a Pleiadoknál található történetben) neve, de egy másik, Astronomy of the Maori perspective című írásban előjövő neve is ismert:

To the Maori, there were two main seasons of the year, summer (termed Raumati) and winter (Takurua or Hotoke), but autumn (Ngahuru) and spring (Koanga or Mahuru) also were recognised (Best 1959: 46). The first of the two words for winter, Takurua is also a name for the star Sirius.
—
A maorik számára az évnek két fő évszaka volt, a nyár (Raumati) és a tél (Takurua vagy Hotoke), de ismerték az őszt (Ngahuru) és a tavaszt (Koanga vagy Mahuru) is (Best 1959: 46). A télre utaló két szó közül az első, a Takurua a Szíriusz csillag neve is.

Azzal, hogy a Szíriusz neve egyezik a tél évszakuk nevével, arra utalhat, hogy az évkezdést hozzá számíthatták. Nos, kétségtelen, hogy télen látható az égen (északi csillag télen, déli pedig nyáron látható). Vigyázat, a maorik a déli féltekén élnek! Akkor nem fordítva van náluk minden?

A fentiekkel szépen párosul, hogy Pan-Hu és legutóbb Szíriusz Kínában címnél szereplő adatok szerint, a Pan-Hu-ista népek nemcsak a rizst, ételüket köszönik a kutyának, hanem az év kezdetét is a neki szentelt újévi rítusokkal is Pan-Hu születésnapjához kötik. (A mai kínai újév a mongolhoz (mindkettőnél holdújév van) és indiaihoz hasonlóan, nem esik egybe a nyugaton ünnepelttel, de régen máshogy lehetett, illetve maga a szokás jó irányba, Szíriusszal való kapcsolhatóság felé terel és ez a lényeg.)

Kapcsolódás lehet az ind Sarama = Szíriusz és a a perzsa-angol szótárban tél jelentésre elsőként adatolt sarma (Szár-Ma, Fényes Föld) szavak azonossága is: ezen elnevezések mögött is nyilván az a csillagászati kapcsolódás lehet meg, hogy egyrészt a Kis Évben a téllel kezdődik a fény növekedése, másrészt újévkor van Szíriusz-Nap-Föld együttállás. (Arról is lehet beszélni, hogy a származás szavunk eredete is itt keresendő.)

Mithra értelme alapján missera a növekvő (új-uló) fénytartományt jelenti, de egyelőre tisztázatlan, miért csak kétfelé, miért nem négyfelé osztásról van szó (Mithra is inkább a reggeli Napként egy negyed körcikkelyt kellen megszemélyesítsen, bár Varuna-val való párosítása alapján is a felezés marad).
Hasonló problémával találkoztunk kutya bevezetőjében is, mikor azt nehezményeztük, hogy a keleti zodiákusban a Kutya miért a Kosnak, miért nem a Baknak felel meg, illetve felveti mindez azt a kérdést is, hogy Iránban a (zoroasztriánus időktől) mai napig miért a márc. 20/21.-ére eső Nowruz az újév napja, mikor nyugaton újév január elsejére esik, azaz tél időre esik.

Mithra és a bika címnél szerepelt legutóbb:
Mithra címnél már szerepelt (a folyamatosan Szíriuszt is elővevő) WC sora, miszerint Mithrának köze kell lennie a precesszióhoz, vagy azt kiváltó okhoz; egy helyen John M. Jenkins is írja:

Mithras is celebrated as the high deity or demiurge who turns the wheel of precession.
—
Mithrászt főistenség vagy démiurgoszként ünneplik, aki a precesszió kerekét forgatja.

John Major Jenkins Galactic Alignment...

...című könyvének 106-107. oldalain nemcsak Szíriuszt, hanem egy hyperkozmikus Napot a Bak jegyben is érint (ami ugye stimmelne is, lásd még Stellarium képet is alant):

Secret teachings within Mithraism might have been about the end of the previous Golden Age, long ago, and the impending dawn of a new one. The grades of Mithraic initiation led the seeker through the seven planetary spheres to the abode of Pater (Saturn), associated with Capricorn. Beyond the seventh level, a secret teaching reveals an eighth "house" where the Hypercosmic Sun was located, accessed through a celestial doorway that appeared when the Sun was in Capricorn.
—
A mithraizmuson belüli titkos tanítások a régmúlt aranykor végéről és egy új korszak közelgő hajnaláról szólhattak. A mithrai beavatás fokozatai a hét bolygószférán keresztül vezették a keresőt a Bakhoz kapcsolódó Pater (Szaturnusz) lakhelyére. A hetedik szinten túl egy titkos tanítás felfed egy nyolcadik "házat", ahol a hiperkozmikus Nap tartózkodott, és ahová egy égi kapun keresztül lehetett bejutni, amely akkor jelent meg, amikor a Nap a Bakban állt.

Ezen hiperkozmikus Nappal kapcsolatban írja:

David Ulansey, "Mithras and the Hypercosmic Sun," in Hinnells, Studies in Mithraism; also posted on Ulansey's Web site: www.well.com/user/davidu/
The existence of two suns in the Platonic tradition (one visible and one hypercosmic) is derived from the Chaldaean Oracles, a collection of enigmatic writings from the second century A.D. The Hypercosmic Sun is accessed through the galactic gateway between Sagittarius and Scorpio, strongly suggesting that the Galactic Center is behind this ancient cosmoconception.
—
David Ulansey, "Mithras and the Hypercosmic Sun", in Hinnells, Studies in Mithraism; Ulansey honlapján is megtalálható: www.well.com/user/davidu/.
A két nap létezése a platóni hagyományban (egy látható és egy hiperkozmikus) a káldeus orákulumokból származik, egy rejtélyes írások gyűjteményéből a Kr. u. II. századból. A hiperkozmikus Napot a Nyilas és a Skorpió közötti galaktikus kapun keresztül lehet elérni, ami erősen arra utal, hogy a Tejútközpont áll ezen ősi kozmokoncepció mögött.

• Az ottani ábrán szereplő kutyát is (melyet Ulansey az égi egyenlítőn lévő Kis Kutyával azonosított) Szíriusszal hozzák kapcsolatba.

As Ulansey points out, the Pleiades are located precisely where the dagger slays the bull (see fig. 8.3). What can we make of this? First off, it identifies the Pleiades as a significant pole in the Mithraic tauroctony, associated with the Taurean gateway that leads the soul into manifestation (genesis). We have already described how the Pleiades are the general marker of the Galactic Anticenter. Now, the dog in the tauroctony represents Sirius, and he is lunging wildly at the wound that locates the Pleiades. Significantly, Sirius is on the same meridian as the Galactic Anticenter - that is, it passes through the southern meridian at the same time as the Galactic Anticenter, although it is lower in altitude.
—
Ahogy Ulansey rámutat, a Plejádok pontosan ott helyezkednek el, ahol a tőr megöli a bikát (lásd a 8.3. ábrát). Mit tudunk ebből levonni? Először is, azonosítja a Plejádokat, mint a mitrai taurokton egyik jelentős pólusát, amely a tauriai kapuhoz kapcsolódik, amely a lelket a megnyilvánulásba (genezisbe) vezeti. Már leírtuk, hogy a Plejádok a Galaktikus Anticentrum általános jelölője. Most a tauroktóniában a kutya a Szíriuszt jelképezi, és vadul nekivág a Plejádokat lokalizáló sebnek. Jelzésértékű, hogy a Szíriusz ugyanazon a meridiánon van, mint a Galaktikus Anticentrum – vagyis a déli meridiánon ugyanabban az időben halad át, mint a Galaktikus Anticentrum, bár alacsonyabb magasságban van.

Amit persze itt le kell szögezni, hogy Tejúthasadékkal (Galactic centre) való együttálláshoz igazított újév csak ebben a vilaghónapban lehetséges. Tavaszi évkezdés címnél is szerepelt a lényeg (Szent Márton [november 11.] határnap szerepe kapcsán):

Jankovics Marcell írja:

A Márton-napi évkezdésnek az ókor végétől fokozatosan megszűnt a naptári, csillagászati alapja. Márton védencei, a gallok, hagyományaik értelmében rnég "jogosan" kezdték november elején az évet, az ég (az év) palástjának kettéosztóján, a Tejúton ekkor még valóban novemberben kelt át a Nap. Manapság azonban ugyanez decemberben következik be, így a köpenyhasító szent legendája mára érvényét vesztette.

Legutóbb Janus címnél találkoztunk a hathónapos tagolással a rómaiaknál. Január 1-én történik ott is az elválasztás, hiszen, ahogy Jankovics Marcell is írja, az antik Rómában január 1. volt az újév napja^[6]:

Ma, római mintára január 1-jén kezdjük az évet, de – figyelembe véve azt is, hogy Európában az évkezdést illetően a legújabb korig a legnagyobb összevisszaság uralkodott – a legelterjedtebb a téli napforduló szerinti évkezdés volt. Fontosságához méltón – a régiek az év fordulóját igazi fordulópontnak tekintették – megünneplése több napig tartott. Ennek naptári okai is voltak. Pótnapok, szökőnapok beiktatásával ilyenkor igazították ki az évet, s az ilyen pótnapok minden műveltségben különleges elbánás alá estek. A régi keresztény naptárban az évkezdés ünnepi időszaka a "karácsonyi tizenketted" volt. Újév napja december 25-ére, Jézus születésnapjára esett, de a munkaév csak a 12 napos ünnepségsorozat végeztével, vízkereszt utáni napon, január 7-én, "regelő hétfőn" vette kezdetét.

Egyébként két ellentétes irányba néző fejű a Janus címnél is taglalt sumér-akkád Pabilsag (Nyilas) ábrázolása. A bal oldali fej nehezen lehet más, mint kutya.

Fascism szócikknél is szerepelt, hogy római konzulokat éppen január elsején iktatták be. Talán ennek köze lehet a VASZ – fasz – vessző fogalmak által képviselt szokáshoz (Szíriusz együttállásokról aligha tehetne említést Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvében illetve a latinok sem tudhatták ezt már) és így kapcsolódik végül is a rituális célú fasces = nyírfafesszőnyaláb szerepe is az eseményben.
Szintén Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvében, a Robert Graves által rekonstruált kelta-brit Ogham faábécé/naptár utólagosan említett I betűjénél, mely december 23-át jelzi és a kelta idho = tiszafa név kezdőbetűje, az a kép tárul elénk, hogy ez az év utolsó és egyben első napja.
A kelta idho nagyon könnyen idő szavunk lehet, de ez nem minden. Az angol yew = tiszafa óangol īw, ēow elődeivel együtt új, év ill. leginkább ív szavainkat látszanak elárulni. Véletlen lenne? Nyilván inkább az ív, azaz íj értelmét kell látni csak benne. Ne feledjük, a tiszafa toxic szónál előjött latin nevével, taxus baccata-val kapcsolatosan az szerepelt, hogy íjakat készítettek belőle.

Jankovics Marcell...

...másutt, könyvének 100. oldalán is írja:

A kizöldült ág általában az új életciklus, az új esztendő szimbóluma, és azért hajtatták épp karácsonyra, mert ez a nap volt sokáig az új év első napja^[7]. Az évvel együtt megújult életet jelképező zöld ág éppen ezért főleg a mindenkori szokások szerinti újév ünnepi dísze volt.

• Alternatív évkezdésről lásd még zodiákus első jegye.

Tavaszi évkezdés címnél szerepelt Magyar Adorján passzusa (ő a sarki-hyperboreai eredetét vizsgálja):

Tudjuk azt is, hogy némely népnél, mint például a rómaiaknál [és mai Perzsáknál mai napig] is, sokáig szokásban maradott a tavaszi évkezdés. Bizonyos is, hogy ez volt a régibb, vagyis újévnek azon pillanat számított amelyben a Nap a láthatáron újra megjelent, vagyis a mai tavaszi napéjegyenlőségnek megfelelő időpont. Hiszen azt hogy a Nap mikor volt az Alvilág legmélyebb pontján, azon ősidőkben amikor a Sark még Magyarország területén volt, az általános sötétségben, nem lehetett egykönnyen megállapítani vagy kiszámítani, a tavaszi évkezdés tehát ezen ősrégi időkből maradott volt fönn. Ma viszont a téli napforduló az amely a Nap járása szerint könnyebben észlelhető.

Szintén szerepelt tavaszi évkezdésnél:

Jankovics Marcell írja:

A kereszténység a karácsonyt és újévet sokáig együtt ünnepelte, lévén hogy december 25-e sokáig az új év első napja volt.

Ezen oldalon esik szó arról, mikor és hogyan került át a március 25.-ei évkezdés január elsejére.

Canopus és a Szíriusz és a nyíl címnél is szerepelt a Hamlet Malmából származó passzus:

A babilóniai újév rituális szövege így szólítja meg a Szíriuszt: "mulKAK.SI.DI, aki megméri a tengerek mélyét". A MUL egy csillagokat jelölő előképző, KAK.SI.DI jelentése "nyílvessző", s épp ez a nyílvessző áll a legtöbb meghökkentő íjásztörténet hátterében. Az íj, melyből kiröpítik, az Argó és Canis Maior csillagaiból alkotott csillagkép, s jól ismert Mezopotámia, Egyiptom és Kína Övezeteiben. És mivel Istár nevén Vénusz és Szíriusz osztozik, lehet tudni, ki "keveri föl az Apszút Ea előtt".

Az "istenfáját" és "kutyafáját" kifejezéseink, amennyiben ugyanarra vonatkoznak, ismét rámutathatnak-e, hogy kutya (Khoda, gott/God) = isten? Várkonyi Nándor csak ezt írja (a későbbi felfogással kapcsolatban):

A "kutyafád" kifejezés blaszfémikus, istenkáromló megsértése a hívőnek: istenfáját, azaz bálványát alacsonyítja le egy megvetett alvilági állat szintjére.

Ezen oldal cikkírója szerint:

A kutyafáját a durva szitkozódásként használt kutya faszát szépített változata; a 20. században terjedt el igazán. Hasonló módon jött létre az istenfáját, a kutyafülit alak.

Kátay-Barba Rafael Péter Kynologia című írásában szerepelt még ugye:

A kutya khthonikus (az alvilághoz tartozó halottkísérő, közvetítő, a gonosz társa, az alvilági erők eszköze) lény és lélek hordozó állat. Innen származnak az olyan rossz értelmű szólásaink, mint a "kutya szülte, ebadta, kutya fajta, kutya-fáját".

• A Nap valóban az alvilágban jár halálakor és feltámadásakor. De akkor hol a Szíriusz? Együttállásban. Persze hogy a kutya szülte a Nap és így a Nap fiai is. Ebben semmi rossz értelem nincs.

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvének 207-208. oldalain szerepel (Tejút, precesszió, Samhain, Karácsony és más címszóhoz is betett) írása arról, hogy fontos ünnepek hogyan csúsztak el:

A kelták azt hitték, hogy az év fordulóján (november 1-én) "nyílnak meg az egek," az a lélekjárás időszaka. Ez és a rákövetkező nap a keresztény naptárban mindenszentek (a mennyországban üdülő lelkek) és a halottak (a pokol tornácán sínylődők) napja. Azt a hetet, amibe a 2 napos ünnep beleesett, "halottak hetének" hívtak. Régente, "halottak estélyén" ennivalót hagytak az asztalon, mert úgy gondolták, hogy az elhunytak lelkei ezen az éjszakán meglátogatják övéiket. Mégpedig azért, mert a lelkek útja, a Tejút ekkor van – helyesebben volt az ókorban – a Földdel, Holddal és Nappal olyan konstellációban, hogy a Földről eltávozók e két lépcsőfok segítségével ráléphettek a Földre érkezők pedig leröppenhettek róla.
A novemberi eleji lélekjárás csillagászati alapja a precesszió miatt fokozatosan megszűnt, a Föld, Nap, Hold, Tejút különleges együttállása – a lélekjárás feltétele – már a IV-V. században karácsony tájára tolódott. Ez is indokolta, hogy az egyházatyák – a pogány napisten, Mithras születésnapjához igazodva – Jézus megtestesülését december 25-ére tegyék. Ebben a vonatkozásban a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag, ha hitelt adhatunk annak a feltevésnek, hogy a szóban forgó fényjelenség több együtt álló bolygó volt, a Fiú eljövetelét volt hivatva megkönnyíteni. Láttuk, hogy Mithras kultuszában a bolygólajtorjának milyen különleges szerep jutott. Az sem mellékes, hogy a napkeleti bölcseket első ábrázolásaik Mithras-papoknak mutatják^[8].
Az együttállás a Tejút szélessége miatt ma is érvényben van: karácsonykor a Nap ma még mindig csak a Tejút közepén jár.
Mivel a Tejút két ponton keresztezi az Állatövet és a látóhatárt, a lélekjárásra még egyszer kínálkozik kedvező alkalom, mégpedig karácsonnyal átellenben, a nyári napfordulót köszöntő Szent Iván-napkor. Megjegyzendő, hogy amiképp a precesszió okán a decemberi ünnepek, de főleg karácsony lettek a november elsejei szokások továbbéltetői, azonmód veszi át Szent Iván-nap Pünkösd közvetítésével a régi május elsejék örökét. (Május 1. úgy állt szemben november elsejével a kelta naptárban, mint Szent Iván karácsonnyal a miénkben.) A május 1-jei (pünkösdi) hidasjátékban például a híd a Tejutat jelképezte. A játék értelmében a hídra (Tejútra) lépés csak úgy lehetséges, ha a hidasmester (a Hold) megnyitja az "aranykaput." Ő azonban csak akkor engedi a hídra lépni a kérelmezőket, ha azok az eltört hídlábat (az ég és Föld között megszakadt kapcsolatot) sárarannyal (a Nap fémével: fényével) helyreállítják, azaz létrejön a kívánatos Föld-Hold-Nap-Tejút együttállás.

• Ide kapcsolódik Dobos Csanád interneten megosztott Miért december 25 karácsony napja c. cikkének felvetése, hogy karácsony nem a szoláris évhez, hanem a Szíriusz heliakus keléséhez kapcsolandó – ezen okfejtése szerint egyiptomi – eredete: 11515 körül (+/-100 év) a planetárium program szerint a Szíriusz eléri az legszélső naptári dátumát, és mindezt DECEMBER 25-ÉN.
  
  Meglepő módon ezt követően immár többet nem tapasztalható a Nappal együttes hajnali "színre lépése" több, mint öt ezer évig!
  Ezzel a levezetésével "csak" annyi a baj, hogy Szíriusz heliakus kelése címnél felfedtük, hogy a Szíriusznak nem lenne szabad vándorolnia, ergo a planetárium szoftverek is olyan NASA-féle adatokat használnak, mely a téves precesszió-jelenségre építenek (szándékosan, vagy sem, most mindegy: lásd erről még tavaszpont és zodiac).
  Az kétségtelen viszont, hogy január 1-4 környékén a Föld perihelion pontjához jut.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében régi-új infók szerepelnek más köntösben:

Az új esztendő küszöbe nem másutt, mint a mennyei kapuk egyikében található. Leszámítva a holdnaptárral számoló kultúrákat, az évkezdést majdnem mindig a négy naptári fordulópont valamelyikéhez igazította az ember. Mi, keresztény európaiak a téli napfordulóhoz, mely a precessziónak tulajdoníthatóan hármas "ajtóvá" lett az elmúlt 1700 évben.

• A precesszió azt jelenti, hogy a földtengely billegése folytán a nappálya (lásd ecliptic) és az égi egyenlítő látszólagos metszéspontjai: a tavaszpont és az őszpont mozognak: 72 év alatt 1 fokot mozdulnak el, kereken 26 ezer év alatt pedig körbevándorolnak az Állatövön. Természetesen a Napnak nemcsak ez a két tartózkodási helye tolódik el, hanem az egész nappálya, így téli napfordulókori látszólagos helye is végighalad a Zodiákuson a mondott idő alatt.

Jankovics Marcell folytatja:

Nagyjából a kereszténység államvallássá emelkedése idején lépett a téli napfordulókor a Nap a Tejútra, és ez idő tájt mindmáig a Tejúton tartózkodik. (A Tejút itt mintegy 45 foknyi szélességben folyik keresztül az ekliptikán, ami egyrészt azt jelenti, hogy a Nap körülbelül 45 nap alatt "gázol" át rajta, másrészt pedig azt, hogy a Nap és a Tejút eme szimbolikus értelemben is nagy horderejű télközépi együttállása még vagy 1500 évig tart.) Magyarán szólva, a Napnak újévkor nemcsak az esztendő és a téli napforduló küszöbén kell átlépnie, hanem a Tejút zsilipkapuján is.

Naptárunk hármas alapja a Föld tengelyforgása (nap), a Hold Föld körüli keringése (hónap) és a Föld Nap körüli keringése (év). Az évszámítás, naptárkészítés nehézségét az okozza, hogy ez a három időegység egész számokban kifejezve összeegyeztethetetlen. Ráadásul a régi csillagászok még az egyes időegységek hosszát sem tudták teljes pontossággal megállapítani. Az egyeztetési nehézségekből és pontatlanságokból adódó időeltolódások kiküszöbölésére a naptárkészítők időről időre szökőnapokat, szökőhónapokat iktattak be (kivétel ez alól a kizárólagosan holdévekben számoló muzulmán naptár). S noha a legtöbb fejlett naptári rendszer a holdhónapok és a napév egyeztetésén alapult (luniszoláris naptár), mégis sok köztük az eltérés; a számítások pontosságának különböző mértéke, a szökőnapok, -hónapok beiktatásának helyi gyakorlata szerint, továbbá azért, mert a naptár a vallásgyakorlat alapja, és a vallásos ünnepek mindig és mindenütt a gazdasági tevékenység éves ciklusához igazodtak a helyi éghajlati viszonyoknak megfelelően.
Mindez vonatkozik az év kezdőnapjának megválasztására is. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ahol a luniszoláris naptár volt mérvadó, ott az évet a négy naptári fordulópont valamelyikén, vagy az ahhoz legközelebb eső "holdnapon": újhold vagy éppen telihold alkalmával kezdték (babiloni, zsidó, perzsa, görög, római és keresztény újév), illetőleg azok félidejében (kelta és kínai újév).
A január 1-jei évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük. A hagyomány (és Ovidius) szerint a Numa királynak, Romulus utódjának tulajdonított naptárreform óta lett a téli napfordulót követő Januarius az év első hónapja. A valóságban ez nem történhetett egyik napról a másikra. A consulok "évet nyitó" hivatalba lépésének ideje például egészen i.e. 153-ig március idusának tájára esett, csak azt követően helyezték át január 1-jére. Mindazonáltal a római szokások tanúsága szerint bizonyos évkezdő jellege január 1-jének is régóta megvolt.
A polgári évet a Saturnalia ünnep (dec. 17-23.) zárta le, s ennek "tizenkettedére" január 1.-re, Janus isten orgiasztikus ünnepére esett a római "karácsony", amennyiben ekkor ajándékozták meg az emberek kölcsönösen egymást, s szerencsét hozó örökzöld olaj- vagy babérággal díszítették fel otthonaikat. A kettősséget végül is Július Caesar naptárreformja szüntette meg (i.e. 46), ezután került a római újév véglegesen január 1-jére. A keresztény egyház sokáig idegenkedett attól, hogy a pogány római szokást átvegye. A középkori Európa többféle, de jellemző módon téli, illetve tavaszi évkezdetet ismert. December 25.: Jézus születése napja, a mindenkori húsvét szombatja, a március 25-ére eső Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt a legkedveltebb. Az egyébként Julianus-naptárt használó egyház végül is elfogadta január 1-jét az év kezdő napjaként, de előbb keresztény ünneppé, Jézus körülmetélésének ünnepévé tette. Zsidó szokás szerint a körülmetélést a születést követő nyolcadik napon kell végrehajtani a fiúgyermeken, január 1. pedig Jézus hivatalos születésnapjától számítva épp a nyolcadik napra esik. Erre utal az újévnek kiskarácsony, karácsony nyolcada elnevezése. (Körülmetélés latinul circumcisio: innen a naptár egyik régi neve: csízió. Az ismert szólás: "tudja a csíziót" általában okos emberre, lényegében a naptárt ismerő tudós elmére vonatkozott.)
A január 1-ji évkezdetet XIII. Gergely pápa naptárreformja tette általánossá a katolikus országokban (1582). A görög vallású és a protestáns államok azonban még sokáig ellenálltak a "pápista újításnak". Anglia például csak a XVIII. század közepén igazodott az új naptári rendhez, Oroszországban pedig a győztes szovjet-hatalom vezette be a gregorián naptárt. (Az ortodox újév időpontja ma is a régi naptár szerinti január 1-jére, a mi naptárunk szerint január 14-re esik.) A vallás és a kalendárium közti szoros kapcsolatra vet fényt – s ezen belül arra, hogy a naptárkészítés és korrekció, eredetileg az égi mozgások megfigyelése mindenkor (fő)papi kötelesség és előjog volt –, hogy kikhez fűződik az elmúlt 2000 év két sikeres naptárreformja. Julius Caesar azzal nyerte el a jogot a római naptár megreformálására (már ez a szóhasználat is vallásos tartalmat sejtet: vö. reformáció, ellenreformáció), hogy a jelzett évben ő lett a Birodalom főpapja, Pontifex Maximusa. XIII. Gergely pedig az összes pápával egyetemben az ő rangban egyenes ágú keresztény örököse. A római pápa latin címe ma Pontifex Romanus. A pápai jelvények: az arany-ezüst címer illetve zászló, a tiara és a kulcsok alapvetően naptárkészítésre utaló szimbólumok. (Az arany és az ezüst a Nap és a Hold "fémszíne" a színszimbolikában, a kettő együtt a luniszoláris naptár feletti hatalmat jelképezi. A tiara 3 abroncsa a Föld naptári szempontból meghatározó szélességi köreit: a Ráktérítőt, az Egyenlítőt és a Baktérítőt szimbolizálja, míg a jelképes kulcsok a "mennyek és a pokol kapuinak", a Tejút és a nappálya kereszteződéseibe eső téli és nyári napfordulói kapuknak a zárját nyitják.)

Magyar Adorján Csodaszarvasában...

...írja (bevezetést lásd téli napforduló alján):

De Karácsony, azaz a téli napforduló volt a régi rómaiaknál is a "dies natalis Dei invicti Soli", vagyis "a győzhetetlen Napisten születése napja", amelyet a kereszténység a népek emlékezetéből eltörölni meg sem kísérelhetett s ezért Jézus születése napját téve e napra, átvette illetve magának hódította s amelyet aztán naptárújításával Gergely pápának sikerült kissé eltolnia, vagyis a december 24-.ről 25.-re virradó éjszakára áttennie, hogy a régi Napisten születéséveli azonos voltát elhomályosíthassa és a népekkel feledtesse, vagyis hogy feledtesse azt, miszerint a valóságban a téli napfordulókor mégis csak a Napisten születése napja, de nem a kereszténység Jézusáé van.
Ugyanez okból helyezte át az év végét és az újesztendőt is a téli napforduló éjszakájáról, vagyis a mai december 21-22-ről december 31-január 1.-re.
De úgy a mi ősvallásunkban mint a többi európai népekében – akik hiszen kereszténységelőtti műveltségük alapjait ősnépeinktől örökölték – bár a téli napforduló éjszakáján éjfélkor a Napisten születését ünnepelték, de éjfél előtt, vagyis az óesztendő végén az öreg, fehérhajú, fehér szakállú Napistent bírcsúztatták, aki egyúttal a megszemélyesített Óesztendő is volt.
Az evvel kapcsolatban lévő karácsonyelőtti és évvégi szokásokat, játékokat eltörölni szintén lehetetlen lévén, a keresztény egyház úgy segített a dolgon, hogy az öreget Szent Miklós myrai püspökkel azonosítva, napját Karácsony előttre tette ugyan, de nehogy a téli napfordulóvali összefüggése és az Öreg Napistenneli azonos volta észrevehető legyen, még néhány nappal korábbra, vagyis december 6.-ra helyezte, amely nap így a mai kereszténység "Mikulás napjá"-vá lett, amelyen a fehérhajú, fehérszakállú öreg ugyan még szerepel, aki téli napfordulati szerepeltetéséről a kereszténnyé lett népeket az egyház nem bírta leszoktatni, de az öreg Napistenneli azonos voltát feledtetnie mégis teljesen sikerült már. Mivel azonban a népek az új, keresztény, naptár szerinti évvégét sem tudták elképzelni egy fehérhajú és fehérszakállú öreg Óesztendő nélkül, ezért utóbb az egyház kénytelen volt ide is egy ilyen öreget tenni és ez a mai Szent Szilveszter, akit a népszokások az év végén szintén szerepeltetnek.

Másutt írja Magyar Adorján:

Sebestyén Gyula "A regösök" című könyvében bemutatja a mongolok cam nevű táncában come címhez is betéve] előforduló szarvasálarcos alakot, amellyel együtt még egy bikaálarcos is ábrázolva, amely pedig a mi egykori "Bözön Biká"-nkkal azonos. Megemlíti Sebestyén, hogy ilyenek a tibetiek újévi ünnepségein szintén szerepelnek. Azon körülmény, hogy a szarvasálarcos ember táncol is, azt sejtteti, hogy itt már nem őseredeti szertartással van dolgunk, mert tudván hogy ez valamikor magát a főistent jelképezte, a táncolást ennek méltóságán alulinak érezzük, bár ellenvethető, hogy a tánc ősidőkben époly szent valaminek tarthatott mint ma a vallásos éneklés. A Sebestyén által bemutatott szarvasjelmez ruháját már igen szép, művészi palást képezi, amely állatbőrre már egyáltalán nem emlékeztet, de teljes, az ember arcát és fejét is befödő szarvasfeje is van, agancsokkal. Azt már tudjuk, hogy az egykori újév egyúttal Karácsony is volt, vagyis a Napisten évvégi halála és újévi újjászületése napja, illetve éjszakája, egyaránt.

Falvay könyvének 385. oldalán szereplő passzusa Boldogasszony és Boldogasszony hava címnél is szerepelt:

A magyar gondolkozás bizonyos mértékig eltér a keresztény Szűz Mária fogalom értelmezésétől. A Boldogasszony képzet, mint fiúgyermeket foganó asszony képviseli az időszakban a fényszimbólumot, ami nem azonos a Szűz Mária képzettel. Az Új év első holdhónapjának első napja a magyar hagyományok gondolkodása szerint a fényt foganó, és a napgyermeket szülő Boldogasszonyt ünnepelte. Szűz Mária viszont Jézust, mint a "Világ világossága" szimbólumát szüli meg a napfordulót követő első napon, december 25-én, ami régen Nagy Karácsony napja volt. Ezt követi december 26. Az év első napja, ami az első keresztény vértanú István napja. A Nagy Karácsony napja idő pont ősi asztrálmitológiai kapcsolatú. Ezen a napon indul útjára három napos pihenő után a napkorong a horizonton. Az ortodox kereszténység december 26-i Istenanya-ünnepének tartalma is a rómaihoz hasonló Újév első napja lehet. (A jelenlegi január 1. [a nyugati egyház Istenanya-ünnepnapja], mint az Újév első napja a Gergely naptár 1588-as korszerűsítésének a következménye. Az egyházi rendelkezés időpontja 1582., magyar törvénybe iktatása 1588-i törvény szerint.)

Ami ezen passzus alapján (is) kimondható lehet, hogy Boldogasszony Bol-Dog nevében ezen Szent Tűz értelem konkrétan a téli napfordulós/Karácsonyi szerepköre nyomán alakulhatott ki, de persze a karácsony szorosan kapcsolódik Szíriuszhoz is.

FK lábjegyzetes adata ide:

Az újév kezdete a középkorban öt különböző időpontban volt használatos: 1. December 25. (Karácsony, Téli napforduló utáni negyedik nap) 2. Január 1. (Krisztus körülmetélése), 3. Március 1. (főleg Velencében), 4. Március 25. (Annuntiatio Mariae, tavaszi napéjegyenlőség utáni negyedik nap), 5. Húsvét (húsvét szombatjától számítva). Nálunk a királyi kancellária az Árpád-korban az 1., 2. és a 4. évkezdetet használta, leggyakrabban mégis december 25-ét.

Molnár V. József Bak – Karácsony hava, Boldogasszony hava című Ősi Gyökér 2006/4. sz. megjelenő cikkében is szól nem csak újév-napi szokásokról, hanem Jézus nevenapjáról, mellyel kapcsolatban azt mondja, hogy más liturgikus hagyomány szerint újév és vízkereszt közé eső vasárnapra esik, viszont a református egyház újév napján ünnepli (a fentebb említett körülmetélés emléknapja).

Lábjegyzetek