Trivial

Jelentéktelen, hétköznapias, elcsépelt. A trivium értelme vajon hogyan vált ilyen jelentésűvé? Nyilvánvalóan valamiféle judeo-keresztény tiltás, démonizálás áll hátterében.

Hekate (SZAT, száz, hundred) és toll címszavaknál is szerepeltek az alábbi képecskék.

Különösen a három ágas jelkép utal az alant bemutatott Tejút elágazásra(?) (bár az alsó szárát is beleszámolva az már négy ágassá válik; travail címnél is ilyen négy ágas forma szerepel, de valójában a középső elem csak tartóelem).
Ami a száz rovásírás-jelet illeti, látjuk, hogy három ág találkozása formázza. Azt tudjuk, hogy az elágazásoknál, keresztutakon állítottak Hekatének oszlopokat és a kutyák is az elágazásokhoz, átjárókhoz köthetők (lásd például Cerberus).
Minden ami az Életfára, pogány vallásra utal, tiltva lett, de az elnevetségesítés, vagy jobb szóval, profanizálás volt a másik eszközük.

Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvének 133. oldalán ír a keresztfa útkereszteződések jelzőoszlopaként való használatáról és arról, hogy a mesék (lásd például Rózsa vitéz mesében két vadászkutya is szerepel az elágazásnál) fái is vagy "középen" vagy "hármasúton" nőnek, és az égi világfa is a világ közepén, vagy égi utak kereszteződésében áll.

Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvének 173. oldalán szól a háromágú világfáról: az emberi életút fontosabb állomásain ugyanis életfák zöldellnek; a sírra tűzött termőág és a lakodalmi életfa is háromágú.

Ha már az életfa szóba került, szépen kapcsolódik ide az, amit Pap Gábor mond a Fehérlófia-mese három férfiú-alakjáról, miszerint az útjaik elválása jellegzetes Kos tulajdonság. Arról Kos csillagképnél is volt szó, hogy a KUS, az életfa (fenyő) a többlet- (vagy alap)jelentése.

David Gordon White...

...kutyafejűekről szóló könyvében írja:

In a great number of cultures, then, the pastoral, cynegetic, and protective role of the dog is extended beyond the world of the living into the world of the dead. As such, psychopomps, guardians of the gates of hell, hellhounds, and the souls of the dead themselves are often depicted as canine. In fact, it is not so much that the dog's role extends beyond the world of the living into that of the dead, but rather that the dog's place lies between one world and another. Just as Sirius's location during the dog days is on the eastern horizon immediately before sunrise (whence the term "heliacal rising"), so the place of the dog in nearly all that it does in its relationship to man is liminal. The dog guards many celestial or temporal thresholds in Indo-European traditions, including dawn and dusk, the new and full moons, and the summer and winter solstices. This translates, in the night sky, into various canine constellations through which the sun passes on the ecliptic and, because the paths of the celestial vault-the Milky Way, the solar ecliptic, the moon's orbit, etc. – may be identified with the paths of the dead, celestial dogs are often stationed at dangerous heavenly crossroads and bridges.
—
Számos kultúrában tehát a kutya pásztori, cinegetikus és védelmező szerepe az élők világán túl a holtak világára is kiterjed. Így a pszükhopomposzokat, a pokol kapujának őrzőit, a pokolkutyákat és magukat a halottak lelkét is gyakran kutyaként ábrázolják. Valójában nem annyira arról van szó, hogy a kutya szerepe túlmutat az élők világán a holtak világába, hanem inkább arról, hogy a kutya helye az egyik és a másik világ között van. Ahogyan a Szíriusz helye a kutyanapok alatt a keleti horizonton van közvetlenül napkelte előtt (innen a "heliákus kelés" kifejezés), úgy a kutya helye szinte mindenben, amit az emberrel való kapcsolatában tesz, liminális. A kutya az indoeurópai hagyományokban számos égi vagy időbeli küszöböt őriz, többek között a hajnalt és az alkonyatot, az új- és teliholdat, valamint a nyári és a téli napfordulót. Ez az éjszakai égbolton különböző kutyás csillagképekben mutatkozik meg, amelyeken a Nap áthalad az ekliptikán, és mivel az égi boltozat útjai – a Tejút, a nap-ekliptika, a Hold pályája stb. – azonosíthatók a halottak útjaival, az égi kutyák gyakran állomásoznak veszélyes égi kereszteződéseknél és hidaknál.

Hármas elágazásról lásd még a görög Y (üpszilon) betűt, mely valóban többféleképpen ejthető.

A nőiségi-princípium kehely (= hüvely) alakot formázó U és V betűk mellett az Y is ilyen. A mellékelt kis kép yoni-val emlékeztetett erre az összefüggésre.
Ezen görög betűjel viszont megegyezik a székely-magyar rovásírás TY betűjével, melynél a fentiekhez hasonló kép is szerepelt. A villástengelyt formáló Y alak valóban egyezik a latin trivium = három út fogalmával.
De ilyen villát láttunk már szintén női szeméremrész kapcsán sziget címnél is.

Igen érdekes, amit...

Magyar Adorján Csodaszarvas...

...című könyvében ír, ismét szeméremrészek kapcsán:

A hármas elágazású fáknál a középső ág, mivel az ott kevesebb napfényt kapott, többnyire elcsenevészedett, majd el is száradott, úgy hogy idővel csak kis csonkja maradott meg. Az ilyen fák törzséből azt megfordítva, készítették az ősök hímistenségeik bálványait, az ágcsonkot penisként fogva föl, míg a kétágú villás elágazásúakból nőistenségeik bálványai készültek. Az ilyen fák elágazásában pedig a női szeméremrészhez valóban meglepően hasonlító képződményt látunk.

Ősműveltségében bővebben ír erről:

Magát az egész hársfát ősvallási fölfogásunk szerint nőnemű fának tekinthetjük, azért mert fája lágy és mert sohasem ilyen háromágú elágazású mint például az igen kemény fájú kőris, hanem mindig kettős, azaz egyszerű villás elágazású; azt pedig már láttuk hogy a páratlan számok hímneműekként voltak fölfoghatók, a párosak pedig nőneműekként. Ezenkívül a hársfa minden villája elágazásában, a fa növekedése által a kéreg egy a nő ágyékrészéhez csodálatosan hasonlító ránc képződik. Képződik ugyan ehhez némileg hasonló ránc más kettős ágazású fáknál is, például a jegenyénél, de a nő említett részéhez sohasem annyira hasonlóan mint a hársfánál. Az egyetlen dolog ami a hársfánál nem egyező, az hogy virágai ötszirmúak. A hársfáról azonban bővebben palóc őstörzsünk fakultuszával kapcsolatban kellend írnom. (Lássad 11. számú rajzon a c-t.)

Arról, hogy a háromágú, trident-szerű villák hogyan váltak az ördög eszközévé, lásd ott. Lásd tehát még szintén travail.

A hecatomb szónál is előjövő görög hekatón = száz számnév értelemről Péterfai János csak ennyit mond:

Heka isten nevét Varázslatnak értelmezik. Mivel a magyarok voltak a legnagyobb tudósok, ilyen értelemben a név csak a tulajdonságot írja le, de nem a valódi jelentést. He-Ka a név helyes felbontása, a He Nap, a Ka Ház. A magyarok a Hékások népe, akik a Nap Házából valók. Kétségtelen, hogy régi nevünk a Heka. A görög Hekaton – Száz, de a nagy számok, amint sikerült azonosítani, általában a csillagos égbolt neveiből keletkeztek, mégpedig magyar névadással. A Hykszosz név is a Heka névből származik.

Holott biztosan ugyanúgy csillagászati eredete van, mint száz (SZAT) szavunknak. Ahogy csata szónál írtunk erről, arra kell következtetni, hogy égi pályák találkoznak.
A fentebb mellékelt jel a 100-as szám rovásjele! A három vonalat a tér x, y, z koordinátáinak tudják be, de a hármas találkozás (a latin trivium is három út találkozása) lehet égitestek pályáinak találkozása. És mit ad isten, a többször emlegetett ikresített ötven épp százat ad ki. Igen ám, de itt hármas út van. Épp olyan, amelyről Jankovics Marcell könyveiben szól (lásd Orion és Tejút címnél a barnával kiemelt részek közt).
Nem elképzelhetetlen, sőt, igen valószínű, a fentiek alapján, kivált a 100 jelentéséből kiindulva, hogy Hekate valójában az Orion, Tejút és égi egyenlítő metszéspontját megszemélyesítő istennő volt!
(Ami a hekatón = száz jelentését illeti, úgy tűnik, hogy Hekate nevéből formálta a görög: Hekate a keresztutak istennője, és mivel a rovás 100 ilyen keresztutakkal ábrázolt, a görög fogta magát, és a százas számot hozzá kötötte.)