Th

Angol, arab és spanyol nyelvben Sz és T között álló hang, mely angolban zöngés (például that) és zöngétlen (például mouth) formát is felvehet. Mondhatjuk az északi germán eth (ð) és thorn (þ) változataiként is.
assets/Th_image1.png|invert_dark

Például Mithra nevében is ez a hang lehetett meg, hiszen a kiinduló MISZ változik Mith-re.

A Mithra címnél taglalt arab miḏhra = vasvilla szóban (a szót mithrā-ként ejti ki az arab gépi hang, mint az angol that, nem a mouth th-ját). Ezek szerint th az arabban is megvan és a spanyol talán tőlük vette át.
Egy másik példa a ثَنيّة (ṯaniyya) = út.

Az angol -th szuffixum, mely sokszor zöngés d-nek illik be, másutt sz-hez közeli, a kelta-ír -dh névszóképzővel egyező és közvetlenül onnan átvett is lehet.

Görög th- kezdetű szavak

Grandpierre Atilla is szól arról, hogy édesapja Thargitaosz nevének elemzésekor kimutatta, hogy mivel a görögben a szóeleji h hangtalan, ha meg akarja tartani, akkor más hangot vet eléje. Így kapta meg a Hargita nevet.
Erről a jelenségről chthonic címnél is volt szó.

Könnyen lehet, hogy a Magyar Adorján által is adatolt görög talassza = tenger is *thalassza, azaz halászattal kapcsolatos, bár az alábbiak alapján nem valószínű:
A Magyar Adorján által adatolt német (azaz őstörök) tal = völgy szó egyezik az angol dale = völgy szóval is, továbbá a mai török dalga = hullám szóval is azonos, amely török szó egyik származéka a szerb talasz = hullám, a másik pedig a görög talassza, talatta = tenger szó.

Török adatok

Nem annyira th-, hanem inkább t-előhangos szavak kapcsán írja a magyar nyelv szavait nem értő Czeglédi Katalin több cikkében, így például Magyar-török nyelvviszony című cikkében (megjelent: Ősi Gyökér 2012/2-4. sz.), hogy a Kāšγ. oszmán-török szótárában hozott taηla és a magy. héja, ölyv etimológiailag összetartoznak, merthogy eredeti szókezdőjük t-előhangos lett volna, honnan a th- és h-előhangos szavak fejlődtek volna ki. Ez puszta feltételezés, és török szavakból levezetni magyar szavakat helytelen.