Termite

Termesz. A termeszekről több helyen (például rovarok, földevők) volt szó. A mellékelt...

Várkonyi Nándor Az elveszett Paradicsom...

...című könyvének tucatnyi lapját ide lehetne másolni, de ezt tényleg ide kellett venni:

Talán a legidősebb rovar, lehet, hogy százmillió évvel előzött meg bennünket, s a civilizáció, amit megteremtett, a legrégibb és a legtökéletesebb a Földön.

[...] A munka tovább fog folyni mindaddig, amíg a királyné eleven, és kamrájában lakik. De vegyük ki és pusztítsuk el, azon nyomban megszakad a közösség munkája a vaslemez mindkét oldalán." Végső bizonyítékul Maraisnak sikerült meglesnie a királynét és környezetét napi munkájuk közben. Ez korszakalkotó esemény volt a termesz-kutatás történetében. Pretóriában egy ház alatt tanyát vert termesz-telepet akartak kiirtani, de hiába, mert a királynét nem találták. A hatóság vette kezébe a dolgot, s Marais engedélyt kapott, hogy ha nyomra vezeti a munkásokat, két-három napig zavartalanul figyelheti a fészket. Nagy szerencséje volt: társa, Victor Foster segítségével megtalálta és meglékelte a sötét gödör mélyén a kamrát úgy, hogy nem akasztották meg a benne folyó munkát. A leírás, amit róla nyújt, roppant érdekfeszítő, de terjedelmes, sajnos, rövidítenünk kell. A királyné óriási, hernyószerű teste (20-30.000-szerese a kis dolgozóénak) kelet-nyugati (!) irányban feküdt, rendkívüli sebességgel tojta a petéket, Foster számításai szerint huszonnégy óránként 50.000-et. A munkások egy része hasonló gyorsasággal szállította el őket, nehogy feltorlódjanak. Egy másik munkáscsoport szakadatlanul etette a királynét egy-egy csepp előre megemésztett táplálékkal. A harmadik csoport valami váladékot nyalt le róla, "anyatej" lehetett, mert a bölcsődékbe vitték. Előtte félkörben és mögötte a mennyezeten katonák foglaltak helyet, fejjel az északi mágneses sarok felé (!) fordulva. Mozdulatlan szoborként álltak, de időnként fejüket lóbálva "táncba" kezdtek; ekkor a nyugati oldalon levő kapuból másik őrsereg jött be, s felváltotta őket. De valójában nem az őrködés a szerepük, hiszen ez a palota legbelsejében már hiábavaló lenne, azonkívül valami dermedt kábulatban álltak ott: semminő zaklatásra, piszkálásra nem reagáltak, holott minden más estben azonnal támadtak volna. Marais valószínű föltevése szerint az összetett állat agyából kivezető idegkötegek, a gerincvelő szerepét töltik be, ők továbbítják közvetlenül a királyné rendelkezéseit. (Relais-állomások; működésük párhuzamba állítható a herékével.) Hogyan adja ki a parancsait a királyné, lehetetlen volt megállapítani, a peterakáson kívül látszólag semmi egyebet sem csinált. A király meg egészen tétlenül lézengett.
Közben azonban izgalmas, döntő jelentőségű esemény történt: "Míg a királynét figyeltük, a kamra tetejéről jókora darab lehullt, és alaposan megsértett a királynét. Erre nyomban egész sor sokatlan dolog következett. A királynéra csak annyi hatással volt a baleset, hogy fejét ütemesen lóbálni kezdte jobbra-balra. A kamrában levő dolgozók azonnal abbahagyták a munkát, és céltalanul ődöngtek, össze-vissza csoportokban. A testőrök köre felbomlott, és a katonák eltűntek a kamra mögötti járatokban. Azután apró munkások tolongtak befelé a palotába és á zárkába. Nekiestek a királynénak, és szívni kezdték belőle a folyadékot, ugyanúgy, mint rendes körülmények közt a masszőrök (az anyatejszívók!). Maga a király is mohón nekiesett párjának. Olyan alapos munkát végeztek, hogy a királyné bőre percek alatt redőkben lógott."
"Egyidejűleg megnéztük a boly távolabb eső részit is, ahol a baleset előtt nagyon tevékenyek voltak a termeszek. Még a legtávolabbi részekben is megszűnt minden munka. A nagytestű katonák és a munkások izgatott csoportokban gyülekeztek mindenfelé. Szemmel látható volt a csoportosulásra való törekvés. A legcsekélyebb kétség sem lehetett afelől, hogy a királynét ért csapás perceken belül kihatott a boly legmesszebb eső részeire is. A rend helyreállása ismét a baleset színhelyén kezdődött. A falánk munkások lassanként abbahagyták a királyné testének szipolyozását. A testőrök ismét felálltak a megszabott körben, s a királyné is megszüntette a ritmikus fejrázást. Szemmel láthatólag magához tért a csapás után. A normális tevékenység olyan gyorsan helyreállt, hogy alig tudtam megfigyelni az egymásra következő történéseket. A munkások tevékenységében csak annyi különbséget vettem észre, hogy sokkal..."

Ami a szófejtést illeti (CzF adata):

TERMESZ
fn. tt. termesz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Faevő, farágó, szúféreg. Ha eredetét a magyarból szabad nyomozni, talán ter gyökét a tör igével lehetne rokonítani, mintha volna těrmesz, törmesz, mennyiben a fát porrá tördeli, törmelékké rágcsálja. Egyébiránt egyeztethető vele gyökben és jelentésben is a latin teredo, illetőleg görög terhdwn; ez utóbbit a nyelvészek teirw (reiben, zerreiben, mürbe machen stb.) szótól származtatják.

Péterfai János írja:

A Termeszek nagy várakat építenek, amikben nagy Termek vannak, innen a Termes nevük. A latinnak nincs S hangja, ezért nem is tudta kimondani a magyar szót. A Terem szó alapja a Ter – Csillag, mivel az emberi termekben csillogó világítás volt, amit fáklyákkal értek el.

A termes levezetés helyességét cáfolni látszik, hogy a szóban szereplő mite (métő, métely) szintén féreg, kukac alapjelentésű szó. De persze ez csak véletlen lehet.
Ugyanakkor Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 153. oldalán szereplő adatai alapján mégis más állatkákkal való konflációt találunk; lásd worm.

A latin termes nemcsak szút, hanem faágat is jelent. Mely inkább a termés szavunkat árulná el. A kukacok a termést rágják meg. (De valójában nem tudjuk meg a valódi asszociációs logikát, vagy hogy a konflációk hogy mennek végbe.)
Ha már fa, a TER (tree) = fa is megtalálható benne. A lapp Tiermesz viharisten (kiről lásd MISZ) neve is hasonló.
Lewis Freemantle The Thirteenth Stone című könyvében írja a bennszülött ausztrálokról:

One form in which we find the cosmic tree among the Aborigine is the Tnatantja, a pole reaching from earth to heaven. It was covered in down, which was dispersed by the wind; that which fell to the right changed into men and that which fell to the left changed into women. Later, men slept at its foot. When, later still – the dawn of Pisces – they went to war, they left it in the care of Termite Woman – a Lilith type who sleeps in a termite mound as opposed to a stone. These creatures exist by destroying trees, and all this happened when the people went to war. Under her protection the Tnatantja snapped at its base. Eventually it erected itself again, but it was now prone to falling over. On one occasion it purposely threw itself down at an unnamed ancestor (an Old One). It missed him by the breadth of a 'hair'. He picked it up, shook it violently till it broke in two and dragged it away (as in the epic of Gilgamesh). One part of it grew to become the sacred bloodwood tree. In the Teacher's role as Gilgamesh, at his (spiritual) birth he is rescued by an eagle, a concept likewise found in Australian tradition.
—
Az aborigineknél a kozmikus fa egyik formája a Tnatantja, a földtől az égig érő pózna. Pehely borította, amelyet a szél szétszórt; ami jobbra esett, az férfivá változott, ami balra, az pedig nővé. Később a férfiak aludtak a lábánál. Amikor még később - a Halak hajnalán - háborúba indultak, a Termesz Nő gondjaira bízták - egy Lilith-típus, aki egy termeszdombban alszik, szemben egy kővel. Ezek a lények a fák elpusztításával léteznek, és mindez akkor történt, amikor az emberek háborúba mentek. A nő védelme alatt a Tnatantja eltört a tövében. Végül újra felállt, de most már hajlamos volt felborulni. Egy alkalommal szándékosan rávetette magát egy meg nem nevezett ősre (egy Öreg). Egy "hajszálnyira" tévesztette el. Ő felkapta, hevesen megrázta, amíg kettétört, és elhurcolta (mint a Gilgames eposzban). Az egyik része megnőtt, és a szent vérfa lett belőle. A Tanító Gilgames szerepében, (szellemi) születésekor egy sas menti meg, ez a fogalom szintén megtalálható az ausztrál hagyományban.

Némi infót lásd még róluk rovarok.

Számtalan más esetben láttuk, mint giliszta, kukac, nyű, mouse, rat, métely, mite, maggot, locust, worm és főleg kígyó és sárkány szavak esetében, hogy e kártevők^[1] vagy – mai szemmel – csúnyaságok neveiben egyáltalán nem érezni negatív hangvételt a magyar nyelv részéről. Ezek a szavak az Aranykor termékei ugyanis. Mintha csak arra várna a magyar, hogy a SZAR = testi állapotából a szár = fényes állapotába juthasson mihamarabb.
Ezen fenti szavak továbbá mind a fehér, szent fogalmát fejezik ki, valamint a Tejút forgására is utalhatnak. A kártevők illetve élő anyagot ((dög)húst, fát, stb) elpusztító állatok, mint farkas, holló, keselyű, kukac, stb. jó szolgálatot tesznek őseink szemében, akik számára az anyag a bezártság érzését váltotta ki. Ezen gondolatmenet nyomán válik érthetővé, hogy egyes törzsi társadalmakban még talán ma is megeszik meghalt ősüket a fiak.

Péterfai János írja:

Feltűnő, hogy őseink milyen magasrendű összefüggésekben gondolkodnak a kígyókról, gyíkokról. Egyáltalán nem a félelem vezérli gondolataikat, hanem egy hatalmas világkép megrajzolása. Elképesztő titkok jönnek a felszínre, amint vizsgáljuk őseink történetét, köztük ősatyáink és ősanyáink szabad és leigázhatatlan lelkének jellegzetességeit, amint a tudományossággal eljegyezték magukat.

Halcyon szónál sem a szomorúság, inkább az öröm került kifejezésre.
Sad szóban viszont kimondottan a Kali Yuga anyagba lehúzó hatása érzékelhető.

Lábjegyzetek