Taj-Ji

Hatalmas Egy, Hatalmas Egység, Hatalmas Egyetlen. Elvont égi főisten az ókínai mitológiában. A Han-kori szövegekben (Kr. e. 3. - Kr. u. 3. sz.) csillagnév. Taj-Ji baljában a Nagy Medve rúdját, jobbjában a Sarkcsillagot tartja (vagy a Sarkcsillagon lakik). A világtengelyt (is) megszemélyesítő főistenek (maja Hurakán, azték Teszkatlipoka, hindu Siva) kínai megfelelője.

Ez a hatalmas egy nem más, mint a négy és az ötödik irány cím/alcímnél is taglalt közép (amit Pap Gábor a kínai ötödik elemnek nevez).

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvében és másutt is szól a világtengelyt forgató kozmikus istenség légköri megtestesüléseiről. Példákat is felhoz: ilyen világtengellyel (és így a mindenkori Sarkcsillaggal és az utóbbi időkben a Göncöllel [sok esetben a Naggyal is]) azonosítható istenségek az azték Teszkatlipoka, a maja Hurakán (lásd Hurrikán), hindu Siva és ókínai Taj-Ji.
Korábban és másutt szól a szintén kozmikus világtengely-forgatónak beillő görög Khronosz = Idő nevű istenségről, mely ugyan a Kronosz-Szaturnusszal hozatott kapcsolatba, de tudjuk, hogy a Szaturnusz és a Sarkcsillag egymással fogalmi viszonyt alkotnak.
A "sokfunkciós" Széthről Jankovics Marcell nem szól, márpedig a typhoon > Typhon = Széth vonalon haladva egyértelmű, hogy ő az egyik (ha nem a legfontosabb) ilyen alak (aki Hórusszal a köpülésben is részt vesz; lásd képet például FU).
(Ha már tájfun, lásd még a csatolt képet kamikaze címnél.)

Szél címnél is szerepelt:
Erőss Diána a HM 2015. júliusi számának Világőr-törpék és szélóriások című cikkében írja, hogy a különböző mitológiák négy égtáj-őre (akármivel, akármiként is legyenek jelképezve) véget nem érő küzdelemben állnak egymással, ezzel forgatják a világ kerekét, tartják mozgásban az Univerzumot. Az égtájak tehát a mindenség titkos mozgatóerői; nem véletlenül szelekként jelennek meg sok kultúrában, például a görögöknél (a szél- és esőistenek száma a négy világtáj révén négy, mint a görögöknél Boreasz, Zephürosz, Notosz és Eurosz, írja Várkonyi Nándor).
A forgás tengelyét egy szilárd pont, az ötödik égtáj alkotja, ami az ősi Kínában Taiyi, a Hatalmas Egy. Érdekes, hogy a Taiyi szó képe kiterjesztett karú, Da Vinci-féle pózban álló (Vitruvius) emberalakot ábrázol.

A jin és jang címnél is szereplő, ...

Molnár V. József Világ-Virág...

...című könyvének 35. oldaláról való passzusban Tai-ki formában jön elő:

Az ősi kínai hitvilágban Jang az ég, a világosság, a Nap, a teremtő erő, a férfiasság, az atya. Jin a föld, a sötétség, a víz, az erőt magába foglaló anyag, a nőiesség, az anya. A régi kínaiak az évszakok váltakozását is a jang és a jin közötti erőviszonyok eltolódásával magyarázták. Jang ereje nyáron éri el a tetőfokát, ősszel fokozatosan meghátrál jin előtt, az, utóbbi télen bontakozik ki legerősebben, hogy aztán tavasszal ismét átengedje a hatalmat jangnak. Ez a két őserő nem más, mint a "Minden-Egy", az állandó változásban lévő létező két oldala. A jang-jin jel a "Taiki" vagyis "őskezdet" a világegyetem alapállapotát, ősállapotát fejezi ki, amelyben a pozitív és negatív őserő már különvált egymástól.

Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvének 144. oldalán is a Hatalmas Első neve Tai-Ki.
Azt már láttuk például Beijing – Peking nevek kapcsán is, hogy a J és a K felcserélődnek.
Nos, mint ezen oldal adata alapján kiderül, ugyanannak a névnek két változatáról van szó. A valószínű eset az, hogy valaha egy filozófiai kiinduló volt, majd idővel kettévált, de mindkettő jelentése az Egyről szól.

Négy és az ötödik irány cím/alcímnél hindu párhuzamot is bemutatunk taj-ki-ra.