Tüdő

Magyar Adorján írja:

A tüdő (tüdő szavunk eredete: tütő = fújó, tutuló, sz hangos kiejtéssel szuszogó, suhajtó, sóhajtó, zacskószerű valami. Német Tüte = zacskó, tüten pedig = tutulni; ezen t-t és sz-sz alakú szavak szemere szócsoportbelieknek vehetők, de a t-t alakúak kún szócsoportbelieknek is) mint fölfújt, fölfújódó de kifújni is képes zacskószerű szerv, amint mondottam, a puha fánkra is hasonlít.