Téridő

Bevezetést lásd TÉR. A téridő jele nem más, mint a körkereszt jelkép. Szentháromság címnél is szó volt róla, hogy a Kör = Idő (két kiterjedése is van: kis és Nagy Év), a Kereszt = Tér és az Isten/ember (Istenember; Isten emberben) van középen.

Még itt a tér és az idő kapcsán jegyezzük meg, hogy a teret útnak is nevezhetjük, valamint, hogy mind út és idő szavunk közös eredetre mennek vissza.
Kereszt és (új passzussal) templom címnél volt szó legutóbb téridőről.
A Nap és Föld relációja nyelvi szinten is megmutatkozik. Út szavunk a Nap látszólagos útja a Földről nézve, idő szavunk üdő formája is a Nap UTU nevéhez köthető és nyilvánvalóan szoláris időre vonatkozik.

Molnár V. József Világ-Virág...

...című könyvének 22., Azonos jelek az alaposztás négy mezejében címmel álló oldalán írja:

Az alaposztás egyenlő szárú keresztje a négy mezejében található azonos jellel – annak alakjától függően – a Nap, a Hold, a Vénusz stb. lehetséges négy helyzetének jelölője lehet, de jelölheti a megfigyelt világ egy vagy több adott "tulajdonságát" is. E jelek egyben igazolják a fentiekben tett megállapításunkat, miszerint az egyenlő szárú kereszt – egyebek között – az égen való tájékozódás eszköze.
Az alaposztás lehetőségét a Napnak a Földről észlelhető mozgása (pályája), illetve fénye teremti meg (17. ábra), de maga az alaposztás általánosabb érvényű: a világ tér-idő szerkezete. (Az egyenlő szárú kereszt függőleges szára például föntöt-lentet jelöl, délidőt és éjszakát; vízszintes szára pedig jobbot és balt, napkeltét, illetve napnyugtát.)
Az egyenlő szárú keresztnek több értelmezési lehetősége is van, de általában az "Atyát" jelöli, a világ minden dolgának rendezőjét: "A Sarkcsillag alatt, a Tetejetlen Fán áll Atyácska napfényes asztala, ő maga háttal ül a Sarkcsillagnak, hogy jól láthassa az Alsó Földet... amerre Atyácska jobbja mutat, arra van jobbra, amerre balja mutat, arra van balra."

Einstein relativitáselmélete kimondja, hogy abszolút, egyetemes érvényű tér és idő nincsen, csupán helyi terek és idők, s legfeljebb ezeket tudjuk egymáshoz viszonyítani. A mozgás pedig, fizikai egyszerűséggel, a tér és idő összege, pontosabban megvalósulása, még pontosabban kontinuuma. Amikor egy lény a maga hullámhosszán vagy hozzá igazodva mozog, annyit jelent, hogy saját teret és időt konstruál, röviden: saját "sebessége", saját életritmusa van. A kérdés csupán az, milyen viszonyban áll a Föld téridejével, azaz forgásával, tömegével, gravitációjával. Ha például egy állatfajta nagyságához képest, földi viszonylatban könnyű, evvel arányosan nagyobb lesz az ereje, gyorsabb a mozgásának üteme, pergőbb az életritmusa.
Következő fokozat az alászállásban az elemi minőségek négyessége, mik a négy égtáj, a négy szél mint irány, mint tér és a négy fő időpont a két napéjegyenlőség és a két napforduló, mint idő. Együttesen felölelik a téridőt.

Várkonyi Nándor ezt az elméletet tovább boncolja és bemutat egy magyar, Kis Bagoly Rezső nevű biológust, aki a "biológiai relativitás" nevet adta elméletének: szerinte az állatok (illetve az egyes törzsek) más-más téridőben élnek.
Lakhovsky Kis Bagoly teóriáit nem ismerte, más oldalról közelít a rezgésfizika felé, de valószínűleg ő is azt a következtetést vonta volna le belőlük, s nagyobb haszonnal, mint mi az imént. Elméletét más alapra építi, s Einstein matematikai terminológiájával él [...]
Kis Bagoly Rezső térgörbéi szerint az élőlények "sebessége" külön-külön rendeződik.

Az egyenlőszárú kereszt téridő jelként is szolgált az égtájak, ill. nap- és évszakok jelölésére. A Nap látszólagos pályáját követve térben az égtájak, időben a nap- és évszakok térnek vissza kört alkotva önmagukba.
Téridőről volt szó Berossus címnél és tél (és dél) szónál is. Pap Gábor folyamatosan beszél róla: a szkíta-magyar népművészetünk téridőben fogalmaz.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 447. oldalán nem annyira konkrétan a téridőről, hanem az időkörről, időkörökről, az évkör kozmikus és emberre hatását kifejtő jelentőségéről szól.

Gyárfás Ágnes Molnár Ferkó meseelemzésében (Ősi Gyökér 2005/4. sz. megjelent cikkében) írja:

Tér és Idő szükséges ahhoz, hogy az élet valóságát észlelhessük. A székely-magyar rovásírás ty betűjébe bekódolta Isten a teremtés minden mozzanatában meg-megújuló Tér-Idő egységet. A betű forgómozgásra utaló alakja jelzi a malmot, Isten malmát, az örökélet jelenvalóságának mérőműszerét.

Az Atya pedig Jupiter-Orion is. Born Gergely A kettőskereszt mint kulcs című az Ősi Gyökér 2019-20/1-4. sz. megjelent cikkében a Jupiter és Péter címnél álló sorai után maga úgy értelmezi, hogy a Jupiter-Szaturnusz (megfelel nekik Péter és Pál) páros közül előbbinek felel meg a tér, utóbbinak az idő (nyilván utóbbi kapcsán Khronosz-Szaturnusz vezette; előbbi kapcsán nem tudom). (Hozzátehetjük még: ahogy a tér és idő egymást teremtő működése elválaszthatatlan egymástól, úgy tartozik össze a két "bolygóistenségünk" és minden megnyilvánulásuk.)

Grandpierre Atilla Karácsony eredete és jelentősége...

...című letöltésre elérhetővé tett dolgozatában szól a lélekutazásról és a térről, majd az idő/téridő természetének vizsgálatával foglalkozik:

Metod Saniga, szakmai körökben világszerte elismert szlovákiai fizikus-csillagász, életét a rendkívüli tudatállapotokban szerzett ismeretek valóságértékének felmérésére és értelmezésére fordítja. Tudományos munkájáról képet lehet alkotni, ha megnézzük honlapját a http://www.astro.sk/~msaniga címen. Saniga az egyik legkitűnőbb kutató, aki a tér és idő alapkérdéseivel foglalkozik. Több nemzetközi tudományos konferencia szervezője, életét főként kutatással és a világ e kérdésekkel foglalkozó legjelentősebb kutatóival történő együttműködéssel tölti. Az idő természetére vonatkozóan olyan alapvető modellt állított fel, amely a kvantummechanikánál és a relativitáselméletnél mélyebb, matematikai alapokon nyugszik. Saniga rájött, hogy sok ilyen rendkívüli élmény beszámolója figyelemreméltó matematikai, geometriai leírást ad a Világegyetem téridőbeli felépítéséről, amelyek jól magyarázhatók saját geometriai idő-modelljével. Ezek a beszámolók többnyire olyanoktól származnak, akik soha nem foglalkoztak felsőbb matematikával, és álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer majd a matematika személyes érdeklődést támaszt bennük. Így a részletes matematikai leírásoknak valamiféle valós oka kellett legyen, amit nem meríthettek eddigi életük során, csakis a tényleges élmény tapasztalásával. Ezért a matematikai tartalmú élmény-leírások összegyűjtése után a lehetséges matematikai leírások nyomába eredt.
Az idő természetét leíró matematikai modelljével kimutatta, hogy a személyes, lélektani idő és a fizikai idő két lényegesen különböző időt alkotnak, de lényegükben megfeleltethetők egymásnak. Mindkét idő valóságos, csak éppen eltérő természetűek. Amíg a lélektani időben van múlt, jelen, jövő, addig a fizikai idő csak egy pont. Amíg a lélektani időnek van iránya, a múltból a jövő felé, addig a fizika legtöbb egyenlete idő-szimmetrikus, ugyanúgy érvényes a jövőből a múltba, mint a múltból a jövőbe.
A más tudatállapotokban született beszámolók egy jelentős része közelebbi vizsgálattal hitelesnek bizonyul. Igaz, hogy a más tudatállapotokat eddig csak a pszichológusok, pszichiáterek, filozófusok, teológusok vizsgálták, de Saniga modelljével és a felhalmozódó tapasztalati anyaggal az idő megérett egy általánosabb, egyetemesebb megközelítésre, ami fizikai és matematikai vizsgálatokat is megkövetel. William James (1929)-ben már így írt: "a küszöbalatti vagy határon általi hatalmas (tudat)körzetek létét a tudomány most kezdi megengedni, de ezekről túlságosan kevés ismerettel rendelkezünk...ami innen jön, nem feltétlenül bírja a bizonyosság szükséges tartozékait. Ezeket meg kell rostálni, próba alá kell vetni, végigfuttatni és szembesíteni a tapasztalat teljes összefüggési rendszerével, éppen úgy, ahogy visszaszereznie a lelki és szellemi világ valóságát, és a lelki-szellemi látás segítségével rátalálni az anyagi-lelki-szellemi egységet alkotó világ eredeti céljára, létfeladatára (további részleteket illetően lásd Grandpierre, 2003, A Világegyetem és a téridő természete, KAPU, 2003. március és május). A kozmikus lélekutazás valóság-megismerő jelentőségének felismerése az emberi kultúra határait alapvetően kitágíthatja, összehasonlíthatatlanul szélesebb távlatokat nyitva meg az emberi megismerés előtt.

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvének mesei téridő, mesei kozmosz című fejezetében írja:

Az olyan "nélkülözhetetlen" mesekezdő fordulatoknak, mint "hol volt, hol nem volt", "a hetedhét országon túl", "az Óperenciás-tengeren, az üveghegyen is túl", "volt egyszer egy szegény ember, annak volt egy felesége, meg annyi gyereke, mint a rosta lika (mint égen a csillag), csak eggyel több", eredeti célja az volt, hogy a hallgatóság tudja, amit most hallani fog, nem itt a földön, ebben vagy abban a faluban esett meg, hanem a mintát adó "túlnan"-ban történik.
A "hol volt, hol nem volt" az örök körforgás jin-jang elvű tömör megfogalmazása. A "hetedhét ország" elnevezés a 7 rétegű (7 planétaszférájú), 7 irányban kiterjedő (a 4 égtáj, valamint a zenit, a közép és a nadír által meghatározott) világunkra vonatkozik. Az "Óperenciás-tenger" itt a földön az Enns folyón túli más (nem magyar) világot (ném. ober Enns), az égen pedig annak égi mását, a másvilágot jelenti.

• Péterfai János ezzel a nyelvészeti fordulattal nem tud azonosulni.

A csillogó "üveghegy" az átlátszó csillagos ég jelképe (vö. az óegyiptomi "fényhegy^[1]" metaforával), a szegény ember sok gyereke pedig a csillagoké. A hasonlatban szereplő rosta (dob) tulajdonképpen maga az ég – számos nép használ Háló, Rosta, Szita csillagzatneveket (főleg a Fiastyúkra, mivel sűrűn állnak a lyukai, azaz a csillagai). Altaji népek az eget sátornak képzelik, a csillagokat pedig a sátorszövet lyukain áttűző fényeknek.
És ha szó volt a mese elejéről, legyen szó a végéről is. A mesék olyan mondókákkal zárulnak, amelyeknek szintén azt kell tudatosítaniuk a hallgatóságban, hogy lélekben az örök körforgás színterein jártak. Ilyen a "dióhéjba (tojáshéjba) keveredtek, és a gyémántrétre hemperedtek", vagy: "boldogan éltek, míg meg nem haltak", s egy rafináltabb: "Lakodalomban vőfély voltam, Duna és Tisza egy zsákba kötve, madzaggal megtámasztva. Tökhajsarkantyúmnak uborka-taréjja a zsákot kivágta, a víz a lakodalmat a mesével együtt elvitte. Még most is viszi." (Tehén fijú, szép vitéz Jankó.)
A dióhéj (tojáshéj) a Tejút mentén "felrepedt" égbolt két félgömbjét jelképezi, a gyémántrét a tojás "tarka héja", hogy a Kalevalát idézzem, és az archaikus világkép legkülső szféráját, a csillagburkot szimbolizálja. "A boldogan éltek, míg meg nem haltak" és a másik, úgynevezett Hazudozós mese-lezáró mondóka az újrakezdésre, a körforgásra emlékeztet. A tündérmesék elején a cselekményt "károkozás" mozdítja ki a holtpontról, aminek következtében a hős rendszerint meghal, asszonyát pedig elrabolják. A meselezáró "hazugság" épp ilyen eseményt mesél el tréfás hangnemben. A lakodalmat, boldog véget elmosó áradat (ez a Duna és Tisza éppúgy nem földi víz, ahogy az Óperenciás-tenger sem az) az Isten köntöséből alázúduló vízözönt, a Pandóra szelencéjéből kiáradó baj képét idézi föl, mely károkozások égi helyét is ismerjük. A Szűz csillagkép cikkelye ez, ahol az őszi esőzések idején jár a Nap, s ahol a Serlegből a Vízikígyó bújik elő, hogy a nyáron helyreállt Rendet ismét felborítsa.
A mesei világegyetem paraszthajszálra olyan, mint a mítoszoké. A mesekezdő és meselezáró fordulatokból is kitetszik, hogy a mesei szerkezet körkörös, a történés a végkifejlett során oda tér vissza, ahonnét elindult. A mesében a körkörösség – az örök megújulás – sokféleképpen fogalmazódik meg. Egyik alapformája az elátkozott tündér megváltása (az elöregedett, téli Föld tavaszi megújítása, vö. a görög istennők tavaszi fiatalító fürdőjével).
Elátkozott királyleány fekete medvebőrben él. A hős önfeláldozásának köszönhetően előbb vörös, majd világoskék lesz (Az elátkozott királykisasszony), ahogy az éjszakában megvirrad, és az ég előbb vörös, majd nappali kék lesz. Más mesében a "fekete kisasszony" fokozatosan kifehéredik, ami ugyanazt jelenti, de a tavasz közeledtével növekvő fényt is jelképezheti (A huszárkatona meg Fejér Rozália). Halászfiú egy kő alól undok varasbékát szabadít ki, a béka szép leánnyá, a kő aranyos várrá változik (Békamenyasszony típusú mese). Rózsa királyfit a hetedik havasban 7 óriás megöli. Egy leányfejű kígyó föltámasztja, amiért jutalmul hónaljig kifeslik a kígyóbőrből. Rózsa másodszor is, harmadszor is meghal az óriásokkal vívott harcban, a kígyóleány mindkét ízben föltámasztja, míg végül Rózsa olyan szép lesz, hogy "a Napra lehetett nézni, de reá nem", ő pedig teljesen kibújik a bőréből (Rózsa vitéz). A Leányszín Bálint és Gyöngyszem Ilona című mese címadó szerelmes párját ellenségeik megölik. A leány Vörös-tengerbe dobott teteme aranykígyóvá válik, majd többszöri átváltozás után visszanyeri alakját. (A hangsúly a mesékben mindig a "visszán" van. De a vedlő kígyó – különösen pedig a saját farkába harapó kígyó – maga is az örök megújulás, körforgás szimbóluma.)
A hősnő nem mindig válik sárkánnyá, csak megcsúnyul (megöregszik), viszont sárkánymagzatot hord a szíve alatt (a telet, sötétséget megtestesítő sárkánnyal való közösködés eredményeként). Ettől kell a naphősnek és holdsegítőjének megszabadítania. Ördöngös király leányát a segítő kettéhasítja; a leányból kígyó, béka esik ki. Újra összeilleszti, a leány "még szebb lesz" (A színeváltozó királyné). A mészároslegény című mesében a küret két ördögfattyút segít a világra; a Szegény János című mese hősnőjét a denevérkirálytól való terhességétől kell megszabadítani. Az elkárhozott királyleánynak a fejét kell levágni, hogy megtisztuljon; 3 fekete varjú repül ki a torkán. A végén ő is 7-szer szebb lesz. (Medúza gorgó, akinek Perszeusz vágta le a fejét, szintén a nyaksebén szült.)
Alvilágból, szó szerint a föld alól térnek vissza a kővé változtatott, majd életre varázsolt hősök (például a Két egyforma testvér típusú mesékben). A három királyfi című mesében kövekből és törpékből lesznek ismét igazi emberek. A törpéket föld alatti lényeknek képzelték, az örök körforgás szempontjából kicsinységüknek is van értelme. Aki újjászületésére vár a föld méhében, nem közönséges halott, hanem magzat; a mesehősök gyakran kicsinyek és viselnek "magzó" nevet. Kőből újjászületni csak az égitestek vagy a vegetáció megszemélyesítői tudnak.
Az ég gömbjét a mese is 3 szeletre osztja a láthatóság, illetve az égitestek tartózkodási helye szerint. Felső világa az északi égbolt, ami a fejünk felett van, ahol planéta nem jár (a mesehős is csak lélekben képes rá). Ez a világ a soha le nem nyugvó csillagoké, a mesebeli gyémántrét, tündérország, az égig érő fa teteje. Középső világában a planéták és a felkelő meg lenyugvó csillagok közlekednek. A mesék "földje" ez, az a helyszín, ahol hősei élik életüket. Alsó világa pedig a soha fel nem kelő csillagoké, a déli égboltnak az a része, ahol planéta szintén nem jár, és ami rejtve marad a szemünk elől, hacsak nem utazunk a déli féltekére. A mesében ez a "setét ország", a rengeteg erdő (a dzsungel káosza szemben áll a tündérkert rendezettségével), a föld mélye, a "fekete tengeren" túli világ.
Persze a világok tágabban értelmezendők. A felső világ nemcsak az északi égboltot, hanem az azon túl elképzelt mennyországot is jelenti; a mesék földje magában foglalja a mi Földünk felszínét; az alsó világ pedig minden, ami a látóhatár alá esik, és ami a földfelszín alatt van. Így értelemszerűen a Föld túloldala, de a sír is, amibe temetkezünk, és a pokol, a sírnak és a déli égboltnak ez az összevont, ördögi absztrakciója. Csángó néphitben: "Apám úgy mesélte, hogy alattunk még van egy rend világ, hogy mikor a Nap leszentül, akkor nekik van napval." (Pusztina.) A mesebeli alvilág nemcsak föld, hanem víz alatti világ is: például fekete tengeri kastély (A két királyfi). A testvéri átok című mese megátkozott hőse "alsó Indiába" megy le, ahol este 10-kor a veres tenger megnyílik, és kilép belőle az elkárhozott Világszépasszonya, aki – miután szeretkeznek – visszatér oda ahonnét jött. Ez a víz – az Óperenciás-tenger – nem földi, hanem (alsó) égi víz, hiszen a "főd vízen áll, úgy forog a vízen". (Lábnik, Bosnyák Sándor gyűjtései.) Az alvilág az ördög és a boszorkány birodalma, a boszorkány "vízen túl lévő" háza (Jankó).
A túlvilág és a síri világ megfelelésére nézve: eleink régi szokás szerint a lakott hely melletti vízen túlra temetkeztek (l. túlvilág szavunkat). Temető és túlvilág mesebeli megfelelésére jó példa a Nemtudomka című mese. Aranyhajú hőse magát a "deszkavári király" fiának mondja, mivel deszkából készített házban lakik, ami Berze Nagy János megalapozott érvelése szerint azt jelenti: meghalt (deszkaház = koporsó).
A mesékben a tér hármasságát – persze ismét csak mítoszi mintára – a mesebeli fauna hármassága is kifejezi. A hőst olyan állatok (királyai) segítik, melyek a 3 világot népesítik be (Állatsógorok, Állatoktól kölcsönzött erő típusokban). Madarak (a felső világ képviseletében, mint a levegőég lakói; nem véletlen, hogy az Egyenlítő feletti csillagképek közt sok a szárnyas lény), négylábúak (a Föld és a középső világ képviseletében; ebben az égi övezetben négylábú csillagállat a többség), illetve csúszómászók és halak (ilyen sok alsó égi csillagkép). Egy példa: legkisebb fiú 3 tudományra tesz szert: aranygalambbá, aranynyúllá, aranyhallá képes változni, aminek révén megszerzi a "fele királyságot" (az év világos fele fölötti hatalmat).
A világ gömbjét a mese is szférákra osztja a szabad szemmel látható planéták eltérő távolsága és más szempontok, például egy képzelt égi hierarchia szerint, Pince gádorjában van egy kőhordó, abban vas-, abban réz-, abban ezüst-, abban arany-, abban kristály-, legbelül pedig gyémánthordó, abban van a 7 fejű sárkány életbora (Az örökbefogadott testvérek). A 7 egymásba rakott hordó magát a 7 rétegű planetáris kozmoszt jelképezi (e hordók többsége azonosíthatóan a planétákhoz társított matériákból készült: a követ a Szaturnuszhoz, a vasat a Marshoz, a rezet a Vénuszhoz, az ezüstöt a Holdhoz, az aranyat a Naphoz társították). Jancsi kondás akkor ér a világfa tetejére, amikor 7 pár bocskort és 7 bivalybőr ruhát elnyűtt (A királykisasszony megszabadítása). A mese egy változatában a fa megmászásához 7 év kell. (A kiskondás, 1 év, 1 pár bocskor, 1 bőrruha szféránként.) Árgyilus királyfi csak úgy juthat be Tündérországba, a legfelső csillagszférába, vagy azon túl, ha "karóról karóra, szögről szögre jár" (a Tündér Ilona-típus keretében). A "szögek" csillagok (Szögcsillag = Sarkcsillag), a "karók" a mitikus tejútlétra égi szféráknak megfelelő fokai. (Az egyiptomi piramisszövegek Nut tejútistennőt "Létrá"-nak nevezik. A késő antik és középkori keresztény misztikában az égbe vezető út: a Kereszt létra is egyben. (13. rajz.) Kis Jankó az egérkirálytól grádicsot kap, amit az üveghegy (az ég) oldalába ver, azon a kígyókirály hegy tetején lévő szép palotájába ér (Kis Jankó). Kisebbik királyfi a bátyja álmát őrzi; éjfélkor leereszkedik előtte egy rézlajtorja, azon 3 "Tündér Ilona", később a csuda megismétlődik ezüst-, majd aranylajtorjával (A csudakirály leánya). Magas hegyen túl a kék tenger, annak 77. szigetén Tündérszép Ilona arany kacsalábon fogó vára. A vár közepén a tündér hálószobája, ő maga a szobában ég és föld között lebeg. A királyfi táltosán a várudvarra ugrat, onnét virághágcsón a tündérhez mászik (Az örökifjúság vize). A virághágcsó vagy viráglajtorja a valóságban cserépbe való, faragott létrácska, amin a futónövény megkapaszkodhat; ez szolgált hasonlatul a mesében a tejútlétrához.

Ezen téridő működését magyarázó videó tarthat érdeklődésre számot. Nagyszerű animációk vannak benne.

Lábjegyzetek