Sziget

Sziget a Nap Tája értelmet adja, de mivel minden Napnévnek van extra hímségi jelentése, például hegy, itt ez utóbbiról lehet szó. A vízből kiemelkedő hegyeket hívták szigetnek, más nyelveken is (lásd ness és Polynesia, valamint a – Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia c. könyvének adataként előjövő – vogul tumb, tómp = sziget, domb szavakat).

Péterfai János is írja:

Sziget szavunkban a Szig a Nap neve, a Szik párja. A Szig-Et második része Föld, Hely értelmű, megfelelően a Ta jelentésének. A Sziget kiemelkedő a vízből, továbbá a többi földtől elválasztott, vagyis Szigetelt terület. A Szigetel ezért elválasztó. De a Szig, mint Nap, azt is jelenti, hogy az Égi Szigetek szintén napok, vagyis a csillagok a Nap testvérei. Nehéz nem gondolni arra, hogy az Égi Szigetek a magyarok, és az emberiség őshazája is lehet! Továbbá a Sziget lehet ország is, Mezopotámia, Alsó-Egyiptom, Kárpát-medence, és más területek.

• De lehet (elsődlegesen) égi terület is, mint a mellékelt, másutt is szereplő képen.
  

Jankovics Marcell is írja:

A Tejút mentén röpíti a griff Borsszemvitézt a "tengerszigetre", a Tejút két ága köze, ahol egyébként is a két nagy madárcsillagzat, a hattyú és a sas van (Borsszemvitéz és szép Júlia...).

• Ha már itt a köz szó előjött. Köz egészen biztosan a Tejútanya lába köze. Erről legutóbb közép címnél is volt szó.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 140. oldalán Petőfi Sándor János vitézéből idéz. Meglepő módon előjön a tündérek szigete:

Hogy belépett János vitéz ez országba,
Mindent, amit látott, csodálkozva látta.
A rózsaszín fénytől kápráztak szemei,
Alighogy merészelt körültekinteni.
Meg nem futamodtak tőle a tündérek,
Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,
Illeték őt nyájas elnyelgő beszéddel,
És a szigetbe őt mélyen vezették el.

Magyar Adorján Ősműveltségében...

...is ír a nász szigetéről, illetve Csodaszarvasában rámutat a (vezérállat) szarvas nász- azaz párosodási szokásairól:

Számos állatfaj, kezdve a halaktól egészen az emlősökig a párosodás idejére bizonyos helyeket keres föl, millió évek óta mindig ugyan azokat és a párosodás, amely csak bizonyos időszakokban történik, csakis ezen helyeken megy végbe. Ilyen helyeik a szarvasoknak is mindig voltak és vannak most is, ott ahol ez állatok természetes életmódjuk szerint még élhetnek zavartalanul. Amint pedig a mondákból kitűnik, ezen helyek rendesen folyók, tavak vagy tenger szigetei voltak, ahová a szarvasok kora tavasszal, a vízen átúszva, vagypedig gázlókon átlábolva, érkeztek; mindig előbb a nőstények és csak valamivel később a hímek. De tudjuk azt is, hogy a nemi vágy régen az embernél is csak tavasszal, ugyanakkor tehát amikor a szarvasoknál, ébredett, és hogy így van ez például Ausztrália őslakóinál ma is. Sőt még mi is azt tartjuk hogy "tavasz a szerelem ideje".
Nos, ősmondánk nem azt beszéli-e hogy ősatyáinkat, Hunort és Magort, a Csodaszarvas vezette s ez mutatta meg nekik a gázlót, amelyen át, a szarvast követve, gyönyürű szigetre találtak, ahol táncot lejtő leányokra akadtak és ezekközül a legszebb kettőt elragadva és feleségül véve, a szigeten boldogságban éltek és a magyarok és hunok nemzetségeit alapították? Mit jelentsen tehát mindez?

• A választ tudjuk, de kerüljön mégis ide.

Azt, hogy tavasszal, azaz a tavaszi napéjegyenlőség idején, amidőn az ősember nemi ösztöne is ébredett, a szarvasokkal együtt, amely állatokkal, amint láttuk, egész életük egyébként is össze volt kötve, ugyanazon szigetekre gyűltek, szintén előbb a nők – mert hiszen a mondánk állítja, hogy a két ifjú a leányokat már ott találja^[1] – és utóbb a férfiak, vagy a szarvasokat a gázlón követve, vagypedig, mélyebb vizeknél, azok hátán, szarvaikba kapaszkodva, úszva, vagy későbbi időkben szarvasok bőréből való tömlők segítségével, végül pedig tutajon, csolnakon. Vagyis: a szarvas tehát még ebben is, vagyis a nászban és ennek helyére való átkelésükben is őseink vezetőállataként szerepelt.

• Az arab dzsazíra = sziget szó eredete megdöbbentő jász-magyar összefüggéseket rejthet.

Magyar Adorján fentebbi sorai arról, hogy eleink a szarvasokat követve hogyan jutottak át a Nász Szigetére úszva vagy tömlők segítségével is^[2], visszaköszön. Aztán másutt írja:

Úgy az ősidőkben lovaglásra használt szarvast mint a később erre szintén használt óriás-kost, illetve az egyszarvút is, nevezhették jáziri = járó^[3] néven, amely név azután a latin nyelv kialakulásakor ebbe is átment. Kérdés eszerint csak az marad, hogy a latin asinus szó -us végzése csak latin toldás-e, avagy a mi az névelőnk, amely egykor a szó végén ragként állott és amelynek régen uz és ú alakja is volt, ami szerint jázinuz, jázinú annyi volt mint járó, a járó. Igaz ugyan hogy ezek szerint inkább csak a kiherélt óriáskosra és egyszarvúra vagyis egy teljesen megszelídített és lovaglásra használt állatra következtettünk, de lehetséges hogy jázinusz avagy jázinú volt valamikor neve a még szabadon élő óriáskosnak és egyszarvúnak is, illetve hogy a jászok már ezt is igy nevezték.

Csodaszarvasának (a PDF) 291-292. oldalán a nász szigetét is a Vízöntő csillagképhez közelinek tartja (nos, valóban nincs messze Nyilastól):

Őseink két Tündérországról azaz két Paradicsomról regéltek. Egyik volt a Földi Tündérország, amely szerintük a Duna által képezett Csallóköz volt (ezt ábrázolja leegyszerűsítve, azaz sematikusan az ide mellékelt rajz, a négy Duna ággal és az általuk képezett három szigettel azaz a két külsővel és középen a főszigettel), az Aranyidő (Aranykor) boldog idejében, a másik, vagyis a Mennyország vagy Égi Tündérország pedig az Égben, a Égi Duna azaz a Tejút által képezett sziget volt, a Vízöntő csillagzata közelében.
[...]
De volt őseinknél a Csallóköznek, mint az emberiség eredethelyének még más jelképes értelmezése is, éspedig az, hogy ez az anyaföld nemző ölét is jelképezi. És való igaz, hogy a fönti rajz a nő nemi részére is hasonlít.
A két külső sziget^[4] a két kisszeméremajkat jelképezte, amit a latin Limbus név is tanúsít, mert hiszen a lip, limb, lap, leb alakú szótő különböző nyelvekben valóban jelent ajkat vagy ajakhoz hasonló lebbenyszerű valamit. A latinban labium, a németben Lippe = ajak. Oláh limba = nyelv, német Leber = máj, amely szavakhoz hozzá tehetjük a magyar lebeny, lebenye = lapszerű vékony, levélhez hasonló valami és a szarvasmarha nyakán alul lecsüngő bőr. Magyar lep, lepel = takaró szövet vagy szövetszerű anyag, lép = a májhoz hasonló, lebenyszerű belső szerv, lapi = falevél az erdélyi tájszólásokban. Lepke, lepedő, lepény, lomb, lomp és sok más szó is mind ide sorolható. Finn lepakko = denevér. Olasz lempo = valaminek lebenyszerű széle, ami tehát úgy a kisszeméremajkakat is eszünkbe juttathatja mint azt, hogy a Limbus a Csallóköz két szélső szigetével azonos.
Viszont a clitoris és vaginanyílás közötti sík rész a Selyemrét jelképe volt. Meglepő tehát hogy némely régibb orvosi könyvben is e rész Nisai mezőnek neveztetik.

• Lásd még erről Nysa^[5].

Másutt írja még:

Azon népmeséinkben amelyekben az aranyalmákért mesehősnő jön, ma sincsen sziget említve, ami tehát még mindig annak emléke hogy a sziget nőnemű jelkép volt (a női szeméremrészé).
Ellenben az hogy például Szemirámisz (azaz Vénusz-Tündér Ilona) kertjei meg hegyen vannak, ez annak emlékét tartja fönn, hogy nőelvi törzseink szerint a Földi Paradicsom kertje hegy tetején levőnek képzeltetett, mivel a hegy, szikla, kőszál a hímtag jelképei voltak, a nőelvi törzseknél pedig, amelyeknél tehát jog és hatalom is a nőnél volt (mint például a szemere törzsünkből származott amazonoknál), a nemzésnél is a nő szokott fölül lenni.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében ugyanez:

A Boldogok szigete, mely azonos a heszperiszek, tulajdonképpen Héra almáskertjével, mint azt a maga helyén már megírtam, Szaturnusz csillagzatának, a Baknak a szomszédságában található, a tejútágak – almafaágak – által körülölelt sötét sziget ez.

Másutt jelentőségteljesebben:

Nutot minden égitest anyjának tartották, aki nyugaton nap mint nap felfalja, keleten pedig világra hozza őket. Más szóval, úgy hitték, hogy az éppen nem látható planéták és csillagok Nut testében a Tejút alvilági, déli szakaszán duat] járnak.

Ami remese címnél is szerepelt (saját kútfőből):
A végbéltraktus helyét a Skorpióba teszik a mitográfusok, tehát a kis éves időkörben a születés/feltámadás előtti stációnál járunk. A has/gyomor, végbél és végbélnyílás nyilvánvalóan a méh, szülőcsatorna-hüvely és vulva fogalmakkal egyeztethető és vélhetően azért volt szükség erre az analógiára, mert a Napgyermek apja nem (szabad, hogy) ismert(té váljon), nem fontos vagy mert a száj címnél is taglalt primordiális önnemzés fogalmát akarták ide venni^[6].
A Skorpió csillagkép címnél is szereplő adatsorban Jankovics Marcell érdekes megfeleltetésekkel hozakodik elő:

Az asztrológiában a Skorpió a "zodiákus ember" testén az ivarszervek és a végbéltraktus helyére esik, így lett ezek védnöke, a nemi bajokért felelős csillagkép, majd jegy. Ez a képzet is magában hordja az újjászületés^[7] ígéretét. De ez a kép nemcsak a zodiákus emberre vonatkozik; a két isteni kör, Nut (a Tejút) és Géb (az Állatöv) itt nemző aktusban keresztezi egymást, s a Tejút az égnek ezen a részén két ágra szakad; a Skorpió fölött és alatt az ágak két hasadékot, "nyílást" fognak közre eleink fölfogása szerint: a tejútistennő vulváját és végbélnyílását. Adott összefüggésben az utóbbi a halál színtere (a pokol tornáca), az előbbi az újjászületésé.

A két hasadékot másutt is említi (talán a Hegy Úrnője címből vagy más, megalapozott adatból kiindulva – Ninhursagot olyan Tejútistennőnek tartja, mint amilyen Nut volt Egyiptomban):

Ninhurszág, sumer "Világhegyúrnő" alsó testnyílásai, az alvilág bejáratai, az alsó és felső tejúthasadékot jelképezik.

Dobos Csanád írja:

A Tejút környékén van a Tündérasszony Palotája, a Tündérasszony Kútja, a Szépasszony Kútja, a Tündérek Tánca, a Tündérfő, a Nagy és Kis Táltos, és a Bába Motollája. A Tündérfő, Tündérszemű Csillag, szintén a Szíriusz, kétségtelenné teszi Ízisz tündérségét. Az Ikrek jegyet a Tejút köti össze a Nyilas jeggyel. Köztük van a Forgó, magyar népi nevén a tündérek tánca helye, ahonnan a Tejút két irányba ágazik el, és közte a barlang.

Magyar Adorján...

...Fehérköznek e szigettel való azonosításáról írja:

Jellemző minden nép lelkületére különösen az hogy milyennek képzelte a kereszténység előtti idejében Mennyországát. A magyar nép ezt az Égi Csallóköz szigetén (a Tejútban látható sziget) lévőnek képzelte, amelyet Fehérköznek is neveztek, amelyről ma is szól egy dal:
"Tündérek érkezének, Fehérközből jövének, hozzánk betérének, Szép leányt keresnek." Stb.
Úgy képzelték hogy e szigeten gyönyörű gyümölcsös és virágos kert van, amelyben az igazak lelkei, akik ezt megérdemelték, a tündérekkel együtt boldogan élnek. Toroczkai-Wigand Ede "Öreg Csillagok" című művében (Budapest 1916.) közöl két a népi csillagképeinket ábrázoló rajzot ("Égabroszunk Csillagai") amelyen e sziget föl van tüntetve és rajta egyik végében ott van a "Tündérek fordulója" a közepén pedig a "Tündérek tánca" nevű csillagkép.

• Ugyanez Csallóköz címnél bővebben megírva. TWE rajzát lásd csillagok magyar népi elnevezései.

Jankovics Marcell írja:

A férfilélek nőkhöz viszonyuló ambivalenciáját mutatja, hogy eleink Tündérútnak (is) nevezték a Tejutat, hasadékos részét pedig (a kozmikus anyának azt a testrészét, amelyet nemcsak ő, hanem halandó megtestesülései is legjobban forgatnak a vágyott pillanatokban) Tündérkertnek, Tündérek fordulójának, Tündérek táncának. (A Tejút forgása a látóhatár mentén a legszembetűnőbb.)

Magyar Adorján...

...még a Tündérek fordulójáról írja^[8]:

A valóságban is látszik a Tejútban egy nagy, hosszúkás sziget, amelyet népünk többek között Fehérköz-nek is nevez, és a mennyei Tündérországnak tart. A köz szó régibb nyelvünkben sziget értelemmel is bírt, aminthogy a köz szó a sziget, szeget, régiesen szeged szó első szótagjának csak megfordított alakja. Ezen Égi Csallóközben van ma is népünk csillagos Egén a "Tündérek fordulója" (a Tejútban a Hattyú α és ξ elágazásánál) és a "Tündérek tánca" (Szobieszky pajzsa), amit láthatunk megrajzolva Toroczkai-Wigand Ede "Öreg Csillagok" (Budapest, 1916) című művében.

Lásd még szexuális tartalomról íj és a nyíl.

Margaret Merisante Cloths of Fate: Inter-weavings of Finnic Goddess Embroidery című dolgozatában finn(ugor) hímzésekkel és istenanyákkal (annak ló és hattyú állatalakjaival) foglalkozik. A hímzések – kimondhatjuk – ősmagyar szimbolikát viselnek magukon. Blogjában (Mythwoman.com) is több esetben szól a Tejútanya illetve a nők vulvájáról, macskával való azonosításról, stb. A mellékelt képen széttett lábbal álló Tejútistennő egyértelműen a fentebb taglalt szigetet jeleníti meg.
A lába közé gondolja a finn és magyar felmenőkkel rendelkező Merisante asszony a finn väki = teremtő energia, szellem jelentésű szó/fogalom helyét.
A lábak házat is formáznak, mely ház szóról kimondtuk, hogy a Tejútanya lába köze/méhe/stb.
A képet újabb gondolatokkal láb, harmony és Orion övcsillagai címnél is szerepeltettük.

Molnár V. József Világ-virág...

...című könyvének 154-155. oldalán elemzi a mellékelt képen látható sámándobot (a jobb-bal Hold-Nap leosztás miatt bal és jobb címhez is bekerült; az alsó három pötty nyilván nem az Orion övcsillagaira utal, hiszen a ház leginkább az itt, ezen címnél is taglalt méh, Orionnal szemben; az Molnár V. József által aposztrofált "ősök háza" szintén érdekes kifejezés):

A sámándobon (212. ábra) az emberről homlokát szellemet idéző madár ékesíti, az alsó világra a láb terpesze utal, belső terében, az "ősök házában" három "mag"-karika folytatja a gerinc útját. A "kar" kettős szerkezetű: a felső szalagsugaras, az alsó boltozatos holdívű. A dob-mezőn az emberalak jobbja felől, a Hold "birtokán" csillagképek, lefele sugárzó fenyő, s állatalakok idézik a Hold erejét; balja felől, a Nap "országában" csillagképek, a sámán lova: Nap-dob karika, s az emberkettős képviseli a Nap erejét.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 240. oldalán írja hídlábakról:

Milyen misztikus és mégis természeti tulajdonságot rejt a "Miből lesz a híd lába?" kérdés? Ma már a néprajzosok közül is csak kevesek előtt ismert a válasz értelme: "Bürökből és bodzából, Cigányaszszony kontyából." A bodzafa ága hártyás belsejéből készítették régen a falusi gyerekek a bodzafapuskát. A bodzafaág belsejének hártyás részét kitolva készült el maga a puskacső. Ebből származik a hídláb "eltörése" (a test hídtörzse két oszloplábon áll), és a benne esett hiba rendbe hozásának az ötlete bürökből, bodzából, sóska káposztából (káposzta torzsából). A két láb, a két szimbolikus oszlopköze ismert más kultúrákból is. Az első jeruzsálemi templom bejárata előtt is már vasoszlopokként ott álltak, (semmiféle terhet nem tartottak) de ismertek kőből rakottan a kínai temetők bejárata előtt is. (A közöttük kijövő és bemenő ember képzete azonos az újjászületés és meghalás képzetével.)

Még könyvének 47. oldalán is szó esik a láb = oszlopokról. A két oszlop mint a nagy anyaistennő tér-idő szimbóluma számos más helyen is megfigyelhető. Többek között az első jeruzsálemi templom, amelyet Salamon építtetett (Kr. e. 950 körül). A jobb oldali oszlopot Jachinnak, a bal oldalit Bo'as-nak nevezték, de már senki sem tudja miért.
Bizonyos Ehrlich is jól gondolja:

A szerző vizsgálódása szerint a két oszlop a női test két lába, ami között az új élet megjelenik. A mellékelt kínai temető bejárata szintén két oszlopot mutat, melyek nálunk a temető bejárat két oszlopában ugyanúgy megjelennek. A kapu fölött ott a kiírás is: "Feltámadunk!" a vallásunk szerint az "újjászületés" hite.

A két oszlop mint mérőrúd megjelenik az idő címnél szereplő Heh ábrázoláson is.
Szólni kell még itt a kapu fogalmáról és a gate szóról is, mely igen fontos, hogy Göd-vázú. Kapuról szó esett szexualitás jelképekben, használati tárgyakban, gyermekjátékokban címnél is.

A nőiségi-princípium kehely (= hüvely) alakot formázó U és V betűk mellett az Y is ilyen. Az Y elágazásról trivial és Hekate címnél is volt szó. A mellékelt kis kép yoni-val emlékeztetett erre az összefüggésre.

Magyar Adorján Csodaszarvasában...

...ismét szeméremrészek kapcsán igen érdekeset ír (fa címnél is szerepelt):

A hármas elágazású fáknál a középső ág, mivel az ott kevesebb napfényt kapott, többnyire elcsenevészedett, majd el is száradott, úgy hogy idővel csak kis csonkja maradott meg. Az ilyen fák törzséből azt megfordítva, készítették az ősök hímistenségeik bálványait, az ágcsonkot penisként fogva föl, míg a kétágú villás elágazásúakból nőistenségeik bálványai készültek. Az ilyen fák elágazásában pedig a női szeméremrészhez valóban meglepően hasonlító képződményt látunk.

Ősműveltségében bővebben ír erről:

Magát az egész hársfát ősvallási fölfogásunk szerint nőnemű fának tekinthetjük, azért mert fája lágy és mert sohasem ilyen háromágú elágazású mint például az igen kemény fájú kőris, hanem mindig kettős, azaz egyszerű villás elágazású; azt pedig már láttuk hogy a páratlan számok hímneműekként voltak fölfoghatók, a párosak pedig nőneműekként. Ezenkívül a hársfa minden villája elágazásában, a fa növekedése által a kéreg egy a nő ágyékrészéhez csodálatosan hasonlító ránc képződik. Képződik ugyan ehhez némileg hasonló ránc más kettős ágazású fáknál is, például a jegenyénél, de a nő említett részéhez sohasem annyira hasonlóan mint a hársfánál. Az egyetlen dolog ami a hársfánál nem egyező, az hogy virágai ötszirmúak. A hársfáról azonban bővebben palóc őstörzsünk fakultuszával kapcsolatban kellend írnom. (Lássad 11. számú rajzon a c-t.)

Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink II. rész...

...című, Csudaszarvasról és Turulról szóló Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében írja a villás elágazásról (beazonosítva ezzel az ott születő Nap helyét):

Istenfia Élet jelképe, megjelenítője az Áldott Nap valóban az Életfa ágába "kapaszkodik", s így "látogatja" meg földünket, fényt, életet árasztva, önmagát sokszorozva életet teremt.
A pásztor földbeszúrt botja végén megjelenő új nap az anyag és erőny teremtő egyensúlyát tökéletesen kifejezve a Teremtő Istenre emlékeztet éppen úgy, mint a villás fa két ága, vagy a kiskapu keretében megjelenő áldott Fény is a születés szent ajándékát fejezi ki, legyen e születés emberfia születése, vagy csillagé, vagy világmindenségé. Itt emlékeztetni kell önmagunkat, hogy a világ templomainak szárnyas-oltárai [lásd altar] magyar eredetűek, s a kiskapu székely kapu – egyszerűbb keretek között a zöldág, villás ág, a Csodaszarvas agancsa övezte, vagy a Turul szárnyán lebegő Istenfia megjelenési helye jelképének késői unokái.

Komoróczy Géza Gilgames – Agyagtáblák üzenete című könyvében Tilmunnál ugyan említi a – vele tévesen(?) azonosított – földrajzi Bahreint, de amikor arról ír, hogy ez volt a sumér vallásos képzetek "Boldogok Szigete," ahol az aranykor-mítoszok is játszódtak, akkor önkéntelenül is a fentebb írott sorok jutnak eszünkbe. Ráadásul a Gilgames-eposzban szent nászról is szó van. Ráadásul a boldog Boldogasszony nevében is szerepel és görög (plusz óegyiptomi és héber) hagyományok szerint is a Makar = boldog a Boldogasszony magyar nevéből származik (azt pedig már láttuk Göd címnél is, hogy a Tejútanya-nevek szeméremrészükre utaló nevek is lehetnek). Ez a Boldogok Szigete tehát az a hely, ahol a lelkek születnek. Ezért jelent makor ősforrást a héberben (ezért lehet Hargita szerint Mária nagyapja neve is Makhor). Erről legutóbb magyar címnél, a Visnu-purána Maitréja-nál is volt szó.

Ogygia is úgy tűnik, ha nem általán a Tejútra, akkor annak eme sziget részére utal.
Akhilleusz címnél volt szó azon Robert Graves által említett szigetekről ('Silver Island' or 'White Island', or 'Revolving Island' – "Ezüst-sziget" vagy "Fehér-sziget", vagy "Forgó-sziget"), melyek erre a szigetre utalnak.

Ha már görög, a szümplegádok (asszociációs jelentése) hegyek, mégpedig olyanok, melyekről Világhegy és Meru címnél is volt szó. És hol található az égen? Ahogy Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 105. oldalán is írja, Skorpió-emberek vigyázzák a bejáratát (a szümplegádok kapuk, ahogy John M. Jenkins is írja). Azaz itt a Tejútközpontról van szó, mely lehet lyuk is, barlang is, de hegy (valójában kapu) is. Ezen témáról volt már szó Meru-nál négy folyó kapcsán is. (John Major Jenkins Galactic Alignment c. könyvének 169. oldalán a Meru csúcsát a Nyilas-béli Tejútközpontba teszi.)
Pedig én bugyi emlékeztem, hogy itt sziget címnél is tárgyaltuk korábban ezt a témát (lehet, hogy sziklával kevertem).

Antal István Tündéres, derengő...

...című Ősi Gyökér 2006/1. számában megjelent dolgozatából:

Valamelyik délkelet-ázsiai tündérmesében repülő tündérszigetről esik szó, mely a levegőben közlekedik, ködbe, felhőbe burkolózik, tulajdonképpen repülő hegy, tele barlangokkal, minden barlangjában egy-egy tündér lakik.

Lásd még a legutóbb Mithra címnél írottakat mindenképpen arról, hogy más nyelveken milyen elnevezései vannak ezen területnek illetve részeinek és hogy szótani összefüggések alapján, megalapozottan, kimondható, hogy ami egyszer az eget tartó ágasoknak volt elképzelve, az máskor áldozati fának, kínzóeszköznek. Már csak azt lenne jó tudni, Tejút címnél írottak alapján, hogy Fanyűvő milyen munkát végez az év során: azaz mikor áll és dől a fa.
Ne feledjük, a fenti ábra alapján is a Kis Év utolsó hónapjaiban járunk, ahol naphős haldoklik, majd újjászületik.

Czeglédi Katalin A földrajzi nevek és a magyar őstörténet az Iszter folyó kapcsán...

...című az Ősi Gyökér 2016/3. sz. megjelent cikkében érdekesen írja (azzal is, hogy a darut is említi):

A magyar eszterág (eszter + ág) a gólya vagy a daru neve onnan van, hogy a madár két vékony hosszú lába megfordított V-alakú elágazáshoz hasonló.

• Ehhez tegyük hozzá, hogy a szintén az ő adataként hozott orosz osztrov = sziget is ugyanerre az elágazásra utal és szinte azonos alakú vele.

Lásd még eszterág – ösztörű – görög hustera cím/alcímet, ahol elhangzott:
A Tejútelágazás ágai a közös kapocs, sőt, mivel ott a Tejútközpont, a Tejútanya méhe, a hysteria címnél taglalt görög hustera = méh is innen veszi eredetét.

Aranyos szegelet

Airyana Vaeja címnél már említésre került ez a mondai név. Ott a Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus című könyvében tárgyalt Yima-monda azon adata is előkerült, miszerint Airyanem vaejo-ban az emberek háromszáz évig élnek. Márpedig ez a 300 tündéri vonatkozású szám. Az Aranyos Szegelet pedig nyilván a fentebb taglalt Tejút-sziget.
Mivel Péterfai János Atlantiszról szóló írásában ezen nevet a Komjáthy István Mondák könyve című könyvében is előadott "Világ Rámájának Aranyos Szegelete" c. monda kapcsán úgy érinti, mint Atlantiszra vonatkozó nevet, könnyen lehet, hogy Atlantisz neve is a Tejút-szigetre utaló név.
Ennek tükrében At-Lan-Tisz végződése tűz, mely a vulva tüze. Az Az-Lány-Tüze vagy Atya-Lánya-Tüze (nem elfeledve, hogy állítólag ATA lehet nőiség is) olvasatok nyilván merészek, de nem elképzelhetetlen, hogy ilyen irányban kell keresgélni.

Péterfai János...

...értelmezése szerint Atlantiszról van szó, azaz földrajzi síkon gondolkodik:

A Világ Aranyos Szegellete messze Nyugaton volt. Ez a mítosz nagy pontossággal leírja a magyarok Nyugati őshazáját. Olyan országról beszél, amelyik a szárazföldtől, Európától nyugatra terült el, az óceánban, egy szigeten, avagy szárazföldön. A magyar mítoszokban megjelölt földrész a nyugati óceánban maga Atlantisz.
A "Világ Aranyos Szegellete" mítosz a magyarok egyik eredetmondája. Még a legrégebbi időkben, amikor még emberek sem éltek a Földön, Arany Atyácska, a Világegyetem Teremtője, és felesége, Ezüst Boldogasszony, nagy egyetértésben teremtették a tejútakat, csillagokat, bolygókat, holdakat. Egyszer aztán egy csodálatosan szép bolygót teremtettek, amelynek a Nyugati-óceán nevű területén nagy szigetet, vagy földrészt hoztak létre. Ennek a földrésznek a neve volt a Világ Aranyos Szegellete.

• Folytatást lásd bibliai teremtéstörténet címnél.

Lábjegyzetek