Szeplőtelen fogantatás

Magyarországon a legismertebb Álmos és Jézus fogantatásának története. De "időben" Jézus előtt Buddha és Zarathustra is így született^[1].

John G. Jackson Christianity before Christ...

...című könyvének 87. oldalán maga is írja:

A visszatérő elem mögött kozmológiai hátteret kell sejteni, különösen a Szűzanya, Orion övcsillagai, Hunor és Magor, valamint incest és vérfertőzés címszavaknál írottak alapján.
De Nut kapcsán is írja...

Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja...

...című könyvében:

Az ajtó, a kapu, a "megnyílnak az egek" metaforája – mely utóbbi, mint már jeleztem, arra a két naptári időszakra vonatkozik, amikor a Nap a Tejúton tartózkodván "feltárja annak kapuit", s ily módon nyit utat ég és föld között a lelkek számára, – a Születés jelképrendszerén belül azonos a megnyíló anyaöllel, s amennyiben a Napról, napistenről van szó, a Tejút hasadékával, mely – nem győzöm ismételgetni –, Szent Ivánkor látszik a legszebben, és amelyet karácsonykor hagy el a Nap. Ilyeténképpen Mária a Napot "felfaló" és "újraszülő" ősi tejút-faistennők örökébe lépett. Erről már szintén írtam másutt (1991: 99—111), itt csak egy, ideillő példát említek.
Jézus szűzi fogantatásának dogmája – feltevésem szerint – azon a mindennapi megfigyelésen alapszik, hogy a Nap keleten kél (naptámadat) és nyugaton nyugszik (napáldozat, napszentület). Ezért ábrázolják Nut tejút- és faanyát a szájánál, a testében meg az ágyékánál napkoronggal. Ezért esnek a mesehősnők "világmegváltó hős fiaikkal" a szájukon át teherbe (JANKOVICS 1987: 61—62). És ez lehet a magyarázata annak is, hogy az Angyali üdvözlet hagyományos ábrázolásain a Szentlélek galambja nem Mária ölére, hanem az általam látott képeken kivétel nélkül a fejére ereszkedik.

Alkalomadtán végig lehetne menni a Napot szűzen szülő istennőkön. Itt van például Neith, kinek Szűz volta kapcsán ...

Greg Rigby The God Secret...

...című könyvében írja (forrása nyomán):

"Neith was a primeval bisexual goddess who was said to have created the world and to be the virgin mother of the sun."
—
"Neith egy ősi kétnemű istennő volt, aki állítólag megteremtette a világot és a Nap szűz anyja volt."

Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink II. rész...

...című, Csudaszarvasról és Turulról szóló Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében egy másik értelmezésében (teljesen érthető végül is):

Az ősanyáinkat látogató Turul madár tehát nem a római mythologia otromba, emberek állattal párosuló Léda és hattyúszerű története, hanem őseink magas szellemiségű jelképe, mely tudja, hogy férfi és asszony egyesülésének soha nem lenne folytatása, ha Isten nem rejtené az élet fényét jövendő élet magocskáiba. Minden magyar édesanya tudta, hogy gyermeke nem az övé, nem az uráé, hanem a Teremtő Istené. Tőlünk már csak a jelképet vették át az alakuló késői műveltségek, s így született a Léda történet ma ismert alakja, az átvevő nép szellemi szintjének tükreként. Így áll rokontalan, s előzmény nélküli[?] magányosságban Jézus születésének története, melynek minden mozzanata – a napkeleti mágusoktól kezdve az angyali üdvözleten át, a galambig, mint Isten jelképéig, - mind a turul mondakörbe tartozik.

Az alábbiakban elsősorban a napfiúk szeplőtelen fogantatásáról lesz szó^[2], de Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 378-379. oldalán maga Mária szeplőtelen fogantatásáról ill. születéséről is szó esik. Véleményem szerint ez egy utólagos okoskodó betoldás (lásd erről Anna és Kisasszony címnél álló gondolatmenetem is), illetve maga az időpontja (december 8.: fogantatása, szeptember 8.: születése is oda látszik kifutni, hogy a Szűz havában szülessen).

Még Álmossal kapcsolatosan felmerült másutt is, hogy hogyan lehet prototípus más népek mondáiban, ha később élt: Bíró Lajos is elmondja előadásában, hogy az Álmos és Árpád nevek inkább olyanféle mitikus őstől örökül vett rangnevek, mint ahogy Egyiptomban (az Erpat-Árpád név kapcsán is taglalt) Ozirisz nevét felvették, hogy vele azonosuljanak.

VAN, VÁN, VÁNY, vain, want szavaknál írtuk, hogy bár Péterfai János Ványt a fény módosulataként tekinti, a latin vanus (lásd vain) és angol want ige éppenhogy a fény hiányát, várva várt befogadását fejezik ki.
Szeplőtelen azaz szűzen fogantatásról lásd még parthenogenesis.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének azonos című fejezetében írottakat is lásd ott és másutt.
Közben ott arról is szó volt, hogy félrefordítás történt (a héber almah = maiden, nem virgin):

A szeplőtelen fogantatás jelképállatai a méhek (Carla Ionescu Artemiszról szóló disszertációjában írja):

Bees were thought to represent virginity due in part to the queen bee's reproducing parthenogenetically. The queen bee produces males, or drones, spontaneously out of her own body without the need for fertilization by sperm. Despite the fact that ancient naturalists were no aware of the role of the queen bee, and the generation of the hive, there are many traditions that connect parthenogenesis in the ancient mind to bees. Pliny points out in his Natural History that no one had ever witnessed sexual intercourse among bees. This gave them a reputation of being chaste, or virgins, and led to a variety of ideas, or suggestions, of how bees reproduced. Pliny confirms that bees were observed hatching in their cells, but other writers, such as Virgil, speak of their spontaneous generation, their parthenogenetic birth, from flowers. Consequently, an inevitable connection between bees-prophetess-virgin was formed.
—
A méhekről úgy gondolták, hogy a szüzességet képviselik, részben azért, mert a méhkirálynő parthenogenetikusan szaporodik. A méhkirálynő saját testéből spontán módon hímeket, vagyis hímivarú egyedeket hoz létre, anélkül, hogy spermiummal történő megtermékenyítésre lenne szükség. Annak ellenére, hogy az ókori természettudósok nem voltak tisztában a méhkirálynő szerepével és a kaptár nemzésével, számos hagyomány van, amely az ókori tudatban a parthenogenezist a méhekhez kapcsolja. Plinius a Természettörténetében rámutat, hogy senki sem volt tanúja a méhek közötti nemi közösülésnek. Ez adta nekik a tisztaság, vagyis a szüzesség hírnevét, és ez vezetett a méhek szaporodásának különböző elképzeléseihez, illetve felvetéseihez. Plinius megerősíti, hogy a méheket megfigyelték, amint a sejtjeikben kikelnek, de más írók, például Vergilius, a virágokból való spontán nemzésükről, parthenogenetikus születésükről beszélnek. Ebből következően a méhek-proféta-szűz között elkerülhetetlen kapcsolat alakult ki.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 239-240. oldalán is írja:

A méhkirálynő az, amely valóban képes szűznemzéssel de csak fiú utódokat világra hozni. A szűznemzés emlősöknél azonban lehetetlen. A zsidó-keresztény hagyomány ezt az egyszerre költői és filozófiai hasonlatot tudatlan természetéből adódóan szó szerint alkalmazta, mint például a test szerint való teljesen értelmetlen feltámadást.

Előtte már MA megírta mindezt:

A görög-római mythologia Héra-Juno-jának azonban már van férje, az őserőnyt megszemélyesítő Zeusz-Jupiter, vagyis ő már nem szűzanya, de ami tehát mindenesetre későbbi fejlemény, mivel az abszolút nőelvűség szerint az ős-Anyagistennő életet azaz erőnyt – csakis szűzen szülhetett, mivel azelőtt még nem létezett erőny, azaz tehát hímség, amely megtermékenyíthette volna. E gondolat aztán annak alapja is, hogy a szűzenszülő isteni nőalak mindig fiat, azaz tehát hímséget szül először, amely eszmét támogatta az is, hogy például a "méhkirálynő", azaz a méhanya, meg nem termékenyítve, csak heréket (hím-méheket) képes létrehozni, nőneműeket ellenben csakis ha hímméh által megtermékenyíttetett.

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvének passzusa is szépen mutatja, hogy a zsidó bibliai történet alapja meseszerű:

A napisten atyja az ég ura, anyja az ég (Tejút) és a Föld istennője, de ha leszáll a Földre (megtestesül), földi szülei is lesznek; hérósztörténetekben rendszerint királyi pár.
Többnyire a mesehős is királyi sarj, de hogy igazi atyja égi lény, arra jelek utalnak. Első helyen: gyermektelen házaspár általában istentől kér és kap gyermeket. Ez nem egyszerűen jámborságukat mutatja, az isteni adomány valóságos csoda – éppúgy, mint a bibliai Sára vagy Mária esetében. Például gyermektelen asszony Istentől gyermeket kér. Húsvét napján (!) tizenkettőt szül egyszerre (Jankó meg az aranyhajú leány).
Gyermektelen házaspárnak koldus (Isten álruhában) ad egy szem borsót, hogy ültessék el. A borsó kihajt, s rajta kivirágzik egy kis gyermek (Mesetöredék Babszem Jankóról).
Gyermektelen asszony lefekvés előtti imájában kéri Istent, adjon neki gyermeket. Nyugtalanul alszik, álmában szellent egyet, s máris ott az első fia, Este. Hasonló módon ad életet második és harmadik fiának, Éjfélnek és Hajnalkának (Hajnalka). A hangnem tréfás, de a mondanivaló komoly: az élő lélek, ami Ádámot életre kelti, szintén szél, Isten lehelete. A 3 "szüllentés" oka a babszem (bablélek), amit egy változatban egy öregasszony tanácsára a gyermektelen asszony lenyelt. (A "babszél" hiedelmi jelentőségére nézve l. a Jelkép-kalendáriumban írtakat.)
Egy asszony 7 éve imádkozik fiúmagzatért. Álmában megjelenik egy ezüstszakállú, aranyhajú "ősz" ember, és megjósolja, hogy hamarosan fiút szül, akit addig kell szoptatnia, míg az erdőben a hetedik fát tövestül ki nem tépi (Erős Jancsi).

Ugyanebben a könyvében másutt:

Magzat nemcsak magból lehet, hanem kicsi kígyóból, aranyhalból is. A metaforát szó szerint értve sokan hittek abban, hogy vigyázatlan nőszemély kígyótól teherbe eshet. Holott a kígyó, mint a hal, fallikus jellege folytán lett a közösülés során anyaméhbe érkező új élet jelképe.
Szűz Máriát azért is ábrázolták kígyón tapodva, mert keresztény felfogás szerint mentes volt a szexuális természetűnek hitt eredeti bűntől, és mert Jézust szűzen fogadta méhébe.

A szeplőtelen – férfi princípium által érintetlen – fogantatást nemcsak a (növényi szimbolikában értelmezett) ivartalan szaporítás valamelyik módja fejezi ki, hanem az osztódással való szaporodás is. A Tejútanya méhének illetve vulvájának (Nap)szülő funkciójával kapcsolatba hozható oszt és üst szavakról legutóbb hostile címnél volt szó. Az osztódással való szaporodás szava lehet a separate.

Gyne, valamint három istennő, daughter, magyar és üsző címnél volt arról szó, hogy Magyar Ilona/Tündér Ilona Tejútanya tündér = szűz = anya (és banya) is, más nyelvek lányt, szüzet, nőt és anyát jelentő szavai alapján, azaz ezen szókincsbeli bizonyítékok is alátámasztják, hogy a Jézust szülő Mária története messze visszanyúl a pogány mito-poétikus korba. Sőt, ahogy kiderülni látszik, a Mária név sem más, mint a Tejútanya marha-állatalakjának nevének változata?!
Práczki István Szittya Biblia című könyvének 47. és 54. oldalán igen megdöbbentő dolgokat ír arról, hogy (mi van, ha) az első földi nők szűznemzéssel eleinte női egyedeket hoztak volna létre és csak később fiakat. Erről előtte már többen írtak.

Acharia S...

...mintha nem értené a Tejútistennők szűzen szülésének okát, így szerinte, illetve forrása, Szent Albert szerint, a szűz-motívum attól asztroteologikus, hogy december 25-én éjjel, a születéskor a Szűz csillagkép felkel a horizonton^[3]:

Persze nem Szent Albert volt az egyetlen, aki a Szűz csillagkép helyzetével foglalkozott.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 382. oldalán is szól a Szűz csillagképről a szeptember 8.-i Kisasszony (Mária) ünnep (születés) és december 8. (fogantatás) kapcsán (hisz az egyház a pogány keresztény csillagászati összefüggések mintájára kreálta meg Mária Annától való szűzen fogantatását, azaz ahogy JM Jelkép-kalendárium című könyvének 323. oldalán is olvassuk, nemcsak Jézus az, akit anyja szűzen szült). FK azt írja, hogy a két időpont szorosan kapcsolódik a Szűz csillagkép egykori felkeléséhez és decemberi deleléséhez.
Falvay könyvében a több helyen taglalt nőiség által képviselt örökkévalóság (a végtelen jelére is kitér a könyvének 251. oldalán) kerül megformálásra. Fantasztikus analógiás módon gondolkodott a magyar. Amit ír (az első fele másutt is megvolt):

A Nagy Istennő, Magna Mater, a [Szent Annával azonosuló] magyar Nagyboldogasszony december 8-án fogant és a következő év szeptember 8-án szülte meg leányát a Kisasszonyt [ki így Mária lenne]. Mind a két időszak az év sötét időszaka, amelyből az új élet kél föl.
Ennek felel meg az évkör Állatövében is a Szűz időszak, kezdet fogalmunkkal együtt. A magyar nyelv ennek megfelelően nevezte el Szűz Máriának Jézus anyját, ami sajátos, magyar nyelvi eredetű kifejezés [Santa Maria azaz Szent Mária szerepel más népeknél].

• De ez nem magyarázza meg elégségesen a szeplőtelen fogantatás fogalmát.

Gesztesi Albert csillagász több helyen idézett A világ négy sarka című cikkében képekkel mutatja be, hogy a Szűz csillagképnek milyen jelentősége van.

Huszárik László Denderai csillagképek, hónapok és mítoszok...

...című a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Acta Historica Hungarica Turiciensia XXXIII./10. sz. megjelent cikkének alábbi sorait viszont igen, mert a fentieket magyarázza:

[A Szűz] legfényesebb csillagát, a Spicát egyértelműen t nfr nefer] 'gyönyörű gyermek'-nek nevezték. Ezt és a környező csillagainak elnevezéseit későbbi időkben a megváltóval hozták kapcsolatba, bár itt még nyilván Hóruszra gondolhatunk. A héber Zavijaveh 'csodálatosan gyönyörű', az arab Al Mureddin 'aki el fog jönni', káld Vindemiatrix 'az ág', 'a fiú' nevek erre emlékeztetnek. Látható, hogy nem "aratás-betakarítás" értelműek a Szűzhöz kapcsolt elnevezések, mint azt a jegy általában elfogadott magyarázata megkívánná. Milyen értelemben használták ebben az esetben a gabona kalászát? Például itt is utalhat egy ősre, mely szaporodni fog, ő maga a gabona szára, magja szaporodni fog. Amint Gilgamest röviden csak Gisnek nevezték, s a gis szónak az értelme Mezopotámiában az 'ág'.

Az alábbiaknak nem sok értelme/jelentősége van:

A Nílus áradása, amihez Hórusz születését kötik augusztusban, a Szűz csillagzat végén jön el. Servius arról informál minket, hogy Hórusz a Szűz jegyében született.

A Szűz csillagkép címnél szereplő (Mária címnél is említett) alábbi infónak milyen hasznát vehetjük? Szűz Mária nevét is ezek szerint így kellene értelmezni? A Szíriusz heliakus kelésétől a Nap Szűzbe lépésének időtartama volt figyelemmel kísért? Hiszen (kb.) augusztus 22-vel a Szűz indul:

Persze lehet az egész (görög elnevezés részéről) véletlen (hiszen M-R vázú szavak (is) fényességre utalhatnak), mindenesetre a konkrét periódus ilyen kihangsúlyozása gyanús.

• Szíriusz cím bevezetőjében és Szűz hava címnél lábjegyzetben is szerepelt:
  Széthnek (a téli napfordulós együttállásával is fontos, Karácsony és Háromkirályok címnél is taglalt) Szíriusz tehát az egyik (elsődleges^[4]) fontos minősége, míg Nut-Ízisz(-Hathor) Tejútanya feje/koronája is Szíriusz. Ez csak úgy lehet, hogy a Tejútanya/Kanca/Szuka megtermékenyítése Széth kutyanemzése által anyja száján át történik (ettől marad Szűz az Anya; sőt, Sothis-Satet nevében is meglehet ez a név, erről Szűz hava címnél is volt szó): a Napot megszülő Tejútanya viszont a másik, alsó nyílásában, a Nyilasban, a "megszokott helyen" szül.

R. Lewis Freemantle The Thirteenth Stone című könyvében is a Szűz csillagképpel és a felette lévő Coma Berenice-vel foglalkozik (az ötletet E. W. Bullinger The Witness of the Stars c. könyvéből vette):

The sole object of the story of the miraculous Bethlehem birth is to tell us that it is to Virgo in the heavens that we should look for this most important group of stars.
—
A csodálatos betlehemi születés történetének egyetlen célja, hogy elmondja nekünk, hogy az égbolton a Szűzben kell keresnünk ezt a legfontosabb csillagcsoportot.

A 29. oldalon a 8. századi arab csillagász, Abu Mazar adatával folytatja (ennek előzményét lásd magyar vagy Jézus címnél):

He then draws attention to traditions, which include the Zend Avesta, where a new star is to appear in Virgo foretelling the birth of a mysterious child, who proves to be a fish born from a stone.
—
Ezután felhívja a figyelmet a hagyományokra, amelyek között szerepel a Zend Aveszta, ahol egy új csillag jelenik meg a Szűzben, amely egy titokzatos gyermek születését jósolja, aki egy kőből született halnak bizonyul.

Azaz továbbra is a Szűz csillagképben kerestek valami magyarázatot a régiek, de ki tudja mennyire helyesen. Szűz csillagképnél álló Falvay Károly féle infók és diagramok alapján tovább boncolgatjuk a témát (lásd Szűz mint kezdet alcímet).

Gyanítható, hogy egy későbbi képzetről és afféle tudálékoskodásról, belemagyarázásról van szó, mint amilyenről legutóbb crucifixion és három nap címnél is szó volt, miszerint Jézus és más azt megelőző kultúrák napistenei azért lettek volna keresztre feszítve, mert a (halálát haló) Nap ilyen időtájt a Crux, azaz Dél Keresztje csillagkép közelében tartózkodik. (Nos, valójában a keresztrefeszített Nap címnél írottak alapján tudjuk, hogy a Dél Keresztje csak egy utóbb felvett csillagkép, mert Jézust nem azért feszítették keresztre, mert ilyen csillagkép közelében tartózkodik a téli napfordulón a Nap. Széth furkájára is gondoljunk.) Az efféle késői keresztény képzettársítás olyan lehet, mint Szent Albert véleménye. Igaz, ő is alapozza véleményét korai (akár nem is keresztény [bár a kezdetben mindenki keresztény lehetett]) csillagászokra.

Grandpierre Atilla Karácsony eredete és jelentősége...

...című letöltésre elérhetővé tett cikkébe tágabb kontextusban érinti (ANA címnél is megvolt):

Az ókori Mezopotámiában, Örményországban, és Közép-Ázsiában Zoroaszter előtt a legfelsőbb lényt Ana, Anu, Anahit, Anahita [Ardvisura Anahita] néven tisztelték. Gimbutas 1991-es Az Anyaistennő civilizációja (The Civilization of the Goddess) című könyvében megerősíti (a 305. oldalon): a legfőbb Istennőt, Anya Istennőt, az Istenek Anyját az ősi kultúrák Ana, Annia, Anu, Ankou néven tisztelték, és nevük feltehetően az ősi kőkörök építőitől ered. Az ősi kőkörök építői pedig világszerte a szkíták, szakák voltak (Chauhan, 1999, The Scythian Origin of the Rajput Race (http://rajputana.com/scy_raj.html); lásd még a szerző tanulmány-sorozatát: Kik építették a kőköröket? Sorozat a Kapu c. folyóiratban, 2005).
Ana, Anu, Anahit, Anahita a Nagy Anyaistennő volt, a mi Boldogasszonyunk, Természet Anya megfelelője. Gimbutas az ősi Ana istennő eredetét legalább 6000 évre teszi (u. ott, 304).
Természet Anya "az elhalás és a megújulás istennője volt, a tél és a sötétség [és észak] istennője. Az ősi Európa néphagyományaiban tevékenysége a téli évszakban bontakozott ki, pontosabban december végén és január elején. Gyanítjuk, hogy a történelem előtti időkben a Természet megújulásához és Tél Istennő megbékítéséhez szükséges szertartások legnagyobb része ebben az időszakban zajlott le" – írja Gimboutas könyvében (1991, 305). Ez pedig "Ana"-t éppúgy Karácsony ünnepéhez kapcsolja, ahogy Khors-t [bár ő Napisten] az ószláv mitológia! Úgy tűnik, Koroszán, vagyis Koros-ana mindkét szavának jelentése karácsony ünnepével áll összefüggésben.

És micsoda véletlen, hogy ANA, Anu és Anuradha címnél is folyamatosan a Tejútközponttal kapcsolatos összefüggések kerültek elő a világ minden tájáról! Heart, hart, Csudaszarvas, dream, Magor, Makara Sankrati, Dhanu és még ki tudja mennyi címnél taglaltuk a témát.

Az ókori Közép-Ázsia sok országában az ősi anya-elvű társadalmat felváltotta a patriarchátus, így állt elő a helyzet, hogy az ősi Anyaistennőt, akinek neve An volt, hasonló nevű férfiisten (Anu), az ég istene váltotta fel a sumér-akkád panteonban (Afanaszjeva, 1988, 489). Az ősi anyaistennő azonban tovább élt Közép-Ázsiában is. Anahit hagyománya éppen a perzsák előtti korból (ld. Anahita Temple, http://archi-west.tripod.com/anahita.htm), a méd mágusoktól ered, akik viszont a szkíta szakák legnagyobb tudású törzsét alkották Indiában (Chauhan, 1999, idézett mű). Anahit termékenység-istennő volt, arany köpenyben, gyémánt koronában ábrázolták, köpenyén állatprémekkel. Zöld faágakkal és fehér üszőkkel tisztelték (a zöld faág ismét karácsonnyal jelenthet kapcsolatot!). Kocsiját négy fehér ló húzta, a Napistennel szoros kapcsolata volt. Másik neve: A Napisten Szeplőtelen Szűz Anyja (Noury, M. S., First Iranian Goddess of Productivity and Values, Persian Journal, Jul 21, 2005). Ha meggondoljuk, a Napisten anyja a Világegyetem [azon belül is a kisebb léptékben értelmezhető Tejútrendszer], és a Világegyetem tényleg szűznemzésben hozta létre a Napot. Ebben az összefüggésben tehát természettudományos módon tudjuk magyarázni a szeplőtelen fogantatást is. Boldogasszony másik neve hasonló: a Napba öltözött Asszony. Az Anyaistennő kultusza éppen a perzsák előtt volt általános, mégpedig visszanyúlva a beláthatatlan ősmúltba. Anahit az örmény mitológiában istenanya, a termékenység és a szerelem istennője (Arutyunyan, 1988, Mitológiai Enciklopédia, II. kötet, 287. oldal). [A hasonló nevű] Anuket az egyiptomi mitológiában is termékenység-istennő (Rubinstejn, 1988, Mitológiai Enciklopédia, II. kötet, 446. oldal). A termékenység-kultusz pedig az élet-szeretet megnyilvánulása, tehát visszanyúlik az emberré válás korszakáig.

Bognár Ferenc Az Életfa csillag-gyökerei...

...című az Ősi Gyökér 2008/3-4. sz. megjelent cikkében írottak kezdet és vég címnél is szerepeltek:

A női féltekés érzelmek önmagukba visszatérő öntermészete miatt, ezen oldalunk, a körkörösen ismétlődő folyamatok által megújuló Világmindenség képét látja teljesebb leírásnak. Az önmagából eredő megújulásáról tanítva, az öröklét jelképe az önmaga farkába harapó kígyó lett, és ezt fejezték ki még, a Szűzen-szülés, azaz önmagából eredés költői hasonlatával. A jelképi ábrázolásokkal nehezen boldoguló, racionális útra tért görögök és szellemi utódaik, a hivatalos apa nélkül szülő nő allegóriájában, a régi Nőistenek szajhaságát látták. Így kaptak egyes népek BASTARD, azaz FATTYÚ jelzőt. Ezért tartják a zsidók Szűz Máriát is szajhának.

Nagyné Fülöp Krisztina Istenanyáról című Ősi Gyökér 2004/4. sz. megjelent cikkében alapos munkát végzett mindenféle források bemutatásával arra nézve, hogy Szűz Mária szűzen fogant és szült, de sajnos számomra igazán használható adatát nem tudtam hová felvenni.

Természettudományos értelmezése a szeplőtelen fogantatásnak

Ezt elég egyszerű megmagyarázni. A Földről nézve a Nap amikor áthalad a Tejútközpont előtt, akkor megszületik. Ez a szűzen születés. Ha szűzen születik, akkor szűzen fogant is. Tényleges foganás viszont nem történik, kis és Nagy Éves időciklusban. Csak erőltetett úton lehet ezt kimatekozni a földi anyák gyermekkihordási idejével számolva, illetve csillagmitológiai szempontból a nemzés a Kutyában történik.

Szeplőtelen fogantatás pártus kontextusban – Mithra és Jézus

Vallástörténelmi körökben lerágott csont Jézus Mithrász-kultuszból való sarjadása. Badiny Jós Ferenc Jézus királyában vagy más könyvében is nyilván lesz/volt róla szó. Valójában csak annyit kell tudni, definíció szerint is Mit-Ra Fiatal Nap jelentésű. Jézus is az újjászületett fény illetve Nap.
Még ami itt érdekes, az az, amit...

Karcagi Oláh Imre Külföldi és magyar írók a magyar mitológiáról...

...című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében ír:

Eliad: Zalmoxis: al-Biruni írja, hogy Trónralépés előtt a pártosok királya egy sziklaüregbe vonult, és amikor alattvalói elébe járultak úgy tőnek tiszteletet néki, mint azon egyszülöttnek, aki szeplőtelen fogantatás révén született volt. (v.ö: India.) Következetesen az új király, újraszületvén, Mithrás lesz... (Widengren: Les religions de l'Iran. (Paris, 1968) S. Hartman: Gayomart, Étude sur le syncrétisme dans l'ancien Iran. (Upsala, 1953)

Szűznemzésre képes állatok

A méhekről és a növényekről volt szó fentebb. Ezen oldalon komodói varánusz (sárkánygyíknak is nevezik) önnemzéséről volt szó, nemrég pedig ezen oldalon kaliforniai kondorról jegyezték fel ezt a képességet (két hím fióka kelt ki egy-egy meg nem termékenyített tojásból).
Ezek után nem véletlen, hogy a tojás (a nőiség, a női istennő szimbóluma) az eredetmítoszok állandó kelléke és hogy a sárkány a Tejútanya egyik mitikus-állatalakja.

Greg Rigby The God Secret...

...című, fentebb említett könyvében forrását idézi keselyű (Mut állatjelképe) legendás önnemzés témájában:

Mut is another personification of the one Great God whose other forms include Hathor, Sekhet, Isis, Nut..... She is usually depicted wearing a vulture head-dress...... Legends told that the vulture had no male species. The female vulture impregnated herself by exposing herself to the winds (ie the gods). The vulture is therefore a symbol of the virgin birth.
—
Mut egy másik megszemélyesítője az egyetlen Nagy Istennek, akinek más formái Hathor, Sekhet, Isis, Nut..... Általában keselyűs fejdíszben ábrázolják....... A legendák szerint a keselyűnek nem volt hímnemű fajtája. A nőstény keselyű úgy termékenyítette meg magát, hogy kitette magát a szélnek (azaz az isteneknek). A keselyű ezért a szűzi születés szimbóluma.

Lábjegyzetek