Szaturnusz

Az alábbiakban sok mindenről lesz szó, de talán kezdjük azzal, ami love címnél szerepelt (Kijjún és Kaman/Kámán Szaturnusz-nevezetek alapján):
A Szaturnusz nem más, mint a Kutya sötét minősége.

Széth-Szaturnusz sha-állatjele is kutya. - Más értelmezésben Ozirisz-Orion sötét fele/ikre, de ahogy több helyen szerepelt, a Oriontól nem választható el a Kutya, valamint ami egyszer Ikrekhez, másutt Orionhoz (lásd Ég-Úr összetételű szókapcsolatok és idegen nyelvű változatai) kapcsolódik.

Szaturnuszra, mint lassan haladó, Öreg Napra is illik az ÖregIsten^[1] kifejezés, mely Odin nevének tulajdonképpeni értelme is.

Azóta Odin kapcsán másról is volt szó, így nem biztos, hogy az a helyes elemezendő alak.

Sarkcsillaggal való hasonlításról is lesz alant szó, márpedig ha az Öreg Isten egyúttal mozdulatlan és mindent mozgató (mint Ahura Mazda) is, akkor ez a szerep neki jár ki. Magyar Adorján is megjegyzi:

Az Örök, nagy Mindenség-Istent ülve, azaz trónuson ábrázolták, mivel az ülés nyugalmat, mozdulatlanságot is jelképez. Holott a Napistent, aki egyúttal a haladó idő istensége is volt, menő, haladó, járó, röpülő, esetleg lóháton avagy lovakkal vont szekéren rohanó istenségnek képzelték, ilyenként ábrázolták, sőt jelképezték is aranyszőrű, lóval, szárnyas lóval, avagy a magasban szálló, röpülő, keringő sassal is.

Nem elfelejtendő itt még az sem, hogy a mítoszalkotó képzelet a Nap – halott Nap helyét a Göncölbe, a Sarkcsillagra képzelte. (Isten címnél jobban kifejtve mindez.)

Badiny Jós Ferenc Jézus király...

...című könyvének 69. és 147. oldalán "Éjszakai Napnak" hívja forrásai alapján Szaturnuszt (utóbbi oldalon írja):

Az asztronómiai ékiratokon "Mul-Sag-Us" ékjelekkel van írva, amit a sémi nyelven "kakkabu kaimanu" néven ismernek és így ment át az összes sémita nyelvbe. A káld-sumír mitológiában igen hatalmas erőt tulajdonítottak a Földre jövő sugárzásának és "éjszakai nap" volt egyik neve, de amikor a Halak csillagképében volt, akkor "Mul-Ug-Ga" nevet kapott, melynek jelentése a "halál csillaga".

• Kámán címhez is betéve.

Viszont ha Péterfai János adata szerint Us = halál, akkor az első neve is ilyen jelentésű.

Szaturnuszról mint ellen-Napról ír Jankovics Marcell:

A mitológiai ellentétpárok szimmetrikusak, tagjaik közt van némi hasonlóság is, nemcsak ellentét. Így van ez a Nap (arany) és a Szaturnusz (ólom) esetében is. A Szaturnusz "ellen-Nap", "holt Nap", hisz istene ifjan napisten volt. (L. az osztjákok téli "ólom-pótnapját". Szibériában télen a Nap valóban csak annyit ér, mint aranyhoz képest az ólom.) Ezért próbáltak ólomból csinálni aranyat az alkimisták. Mindkettő nehéz fém és puha, de a hasonlatosság itt véget is ér: "Nehéz a szíve" (mint az ólom) és "aranyszíve van" egészen mást jelentenek. Az utóbbinak "keményszívű", "kőből van a szíve" az ellentéte.

Ellen-Nap vagy Másik Nap a Kutyacsillag Szíriusz is. Szíriusz és Szaturnusz égitestekben az a közös, hogy mindkettő kapcsolódik Széthhez.
Ezekről az ideákról legutóbb ellen címnél volt szó.
Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének 350. oldalán ír a Szaturnusz meg nem értett kettős (bajlós <> szerencsés) természetéről. Legutóbb SZAT (újra)bevezetőjében és KAT valamint kezdet és vég címnél volt szó arról, hogy SZAT-nak, SZET-hez hasonlóan fényes és sötét jelentése is van, mert a kozmikus időben ezek a fényes és sötét korszakok egymásban folytatódnak: lásd ouroboros jelképet.

Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének (első kötetének) 335. oldalán is arról van szó, hogy a Szaturnusz Nap-aspektusú. Nem véletlen, hogy a görög Kronosz neve is a Nap K-R vázú nevéből alakult.
Persze ez korántsem jelenti azt, hogy Kronosz nevének eredete nem lehetne ismét női név (crone éppen ilyen név is, de másutt, talán korona címnél is volt szó ilyen szavakról); persze Kronosz már a kimért ciklikus idő istene, míg a végtelen idő az, amely az istenanyához tartozó.
Amire itt végül is ki akarok lyukadni az az, hogy a halállal, sötétséggel kapcsolatba hozott Szaturnusz éppúgy lehetett nőiségi, mint a Hold. Lám, Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 326. oldalán elő is jön szakrális-lakodalmi kontextusban Szaturnusz asszonyként értelmezve, de mintha Németh Gergely Szent Koronáról szóló előadásában is úgy emlékeznék, mintha Szaturnusz nőiségként jött volna elő.

Folytatásként Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvének passzusa jöjjön:

A még szabad szemmel látható legkülső bolygó a lassú járású, sárga fényű Szaturnusz. Babilonban Ninib (Ningirszu, Ninurta), Hellaszban Kronosz néven tisztelték, Rómában a bolygónak nevet adó Saturnus isten védnöksége alá tartozott. Ninib és Kronosz is napisten lehetett eredetileg.

Másutt írja is: Kronosz, aki Hellász lakóinak egyik első napistene volt.

Jankovics a Napból Jupiterré és Szatunusszá vált istenek kapcsán generációs istenszerepváltásról szól:

A Nap istenéből, ahogy öregszik, előbb Jupiter, majd a Szaturnusz bolygó istene, végül a "külső" ég istene (gör. Uránosz) lesz. A mítoszok tanúsága szerint a generációs funkcióváltás emelkedést is jelent a mennyei hierarchiában, és együttjár a transzcendencia felé mutató fokozatos "átszellemüléssel", amiben kulcsszerepet játszanak a halállal és a lélekhittel kapcsolatos képzetek.

• Ezen passzus és még több Uránosz címnél is szerepelt, de fontosabb, hogy azóta Napunk bináris rendszerben címhez is bekerült egy hosszasabb gondolatmenet arról, hogyan hozhatók kapcsolatba mindezek a két Nap képzetével.

Itt tenném hozzá, hogy a szanszkrit Sani is azért lehet a Szaturnusz elnevezése, mert eredetileg Nap (SZAN, SZON, Sun) volt, de öreg Nappá vált; melyet kifejezni látszik a latin eredetű senile és főleg senior szó is (persze SZEN = szent is kiadhatja őket).
Lásd még...

Velikovsky In the Beginning...

...című könyvéből vett passzusát (ő nem értette miért övezte ilyen tisztelet a bolygót, én meg azt nem miért gondolja "inconspicuous"-nek):

The Greek divinities respectively connected with the five planets are Kronos, Zeus, Arês, Aphrodîtê, and Hermês, the reason being that they were considered. the analogues of Ninip, Marduk, Nirgal, Istar, and Nabû, who were similarly connected with the planets in the Babylonian scheme. The Romans, in turn, acting on the same principle with respect to the Greeks, made Saturnus, Jupiter, Mars, Venus, and Mercurius their planetary gods, whence our modern names for the planets. This very familiar example illustrates the almost slavish dependence in early times of Greek upon Babylonian astronomy. To the mythologist the equations thus established are very interesting. Thus, Ninip was a Sun-god, 'the meridian sun' (W. A. I. II. lvii. 51), a circumstance which illustrates the undoubtedly solar element in the concept of Kronos (Vide R. B. Jr., Sem. Part III. Sec. xiii.).
Saturn is not a conspicuous planet in the sky. Were it not for its sluggish movement, an unaided eye would hardly distinguish it from the surrounding stars. In many ancient sources Saturn is called "sun." The usual name for Saturn in Chaldean astronomy was Alap-Shamas, meaning "Star of the Sun." Diodorus of Sicily reported that the Chaldeans called Cronos (Saturn) by the name Helios, or the sun, and he explained that this was because Saturn was the most conspicuous of the planets; Hyginus also wrote that Saturn was called "Sol." In the Babylonian astrological texts the word Shamash (Sun) was used to designate Saturn: "We learn from the notes written by the astrologers that by the word 'sun' we must understand the 'star of the sun,' i.e., Saturn." Ninib was the Babylonian name for Saturn: "Ninib in various places is said to shine like the sun." He was known as UT-GAL-LU, the "great sun of storms." The Greeks used to call Saturn Phaenon, "the shining one."
—
A görög istenségek, akiket az öt bolygóval kapcsoltak össze, Kronosz, Zeusz, Arész, Aphrodité és Hermész voltak, mivel úgy tartották, hogy ők a babiloni rendszerben a bolygókkal hasonló módon összekapcsolt Ninip, Marduk, Nirgal, Istar és Nabû analógiái. A rómaiak pedig ugyanezen elv alapján a görögökkel kapcsolatban Szaturnuszt, Jupitert, Marsot, Vénuszt és Merkúrt tették meg bolygóistenekké, innen erednek a bolygók mai nevei. Ez a nagyon ismert példa jól szemlélteti, hogy a görög csillagászat kezdetben mennyire szolgai módon függött a babilonitól. A mitológus számára az így létrejött egyenletek nagyon érdekesek. Tehát Ninip egy napisten volt, "a déli nap" (W. A. I. II. lvii. 51), ami jól mutatja, hogy Kronosz fogalmában kétségtelenül jelen volt a napisten elem (lásd R. B. Jr., Sem. Part III. Sec. xiii.).

A Szaturnusz nem feltűnő bolygó az égen. Ha nem lenne olyan lassú a mozgása, szabad szemmel alig lehetne megkülönböztetni a körülötte lévő csillagoktól. Számos ókori forrásban a Szaturnuszt "napnak" nevezik. A Szaturnusz szokásos neve a káldeus csillagászatban az Alap-Shamas volt, ami azt jelenti, hogy "a Nap csillaga". Szicíliai Diodórosz arról számolt be, hogy a káldeusok Kronoszt (Szaturnuszt) Héliosznak, vagyis a napnak nevezték, és azt magyarázta, hogy ennek az az oka, hogy a Szaturnusz volt a legfeltűnőbb bolygó; Hyginus is azt írta, hogy a Szaturnuszt "Solnak" nevezték. A babiloni asztrológiai szövegekben a Shamash (Nap) szót a Szaturnusz jelölésére használták: "Az asztrológusok által írt jegyzetekből megtudjuk, hogy a "nap" szó alatt a "nap csillagát", azaz a Szaturnuszt kell értenünk." Ninib volt a Szaturnusz babiloni neve: "Ninibről több helyen is azt mondják, hogy úgy ragyog, mint a nap." UT-GAL-LU néven is ismerték, ami azt jelenti, hogy "a viharok nagy napja". A görögök Phaenonnak, "a ragyogónak" nevezték a Szaturnuszt.

Megint másutt (könyvének 187. oldalán, ahol az ún. pótnapokról is szól) ezt írja:

Teszkatlipoka ("Füstölgő Tükör") és maja megfelelője, az egylábú Hurakán (a megtestesült hurrikán) az éjszakai Napot jelképezi, az első, "kísérleti" Napot (Szaturnusz-Kronoszt) a naua törzsek mítoszaiban, aki éppen ezért tökéletlen, mint Ilmarinen pótnapja.

A Szaturnusz-analógiáknak itt nincs vége. Úgy tűnik, miután – ahogy mondja – a Szaturnusznak a Sarkcsillag a "csillaglelke," ezeket ugyanúgy meg lehet feleltetni, mint Széth (ki szintén göncöli, lásd Széth sakála) nevét Szat(urnusz) nevével (persze ő ezt nem mondja ki):

Az első azték napisten [Várkonyi Nándornál istennő?!], Teszkatlipoka neve azt jelenti "Füstölgő tükör". A név az obszidiánra, a tükörnek is használható természetes fekete üvegre és az éjszakai égre utal (obszidiánból pattintották az áldozati kőkést is, amit szintén ő személyesített meg). Az isten bőrszíne fekete volt, hiszen az éj urának tekintették, birodalmának a központja, az "ég köldöke" a circumpoláris csillagok északi övezetében található, az ég legsötétebb részén, ott, ahol nem jár a Nap, örök sötétség uralkodik. Az égnek ez a része valóban felfogható a délen ragyogó nap sötét tükörképének. Az isten csillagos alakját mintha a Sarkcsillaggal (a Szaturnusz csillaglelkével) és a Nagy Göncöllel azonosították volna.
[...]
A Sarkcsillag jogán a Szaturnusz lehet az "ős Nap" Teszkatlipoka égi teste, amennyiben a Sarkcsillag az idő kerekének égi tengelycsapszege, Saturnus-Khronosz pedig maga az Idő, vagy ahogy mondták, az idő kerekét forgató isten. A Göncölszekér jogán pedig a "fekete Nap^[2]", vagyis a Hold az isten planétája, 7 csillagos tükre.
A Holdat több minden összeköti a Göncölszekérrel. A leglényegesebb: a Holdat az élő Nap, a Göncölszekeret a halott napisten járművének tekintették. A Szaturnusz is sok szálon kapcsolódik a Holdhoz. Például: a Szaturnusznak annyi év a keringési ideje, ahány nap a Holdé; s a holdsarló volt Saturnusnak mint gabona-, halál- és időistenségnek a szerszáma, fegyvere.

A helyzet egyébiránt nem egyedülálló. Ahogy a Naphoz közel és gyorsan haladó bolygók is kaptak a Napminőségből és az elnevezések is így születtek (láttuk ezt már a Merkúr Nabu és Vénusz Quetzalcoatl esetében is, de a perzsa Merkúr Tír = nyíl elnevezés is arra utal, hogy a napisteni attribútumokkal lett felruházva), úgy a külső bolygók is napisteni vonatkozásúak. Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvében az áll, hogy Nergal eredetileg Napisten volt mielőtt Marssá lett. Azt pedig több helyen láttuk, hogy a Jupitert megszemélyesítő Zeusz és Marduk gyermekként Napisten volt.
Macrobius (5. sz.) Saturnales című munkájában azt állítja (helyesen), hogy minden ókori istennek köze volt a Naphoz, de Apolónnak és Dionüszosznak különösképpen.

Ninib a déli égtáj, a lustítóan forró déli óra és a heti pihenőnap ura volt Babilonban, valamint a téli napfordulóé, amikor a Nap legdélebben kél, és a legtovább pihen éjszaka.
Robert Graves The White Goddess című könyvében ezt már leírta a Szaturnusz és dél/tél kapcsolatáról:

Ninib, the Assyrian Saturn, was the god of the South, and therefore of the noon-day Sun, and also of mid-Winter when the Sun attains its most southerly point and halts for a day.
—
Ninib, az asszír Szaturnusz a Dél istene volt, ezért a déli Napé, és a tél közepéé is, amikor a Nap eléri legdélibb pontját, és egy napra megáll.

Zamistán, tél és gemination címnél tovább is megyünk: az indo-iráni Yama (Szaturnusz) adja ki nemcsak az ind, de a kelta és latin telet jelentő szavakat is!

Jankovics Marcell folytatja:

Később ő (Szaturnusz) lett a tavaszi vetés ura. Kronosz az aratás és a gabona ősi titánistene volt, akit a legforróbb nyárban, a nyári napfordulókor ünnepeltek. Rómában Saturnusnak, a földművelés istenének a téli holtszezonban, amibe a napforduló is beleesett, szenteltek egy hetes ünnepségsorozatot (Saturnalia). Egyiptomban is egylényegűnek tartották a Nappal, sólyomfejjel ábrázolták, és "Hórusz, az Ég bikája" volt a neve. Az ókori arab Palmürában a napisten neve Sol Malakbel volt ("Nap, Bél követe", "Nap, Bél király"), akit délben Héliosszal, este a sarlós Saturnusszal azonosítottak. (Lehetséges, hogy az egyiptomiak a sánta, öreg, esti napistenben, Atumban szintén az agg Szaturnuszt látták? A bot, mankó máig Szaturnusz attribútuma!)
Kronoszt más napisteni alakokkal is azonosították. Khronosszal, az "Idő"-vel, a tűzhozó Prométheusszal, Phaethónnal. Aratószerszámát, az újholdsarlót, amivel agráristenségként a gabonát sarlózta az újkőkorban, napistenként atyjával és a sötétség urával, Uránosszal szemben fegyverként forgatta, de az óbabiloni világképben már a Nappal szemben álló hatalmasság lett. Az újholdsarló a napisten keze ügyébe eső fegyver, hiszen az újhold együtt áll a Nappal. Ugyanakkor a Hold és a Szaturnusz között számszerű kapcsolat van; a holdciklus 29 és fél napig tart, a Szaturnusz 29 és fél év alatt vánszorog végig a pályáján^[3]. A bolygó kereken 30 éves ciklusa is szent időegység volt az ókorban. Az archaikus korok szent királyai legfeljebb ennyi ideig uralkodhattak. Mint az "idő ura", ő szabott határt uralmuknak.

A Hamlet Malma című könyvben is írják:

A kínai mitikus uralkodók, Huang-ti és Yü olyan összetéveszthetetlenül kovácsok, hogy Marcel Granet folyton történelemszociológiai következtetéseket vont le, egy időre megfeledkezve arról, hogy Huang-ti, a Sárga Császár Szaturnuszként azonosítható. És ahogy a perzsa sahok királyi jubileumi ünnepségüket harmincévi uralkodás után rendezték, ami a Szaturnusz keringési ideje, az egyiptomi fáraó is harminc év elteltével ünnepelte jubileumát, hűen Ptahhoz, az ünnep "kitalálójához", aki az egyiptomi Szaturnusz és egyúttal Deus Faber.

A Szaturnusz-ciklussal függhet össze, hogy egykor egy emberöltő hosszát is 30 évben állapították meg.

Giorgio de Santillana...

...Kronosz-Prométheuszról írja (a bevezető vancouveri Satlo'lq indián monda íj és a nyíl, valamint stag címnél is szerepelt):

"Once upon a time there was a man whose daughter had a magic bow^[4] and arrow, but she was lazy and did nothing but sleep. Her father grew angry and said, 'Instead of sleeping, take your bow and try to hit the navel^[5] of the ocean, so we can have fire.' Now, the navel of the ocean was a big whirling funnel and there were bits of wood floating in it^[6] for making a fire. For at that time there was no fire. The daughter took her bow, drew it and hit the target and the sticks flew on to the shore. The old man was pleased and lit a fine fire. But he wanted to keep it for himself, so he built a house with a door which fell shut from top to bottom, like a jaw^[7], and it killed everyone who tried to go through it.
But the news went round that the old man had fire, and the Stag decided to steal the fire for the people. He stuck bits of resinous wood in his hair, then he bound two canoes together and built a bridge of planks between them, and he sang and danced upon it as he paddled towards the old man's house. He sang, 'Ho, I am going to catch fire.' The old man's daughter said, 'Let him in, I like his song,' but the door of the house fell shut. Guided by his song, the Stag reached the door just as it was opening again and got inside without harm. There he leaned over the fire as if to dry himself, and the twigs in his hair caught fire. Thereupon he leaped out of the door, and this is how he brought fire to men^[8]."
This is the Prometheus story in Satlo'lq. But it is much more as well. The Stag is not merely our heroic Prometheus (as described by Aeschylus and Shelley, just to get the record straight); he is Kronos, Saturn, the greatest of the earthly gods, the Cosmic Demiurge, Deus Faber. In the Hindu tradition, Kronos is called Yama and has a stag's head. This animal's head is found right through the ancient world. Now, if you care to look – only no-one ever does – in the Orphic hymns, you will find that Number 13 in the old Hermann edition is a hymn to Kronos: "O thou, almighty devourer, ever-reborn Kronos, great Aion, venerable Prometheus" – in Greek, Semnè Prometheu. Now, I did not put these words into their mouths.
And Sophocles' Scholiast, quoting the lost sages, Polemon and Lysimachides, says that in the gardens of the Academy there was an altar dedicated to Prometheus, "first and most ancient holder of the sceptre", and to Hephaistos, "the second and younger". Now, those of us who are in the business know that Hephaistos appears as the second aspect of Saturn, or more specifically Demiurge, Deus Faber. But it is to the grim Kronos, the all-knowing, "the planner", that the Promethean prescience goes back.
—
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a lányának volt egy varázsíja^[4:1] és egy nyílvesszője, de ő lusta volt, és csak aludt. Az apja megharagudott, és így szólt: "Alvás helyett fogd az íjadat, és próbáld meg eltalálni az óceán köldökét^[5:1], hogy tűz legyen. Nos, az óceán köldöke egy nagy, örvénylő tölcsér volt, és fadarabok úsztak benne^[6:1], amikből tüzet lehetett gyújtani. Abban az időben ugyanis nem volt tűz. A lány fogta az íját, megrántotta, eltalálta a célt, és a rudak a partra repültek. Az öreg örült, és szép tüzet gyújtott. De meg akarta tartani magának, ezért épített egy házat, aminek az ajtaja fentről lefelé beesett, mint egy állkapocs^[7:1], és mindenkit megölt, aki megpróbált rajta átmenni.
De híre ment, hogy az öregnek tüze van, és a Szarvas elhatározta, hogy ellopja a tüzet az embereknek. Gyantás fadarabokat ragasztott a hajába, aztán összekötött két kenut, és deszkákból hidat épített közéjük, amin énekelt és táncolt, miközben az öreg háza felé evezett. Azt énekelte: "Hó, mindjárt lángra kapok". Az öregember lánya azt mondta: "Engedjétek be, tetszik a dala", de a ház ajtaja becsukódott. A Szarvas a dalától vezérelve éppen akkor érte el az ajtót, amikor az újra kinyílt, és sértetlenül bejutott. Ott a tűz fölé hajolt, mintha meg akarná szárítani magát, és a hajában lévő gallyak lángra kaptak. Erre kiugrott az ajtón, és így hozott tüzet az embereknek^[8:1]."
Ez a Prométheusz-történet satlo'lq-ul. De ennél sokkal több is. A Szarvas nem pusztán a mi hős Prométheuszunk (ahogyan Aiszkhülosz és Shelley leírja, csak hogy tisztázzuk a dolgokat); ő Kronosz, Szaturnusz, a legnagyobb földi isten, a kozmikus Demiurgosz, a Deus Faber. A hindu hagyományban Kronoszt Yama-nak hívják, és szarvasfejű. Ez az állatfej az egész ókori világban megtalálható. Nos, ha valaki megnézi – csakhogy ezt soha senki nem teszi meg – az orfikus himnuszokban, akkor azt találja, hogy a régi Hermann-kiadás 13. száma egy Kronoszhoz szóló himnusz: "Ó te, mindenható falánk, örökké újjászülető Kronosz, nagy Aion, tiszteletreméltó Prométheusz" – görögül: Semnè Prométheu. Nos, ezeket a szavakat nem én adtam a szájukba.
És Szophoklész Scholiasztja, az elveszett bölcseket, Polemónt és Lüszimakhidészt idézve, azt mondja, hogy az Akadémia kertjében volt egy oltár, amelyet Prométheusznak, "a jogar első és legősibb birtokosának", és Héphaisztosznak, "a második és fiatalabbnak" szenteltek. Nos, akik közülünk jártasak a szakmában, tudjuk, hogy Héphaisztosz a Szaturnusz második aspektusaként, pontosabban Demiurgoszként, Deus Faberként jelenik meg. De a zord Kronoszra, a mindentudóra, "a tervezőre" megy vissza a prométheuszi előrelátás.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének adatsora jöjjön folytatásként:

Saturnus, akinek ünnepe Bak havának első napján ért véget, a latiumi paraszt ősrégi istensége^[9] volt, Jupiterrel és Janusszal egyenrangú isten. Nevét a tudomány a satur, "jóllakott, telt, dús, gazdag", és a sator; "vető, ültető" szavakból vezeti le, de a hozzá fűződő asztrologikus hiedelmek kialakulásában közrejátszhattak azok az alaki vagy jelentésbeli hasonlóságok, melyek a régi "bölcseket" önkényes etimologizálásra ragadtatták: például a héber vagy perzsa eredetű sátán, "ellenség"; a görög szatirosz, "szatír"; szattó, "megterhel, teletöm, keményre tapos"; sztaurósz, "kereszt"; sztatherosz, "szilárd, mozdulatlan"; s az ugyancsak indoeurópai eredetű perzsa szotun az angol stone, német Stein, "kő" szavakkal.

• Micsoda kavalkád!

Saturnus eredetileg munkás isten volt, szőlősgazda, aki megtrágyázza a földeket. Úgy néztek rá, mint aki a mitikus aranykorban Itália királya volt, miután Jupiter elűzte az égből, s ezen a földön rejtőzött el, a latiumi Róma Capitoliuma alatt (latin lateo, latito = "rejtőzködik"). Uralkodása bőséget hozott a földre [csak már nem értették miért és hogyan]. Saturnus planétaistenként is megőrizte egyszerű földműves vonásait (a Bak – s ez Hesztiához (lásd adatokat róla még Vesta) is illik – "földies" elemű jegy). Még a reneszánsz idején is gyakran ábrázolták öreg parasztként, sarlóval (szőlőmetsző késsel), kaszával, ritkábban más mezőgazdasági szerszámmal a kezében. Sarlója a "száműzött" Holdat, az újhold sarlóját jelképezte.
Rossz hírét elsősorban görög megfelelőjének, Kronosz varjúistennek, illetve akivel Kronoszt már a görögök is összekeverték [?], Khronosznak, az "Idő atyának" köszönheti. Kronosz Uranosz és Gaia, az Ég és a Föld fia volt. Úgy szerezte meg a világhatalmat, hogy az anyjától kapott sarlóval férfiatlanította apját. Trónraléptével a Tér (Uranosz) uralmát az Időé (Khronosz) követte. Gaia ifjonti mását, Rheiát [láwd Rhea] vette feleségül, s ővele nemzette a görög mitológia két nagy háromságát: Hesztiát, Démétért, Hérát, valamint Hádészt, Poszeidónt és Zeuszt. Miután ő is féltette hatalmát gyermekeitől, sorban boszorkány-módra] felfalta őket – ez is idő-jelkép, lásd "az idő vasfoga" –, kivéve Zeuszt, aki helyett anyja egy követ nyeletett el vele. Zeusz végül is legyőzte apját, kiszabadította bendőjéből testvéreit, majd a bukott királyt megbilincselve a föld és tenger alá taszította. Más megfogalmazásban a föld legszélére, a Boldogok szigetére száműzte, ahol félálomban szendereg az "idők végezetéig". A Boldogok szigete, mely azonos a heszperiszek, tulajdonképpen Héra almáskertjével, mint azt a maga helyén már megírtam, Szaturnusz csillagzatának, a Baknak a szomszédságában található, a tejútágak – almafaágak – által körülölelt sötét sziget ez.
Kronosszal, illetve Khronosszal sok, napistennel szemben álló mitológiai alak társítható. A régi görögök tudták, hogy az idő mérhetőségét az égi mozgásoknak és a földtengely helyzetének köszönheti az ember.

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvéből:

A mesebeli kerékpárbaj az ekliptika és valamelyik másik égi "kerék" ütközését szimbolizálja. A nappályával "ütközik" a holdpálya, s az ütközőpontokat (a holdcsomópontokat), a nap- és holdfogyatkozások helyeit hagyományosan Sárkányfejnek és Sárkányfaroknak nevezik. De "megütközik" a nappályával az Egyenlítő köre is, a sárkány kereke ez utóbbit is jelképezheti. A sárkányos Szaturnusz (Kronosz) úgy "csinál időt" (görögül khronoszt), hogy a földtengelyt forgatja. A földtengely egyúttal az égi Egyenlítő tengelye is. Az Egyenlítő kereke szöget zár be, vagyis "ütközik" az ekliptikával, s épp ez teszi lehetővé az idő mérését. Ez az évszakok váltakozásának csillagászati oka. Egy hagyomány szerint réges-régen a két kerék nem ütközött, hanem egymással párhuzamosan forgott. Örök tavasz honolt a Földön; ez volt Szaturnusz aranykora, amikor még ő volt a Nap. (Valóban, ha az ekliptika nem zárna be szöget az egyenlítővel, a Föld minden pontján olyan viszonyok uralkodnának egész évben, mint a tavaszi napéjegyenlőség idején.)
...
A mondottakat igazolja, hogy Rómában párban tisztelték Janust az év téli kapujának istenét (lat. ianua, "ajtó") Cardával, a nyári kapu sarkának istennőjével (cardo, "sarokvas"). Ennek nyomán került a két János szent ünnepe is a téli és a nyári kapuba (János evangélista dec. 27.; Keresztelő János jún. 24.).
Mindebből adódik a következtetés; ha a mesehős naphérósz az ég (év) ajtaja, kapuja vagy ajtajainak sarka is lehet, de legalábbis "zsanérujjai" vannak, az azt jelenti, hogy nemcsak közlekedik rajtuk, hanem ő az, aki az ajtót, végső soron az időt és a teret forgatja. Egy naiv geocentrikus világképben ez így is van, amennyiben az időmérés legfőbb letéteményese végső soron mégiscsak a Nap, és a régiek föl sem tételezték, hogy a mindenség magától forog körülöttük. Azt hitték, hogy a világ malmát [Hamlet malma], aminek a tengelye a Föld közepén megy keresztül, az ekliptika peremén keringő planétaisten forgatja, mint egy kézimalmot. A kézimalmot a peremén lévő fogantyúval hajtották. Fentebb ugyan Khronosz-Kronoszt, azaz Szaturnuszt neveztem az idő forgatójának, de azt is jeleztem már, hogy a mitológiai hagyomány a Szaturnusz bolygóban egy nagyapakorú, egykori napisten megtestesülését látja. A mítoszok ifjú Napja megöregedvén előbb Jupiter atyává, majd Szaturnusz nagyapává lesz.

Khronosz ezért kapcsolatban áll – esetleg azonos – Atlasz titánnal, a világtengely hordozójával, és a másik titánnal, a Nap tüzet ellopó Prométheuszszal – Kronosz is titán volt –, akinek tűzcsiholó fúrója kozmikus méretekben a világegyetem forgástengelyét jelképezi. E napistenekkel (előbb Zeusszal, majd Héraklésszel) szemben-párban álló titán a naptárban a hanyatló Nap félesztendejének ura volt – Kronoszt Athénben a nyári napfordulatkor ünnepelték –, aki e szemlélet jegyében a Naptól legtávolabb eső, még szabad szemmel látható planétával azonosult. A külső sötétség hideg sápadt fényű, lassan vánszorgó bolygóját, a Szaturnuszt ezért komor, sánta, mankón bicegő, rejtőzködő öregemberként jelenítették meg. Halottsápadtan, csontsoványan, fekete remetecsuhába vagy parasztgúnyába öltözve, kezében sarlóval vagy kaszával, amely immár nem csupán mezőgazdasági szerszám, hanem a könyörtelen idő, az arató halál pusztító eszköze. Szent madara a fekete halálmadár, a varjú volt, fogatát sárkánygyík húzta. Az Idő uraként a saját farkába harapó (szarvas) kígyóval, a körkörös idő (az év) jelképével ábrázolták. Jele sarlós kereszt. Az újhold sarlója illő hatalmi jelvény az éjszaka királya, a megtestesült idő kezében, de a sarló a kereszt alsó szárához ízesül, ami Szaturnusz bukását, Jupiterrel szembeni alárendelt helyzetét jelzi. Színe a fekete, fémé az ólom – az ólommérgezés tüneteit régen szaturnizmusnak nevezték –, és ő a gazdája a nyers kőzeteknek. Mezopotámiában, ahol Ninurta, Ninib volt a neve, az istenek ellene vívott háborújában a kövek voltak szövetségesei. Szaturnusznak tulajdonították a csontozat, az ízületek és a fogak betegségeit. A mesebeli "szaturnuszok" ízekre szedik ellenfeleiket, üstben főzik őket, míg csontjaikról lefoszlik a hús – vesd össze az ilyen típusú, "csontszámláló" sámánavatási hiedelmekkel –, a pokolban lelkeket főző ördög képe ezzel kapcsolatos. Geometriai alakzata a Nap körével (ég) szemben a négyszög (föld). A hét napjai közül a szombatot őrizte már Mezopotámiában is (latin dies Saturni, angol Saturday).
A szombat egykor a Közel-Keleten a "kötelező" heti pihenőnap volt, hívő zsidók körében ma is az. Ezért a Szaturnuszt a zsidók "csillagának" tartották, de nem csak ezért. (Már Ámosz próféta is ostorozta az Istentől elrugaszkodott zsidókat, amiért a Szaturnuszt – Kijjúnt – imádják. Ám 5,21-26.) Babilonban azért tiltottak éppen szombaton minden tevékenységet, mert a Szaturnusz védnöksége alatt állt, és szerencsétlen napnak tartották. Ninib, a mezopotámiai (asszír) Szaturnusz [a suméroknál Ninurta] eredetileg a déli égtáj istene volt, a déli pihenőé és a téli napfordulóé, amikor a Nap a legdélibb ponton kél, és legtovább "pihen" éjszaka. Mindez összefügg azzal, hogy az év legsötétebb hónapjait, a Bak és a Vízöntő havát rendelték uralma alá. Ezért nevezték a "Küszöb őrének", hiszen az év legfontosabb kapujában állt.
Asztrológiai és alkímiai hiedelmekben a Szaturnusz (ólom) a Nap (arany) és a Hold (ezüst) ellentétpárja. Éves asztrológiai karriervonaluk is éppen ellentétes egymással. A Szaturnusz a Bakban és a Vízöntőben "uralkodik", az előbbiben a Hold, az utóbbiban a Nap van "száműzetésben"; a Szaturnusz a Rák és az Oroszlán jegyekben jut erre a sorsra, ahol viszont a Hold és a Nap "uralkodik". A Mérlegben van "ereje teljében", ez a hónap a Napra hoz "romlást", és a Kosban "romlik le", ahol a Nap "visszanyeri erejét". Ezért találkozunk Kronosszal és szaturnuszi szimbolikával az évkör "négyszögének" mind a 4 pontján; mondhatnék, ő a naptári kör, a nappálya "négyszögesítője". Úgy tűnik, közvetve a nap- és holdfogyatkozásokért is sokáig őt tettek felelőssé: a holdcsomópontok régi neve "Sárkányfej" és "Sárkányfarok" Rahu Kétu] volt, s ezek jeleit a hindu brahminok jóstábláikon a Szaturnusz jele elé és után írták.
Szoláris meséinkben a napot megszemélyesítő hőssel és "holdas" segítőjével mindig szaturnikus ellenfél áll szemben: rendszerint idős férfirokon (a planétaistenek minden csillagvallásban egy "család" tagjai), ördög, halál, kutyafejű, feketevitéz, emberevő óriás, ólomtestű szörny, sárkány. Lakhelye Kronosz-Phaethón-Saturnus bukása utáni kényszerlakhelyét és a bolygó valóságos közegét idézi föl: fekete város a fekete tenger partján, fekete sziget, föld mélye, alvilág. Az "aranyos" hős ellen úgy harcol, hogy elaltatja, ólommal mérgezi, fölfalással fenyegeti, kővé változtatja, ízekre szedi, vagyis Kronosz eszközeivel él.

Még mindig Jankovics Marcell írja:

Hasonló volt a helyzet az ókori Egyiptomban, és a kutatók a római Saturnalia rendhagyó szokásai mögött is ilyen, szökőnapokra vonatkozó hiedelmi megfontolásokat látnak, s úgy hiszik, ez magyarázza a középkori "Bolondok ünnepe" szokásvilágát is. Szerepe lehetett ebben a Szaturnusz Babilonból már ismert, és a zsidó naptári-vallási gyakorlatban fennmaradt baljós megítélésének. Nevezetesen, hogy a Szaturnusz égisze alatt (szombaton) nem érdemes, sőt tilos bármibe belefogni, mivel úgy is balsikerű lesz a kimenetele. Ezt a hiedelmet a rómaiak a Saturnalia időtartamára is kiterjeszthették, sőt, a planéta uralma alá eső két teljes csillagászati hónapnak, a Bak és a Vízöntő havának az idejére. Mondhatnék fordítva is: azért adták épp e két terméketlen, haszontalan hónapot Szaturnusznak, mert így okozhatta a legkevesebb kárt, s ezért nem csináltak jóformán egyebet ebben az időszakban, mint pihentek és ünnepeltek. Nem kölcsönzésről van szó. A Szaturnusz (Kronosz) a görög mitológiában is a káoszt képviseli, mint a megszemélyesített Káosz planétában megtestesülő unokája. Az is érthető, hogy a felfordulás napjait épp a napfordulat idejére tették, s hogy úgy gondolták: e haszontalan napokon, amikor a Nap is pihen (keletpontja alig mozog), és amelyen a Pihenés és a Rendetlenség égi ura parancsolt, csak pihenni vagy bolondságot érdemes művelni. S ez így van rendjén az emberi természetet illetően is. A rendetlenség alkalmankénti hosszú pórázra engedése a rendszeretetet erősíti bennünk.

A kozmikus körforgásra utal a mezopotámiai Szaturnusz, Ninib [sumér Ninurta] és a görög Aszklépiosz jelvénye, a bot a rácsavarodó kígyóval, vagy a heszperiszek aranyalmafájára tekeredő kígyó.

A Nap és Szaturnusz asztrológiai és fémjei (arany vs. ólom) szembenállásáról lásd Nap.

A bolygó illetve istenség nevét Berzsenyi Dániel is megpróbálta darabjaira szedni:

Szi-at-úr-an-us, azaz szép, nagy vagy tűz atya-úr-anya-ős.

A Szaturnusz bolygót is biztosan magyarok nevezték el, az -us végződés a latinban és görögben is a főnevekhez tapasztott névelő. A Szaturnuszhoz kapcsolt istenekről külön könyvet lehetne írni.

Szaturnusz (és a vele azonosított istenek és fogalmak, mint Kála^[10], Kronosz, Zurván, stb) mindenütt az idő ura, így azt kell hinni, hogy SZAT valójában kozmikus időt jelent. Innen eredhet (ha nem éppen a tide szóhoz kötendő) a német zeit = idő jelentés is, mely egyezik az arab sa'at = idő, óra szóval.
(Legutóbb earth címnél is láttunk germán és arab szótani kapcsolatot. A germán és arab között a közös kapocs az avar-hun nyelv lehet.)
Persze meglehet, hogy az arab és német időt jelentő szavak mégsem a Szaturnusz bolygóhoz és nevéhez kötendők. Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia c. könyvének 365. oldalán (több helyre betéve: hét, septem, seven) szereplő adata szerint (ott bővebben kifejtve) ugyanis a(z általa nem említett) német zeit (ezen szó legutóbb tide szó eredetéhez lett kötve) és arab sa'at szavakra erősen hasonlító vogul sát, seát a hét napból álló időegységet jelenti és ezt Varga Zsigmond és forrásai a sumér sabat = hét (week, woche) szóval veti össze.
A kérdés már csak az, hogy az arab és német nyelveken a hét méréséből (minthogy a Hold számíttatott az első égitestnek, mely után az ember az idő kérdésében tájékozódott és hét a maga időközével éppen egy holdfázisnak felel meg) származik az idő mérésének, és innen magának az idő fogalma. (Az angol week = hét szóval (és mással) is egyeznek a lengyel wiek, szlovák vek és cseh vék kort, időszakot, időtartamot jelentő szavak.)
A másik kérdés, hogy a vogul szót szabad-e a sumér szó fejleményének illetve rokonának tartani (fontos szóközépi b-hang kiesés a sumér sabat-hoz képest).
Még azt is jegyezzük meg, hogy Fáy Elek A magyarok őshona c. könyvének 233. oldalán álló adata szerint az arab aud = idő jelentésű szintén.

Nem ez az egyetlen etimon, ami nevének előtagját alkothatja, hanem a Széth és Sátán (valamint akár a Jehova címnél említett, asszír-babiloni hegyet jelentő sadu szóhoz hivatalosan kötött El Shaddai) nevek illetve közvetlenül a magyar setét, sötét szavaink (és a hozzá kapcsolható angol shadow = árnyék) "gyöke." A Szaturnusz a legkülső látható bolygóként, a Naptól távoli űrbeli sötétségben rója körét a Nap körül. Ezért az asztrológia tana szerint is két legvilágosabb és legmelegebb nyári hónapban, a Rákban és az Oroszlánban a sárkány planétája, a Szaturnusz "rangvesztés"-ben, "száműzetés"-ben van. [Lásd még ilyen, ehhez hasonló anyagot Nap címnél. Ott arról is van végül is szó, hogy a Szaturnusz a Nap "árnyék-énje".]

Ha Kronosz neve az öreg (fekete) Nap nevét viseli és a Nappal való szembenállás a lényeg, akkor a Satyr és Szaturnusz nevek Sötét Úr jelentésűek. Tulajdonképpen a Naphoz képest Szíriusz és a Szaturnusz opponálóak, de az északi Sarkcsillag is a Nap – halott Nap helye. Ilyenképpen hasonló neveken futhat mindhárom.
A fentiek szerint Pán azért hozatott kapcsolatba a Bakkal, mert Szaturnusz ott van erőben (de Vízöntőben is) és Szaturnusz a Nap opponálója, ahogy a Pán néven szintén futó Szíriusz (de a Sarkcsillag is a Nap – halott Nap helye).

Jankovics Marcell írja:

A régiek kultikus időszámításában fontos szerepet játszott a Szaturnusznak Nap körüli keringési ideje is, mely kereken 30 esztendőt tesz ki. A római Vesta-szüzek – kik a hagyomány szerint kezdetben ketten, később hatan voltak – szolgálatuk idejére, ami 6-10 éves koruktól kezdődően 30 esztendőig, egy Szaturnusz-évig tartott, szüzességet kellett fogadniok.

A Szaturnusz bolygó Jupiterrel való 20-évenkénti együttállásainak és a 60-évenkénti "Hatalmas Együttállásnak" nagy jelentőséget tulajdonítottak. Bővebben lásd bolygóegyüttállások és hatvan.

Az alábbiakban azt járjuk körül (és ezt a végkövetkeztetést utólag szúrom be ide), hogy a Föld tengelyének elferdülésével szükségessé vált az idő mérése. Eleinknek feltűnt, hogy a Jupiter és Szaturnusz bolygók (melyeket akkor nyilván még nem így neveztek) időszakonként egymáshoz közel állnak. A hatalmas együttállás 60 éveiből számolták vissza az időegységeket és így született meg a hatvanas számrendszer, melyet ugyan babiloni eredetűnek tartanak, de tisztán látszik, hogy a babiloniakat akár több százezer (több millió?) évvel megelőzte a J-SZ bolygók pályáinak vizsgálata, így nincs miről beszélni.

Ugyan a húszhoz és hatvanhoz nincs – első látásra – köze, Szaturnusz nevében a száz fogalmát is lehet keresni, különösen, hogy új adat szerint, SZAT nemcsak idő, halál, keletkezés, kezdet, feltámadás, de bolygó (égitest) és száz jelentésű is.
Szaturnusznak vagy Jupiterrel való együttállásainak köze ill. különleges szerepe van az egyes világkorok lezáródásához és az új beharangozásához (lásd hatvan). Arról pedig másutt is szóltunk, hogy a Szaturnusz a halál és feltámadás ideáihoz kötendő, míg Jupiter és csütörtök a táltoshoz, tölgyfájához és feldarabolásához.

A Hamlet Malmának 12. függeléke foglalkozik Szaturnusszal. Legutóbb kovács és kovács és a kutya címszavaknál szóltunk arról, hogy Szaturnuszt vették alapul kozmikus időmérőnek (a Föld tengelyferdülése valamint Aranykor és annak vége címszavaknál pedig arról, hogy a Szaturnusz "óta" létezik az idő fogalma maga). A kovács szerepét véleményem szerint (ha már a HM írói összemosták a sámán és Tárkány = fegyverkovács szerepével) a táltoson át a Jupiterhez is lehetne kötni, így a J-SZ hatalmas együttállásokra utalván.
Arról fentebb már szó volt, hogy mennyi de mennyi istennév kötődik Szaturnuszhoz. Az indiai Kála is, mellyel kapcsolatosan sokatmondóan elhangzik:

"Sok ezer Indrát és más istenséget győzött már le Kála a világkorszakok során."

A solstice azaz napforduló az a pont amikor a Nap egy pillanatra egy helyben áll, illetve meghal és újjászületik (halála jún. 21-én, újjászületése dec. 22-én történik ugye).
A négyes tagolás tehát éves szinten 4x3 hónap. A Nagy Évben pedig 4x6480 év. 6480 év hatvannal osztva adja ki a mágikus 108-at. Tehát a Jupiter és Szaturnusz hatvan évenkénti Hatalmas Együttállása 108-szor adja ki a Korszakváltásokat.

Mivel a hatodik napot is jelöli a hét napjaiban, Hat > Szat változással kell számolni. Nem tartom valószínűnek, ugyanakkor, amikor ezen műsorban 36:36-nál Kubínyi Tamás azt mondja, hogy Gersom Salom, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora szerint a hatágú csillag Szaturnusz-amulett, elbizonytalanodtam. Satur a Hat-Úr lenne?

A hat (illetve kat) előjön a circumcision szónál is taglalt latin caedere és cadere, vágni ill. hullani, meghalni jelentésű szavak gyökében is, és hét éves ciklus szócikknél is volt szó arról, hogy Szaturnusszal kezdődik az élet és fejeződik be, azaz így kötendő az újjászületéshez es feltámadáshoz is.
Az, hogy a zsidó kultúrkörben szombaton este^[11] ill. a keresztényeknél vasárnap kezdődik a hét, szintén a Szaturnusz bolygóra utal a szent hetes rendszerben: vele kezdődik és végződik az élet.
Az, hogy az angol sad szomorú, az arab-perzsa šád = megelégedett, boldog jelentésű, tökéletesen leírja a Szaturnusz bolygó jelentését: a kezdet és vég bolygója.

Valpy Latin etimológia szótárában bizonyos Jamieson a saxonokat szkítáknak jelöli meg és azt írja, hogy a Szaturnusz istent Seater néven imádták.
Felhoz Valpy egy fríg sadorn = erős, potens szót és azt lehet kihámozni mondandójából, hogy egyfajta sarlós-Istenként tekintettek rá. Az alábbi sorok ezzel össze is vágnak:

Az Aranykor a latin hagyományban Saturnia regna (mi miatt is tartották a szaturnáliákat), Szaturnusz uralma; a görögöknél Kronosz. Indiában Jama a neve, az óperzsa Avesztában Yima xsaëta, mely névből az újperzsában Dzsamsíd lett; a latinban Saeturnus, majd Saturnus. Szaturnuszt vagy Kronoszt sok néven mint az Aranykor Urát ismerték, azét a korét, amikor az emberek nem ismerték a háborút és a véres áldozatokat, sem az osztályok egyenlőtlenségét – az Igazság és Mérték Ura, mint Enki a sumer idők óta, vagy a Sárga Császár és törvényhozó Kínában.

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvében tallóz az Ogham ábécéhez rendelt növénynevekből és a bodzánál írja:

A bodzafához fűződő bajlós képzet oka, hogy a tizenharmadik 28 napos holdhónap fája volt (Júdás volt Jézus és az apostolok között az áruló tizenharmadik).
Ez a [Nyilasnak megfeleltethető] hónap az év egyben legsötétebb, az óév "haldoklásának" időszaka. A fát naptári helye a római Saturnalia ünnephez, és annak "ördögi" istenéhez, Saturnushoz köti.

Valpy adatai alapján (merthogy nincs idő lefordítani és beírni) pedig az derül ki, hogy valóban, a SZET/SZAT etimonok állnak úgy seed, mint Szaturnusz neve mögött:

Anglo-Sax. sædere, Goth. sadur, signify a sower, from sæda, to sow, whence sæd, seed. Varro assigns a similar origin to the Latin name: Ab sătu est dictus Saturnus." Wachter: "Baxter refers Turnus and Saturnus to the Celt. teyrn, tyrannus, king, and the Celtic article sa. The latter is not so plain. This I know, that sa is the Gothic, and se the Anglo-Saxon article." Jamieson states in a note: "Our fathers, says Macrobius, called Saturn παρὰ τὴν σάθην, virile membrum. Goth, sater is synonymous with σάθη."

Ahogy season szónál is szó volt róla, a SZET-tel (és sejt-tel) szinte azonos szed, mint a betakarítás szava, könnyen felcserélhetett az utódnyelvekben (el sem tudjuk valójában dönteni, hogy szetet vagy szedet veszik át úgye), hiszen a vetés, mint hímségi megtermékenyítésre váró aktus és a szedés, mint halál egymást végtelenségig követő folyamatok a természet rendje szerint. Szaturnusz is így a kezdet és a halál istene, bolygója.
SZAT pedig SZET mély hangrendű variánsa, bár sokszor látni é-vel írva: lásd latin Saeturnus, és szász Seater, valamint szintén angolszászban is a szombat neve sæternes-dæg.

Érdekes info a Zend Avesztából, Däniken tolmácsolásában:

Csillagászati idők
A párszik legrégibb hagyományaiban újra találkoztam azzal a csillagászati elképzeléssel, amely engem ismételten az időeltolódási effektusra emlékeztet. Ez tűnik ki a párszi időszámításból:
A Szaturnusz Nap körüli keringése megfelel egy napnak. A mai csillagászati számítások szerint ez 29,5 év.
30 ilyen nap tesz ki egy hónapot – földi időben éppen 885 évet.
12 ilyen hónap megfelel egy évnek, és ez az időszak 10 620 földi év.
Egymillió párszi-évet ferd-nek neveznek. Egymillió ferd tesz ki egy vert-et, egymillió vert neve pedig mert. Egymillió mert elnevezése jad, háromezer jad pedig kitesz egy vad-ot, kétezer vad elnevezése zad. Az első monarchia, amely az égből kormányzott, 100 zad-ot meghaladó ideig uralkodott. A mi számításunk szerint ez egy 25 helyértékű számot jelent. Hogy is van ez? Felteszem a szerény kérdést: miért és mi célból kellett a pársziknak ilyen időszakokat kiszámolniuk? Mindennapjaikban ezzel a "naptárral" nem tudtak mit kezdeni, nem is használhatták. Mi az ezredfordulókat ünnepeljük úgy, mint a nagy történelmi fordulókat, ezekből az időszakokból prognosztizáljuk rendszerint a jövő perspektíváit. A párszi időszámításban egy földi évezred éppen egy jó hónapot jelentett.
Nos, ez az időszámítás a párszik gondolataiban kizárólag a csillagászattal és az időeltolódással lehetett összefüggésben. "A végtelen Időt dicsérjük. . . Az Időt, hosszú korszakok uralkodónőjét dicsérjük...

Jankovics Marcell...

...Tejút címnél is szereplő adata:

A csillagászatban otthonos antik mitográfusok a nappálya megváltozásának teóriáját a Föld forgástengelyének elferdüléséről (lásd Föld tengelyferdülése) szóló hipotézissel kapcsolták össze, mondván, hogy a mitikus aranykorban, amikor a forgástengely még merőleges volt a nappályára, a Nap látszólagos útvonala egybeesett a Tejútéval. Ennek a nézetnek ugyan semmi alapja nincs, annyit azonban elárul terjesztőiről, hogy a földtengely ferdeségének időszámításban betöltött szerepével tisztában voltak. A boldog aranykornak, amikor örök tavasz honolt a Földön, Kronosz (Szaturnusz) volt az uralkodója, akit Khronosszal, az "Idővel" azonosítottak. Khronosz személyesítette meg a világot fenntartó oszlopot, az örök körforgás és az állandóság tárgyiasult jelképét. A megrendült világoszlopról, Khronosz-Kronosz hatalmának összeomlásáról szóló mítoszok a földtengely ferdeségének felismert jelentőségét tükrözik: az éves időszámítást ugyanis ez teszi lehetővé. A nappálya megváltozásáról, a földtengely megdőléséről szóló mítoszokat összeköti, hogy a napszekérből (Napszerepből) kibukott Phaetónt Kronosz-Szaturnusszal azonosították. (Ha a Föld tengelye merőleges lenne a nappályára, a napsugarakra, akkor a Föld egyetlen pontján sem változna a nappalok és éjszakák aránya, a Nap mindig pont keleten kelne, nem lennének évszakok. Örök tavasz uralkodna a Földön, mint a képzelt aranykorban. Magyarán, nem találnánk viszonyítási pontot az év kezdetének megállapítására.)

Szintén Jankovics Marcelltől származik a Nap címnél is szereplő passzus (illetve az alanti info sárkány címnél szerepelt):

A mitologikus világképben a Nap kering a Föld körül, ezért van az, hogy a szoláris év mítoszai, meséi a Napot megszemélyesítő hős vándorlásáról szólnak. Az asztrológia is a Föld körül "bolyongók" (görög planétész), köztük a Nap egy esztendős életútját követi nyomon. A Napét így: az Oroszlánban van "otthon", itt "uralkodik" (latin domicilium = "székhely"), a Szűzben vándorútra kél (peregrinus = "idegen", "vándor"), a Mérlegben az őszi napéjegyenlőségkor éri el a "romlás" (casus = "bukás", "hanyatlás"). A Skorpióban, Nyilasban és Bakban tovább "vándorol", a Vízöntőben – az Oroszlánnal szemben – jut pályája mélypontjára, "rangját veszti", "számkivettetik" (exilium = "számkivetés"). A Halaktól kezdve a pályaív emelkedni kezd ismét, a Kosban a tavaszponton a Nap visszanyeri "erejét" (latin exaltatio = "felmagasztalás"), és a Bikán, Ikreken, Rákon át "vándorolva" ismét feljut oroszlános trónusához.
Ez a pályaív, a Holdéval együtt szabályos, évenként ismétlődő sinushullámot rajzol az idő tengelyén, mindig oppozícióban a Szaturnuszéval^[12].
A csillaghitben az esztendő drámai cselekményének a váza a Nap-Hold kettős és a Szaturnusz ellentétére épül, amit a többi planétához való viszonyuk színez, és a csillagképek háttér ábrái töltenek fel "eseménnyel". A mítoszok, mesék szerkezete is "asztrologikus". A világképi program szerint ugyanis "lent" is mindennek aszerint kell történnie, ahogy az "fent" zajlik, a világnak törvényt szabó kozmikus istenek körében.
A Nap féme minden kultúrában az arany volt. A Nap megdermedt vérének, érccé keményedett sugarának hitték. Csak uralkodócsaládok sarja viselhette, akiben a Nap vére folyt. Az aranykorona, a tollkoronák ércmása az "aranyhajat", a napsugarakat jelképezte (a csillagászok a Nap sugárövezetét ma is "koronának" hívják).
Arany és ezüst, a Nap és a Hold féme a mérgező szaturnikus ólom ellensége az alkímiában, asztrológiában és a mesei szimbolikában (az aranyhajú hőst ólomszellő altatja el, a gonosz Ólombarát erejét a hős aranya apasztja el). Világügyelő férfit Arany Úrnak is nevezték, arany a haja, arany a fegyvere, és a lova is arany tányérokra száll le (a mesebeli kertészbojtár a lovát aranytányér szélén táncoltatja; az ekliptika jelképe ez).

A szoláris mítoszokban és mesékben, az asztrológiában és alkímiában a Nap és Hold vállvetve harcolnak a Szaturnusz-sárkány ellen. A Hold hol fegyveres bajtársként, hol táltosparipa képében – erre nézve a sok holdas paripaábrázolás és holdas lónév a bizonyság – segít a sárkány legyőzésében.

Az alábbi adatsorában Szent Margittal kapcsolatosan is a sárkányt Szaturnusszal azonosítja:

Legendájának itt ismertetett elemei is antik csillaghit-maradványok. Ugyanazért éltek tovább a keresztény hagyományban, amiért a többi hasonló jelkép és motívum: még nem vesztették el aktualitásukat. Margit győzelme a sárkány felett, keresztény jelképként a kígyón tapadó Szűz, a sárkánnyal küzdő Napba öltözött asszony apokaliptikus képét idézi. Kegyes mondanivalóján azonban átsejlik az ősibb, pogány tartalom, amelynek értelmében a legenda hősnője (eredetileg a Nagy Istennő) azonosul az általa (a hit által) legyőzött sárkánnyal, annak jobbik ("megkeresztelt") énjét testesítve meg. Margit képmásai is ezt az értelmezést tanúsítják. A szüzet egyszer úgy ábrázolják, amint derékig kiemelkedik a sárkány szájából; másszor meg éppen úgy, hogy a szörny: sárkány vagy ördög leselkedik ki a szoknyája alól. A sárkánnyal, ördöggel hadakozó, rajtuk diadalmaskodó Margit képe asztrológiai mondanivalót is kifejez: a sárkány, ördög a szent szűz talpa alatt a Rák havában rangja vesztett Szaturnuszt testesíti meg, Margit pedig a Rákban uralkodó gyöngyös" Holdat.

Hamlet Malmában (is) szólnak arról, hogyan válhatott Szaturnusz az Idő Urává:
Macrobius foglalkozik Kronosz felelősségével a "lények osztódásáért" (Sat.1.8.6-7). Miután megemlítette Kronosz (Szaturnusz) közkeletű azonosítását Khronosszal (az Idővel), amit oly gyakran vitattak a filológusok, így folytatja:

Mint mondják, Szaturnusz levágta atyjának, Caelusnak [Uránosznak] a nemiszervét, bedobta a tengerbe, s ebből született Vénusz, aki a habról (aphros) melyből született, fölvette az Aphrodité nevet. Ebből arra következtetnek, hogy amikor káosz volt, idő nem létezett, amennyiben az idő az égbolt forgásából levezetett, kiszabott mérték. Az idő ott kezdődik; és úgy vélik, hogy ebből született meg Kronosz, aki azonos Khronosszal, mint korábban mondottuk.
Arról van szó, hogy "a világ szülőinek szétválasztása", mely Uranosz kiherélésével történt meg, az ekliptika ferdeségének beállítását (lásd Föld tengelyferdülése) jelenti: a mérhető idő kezdetét. (Ugyanezt az eseményt Milton a Paradicsomból való kiűzetésként értelmezte [lásd 13. függelék].) És azért Szaturnuszt "jelölték" ki arra, hogy azt beállítsa, mert ő a legkülső (látható) bolygó^[13], legközelebb az állócsillagok szférájához.
"Ezt a bolygót tekintették úgy, mint amely mozgást közöl az Univerzummal, és aki úgyszólván annak királya," írja Schlegel Kínáról (L'Uranographie Chinoise, pp. 628ff.).

A Szaturnusz, a kozmosz mértékeinek adója, Babilonban a "Törvény és Igazságosság Csillaga", a "Nemezis Csillaga" Egyiptomban, de a Szükségszerűség és Megtorlás Uralkodója, röviden a Császár. Kínában Szaturnusznak a címe "Génie du pivot", mint a Középpont felett ügyelő isten, s ugyanezt a címet kapja a Sarkcsillag.

Az a megfogalmazás, hogy "bizonyára az aszurák [lásd erről Dévák és Aszúrák és moron] eredetileg igazságosak, jók és adakozók voltak", érvényes a titánokra is, az első világkorszak erőire. De ha az ezt megelőző helyzet "szemüvegén" át nézzük, a titánok, aszurák és a hozzájuk hasonlók követtek el először "szörnyűségeket." De így tett Szaturnusz is, az "idők kezdeményezője", drasztikus tettével, mellyel keresztülvitte "a világ szülőinek szétválasztását", ami az egyenlítő és a nappálya tengelyeinek szétválását jelenti. E szétválasztás előtt idő nem létezett. Ezek az "egyesült szülők" – Macrobius szívtelenül a "káosz" nevet használja – megnehezteltek azért, hogy az eredeti örökkévalóságot felszámolták azok az erők, melyek titokban gonoszságot (igazságtalanságot) műveltek. Ezek az erők, ahogyan az Enuma Elis-ben – az úgynevezett Babiloni Teremtés-eposzban megjelennek – Apszú és Tiámat gyermekei, akik betolakodtak szüleik közé. "Megzavarták Tiámatot, ahogy ide-oda özönlöttek; igen, elrontották Tiamat hangulatát. Apszú nem tudta zajongásukat csökkenteni... Kifogásolható volt a viselkedésük, erőszakosak voltak."

A Hamlet Malma című könyv adatait vizsgáló alternatív kutatók, mint például Philip Coppens^[14] (ki Walter Cruttenden anyagára is épít), szintén szólnak az Apszúról: lásd anyagát Szíriusz és a nyíl, valamint Canopus címnél. (Azóta kiegészítve G. de Santillana máshonnan szedett anyagával.)

Szaturnusz az asztrológiában

Kiegészítés a fenti Jankovics Marcell passzus mellé:
A Szaturnusz a Nap által uralt Oroszlán jeggyel szemközti^[15] Bak és Vízöntő jegyekben uralkodik. Napi szinten legfőképpen az éjfél utáni órákban hangsúlyos. (Éjfél után 1-4 órákban születnek meg a nagy gondolkodók ötletei, de ilyenkor dolgoznak a tolvajok is.) Ergo a képen az alsó fél (a pokol, hell: ez a kép ott is szerepel) felelős az introvertált gondolkodásért, a felső az extrovertáltért.
Szaturnusz felelős a képen látható szinusz-görbéért is: vele kezdődik és végződik a Nap élete (a szinusz-görbe a Nap járása, állapota).

Szaturnusz és Orion – mi a közös bennük

Jahve/Jehova címnél írottak alapján is (kiről megállapítottuk, hogy ugyanúgy Orion lehet, mint Nimród) mondható, hogy ami csillagkép szinten Orion (Égisten), az megfelel Szaturnusznak, bolygó(isten) szinten. Ugyanis itt az kell látni, hogy az ifjú Napisten (nálunk neve Magor) ellenfelei ezek abban, hogy oppozícióban állnak. Hiszen amikor Magor a kis évben Orionhoz ér, Hunor (Magor sötét/öreg minősége) lesz belőle. Szaturnusz pedig a Nap ellenfele az asztrológiában is, ahogy Jankovics Marcell ezt a témát jól körüljárta (Nap címnél). Orion és Szaturnusz előjött közös jelképes volta nemcsak Jahvénél, de Ninurtánál is előjött.
Fentebb pedig Yama-ra mondták, hogy Szaturnusz, holott az Ikrekkel való kapcsolatba hozatala révén és Khamor > Gyám-úr > Yama esetleges szófejtési vonalat figyelembe véve is (Ikrek-)Orion-nal azonosítható (mint Hunor > Khamor).
Ezt az oppozíció témát, amely az asztrológiai síkon is tárgyalásra került, úgy is meg lehet magyarázni, hogy télen a szemközti, Orion csillagképet látjuk és télen Szaturnusz uralkodik (az, hogy a Bak és Vízöntő jegyekben uralkodik, azt jelenti, hogy a Nap akkor gyenge). Ergo az egész egy rendszerben értelmezhető, de a bolygó Szaturnusz leginkább asztrológiai minőségét, sötét minőségét tekintve értelmezendő (már maga a Satyr és Szatur nevek Söt-Úr értelműek ugye). Orion pedig az a hely, ahová érve a Nap a sötét térfélbe lép.

A kovácsistenségekkel kapcsolatosan is előjött, hogy Orion-beli és szaturnuszi alakok lehetnek.
Azt se felejtsük el, hogy a Szaturnusz akkor van uralomban, amikor a Nap születik vagy még nagyon erőtlen:
Ninib, a mezopotámiai (asszír) Szaturnusz [a suméroknál Ninurta] eredetileg a déli égtáj istene volt, a déli pihenőé és a téli napfordulóé, amikor a Nap a legdélibb ponton kél, és legtovább "pihen" éjszaka. Mindez összefügg azzal, hogy az év legsötétebb hónapjait, a Bak és a Vízöntő havát rendelték uralma alá. Ezért nevezték a "Küszöb őrének", hiszen az év legfontosabb kapujában állt. [JM; fentebb is szerepelt]
Sőt, Szaturnuszt még reneszánsz idején is gyakran ábrázolták öreg parasztként, sarlóval (szőlőmetsző késsel), kaszával, ritkábban más mezőgazdasági szerszámmal a kezében, és Papszukkal-Orion is pásztor (paraszt és pásztor mondjuk nem ugyanaz) csillagkép-isten volt.

De korábban már itt szereplő adatok is erről szóltak:

Héphaisztosz alakja a planétaisten Szaturnuszéval keveredik. Okkal, hiszen a Szaturnusz a csillaghit szerint "ereje teljében" van a Mérleg jegyében. Vulcanus olyan szaturnuszi "adottságokkal" rendelkezik, mint az alvilági lakhely (Etna), amely ráadásul egy sárkánynak (Typhon), Szaturnusz állatjelképének otthona is; a sántaság (mindkettőjüket gyakran ábrázolják mankóval); a sarló készítése (Szaturnusznak ez az attribútuma); a Marshoz fűződő közeli kapcsolatuk (Szaturnusz és Mars a szoláris mítoszokban rendre egy követ fújnak); a Vénusz-feleség és felszarvazottság (a szoláris mítoszokban a Vénusz, illetve a Föld felváltva hol a Nap, hol meg a külső bolygó feleségeként személyesül meg, és Vénusz meg Szaturnusz az asztrológia szerint is párt alkotnak a Mérlegben); a kutya mint állatkísérője (a kutya rendre alvilági lények kísérő állata). A kovácsisten törpe, és óriások, az egyszemű küklopszok a segédei. A szoláris mítoszokban és mesékben a kovács, a törpe és az óriás többnyire a naphérosszal szemben, a Szaturnusz oldalán áll. Ez utóbbi viszont a Nap Atum-szerű, öreg énje a mítoszokban. Mindez Héphaisztoszt a már csak "takarékon" lángoló, őszi Öreg Naphoz teszi hasonlóvá.

A Szaturnusz = Öreg Nap egyenlet még egyszer elhangzik Jankovics Marcelltől, és meg is magyarázza:

Az unikornis a pogány napistenek helyére lépő Jézus jelképe volt a középkorban, ezért elejtése is csak az őszi napéjegyenlőség beköszönte után válhatott időszerűvé, amikor a felülkerekedő sötétség erőivel szemben a Nap "erejét veszti" (és öreg Nappá, azaz Szaturnusszá válik) Vénusz ölén.

Másutt viszont, kovács és a kutya címnél is arról volt szó (de a finn Kalevala is erre mutat rá), hogy a kovács lehet Orion is. Márpedig – furcsamód – Richard H. Allen könyvében előjön az Orion Szaturnusszal való azonosítása azáltal, hogy a valahol előjön neveként/címeként. Ahogy...

Richard H. Allen Star Names...

...című könyvében áll:

Saturnus has been another title, but its connection here I cannot learn, although I hazard the guess that as this divinity was the sun-god of the Phoenicians, his name might naturally be used for Uruanna-Orion, the sun-god of the Akkadians.
—
Saturnus egy másik cím volt, de itt nem tudom megtudni a kapcsolatát, bár megkockáztatok egy találgatást, hogy mivel ez az istenség a föníciaiak napistene volt, a neve természetesen használható Uruanna-Orion-ra, az akkádok napistenére.

Kijjún mint Szaturnusz = Hunor-Orion cím/alcímnél ugyanerről volt szó.

Szaturnusz Nappal, Napjárással kapcsolatos, évköri értelmezése

Fentebb sok mindenről volt szó és elég jól körüljártuk. Csak éppen a lényeg, vagy a legegyszerűbb értelmezési módja maradt le. Miről is van szó?

Szutek Napisten/Égisten (Orion isten) > Jupiter névadójává válása cím/alcímnél írtuk:
Azt másutt is láttuk, például a pater név elemzése kapcsán, hogy az Orionnak megfelelő égisten behelyettesíthető Jupiternek, ill. olykor Szaturnusznak. Nyilván általánosságban véve és jelen helyzetet is vizsgálva az Orion "Magornak, Ozirisznek megfelelő jó oldala" adná a Jupiter nevet és a rossz/sötét oldala, mint amilyen Széth-nek és akár Szutek/szutyok-nak is megfelel, adhatja Szaturnusz nevét és lám, szat- meg is van a névben. Itt még az is stimmel, és ez újabb bizonyíték a Szkíta Íjfeszítő név nyári napfordulós állására utalva, hogy a szkíta is ilyen alakú név.
Tehát a télitől nyári napfordulóig értelmezett félév Nap-aspektusa adja Jupiter nevét és a nyáritól téli napfordulóig tartó sötét félév helyettesítendő be a Szaturnusz értelmezését tekintve.

Bolygóadatok

A Szaturnusz a Naprendszer második legnagyobb bolygója. Átmérője 9,45 földátmérő, tömege 95,2 földtömeg. Sűrűsége mindössze 0,69 g/cm³, így ha képzeletben egy hatalmas víztócsára helyeznénk, nem süllyedne el, hanem a tetején lebegne. Tengelyforgása szintén gyors, amelynek következtében alakja erősen lapult.

Belső szerkezet: Középpontjában egy 12 ezer km sugarú, főleg kőzetekből, ammóniából, metánból és vízből álló mag lehet. Ezt veszi körül egy 17 ezer km vastag fémes folyékony hidrogén köpeny, ezt pedig egy 30 ezer km vastag folyékony hidrogén réteg. A légkör vastagsága nagyjából ezer km. Ez a bolygó is több energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. A plusz energia forrása a hélium és hidrogén lassú, fajsúly szerinti átrendeződése lehet.

Légkör: A Szaturnuszt is vastag felhőzet borítja, akárcsak a Jupitert, légköri képződményei azonban kevésbé látványosak. Atmoszférájában nincsenek akkora kontrasztkülönbségek és éles színárnyalatok, mint a Jupiterénél. Ennek oka, hogy a légkör hidegebb, így az egyes felhőrétegek mélyebben helyezkednek le, több gáz található felettük, ami erősen tompítja színüket. Az atmoszférát az egyenlítővel párhuzamos felhősávok uralják, a légkör itt is differenciálisan rotál, fő összetevője a hidrogén és hélium. A bolygón hevesebb szelek fújnak, mint a Jupiteren, a szélsebesség az 400 m/s-ot is elérheti. Légkörében a Jupiteren megfigyelhető Nagy Vörös Folthoz és társaihoz hasonló örvények láthatók.

A Szaturnusz eddig ismert holdjainak a száma 17, holdrendszere rendkívül változatos. Kísérőinek anyaga nagyrészt vízjég és egyéb fagyott gázok, kisebb hányadban pedig kőzet. Jelentős belső aktivitással rendelkezett vagy rendelkezik még jelenleg is a nagyobb holdak többsége. Ennek hatására aktív területeiken a kráterek eltörlődtek, és hatalmas repedések, gerincek alakultak ki. A geológiai aktivitás oka itt is főleg a jéganyag megfagyása lehet, amely térfogatnövekedéssel járt. A holdak többsége kötötten kering a Szaturnusz körül, sokuknál fedezhető fel különbség a haladó és követő félteke színe, szerkezete között. Ennek oka olyan törmelékanyag becsapódása lehetett, amely a Szaturnusz rendszeréből, valamelyik holdjáról származott. A kidobott anyagok egy irányban, lassan az óriásbolygó felé spiráloztak, és a holdak egyik féltekéje felsöpörte azt. Több kettős illetve hármas hold is kering a Szaturnusz körül, ahol ugyanazon a pályán több égitest található, a bolygóról nézve egymástól 60 fok távolságban mozogva. Két olyan égitest is létezik, amelyek pályáit mindössze 50 km választja el, és minden alkalommal, amikor egymás közelébe érnek (kb. 4 évenként), helyet, azaz pályát cserélnek.

A Szaturnusz legnagyobb kísérője a Titán, a Naprendszer második legnagyobb holdja, melynek mérete a Merkúr bolygóét is meghaladja. A holdat nagytömegű, sűrű, élénk narancssárga légkör borítja. Fő összetevője a nitrogén, emellett metán, argon és különféle szénhidrogének is jelentős mennyiségben előfordulnak benne. Felhői kb. 200 km-ig emelkednek felszíne fölé, különleges színüket szénhidrogén-vegyületek hozzák létre. A légkör tömege kb. tízszerese a földiének, felszíni légnyomása 1,5 atmoszféra körüli, a sűrű gázburok teljesen átlátszatlan. A Titán felszínén a hőmérséklet -180 °C lehet. A hold atmoszférája a Földéhez hasonlóan nem az eredeti, első légkörében ugyanis még ammónia és metán dominálhatott. Ekkor a jelentős mennyiségű ammónia következtében az üvegházhatás sokkal erősebb volt, és -120 °C-ig emelte a felszíni hőmérsékletet. Az ammónia az ultraibolya sugárzás hatására elbomlott, a hidrogén – könnyű elem lévén – megszökött, a légkör pedig kezdett nitrogénben feldúsulni. Az atmoszférában a metán ma is fotodisszociál a Nap ultraibolya sugarai hatására, és hosszúláncú szénhidrogén vegyületeket épít fel. A bomlás során keletkező hidrogén könnyen eltávozik a holdról, és hatalmas gyűrűként, tóruszként veszi körül a Szaturnuszt. (Nem összekeverendő a gyűrűrendszerrel.) A légkörben jelenlévő metán valószínűleg a felszínről kap állandó utánpótlást, ahol szilárd illetve folyékony állapotban lehet jelen. A radarmérések arra utalnak, hogy a Titánt nem egy folyékony metán óceán borítja, hanem az tavak, tengerek formájában található. Ezek a tengerek más szénhidrogénekben is gazdagok lehetnek. A szilárd területek alapzata vízjég, ammónia és metán keveréke lehet. A felszínen vastag, szerves anyagokból, aminosavakból álló réteg halmozódott fel a metán fotodisszociációja során keletkező állandó szervesanyag-eső hatására.

A Szaturnusz leglátványosabb képződménye a bolygó gyűrűrendszere. Ez a gyűrűrendszer nem merevtest, hanem sokmillió kis szemcséből áll, melyek mindegyike önálló pályán mozog az égitest körül. A holdak és a Szaturnusz gravitációs zavaró hatására az anyag nem egyenletesen oszlik el a korongban, hanem sűrűbb és ritkább sávokat alkot. A gyűrűrendszerben található objektumok mérete a méterestől egészen a mikronos nagyságig terjed, anyaguk nagy része valószínűleg vízjég. A gyűrűrendszer külső része rendkívül ritka, határa a Szaturnusz centrumától 480 ezer km távolság körül húzódhat. Sűrűbb tartománya a centrumtól 174 ezer km-re kezdődik, és 67 ezer km-ig tart, de ritkább anyag valószínűleg egészen a légkör tetejéig terjed. A gyűrűk vastagsága pontosan nem ismert, anyaguk nagyrésze egy vékony sávban összpontosul, melynek vastagsága 100 méteres nagyságrendű. A gyűrűk a felvételek felbontásáig finomszerkezetet mutatnak.

A rendszer csak első ránézésre szabályos, kisebb méretskálán sok elliptikus és szabálytalanul csavarodó, hullámos gyűrűalkotó található benne. Ezekért a nagyobb holdak és a Szaturnusz gravitációs hatásán kívül kisebb, ún. terelőholdak is felelősek, amelyek a gyűrűrendszerben illetve annak közvetlen közelében mozognak, és meghatározott pályán tartják az egyes gyűrű-alkotók anyagát. A gyűrűrendszert egy hidrogénből álló "légkör" veszi körül kb. 60 ezer km-rel a gyűrű síkja alá és fölé terjedve. A legfényesebb gyűrűben, a B gyűrűkomplexumban időnként rövid életű küllőszerű képződmények figyelhetők meg, amelyek merevtestként, a Kepler-törvényeknek ellentmondva látszanak mozogni. Ezeket valószínűleg a Szaturnusz mágneses tere és a gyűrű mikronos szemcséi között létrejövő kölcsönhatás váltja ki, amely kiemeli őket a gyűrű síkjából – tovaterjedésük a stadionok nézőterén hullámzó közönséghez hasonlítható. A gyűrűrendszer ideiglenes képződmény, amelynek anyaga a holdak feldarabolódása, anyagvesztése során állandó utánpótlást kap.

Lábjegyzetek