Szarv

Szarv mint isteni attributum

Péterfai János írja:

A szarvak, tülkök és az agancs a Világegyetem jelképei.

Többször utaltunk rájuk amolyan kozmikus (isteni igét, szellemiséget fogni képes) adóvevő-antennaként. Lám, sugar címnél elő is jött egy sumér Su-Gar-Ra ilyen szarv-antenna jelentéssel.

J. E. Cirlot A Dictionary of Symbols...

...című könyvében írja:

A szarvakat régente szentséges szimbólumnak tekintették. Az egyiptomi hieroglif írásban a szarvnak több elvont jelentéstartalma volt. Az egyik, úgy mond, az amely "a fej fölött van", (a Nap, az ég, a csillagok... stb.) Ebből adódik egy másik értelem: az önnön felsőbb tudatunkhoz vezető "útnak a kitárása/megnyitása". De ugyanakkor emelkedettséget, magasztosságot, tekintélyt és dicsőséget is jelentett. Míg Mezopotámiában, a szarv közé helyezett tűz láng, csillag jel együttes, az egykori Paradicsomot jelképezte.

• Lásd erről Az/Ász témát Ízisz, Ász és szarvas.

Pap Gábor...

...megkülönbözteti az agancsot a szarvaktól abban, hogy a bivaly-, bika-, ökör-, tülök- stb. szarvak behúzzák az energiát, az agancsok pedig kifelé sugároznak. Mindkettő a Tejút energiáival gazdálkodik.
Ha elfogadjuk Pap Gábor szarvas agancs és a Tejútrendszer közti megfeleltetésre vonatkozó megállapításait, akkor ezekből már következik a tűz-villám-csillagok-agancs kapcsolat is. Sőt ahogy a korona és a glória is fényt sugárzáshoz, a fényáradathoz kapcsolódik, úgy az agancs is.

Molnár V. József...

...(azóta más adatokkal is kiegészített) témáját arról, hogy a Holdnak szarvai vannak, lásd Hold.


Az ott szereplő sámándobról készült ábrának mégis csak a bal oldali, (más címeknél is bemutatott) Nap-ábráját mutatnám itt be kicsiben. Azért is, mert a Csudaszarvas címnél is taglalt Szarvasfiúnak is lehet szarva, de nemcsak szarvasnak, hanem az alant még taglalt Kosnak. És ha már kos, Wiki oldalról és egy japán filmből bemutatom az egyetemes OK-jelet, és a sátánisták szarv-jelét is sorban, csakhogy lássuk, a szimbolika hogyan íveli át az évezredeket (a japán filmben még a lemenő (felkelő is lehetne) Nap is szépen mutatkozik).

Péterfai János írja:

A harcosok sisakját olykor szarvak díszítették. A szarv (Szarvas) a Világegyetem jelképe volt. A négy szarv a Világegyetem feletti teljes hatalmat mutatta, csak istenek viselhettek négy pár szarvat egyszerre.

Dr. Kovács Sándor Gán.Muš – a kígyó kertje avagy a sötétség...

...című, az Ősi Gyökér 2010/1-2. sz. megjelent cikkében taglalja őket:

A "Fekete Démon" feminin alakját szemlélteti az i.e. II. évezredben Mezopotámiában készült terrakotta domborművön található archaikus ábrázolás, mely a szakrális hagyományt követve, isteni voltra utaló ún. "konszekrációs szarvakkal" jeleníti meg az istennőt, méghozzá négy pár – egymás fölött sorakozó – szarv(koroná)val, ami csak a legnagyobb istenek (e.g. dingirEN.KI, dingirBA.Ú, dingirNIN.GAL, dingirEN.ZU, dingirUTU etc.) attributuma.
A harcosok csak egy pár szarvat viselhettek, azt jelezve, hogy hőssé szeretnének válni. A hős jele a szarv, vagy más fokozat az emberi istenülés folyamán, és ez még sok gondolkozást kíván.

A sumér/szumér adatokkal szintén foglalkozó...

Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 174-175. oldalán...

...szintén taglalja a témát. Kezdi a crania címnél bemutatott szóösszehasonlításokkal, majd a magyarázó szövegben nagyszerű éleslátásról tanúbizonyságot adva írja:

A szemantikai összefüggés egyrészt a "szarv" és a "hegycsúcs", másrészt pedig a "fő" és a "főnök" jelentések között nyilvánvaló, de szinte ugyanilyen plauzibilis a "valaminek a csúcsa" és a "valaminek a feje" jelentéstani rokonsága is.
...
Ismeretes, hogy a szumérok – de az elámiak és később a babiloni-asszír szemiták is – isteneiket szarvakkal, illetve szarvas koronákkal ábrázolták, rangjuk szerint 1-4 szarvpárral fejükön. A szarv tehát az isteni hatalom jelképe volt.
Ennek magyarázata kétségkívül az egész Elő-Ázsiában, de a Mediterráneumban, valamint Dél- és Közép-Európában is általánosan elterjedt újkőkori-kőrézkori és korai bronzkori bikakultuszban kereshető, amelynek nyelvi emlékeit a német Gott (Isten; lásd God) és a szumér GUD (bika, erős, hős), valamint az ősgermán Thor istennév és a szumér TUR, ŠUR (bika, szúr, fénylik) szavak közötti kétségtelen összefüggések még ma is őrzik.
Az óind bagha (Isten), a szláv bog (Isten), és a német Bock, magyar BAK, bika, BÖK, ótörök buga (bika), latin pungo (perfektum: pugui) = "szúr" szavak ugyanezen szemantikai, jobban mondva vallástörténeti összefüggések kései tanújelei.
Másrészt azt is tudjuk, hogy a szumér mitológia az istenek lakóhelyét a hegyeken képzelte el, éppúgy, mint később a nyugat-eurázsiai népek mítoszai is. A királyság pedig a szumér kozmológia szerint "az égből szállott alá", az istenek különleges ajándéka volt az emberiség számára, a király az istenek helytartója, aki az égi rendet volt hivatva megvalósítani az emberek világában, pontosabban mondva annak tükörképét (v.ö. a régészet megállapításait a honfoglaló magyarok túlvilági elképzeléseiről, amelyekben ez a "tükörképkozmológia" még csorbítatlanul jelentkezik).
A "Miatyánk" szövegét olvasva senkisem sejti már, hogy a "miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is" kifejezésben ezen ősi szumér kozmológiai képzetek élnek mind a mai napig.

Szendrei László a Kagylókürt 2010. 54. számában megjelenő Az ősmagyar vallásosságról – A Szent István előtti magyarság vallási élete...

...című jól megírt, több helyen idézett cikkében is előjön a szarvas(agancs)/szarvak isteni jelzőértékére való rámutatás:

[A táltos] a sámánnal ellentétben – aki csak egy kis közösség érdekében igyekezett a különféle szellemi lények jóindulatát megnyerni – közvetlen kapcsolatba tudott kerülni Istennel (a szarvasagancs-ábrázolás ezt szimbolizálja).

Egyéb adatok

Érdekességképp, mint Richard Hinckley Allen Star Names c. könyvéből kiderül, a lappok nyelvén sarw = rénszarvas (volt). De ezen névforma egyébként általános: a franciában cerf, ami a gall carw-ból ered, az írben cru, az aveszta nyelű srva stb. (A latin cervus maga a szarvas.)

Kecske és őz címnél előjött egy itt említett serow szó:

The goat-antelope, or caprid, group is known from as early as the Miocene, when members of the group resembled the modern serow in their general body form.
—
A kecskeantilopok vagy kapridák csoportja már a miocén korból ismert, amikor a csoport tagjai általános testalkatukat tekintve a mai szerájra hasonlítottak.

Serow Wikipedia illetve Wiktionary oldalán kiderül, hogy egy rút formájú ázsiai vadkecske féle neve, melyet a tibeti nyelvcsaládba tartozó lepcsa nyelvű să-ro = hosszúszőrű tibeti kecske szóból származtatnak, holott szarv-as állat lévén, és lévén, hogy például az aveszta nyelvén is aveszta srva = szarvas (vagy szarv?), nem lett volna nehéz más irányban is gondolkodni.

További hasonló szavakat lásd még szarvas ill. Jankovics Marcell írásában Csudaszarvas.

Temetkezéseknél a halottra szarvasfejet, kosfejet, kecskefejet helyeztek, de nem csak itt, hanem más helyeken is. A szarvas, kos, bak agancsa, szarva egyértelműen Tejút jelkép. Azt segíti elő, hogy a halott lelke a csillagokba távozzon, majd onnan újra megszülethessen a földön. A csavart szarvak az aranymetszés matematikáját tartalmazzák, amit őseink ismertek.
Ahogy a görög kérasz Wiktionary oldalán^[1] írják, szarvakból íjat is készítettek, ami egy fontos dolog és furcsállom, hogy eddig nem került szóba.

Vajon a szarvasmarhák kettős szarva a kettős jegyű Ikrek asztrológiai jelével lehet-e kapcsolatba hozható? Hiszen az Ikrekben van az egyik Nyilazó.
A Csudaszarvas agancsai között hordott Nap is ugyanúgy az Ikrekre, az annak cikkelyébe való Szíriuszbani Napállásra utal.
Ugyanakkor a szarvak a sziget címnél taglalt elágazásra, bifurkációra is utalhatnak. A y két szárának irányai cím/alcímnél idézett Angelidisz Vaszilisz az "Y" misztikájának témájában is az Y két szárára a szarv szóval utalt. Lásd még tőle az Y címnél bemutatott lator keresztet, valamint kereszt és szarvasfiú témában szarvas, Krisztus és jelek kapcsán székely-magyar rovásírás B jelét.

Szarvakról lásd elsődlegesen KUS.
Kutya szarvakról lásd még kutya és farka, de Széth és ear címnél írottak is érdekesek.
Lásd még KAR (és SZAR), szarvas, Csudaszarvas, dinosaur, stag és aranymetszés szócikkeknél írottakat.

Szaporító szervrendszer

A szarvas, kos, bak agancsa, szarva egyértelműen Tejút jelkép, írja Péterfai János. Ez így is van, de miképpen? Vagy hogyan másképpen? Azt tudjuk, hogy a régi képi-költői felfogásban a hasonló dolgok között analógiát fedeztek fel. Ugyan az alábbi témának nem igen van irodalma (vagy csak nem találom), az alábbi képi analógiákról beszélni kell.
Kezdjük azzal, hogy a Tejútanya állatalakjai közül (a lovat leszámítva) leginkább a szarvas, agancsos állatok (rén/iramszarvas és szarvasmarha, valamint kecske) figuráltak, annak is a tejet adni képes tehenei. Tejet adni képes állat az, amely szülni képes (Napgyermeket szülni). Ezeknek az állatoknak méhe van, illetve nemi részei és szaporító szervrendszerük. Méh, ház és pina (valamint labyrinth) címnél volt már szó a témáról. (A Nap háza a Tejútanya, annak is leginkább a méhe.)

Amiről nem volt szó, az konkrétan a szaporító szervrendszer. Figyeljük meg az alábbi képen a tehén szaporító szervrendszerét, melynek szintén van felül két szarva. Az embereknél (alsó kép) hasonló a helyzet. (A lovaknál^[2] szintén.)
Kürt címnél volt szó a szarvval azonos jelentésről.

Méhkürt: A méhből kétoldalt kiinduló, 12 cm hosszú, hullámos lefutású, üreges nyúlványok, más néven petevezetékek, melyek a szabad hasüregbe nyílnak a petefészkek közelében. Amikor egy érett petesejt kiszabadul valamelyik petefészekből, e két vezeték valamelyikébe kerül, hogy eljusson a méhüregbe.

Ha ezen képeken látott formát összehasonlítjuk a liliom (lásd a heraldikában a fleur de lis címert) és (a kiindulónak tekintendő) tulipán formákkal, kirajzolódik előttünk egy tágabb kép (melyet kibontva Gyárfás Ágnes adataival lásd még lentebb).

Ami pedig fantasztikus (és ezt hónapokkal később ismerem fel), hogy a latinban is éppen cervix névvel rögzítették (csak ott nyakat jelent és a szarvak alatt helyezkedik el).
Az ötletet egyébként a torontói egyetem hallgatójának...

Carla Ionescu The Enduring Goddess: Artemis and Mary, Mother of Jesus...

...című disszertációjában levő anyaga adta:

As early as the second and third centuries, and overlapping the Roman revival of black Artemis Ephesia, the Virgin Mary begins to be represented in art using archaic symbols of fertility. Jordan states that one of the earliest surviving representations of Mary can be found inside a Roman catacomb. In this catacomb mural, Mary is drawn with the infant Jesus, and her hair is styled in an unusual fashion with the lower ends curling out in the shape of what Jordan refers to as "the Greek letter omega." Jordan claims that, "In much of the ancient pagan world the omega design, associated with fertility and the uterus, was loaded with cryptic meaning that relied, ironically, on a misunderstanding of the female anatomy." Budin supports this statement by confirming that the omega symbol was often used in Egyptian ritual and art to depict a cow's uterus, though in the case of Isis, and even the Syrian goddess Astarte, the omega symbol is often inverted so that it looks like the goddess is wearing a large pair of horns. Thus, we begin to see the amalgamation of Mary with archaic fertility goddesses early on in Christian worship.
—
Már a második és harmadik században, a fekete Artemisz Ephesia római újjáélesztésével párhuzamosan, Szűz Máriát a művészetben archaikus termékenységi szimbólumok felhasználásával kezdik ábrázolni. Jordan szerint az egyik legkorábbi fennmaradt Mária-ábrázolás egy római katakombában található. Ezen a katakomba-falfestményen Mária a csecsemő Jézussal van megrajzolva, és a haját szokatlan módon formázzák, az alsó végei olyan alakban göndörödnek ki, amit Jordan "görög omega betűnek" nevez. Jordan azt állítja, hogy "az ókori pogány világ nagy részében a termékenységgel és a méhvel kapcsolatos omega mintázat rejtélyes jelentéssel volt tele, amely ironikus módon a női anatómia félreértésén alapult". Budin ezt az állítást azzal támasztja alá, hogy megerősíti, hogy az omega szimbólumot az egyiptomi rituálékban és művészetben gyakran használták tehén méhének ábrázolására, bár Ízisz, sőt még a szíriai Astarte istennő esetében is az omega szimbólumot gyakran fordítva ábrázolják, így úgy tűnik, mintha az istennő egy nagy szarvpárt viselne. Így már a keresztény istentisztelet korai szakaszában kezdjük látni Mária és az archaikus termékenységistennők összeolvadását.

Szó van tehát a görög (ω) omega betű formájáról és arról, hogy ennek a jelnek fejjel lefelé rajzolásával megkapjuk az uterus formát.
Ami még a fleur de lis jelet illeti, a szakértők nem igazán tudják, pontosan honnan is ered. Tény, hogy a Heraldika kézikönyve szerint magyar nemesi címereken is szerepelt (és olyan is, melyen tehénfej szarvval és csillaggal volt feltüntetve).
Véleményem szerint a liliom, tulipán és a szaporító szervek között ideák szintjén kapcsolat kell legyen.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvében a mellékelt maori istenanya teste is ezen szarvformát, azaz a szaporító szervrendszert idézi (a Kosnak is ilyen jele van, de mivel KUS életfa, mely inkább nőiségi, ne akarjuk a Kos állatövi jegyet keresni benne, ha csak azért nem, mert abban az időben kerül nemzésre a nő, hogy karácsonykor szülhessen; lásd még köz címnél írottakat is pináról).

Falvay a lényeges részt nem is elemzi:

A központi alak két oldalán szörnyalakok látszanak, amint a borzalmas istennő féken tartja őket. Ábránk részlete csak az istennőt mutatja be, szemérmére, a teremtő változás helyére, csúcsára állított négyzetet faragott alkotója. Ez a hely az ember földi létezésének megjelenési helye, s mint később látni fogjuk, azonos a létezésből távozás helyével is.

A szarv-forma egyébiránt egyező formát mutat a kereszttel is, mely a napisten-fiú/szarvasfiú jele (innen lehet a Nap Kos jele is), illetve annak születésére is utalhat.

A Napot agancsai között hordozó Csudaszarvas jelképe így tulajdonképpen az anyaméhben születő Napgyermek analógiájára jött létre.

Thomas Inman Ancient Pagan and Modern Christian Symbolism című könyvében...

...találunk ide kapcsolódó adatot, mely szerint az észak-afrikai arabok tehén, kanca és teve tehenének nemi részét bajelhárító talizmánként...

It was the universal practice among the Arabs of Northern Africa to stick up over the door of their house or tent the genital parts of a cow, mare, or female camel, as a talisman to avert the influence of the evil eye.
—
Az észak-afrikai araboknál általános szokás volt, hogy házuk vagy sátruk ajtaja fölé egy tehén, kanca vagy nőstény teve nemi szervét tűzték fel, mint talizmánt, hogy elhárítsák a gonosz szem befolyását.

...használták. Nyilván nem magát a szervüket, hanem arról készült rajzot kell itt érteni, bár ki tudja.
(Kimondhatjuk azt is, hogy a teve a Tejútanya állatalakjai közül az egyik.)

Gyárfás Ágnes az Ősi Gyökér 2010/1-2. sz. közölt Magyar őskutatás a szimbolikák jegyében című cikkében...

...leírja, hogy a magyar nép szerves világképében milyen jelképiséget fejezett ki a tulipán.

A virágemberek nemzetségében vezérlő elem a tulipán. Ennek a tulipán nőelvű volta az oka. Alakjából bontakozik ki az anyaméh formavilága s a mezopotámiai kultúra Inanna istenanya képjele. Ez a jel élt és kelengyésládákat díszített még a 17. században is.

• A csatolt képek önmagukért beszélnek (kérdés, hogy melyik oldal a férfi és melyik a női oldal).

Női szaporító szervrendszer és jelképi analógiái

Ezen cikkben olvasható (sajnos a szerző túlságosan leakad azon, hogy lehetséges-e volt tudni és ha igen, mikortól ismerjük a női szaporító szervrendszer kinézetét):

A new article recently published in the journal Clinical Anatomy has suggested that Renaissance artist Michelangelo hid secret images of female anatomy in the Medici Chapel in Florence. But did this 16th century man know what a uterus actually looked like?
In their paper, "Pagan symbols associated with the female anatomy in the Medici Chapel by Michelangelo Buonarroti," a group of Brazilian researchers led by Deivis De Campos aim to show that there are surreptitious images of female anatomy in three tombs in the Sagrestia Nuova in the Basilica of San Lorenzo. Specifically, the authors discuss bull/ram skulls, spheres or circles linked by cords, and shells. But it's the first of this list that really misses the mark.
Highlight showing the sides of the tombs containing the bull/ram skulls, spheres/circles linked by cords and the shell (A). Note the similarity of the skull and horns to the uterus and fallopian tubes, respectively (B). The shell contained in image A clearly resembles the shell contained in Sandro Botticelli's "The Birth of Venus" (1483), Galleria degli Uffizi, Florence, Italy (C). Image B of the uterus and adnexa from Netter's Atlas of Human Anatomy with permission Philadelphia: Elsevier.

The authors suggest that "in antiquity, the bull/ram skull and horns were worshipped as female symbols because the shape of the skull resembled the uterus and the horns the fallopian tubes." As a classical archaeologist, this claim, which is not cited in any way, struck me as particularly odd because I recognize this symbol, called bucranium (plural bucrania), from a number of sites throughout the ancient world. But the authors also imply that Michelangelo knew what these female organs looked like, which does not square with medical history.

Bucrania are indeed used quite a bit in Renaissance art, as a reference to classical antiquity. This symbol is found all over the ancient Mediterranean and beyond, from Neolithic sites to Minoan to Greco-Roman. And it's even survived in much more recent neo-classical architecture, such as at Thomas Jefferson's Monticello and University of Virginia. But bucrania are commonly accepted as references to sacrificial offerings to the gods, at least in Greco-Roman ritual practices where we have the most evidence. An animal was slaughtered on the altar – bulls for Apollo and Mars, an ox for Jupiter – during a ceremony.

Archaeologist Iain Davidson of the University of New England tells me that the history of this symbol goes back long before classical antiquity. "Bucrania were commonly displayed at Çatal Hüyük in the form of the preserved horn-cores of wild cattle. The site is at least 9,000 years old." More importantly, though, Davidson notes that "these were actual parts of large male animals, not symbols for female human reproductive organs."
Bucrania on an architectural rotunda at the Hellenistic era Sanctuary at Samothrace.

Even if we consider that the meaning of a symbol such as bucrania could change over the millennia, the question remains whether a 16th century artist like Michelangelo would have made a parallel between that form and female reproductive organs. And here's where medical history comes in, because what we today think of as the common representation of the uterus and fallopian tubes – a sort of coronal section or anterior view of them – is really quite recent.
The first mass-produced and well-diagrammed modern anatomy was that of Andreas Vesalias, whose De humani corporis fabrica became the gold-standard textbook for centuries. Vesalius published this work in 1543 – a decade after De Campos and colleagues list Michelangelo as finishing the Medici Chapel. More to the point, though, Vesalius did not depict the uterus the way we do today.

I asked noted professor of classical studies and expert in ancient medical history, Helen King, to clarify the timeline of female anatomical knowledge. King says that Vesalius "shows the womb very differently from our textbook image, focusing on the womb and vagina as one organ with the vagina as the 'neck of the womb.'" Notably, Vesalius never shows the ovaries or the fallopian tubes because, King notes, "Falloppio doesn't name the tubes until 1561." Vesalius's drawing of the vaginal canal is specifically rendered to evoke the image of a penis.
In this illustration from De fabrica humani corporis by Andreas Vesalius, the vaginal canal resembles an inverted penis. (Taken from the following site: https://sites.fas.harvard.edu/~chsi/bok/02.html)

Could Michelangelo have used an older anatomy text to inform his knowledge of the female anatomy? This is also unlikely. King mentions a 1522 text called Isagogae breves by Jacopo Berengario da Carpi, who depicts the female anatomy as, essentially, a reverse version of the male anatomy^[3] – 'female testicles' and 'spermatic vessels' are sort of like ovaries and fallopian tubes, but King concludes that "the overall effect is very different from the modern textbooks and doesn't look like the bucranium image at all!"
Berengario's depiction of a uterus in his Isagogae breues, perlucidae ac uberrimae, in anatomiam humani corporis a communi medicorum academia usitatam.

This is not the first time De Campos and colleagues have looked at bucrania and seen a uterus. In a previous article in last year's Clinical Anatomy journal, they attribute the symbol in Michelangelo's Sistine Chapel to female reproductive organs in the same way. To back up the idea that Michelangelo might have seen the anatomy as we do today, they cite a possibly apocryphal story of Leonardo da Vinci and two grave robbers dissecting a body. Leonardo is thought to have dissected several dozen bodies, but whether he passed on this knowledge – drawn from completely illegal activities – is an unsolved question.
In short, the idea that Michelangelo would incorporate symbols of fertility, rebirth, or fecundity in his work is not at all problematic, and De Campos and colleagues' identification of spheres, circles, cords, and shells as those symbols could work. But the linking of the bucranium symbol that dates back to the Neolithic with a view of female anatomy that was not commonly known until well after Michelangelo's death is quite a stretch. As King concludes, "Sometimes a cigar is just a cigar."

Ezen sületlenségeket is író blogger cikkében is hasonlítja a méhet a kosfejjel, de a kos sátáni összefüggéseivel először félrevisz, bár utána rámutat, hogy semmi sátáni nincs benne.

Ami érdekes lehet tőle:

In Pagan symbolism, Pan is the god of the wild, shepherds and flocks, nature, of mountain wilds, hunting, music, libido and fertility. His season is spring and he is associated with the Mother Goddess.
—
A pogány szimbolikában Pán a vadon, a pásztorok és a nyájak, a természet, a hegyi vadon, a vadászat, a zene, a libidó és a termékenység istene. Évszaka a tavasz, és az anyaistennővel hozzák kapcsolatba.

Viszont azt tudni kell, hogy Pán nem a Kossal, hanem a Bakkal hozatott kapcsolatba. Az tény, hogy szarvak itt és ott is vannak.
Aztán a cikkíró megkér minket, nézzük meg a Kos jelét, hogy mire emlékeztet minket. Valóban az általa is említett Istennőre, annak méhére (és még ahogy írja, a menstruális ciklusra) utal.
A Kos/szarv jel tehát együttesen jelezheti, hogy Napfiú ezen a Magyar Adorján által is nászünnepélynek tartott március 21.-i tavaszi napéjegyenlőségi napon fogan meg (hogy 9 hónap múlva a Napfiú megszülethessen): az Molnár V. József könyvében kettős-spirál néven is nevezett Kos/szarv jel ezen felfelé álló fleur de lis szerű állapotában nőiségi (szaporító szervrendszer) jelképként (KUS = tűz, ahogy vulva a Tejútközpontban is a tűzes lába köze az istennőnek) mutatkozik, viszont fejjel lefelé nézve egy hímtagot formázna a két monnyal. Azaz visszatérünk a fentebbi "a hím és női ivarszervek egymás inverzei" kérdéshez. Az egy címnél taglalt egyháromság témához így tehetőek az alábbiak:
Ahhoz, hogy a nemzés létrejöhessen, a(z egymás inverzének is felfogható) férfi és női nemi szervek háromságának megfelelően kell működnie. A férfinél nem elég a pénisz (annak is erekt állapota), ha nem működik a hormontermelés (herék). A nőnél a petefészek hasonló fontosságú. A két szervrendszer egyháromsága együtt hozza létre az életet. (Arról pedig több helyen volt szó, hogy a magyar-hun azaz Hunor és Magor rendszerben a hunok a nemzésért, magyarok a szülésért felelősek.)

Pető Imre Nimród és fiai...

...című az Ősi Gyökér 2012/1. sz. megjelent cikkében is ír a témáról:

Ezen a fibulán a tárgyi elemek együttesen is, külön-külön is a nemiséget ábrázolják, a férfi jelleget a naturális pénisz-idommal, a női minőséget a petefészekre is utaló "fészkelő" madarakkal.

Apró gyöngyöcskék sorai díszítenek, emellett hordozzák a férfi-nő egységének tudatát a szerelem, a sokasodás, termékenység, szaporaság eszményeit. Ez is lehet a legfőbb fémbe öntött gondolat: a harcos élet próbára teszi a népet és az embert, áldozatokat követel, a jövő záloga pedig az elveszítettek pótlása, a megújuló élet.

• A Pető által írott sorok alapján érthető lehet még az is, miért Kos/KUS alakú a madár neve keleten.

Molnár V. József Világ-virág c. könyvének 126. oldalától...

... közölt spirálkettőst ábrázoló képei kapcsán nem hozza (hozhatja^[4]) szóba az anyaméhet, de spiral címnél BA passzusában már szóba került.
Az első három képen a felfelé álló, vagy ha úgy tetszik, az alulról szerveződő irányultságú állapotot látjuk. Az első képen erdélyi mázas cseréptányér, a másodikon a Kos csillagkép címnél is közölt sárközi főkötő szokásos képjele, a harmadikon általános keresztszemes minta látható. Mindhárom jelben közös, hogy a sugárzás-növekedés felül lépcsősen, alul spirálisan jelentkezik.

A negyedik képen már lefelé álló jelet látunk: az életfa címnél is bemutatott szkíta aranytárgy életfájának pirossal jelzett részét lásd.

Amit elemzésük gyanánt ír:

A század eleji erdélyi tányéron (174. ábra), a sárközi fökötő összetett jelében (175. ábra), a keresztszemes motívum (176. ábra) és a szkíta életfa jelrendszerében (177. ábra) egyazon alakzat idézi meg a "sugárzást" és a növényi temészetű növekedést (M37. ábra).
A sugárzás és növekedés lépcsősen jelölődik, s ehhez csatlakozik, ebből alakul, a sugárzással ellentétes – az őt kiegészítő – nedves, alsó erők megidézője, a spirál. A sugárzás és a spirál együittese az életfa elemi kettőssége is egyben: a fönt (fényes) és a lent (sötét, termő, televény) jelölődik benne.

Aztán a másik két képhez való szövege (na itt már az anyaméh is szóba kerül):

A japán közép-jomon periódus és a kukuteni műveltség terrakotta nőalakja (179., 180. ábra) a sugárzás és a spirál jelölte erők képviselője. Ez utóbbinál a kulcscsont, a csatlakozás pontja spirál, s a "méh fölé" hajol kétoldalról a levéltestű, önmagába csípő "spirál-madár". A más-más minőségű spirálokat tengelyre, illetve egyéb csomópontra ragozott lépcsős sugárzás ellenpontozza.
A jelértékű nőalakban mindig és mindenütt a világ növekedő természete mutatja meg magát, a folyton működő, a sugárzást magába fogadó, fény által foganó ősanya. Népünk ősi hitében ő a Boldogasszony: őt azonosította később a néphit a keresztény műveltség Szűz vagy Szent Máriájával. A gyimesi csángók a Boldogasszonyt, a szép Szűz Máriát Babbának nevezik, ugyanúgy, mint a Holdat – amely egyben égi megfelelője is.

Molnár V. József Világ-Virág c. könyvének 154. oldalán...

...Borsod megyei sulyok életfájának az alsó világot jelölő szívalakja megint csak ilyen kettős-spirál.

Legutóbb seraph címnél felvetődött, hogy mi lenne, ha szarv/szarvas lenne a hátterében. De mivel ez a héber név a cherub szatemes változatának tűnik, elvetettem.
Holott másutt is láttuk, hogy a szarvak a szárnyaknak^[5] is megfelelnek, mint amilyenek az angyalok.
Közben mivel cherub címnél Kör-Ív és Kör-Eb összefüggésekről volt szó és mivel a szarvas a (forgó) világegyetem jelképe (illetve szarvas címnél és Turul és Csudaszarvas cím/alcímnél arról volt szó, hogy a szarvas vezeti vissza a Napot a szülőhelyéhez) és Kör-Ív-nek megfelel a Szarv is, itt lehet kapcsolatot találni.

Legutóbb kosár címnél is a szaporító szervrendszerhez való hasonlításról volt szó (különösen a kétfülű kosár esetében):
Kos-Úr így a Napra utalna. Ezen utóbbiból kiindulva gondolnám azt, hogy a kosár nem más, mint Nap-Tároló: a kétfülű kosárban a női szaporító szervrendszert látták. Ugyanakkor a kosár lehet egyfogantyújú is, mely inkább a bölcsőre emlékeztet: mindkettő a Napgyermek Háza.

Berényi László Géza Holisztikus világszemlélet 7000 éve a Kárpát-medencében...

...(a KöR-iS-TeN fraktál) c. Ősi Gyökér 2007/1. sz. megjelent cikkében, kalács címnél is szereplő képen is a mézeskalács petefészek-anyaméh jelképiséget látjuk.

Szív címnél szintén volt szó a témáról.
Béka és hysteria címnél a méh békához való hasonlításáról volt még szó. Sőt, legutóbb egy teoretikus Béka csillagkép is született a Bak alteregójaként: tehát nemcsak a Kos, hanem a Bak csillagkép is anyaistennő-anyaméh vonatkozású lehet. Ezen témához kapcsolható lenne az alábbi korábban itt álló adat:
A szaporító szervrendszer ugye a petefészekből és az anyaméhből áll. A méh a magyarban okkal homonima.

A Tejútanya állatalakjai címnél taglalt méh nemcsak az Artemisz-szobron szerepel, hanem külön érméken is (más érmék szarvas-állatalakját mutatják), ez is bizonyítéka lehet annak, hogy i.e. 300-ban és korábban még magyarul beszélő illetve értő emberek alkották meg a kultuszt és verték az érméket. Ugyanis csak magyar nyelven hordozza méh ezen kettős jelentést. Ha az itt alant szereplő két érme ugyanazon érme két oldala lenne, az lenne igazán csak az igazi, mert rámutatna, hogy a Szarvas méhéről lenne szó. Márpedig a Szarvas a Bak megfelelője is lehet, mely méhként lehet Béka (viszont ha egy érme két oldala lenne, egy békát is rajzolhattak volna rá, persze az nem lett volna illő).

Greg Rigby The God Secret...

...című könyvének 93. oldalán bemutatott Íziszt ábrázoló képen is helyesen a szarvak által körülhatárolásban kelyhet vesz észre (előbb azt gondoltam, hogy itt a Nap kétszer is szerepel; a szarvak közt és a Hóruszként a karjában tartva.

Ugyanakkor Ízisz címnél, külön alcímnél Szék/Trónus, azaz Sarkcsillagról is volt szó, és Csudaszarvas címnél homlokról is, azaz ezen képzetek Egyiptomban már egyszerűsítettek). A kehely a mozsárhoz hasonlóan méhjelkép, azaz a méh és szarvak összefüggését itt is megtaláljuk.

Magyar Adorján írja:

Tény, hogy a szűznél az anyaméh fejrésze tökéletesen kerek almához hasonlít, amelyen csak egy igen kicsi kerek nyilás van, holott a már szült nő anyaméhe nyilásán hegedett szakadások vannak. A nép az anyaméh fejrészét "aranyalma"-nak nevezi.

Az alma paradicsom is. Czeglédi Katalin Gyárfás Ágnes A Halotti Beszéd mondattana c. könyvéről c. az Ősi Gyökér 2010/3. sz. megjelent cikkében a fentieknek is megfelelően azt írja, hogy a paradicsom olyan mint az anyaméh.

Lábjegyzetek