Szíriusz mozgása

Kezdjük Szíriusz helyzetével, mely azért fontos számunkra, hogy a Tejútrendszeren belüli, egymáshoz képesti csillagmozgásokat el tudjuk képzelni, miközben a Tejútközpont körött is forgómozgást végeznek. Ahogy a képen és az alanti szövegben is szerepel, a Tejútrendszer ugyanazon lokális karjában, az ún. Orion-Cygnus-ban, tehát egymáshoz közel helyezkedik el a Nap és Szíriusz:

The Sun and Sirius are located in the same "interarm" region of the Milky Way galaxy. The Sun and its immediate neighborhood, including Sirius, are sited near the inner edge of the Local Arm (Orion-Cygnus).
—
A Nap és a Szíriusz a Tejútrendszer galaxisának ugyanabban a "karközi" régiójában található. A Nap és közvetlen szomszédsága, beleértve a Szíriuszt is, a Helyi Kar (Orion-Cygnus) belső széle közelében található.

Lásd a másik ábrát is, mely a Galaxis Tejútközponttal szemközti oldalát mutatja (persze hivatalosan az Aurigában van az anti-központ: lásd Galactic anticentre). Az ábra alapján Szíriusz Napunk és az Orion között helyezkedik el.
John Major Jenkins még azt is írja, hogy Szíriusz ugyanazon a meridiánon van, mint a Galaktikus Antiközpont:

Virgo, Sirius (the Galactic Anticenter indicator), and the Galactic Center are geometrically related in the sky, and Isis has found a home in each location.
Spica and the Galactic Anticenter are almost exactly 90° away and the Galactic Anticenter is on the same meridian as Sirius.
—
A Szűz, a Szíriusz (a Galaktikus Anticentrum jelzője) és a Tejútközpont geometriailag rokon az égen, és Ízisz [Nut] mindegyik helyen otthonra talált.
A Spica és a Galaktikus Anticentrum majdnem pontosan 90°-ra van egymástól, és a Galaktikus Anticentrum ugyanazon a meridiánon van, mint a Sirius.

Arról, hogy az Orion csillagkép és a vele szemközti Nyilasban lévő Tejútközpont hogyan vándorol (oszcillál) fel-le az égen és ennek kiváltója hogyan lehet Szíriusz (azzal közös mozgásunk), még ki kell fundálni (de egyelőre erre vonatkozólag adatokat lásd Orion övcsillagai és Galactic centre).
Lásd még egyáltalán más infókért Szíriusz és a naprendszer.

Kovács és a kutya címnél tettük fel legutóbb a kérdést, hogy jó lenne tudni, Szíriusz miképpen lép ki az Orion övcsillagai által összekötött és abból tovább húzott egyeneshez mérten. Mert hát a mítosz csillagászati, csak érteni kell. Lásd folytatást Szíriusz ketyegő, oszcilláló mozgása alcímet lejjebb.

Naprendszerünk mozgása címnél is szerepelt:
A 19. század végén írott RHA-féle Star Signs könyvben is szerepel, hogy Naprendszerünk a Herkules csillagkép (Maasym csillaga) felé tart (Apex of the Sun's Way-nek hívják^[1], azaz a Napút Legmagasabb Pontjának), de ami érdekesebb, hogy az ellenpontot, a Sun's Quit-et, mely ez Apex-szel szemközti helyen van az űrben, a Szíriusz és a Canopus közé helyezik.
A fentebb jobbra mellékelt kép tanúsága szerint viszont, ha a Szíriusszal bináris rendszerben lenne Napunk, akkor nagy (relatív) sebességgel ("balra") halad a Tejútközpont körül, de egy (relatíve lassabb) ellentétes sebességgel kellene ("jobbra") mozognia, hogy Szíriusszal táncra perdüljön – persze mindezt úgy, hogy a Földről nézve a háttércsillagok által kiadott (elsősorban) zodiákusbeli csillagzatok megbízható, (kvázi-)körkörös módon következzenek a Nagy Évben és a Kis Évben is értelmezhetően.

Az Apex of the Sun's Way és a Sun's Quit tehát egyrészt nem valós sebességek által meghatározott fogalmak, másrészt viszont mégiscsak alkotnak egy olyanfajta tengelyt, mint amilyen a Galactic centre és a Galactic anticentre között húzható.

A. J. Holberg könyvében volt, Henry Kroll (lásd lényeget ott) könyvében lesz még szó a Szíriusz részéről végzett illetve az ahhoz mérhető relatív mozgásokról, de ide is tehető egy-két skicc.

A Szíriusz helyzete a múltban és a jövőben

Az alábbi adatok J. B. Holberg könyvéből valók:

Over the next 60,000 years, the relative motion of Sirius and the sun will cause their mutual distance to decrease. This motion is modest and will lead to fairly modest changes in the apparent brightness of Sirius, but will produce quite dramatic changes in its position in the night sky. Presently Sirius is obliquely approaching the solar system at a somewhat leisurely rate of 8.6km/s. If we project this three-dimensional motion of Sirius into the future, the star will make its closest approach in about 67,000 years. At that point Sirius will have closed, from its present distance of 8.5 light years, to within 7.6 light years of the sun. As a consequence, its brightness will have increased in magnitude from the present -1.41 to about -1.6.
This represents only a modest 25% increase in apparent brightness and, given the logarithmic response of the human eye, will not result in any dramatic change in its visual appearance; but Sirius will outshine Jupiter and come to rival Venus when that planet is at its brightest. After closest approach, Sirius will begin to recede from the sun and slowly decline in brightness, falling back to its current levels 130,000 years from now. Looking even further into the future, Sirius will continue to fade and by 300,000 years it will have become a 0th magnitude star like Vega. By 3 million years from now it will have assumed the relative obscurity enjoyed by the host of other 5th magnitude stars, which today attract little attention, just as it did in the equally distant past, when Sirius went unnoticed by our Australopithecine ancestors. The location of Sirius in the sky will change even more dramatically. It is now progressing to the southwest at a rate of one degree every three thousand years. Ten thousand years from now this motion, together with the earth's precession, will make Sirius an exclusive jewel of the southern hemisphere skies, no longer visible in Europe or North America. At this time it will be prominent in the skies of South America, Australia, and Africa.
—
A következő 60000 évben a Szíriusz és a Nap relatív mozgása miatt a távolságuk csökkenni fog. Ez a mozgás szerény mértékű, és a Szíriusz látszólagos fényességében meglehetősen szerény változásokat fog eredményezni, de az éjszakai égbolton elfoglalt helyzetében igen drámai változásokat fog okozni. Jelenleg a Szíriusz ferde irányban, 8,6 km/s-os sebességgel közeledik a Naprendszerhez. Ha a Szíriusznak ezt a háromdimenziós mozgását a jövőre vetítjük, akkor a csillag körülbelül 67 000 év múlva közelíti meg legközelebb a Naprendszert. Ekkor a Szíriusz a jelenlegi 8,5 fényév távolságáról 7,6 fényévre közelíti meg a Napot. Ennek következtében fényessége a jelenlegi -1,41-ről körülbelül -1,6 magnitúdóra fog nőni.
Ez csak szerény 25%-os növekedést jelent a látszólagos fényességben, és az emberi szem logaritmikus reakcióját tekintve nem fog drámai változást eredményezni a vizuális megjelenésében; de a Szíriusz túlfényesedik a Jupiteren, és a Vénusszal fog versenyezni, amikor az a bolygó a legfényesebb. A legközelebbi közeledés után a Szíriusz távolodni kezd a Naptól, és fényessége lassan csökkenni fog, majd 130 000 év múlva visszaesik a jelenlegi szintjére. Ha még messzebbre tekintünk a jövőben, a Szíriusz tovább halványul, és 300 000 év múlva már 0. magnitúdójú csillag lesz, mint a Vega. 3 millió év múlva már olyan viszonylagos homályba vész, mint a többi 5. magnitúdós csillag, amelyek ma kevés figyelmet vonzanak, ahogyan a hasonlóan távoli múltban is, amikor a Szíriusz észrevétlen maradt az ausztrál majomszerű őseink számára. A Szíriusz elhelyezkedése az égbolton még drámaiabban fog változni. Jelenleg háromezerévente egy fokkal délnyugat felé halad. Tízezer év múlva ez a mozgás a Föld precessziójával együtt a Szíriuszt a déli félteke égboltjának kizárólagos ékkövévé teszi, és többé nem lesz látható Európában vagy Észak-Amerikában. Ekkor Dél-Amerika, Ausztrália és Afrika egén lesz kiemelkedő.

• Azt persze le kell szögezni, ezek olyan teoretikus számítások, melyek a Szíriusz-rendszerre vonatkoznak, nem a mi Naprendszerünkre, melyre nem tudunk számokat. Csak azért mert valami le van írva, még nem jelenti azt, hogy igaz.

Henry Kroll amatőr kutató, aki egy Cosmological Ice Ages című könyvet is írt (tulajdonképpen Szíriuszról), azt állítja, hogy a Napunk az Orionban született (ezt ismert, tényként felfogható adat), majd az idők során Sirius B befogta és a Szíriusz A körül keringünk bináris rendszerben. Számítása és feltételezése szerint a 1.5 SM (solar mass) Sirius B, a 2 SM Sirius A és a 3 SM Procyon együttes tömegvonzó ereje elegendő minket oda felhúzni. A 8 fényévnyire lévő Sirius A és 10 fényévnyire lévő Procyon csillagokhoz közeledésünket sebességileg is kifejti és ez alapján számolhatta ki a 105000 éves orbitciklust. (A kivonatot egyelőre lásd csatolva. Egyébként a 25920 évet ha szintén egy negyed ciklusnak vesszük, akkor néggyel szorozva 103680 évet ad ki, mely számításának megfelelne.)

Irán és Turán címnél szereplő adatok szerint Péterfai János nagyszerűen körüljárja miről lehet szó: Irán és Turán megszemélyesített, majd végül földi területekre értett égi fogalmak; ED szerint is valóban megfeleltethetők Nimrud (Firdauszinál Feridun) Hunor és Magor fiainak. Irán és Turán valójában égitestek (lásd Napunk bináris rendszerben) által bejárt égi tartományok, melyek időközönként átfedésbe kerülnek. Ha valóban hinni lehet az apa-ikerfiúk relációban, akkor a két Nap valóban az Orion övéből, vagyis Nimrud (Orion) fallosza tájékából nemződött ill. röppent-robbant ki. Itt vág össze a magyar monda a fent említett Henry Knoll történettel és a National Geographic által 2012-ben kiadott kutatási eredménnyel is, miszerint a – és itt a NG téves gondolkozása érhető tetten – Napunk valamely testvér (ő sister-ként asszociál rá) csillagát már azóta elveszítve az Orion-köd mintegy 100 fényév-szélességű M67 nevű klaszterjából született: ennek valószinűségét nemcsak az növeli, hogy az itteni csillagok paraméterei egyezőek Napunkéval, de az is, hogy viszonylag közel, 2900 fényévnyire vagyunk tőle. Az elképzelést támadták is, mondván, ennyire messzire és gyorsan onnan kiszakadva a Napunk darabokra kellett volna szakadjon. Jelenleg a Napunk 67000 mérföld per óra (meg sem lepődünk, hogy ez éppen 108000 km/h) sebességgel távolodik M67-től, de a modellezés szerint ennél jóval nagyobb sebességgel kellett volna kicsapódnia, amit nem lett volna szabad túlélnie Napunknak. Akárhogy is, az atlantiszi-egyiptomi vagy kárpátiai magyarok ismerték a Naprendszerünk kialakulását, és nem véletlen, hogy a születési hely három csillagát formázták meg piramisokként a Földön (és akár korábban a Marson is).

A fentebb és a táblázatban szolgáltatott adatok szerint kiszámítható, hogy a több százer éve élő magyarok mennyire lehettek közelebb az Orion-ködhöz. Ami a Napunk társcsillagát illeti, elképzelhető, hogy valójában nem áll be a Napunk elé, ahogy apocalypse szónál érintettük: elég, ha az a Velikovsky, Immanuel által is említett jelenség lép fel, hogy az elliptikus orbitális pálya ellaposodik: a Naphoz túl közel érve megégünk, majd az extremitás-pontokon olyan távol, hogy lefagy a Föld (hasonló változások mintha napjainkban is érezhetőkké váltak volna).

A Lant csillagkép fényes Vegájáról viszont az járja, hogy a 23 (másutt 25) fényévnyire lévő csillag 12 mérföld per szekundum sebességgel közelít Napunk irányába és – ha addig nem változtatja helyét – 500000 év múlva ide is ér.

Ez az adat egy 1950-es keltezésű könyvből való, az Astronomy Encyclopedia nem említi.
A lényeg az, hogy 500000 évvel ezelőtti magyarjaink más csillagokat is tisztelhettek, akár "Szíriuszi" rangban, de ha a Szíriusz valóban társnap és régebben 5 magnitúdójú alig látható csillag volt, táltosaink akkor is tudtak (volna) róla.

Noah Brosch könyvéből tallózva:

Szó van arról, hogy korábban a Szíriusz a Tejút másik oldalán volt:

At this point, and considering the perceived motion of Sirius among the stars, it is interesting to mention a proposition by Gore^[2] (1903) based on one of the Arabic names of Sirius: al-schira al-abur ("Sirius which has passed across"). Gore linked this name with Al Sufi's mention of a mythological explanation that Sirius crossed the Milky Way in the direction of Canopus. This obviously happened during the Stone Age and, if correctly representing the human memory of an astronomical event, is truly amazing.
60,000 years ago Sirius was located on the eastern border of the Milky Way, whereas it is now located on its western border. This is the result of its proper motion, a combination of its orbit around the center of the Milky Way galaxy and of the similar motion of the Sun and Earth.
—
Ezen a ponton, és figyelembe véve a Szíriusznak a csillagok között észlelt mozgását, érdekes megemlíteni Gore^[2:1] (1903) egy felvetését, amely a Szíriusz egyik arab nevén alapul: al-schira al-abur ("Szíriusz, amely átment"). Gore összekapcsolta ezt a nevet azzal, hogy al-Szufi egy mitológiai magyarázatot említett, miszerint a Szíriusz a Canopus irányában keresztezte a Tejútrendszert. Ez nyilvánvalóan a kőkorszakban történt, és ha helyesen reprezentálja egy csillagászati esemény emberi emlékét, akkor valóban elképesztő.
60 000 évvel ezelőtt a Szíriusz a Tejútrendszer keleti határán helyezkedett el, míg most annak nyugati határán. Ez a sajátmozgásának eredménye, amely a Tejútrendszer galaxis középpontja körüli pályájának, valamint a Nap és a Föld hasonló mozgásának kombinációja.

• Persze nem feltétlenül az araboknak kell az emléket megköszönni; a 60000 év akkor lehet igaz, ha a Szíriusz-Solaris rendszer kb. 108000 éves periodicitású vagy akár több.

Gore könyvében az eredeti szöveg így áll:

According to Al-Sufi, the Arabians called Sirius al-schira al-abûr," Sirius which has passed across," also al-schira al Jamânija, "the Sirius of Yemen." He says it is called al-abûr, "because it has passed across the Milky Way into the southern region."
He relates a mythological story why Sirius "fled towards the south" and passed across the Milky Way towards Suhail (Canopus). The same story is told by Albufaragius (thirteenth century). (The story was probably derived from Al-Sufi.)
—
Al-Sufi szerint az arabok a Szíriuszt al-schira al-abűr-nak, "Szíriusznak, amely átkelt", illetve al-schira al Jamânija, "jemeni Szíriusznak" nevezték. Azt mondja, azért hívják al-abúrnak, "mert átment a Tejúton a déli régióba".
Elmond egy mitológiai történetet, hogy a Szíriusz miért "menekült dél felé", és miért haladt át a Tejúton a Szuhail (Canopus) felé. Ugyanezt a történetet meséli Albufaragius (XIII. század). (A történet valószínűleg Al-Sufitól származik).

• Habiru címhez betéve más Gore-ral kapcsolatos adat is (tulajdonképpen cáfolat).

William Tyler Olcott Star Lore of All Ages című könyvében egyszerűen Al-Abur [másutt Al-Habur] jön elő (azonos jelentéssel^[3]). EB és ivory címnél hasonló szavak jöttek elő, így nem biztos, hogy éppen ezt jelenti.

De hasonló alakú a homéroszi görög, Szíriuszra értett, őszi (csillag) jelentéssel megadott Oporinos is (lásd csatolt képen). Over és ábra címnél is előjöttek hasonló árja szavak, de lásd inkább legutóbb a Habiru alján írottakat.

Közben héber cím alján még inkább helyre kerültek a dolgok.

Folytatás:

Now, it seems to me a curious and interesting fact that the large proper motion of Sirius would have carried it across the Milky Way from the eastern to the western border in a period of 60,000 years. Possibly the Arabian story may be based on a tradition of Sirius having been seen on the opposite, or eastern, side of the Milky Way by the men of the early Stone Age. However this may be, we know from the amount and direction of the star's proper motion that it must have passed across the Milky Way from east to west within the period above stated. The Arabic name al-abûr is not, therefore, a merely fanciful one, but denotes an actual fact. The proper motion of Sirius could not possibly have been known to the ancients, as it was only revealed by accurate modern observations.
[...]
Al-Sufi says that Procyon was marked on the old astrolabes as al-schira al-schamia, "the Syrian Sirius." It was also called, he says, al-schira al-gumaisa, "the Sirius with blear eyes"(!) from weeping because Sirius had passed across the Milky Way, Procyon remaining on the eastern side. Here we have the same legend again. The proper motion of Procyon (about the same in amount and direction as that of Sirius) shows that the star has been on the eastern side of the Milky Way for many ages past. About 60,000 years hence, Procyon will be near the star Canis Majoris, and will then – like Sirius – have passed across the Milky Way.
—
Nos, számomra különös és érdekes ténynek tűnik, hogy a Szíriusz nagy sajátmozgása 60 000 év alatt átvitte volna a Tejútrendszer keleti határától a nyugati határáig. Lehetséges, hogy az arab történet azon a hagyományon alapul, hogy a Szíriuszt a Tejút túlsó, vagyis keleti oldalán látták a korai kőkorszak emberei. Bárhogyan is legyen ez, a csillag sajátmozgásának mértékéből és irányából tudjuk, hogy a fent említett időszakon belül a Tejútrendszerben keletről nyugatra kellett áthaladnia. Az arab al-abűr elnevezés tehát nem pusztán képzeletbeli, hanem tényleges tényt jelöl. A Szíriusz sajátmozgását a régiek nem ismerhették, mivel az csak a pontos modern megfigyelésekből derült ki.
[...]
Al-Sufi azt mondja, hogy a Procyont a régi asztrolábiumokon al-schira al-schamia, "a szíriai Szíriusz" néven jelölték. Azt is mondta, hogy al-schira al-gumaisa, "a fehér szemű Szíriusz"(!) sírástól, mert a Szíriusz átvonult a Tejúton, a Procyon pedig a keleti oldalon maradt. Itt ismét ugyanaz a legenda áll előttünk. A Procyon sajátmozgása (körülbelül ugyanolyan mértékű és irányú, mint a Szíriuszé) azt mutatja, hogy a csillag már sok-sok évszázaddal ezelőtt is a Tejútrendszer keleti oldalán tartózkodott. Körülbelül 60 000 év múlva a Procyon a Canis Majoris csillag közelében lesz, és akkor – a Szíriuszhoz hasonlóan – át fog haladni a Tejútrendszeren.

• Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének (második kötetének) 76. oldalán szintén tesz (rövid) említést erről.

Szíriusz és Procyon, mint a Tejút két oldalán lévő kutyacsillag előjöhet akár magyar meséinkben is. (Hasonlóakról szóltunk már kutya – két kutya címnél.)

Jankovics Marcell A fa mitológiája c. könyvének 133. oldalán ír a keresztfa útkereszteződések jelzőoszlopaként való használatáról és arról, hogy a mesék (lásd például Rózsa vitéz mesében két vadászkutya is szerepel az elágazásnál) fái is vagy "középen" vagy "hármasúton" nőnek, és az égi világfa is a világ közepén, vagy égi utak kereszteződésében áll. (A kereszteződésekről lásd trivial és Hekate.)

Bal és jobb címnél szerepelt legutóbb (a missera címnél szereplő adatsor friss átirata – lásd kimondottan az utolsó pár sort Procyon-Szíriusz kettőse kapcsán):
A Cynocephalus és más címnél szereplő képen a Typhoni-kutyafejű alak a tejköpülő jobbfelén áll, míg a Széth címnél szerepő képen Széth áll a jobb oldalon.
Az, hogy az ábrázolásokon mi kerül a bal és jobb oldalra, nem arbitráris. Már Pap Gábor is több előadásában szóvá teszi, hogy a magyar népművészetben is minden okkal kerül úgy és arra a helyre, ahova. Mindennek jelentősége van. Jankovics Marcell könyveiben és a fenti passzusban is szól arról, hogy a Nap-Hold ikerpár hogyan szerepel az ábrázololásokon, és hogy a jobb oldal a világosságot hozó napkeltéé, a bal oldal a sötétséget hozó napnyugtáé.
A John Major Jenkins Galactic Alignment című könyvének 226. oldalán elemzett antiguai La Concepcion-on viszont bal oldalon áll a Nap és a jobbon a Hold, éppúgy ahogy Széth is egyrészről Hold-alak, de legalábbis a Nap öreg (szaturnikus) oldalával és sötétségével hozható kapcsolatba.
Persze nem mindegy, hogy honnan nézzük. Mert ha nem szemből nézzük, akkor a Nap a Szűzanya (melyet John M. Jenkins a Tejútközponttal azonosít) jobbján van (az egyébiránt asztrális eredetű futballban is a jobb oldal(ra leadott lövés) a kapus szemszögéből nézendő).
Ami persze az égi vontakozásokat illeti, a geocentrikus világképből kiindulva, minden irány a Földről nézve értelmezendő, hiszen ezen élünk és minden ránk vonatkozó hatás itt ér minket.
Igen ám, de nemcsak a napi, hanem a Kis Éves és Nagy Éves ciklusban is létezik bal és jobb oldal tagolás, ahogy balance címnél is szó esett róla.
Ez az érdekesebbik része, annak megértésében, hogy a Nagy Év hanyatló és emelkedő félesztendei között is létezik egy bal és jobb oldali tagolás, ahol a tagoló tengely a Tejúttal azonosítható Nyilas-Ikrek tengely.
Missera címnél arról volt szó, hogy a teljes precessziós időkör kódneve a kilences számrendszerű 108, egyszerűsítve ("műveleti okokból") 100, melynek etimonja SZAT, mely (tér)idő jelentésű.
A száznak értelmezett egész két félre osztható, ikresített ötven tagokra, mely ötven egyrészt a 13000 év kódszáma, másrészt a felező tengely, a Tejút Ötevény^[4] nevével is egyező. (Ha nagyon bele akarunk menni, ezek szerint az ötven lehetett az első szám, mely ezt a V-N vázú végződést kapta, és ennek mintájára mondjuk, hogy negyven, hatvan, stb.)
A SZAT-tal kapcsolatba hozott csata címnél pedig HAT számunkról is volt szó: ott arra a következetésre jutottunk, hogy a hat azon állapot, amikor Nagy Év Nyilas-Ikrek tengelye alsópontjáról megindulunk a hét, a felső pont felé. Mondhatni 6 és 7 Nagy Év időkörére vonatkozó számok-stációk között annyi idő telik el, mint a 100 fele, 50 alatt, azaz 13000 év.
John M. Jenkins adatai alapján is tudjuk, hogy a Nagy Évben a Nap 13000 évente halad át a Tejúton, annak is egy fontos pontján, a Tejútközponton (minden John M. Jenkins-től származó infót lásd Galactic centre). Ez is igazolja az 50 és a 13000 "azonosságát."
Ez a 13000 évenkénti egyszer a Tejút egyik, egyszer másik oldalán létünk lehet magyarázat arra is, hogy miért van a Procyon és a Szíriusz egyszer az egyik, mássszor a másik "Tejútparton."
De az sem mellékes, hogy 13000/50 = 260, és ez a maja naptár napokban mért hossza, illetve megközelítőleg az ember-embrió méhen belüli fejlődési ideje is.
Talán éppen ez a számítás az, ami elvetni látszik a Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvében taglalt Drayson 32000 éves és Milankovitch 41000 éves ciklusait. Persze korántsem tudjuk, hogy például 6-8 ezer évvel ezelőtt, vagy éppen 32-34 ezer évvel ezelőtt milyen szög alatt állt a Föld tengelye az ekliptikához képest, és hogy éppen a Szíriusszal való tánc pontosan hogyan befolyásolja a Naprendszerünk mozgását és a Föld tengelyének ferdeségét, melyről azt állítják, hogy változik.

Szűcs László Égre írott történelem című könyvében is írja (nem tudom, honnan szedte, nyilván nem az általa használt/istenített Stellariumból, mert abba nincsenek helyes adatok táplálva):

Az elmúlt 30000 év alatt (sőt korábban is folyamatosan) az égen látható csillagok egymáshoz való, valamint a Naprendszerhez, mint égi megfigyelő állomáshoz viszonyított helyzete is jelentősen megváltozott. Például a Szíriusz csillag, ami ma a Nagy Kutya csillagkép központi csillaga, vagy a Procyon, amely a Kis Kutya csillagkép meghatározó csillaga, néhány tízezer évvel korábban más csillagképekben látszódtak (előbbi az Egyszarvúban, utóbbi a Rákban), míg mintegy 10-12 ezer év óta a Naprendszer galaxis-utazásának eredményeképpen, az életünket jelentősen befolyásoló, új központi helyükön fénylenek.

A mellékelt csillagtérkép tanúsága szerint épp ellentéteset állít, mint az arabok, akik azt mondták, hogy egymással helyet cseréltek a kutyák.

Nem lennék meglepve, ha az alábbi ...

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvéből származó bibliai rész hasonlókra utalna (maga RG is egy walesi költemény kutyájával való voantkozást keres) (egyébként a Jordán folyó nevében is szerepel a Dán (Dana/Tana/Ton/Don) mely a Tejútfolyamnak alkalmas neve (a kutya itt ugye Caleb):

According to the Pentateuch, Moses died on Pisgah on the other side of Jordan and 'no man knoweth his sepulchre to this day'; and of all the Children of Israel who had come with him into the wilderness out of the house of bondage, only two, Caleb and Joshua, crossed into the Promised Land. As spies they had already been bold enough to cross and recross the river.
—
A Pentateuch szerint Mózes a Jordán túlsó partján, a Pisgahon halt meg, és "senki sem ismeri sírját mind a mai napig"; és Izrael összes gyermeke közül, akik vele együtt mentek a pusztába a rabszolgaság házából, csak ketten, Káleb és Józsué jutottak át az Ígéret Földjére. Kémként már elég bátrak voltak ahhoz, hogy átkeljenek és újra átkeljenek a folyón.

Noah Brosch írja:

Sir Edmund Halley found out that the discrepancies in the positions of Sirius, Procyon, and Arcturus could not be explained as the influence of precession. This implied the existence of relative space motions between these stars and the Solar System.
—
Sir Edmund Halley rájött, hogy a Szíriusz, a Procyon és az Arcturus helyzetének eltérései nem magyarázhatók a precesszió hatásával. Ez arra utalt, hogy e csillagok és a Naprendszer között relatív űrmozgások léteznek.

• Persze nem feltétlenül az araboknak kell az emléket megköszönni.

Sirius was not always the bright blue star we see these days in our Southern sky, because, relative to the Sun and to the Earth orbiting it, Sirius is moving. About five million years ago it was in the constellation Lynx, more than 70° from the position it now has, and appeared much fainter.

A diagram with up-to-date parameters for Sirius was done by Dr. Rob van Gent (Figure 3.6).
The apparent change of position of Sirius on the sky, as seen from the Solar System, is the combination of a number of motions. First, α CMa has its own motion in the Galaxy; so does the Sun and the entire Solar system. This causes both the location of the object we look at, and the location we look from, to change with time. We are aware only of the relative change of position for Sirius with respect to the "fixed" stars that, in reality, are much more distant than Sirius, therefore their apparent motions are small to negligible. The combination of both motions is the "proper motion" and represents a change in the relative location of Sirius. Its units are arcsec per century for most stars, or arcsec per year for the nearmost, fast-moving stars (the proper motion of Sirius is one of the largest on the sky: 1".34 yr¯¹, as measured by the Hipparcos satellite, 10".3 yr¯¹ for Barnard's star). The chart in Figure 3.5 represents the proper motion of Sirius over ∼100 years and is reproduced from Flammarion (1884), who mentions that the other bright stars in the general vicinity of Sirius hardly change position in such an astronomically-short time interval.
Sirius is moving to lower Right Ascension (West) and Declination (South) values, as Flammarion's figure shows (see Figure 3.5).
The total proper motion, at the distance of Sirius, translates to a transverse space velocity of ∼15 km s¯¹. This is the velocity with which Sirius moves perpendicular the line of sight as seen from the Sun.
—
A Szíriusz nem volt mindig az a fényes kék csillag, amelyet manapság a déli égbolton látunk, mert a Naphoz és a körülötte keringő Földhöz képest a Szíriusz mozog. Körülbelül ötmillió évvel ezelőtt a Lynx csillagképben volt, több mint 70°-kal távolabb a mostani helyzetétől, és sokkal halványabban jelent meg.

A Szíriuszról Dr. Rob van Gent készített egy aktuális paramétereket tartalmazó diagramot (3.6. ábra).

A Szíriusz látszólagos helyváltoztatása az égen, a Naprendszerből nézve, több mozgás kombinációja. Először is, az α CMa saját mozgást végez a galaxisban; ugyanígy a Nap és az egész Naprendszer is. Ez okozza, hogy mind a tárgy helyzete, amelyet nézünk, mind a hely, ahonnan nézzük, idővel változik. Mi csak a Szíriusz relatív helyváltoztatását ismerjük a "fix" csillagokhoz képest, amelyek a valóságban sokkal távolabb vannak, mint a Szíriusz, ezért látszólagos mozgásuk kicsi vagy elhanyagolható. A két mozgás kombinációja a "sajátmozgás", és a Szíriusz relatív helyzetének változását jelenti. Egységei a legtöbb csillag esetében századonként ívmásodperc, a legközelebbi, gyorsan mozgó csillagok esetében pedig évenként ívmásodperc (a Szíriusz sajátmozgása az egyik legnagyobb az égbolton: a Hipparcos műhold által mért 1".34 yr¯¹, a Barnard-csillag esetében 10".3 yr¯¹). A 3.5. ábrán látható ábra a Szíriusz ∼100 éves sajátmozgását ábrázolja, és Flammarion (1884) munkájából származik, aki megemlíti, hogy a Szíriusz általános környezetében lévő többi fényes csillag alig változtatja a helyzetét ilyen csillagászatilag rövid időintervallumban.
A Szíriusz a jobbra emelkedés (nyugat) és a deklináció (dél) alacsonyabb értékei felé mozog, ahogy Flammarion ábrája is mutatja (lásd a 3.5. ábrát).
A teljes sajátmozgás a Szíriusz távolságában ∼15 km s¯¹ keresztirányú térbeli sebességet jelent. Ez az a sebesség, amellyel a Szíriusz a Naptól nézve a látóvonalra merőlegesen mozog.

Lényegében Brosch könyve is ugyanazt mondja, mint Holbergé (és ugyanúgy belekeveri a korábbi fejlettségi fokán álló embert):

The motion within the nearby Galaxy causes Sirius to "close in" to the Sun; five million years ago α CMa was a faint star, barely visible at ∼ 6th mag. During this period, in which the first man-apes became Homo Sapiens, Sirius came much closer to the Sun and became a -1.5 mag object, i.e., a thousand times brighter. Sirius became the brightest star in our skies only ∼90,000 years ago, when it overtook Canopus in brilliance. It will maintain this title for about 210,000 years while continuing to brighten slightly from its -1.44 mag for the next ∼60,000 years as it draws nearer the Sun. At its closest it will be only a bit further than eight light-years away in the constellation Columba (the Pigeon, south of Lepus the Hare) and it will shine as a -1.7 mag star.
—
A közeli galaxison belüli mozgás miatt a Szíriusz "közeledik" a Naphoz; ötmillió évvel ezelőtt az α CMa egy halvány csillag volt, alig látható ∼ 6. maggal. Ebben az időszakban, amikor az első emberszabásúakból Homo Sapiens lett, a Szíriusz sokkal közelebb került a Naphoz, és -1,5 magos objektummá, azaz ezerszer fényesebbé vált. A Szíriusz csak ∼90 000 évvel ezelőtt vált égboltunk legfényesebb csillagává, amikor fényességben megelőzte a Canopust. Ezt a címet körülbelül 210 000 évig fogja megtartani, miközben a következő ∼60 000 évben -1,44 magról továbbra is kissé fényesebb lesz, ahogy közeledik a Naphoz. A legközelebbi időpontban már csak valamivel több mint nyolc fényévre lesz a Columba (a Galamb, a Lepus nyúl csillagképtől délre) csillagképben, és -1,7 magos csillagként fog ragyogni.

A mellékelt két diagram mutatja, hogy a hivatalos csillagászati számadatok szerint Szíriusz szinte most van hozzánk a legközelebb, majd perihelion elérte után újra távolodni kezd, továbbá hogy mely másik csillagok lesznek a legfényesebbek Szíriusz távolodásával.
Nagyon érdekes, hogy az ezoterikus berkekben épp várva-várt Szíriusz-közelség ugyan valóban bekövetkezik, csak időbeli lefolyása és tartóssága tér el – nagyon.
Mi lehet az oka annak, hogy ennyire eltér Walter Cruttenden és a német csillagász Karl-Heinz Homann adataitól, elképzeléseitől az alábbi két Szíriuszos könyv mozgásra vonatkozó adata? Ennyire délibábos a fősodrástól eltérő New Age mozgalom? Ennyire be/le vannak oltva a "megélhetési" tudósok?
Korábban azt gondoltam, a 26000 év (főleg, hogy leginkább kb. a felével kell számolni, hiszen ketten járják a táncot, egymáshoz közelítve) nem elegendő idő, de gondoljunk bele, milyen messze van például a Szaturnusz a Naptól és mégis milyen gyorsan körbeér. (Persze nincs olyan távol tőle, mint Szíriusz.)
Arra, hogy egymáshoz valóban közelítenek-e (a saját készítésű diagramon is így szerepel) vagy csak a Szíriusz vagy a Nap közelít...nos, minden relatív. Úgy tűnik, itt esik csapdába a hivatalos csillagtudomány is, mikor több mint száz éve azt mondja, hogy a Szíriusztól elfelé haladunk, a Herkules irányába. De milyen sebességgel? És meddig? Mikor jön a kanyar, a visszafelé haladás? A kanyarról senki sem beszél, csak unilaterális meg radiális mozgás/sebesség-eredőkről.
Úgy tűnik, és itt lehet jelentősége a beiktatott évszázadoknak és a Vízöntő-korszaknak, hogy a Naprendszer mégsem indult el még a visszafelé/felfelé útján, csak fog. Persze a véleményem képlékeny.
Minden továbbit lásd Szíriusz és a naprendszer.
Lásd még kutya – két kutya.

Szíriusz közelsége – távolsága a Földhöz képest a kis évben

Ezen Golenya Ágnes féle videóban amit a Szíriuszhoz való közeledésről (télen) és távolodásról ír, nem tudom, helyes-e. Az stimmel, hogy január 2-3. körül a Naphoz a legközelebb vagyunk (erre mondja Kubínyi Tamás helytelenül, hogy a legtávolabb), de hogy a Szíriusszal mi a helyzet, azt nem tudom.

Szíriusz helyzete – meridiánon, nadir helyzetében, stb.

Meridián téma

Ahogy mondják, a Föld napközeli (perihelion) pontja január másodika táján van, akkor, amikor a Nap, a Szíriusz és Föld egy vonalban helyezkednek el (akkor halad át a Föld). Johan Oldenkamp egyik videójában szintén szól az újévről és meggyőződése, hogy ennek, idejének Szíriuszhoz van köze (az ő time címnél lévő ábráján január harmadikára van írva a perihelion pont).
Johan Oldenkamp írja:

After being dead for three days, on December 25th, the Messiah [the Sun] rises up from the dead and starts to move higher in the sky every following day (up until the summer solstice). By drawing a straight line from the three stars (also known as the Three Kings) in the Belt of Orion through the star Sirius (which the Kings followed), the crossing of that line with the horizon marked exactly the location of the rising Helios (or (re-)birth of Christ) on December 25th. The biblical version is just a personalized version of this celestial dynamics.
—
Miután három napig halott volt, december 25-én a Messiás [a Nap] feltámad a halálból, és minden következő napon (egészen a nyári napfordulóig) magasabbra emelkedik az égen. Ha az Orion-öv három csillagától (más néven a Három Királyoktól) a Szíriusz csillagán keresztül (amelyet a Királyok követtek) egyenes vonalat húztunk, akkor ennek a vonalnak a horizonton való keresztezése pontosan megjelölte a Héliosz felemelkedésének (vagy Krisztus (újra)születésének) helyét december 25-én. A bibliai változat ennek az égi dinamikának csak egy megszemélyesített változata.

JO ugyebár Karl-Heinz Homann és Uwe Homann adataira támaszkodik. KHH írja:

Keep in mind that even our Earth has its perihelion around January 2, as it passes through the conjunction of Sun and Sirius each year.
—
Ne feledjük, hogy még a mi Földünknek is január 2. körül van a perihéliuma, amikor minden évben áthalad a Nap és a Szíriusz együttállásán.

• Amit egyikük sem vet(het) fel publikusan (sem), hogy vajon Szilveszter jelentése is Silver Star, azaz Szíriuszra utal? Mert ugye nem lehet véletlen, hogy december 31-ére esik, legalábbis a magyar névnaptárban. Legutóbb ott szereplő info alapján korántsem biztos, hogy erdőlakót jelentene, inkább Szül-Vész-Ter, Szül-Veszt-Úr felbontásokban kell gondolkodni és valóban asztrális értelme lehet, de utalhat a Napra is, és arra is, hogy eljött az év vége illetve az újév.

Sirius can be seen from every inhabited region of the Earth's surface. The best time of the year to view it in our epoch is around 1 January, when it reaches the meridian at true midnight.
—
A Szíriusz a Föld felszínének minden lakott területéről látható. Az év legjobb időszaka a mi korszakunkban január 1. körül van, amikor a Szíriusz éjfélkor éri el a meridiánt.

• Ezzel egybevágó adat, hogy Alcyone dec. 31-én tetőzik, mely szinte egybeesik újév napjával.
  Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ilyesfajta meridián-áthaladás lehet Nibiru (Napszemű?) elnevezésének hátterében is.

Szíriusz nadir helyzete

Galactic centre címnél volt szó róla:

Szíriusz ketyegő, oszcilláló mozgása

Kovács és a kutya címnél tettük fel legutóbb a kérdést, hogy jó lenne tudni, Szíriusz miképpen lép ki az Orion övcsillagai által összekötött és abból tovább húzott egyeneshez mérten (ha egyáltalán, hiszen úgy mondják, a precesszió nem hat a Szíriuszra). Mert hát a mítosz csillagászati, csak érteni kell. A dzsed címnél is említett, alábbi Szent Koronáról szóló, Németh Gergely féle ÁKA előadásban 18:27-nél esik szó arról, hogy a Szíriusz a precesszió függvényében (ezek szerint nem oldalirányú, hanem) oszcillálló, "ketyegő" mozgást végez (már ha ez az igazságot takarja); másutt pedig arról, hogy a precesszió mellett a Föld folyamatos tengelyferdülését is számításba kell venni.
Tengely címnél tettem arról említést, hogy ez a jelenség kifejeződhet a magyar és magyar-utód nyelvekben.

Az eredeti alábbi Jézuspasszport – Az Időkód II. című videóban 4:00-tól van szó a témáról. A képen a Kheopsz (Kufu) piramis és a Szíriusz.
A másik csillag baloldalt nyilván a Sarkcsillag, míg maga a piramis felfogható a Világhegyen kívül a világtengelynek, illetve a libikóka központi felfüggesztési pontjának. Kantár címnél is írtuk:

Hunter-Orionról volt szó Nap és Orion cím/alcímnél, Hunor csillagkép és Íj csillagkép címnél is. Az ég illetve a téridő egyik sarokpontja a nyári napforduló. Úgy tűnik, hogy Szíriusz és a medvék címnél írottak alapján is, hogy Hunter és a Sarkcsillag kapcsolatban állnak egymással. Ezt a két csillagot, a Sarkcsillagot és a Szíriuszt (minthogy Hunter-ben az Orion övcsillagai és a Szíriusz összetartoznak) figyelték a Kheopsz/Kufu piramisból is.
Hogy ez mennyiben befolyásolja a dzsed címnél boncolgatott dolgokat, az majd még kiderül. Mindenesetre ha lesz előrehaladás a témában, akkor az eredményeket oda is be kell tenni. Orion oszcillálásáról egyébként volt szó Galactic centre címnél. Ott 40000 év jött elő. A másik mellékelt kép Orion övcsillagai címnél is szerepelt.

Lábjegyzetek