Szíriusz heliakus kelése

Több információ szerepelt összevissza mindenhol (például lásd cardinal, precesszió, Szíriusz és a naprendszer és Sothic).

Drunvalo Melchizedek The Ancient Secret of the Flower of Life Volume I....

...című könyvében írja:

Afrikában, arról a helyről nézve, ahol a dogonok élnek, a Szíriusz csillag a horizont alá veszik néhány hónapra; majd július 23-án hajnalban újra megjelenik, ekkor nagyjából egy perccel a nap előtt kel fel. Majdnem pontosan keleti irányban, épphogy csak a horizont fölé emelkedve fénylik rubinvörösen. A nap hatvan másodperc múlva előbukkan, így a Szíriusz csak egy pillanatig látható, azután vége. Ezt a jelenséget a Szíriusz heliakális (napközelségben lévő) felkelésének nevezik, s mozzanata rendkívül fontos pillanatot jelentett nemcsak a dogonok és az egyiptomiak számára, hanem szinte az egész ókori világ életében.
E pillanatban a Szíriusz, a Nap és a Föld egy egyenes mentén helyezkedik el a térben. Egyiptomban csaknem minden templomot ehhez a képzeletbeli vonalhoz igazítottak, beleértve a Szfinx tekintetét is. Igen sok templom falának egy pontjába apró lyukat fúrtak; s ezt megismételték a belső falakon is, s a lyukakon áthúzódó egyenes valamilyen homályos belső kamrába vezetett. A kamra középpontjában valamiféle apró jellel ellátott gránitkocka vagy Arany Középút-négyszög helyezkedett el. A Szíriusz heliakális felkelésének pillanatában egy rubinvörös fénycsík ütközött néhány másodpercre az oltárnak, s ezzel kezdetét vette az egyiptomi újév, és az egyiptomiak ősi Szóthisz-kalendáriumának első napja.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvéből:

A nappálya menti csillag(zat)ok között vannak feltűnőbbek, ráadásul olyanok, amelyek egy adott időszakban különösen fontos viszonyítási pontnak számítottak, mivel eltűnésük (Nappal való együttállásuk) vagy heliakus kelésük (amikor a Nap eltávolodásával ismét láthatóvá lesznek a hajnali égen) valamilyen jelentős, évről évre ismétlődő földi eseményt vagy naptári fordulatot jelezhet előre.
Egyiptomban a Szíriusz csillag heliakus fölkelte a Nílus áradásának kezdetét jelezte. A várva várt eseményt méltó módon ünnepelték meg. Ez volt Egyiptomban az újév napja (júl. 19.), amelyen Szíriusz és a Nap a nászát ülte. (Egyesülésük a Földről nézve a valóságban is végbemegy; a hajnali égen fölragyogó csillag fénye beleolvad a kelő Nap vakító sugaraiba.) Az eseményt elbeszélő mítoszt az ünnepen el is játszották. A denderai Hathor templomban Szíriuszt Hathor-Ízisz, a Napot Hórusz személyesítette meg. (A Nap és csillag vagy csillagzat együttállása nemcsak egyesülést, hanem azonosulást is jelenthetett, így lesz a Kos csillagkép a rajta áthaladó Nap fényében aranygyapjas kos, az Orion a feje fölé érkező Napnak köszönhetően naphérosz, a Tejutat keresztező Nap a világfán termő aranyalma.)

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvében ír az egyiptomi mitológiáról:

Nut és Geb két gyermeke, Ozirisz (az Orion csillagkép) és Ízisz (a Szíriusz csillag) a Tejúton látható egymás mellett, s kettősük jelezte az egyiptomi év elejét és végét (114. kép).

Hogy ezen kettősük a hindu mitológiában is megtalálható, arról Tilak szól Orionjában. Viszont a kutya mint olyan hiányzik mind az egyiptomi, mind a hindu csillagképekből. Tilak is Orion heliakális keléséről szól. Az alábbi adatsor a 179. oldalról való, mely arról szól, hogy a hindu év első (Devayana – lásd erről bal és jobb) féléve az Orion heliakálisan kelésétől az Orion akronikális keléséig tartott:

The identification of Vrishâkapi with Orion at once furnishes us with a solution of this question. We have already seen that the dog is said to commence the new year in Rig. i. 161. 13; and since Canis and Orion are close to each other, Orion may also be said to have commenced the year. The Devayâna, therefore, extended in those days from the heliacal to the acronycal rising of Orion; that is, when Orion rose with the sun, it was the vernal equinox, the beginning of the Devayâna, and six months after, when it rose at the beginning of night, it was the autumnal equinox, the end of the Devayâna.
—
Vrishâkapi és az Orion azonosítása azonnal megoldást ad erre a kérdésre. Már láttuk, hogy a Rig. i. 161-ben a kutya az új év kezdetét jelenti. 13; és mivel a Canis és az Orion közel vannak egymáshoz, az Orionról is elmondható, hogy ő indította el az évet. A Devayâna [Isten útja] tehát azokban az időkben az Orion heliákális felkelésétől az akrónia felkeléséig tartott; vagyis amikor az Orion a Nappal együtt kelt fel, az volt a tavaszi napéjegyenlőség, a Devayâna kezdete, és hat hónappal később, amikor az éjszaka kezdetén kelt fel, az volt az őszi napéjegyenlőség, a Devayâna vége.

Az egyiptomiak kereken 365 napos évvel számoltak, ebből az utolsó 5 nap külön figyelemben részesült, mivel Nut és Geb másik két gyermeke, valamint Hórusz, Ozirisz és Ízisz fia is ekkor született. A Szíriusz csillag évenkénti eltűnését (terhességét Hórusszal, azaz együttállását a Nappal) követő újbóli megjelenése (heliakus felkelése) elvben az új év kezdetét és a Nílus áradását jelentette. (Csak azért elvben, mert az egyiptomi év egy negyed nappal rövidebb lévén a valóságosnál, az újév napja 4 évenként 1 teljes nappal eltolódott a Szíriusz felkeléséhez és az áradás kezdetéhez képest.

Lásd további matematikát erről Sothic.

Jankovics Marcell adata, hogy a Szíriusz eltűnése és újbóli megjelenése között 70 nap telik el.

A Dobos Csanád által szolgáltatott (nyilván planetárium szoftverből szedett) Szíriusz heliakus kelésével kapcsolatos adatok (lásd csatolt képet) azt mutatják, hogy a Szíriusz heliakális kelése csak bizonyos évezredekben nyújthatott lehetőséget az egyiptomi szoláris év alapjául tekinthetőségére, mindezek által tökéletesen belőve a késői egyiptomi kultúra idejét, ill. téridőben (zodiákuson) elfoglalt helyét.
Megjegyzés: a planetárium szoftverekbe a Szíriuszra vonatkozó precessziós adatok is be vannak táplálva, így az adat semmitmondó.
Legutóbb Szűz csillagkép címnél a gondolatmenet végén oda jutottam, hogy szerettem volna megnézni Stellarium-ban, hogy is néz ki a Szíriusz és a Nap közös kelése. A William Mure Dissertation on the Calendar and Zodiac of Ancient Egypt című könyvének 9. oldalán közölt adatok alapján sikerült is (lásd csatolt képet ott). Ugyebár azt ne várjuk (például a Szíriusz a Sothis címnél közölt dogon kép alapján) az ekliptika sávján jelenik meg Szíriusz. A Naptól jobbra, azaz délebbre kel fel és tűnik el, ahogy világosodik. A precesszió alapján (már ha az a Szíriuszra egyáltalán vonatkozhat) meg végképp nem, hiszen az fel-lefelé változtatja a csillagképek helyét, balra-jobbra nem. Itt jöhet képbe a Németh Gergely féle előadásában taglalt tengelyferdülés, melyről lásd Szíriusz mozgása.

Egyrészt azzal kellett szembesülni, hogy mivel a Szíriusz nincs rajta ugye az ekliptikán (hacsak a Stellarium mégsem veszi figyelembe a precessziót vagy a Szíriuszra amúgy sem vonatkozna?!), így a Naptól délre kel, mondjuk, hogy nagyjából egyszerre a Nappal, másrészt azzal, hogy a William Mure Dissertation on the Calendar and Zodiac of Ancient Egypt című könyvének 9. oldalán közölt adatok tévesek. Sok a zavar és a probléma.

A Walter Cruttenden által is hivatkozott Jed Buchwald, a Caltech Egyetem professzora, Egyptian Stars Under Paris Skies című cikkében (Engineering and Science magazin 2003/4) írja, hogy a Denderában talált zodiákust a napoleoni csillagászok az Oroszlán jegyből kiindulónak tartották, méghozzá a nyári napfordulóhoz kötve, de ennél érdekesebb a Szíriuszhoz kapcsolt kérdése, amit maga válaszol meg:

Persze az egyiptomi kultúrát hivatalosan időben úgy helyezik el, hogy beleilleszkedjen a zsidó teremtéstörténetbe, így mondhatják, hogy ezekben az időkben még látható volt az – egyébként általánosan pusztán fényes marker-csillagként kezelt – Szíriusz.
Ez a DCS-féle levezetési hiba tehát abból származik, hogy a planetárium szoftverek is olyan NASA-féle adatokat használnak, mely a téves precesszió-jelenségre építenek (szándékosan, vagy sem, most mindegy). (Karácsony címnél is szerepeltek Dobos Csanád interneten megosztott Miért december 25 karácsony napja című cikkéből szedett adatai: ott is helyre kellett tenni a dolgot.)

Cikke vége felé ennél is továbbmegy Buchwald:

Because of Sirius' position, and the latitudes at which the Egyptians observed the sky, both Sirius' heliacal rising and the summer solstice remained nearly the same number of days apart throughout Egyptian history even though the zodiac moves slowly around the ecliptic.
The rising of Sirius, the brightest star in the heavens and important to Egyptians as the signal for the annual flooding of the Nile, was assumed by the French physicists to move with relation to the sun as do the constellations of the zodiac. It does not, however, as we see here.
The curved line dividing the lit from the dark regions represents the horizon near Dendera. The blue lines show the locations of the ecliptic with respect to the horizon at five helical risings separated by hundreds of years. The vernal points mark the equinoxes at these times, and the circled numbers on the lower right indicate the corresponding positions of Sirius. Sirius remains about the same distance from the equinoxes-and so from the solstices-throughout these many centuries, despite precession.
—
A Szíriusz helyzete és az egyiptomiak által megfigyelt szélességi körök miatt a Szíriusz napkelte és a nyári napforduló között az egyiptomi történelem során közel azonos napok teltek el, annak ellenére, hogy az állatöv lassan mozog az ekliptika körül.
A Szíriusz, az égbolt legfényesebb csillaga, amely az egyiptomiak számára a Nílus éves áradásának jeleként volt fontos, a francia fizikusok feltételezték, hogy az állatöv csillagképeihez hasonlóan a Naphoz viszonyítva mozog. Ez azonban nem így van, amint azt itt láthatjuk.
A világos és sötét területeket elválasztó íves vonal a horizontot jelképezi Dendera közelében. A kék vonalak az ekliptikának a horizonthoz viszonyított helyzetét mutatják öt, több száz évnyi időközzel elválasztott spirális keléskor. A tavaszi pontok a napéjegyenlőségeket jelölik ezekben az időpontokban, a jobb alsó sarokban lévő bekarikázott számok pedig a Szíriusz megfelelő pozícióit. A Szíriusz a precesszió ellenére a napéjegyenlőségtől - és így a napfordulótól is - e sok évszázad alatt mindig nagyjából ugyanolyan távolságra marad.

• Mi alapján számolta ezt ki? Planétárium-szoftver segítségével?

J. Ellard Gore Astrological curiosities című könyvének adata szerint i.e. 4000 körül a Szíriusz heliakális kelése éppen a nyári napfordulóra esett:

About 4000 B.C. the heliacal rising of Sirius coincided with the summer solstice (about June 21) and the beginning of the rising of the Nile.
—
Kr.e. 4000 körül a Szíriusz heliákuszi kelése egybeesett a nyári napfordulóval (kb. június 21.) és a Nílus emelkedésének kezdetével.

• Ez azért érdekes, mert 6000 éve a tavaszpont éppen a Nyilas-Ikrek tengelyen volt, azaz a Nagy Évben keresztrefeszített Nap egy világévszaknyit fordult azóta.

Precesszió és Szíriusz és a naprendszer címnél szereplő W. Cruttenden-féle adatok viszont szintén azt fedik fel, hogy a Szíriusz nem változtatja helyét, mert egyenesen az okozza a precessziót!
Itt két dolgot lehet felhozni. Egyrészt, hogy szélességében valóban nem változtathatja, de mi van hosszúságában (deklinációjában)? Másrészt, máshol Dobos Csanád azt vélte észrevételezni, mintha a planetárium szoftverek is be lennének programozva a Gregorian-naptár csalására (Julian-naptár szerint jó adat jött neki ki): a program tehát vagy a NASA hivatalos adatait használja, vagy pusztán azért vándorol a heliákus felkelés, mert ezt – a hivatalos nézet szerint – a sziderikus és tropikus napév diszkrepanciája hozza létre. (Uwe Holmannék szerint nincs is négyperces eltérés!)

William Brown blogger is írja:

If the equinoxes and solstices were occurring at different locations then Sirius could not have a precise helical rising every July 23rd from the latitude of Egypt!
—
Ha a napéjegyenlőségek és napfordulók különböző helyeken következnének be, akkor a Szíriusznak nem lehetne minden július 23-án pontos spirális kelése Egyiptom szélességi köréből!

• Richard Hinckley Allen Star Names and their Meanings című könyvében említi Oppertet, aki azt nyilatokozta, hogy a káldeusok i.e. 300 körül végzett Szíriusz mozgásainak lejegyzése csak olyan csillagászati periódusok ismeretéből származhat, aminek alapját egy, az i.e. 11542. április 29-én, csütörtökön, a perzsa-öbölbeli Zylos nevű szigetről tett megfigyelés képezte.

Nyilván arra gondol (és ennek utána lehetne nézni), hogy a Szíriusz több ezer évig eltűnt a láthatárból, ahogy Dobos Csanád is írt róla.

Itt még említendő:

Schaefer (2000) found that in order for Sirius to be visible at heliacal rising, its altitude must be ∼6° while the Sun must be ∼5° below the horizon.
—
Schaefer (2000) megállapította, hogy ahhoz, hogy a Szíriusz látható legyen a heliákus felkeltekor, a magasságának ∼6°-nak kell lennie, míg a Napnak ∼5°-kal a horizont alatt kell lennie.

Drunvalo Melchizedek The Ancient Secret of the Flower of Life, Volume I. című könyvének más adatsora:

From Africa, where the Dogons live, the star Sirius disappears below the horizon and is out of sight for a couple of months; then it appears again on the morning of July 23, when it rises about one minute before the Sun. It appears bright ruby-red, just above the horizon, almost exactly due east. Sixty seconds later the Sun emerges. So you can see Sirius for just a moment, then it's gone. This is called the helical rising of Sirius, which was a very important moment for most of the ancient world, not just for the Dogons and Egypt.
This is the moment when Sirius and the Sun and the Earth are in a straight line across space. In Egypt, almost all the temples were aligned with this line, including the gaze of the Sphinx. Many of the temples had a tiny hole in the wall somewhere; then there would be another wall and another, going into some dim inner chamber. In that chamber there would be something like a cube or Golden Mean rectangle of granite sitting in the middle of the room with a little mark on it. At the moment of the heliacal rising of Sirius, a ruby-red light would strike the altar for a few seconds, which would begin their new year and the first day of the ancient Sothic calendar of Egypt.
—
Afrikából, ahol a dogonok élnek, a Szíriusz csillag eltűnik a horizont alatt, és néhány hónapig nem látható; majd július 23-án reggel újra megjelenik, amikor körülbelül egy perccel a Nap előtt kel fel. Fényes rubinvörös színben, közvetlenül a horizont fölött, szinte pontosan keletre látszik. Hatvan másodperccel később a Nap is felbukkan. Tehát a Szíriuszt csak egy pillanatra láthatjuk, aztán eltűnik. Ezt nevezik a Szíriusz spirális felkelésének, ami az ókori világ nagy része számára nagyon fontos pillanat volt, nem csak a dogonok és Egyiptom számára.
Ez az a pillanat, amikor a Szíriusz, a Nap és a Föld egy egyenes vonalban halad át a téren. Egyiptomban szinte minden templomot ehhez a vonalhoz igazítottak, beleértve a Szfinx tekintetét is. Sok templom falán volt valahol egy apró lyuk; aztán volt egy másik fal és még egy, ami valami homályos belső kamrába vezetett. Abban a kamrában valami kocka vagy Arany középút téglalap alakú gránit ült a szoba közepén, rajta egy kis jellel. A Szíriusz heliákus felkelésének pillanatában néhány másodpercre rubinvörös fény csapna az oltárra, amivel megkezdődne az új évük és az ősi egyiptomi szotikus naptár első napja.

• Lásd még magyarázattal ellátott képeket Szíriusz és a naprendszer.

A Szíriusz heliakális kelésére kitér a FKF szerzőtrió is, a Hamlet Malma szerzőpárosát követve:

De Santillana and von Dechend have plausibly argued that the Vedic God Agni, who is said to be born in the "highest sky" and who had three other Agnis precede him, represents the heliacal rising of Sirius at the vernal equinox. There is overwhelming evidence, as these two scholars have noted, that Agni and Soma ("lord of the world poles") represent the equinoctial colures (the two great circles of the celestial sphere which intersect each other at the poles). They particularly pointed to the so-called Sunasepa hymns of the first book of the Rig-Veda, identifying Sunasepa as Cynosoura, "Dog's Tail," that is, Ursa Minor.
—
De Santillana és von Dechend hihetően állították, hogy a védikus isten Agni, akiről azt mondják, hogy a "legmagasabb égbolton" született, és akit három másik Agni előzött meg [három meg egy az négy], megjeleníti a Szíriusz heliákus felkelését a tavaszi napéjegyenlőségkor. Megdönthetetlen bizonyíték van arra, amint azt e két tudós megjegyezte, hogy Agni és Soma ("a világ pólusainak ura") az ekvinoktiális kólurokat (az égi szféra két nagy körét, amelyek a pólusoknál metszik egymást) jelképezik. Különösen a Rig-Véda első könyvének úgynevezett Sunasepa himnuszaira mutattak rá, azonosítva Sunasepát Cynosoura-val, a "kutya farkával", azaz az Ursa Minorral.

A kutyaáldozás címnél is előjövő ókori görög Heracleia és római Furinalia ünnep július 25. időpontja egybeesik a Szíriusz heliakális kelésével és többek közt a kutyafejű Szent Kristóf halálával is:

David Gordon White írja:

The death day of two of the other three saints mentioned above falls on July 25, the day of St. Christopher as well as the day of the heliacal rising of Sirius. The first of these is James, the James whose pilgrimage route, to Compostello (Latin campus-stellae, "the field of stars"), was the most popular of the Middle Ages. Again according to Gaignebet, the church of St. James at Compostello, which is on the western shore of Galicia at a western extremity of the ancient world, is a Christianization of a pagan site. The "starry path" to Compostello was a trail toward the sunset, and thus toward the land of the dead. As such, it stood as the earthly homologue of the celestial Milky Way, whose gate – through which the westering sun passed – was guarded by the starry dogs, Canis major and Canis minor, and the dog stars Sirius and Procyon.
—
A fent említett másik három szent közül kettőnek a halála július 25-re esik, Szent Kristóf napjára, valamint a Szíriusz heliákus kelésének napjára. Az első közülük Jakab, az a Jakab, akinek zarándokútja Compostellóba (latinul campus-stellae, "a csillagok mezeje"), a középkorban a legnépszerűbb volt. Gaignebet szerint megint csak egy pogány helyszín keresztényesítését jelenti a Compostellóban lévő Szent Jakab-templom, amely Galícia nyugati partján, az ókori világ egyik nyugati végpontján áll. A Compostellóba vezető "csillagösvény" a naplemente, és így a holtak földje felé vezető ösvény volt. Mint ilyen, az út a a mennyei Tejút földi homológja volt, amelynek kapuját – amelyen keresztül a nyugat felé haladó nap áthaladt – a csillagkutyák, a Canis major és a Canis minor, valamint a Szíriusz és a Procyon kutyacsillagok őrizték.

• Szent Jakab napja is július 25.; Szent Kristófról bőséges Jankovics Marcelltől származó infót lásd Orion.

Nap és Szíriusz egybekelése/násza

Ugye az együtt kelés az egybekelésnek, násznak is felfoghatónak tarthatott.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében szól az óind Ramayana eposz szoláris hősének, Rama-nak hitveséről, kinek neve Szítá, és zavarában két égitest után a Szíriuszt is említi, éppen ilyen kontextusban:

Szítá a lobogó tűzben nem más, mint a magával a Nappal egyesülő Hajnalcsillag (vagy Föld); emlékezzünk arra, hogy az egyiptomiak a Nap és a Szíriusz együttállását – a csillag eltűnését a Nap tüzében – a napisten és a csillagistennő egybekeléseként ünnepelték meg.

Hasonló esetet láttuk már, annak kapcsán, amit Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében is taglalt: a Nap ugyebár uralomban az Oroszlánban van, amikor Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) is van. Az akkori telihold gondoltatott királynőnek.

A két időpontot (illetve nem ezt az egymástól mintegy pontosan egy hónappal eltérő időpontot, hanem egy szeptember elsejével kezdődő évkezdést) Szűz csillagkép címnél próbáljuk közös nevezőre hozni.