Sybarite

Szibarita, élvezethajhászó. A görög Subaritēs nyomán, ahol Sybaris ógörögnek beállított dél-itáliai fényűzéséről híres város. Péterfai János írja róla:

A másik Szibarisz Itália déli részén volt, lakossága rendkívül magas életszínvonalon élt. A szomszéd Karaton (Kar-Aton) város megirigyelte Szibarisz népének jólétét, és elpusztította a települést. A cibariták kifejezés ma is azt jelenti, hogy az illető személyek túlzottan szórják az anyagi javakat.

A monda szerint Szibarisz népe elpuhult, ezért el kellett pusztulnia. A fejlett, de elpuhult Szibariszban tiszta a víz, kőből épített csatornákon érkezik a városba. A szibarisziak mosakodnak, tisztálkodnak, nem bűzlenek, mint a görögök az izzadtságtól. Tűzhelyeken sütnek és főznek, Croton görögjei csak sütni tudnak. Az edényeket az étkezés után kimossák. Fürdenek és a szemetet eltakarítják a városból. A szomszéd görögök szemében ezek voltak az elpuhultság jelei. Valamilyen árulás segítségével Szibariszt Croton elpusztítja. Az elpuhult emberre ma is a szibarita, vagy cibarita jelzőt használjuk. Nagyon valószínű, Szibarisz pusztulása sok évszázaddal visszaveti a társadalom fejlődését Dél-Itáliában.

Ezen oldalról kiderül, hogy egyrészt egy Sybaris nevű folyó is létezett és erről kapta nevét, másrészt hogy Sagaris nevű illető is alapíthatta. Márpedig a szabir, szubar, szavár(d), szuvar, sacchar- nevek mind egy kiindulásúak.