Sumér és magyar nyelvek – melyik volt előbb

Szögezzük le: a sumér a magyarnál fiatalabb nyelv, bár az is igaz, hogy a mai magyar szókincs több korból, rétegből áll össze. Tehát a ság fő jelentése kapcsolható lehet vagy mondjuk úgy, megfejthető lehet a sumér alapszóból illetve annak segítségével. Viszont a sumér szó eredete akkor mi? Az óegyiptomi Sah? És az óegyiptomi nem ugyanúgy ősi magyar nyelv (származéka)?

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvében folyamatosan arra keres bizonyítékokat hogy a magyar nyelvvel együtt más nyelvek is sumér eredetűek.
Götz leginkább ugye azt kívánja bizonyítani hogy a magyar nem finnugor nyelv és nem török és ilyen-olyan (szláv, germán, stb.) eredetű a magyar szókincs mert már a sumér nyelvvel is egyezések fedezhetők fel. Ahogy írja:

Régészetileg és embertanilag bizonyítható, hogy az európai nyelvekben található tömeges szumér megfeleléseknek konkrét őstörténeti okai vannak.

Sumér és akkád nyelvek címnél már esett szó arról, hogy a finnugor nyelvek időben megelőzik a sumér nyelvet.
Péterfai János több helyen kimondja, hogy azon kutatók, akik a sumér kultúrából és nyelvből akarják levezetni a magyart, tévednek.

Péterfai János írja:

Az Ugor szó az Ugar és Urog közeli rokona, Urog Uruk város egyik neve, Ugarit nevében is szerepel az Ugar, vagyis Szumert jelent. A magyarok szumer, vagy egyiptomi eredetét nem lehet elfogadni, mert a magyar nyelv sokkal régebbi, mint Egyiptom vagy Mezopotámia kultúrája és nyelvei.

Borbola János az általa kutatott nyelvet ősmagyar nyelvnek nevezi, azt gondolván, hogy a magyar nyelv egyiptomi eredetű. Ugyanolyan hibás gondolkodás, mint a sumér nyelvből levezetni akarni a magyar nyelvet.
Általában véve elmondható, hogy aki idegen nyelvvel foglalkozik – lásd a töröközők, például a helyenként magáról megfeledkező Czeglédi Katalin esetét – önkéntelenül is tesz olyan kijelentéseket vagy nyilvánul meg úgy, hogy a későbbi vagy degradált nyelvből akarja a magyart magyarázni.
Az mondjuk igaz, hogy ezen új nyelvek is korábban magyarul beszélők nyelvei illetve kevert lakosságok nyelvei.

Oláh Imre A magyar lélekhit keleti elemei...

...című Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelent cikkében is jól írja:

Kutatóink előtt már régente ismert az a gondolat, hogy az igazi dolgok leghívebb őrzője a hagyomány. Azt is sejtették, hogy Mezopotámia kultikus, ábrázoló jellegű alkotásainak, vallásos eszmeiségének, hiedelemrendszerének nyoma maradt hagyományos népművészetünkben, képi világunkban. Huszka József a Századok (1892. év, 7. sz.) folyóiratban megjelent Adalékok a Magyarság őstörténetének ornamentikájához című tanulmányában veti fel először ezt a témát. Két évre rá, a nagy erdélyi régésznő, Torma Zsófia, intuitív női megérzéssel megint utal arra, hogy ".... a sumér-akkád hitelvet feltüntető jelvények megvannak most majdnem hatezer év után is csodálatosan... népeink etnológiájában, életében és szokásaiban."
Ám akkor nem gondoltak arra, hogy magok a sumér-akkádok csak kései örökösei voltak ennek az előttük már réges-rég letűnt egyetemes értékű kultúrának, amelynek gyökerei az időtlen múltba, az aranykorba nyúlnak vissza.

Ezen utolsó sornak megfelelő vélemény Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 881. oldalán is előfordul:

K. Bouda szélesebb körben vizsgálta a szumér nyelv összefüggéseit. Rokonsági kapcsolatokra valló egyezéseket talált a nyugatkaukázusi nyelvek és a baszk között, amelyek részben a szumérban is megvannak, s ugyanakkor a tibetiben is előfordulnak. Összesen 87 szóegyeztetést sorol fel, amelyeknek majdnem fele a szumérban is adatolható. Végkövetkeztetésében óvatosan utal arra, hogy a történelemelőtti időkben esetleg számolnunk kell egy hatalmas kiterjedésű ősnyelvszerű képződménnyel, amelybe a szumér is beletartozott (l. Bouda 1938.). Bouda ezen eredményei azt jelentik, hogy az ősi anatóliai-mediterrán nyelvközösség a szuméron keresztül minden joggal kapcsolatba hozható a Mezopotámiától északra és keletre fekvő területek nyelveivel is, azaz a kutatás számára elsőrangú feladat lenne e térség régi és mai nyelveinek alaprétegi anyagát éppoly módszeresen átvizsgálni, mint ahogy ez Anatólia és a Mediterráneum esetében már részben megkezdődött. Annál inkább, mert az újabb régészeti leletek tényszerűen bebizonyították, hogy az elő-ázsiai kultúráramlat során ezeken a területeken is tömegesen jelentek meg elő-ázsiai földművelő telepesek, akik nyilvánvalóan magukkal vitték eredeti hazájuk nyelvjárásait is (vö. e. könyv 2. fej.).

Tekintsük sorsszerűnek, hogy éppen egy Bouda nevű kutató ismeri fel a lényeget, de előtte mások – talán éppen Götz könyvében megszólaltatott mások – is hasonló véleményt fogalmaztak meg. (Nem jól emlékeztem, a 414. oldalon arról volt szó, hogy a finnugor, indogermán és szemita nyelvcsaládok egy közös nyelvre való visszavezetése indokolt.)

Persze ez lehet éppen óvatosság vagy a szumér erények kisebbítésének szándéka is közrejátszhat.

Magyart sumérból levezetők és eljárásaik

Novotny Elemér, Dudás Rudolf, Farkasinszky Tibor, Badiny Jós Ferenc, Gyárfás Ágnes és sokan mások René Labat adatai alapján haladva állítják össze a magyar szavak értelmét a sumér alapján, ami helytelen. Maga az eljárás már azért is kritizálandó, mert indo-európaiak készítették a sumér-akkád szótárat, de már a sumér maga is önkényesen bánik a szórészekkel: önkényesen bántak a szótagokkal és önálló jelentéseket adtak nekik. Az igaz, hogy Péterfai János is részint ezek alapján határozza meg az alapszavak jelentéseit. A sumér mankó, de nem az alapnyelv.
Ennél merészebb és kiábrándítóbb már csak az, amikor hosszabb magyar szókapcsolatokat, szövegeket sumerizál valaki (mint Dudás a Tápiószentmárton nevet) és azok helyérték szerinti értelmezésén keresztül használja fel az általunk tökéletesen értett magyar szöveg értelmi "feltuningolására." Az Ősi Gyökér 1974/2-6. sz. megjelent Badiny Jós Ferenc által is leközölt cikkében – próbálom visszafogni magam a jelzővel – "garázdálkodó" – más esetekben oly éleseszűnek mutatkozó Novotny Elemérre gondolok (a szöveg eredetijét letöltésre elérhetőkönyvében is megtaláltam; majd óvakodni kell tőle (is)).
Novotny Elemér csúcsra járatta nyelvünk sumér nyelven keresztüli bemutatását. Így jár az, aki – a történelmet nem ismerve, vagy például Horvát István írásait nem ismerve – a sumér nyelvből akarja a magyart meghatározni. Ha a fejlődési irányt megfordítjuk, akkor ilyen megborult elmék elméletei jönnek elő alapjában véve értelmes emberektől.
Mit csinál Novotny? Veszi a legrégebbinek tartott szövegeinket, kiemel belőle valami neki tetszőt és sumerizálja. Például:
A Halotti Beszédben megtetszik neki a következő szöveg: Halalnek halalaal holz.
Sumerből ismert(?) tagokból összeállítja, ad hoc módon, majd a mai nyelvünkön értelmes "Halálnak halálával halsz" szövegnek megadja a "sumer szó szerinti fordítását": Teljes pusztulásnak, teljes pusztulásával, pusztulsz el.
Tulajdonképpen abban a korban, amikor a magyar (már ha nem idegen, magyarul rosszul tudó papok követték el a szövegeket) küszködik a latin írásmóddal, furcsa szóalakokat használ, a sumerológus ráveti magát és megerőszakolja a szöveget.

Egy másik Novotny-tól:

Népünk ajkáról a csodálkozás kifejezéseként gyakran halljuk ezt a felkiáltást: "Atya Úristen!"
Ennek sumir prototipusa: AT-HA (ADDA-ból) – UR-US-TEN. Ha ezt a szöveget, a mai szórendünkhöz alkalmazkodva, helyesen akarjuk értelmezni, úgy a szórendet teljesen meg kell változtatni és pedig a következőképpen: Élet (Tin v. TEN) – halál (US v. IS) őriző (UR) atyja (AT-HA). Ez tehát fordított szórend!

Azaz őt nem is maga az Isten szó érdekli (igaz, a későbbiekben az itt meghatározott megoldást közli: Isten = Halál és Élet Ura), hanem hogy egy csodálkozó kifejezést sumerizálni tudjon! Ez a butaság már azokhoz a finnugrászokhoz hasonló, akik a kör szavunkat a körül szó elvonásából(!) létrejöttnek magyarázzák. Badiny pedig folyóiratában megjelentette írását. Egyébként arra jó lenne a módszer, hogy az egyes nyelvtani hasonlóságokat bemutassuk, de tisztázni kell, hogy csak segédletnek használjuk a sumér nyelvet, nem a magyar nyelv alapjának. A félretájékozottságból származó szakbarbárkodás félrevezető és egyben hitelrontó, elrettentő példa.

Bizonyítékok a magyar nyelv sumér nyelv előtti létezésére

Az alábbiakban több mint egy tucat nyelvi bizonyítékot adok arra nézve, hogy a magyarból ered a sumér. A sorrend nem fontossági sorrend, de Isten előre került:

1.

Isten címnél is szerepelt:

Varga Géza írja:

A sumér isten "egy" a napisten első-teremtő, a török istin "világító" pedig a sötétséget elűző szerepével összefüggésben keletkezett.

Az Őshit a nyelvben című internetes cikkben foglaltak alapján érthetővé válik, miről is van szó:

P. Anton Deimel szótára (1934/139) szerint a sumér istin, isten jelentése "egy, egyetlen" (eins, einzig).
Amihez Zakar András (1973) a következőket fűzi:
"Az "Isten" szó jelentése tehát világos: egy, egyetlen, az egyedüli, az egyedülvaló. Ezek a jelzők vagy megállapítások pontosan illenek az Istenre, aki az Ószövetségben is sokszor az egyedülvaló néven szerepel. Ez a szó sohasem szerepel a sumérben számnévként.

Ergo a sumér szó a hozzákapcsolt jelentésével rámutat a magyarok egyistenhitére. Ahogy erre reagálva...

Péterfai János írja:

Varga Géza szenzációs éleslátásáról tesz tanúbizonyságot írásában. A magyar Isten szó Egyetlenegy Istenség fogalma, a legősibb monoteizmus bizonyítéka átmegy a sumerba, akiknél több istenhit volt. A nyelvek időnként meghökkentő hagyományőrző képességére gondolunk: arra, hogy a sumér nyelv megőrizte egy korábbi magyar monoteizmus emlékét. Azért tetsző ez az állítás, mert rámutat a szerző azon véleményére, hogy a sumér ered a magyarból, és nem fordítva. Mert ez az igazság, amit persze bizonyítani kell.

Másutt csak akkád adatról szól:

Az akkádoknál számnévként jelenik meg, az Egy (1) Ishten, nőnemben Ishtheth.

Egyébiránt a magyar és hun nyelvből is ki lehet mutatni az egyistenhitet. Ugyanis ami a sumér-szkíta-hunban AN, ÁN = ég, az a germán és indo-európai nyelvekben one = egy. Mivel a magyar nyelv ég szava is az egy szóval azonos és mivel az indo-európai és más nyelvekben az ég az isten fogalommal szinonim, és mivel a magyarban az egy az egy istenre utal, kimondható, a bizonyító erejű összefüggésrendszer kimutatható. Az már igaz, hogy az Isten szavunk STN vázával is bíró Sátán a kettő (isten és sátán) összefüggésében felfogható olyan szó- és fogalompárnak, mely már a csillagászati évkör olyan felezésére utal, melyben az isteninek és sátáninak is mutatkozó Szíriusz a mérvadó.

2.

A másik érdekes példa a sumér NUN = ősvíz; kezdet, melynek más nyelvű párhuzamai (cet)hal, mely ugye a vízben él. Igen ám, de a magyar gyereknyelvben megvan nuna, nuni, mely ugye a nők, kislányok nemi szerve, melyből ugye az élet kerül majd születésre. A magyar nyelv alaprétegéhez tartozó gyermeknyelvi szó egészen biztosan nem afféle sumér asztrológiai vagy zoológiai vagy akár teremtéstörténetbeli úton került a magyar nyelvbe.

3.

A harmadik bizonyíték a madár szavunk Dr. Gyárfás Ágnes által megtalált vagy érintett sumér olvasata lehetne:
Gyárfás Ágnes az Ősi Gyökér 2010/1-2. sz. közölt Magyar őskutatás a szimbolikák jegyében című cikkében tetszik amit, a lélek mélyén lappangó homályos képekről ír és azokról a jelképekről (szarvas, madár [Turul] és tulipán), melyek a mélytudat képeit előcsalogató ún. közképek. Meg is említi a magyar és madár szavak analógiáját. A madár nemzeti voltunkat meghatározó jelkép. Ami az etimológiai adatait illeti, lásd alant csatolva.

Nos, véleményem szerint ezek is csak azt mutatják, hogy a sumér az átvevő nyelv, nem a magyar eredetét képező. A Labat által említett, MISZ és más címnél hozott, azóta külön taglalt sumér musen = madár, szárnyas; szárnyas rovar szót nem is veszi elő itt persze.
Magyar címnél pedig egyiptomi hieroglifák vizsgálata kapcsán is kimondtuk, hogy az egyiptomi és sumér utódnyelvek már önkényesen bántak a szótagokkal és önálló jelentéseket adtak nekik. (A kérdés persze az, hogy a Gyárfás Ágnes és Borbola János által bemutatott olvasatok eredetiek vagy saját kezűek.)

4.

A negyedikkel lehetett volna kezdeni. Ez az úr szavunk. Az, hogy a sumér nyelvben UR = kutyát jelent, csak azt mutatja, hogy a kutya úr volt. Nem a kutya az eredeti jelentés (lásd ott hosszabb fejtegetést Tóth Alfréd adata kapcsán). Éppen a kutya jelentés mutat rá, hogy a magyar nyelv eredetibb, hiszen az Or, Ur szavak alapjelentéseihez képest a kutya jelentés csak átvitt (téridőbeli) értelmű lehet.

Az más kérdés, hogy közben a Ku-Ta-ról is kiderült, hogy szintén nem eredeti kutya-név, hanem ugyanazt jelenti mint Or, Ur = a Nap éves útján a legmagasabb pontot.

5.

Aztán ötödiknek ott van a Kárpát címnél bemutatott tál, medence, váza jelentéssel megadott karpatu-karbatu sumér(nak mondott/talált) szó (L 309-cel adja meg GYÁ), mely nyilván a Kárpát-medencéből délre vándorolt csoportok nyelvéből maradt fenn (de nem feledjük, a Kárpátokkal kapcsolatot tartottak-tarthattak később is).

Lásd még északi népek délre költözése (és fordítva) cím/alcímnél írottakat.

6.

A hatodikként említhető példa/bizonyíték is érdekes. A Pabilsag nevet hímséginek tekinti Gyárfás Ágnes és BA is (lásd Orion mint Nyilas/Vadász – Orion/Aryan és Pabilsag problematika cím/alcímnél). A sumér itt is a maga elképzelése alapján használja az ideogrammákat. Ugyebár arról van szó, hogy a Nyilas Nyílás (fő/mellék)értelmét már a sumerok nem ismerték-értették (ahogy ezek szerint Anu nevét sem), úgy bánhattak önkényesen (el) más csillagképek neveivel is.
Már Gyárfás Ágnes adatait olvasva, Pabilsag címnél írottak alapján is felvetődött bennem, hogy Nyilas nem lehet Atya, ahogy Gyárfás Ágnes (és nyilván a sumér nyelvet ismerő forrásai) ilyen értelemmel ill. nemi előjellel megadták. A Tejútközpont a szülőhely, az anyaméh, ahonnan csak az anyai/istennői energiák jöhetnek, az én értelmezésem szerint.

7.

Egy hetedikként taglalható példa a g-előhangos nőre, asszonyra utaló szavak magyartalanok cím/alcímnél felvetődő téma a kemény előhangos Geme, Gin és Gasan sumér nőre utaló nevek kapcsán.

8.

Nyolcadikként felhozható a men címnél Götz László táblázatos adataként megjelenő óegyiptomi mani = nyaklánc, szumér MEN = korona, diadém, akkád-asszír mênu = fejkötő (volt még: óskandináv men = nyakék, nyaklánc) szavak mellé/nyomán kikövetkeztetett magyar menyasszony felékesített jelentése kapcsán megfogalmazható cáfolat: a menyasszony a menny asszonya és a földi nő csak annak tükörképe és minden díszítés (legyen a párta címnél is taglalt holdsarló) csak másodlagos, utólagos értelmezés.

9.

Szintén elsők között lehetne említhető a kalama címnél taglalt téma:
Götz László Keleten kél a Nap című könyvének sumer címnél szereplő adata szerint a mitikus "világhegy" szumér neve ḫarsag kalama, melyből levonhatjuk a következtetést, hogy 1) plenonazmusról van szó, mert az ország szavunkkal azonos ḫarsag lenne a hegy, viszont kalama a halom szavunkkal azonos, 2) a Világhegy maga a világ = föld, mely jelentés meg is jelenik a sumérben, 3) a halom szavunknak megfelelő három hegy volt a régi jelölése a földnek, és mivel a magyar Hár-Om csak a magyarban azonos a Hal-Om-mal, ez is mutatja, hogy a sumér nyelv csak a magyar után jöhetett létre.

10.

A Göd címnél legutóbb ökör/Hold témában végeredményként megállapított tétel szerint Hold szavunk nem a sumér GUD = ökör és HUD = Hold szavakból ered.
Az már egy szekunder képzet, hogy a Hold kapja a szarvakat.

11.

A Tartarosz címnél a Kovács Sándor által körülírt teremtés előtti nemlét magyarázatában a sumér/szubar szavakat elnézve azt látom, hogy nem az őssötétség fogalmát takarják, hanem a sötét félév végén uralkodó sötétséget kifejező fogalmak keresendők. Úgy tűnik, a sumérok már nem igazán tudták, pontosan miről is van szó: összekeverték a kozmogónia és kozmológia címnél taglalt témát (itt is).
Ugyanígy az us címnél taglalt (KS által összefilozofált) halál illetve nem-lét, semmi Varga Géza jelének ismeretében nem az őssötétség fogalmára utal, hanem a Tejútközpontban szülő Tejútanyára (akinek eleve teste csillagos az éj sötétjében). Itt is van tehát egy fogalmi zavar vagy kettősség.

12.

Amikor az alábbiakat Nap címnél megláttam, arra gondoltam, talán ide vehető ez is.
Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének 319. oldalán hozza a sumér nab = égitest, atmoszféra, isten szót:

Deimel (SL. 168 1.) közli a nab kiejtési értékét is, nap alakban. Semmi kétség, hogy ez az alapja a magyar nap szónak.

Varga Zsigmond persze nem tudhatta, hogy épp fordítva van. Épp az, hogy égitest, a Nap isten lehet, a későbbi napvallásra utaló összefüggés lehet. A magyar nyelv pedig a Csillagvallás idejéből való.

13.

Maga Nimrud neve sem akkád vagy sumér, nemhogy héber. Magyarul értelmezhető. Ez is kerülhetett volna legelőre.

14.

Egy másik, ami előre kerülhetett volna, annak bizonyítéka, hogy a sumer-akkád Magur/Makar Bak csillagképre vonatkozó neve már Magor napistenként forgalomban volt.
Erről szóltunk a szarvasfiú valójában madár cím/alcímnél.

15.

Bizonyító erejű lehet az is, hogy a sumér dingir a magyar tenger-hez képest nem eredeti, mert a keményebb t hangos nevek eredetibbek. Lásd Isten szavunk a hettitában és az egyiptomiban ilyen alakú, de a perzsa már yezdan alakú (mely csak későbbi átvét, a jászon keresztül).

16.

Nem konkrétan a nyelv, hanem a kultúra kárpáti elsőségére vonatkozó közvetett bizonyíték szerepel az alábbi karácsonyról szóló Grandpierre Atilla féle előadásban 1:00:00 táján: ha a karácsony mezopotámiai eredetű lenne, akkor a fenyőfát honnan szerezték? Nyilvánvaló, hogy északról délre költözött népek hagyománya ez. Ahogy a szarvas tisztelete is.

Utóbbit az egyik legnyomósabb érvnek hoztam fel másutt is, ahogy azt is, hogy AN, ÁN/Anu már hímnemű istenség a sumér időktől kezdve, és eredetileg nőnemű, ahogy a Csudaszarvasunk is.

17.

Novotny Elemér, Záhonyi András (a Rovásjeleink és a mezopotámiai jelkészlet – Novotny Elemér összehasonlító táblázatának újraértékelése című Ősi Gyökér 2005/1. sz. megjelent cikk szerzője), és nyilván mások szerint is a Labat által jelentésekkel ellátott ékjelek hasonlíthatók a székely-magyar rovásírás jeleihez. Csak ugye nem arról van szó, amit Záhonyi mond, miszerint a rovásírásunk közel-keleti eredetű lenne, hanem épp fordítva: erre bizonyíték lehet az is, hogy a görbe vonalak az ékírásban egyenesekből állnak (furcsa, hogy ezt ZA nem észrevételezte).
Azaz a természetes írásos formájú gondolatközlésben nem szab gátat a technika, a későbbi ipari, "nagyüzemi" jellegű írásban egyszerűsödik.

18.

Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 965-967. oldalán taglalja a verselés sumér eredetét. Magyar párhuzamokat is bemutat és még van győződve a sumér eredetről. Viszont a költészet és zene az emberiség ősállapotába és nem 6000 évre tekint vissza. A magyar mesék ősisége minimum a legkésőbbi korok csillagmitológiai közegében keresendő. Továbbá a magyar nyelv ragozó volta és hajlításokkali szó- és rímalkotó képessége is legalább annyira alkalmassá tette verselésre, mint az európai eredetű sumér.
Ludas Matyi címnél is szóba került sumér-magyar párhuzam.

A tatárlakai korongon talált írás régisége (a sumér ékírásos táblák idejével szemben sok kutató elsőként hozza fel a magyarság "ősibbsége" bizonyítékául) kapcsán itt most nem szólanék (lehet ugyanis, hogy nem is írás van rajtuk, továbbá KT és Götz László friss adatai szerint nem régebbi az).

Ha már a sumér és magyar nyelvek egyáltalán hasonlíthatók egymással! Honnan máshonnan kapnánk bagatellizáló véleményeket, mint héber oldalról.
Az alábbi oldalon még a nevetséges szó is elhangzik:

A sumer nyelv a ma ismert nyelvek közül egyetlennel sem áll rokonságban, egy ún. szigetnyelv. Az ismert rokon nyelvek hiánya is magyarázza, hogy számtalan más nyelvvel próbálták rokonítani, köztük a magyarral is. Ezek a próbálkozások azonban kivétel nélkül nyelvészetileg megalapozatlanok; a sumer-magyar állítólagos rokonságához lásd Komoróczy Géza igen szórakoztató munkáját (1976), és legutóbb [a főleg turanizmus címnél ömlengést bemutató Hegedűs József mellett itt-ott idézett finnugrász] Rédei Károly könyvének vonatkozó fejezetét (1998, 85-105).

• Lásd még Halevy fentebbi, Bakostól származó véleményét is. Vérlázító.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvében írja:

A sikeres ásatások kezdetén lelkendezve csak az írásfeltalálók nyelve címmel illették a sumér írást. Mindaddig, míg ki nem derült, hogy agglutináló, ragozó szerkezetű ősturáni nyelv. Lenormant szerint ez a nyelv a magyarhoz áll legközelebb, sőt, így nyilatkozott:
"Ez az ősnyelv lesz a turáni nyelvek közös magyarázója; ugyanaz, ami a szanszkrit az indoeurópai nyelvcsaládban!"
Az elfogulatlan tudósok, mint Oppert, Rawlinson, Sayce, Lenormant (és ezen a helyen még nem említjük a zseniális magyar tudósokat) tehát elfogulatlanul megállapították, hogy az írást a turáni fajú sumér nép találta fel (Torma Zsófia munkássága és Tatárlakai leletei kapcsán erre még visszatérünk).