Stand

Áll alapjelentésű. Számításba jöhet a kő, melyek mint menhirek, obeliszkek, kiállják az idő próbáját; ezért építették a kőköröket is. Isztán, Isten és stone vonalon volt szó a kőről. Különösen az Isztán szó egyezik az indo-európai *sta-, állni gyökkel. Dolmen címnél is volt szó asztalról, minthogy a holtakat (Istenhez visszajutattandókat) oda terítették ki.
Legutóbb hála címnél is szóba került (minthogy a magyar ember hálás az életért és a halálért is), hogy az áll szavunk a hal ellenpárja lehet, azaz egyazon gyökkel (AL lehet felső és alsó értelmű is) fejezi ki a két fogalmat. Az indo-európai nyelvekben így ezt nem találjuk meg, de állni valóban lehet Istenhez köthető.

Érdekes az Aczél József által felhozott magyar támaszt szavunk rokonítása a göröggel: hiszta = állít, támaszt, és (ki)szta-ma = támaszt. H lekoptatással iszta = állít. Támaszt szavunk talán *thamaszt kiejtésű lehetett régen. (Az angol, spanyol nyelvekből ismert th hangok meg kellett hogy legyenek, ha nem is az ősmagyarban, annak nyelvjárásaiban.)
Hasonló esetet láttuk, ha nem is állít, de emlékoszlop német neve kapcsán, amikor Práczki István Szittya Biblia című könyvében szintén Isten szavunkat hozza fel.
Az összes *sta indo-európai gyökön nyugvó szó eredetet az asztal szavunk aszt elvont gyökéhez is köthető. Hiszen az asztal áll. De asztal a dolmen és a mesa és MISZ címnél előjövő perzsa mīz is.

A Czuczor-Fogarasi szótár adata:

ASZT elvont gyök, melyből asztag, asztal és ezek származékai erednek. Egyezik a megfordított tesz önálló gyökkel, s rokona a hellen: staw, isthmi, latin: sto, statuo, szanszkrit: sztha (áll), szthasz (állít, helyez) szthal, szthul (halmoz, rak), német: stehen, stellen, szláv: sztojím, sztáwám, stb. Jelentése tehát: valahová tevés vagy állítás, helyezés, rakás.

Elképzelhető eztán, hogy az indo-európai *sta- gyök kb. "Istennek emlékül állít," vagy szobor, bálvány értelmű. Az Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvének 69. oldalán levő lábjegyzetes adat is erre vonatkozhat:

Klaproth (asia polygi.) a csucsencek polaramerikai népnél: istlä isten nevet említ. Gyarmathy (aff. 256), és Révai (ant. 1. 425), szerint közelítenének némely finn népségeknéli elnevezések is, mint az ariaknál um. es, assanoknál: ösz, lumpoloknál (?) ets. Fuchs orv. és neje, a kazani tatároknáli útok leirásában említik, hogy a cseremiszeknéli egyik falujok keremetjén (áldozóhely) álló bálvány Eshta-nak neveztetik, Reguly kit erre személyesen is figyelmeztettek, s ki ismét vélem volt szíves közleni, azt a cseremisz stan – csinál ige part. pres. esta – csináló, teremtő, értelmével véli magyarázhatónak. Ide vágóbb finn találkozásokat még lejjebb tárgyalandunk.

Ugyanerre gondoltam Isztán címnél látott CzF sorok alapján:

ESZTENA
A székelyeknél am. juhálló hely, juhfejő szín; akol, hol a juhokat fejik. Máskép: isztina, (a románoknál is sztena v. sztina). V. ö. ISTÁLÓ.
Szanszkritül sthânan, am. állás, tanya; ide tartozik a hellen sthnai; a szláv nyelvekben eléfordulnak: stena, sztina, sztjena kőfal jelentéssel, de ezek inkább a német Stein-val látszanak rokonoknak.

• Azaz a stone eredete lenne a kiinduló, és abból (a kőszobor állítása nyomán) alakulna ki az állít és áll értelem. Hasonló esetet láttunk monument címnél: a monere ige utólagosan képzett.

Stare = bámulni, stead és TÁT cím alatt írottak alapján új gondolatmeneten keresztül fejthető meg az indo-európai *sta- gyök mibenléte.
Ha abban megegyezhetünk, hogy a Tát a mindenség teteje, a Sarkcsillag, ahol a különböző kultúrák az Istenüket képzelték el lakni, és a magyar nyelvben is Tát (lehetett) a Sarkcsillag neve; innen valóban érthetővé válik a Tátos (Táltos) neve, de megmagyarázhatja az egyetlen igazán álló (sTATionary) csillag nevén keresztül a latin stare = egy helyben állni, angol stand és egyáltalán az indo-európai *sta- gyök eredetét is: station képződött Tát-ból és csak abból az ige (vö. angol state = állam).
Hogy a tanya (ahol Isten tanyázik) és asztal (négyszögletes és négylábú, nem véletlenül) szavak, valamint a star = csillag és stare = bámulni szavak hogyan kapcsolódnak egymáshoz, a Tát és Tár szavakhoz, így mind-mind megmagyaráztatott; gyakorlatilag a Tát és a Tár szavak hasonlósága okozza a zavart és ezekből alakultak ki a fentiek, de pontos logikai sorrend itt nem is számít, csak az összefüggések: a Sarkcsillag áll és ahhoz mérten vizsgálja a többi csillag mozgását a megfigyelő, a táltos.
(Ezen alapszavak még arra is engedhetnek következtetni, miképp alakultak ki a latinban a főnévi igenév illetve a múlt idejű melléknévi igenév ragjai.)

Megerősíti az elképzelést CzF tét szava:

TÉT
(tě-et) fn. tt. tét-et. 1) Tárgyra vonatkozva, amit valahova helyezünk, állítunk, fektetünk stb. különösen játékban, kereskedésben azon mennyiség, melyet nyerészkedés végett ajánlunk, odaadunk. Az első tétre nyerni, a másodikban a nyereséget is elveszteni. 2) Cselekedet, mivelkedet. Jó tét, gonosz tét. Jó tét helyébe jót ne várj.

• Egyébiránt franciául tête = fej.

Stable szónál legutóbb TAM, TÁM szavak kapcsán írtuk, hogy mivel szanszkrit nyelven is sztambh v. sztabh am. támaszt(ani), ezért gyakorlatilag a TAM/TAT és TÁM/TÁT párosok együttesen lehettek befolyással a szó kialakulására.
Az is elképzelhetőnek tűnik, hogy a támasztási pontról kapta nevét (vitte tovább jelentését) a szanszkrit sztambh/sztabh, ugyanis a precesszió és jump szavaknál előjövő szanszkrit szkambha = világtengely, sark, pólus szó szinte azonos vele. Nyilvánvalóan csillagászati fogalmak, szakszavak kerültek telluris használatra. Így kerülünk vissza a Sarkcsillaghoz és annak kitámasztottságához azaz "statikusan állóságához."

Legutóbb Konstantin nevének latin eredete (constant) kapcsán értekeztünk. Megállapítottuk, hogy könnyen belső fejlődésű latin szó lehet.
Igen ám, de mi a konstans, az állandóságot képviselő? A stone címnél álló Varga Géza féle passzus szerint is a Kő (ahogy Wass Albert is írja, "A kő marad"). A stone, Isztán, Isten szavak tehát valóban kereshetők a konstans fogalmában. Igaz, akkor a stand ige eredetije honnan származik? Nyilván az állandóságot képviselő Nap, Napkirály és annak állama nyomán, vagy pedig az állócsillagok irányában kell keresni eredetét, vagy a napfordulati megállás (solstitium) pontja irányában, vagy pedig a Sarkcsillag fogalmából kiindulva. A Sarkcsillag (Öregisten) viszont a napfordulati téridőbeli ponthoz mérhető Szíriusszal is kapcsolatba hozatott, ami/aki neje az Ég Urának, aki Jupiter-Orion, minek féme a(z ismét Isten szavunkból származó) latin stannum = ón.
Aztán más alkalommal ismét visszatértem a témára (már csak ide teszem):
A fentiek alapján az állam = ország = kő (ami marad = stay) = stone = Isztán, azaz nem az asztal a kiinduló.
Sőt, az áll fogalma nem is annyira helyre, hanem időre, téridőre vonatkozó (a körkereszt jelképben a függőleges szár szintén). Hiszen a mozdulatlan örök/Öreg isten a Sarkcsillagban a statikus és így egyetlen biztos (anchor, secure) pont, de ez a pont átvitetett a másik északi, a nyári napfordulós téridőbeli pontra is. Ez a két hely az Isten égi helye, androgünként és inkább nőiségként a Szíriusz és a Sarkcsillagban, és hímségként Nimrud-Orionban.

Nem elképzelhetetlen, hogy az árja stáció állapotot, azaz állatot^[1] jelent, mégpedig a barkörön.

Szaturnusz névetimológiájának vizsgálatakor szóba került egy görög sztatherosz = szilárd, mozdulatlan szó, mely gyöke szintén *sta-. (Ennél elképesztőbb példák is szerepelnek ott.)

Staff és stave szavakat szintén a *sta- indo-európai gyök származékának tartja a hivatalos nyelvészet. Stab igét nyilván már nem tudná oda sorolni.
Tetra és cardinal szónál írottak fényt deríthetnek arra, hogy mi köze az asztalnak Istenhez, ill. a Napistenhez. Lásd még FU.

Lábjegyzetek