Shoe

Cipő.
CzF adata vezethet eredményre:

CZÓKÓ (czók-ó) fn. tt. czókó-t. Fa papucs, milyet nálunk csak itt-ott a bevándorlott svábok és némely szerzetesek viselnek. Eredetét illetőleg lásd: CZÓK.

A saru szó r hangjának nem megfelelő, pergetés nélküli kiejtése eredményezheti kialakulását.

Kolumbán Sándor...

...írja suszter szónál:

A suszter így nem magyar kifejezés, de az ősmag(yar)-nyelv törvényei alapján képzett szó. A lábbelivel kapcsolatos kifejezés a csoszogás, amikor cipőjét csúsztatva csoszog, mint Csoszogi, az öreg suszter (csuszter). Az s hang a súly, süllyedés, sár stb. szavakban az alsó szintet vagy azt megközelítő jelenséget leíró. Az u hang a legalacsonyabb szintű önhangzó, az sz hang, sziszegő, csusszanó hangok utánzója. Vagyis ez a szó is ősmag(yar)-nyelvi gyökkel bír, mert mondhatták régen az egynyelvűség idején, akár viccesen is a cipőnek csoszogó és úgy került az utódnyelvekbe: német Schuh, angol shoe, dán sko, francia chaussures, holland schoen, norvég skoen, orosz csisztka alakban. A cipőnek sokféle neve volt még a csoszogó mellett: toppanó (szlovák topánka) toppantó (román pantof – tofpan – to/pantof), botló (cseh bota, lengyel but, litván batas).
A tipegő, cipellő oly régi kifejezés, hogy erről kapta nevét a még az ősmag(yar)-nyelvű Cippóra is, a bibliai Mózes felesége. Ő tipegő, cipellős széplány volt és a csipogó madárhoz is hasonlították. A cipellő nevet a szerb-horvát cipela is őrzi.

A horseshoe = lópatkó felveti, hogy patkóról is lehetett eredetileg szó.

• Legutóbb hoof címnél látott indo-iráni szavak alapján is erre gondoltam.

Érdekességképpen a német fausthandschuh (szó szerint ököl-kéz-cipő: ökölkesztyű) jelentése kétujjas (konyhai) kesztyű: azaz a lábbelit kézre bujtatva hívja azt kesztyűnek.
Lásd még (utóbbi adat nyomán) SU = kéz jelentésű etimont.

Amennyiben szőtt cipellőkről van szó, sző szavunk egyeztethető lenne vele.

Könnyen lehet, hogy sock szóval közös eredetű.

Találgatunk.