Satura

A Pallas Nagy Lexikona adatsora:

Teljesebben S. lanx. A legrégibb értelemben véve olyan tál, melyben Ceres tiszteletére mindenféle zsengék voltak összehalmozva; szűkebb értelemben tehát keverék, mely vegyes alkotó részekből áll, mint p. újabb időben az Olla ptrida (l. o.); tágabban véve aztán össze-visszakevert, kuszált dalok és irói termékek is. Igy ragadt aztán a S. név, melyet némelyek a jóllakástól származtatnak (ponori Thewrewk Emil szerint a. m. a "megtelt bendőjüek mókázása"), azokra az ó-latin rögtönzésekre, melyeket az ifjuság kissé kapatosan fuvolakisérettel és megfelelő taglejtésekkel adott elő. Ezen félig lirai, félig drámai népköltési termék átmenetül szolgált a Fescenninus-versektől (l. o.) az igazi drámához, melyet Livius Andronicus (l. o. és Latin irodalom) megalkotott és meghonosított. De mig igy a műdráma, bár idegen csapáson haladva, nagyot fejlődött, a népdráma részint az Atellanákba (l. Atellanae fabulae) csapott által, részint pedig régi bohózatos alakjában (saturae) tovább élt a nép ajakán. A S. későbbi fejlődése tényleg mát a műköltők tolla alatt történik. Ennius (l. o.) S.-i már minden drámai formának hijával vannak és kizárólag az olvasónak szólnak. Egy lépéssel tovább menve, Lucilius már bevonja az oktató elemet és a régi S.-ból kialakítja a szatirát, mely eleinte még mindig egyveleges tárgyakból alkotja össze korképeit, de és birálataival még egyengeti az utat, melyen atacei Varro haladt, Horatius pedig tökélyre emelkedett.

H. W. Bailey khotáni szaka szótárában is előjön satura-hoz hasonló szó, satīra, mint görög kölcsönszó.
Bailey különböző iráni nyelveken sorol fel szavakat, orvosi kontextusban, hangátvetve is (szogd st'yr, zoroasztriánus perzsa styr, modern perzsa satėr, astēr), mely azt veti fel, hogy ezek gyógyfüvek lehettetek, tálkában összekeverve. Nyilván szakrális tevékenység miatt hasonló csillagnevekhez, és nyilván a katolicizmusban kuruzslásnak tekintve vált elferdített, sötét jelentésekkel belőle satire és satyr.