Sarama

A RigVéda a Szíriuszt a Dakák Csillagaként, Lubdhaka néven hozza. Másutt az áll, hogy a legrégibb hindu elnevezés Szíriuszra Sarama, ami szintén könnyen olvasható magyarul (Szár-Ama, Fényes Anya).
Ugyanakkor ez az elnevezés a Vénuszhoz hasonlóan leginkább a Tejútra vonatkozónak látszik (ahol Szíriusz a Tejút egy csillagba sűrített önvalója). Kimondottan a szarvas (a Tejút azaz a csillagos ég állatjelképe) nevünk előtagjának azonossága feltűnő (ismerjük a Szarvas nyári/északi, nemcsak déli, Sagittarius-Capricorn oldalán való megjelenését). Sőt, Szíriusz neve kapcsán is elhangzott, hogy akár szarvas szavunk rontása is lehet.

David Gordon White Dogs Die...

...című könyvében, lábjegyzetben előjön "isteni szukaként":

The entire epic is framed by a pair of canine episodes: the Mahabharata opens with the divine bitch Sarama's malediction upon Janamejaya's snake sacrifice, and comes to its dramatic conclusion, Yudhişthira's apotheosis, with an episode involving a dog. When, high in the snowy fastnesses of the Himalayas, Indra bids him to mount up to heaven in his aerial car, Yudhişthira refuses to part ways with a dog that has faithfully accompanied him to that point. The dog reveals itself to be dharma, the deification of moral order: MBh 1.3.1-8 and 17.3.7-20.
—
Az egész eposzt két kutyás epizód keretezi: a Mahábhárata az isteni szuka, Szarama rosszalló szavával kezdődik, amikor Janamejaya kígyóáldozatot mutat be, és egy kutyás epizóddal fejeződik be drámai módon, Yudhişthira apoteózisával. Amikor magasan a Himalája havas hegyei között Indra arra kéri őt, hogy szálljon fel a mennybe légi kocsijával, Yudhişthira nem hajlandó megválni a kutyától, amely addig hűségesen elkísérte őt. A kutyáról kiderül, hogy dharma, az erkölcsi rend istenítése: MBh 1.3.1-8 és 17.3.7-20.

• Ezen a ponton rögtön szögezzük le, hogy a Sarama és a dharma is kapcsolatba hozatott kutyával és ezen nevek, kimondottan a legutóbb drumó és dream címnél írottak alapján is, megfelelnek egymásnak (hiszen ami s-előhangosan sárkány, az más nyelveken d-előhangos; így lehet a drága és trágya eredete is sárga!).
  Ott (drumó és dream címnél) a tél időszaka is előjött és lám, alant is előjön a perzsa sarmá = tél, hiszen együttállás Szíriusszal ekkor történik.

Most importantly Indra is, in the Vedic period, the master (when he is not her son) of the divine bitch Sarama, the mother of Yama's two hellhounds, the Sârameyau.
(The alliance of Indra with Saramâ is crucial to the recovery of the cows of Brhaspati and ultimately Indra's defeat of the asura Vala-Vrtra in RV 10.108.1-11.)
—
A legfontosabb, hogy a védikus időszakban Indra a gazdája (amikor nem a fia) az isteni szukának, Saramának, aki Yama két pokolkutyájának, a Sârameyau-nak az anyja.
(Indra szövetsége Saramâ-val döntő fontosságú Bṛhaspati teheneinek visszaszerzése és végül Indra Vala-Vrtra aszura legyőzése szempontjából a RV 10.108.1-11-ben).

Jacopo De Grossi Mazzorin és Claudia Minniti Dog Sacrifice in the Ancient World: A Ritual Passage?...

...című dolgozatukban meg is említik a kutyák neveit:

In Germanic mythology, the goddess Holle escorted the deceased to the land of the dead, while her dog tore their flesh. Cerberus, the guard dog of Hades had to stop living persons from entering, but above all to prevent the souls of the dead from exiting. Homer speaks of a terrible dog of Hades (Iliad, VII, 368; Odyssey, XI, 623) but the first author to identify this animal as Cerberus is Hesiod in his Theogonia (310-312; 767-773). Other watch dogs performing similar tasks were Odin's wolf/dog Garm, and the Sarameyan dogs Cabala and Cyama (Majupuria 1991: 151). The first was the gigantic guard dog of the Germanic realm of Hel, while Cabala and Cyama were sons of Sarama the Indra's dog.
—
A germán mitológiában Holle [Holle anyó?] istennő kísérte az elhunytakat a holtak földjére, miközben kutyája tépte a húsukat. Kerberosz, Hádész őrkutyájának az volt a feladata, hogy megakadályozza az élők belépését, de mindenekelőtt a holtak lelkének a kilépését. Homérosz beszél Hádész szörnyűséges kutyájáról (Iliász, VII, 368; Odüsszeia, XI, 623), de az első szerző, aki ezt az állatot Cerberosszal azonosítja, Hésziodosz a Theogoniában (310-312; 767-773). Hasonló feladatokat ellátó őrkutyák voltak még Odin farkas-kutyája, Garm, valamint a Sarama-féle Cabala és Cyama (Majupuria 1991: 151). Az előbbi a germán Hel birodalmának gigantikus őrkutyája volt, míg Cabala és Cyama Indra kutyájának, Saramának a fiai voltak.

David Gordon White Dogs Die...

...című könyvében másutt Śabala és Śyåma a nevük:

Indo-European dogs of the dead generally moved around in pairs, however: when they were not twin brothers, they could be represented as two dogs in one, as in the well-known case of Cerberus. Most often, one of these dogs was black and the other white, symbols of a path that led not only from a past life to a present death, but also from death to a future life. Among such canine twins may be counted the Indian Syâma and Sabala, the Germanic Gifr and Geri (or Frekr), the Armenian Spitak and Siaw, the two "devil dogs" of Celtic mythology, and an Iranian pair that is perhaps identified with Sraosa and Rasnu. The grey-red canine psychopomp of Welsh mythology may also be an instance of such pairing.
—
Az indoeurópai holtak kutyái azonban általában párban mozogtak: ha nem voltak ikertestvérek, akkor két kutyaként is ábrázolhatták őket, mint a jól ismert Kerberosz esetében. Leggyakrabban az egyik kutya fekete, a másik fehér volt, egy olyan út szimbólumaként, amely nemcsak a múltbeli életből a jelenbeli halálba, hanem a halálból a jövőbeli életbe is vezetett. Az ilyen kutyakettősök közé sorolható az indiai Syâma és Sabala, a germán Gifr és Geri (vagy Frekr), az örmény Spitak és Siaw, a kelta mitológia két "ördögi kutyája", valamint egy iráni pár, amelyet talán Sraosával és Rasnuval azonosítanak. A walesi mitológia szürkésvörös kutya-pszükhopomposza szintén ilyen párosítás lehet.

• Tilak Orionjában shabalau = pöttyös, tarka. Mely akár képviselhetné bármelyik oldalt is..

Amiről nem volt még szó, hogy Sarama két kutyája lehet Szíriusz A és B jelű csillagok. Persze ez nem lehetséges. Tilaknál is szerepel, hogy a Tejút két végében álló két kutya a két kutya.
A szerzőpáros további adatait lásd psychopomp és kutyaáldozás.)
David Gordon White Dogs Die c. könyvének kivonatában szól a négyszemű kutya áldozatáról, mint a asvamedha nevű lóáldozat szertartásának kezdeti aktusáról. Bemutatja, hogy a különböző indiai szent iratok írói már nem egészen értik, mitől négy szemű a kutya, de a több lehetséges értelmezése közül a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a négy fő irányt, az azokba való nézést jelképezi. Ennek megfelelően az iráni Aveszta Vendidadjában előjövő temetési rítus is hasonló nevet visel:

Closest to the Vedic tradition is that of second-century B.C. Iran, as reported in the Avesta (Vendidad 8.16-18), which describes the place of a four-eyed dog (spānem čaθru čašmem) in the funerary rite known as Sag-dīd, the "dog's gaze^[1]."
—
A védikus hagyományhoz legközelebb a Kr. e. II. századi Iránból származó hagyomány áll, amelyről az Avesta (Vendidad 8.16-18) számol be, és amely leírja egy négyszemű kutya (spānem čaθru čašmem) helyét a Sag-dīd, a "kutya tekintete"^[1:1] néven ismert temetkezési rítusban.

• Lehet arról is szó, hogy mivel Yama-nak kettő (Sarama-szülte) kutyája van, ezért a szemek összeadódnak. A lényeg a kettő = iker, mivel a Kutya az Ikrek csillagkép cikkelyében van.

Generally, the Indo-European hellhound is, as in the Indian case, double: there are two dogs, generally psychopomps, of which one is light (Śabala) and one dark (Śyāma), who, on the threshold of two worlds – of day and night, of the world of the living and that of the dead – lead from life to death, and from death to another existence in the land of the dead or the ancestors. In India, death itself may be said to be double: like the hellhounds and their eyes, the god of death himself has a name that means "the twin"; and Yama is in fact the twin of Yami, or of Manu.' Elsewhere, the two hellhounds are said to belong to Yama's own lineage.
—
Általában az indoeurópai pokolkutya, mint az indiai esetben, kettős: két kutya, általában pszükhopomposzok, amelyek közül az egyik világos (Śabala), a másik sötét (Śyāma), akik a két világ – a nappal és az éjszaka, az élők és a holtak világának – küszöbén az életből a halálba, a halálból pedig egy másik létbe vezetnek a holtak vagy az ősök földjén. Indiában magát a halált is kettősnek mondhatjuk: a pokolkutyákhoz és azok szeméhez hasonlóan magának a halál istenének is van egy neve, amely azt jelenti, hogy "az ikertestvér"; és Yama valójában Yami vagy Manu ikertestvére". Máshol azt mondják, hogy a két pokolkutyáról azt állítják, hogy Yama saját nemzetségéhez tartozik.

David Gordon White Sunahsepa Unbound...

...című esszéjében (mely könnyen lehet Dogs Die c. könyvének kivonata is) írja:

In the ašvamedha^[2], a black four-eyed dog is killed (by a marginal Ayogava, the son of a prostitute) who is equated with one of the Sârameyau^[3]. The dead dog is made to float while bound to the underbelly of the horse which is made to wade into a pond such that the dog's corpse floats out from underneath. The Sarameyau are more closely associated with Yama – the first ancestor and lord of the dead – than with Indra, although the four-eyed dog slain in the ašvamedha is placed in opposition to Varuna when it is killed ("Whomever the courser wishes dead, Varuna afflicts him"), and associated with Indra when its corpse floats out from under the horse (at which time the brahman priest takes the yajamana's hand and says, "You and I, O slayer of Vrtra...").
The black(-eared) dog, along with several other animals, are named as recipients of the Vaišvadeva sacrifice, and are protected by Indra. The two Sarameyau – Šyama and Šabala – or the Šabalau, guard the paths which the fathers (pitrs) must tread in order to reach Yamaloka, which is generally portrayed as an auspicious place. The path to Yamaloka, however, is not. This is again a case of radical middleness, the chaos between one world and another.
In other traditions, the Cinvat bridge of the Avesta and the way to Hades of Greek myth are guarded by dogs.
—
Az ašvamedhában^[2:1] egy fekete négyszemű kutyát ölnek meg (egy marginális Ayogava, egy prostituált fia), amit a Sârameyau^[3:1] egyikével azonosítanak. A döglött kutyát lebegtetik, miközben a ló alhasához kötözik, amelyet egy tóba gázolnak úgy, hogy a kutya tetemét kiúsztatják alóla. A saramejau szorosabban kapcsolódik Yamához – az első őshöz és a halottak urához -, mint Indrához, bár az ašvamedhában megölt négyszemű kutyát megölésekor Varunával szembeállítják ("Akit a futár holtan kíván, azt Varuna sújtja"), és Indrához társítják, amikor a tetemét kiúsztatják a ló alól (ekkor a bráhmana pap megfogja a yajamana kezét, és azt mondja: "Te és én, ó Vrtra gyilkosa...").
A fekete(-fülű) kutya, több más állattal együtt, a Vaišvadeva-áldozat címzettjeként szerepel, és Indra védelmét élvezi. A két Sarameyau - Šyama és Šabala - vagy a Šabalau őrzi az ösvényeket, amelyeket az atyáknak (pitráknak) kell bejárniuk, hogy eljussanak Jamalokába, amelyet általában szerencsés helyként ábrázolnak. A Jamalokába vezető út azonban nem az. Ez ismét a radikális középszerűség, az egyik és a másik világ közötti káosz esete.
Más hagyományokban az Aveszta Cinvat hídját és a görög mítosz Hádészba vezető útját kutyák őrzik.

• Ezen csinvat^[4] magyarul is értelmes: tömöttebb nemű vászonszövetet^[5] jelent, és mondhatjuk, ilyennek látszik a Tejút sávja.

This belief is also reflected in the Vidēvdād, which states that when the soul crosses the Chinvat bridge to the afterlife it is met by an emanation of its own spiritual self (daēna) in the company of two dogs (Vd. 13.2.9, 19.5.30).
—
Ez a hiedelem tükröződik a Vidēvdādban is, amely azt állítja, hogy amikor a lélek átkel a Chinvat hídon a túlvilágra, saját szellemi énjének (daēna) egy emanációja (Vd. 13.2.9, 19.5.30) találkozik vele két kutya társaságában.

• Ezen daēna megint tehén lehet, így bekerült dame címhez is.

Elena Kuzmina The Origin of the Indo Iranians...

...című könyvében amikor Saramāt mint első őskutyát említi, szóba hozza ezt a hidat de kissé más formában:

Two terrible dogs, descendants of the primordial dog Saramā, guard the entrance to the kingdom of the dead where Yama rules. The way there is difficult and dangerous. It passes over a narrow bridge which the Iranians call the Činvant- 'selected way': good deeds will help the righteous to cross, bad deeds will push the unjust into the abyss of an underground ocean where, as the Indians thought, lived 'underwater fire', a monster with a horse skull and open mouth instead of a head and the serpent of the depths, Áhir budhnyàs.
—
Két szörnyű kutya, az őskutya, Saramā leszármazottai, őrzik a holtak birodalmának bejáratát, ahol Yama uralkodik. Az oda vezető út nehéz és veszélyes. Egy keskeny hídon vezet át, amelyet az irániak Činvant – "kiválasztott útnak" neveznek: a jó cselekedetek segítik az igazakat átkelni, a rossz cselekedetek az igazságtalanokat egy földalatti óceán mélységébe taszítják, ahol – az indiaiak szerint – "víz alatti tűz", egy lókoponyás, fej helyett nyitott szájú szörnyeteg és a mélység kígyója, Áhir budhnyàs él.

A híd, mint felső és alsó világot összekötő kapocs másutt mindig a világfát jelenti. Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvében is írja, hogy az élet fája egyben a halál fája is^[6].

William F . Warren Paradise Found...

...című könyvének 276. oldalán írja illetve idéz Massey Natural Genesis című könyvéből lábjegyzetben ennek megfelelően:

"It was at the top of the Tree of Heaven – the Pole – that the Guaranis were to meet once more with their Adam, Atum, Turn, or Tamoi, who was to help them from thence in their ascent to the higher life. Here the Tree of Life becomes a tree of the dead to raise them into heaven. So in the Algonquin myth^[7] the tree of the dead was a sort of oscillating log for the deceased to cross the river by, as a bridge of the abyss, beyond which the Dog, as in the Persian mythos, stands waiting for the souls of the dead, just as the Dog stands at the Northern Pole of the Egyptian, and is depicted in the tree of the Southern Solstice, the Tree of the Pole which was extended to the four quarters."
—
"A guaránik a Mennyei Fa – a Pólus – csúcsán találkoztak újra Ádámmal, Atummal, Turnnal vagy Tamoi-val, aki onnan segítette őket a magasabb életbe való felemelkedésben. Az Élet Fája itt válik a halottak fájává, hogy a mennybe emelje őket. Így az algonkin mítoszban^[7:1] a halottak fája egyfajta lengő rönk volt, amelyen az elhunytak átkelhettek a folyón, mint a mélység hídján, amelyen túl a Kutya, mint a perzsa mítoszban, ott áll és várja a halottak lelkét, ahogyan a Kutya áll az egyiptomiak északi pólusán, és a déli napforduló fáján, a négy negyedig kiterjesztett pólus fáján ábrázolják".

Magyar párhuzamának tartható:

A vadászmondák Csodaszarvasa üldözőit a vízen túlra vezeti, mely víz az élet-halál vize. A Szarvassá vált fiúk balladájában is megkülönböztetett szerepe van a víznek. A halhatatlanság és halál jelképe:
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvéből származó életfa címnél is szereplő adata ide kapcsolódik:

A finn Honko viszont Uno Harva nyomdokain jár, mondván, hogy jeles elődje szerint "a kozmikus fa a Tejutat jelenti, mert benne némely nép a Tejutat véli fölfedezni (a finnek is a Tejút koronájáról meg tövéről beszélnek). Több nép viszont a Tejútban a halottak hídját látja. Némely vers-variáns arról értesít, hogy a nagy tölgy Északhon folyójába esett, keresztbe, a halottak birodalmába vezető hídként." (Honko, 1980, 194)
Ennek a képnek az alapja az, hogy a Tejút 24 óra alatt látszólag körbefordul az égen, ezért a türelmes megfigyelő néhány óra múlva úgy látja, mintha eldőlt volna eredeti helyzetéhez képest.
Hasonló a helyzet éves viszonylatban. A Tejút karjai az év során is egy teljes kört írnak le, ezért egy adott álláshoz viszonyítva a Tejútfa már néhány hét múlva dőlni látszik. Ezt jelképezi a mesebeli fa-döntögetés: a Fehérlófia mesék Fanyüvője valójában a Tejutat forgatja. A fa kidőlése – a Tejút elfordulása a Naphoz képest – világkorszak végét is jelezheti, mint abban a legendában, amely szerint a vízözön a paradicsomi fát kimosta...

The Sarameyau guide those who move along the path of the dead, as terrestrial dogs do the wayfarer or the royal hunter in the wild or desert forest, but they are also known to devour, without chewing, those who stray off the path.
The oldest Hindu name for Sirius was Sarama, "one of the Twin Watch-dogs of the Milky Way" [7, p. 119]. The Chinese knew this star as the Heavenly Wolf, and the Greeks as the Dog of Orion, or more specifically, as the dog Orthros, a son of the monster Typhon. The Romans saw in it the Southern Cerberus, a watch-dog of their hell.
—
A Sarameyau vezeti azokat, akik a holtak ösvényén haladnak, mint a földi kutyák a útkeresőt vagy a királyi vadászt a vadonban vagy a sivatagi erdőben, de arról is ismertek, hogy rágás nélkül felfalják azokat, akik letérnek az ösvényről.
A Szíriusz legrégebbi hindu neve Sarama volt, "a Tejút egyik iker őrkutyája" [7, p. 119]. A kínaiak ezt a csillagot az Égi Farkasként ismerték, a görögök pedig az Orion kutyájaként, pontosabban Orthros kutyaként, a szörnyeteg Typhon fiaként. A rómaiak a déli Cerberust látták benne, a pokluk őrkutyáját.

• A görög orthros jelentése sokatmondóan hajnal.
  A wayfarer kimondottan Nibiru-ra látszik utalni.

Nem elképzelhetetlen, ahogy Galactic centre címnél is frissen szóltam róla, hogy a Nibiru a Tejúton való áthaladáshoz köthető.

Nibiru, which Zecharia Sitchin called "the Planet of the Crossing", means "ferry, ferryman, ford", according to Santillana and Von Dechend. This connects it with the later Greek concept of the dead paying the ferryman to get across the river Styx to meet Cerberus, the three-headed dog. It has been correlated to Jupiter, like Marduk, by various "experts", also to Canopus, the North pole, the summer solstice, but perhaps most significantly, a comet!
Adrian Gilbert claims that the original version of the Styx, was the Milky Way, since the Egyptians believed that Paradise was located in Orion, and that the ritual bringing of a dead body across the Nile for a ceremony in the pyramid, represented the soul's journey across the Milky Way to Orion. However, Sirius is also implicated here, since the shaft in the King's Chamber pointed to Orion, but the shaft in the Queens Chamber pointed to Sirius, and it is this shaft that leads to the Secret Chamber.
—
A Nibiru, amelyet Zecharia Sitchin "az átkelés bolygójának" nevezett, Santillana és Von Dechend szerint "kompot, kompost, gázlót" jelent. Ez összekapcsolja a későbbi görög elképzeléssel, miszerint a halottak fizetnek a komposnak, hogy átkelhessenek a Sztüx folyón, hogy találkozhassanak Kerberosszal, a háromfejű kutyával. Különböző "szakértők" a Jupiterrel hozták összefüggésbe, akárcsak Mardukot, továbbá a Canopus-szal, az Északi-sarkkal, a nyári napfordulóval, de talán a legjelentősebb, hogy egy üstökössel!
Adrian Gilbert azt állítja, hogy a Styx eredeti változata a Tejút volt, mivel az egyiptomiak úgy hitték, hogy a Paradicsom az Orionban található, és hogy a halott test rituális átvitele a Níluson a piramisban tartott szertartás céljából a lélek útját a Tejúton át az Orionba jelképezte. Azonban a Szíriusz is belekeveredik ebbe, mivel a királyi kamrában lévő akna az Orionra mutatott, a királynői kamrában lévő akna viszont a Szíriuszra, és ez az akna vezet a titkos kamrába.

• Ezen Tejútra (a lelkek szülőhelyére) való átjutásról, a perzsa Cinvat-hídról volt szó fentebb.

Az is kétségtelen, hogy a Vadász/Orion csillagkép szintén Bíró, ahogy kilenc szónál Péterfai János is szólt róla:

Amikor a Lélek a Halál után az égben, a levegőben, vagy külső szférákban halad Isten, vagy Ten felé, akkor a Hét felöl a Nyolc, majd a Kilenc következik. A Kilencségek közül kiemelkedik az etruszk Kilenc Bíró, akik a lelkeket bírálják el. Azonban Gilgames magyar hős, félisten is, végül az Alvilág bírája lesz, Kilenc csillag alatt végzi munkáját. Kilenc csillag alatt dolgozik Vezér is, vagyis Ozirisz isten, az Orion csillagképben.

Angelo de Gubernatis Zoological Mythology...

...című könyvének (a PDF) 492. oldalától foglalkozik Saramával. Szíriusszal való azonosítás viszont nem jön elő. Érdekes a tehenek megtalálása:

In the sixty-second hymn of the first book, the bitch Sarama discovers the cows hidden in the rock, and receives in recompense from Indras and the Angirasas nourishment for her offspring; then men cry out, and the cows bellow. Going towards the sun, in the path of the sun, Sarama finds the cows. When Indras splits the mountain open, Sarama shows him first the waters.
[...]
In recompense for her discovery of the cows of Indras, she demands nourishment for her son, which nourishment the commentator explains to be the milk of the liberated cows; the first rays of the morning sun and the last rays of the evening sun drink the milk of the dawn or silvery twilight.
—
Az első könyv hatvankettedik himnuszában a szuka Sarama felfedezi a sziklába rejtett teheneket, és Indrától és az Angirasától kap jutalmul táplálékot utódai számára; ekkor az emberek felkiáltanak, a tehenek pedig bömbölnek. A Nap felé haladva, a Nap útján Szaráma megtalálja a teheneket. Amikor Indrász felhasítja a hegyet, Szaráma először a vizeket mutatja meg neki.
[...]
Indra teheneinek felfedezésének jutalmául táplálékot követel a fiának, amely táplálékot a kommentátor úgy magyarázza, hogy az a felszabadult tehenek teje; a hajnali nap első sugarai és az esti nap utolsó sugarai isszák a hajnal vagy az ezüstös alkony tejét.

• Inkább a Szíriuszról és a Tejútról van szó.

Érdekes, illetve furcsa Sarama kutyáinak Hermésszel való azonosítása:

The two sons of the bitch Sarama preserve several of their mother's characteristics. Now together they are spoken of together as Sarameyau; now they but distinct from one another now one alone of them, the most legitimate, by the name of Sarameyas, whose identity with the Greek Hermes or Hermeias has already been proved by Professor Kuhn.
—
A szuka Sarama két fia számos tulajdonságot megőrzött anyjukból. Hol együtt, együttesen beszélnek róluk Sarameyau néven; hol pedig egymástól elkülönülve, hol pedig csak az egyikük, a legjogosabb, Sarameyas néven, akinek azonosságát a görög Hermésszel vagy Hermeiasszal Kuhn professzor már bebizonyította.

• Aztán rátér merkuri voltára is.

David Kinsley Hindu Goddesses...

...című könyvéből (a nyelvészeti összefüggések mit sem érnek):

Saranyu is the daughter of Tvastr and the sister of Visvarupa. She is said to marry the god Vivasvat (10.17.1) and to give birth to twins, Yama and Yami (the progenitors of the human race). It has been suggested that her nature is essentially impetuous, for her name means ''quick, speedy, nimble," but there are no references to this aspect of her nature in the Rg-veda. Sarama, whose name has a similar meaning, "the fleet one," is in later literature known as the mother of dogs, a heavenly bitch. But there is no indication of this aspect in the Rg-veda. In the Rg-veda her only significant action is to seek out the thieving Panis, who have stolen cows, and to act as Indra's messenger to the Panis in negotiating the return of the cows. Perhaps her ability to track and cross rivers hints at her later canine nature.
—
Saranyu Tvastr lánya és Visvarupa nővére. Azt mondják, hogy feleségül ment Vivasvat istenhez (10.17.1), és ikreket szült, Yamát és Yamit (az emberi faj őseit). Felvetődött, hogy természete alapvetően lendületes, mivel a neve azt jelenti: "gyors, szapora, fürge", de az Rg-védában nincs utalás természetének erre az aspektusára. Sarama, akinek neve hasonló jelentésű, "a fürge", a későbbi irodalomban a kutyák anyjaként, égi szukaként ismert. Erre az aspektusra azonban nincs utalás az Rg-védában. Az Rg-védában az egyetlen jelentős cselekedete az, hogy felkutatja a teheneket ellopó tolvaj Pánikat, és Indra hírnökeként jár el a Pániknál, hogy tárgyaljon a tehenek visszaszolgáltatásáról. Talán a folyók felkutatására és átkelésére való képessége utal későbbi kutyás természetére.

Sarama hímnemű társának neve Sisara:

The temporal connection is especially important in the case of Sisira, however. This is because the name of the season itself is nearly identical with that of the male hound who is the divine bitch Saramâ's consort, whose name is Sisara.
—
Az időbeli kapcsolat azonban különösen fontos a Sisira esetében. Ugyanis maga az évszak neve szinte azonos annak a hím kutyának a nevével, aki az isteni szuka, Saramâ hitvese, akinek a neve Sisara.

• Ez furcsa, mert, ahogy fentebb láttuk, Indra már másutt kapcsolt hozzá hímpárként.

Igen érdekes, hogy a perzsában a tél a perzsa-angol szótárban elsőként adatolt neve sarma: Szár-Ma, Fényes Föld, mely azonosnak mondható Sarama nevével. Márpedig ezen elnevezések mögött nyilván az a csillagászati kapcsolódás lehet meg, hogy egyrészt a Kis Évben a téllel kezdődik a fény növekedése, másrészt újévkor van Szíriusz-Nap-Föld együttállás (vagy csak egyszerűen: télen látszik a Szíriusz az éji égen).

Azt, hogy a Sarama sokatmondó, magyarul jól érthető név és a származás szavunk is ilyen alakú, és hogy a kapcsolat a két szókapcsolat között nyilvánvaló, Dr. Gyárfás Ágnes az Ősi Gyökér 2007/1. Eb a hite kölykei című cikkében olvasott passzusa [lásd kutyahit] alapján értettem meg: a származás, származik szavak Szár-Ma alapváza a Tejútról és a Kutyától, Szíriuszról való leszármazásra utal.
Erre vonatkozólag BL írja, nagy segítségként:

A szarmaták nevét is a magyar nyelv alapján lehet értelmezni: a régi magyar "szárm" = vízág [vesd össze: csuvas śyrma = árok, patak, szakadék [CzK]] szó lehet a gyökere (vö. szanszkrit sarma = folyam).

• Vesd össze a Götz László Keleten kél a Nap című könyvének 144. oldalán talált héber zrm = áramlik, özönlik igével.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 552. oldalától találjuk az iráninak megállapított jövevényszavainkat és Harmatta János felé szóló kritikáját (kiemelendő, hogy a valódi ékírásos szumér szavakkal szemben az ősiráni és finnugor alakok csak becsillagozott hipotetikus alakok):

Ősir. *saraḥ; fgr. *sara "vízár".
Szum. a-ri = "mit Wasser wegreissen, überschwemmen" (vízzel elmosat, eláraszt); uru₂, uru₅ = "Flut, Sturmflut" (áradat, viharáradat, szökőár); vö. ár, árad.

Ősir. *sariḥ; fgr. *säre "vérér".
Szum. sur₃ = "Wassergraben, Kanal, Furche, Rinne" (vizesárok, csatorna, barázda, vízér).

Ősir. *kšaraḥ; fgr. *šäre "vízér".
Szum. sur, šur = "regnen, tropfen, fliessen" (esik az eső, csöpög, folyik); vö. még csurog, csörgeteg, csermely.

• Lásd még sur, sör, stb. folyó/folyik értelme.

Bíró Lajos folytatja:

A származik szavunk töve a szár, ami az ágnak felel meg. A világfa az égi folyóval, a Tejúttal is azonos. Emlékeztetnék itt az erdélyi ős-szkíták aga-thyrs, azaz ág-törzs nevére! A nép a nőelvű szabir törzseink szerint egy folyamból ered (Emese álma). Érdekes, hogy ered[et] szavunk a vízfolyást is jelentő "ér"-ből képződött. (Vö. latin mano = folyik, csurog, ered, származik.) A szarmata-dák-székely kígyókultusz nyelvi emléke lehet az is, hogy a kígyóvirág magyar neve: sárma!

• Márpedig, ahogy Göd címnél is írtuk, a kígyóistennő-Tejútanya és kutyája, kutyái összetartoznak. Ott egyéb kutyás istennőkről is volt szó (Sarama nevét is megemlítettem): sumér Gula, görög Hekate, gall Sirona.

Sár-Ma megvan a magyar mormota szóhoz hasonló, Quorán általam is elemzett arab sharmuta = szajha szóban is: ez a név, ahogy MATA címnél is írtuk, lényegében az égi istennő és földi tükrözése is lehet (Fényes vagy Sár-Anya értelemben).
Sára nevében is megvan ezen szóelem, és mint kiderült, a viszony Ábrahám és közte olyan, mint Széth és húga(i) között. Ábrahám, Hágár és Izmael téridőbeli helyei alapján Sára helye is adott.
Az udmurt shur = folyó eredete is így érthető meg.

A görög vagy török eredetűnek tartott román sârmă = drót, kötél is nyilván Tejút-folyót jelent eredetileg (a görögben egyébiránt syrma). A kötél és létra már másnál is előjött Tejút-jelképként.
Az ezen csuvasokról szóló Wiki oldalon álló adat szerint a török şarmăs = harcias (és a mari-cseremiszek nevét adta); a Szíriusz lehet háború-istennő, ezt tudjuk.

Péterfai János...

... írása a francia-angol charm címnél is szerepelt:

[A heta] Hepatsarmas istennő Telepinus isteni király anyja. A Sarmas több magyar település nevében ma is létezik. Ilyen név Kissármás, meg az erdélyi Sármás. A francia magyar eredetű nyelvben a Charme is innen eredhet. Akinek az arcán arany fény ragyog, az sármos, az arca vonzó. A Sár az Arany, a Napisten által beragyogott hely. Hapat-Sarmas neve persze régebbi a francia nyelvnél.

Furcsamód Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében (Merkúrnál) Sarama mint védikus hajnal- és szélisten említtetik meg. A kapcsolódás abban lehet, hogy Hermész-Mercurius ugyanúgy lélekvezető (pszükhopomposz), mint a kutya, mely(ek) anyja Sarama. (Tilak Orionjából kiderül, és ezt Kaltes (ugor Tejútanya) címnél is felhoztam, hogy a védák első értelmezői mindenben a hajnalt és a nap sugarait látták, így nem is igazán érdemes vele ilyen irányban foglalkozni.)

Lásd még arról alant, hogy a Sarama ősszuka funkcióval látszik egyezni az aymara-kecsua anu = kutya név.

Michel-Gerald Boutet...

...kelta asztrológiáról szóló könyvében a kelta Szíriusz kapcsán a hindu-prózai Maha Kamuka (Nagy Szerető) Szíriuszra alkalmazott elnevezés mellett ötven tehénről is szól Sarama kapcsán:

The Hindus, who also shared this motif, called it Cvan, "dog," or more prosaically, Maha Kamuka, the "great lover." Also found in Vedic literature, was the bitch Sarama who kept the flock of Indra of seven bulls and fifty cows.
—
A hinduk, akik szintén osztoztak ebben a motívumban, cvan-nak, "kutyának", vagy prózaibb módon Maha Kamukának, a "nagy szerelmesnek" nevezték. Szintén megtalálható a védikus irodalomban a szuka Sarama, aki Indra hét bikából és ötven tehénből álló nyáját tartotta.

• Kutyanemzés címhez is bekerült.

Lábjegyzetek