Salma

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvének 372. oldala alján egy (hipotetikus?) Salmaona Tejútistennő-név is előjön (a 332-333. oldalon Salma és hasonló istenség nevek):

Salma, or Salim, was evidently the Semite god of the rising or renewed sun; Salmaone was the Aegean goddess from whom he took his titles, as did Salmoneus the Aeolian who opposed the later Achaean invaders and insisted on inducing thunder by rattling a brazen chariot-thereby infringing the prerogative of Olympian Zeus. But it is probable that Salma took his title as the demi-god of the renewed Sun from his Moon-bride Circe, or Belili, the Willow Mother, Sal-Ma, in whose honour willow-branches were waved at this season, and that the meaning of easterliness is a secondary one.
—
Salma vagy Salim nyilvánvalóan a felkelő vagy megújuló nap szemita istene volt; Salmaone volt az égei istennő, akitől a címeit vette, akárcsak Salmoneus, az éoliai, aki szembeszállt a későbbi akháj hódítókkal, és ragaszkodott ahhoz, hogy a mennydörgés előidézéséhez egy bronz szekér csörömpölésével – ezzel megsértette az olümposzi Zeusz előjogát. Valószínű azonban, hogy Salma a megújuló Nap félisteni címét Hold-menyasszonyától, Circe-től, vagy Belili-től, a Fűzfa-anyától, Sal-Mától vette, akinek tiszteletére fűzfaágakat lengettek ebben az évszakban, és hogy a húsvét jelentése másodlagos.

A Tejútanya állatalakja lehet, de a szalma szintén Tejút-nevezetet ad.