Sajt, sajtol

Sajtolni annyi, mint sújtani, azaz ütni, nyomni, így gyökeleme SAJ = Sol = Nap. Sajt annyi, mint nyomott.

Pintye Mihály Nyelvünkről...

...című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkében amit ír róla:

Édes Anyanyelvünk című lap decemberi számában szépen megírt dolgozat jelent meg: sajttalan – sajtalan, sótlan címmel. Szerzője a TESZ-re hivatkozva mondja, hogy sajt szavunk ótörök eredetű, míg a só (sajtalan) a finnugor sav származéka.
Újabb magyarázatot adok ebben a kérdésben. Első lépés a tej kifejése. Sajtár nevű edénybe csurgatják. A tejtároló saj-tár nem a sajt r-képzős alakja, ezért elgondolkodtató, mi a saj? A tejet savanyítják, altatják, majd hevítik. Azért savanyú, mert erjedt: erős, csípős. Sajog tőle a nyelv. A savas kémhatás csücsöríti a szájat, zavarja a hangképzést: sejpít-csíp szóváltozatok utalnak erre. A savó erős jelzőjéből lett a tájnyelvi író. A sajt és disznósajt anyagát meleg állapotában kell összepréselni. Hidegen nem áll össze. A sajtfélék neve onnan való, hogy sajtót (súlyt) tesznek rá, hadd tömörítse. A juhtej készítményt (gomolya-gömbölyű) sosem nevezik sajtnak, mert nem sajtolják, hanem kendőbe téve lógatják és súlyánál fogva lazán tömörödik. A sajt mindig lapos a sajtolástól. A sajtot sújtani (nehezékelni is szokták). Az újságot is nyomással sajtolják.
Légből kapottan terjesztették el, hogy tehén szavunk iráni eredetű. Perzsa és török a debe (teve), valamint a dana (tinó) szót használja. A török időkben vettük át, de csúfolódásra alkalmazzuk a debella (tehén) szót. A tehén neve magyar képzésű. Eredetibb tején alakja a tej fonémából való. A tej előzménye sej-saj. Az s-t hangzóváltozást igazolja sirül, sürög: térül stb. A tej összegyűjtött fölét addig kell rázni, míg a zsiradék (vaj) csomóba állva elkülönül a savótól. A növényi, állati zsiradék: vaj, háj, a kenyér haja és emberi haj, valaminek a külső rétegét jelenti. Az anyag saj nevéből képződött a sajtó, ebből a sajt.