Rahu

Ra-Hu (egyáltalán nem biztos, hogy helyes) felbontásában Nap-Csillag értelmű, viszont a Holdhoz is van köze.

Frank Dénes Dániel írja:

Rahu és Kétu az Északi és Déli holdcsomók szanszkrit neve, de gyakran csak együttesen, Rahu Kétu-ként emlegetik őket. A holdcsomók nem igazi bolygók, hanem az a képzeletbeli két pont, ahol a Föld körüli Nap mozgását metszi a Hold útja, vagyis ezek az u.n. 'árnyék-bolygók'. A holdcsomóknak az indiai asztrológia nagy jelentőséget tulajdonít.

A Rahu Kétu mítosza szerint egy nagy háború volt az istenek és a démonok között az univerzum uralmáért, és Naga Vasuki, a föld alatti világ kígyó ura úgy döntött, hogy segítséget nyújt az isteneknek a halhatatlanság nektárjáért (amrita) folytatott keresésben. Az istenek úgy vélték, hogy a démonok csak saját alantas vágyaik szolgálatába akarják állítani a nektárt, ezért úgy döntöttek, hogy kijátsszák a démonokat. Vasuki titokban ivott a halhatatlanság italából, de a Nap és a Hold rájött erre, és panaszt tettek Vishnunál, a világ teremtőjénél. Vishnu haragjában kettévágta Vasukit, aki, mivel ivott a halhatatlanság italából, két részben ugyan, de életben maradt. Vasuki két részéből keletkezett az égbolton Rahu (fej) és Kétu (test), hogy figyelmeztesse az embereket: az élet sötétebb oldalát le kell ahhoz győzni, hogy elérjük a halhatatlanságot. Az indiai asztrológiában Ráhu és Kétu, a kettévágott kígyó annak az allegóriája, miként vagyunk elvágva előző életünktől. Ráhu, mint a jelen szimbóluma, örökké keresi az elveszett előző életét, a múltat, melyet Kétu szimbolizál. Rahu-Kétu még a Kundalinit is jelképezi, a bennünk szunnyadó rejtett hatalmat. Sárkányként is szokták ábrázolni: Rahu a sárkány feje, míg Kétu a sárkány farka.

Jankovics Marcell írja:

Egy már emlegetett indiai mítosz szerint az istenek halhatatlanná tévő italát egy Ráhu nevű démon megdézsmálja. A Nap tanúja a történteknek, és elárulja Visnunak, mit látott, s az levágja ugyan Ráhu fejét, de megölni nem tudja, hisz a démon immár halhatatlan. Ráhu levágott fejéből lesz a "felszálló holdcsomópont", farkából Ketu néven a "leszálló holdcsomópont". Az asztrológia ma is Sárkányfejnek és Sárkányfaroknak nevezi a holdcsomópontokat, melyek alatt a napés a holdfogyatkozások láthatatlan okozói, az Ekliptika (gör. eklipszis, "fogyatkozás") és a holdpálya metszéspontjai értendők. Ráhu és Ketu azonban "látható" mitikus lény volt.
Ráhuról, akinek a finn mitológiában Rakkoi (Rahko) a megfelelője, Ráháb, a bibliai "mélység vizei"-t megszemélyesítő szörnyanya juthat az eszünkbe, Keturól a görög Kéto(sz) szörny, a Cetus csillagkép, de a "Sárkányfej", "Sárkányfarok" elnevezés fennmaradt a Serpens Caput és a Serpens Cauta ("Kígyófej" "Kígyófarok") csillagképnevekben is.

John Major Jenkins Galactic Alignment...

...című könyvének 74. oldalán foglalkozik a témával. Számára, úgy tűnik, új volt, hogy a csomópontok a számára oly fontos Nyilasban "(de)aktivizálódnak." Már a megelőző fejezetében is szól arról, hogy Galactic centre-rel való együttállása nemcsak a Napnak, hanem egy napfogyatkozásnak nagy jelentőségű lehet. Ő azt írja, hogy a hindu és arab asztrológusok a Nyilasban lévő déli, leszálló holdcsomópont-erőnlét specifikus helye a Nyilas 3. fokán van, míg a Tejútközpont a Nyilas 6. fokán:

The Galactic Center is located nearby at 6° Sagittarius in the sidereal zodiac.
—
A Tejútközpont a közelben, a Nyilas csillagkép 6°-ában található a sziderikus állatövben.

A csomópontok régi görög neveire is kitér:

Fifty years after Ptolemy, around A.D. 230, Tertullian mentioned the anabibazon and the katabibazon, which are the Greek terms for the ascending and descending nodes.
—
Ötven évvel Ptolemaiosz után, Kr. u. 230 körül Tertullianus említette az anabibazon és a katabibazon szavakat, amelyek görögül a felszálló és a leszálló csomópontokat jelentik.

Elképzelhető lenne, hogy a kata, csata szavaink jelentése a Nyilasban erőben lévő leszálló holdcsomópontokra, és így napfogyatkozásokra, továbbmenve a Nap által vívott farkas/sárkánnyal elleni küzdelmekre értendő? (Itt azt lenne jó tudni, hogy a görög katabibazon az első olyan szó volt, mely a kata-/cata- prefixumot ilyen, csata értelemben használta. Nyilván nem. Egyébként is van egy másik fontos szó, melyben szerepel: apocatastasis.)

A lényeget tekintve persze mindegy: csata együttállásokra értendő, ezt korábban is kimondtuk.

The Navagraha reliefs are eighth- and ninth-century sculptures that portray the seven planetary deities together with the additional eighth and ninth "planets"-the lunar south and north nodes, Ketu and Rahu. In figure 6.8 we can see, on the far right, the monster head, Rahu, and the half-fish its coiled or knotted tail.
—
A Navagraha domborművek nyolcadik és kilencedik századi szobrok, amelyek a hét bolygóistenséget ábrázolják a további nyolcadik és kilencedik "bolygóval" - a hold déli és északi csomópontjával, Ketu és Rahuval együtt. A 6.8. ábrán a jobb szélső jobb oldalon a szörnyfejű Rahu és a félhalas kígyó-sárkány Ketu látható, tekervényes vagy csomós farkával.

A Hamlet Malmában is szó esik a nyolcadik és kilencedik "bolygóról," azaz szféráról:

A (sámánisztikus világkép) hét helyett kilenc ege, az állócsillagok szféráján belül, abból a szokásból ered, hogy a bolygók közé számítják a "Sárkány" (láthatatlan) "fejét" és "farkát", azaz a holdcsomópontokat, melyek közelében bekövetkező együttállások vagy oppozíciók váltják ki a nap- és holdfogyatkozásokat; e "drakonikus" pontok egy fordulata kb. 181/2 évet tesz ki.

Jankovics Marcell írja:

A csillaghitben a nap- és holdfogyatkozások égi helyei, azok a pontok tehát, ahol a Nap és a Hold együtt- vagy épp szembenáll egymással, az ún. "holdcsomópontok", akárcsak a planéták, szintén lehetnek "erőben" vagy "romlásban", s ezek a helyek épp a Tejút és az ekliptika keresztútján, az Ikrek és a Nyilas csillagképben, más szóval a világfa tetején és tövén találhatók.

Másutt, Artemisznál írja Jankovics Marcell:

A gázló a mondapárhuzamok szerint szintén a Tejút kell, hogy legyen, a szarvas Artemisz pedig az Auriga-Perseus-Cassiopeia együtteséből kirajzolódó óriás Szarvas csillagkép. Kísérőiről, a pleiászokról csak annyit: északi mondaváltozatokban ez a csillagcsoport a csodaszarvas leányborjait testesíti meg. Artemisz nemcsak vadászistennőként, hanem mint holdistennő is otthon van a Nyilasban. A csillagászat a látszólagos nap- és holdpályák metszéspontjait holdcsomópontoknak nevezi (értelemszerűen: ha a Nap és a Hold e csomópontok egyikében tartózkodik éppen, akkor van nap- vagy holdfogyatkozás). A holdcsomópontok ugyan végigvándorolnak az ekliptikán (görög ekleipszisz annyi mint "fogyatkozás"), de a csillaghit, mint a planéták esetében is, két holdcsomópont-helyzetnek különleges jelentőséget tulajdonított. Talán Apollón Ikrek-béli és Artemisz Nyilas-béli otthonára való tekintettel esett épp erre a két jegyre a választás. (Az ún. "felszálló" holdcsomópont, a hold-fogyatkozás helye az Ikrekben van "erőben" és a Nyilasban "romlásban", míg a "leszálló" holdcsomópont, a napfogyatkozás helye a Nyilasban van "erőben" és az Ikrekben "romlásban").