Precesszió

A legfontosabbat legelőre:
A Bakba lépéssel történik a Nap születése, de a Skorpió-Nyilas között (Sagittarius 6. foka?) van a Tejútközpont (melyen való áthaladással történne a születés, legalábbis a csillagmítoszi "szülés"-re vonatkozó elgondolás szerint). Mikor volt együtt a kettő?
Erről már Nagy Éves szempontból a Tejút (Világfa) melyik asztrológiai tengelyen fekszik? cím/alcímnél volt szó.
Így amikor...

John Major Jenkins Galactic Alignment...

...című könyvében Makara úgy jön elő, mint a Tejútanya vulva-szája, nyílása^1...

...ismét joggal tehetjük fel a kérdést: a Bakban lehetett-e a Tejútközpont? (Makara Sankrati címnél ezen passzus/adatok kapcsán precessziós okokat már felhoztunk.)
Ugyanakkor nemcsak a téli napfordulós kérdés érdekes itt, hanem az is, hogy ha a Tejút az égteret kétfelé mesi, szakítja, akkor hogy teszi ezt meg úgy, hogy a Tejút másik (sötét) oldalára jutó félév egyúttal a nyári napforduló által is legyen kijelölve...Erről lesz szó még alant, de közben még a legutóbb Rák csillagkép címnél írottakat tegyük ide a téma kapcsán, hogy nem mindig egyértelmű, hogy az Ikrekhez tartozik a Kutya és az Orion a Rákba:
Például a törökben úgy maradt meg a Kutya, mint a nyári napfordulót (a kánikulához is köthető tűz [Kut, Ku-Ta] illetve tűzugratás ünnepi helyét mutatva) jelölő Rák nevére alkalmazott név (Kuçik = Rák csillagkép), dacára annak, hogy a Kutyacsillag és Nagy Kutya csillagkép az Ikrek cikkelyébe tartozik. Ennek ártatlan oka is lehet (ahogy a Magor-pár Hunor Hun előrészének KAN-nal való egyezése kapcsán is láttuk, hogy a latin Cancer = Rák nevében is megjelenik és a japán Kani = Rák nevében ugyanúgy), de lehet oka a precesszió is (bár ugyanakkor elvileg a Szíriuszra az nem vonatkozott volna; de ugyanúgy a "túloldalon" a Tejútközpont sem ott van, ahol a Nyilasból Bakba érő Nap születési helyét kellene meghatározza; ezt a kérdést egyszer és mindenkorra tisztázni kellene végre).

A másik fontos dolog, hogy a félév címnél bőven taglalt évfelezés nem igazán stimmel, hiszen a Nagy Kutyába vagy Szíriusz heliakus keléséhez hamarabb érkezünk, mint a nyári napfordulóhoz.

Jankovics Marcell...

...Orion és Tír címnél szereplő adata erről:

Anubisz viszont nem lehetett Orion, mivel az Ozirisz foglalt csillagzata volt. Alighanem az Orion egyik "kutyájával", a véle szomszédos Ikrek cikkelyében lévő Nagy Kutya csillagképpel azonosítható. Éppen az szól emellett, hogy a Kristóf-legenda egyiptomi változata nem Orion-Oziriszt, hanem szolgáját, Anubiszt teszi meg a hősének. A Nagy Kutya csillagzat ugyanis körülbelül másfél ezer évvel korábban állt ugyanabban a helyzetben, mint az Orion, ő ekkor volt a nyári napforduló csillagképe, rá ennyivel korábban illik a Kristóf-legenda. (Emlékeztetnék arra, amit korábban a Szíriusz precessziós szerepváltásairól írtam ^[2].)

• Kérdés persze, hogy a Szíriusz valójában változtatja-e a helyét.

A másik fontos/érdekes dolog a sumér Vízöntő Gula neve. Ide kapcsolódó kérdés: a Tejút sávja korábban lehetett a Oroszlán-Vízöntő tengelyen, vagy az mindig a Nyilas-Ikrek tengelyen marad? Igen, mindig (illetve mivel sáv, a Bak-Rák tengely is mondható Tejúton fekvőnek):

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében írottak alapján kétezer éve ez a helyzet:

Mitopoétikusabban hangzik bár, mégis a mondottakat támasztja alá, ahogy az ausztrál bennszülöttek "álomidő-történetei" magyarázzák egyik legfontosabb szertartási kellékük, a kereszt alakú waninga értelmét. Azt mesélik, hogy két keresztbe tett szára a közösülö ősszülőket testesíti meg, akik viszont a Tejutat jelképezik. A Tejút egybeesik az égtájkereszt napfordulói szárával, mivel a Nap 2 ezer év óta a napfordulók idején keresztezi a Tejutat.
Az égtájkereszt napfordulói szára alatt a Nyilas-Ikrek tengelyt kell érteni, bár lehet, Jankovics Marcell Bak-Rák tengelynek mondaná.

Ugye arról több helyen volt szó, hogy a Vízöntő Krishna halála idején a téli napforduló csillagképe volt.

Aztán ott van a Kutya csillagkép és a Szűz csillagkép közös nevezőre hozatalának kérdése. (Amit azóta Mure féle adatokkal egyiptomi naptár információ alapján is elemeztünk.)
Legutóbb Júda törzs cím/alcímnél még a Nagy Kutya és Oroszlán közös nevezőre hozatalának szükségessége is szóba került: az UR címnél korábban is taglalt téma kapcsán újra felvetődik a kérdés: kell-e itt is valamiféle precessziós elcsúszással számolni (nyilván nem, mert a csillagképek egymástól való távolsága nem változhat), vagy csak arról van szó, hogy az Oroszlán "kód" a Nagy Kutyára (Ur-Mah).

Arról is szólni kell, hogy a Sarkcsillag helyváltozása nem az alant taglalt Homann és WC féle álláspontot látszik igazolni (miszerint a precesszió nem a Földre, hanem a naprendszer mozgására utaló), hanem a hivatalost.

Hivatalosan megint csak a görögöket (a lentebb bővebben taglalt Hipparkhosz révén) mondják a precesszió feltalálóinak, holott Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 52. oldalán írja, hogy már a sumérok is tisztában voltak vele, ráadásul mintha éppen 2160 évről lenne szó (amely, ha Alan Alford Gods of the New Millenium című könyvében szereplő állítása/számolása igaz lenne, hatvanas számrendszerben 1 sar = 3600 és akkor nem a tizes számrendszerben értelmezendő szám).
Ha már Bakos Attila szóba került, csillagászat – tropikus kontra sziderikus címnél kitér a precesszióra. Talán kezdjük azzal.

Folytassuk a legutóbb bolygóegyüttállások és Betlehemi csillag címnél taglalt témával: azzal, hogy a precesszió nyomon követésére nem (csak) a tavaszpontot, hanem a Jupiter-Szaturnusz bizonyos jegyekben való együttállásaival való szinkronizációs lehetőséget vehették figyelembe.

• Hatvanas számrendszer címnél is szerepelt még:
  David Pingree szerint kimondottan iráni hagyománynak tűnik a Jupiter-Szaturnusz együttállásokhoz kötni a történelem lefolyását (iráni alatt itt nyilván mágusi, azaz magyart kell érteni, illetve BJF könyveinek adatai alapján káld-pártus eredetet lehet mondani):

One concept which seems definitely to be an Iranian innovation. This is the theory that history is the unfolding of the influences of periodically recurring Saturn-Jupiter conjunctions.
—
Egy koncepció, amely határozottan iráni innovációnak tűnik. Ez az elmélet szerint a történelem az időszakosan ismétlődő Szaturnusz-Jupiter konjunkciók hatásainak kibontakozása.

Valóban, ezen bolygóegyüttállásokkal lehet a Tejút elfordulását, azaz a világkorszakok változását mérni: 2160/60 = 36 vagy 2160/20 = 108. Erről history címnél is volt szó.
Persze egy világkorszak, amennyiben az 2160 évig tart, nem egyenlő egy minden csillagjegyen végighaladó Jupiter-Szaturnusz conjuction-sorozat majd 2400 évével (2383 a pontosabb, ha igaz). Mindez azt jelentené, hogy a precessziós Nagy Év 1/12-ét teoretikusan (hiszen egy ember nem tudja végigvárni a 2160 évet) nem egy teljes 2383 éves ciklussal feleltettek meg, hanem vélhetően csak egy 11 jegyen végighaladóval: 2383-200=2183 év.

Persze itt már csak annyit kellene (biztosan) tudni, hogy az adott J-SZ együttállás valamelyik csillagjegyben való tartókodása után (például i.e. 7-ben Halakban háromszoros J-SZ együttállást számoltak ki, hogy a Betlehemi csillaggal való megfeleltetéseként utólagosan bizonyítsák (ha nem előzetesen megjövendöljék) Jézus emberszerű voltának megjelenését) 2183 vagy mennyi év múlva lesz-e ilyen együttállás a Vízöntőben is? Azaz a tavaszpont precessziós elmozdulási irányát követik-e a J-SZ együttállások sorozatainak egyes állomásai? Mert akkor lenne ugye igazán értelme (ha rá is mutatna). Nos, két együttállást sikerült ezidőtájban találni. 2159. dec. 21-én és 2179. május 21-én.
Közben Vízőntő korszak kezdete Jupiter-Szaturnusz együttállással a Vízöntőben? cím/alcímnél további idevonatkozó adatokat adtunk meg.

Folytatásként lásd (képekkel ellátott) tavaszpont, ahol arról is volt szó, hogy nem kizárt, hogy a precesszióban – általunk ebben a világhónapban – értelmezett zodiákus szabályos(!) körkörösségének eszméje nem létezik. Feltételezésem szerint napvilágot látott egy elmélet, hozzá néhány, mondjuk néhány évtizedre kiterjedő mérés (alant Homannék is max. 20 évre vonatkozó mérési adatot tudnak felmutatni) és ebből (az adott jelenből) kiindulva extrapoláltak visszamenőleg úgy, hogy azt feltétezték, hogy akkor ezer és ezer évekkel korábban is ugyanazok a viszonyok állhattak fenn. Ergo egy teljesen elnyújtott ellipszis-pályát körszerűsítettek (volna) úgy, hogy valójában a naprendszer mozgását figyelembe sem vették, csak a Föld mozgását. (Mindig a tudomány "jelenlegi" állásából vetítenek vissza a múltra és határozzák meg a valóságot, nem egy abszolút igazságból indulnak ki. Ez minden tudomány-területre igaz, a nyelvészetre is: azt hiszik például, hogy az újlatin nyelvek szavai egy mindenki által beszélt vulgáris latinból jöttek létre: nem számolnak azzal, hogy az egyszerű parasztok, mint Magyarországon is ragaszkodtak az anyanyelvükhöz. Épp a magyar példa, vagy akár a franciaországi breton példa mutatja, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy gondolják.)
Márpedig ahogy a Föld sebessége sem állandó a Nap körül (ma is átlag naphosszakkal számolunk), úgy a Naprendszer sem folyamatos sebességgel halad. A mai tudósok nem is számolnak naprendszerrel a Földet érintő változásokat tekintve, ilyeténképpen nem különböznek azoktól, akik a geocentrikus világkép keretein belül úgy gondolkodtak, hogy a Nap a Föld körül keringhet.

Z. Tóth Csaba Tropikus vagy sziderikus...

...című cikkét hasonló módon vezeti elő:

Nem a "tropikus" megszokás miatt "látunk-e bele" dolgokat az egyébként, a földtengely ferdeségéből adódó "billegés" (precesszió) miatt "sziderikusan" már rég, kb. 1800 éve eltérő Föld-kozmosz-ember kapcsolatba?

Magyar Adorján Csodaszarvasában...

...Sebestyén Gyulát idézi:

Ha pedig igaznak bizonyul Sebestyén Gyula azon állítása, hogy az Állatkör csillagképei kialakulásában a praecessio is szerepet játszott, akkor ősműveltségünk korára és korszakaira nézve is elég biztos meghatározások fognak lehetségesekké válani. Erre vonatkozólag Sebestyén többek között így ír: "Mivel a nap a zodiacus 360 fokra osztott körét egy év leforgása alatt nem futja be egészen, hanem rajta 50 1/4"-cel hátramarad, a zodiacus csillagképei ezen hátramaradás következtében nyugat felé előrehaladnak."^[3]

• Ez talán a leginkább érthető definíció az összes közül. Ezen értelmezés az, amit Homann majd támad alant (mert hát itt a sziderikus és szoláris év különbségéről van szó). Ugyanis a precesszió alatt valójában két dolgot kell érteni: vannak akik magát a jelenséget, és vannak akik a kiváltó okot hívják precessziónak (ha alant jól értelmezem a hozzászólókat): körülbelül olyan ez, mint amikor azt mondom, hogy a nap felkelt és nem: "felkelni látszott."
  
  Magyar Adorján Csodaszarvasának (a PDF) 64. oldalán tovább taglalja a precessziót. A Csudaszarvas-monda keletkezési idejéről alkotott nézetét is lásd ott.

Hamvas Béla...

...a precesszióról és a szerinte már "eljött" Vízöntő korszakról írja:

Aki csillagászattal csak egészen keveset foglalkozott, tudja, hogy mi a precesszió. Ezzel a kifejezéssel azt az eltolódást jelölik meg, amelyet, lehet, a Föld tengelyének ingadozása idéz elő. Tudjuk, hogy a Nap tavaszi napéjegyenlőség idején a Kos csillagképének pontosan nulla fokán kel, ahogy őszi napéjegyenlőség idején pontosan a Mérleg nulla fokán. Az előbbi a tavasz, az utóbbi az ősz kezdete. Csakhogy a dolog nem szokott egyezni. A Föld tengelyének ingadozása következtében évről évre nem is mérhető eltérés keletkezik. A Nap hajszálnyival odébb kel. De ha két év között a különbség csaknem semmi, száz év alatt már, ha nem is számottevő, de mérhető. A különbség kétezer év alatt körülbelül harminc fokot tesz ki hátrafelé, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség pontja előrehalad. Ezt hívják precessziónak.
A precesszió miatt támad az a helyzet, hogy kétezer év elteltével, tavasszal a Nap már nem a Kos csillagkép nulla fokán kel, hanem, mivel harminc fokkal eltolódott, a mögötte levő csillagkép, a Halak nulla fokán. És amikor kétezer év elmúlt, a Nap már nem a Halakban kel tavasszal, hanem hátrál és átlép a következő csillagképbe, a Vízöntőbe.
A csillagászatban ennek a jelenségnek csak annyi fontosságot tulajdonítanak, mint a többi kozmikus jelenségnek: tudomásul veszik és pont. A keleti asztrológia azt mondja, hogy ilyen kétezer esztendő körülbelül egy világhónap. Tizenkét világhónap, körülbelül 26 ezer év, egy világév. Mert a keleti asztrológia tágabb, fölényesebb, szélesebb távlatú szemlélete összefüggést talált a csillagjárás és az emberiség sorsa között. Az egyes világhónapok nagy történeti korszakok, görög szóval: aiónok. A hónapok annyira zártak, hogy az egyikből a másikba való átmenet kritikus. A világévek felén, hat világhónaponként pedig nagy katasztrófák keletkeznek. Ilyen volt a legutóbb, időszámításunk előtt tizenháromezer évvel, Atlantisz elsüllyedése.
Ma a Halak csillagképéből lépünk ki. A hónap befejeződött, és az aión lezárult. Válságos időbe jutottunk, s ezt csaknem mindenki saját bőrén is érzi. Most lépünk át a következő képbe, a Vízöntőbe.

A precesszió jelenségéről nutation címnél is volt szó.

Szűcs László Égre írott történelem...

...című könyvének alábbi anyaga azért jó, mert a nehezebben érthető kúpformát^[4] jól magyarázza:

A Föld forgástengelye egyfajta kúpformát ír le a Nap körüli keringésének síkjához viszonyítva; azaz, ha kijelölünk egy pontot a Nap körüli keringési pályáján és megnézzük a forgástengelyének helyzetét minden évben, ugyan-ebben a pontban, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy kúppalást mentén arrébb mozdul és a teljes kúppalást 25920 év alatt, azaz 72 évenként 1º-kal mozdul el. (Ellentétes irányú a Föld tengely körüli forgásirányához viszonyítva.) a Földnek ezt a mozgását nevezzük precessziós mozgásnak. a precessziós mozgás nem befolyásolja sem a Nap látszólagos helyzetét az éggömbön, sem a Föld térbeli(?) elhelyezkedését keringési pályáján. Hatással van azonban az Egyenlítő helyzetére(!), hiszen az Egyenlítő a Földnek a saját forgástengelyére merőleges főköre: ezért ha a Föld forgástengelyének a helyzete változik, változik az Egyenlítőé is. Mindez azt eredményezi, hogy az ekliptika és az égi Egyenlítő egymással alkotott metszéspontjai (tavaszpont és őszpont) a csillagos éghez képest folytonos mozgásban vannak. a Föld tengelyének precessziós mozgásából adódóan ugyancsak 72 év alatt 1º-kal mozdulnak el.

• A búgó-csiga-szerű forgáskörről az alábbi ábrákat közli.
  

Ezen oldalon, illetve ezen videón mozgóképen mutatják be a mozgást (itt csak egy állóképet adok).

Alan Alford Gods of the New Millenium című könyvének egy valamirevaló adata, hogy a 3600-at nem tízes, hanem hatvanas számrendszer szerint kellene olvasni. Ezek alapján 3600 > 2160 év lenne, éppen egy világkorszaknyi időtartam. A világkorszakokat a precesszió idézi elő. A precesszió és a Föld-tengely kilengése és így a nutáció mind összefüggenek. Ezért lehet Saros ennek és annak a csillagászati fogalomnak is a neve. Ezeket a dolgokat valahol egy tudományos embernek összegezni kellene.

Mielőtt rátérnénk további részletesebb ismertetésére, tudni kell, hogy a magyar táltosok is ismerték e jelenséget, hiszen erre a mögöttes tudásra (idézze elő bármi is, bár ők ezzel is tisztában voltak) építették fel a fény-árnyék rendszert, a zodiákust (lásd zodiac) is, illetve vélhetően olyan számainkban is a precessziót, vagyis a fény-árnyék rendszert fedezhetjük fel, mint hat és hét.

Gavin White, a Babylonian Star Lore...

...című könyv írójának meglátása szerint éppen a precesszió a felelős azért, hogy mindig újabb és újabb csillagképeket kellett felvenni:

Although it is well beyond the scope of this book to make a comparative study of Greek and Mesopotamian myths, one significant theme emerging from this material does deserve to be mentioned – in both sets of myths the crab or turtle is either newly created or newly placed into the stars – in other words the myths detail the actual creation of Cancer as a constellation. As I have argued elsewhere, the creation of many constellations is due in large measure to the long-term effects of precession. This phenomenon slowly causes the stars to rise later and later in the calendar, thus necessitating the periodic creation of new constellations.

—
Bár a görög és mezopotámiai mítoszok összehasonlító tanulmányozása meghaladja e könyv kereteit, egy jelentős téma, amely ebből az anyagból kirajzolódik, mégis említést érdemel – mindkét mítoszban a rák vagy teknős vagy újonnan jön létre, vagy újonnan kerül a csillagok közé – más szóval a mítoszok részletezik a Rák mint csillagkép tényleges teremtését. Amint máshol már kifejtettem, más csillagképek létrejötte nagymértékben a precesszió hosszú távú hatásainak köszönhető. E jelenség hatására a csillagok lassan egyre később kelnek fel a naptárban, ami új csillagképek időszakos létrehozását teszi szükségessé. Amint remélem, az utolsó szakaszban be tudom mutatni, a Rák valójában a sokkal régebbi Kígyó alakjától örökölte alapvető szimbolikus vonásait.

• Allul címnél is szerepelt; előzményeket lásd ott.

Orion címnél is szerepelt Jankovics Marcell sora:

A precesszió miatt a csillagképek kelési rendje a földi évszakok rendjéhez képest folytonos késésben van. Ez a fölismerés már a történelem hajnalán arra késztette az embert, hogy a csillagképekhez kötött mítoszait bizonyos idő elteltével újrafogalmazza, a csillagképeknek új értelmet adjon.

• Ez persze csak az egyik része, a dolognak, hisz a csillagképek még torzulnak is, ahogy a Vaskorba érve a rezgésszám is csökken és a tudás is hanyatlik: egyre inkább a valóságtól eltérő, leegyszerűsített mitológiák kerültek megalkotásra.

Dr. Gyárfás Ágnes A képjelekről – Tenger – Szabir ország című könyvében érdekeset ír:

Az is lehet, hogy a csillagképek a sok millió év alatt szétrobbantak és egyikük, másikuk ma már nem is létezik, csupán a fény sebességének következtében látjuk még.

• Effélét mondanak a csillagászok a felrobbanni készülő Betelgeuse kapcsán is: lehet, hogy már megtörtént, de több száz év múlva lesz tapasztalható.

A Hamlet Malma című könyvben taglalt, finn (Kalevalában előforduló) Szampó (malom, illetve tengelye) és a szanszkrit szkambha (világtengely, sark, pólus), valamint a tingli-tangli kifejezésünk egyértelmű bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy annak ismerete, hogy a Föld tengelye csámpás, kacsázik és ebből származik a precesszió (ha úgy tetszik, ez lenne(?) a látszólagos, Földre vonatkoztatott eredménye a Szíriusz-rendszer tömegvonzásának), a hyperboreai magyar néptől és mágusaitól származik.

Giorgio de Santillana a homokóra formájú Világhegy-ábrázolások közép- és kelet-ázsiai példáira támaszkodva a jelképben a precesszió jelentőségének szó szerinti formába öntését látja. Mivel Santillana nem ismerte a precesszió valódi [?] okát, és az említett népek is elfeledték, inkább más megfontolás áll a hegy-képzet mögött, mely a Föld forgástengelyének billegő mozgásából rajzolt kúp palástjának megrajzolásához vezet.

Másfelől (elbizonytalanító adat, hogy) komp szavunk malmot is jelentett, azaz a Szampó, szkambha nevek vagy a komp = malom szóra utalnak vagy akár a kampó szavunkból erednek, mely az ógörögbe átmenvén is szkambosz = görbe! Mármost kampó és csámpás gyakorlatilag ugyanazon szavak.
A ferde tengely és a Szíriusz gravitációjának ismeretét árulja el a Szent Koronán lévő (nyilván szándékosan) ferde kereszt is, de nyilván a koronánk készítésének ideje és a megszerzett csillagászati ismeret közt eltelt akár több százezer év (a tudás javára értve).

Nem érdektelen megemlíteni, hogy az anchor és angle szavak is hordozzák a kampó jelentést, de ezek már a Világmalom (melyről lásd Hamlet malma címszót) által bejárt út négy sarokpontjára utalnak. Anchor, secure szó eredetéhez hasonlóan a nyári napfordulós kulminációs (felfüggesztési, fix) pontra látszik utalni.

A tulajdonképpeni világhónap addig tart, amíg a tavaszpont, az a pont, amelyen a Nap március 21-én áll, egy állatövi jegynyit továbbhalad. Egy Világhónap tartama 2160 év, tehát nem földi ember-léptékű a dolog.
Asztrológiai szempontok szerint a Világhónap ez: a gondolatban meghosszabbított Föld-tengely 25920 év alatt egyszer futja át az állatövet, mégpedig visszafelé. Ezt a körmozgást a Föld-tengely elmozdulása okozza, amelyet precessziónak nevezünk. A Nap és a Hold vonzerejének következtében ugyanis a Föld-tengely eltolódik az állócsillag égbolthoz viszonyítva, mégpedig évenként 50 ívmásodperccel, tehát 72 év alatt 1 fokkal, és körülbelül 25920 év alatt egy teljes körrel.
Egy teljes körfutam neve Platonikus év, azaz Világév [Nagy Év]. Ha ezt 12-vel elosztjuk (ennyi állatövi jegy van), akkor 12 Világhónapot kapunk eredményül.

Dobos Csanád írja:

Közel 25920 év alatt a Nap ekliptika menti látszólagos mozgásával ellentétes irányban körbeér az ekliptikán. Az utóbbi időközt platóni- vagy nagy évnek nevezzük. A precessziós mozgás következtében a tavaszi és őszi napéjegyenlőség alkalmával a Nap minden 2160 évben más és más csillagkép előtt kel fel. E csillagászati sajátosság határozza meg az egyes világkorszakok megnevezését és legkultikusabb szimbólumait. A precessziós mozgást kétféleképpen lehet nyomonkövetni a földről nézve:

• tavaszi napfelkelte vizsgálatával,
• az éjszakai állócsillag megfigyelésével, a SAR(o)Kcsillag nyomonkövetésével.

Péterfai János írja:

Ozirisz történetének kulcsfontosságú része a halála körüli bonyodalmak rendje. Négy nagy utat tett meg az Óvilágban, talán Magyarországra is eljutott. Negyedik útja után Széth, aki folyamatosan fondorkodott ellene, ünnepséget rendezett. Vezér hazatérőben volt, az ünnepségre megállt Szét házában. Szét 72 cinkostársat szervezett maga köré, valamint Asó, aithiopiai királynő segítette a Setét urat. A 72 mágikus szám, a precessziót jelöli. Rendkívüli fontosságú a magyar táltosok tudásának feltárásában. Mivel a Nap 72 év alatt tesz meg egy fokot az egyenlítőn, ezért Szét 72 segítője valamiképpen kapcsolatban van a precesszióval. Azt kell kimondani, nem értjük a lényegét, miről beszélnek őseink a mítoszban.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében jól magyarázza és extra (Tejút címnél is szereplő) infókat is megad:

Az új esztendő küszöbe nem másutt, mint a mennyei kapuk egyikében található. Leszámítva a holdnaptárral számoló kultúrákat, az évkezdést majdnem mindig a négy naptári fordulópont valamelyikéhez igazította az ember [a luniszolárisat is]. Mi, keresztény európaiak a téli napfordulóhoz, mely a precessziónak tulajdoníthatóan hármas "ajtóvá" lett az elmúlt 1700 évben.
A precesszió azt jelenti, hogy a földtengely billegése folytán a nappálya (lásd ecliptic) és az égi egyenlítő látszólagos metszéspontjai: a tavaszpont és az őszpont mozognak: 72 év alatt 1 fokot mozdulnak el, kereken 26 ezer év alatt pedig körbevándorolnak az Állatövön. Természetesen a Napnak nemcsak ez a két tartózkodási helye tolódik el, hanem az egész nappálya, így téli napfordulókori látszólagos helye is végighalad a Zodiákuson a mondott idő alatt. Nagyjából a kereszténység államvallássá emelkedése idején lépett a téli napfordulókor a Nap a Tejútra, és ez idő tájt mindmáig a Tejúton tartózkodik. (A Tejút itt mintegy 45 foknyi szélességben folyik keresztül az ekliptikán, ami egyrészt azt jelenti, hogy a Nap körülbelül 45 nap alatt "gázol" át rajta, másrészt pedig azt, hogy a Nap és a Tejút eme szimbolikus értelemben is nagy horderejű télközépi együttállása még vagy 1500 évig tart.) Magyarán szólva, a Napnak újévkor nemcsak az esztendő és a téli napforduló küszöbén kell átlépnie, hanem a Tejút zsilipkapuján is.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében Héraklész hőstetteiről, ún. "munkáiról", azok értelmezési nehézségeiről szólva írja:

Bizonyos munkák több csillagképhez, jegyhez illenek. Ezzel kapcsolatban fölmerül a kérdés: a munkák egymásutánja végül is a Nap melyik futását követi, az évest vagy a "világévest"? Netán mindkettőt egyszerre?

• Ha Héraklész munkáit az Oroszlán jegyből indítjuk, akkor utána, a második felé melyik irányba induljunk: előre, a kis évkörnek, vagy hátrafelé, a világévnek megfelelően? A téma más miatt előjön precesszió miatti tavaszpont-eltolódások és a jegyek jelképes tartalmának megváltozása, stb. alcímnél is.

Hogy tudjuk: a Nap egy év alatt az ún. kis évkörben előre haladva, a Kostól a Halakig járja végig a csillagképeket. Ugyanakkor hátráló mozgást végez a csillagképekben; ezt a kört rendkívül lassan, kereken 26000 év alatt teszi meg, ezt nevezzük világévnek. Erről a jelenségről, aminek precesszió a neve, már a mítoszok is tudnak. Modern értelemben vett tudományos igénnyel a Kr. e. 2. sz. élt görög csillagász, Hipparkhosz írta le elsőnek.

Gesztesi Albert A világ négy sarka...

...című cikkében írja:

Hipparkhosz (kb. i.e. 190-125) csillagok pozícióméréseivel (újra)felfedezi a precessziót. Timokharisz és Arisztüllosz korábbi csillagkatalógusait összevetette a sajátjával (1022 csill.) Következtetése: az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontja évszázadonként legalább 1 fokkal eltolódik az állatöv mentén.
Pontos értéke: 50,37 ívmásodperc/év, azaz 1 évszázad alatt 1 fok 24 ívperc. Kb. 72 évenként 1 fokot hátrál a tavaszpont az ekliptikán.
Az ő munkásságát a hősünkkel foglalkozó legtöbb mitográfus: Apolodórosz, Diodorus Siculus, Hyginus, Ovidius, Pauszaniasz, Plutarkhosz, Valerius Fraccus és mások ismerhették, hiszen utána éltek.
Értelmezési nehézséget okoz, hogy a precesszió fölfedezésével a hónapok és csillagképek szimbolikája többértelmű lett. Azzal például, hogy a tavaszpont a Bika csillagképből a Kosba majd a Halakba hátrált, megváltozott a három csillagkép "tartalma" (a hónapoké nem), miközben a régi képzetek az újabbakkal elkeveredve nyilván tovább éltek.
[...]
Olyan nagyságok, mint Hésziodosz vagy Homérosz, nem beszéltek 12 munkáról. Héraklész ősalakjának a Zodiákusa nyilván eltért az általunk ismerttől.
"A pelaszg Héraklésznek – az év kelta istenéhez hasonlatosan (...) – valószínűleg egy tizenhárom hónapból álló éven kellett végighaladnia. Az ír és walesi mítoszokban a hónapok szimbólumai ilyen sorrendben következtek egymás után: szarvas vagy bika, árvíz, szél, harmatcsepp, sólyom, virág, máglya, lándzsa, lazac, domb, vadkan, hullám és tengeri kígyó. A babiloni Gilgames-eposzban viszont Gilgames kalandjai az Állatöv jegyeivel függnek össze, márpedig a tűroszi Héraklésznek sok közös vonása van Gilgamessel," (Graves 1970: II. 156.)
Graves nem csillagképekről, hanem hónap-szimbólumokról és jegyekről beszél. Tudjuk, hogy a precesszió következtében a jegyek időszámításunk kezdetétől ténylegesen elszakadtak névadó csillagképeiktől, és hónapjelek lettek. Én azonban – figyelembe véve, hogy a korban, amelyben ezek az elbeszélések végső formájukat elnyerték, még csillagkép és jegy egybeesett – a [hérakleszi] munkákat az állatövi csillagképekkel egyeztettem égi környezetüket is figyelembe véve.

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvében ír a lappok Csudaszarvas mondájáról, ahol ezt az észrevételt teszi:

A felsorolt csillagképek ugyanis együtt ősztől tavaszig láthatók csupán. Az év másik felében az ég nappali térfelén tartózkodnak, fényüket a Nap homályosítja éppen el. Ez nem volt mindig így.

• Itt definiálja a precessziót...

A precesszió következtében az égitestek koordinátái is állandóan változnak. 13000 évvel ezelőtt tehát a nyári égboltunkon ragyogtak azok a csillagképek, amelyek ma a téli égbolton láthatók, némiképp az egykoritól különböző alakban. Ugyanis ha lassan is, de a csillagokat is elmozdulni látjuk egymáshoz képest. "Mai" – legalább 4-5000 éve tartó – téli csillagkép voltuk magyarázza, miért vált a szarvas a téli ünnepkör állatává, s természetesen azt is, miért folyik a lapp, s tegyük hozzá, a legtöbb finnugor mondában a vadászat sítalpon, hótalpon.

Itt, tavaszpont és zodiac címnél is volt/lesz szó arról, hogy szerintem kiszámítható körkörösségét tekintve csak a mai korban, világhónapban értelmezhető a precesszió leginkább. Talán nem véletlen, és így nem érdektelen megjegyezni, hogy a fejletlennek nem mondható kínaiak a teljes precesszió idejéül 18000 és 36000 évet vettek, míg a mezopotámiai érték 43200 év volt, vagyis szintén kilences számrendszerbeli szám, de ezeket mai tudásunk alapján nem tartjuk pontosnak, helyénvalónak. A kérdés az, ezek a régi kultúrák tudtak-e olyat, amit mi nem. (Hangsúlyozom, a precesszió valós okának ismerete nélkül a jelen korszakban olyan elmélet születhet, mely ma jónak, pontosnak tűnik, de a dolgok változhatnak, például amiatt is, hogy az égitestek nem egyenleges szögsebességgel haladnak és mindig valamilyen társ-égitest körül. Lásd a precesszió valós okáról alant.)

A Föld precessziós forgása eredményeként ezer évenként eltérő lehet egyes csillagok láthatósága. E 26000 éves precessziós Föld tengely körforgás eredményeként a csillagos égbolt közepe is az évezredek alatt lassan eltolódik. Bár napjainkban az északi féltekén a gyenge fényű Polaris Sarkcsillag körül forog a csillagos égbolt – ez nem volt mindig így. 14000 évvel ezelőtt mind az északi, mind a déli égbolton egy-egy fényes csillag, a Vega és a Canopus volt a középpontban. (Végvári József Az égig érő paszuly mese elemzése (lásd fable) révén nem kevesebbet feltételez, minthogy e mesénk a 14000 évvel ezelőtti csillagos égbolt állását hagyta ránk.)

The earth's axis does not remain parallel to itself as the planet revolves about the sun; it executes a very slow conical motion about the earth's center, called precession. At the end of the 18th century the period for precession was known to be about 25,748 years (as compared to the 36,000 years given by the Alexandrian astronomer Ptolemy in the 2nd century C.E.). Precession affects chronology in the following way:
The plane of the earth's orbit cuts a great circle on the apparent sphere of the stars called the ecliptic, along which lie the zodiacal constellations. Since the sun appears to move along the ecliptic, during the course of the year it travels bit by bit through the zodiac. Twice a year the sun lies at the intersection of the ecliptic with the projection of the earth's equator onto the stellar sphere, and at these equinoctial points the hours of day and night are equal.
The two points that lie on the ecliptic at 90° to the equinoxes are the solstices, and here the hours of daylight are longest (at the summer solstice) or shortest (at the winter solstice). Because of precession, the position of the sun at the equinoxes and the solstices with respect to the zodiacal constellations changes over time.
—
A Föld tengelye nem marad párhuzamos önmagával, amikor a bolygó a Nap körül kering; a Föld középpontja körül egy nagyon lassú kúpos mozgást végez, amit precessziónak nevezünk. A 18. század végén a precesszió időtartamát körülbelül 25 748 évnek ismerték (szemben az alexandriai csillagász, Ptolemaiosz által az i. sz. 2. században megadott 36 000 évvel). A precesszió a következő módon befolyásolja a kronológiát:
A Föld pályájának síkja egy nagy kört vág a csillagok látszólagos gömbjén, az úgynevezett ekliptikán, amely mentén az állatövi csillagképek helyezkednek el. Mivel a Nap látszólag az ekliptika mentén mozog, az év folyamán apránként halad át az állatövön. Évente kétszer a Nap az ekliptika és a Föld egyenlítőjének a csillaggömbre vetített metszéspontjában áll, és ezekben az ekvinoktiális pontokban a nappal és az éjszaka órája megegyezik.
Az ekliptikán a napéjegyenlőséghez képest 90°-kal fekvő két pont a napforduló, és itt a leghosszabb (a nyári napfordulóban) vagy legrövidebb (a téli napfordulóban) a nappali világosság órája. A precesszió miatt a Nap helyzete a napéjegyenlőségeknél és a napfordulóknál az állatövi csillagképekhez képest idővel változik.

A precesszió 25920 évét kilences számrendszerbe tartozása miatt is tartják etalonnak (a 72 évente egy fokkal való retrográd mozgás adja ki ezt a számot és az egyiptomiaknál is megjelenni látszik ez a szám), de látni más számadatokat is, mivel azt állítják, az idő nem mindig halad ugyanolyan mértékben. Erről a maják is tudtak (William Brown blogger írja):

The 26,000 years is rounded off and is not a stable time-line for precession. The actual precession proceeds with temporal fractionalization, where in measurements from 1900's to 1990 it increased from 25,800 years to 25,920 years. The phenomenon of temporal fractionalization, whereby time accelerates in fractals so that more cycles are fit into shorter periods, was well known to the Mayans and is an intrinsic part of their Calendars, regarded as some of the most accurate measurements of time to this day.
—
A 26.000 év kerekítve van, és nem egy stabil idővonal a precesszióra. A tényleges precesszió időbeli töredezettséggel halad, ahol az 1900-as évektől 1990-ig tartó mérésekben 25.800 évről 25.920 évre nőtt. Az időbeli frakcionálódás jelenségét, amelynek során az idő fraktálokban gyorsul fel, így több ciklus fér bele rövidebb időszakokba, a maják jól ismerték, és szerves része a naptáruknak, amelyet a mai napig a legpontosabb időmérések egyikének tartanak.

• Nem is arról van itt igazán szó, hogy az idő másképpen telik, hanem arról, hogy a precesszió valódi okaként értelmezhető naprendszer-mozgás gyorsul, vagy lassul: egészen körülbelül mostanáig lassult, majd gyorsulni fog. Vízöntő paradoxon címnél volt még erről szó.

A kérdés az, mi idézi elő valójában a precessziót? A precesszió a Föld tengelyferdülése előtt megvolt-e? (Nyilván az általunk ismert precesszió értelmét tekintve nem.) Hiszen a Föld nem teljesen gömb alakú, mint mondják. Ergo a kérdés nem az, hogy a hyperboreai aranykori magyarok végeztek-e csillagászati vizsgálatokat, hanem az, hogy megalkothatták-e a 26000 éves(?) Nagy Év fogalmát és ha ezzel tartjuk kapcsolatosnak Hunort, akkor szintén előfordultak-e kataklizmák? Sok a kérdés, és sok szól a Napunk bináris rendszerben elmélet ellen. A tengelyferdülés idejét sem ismerjük, de akár millió évvekkel ezelőtt lehetett vagy legalább félmillió éve.

Közben John Major Jenkins Galactic Alignment c. könyvének 90. oldalán írottak alapján feltehető a kérdés: lehet, hogy a hyperboreai-atlantiszi (polárisról szoláris) átállás nem is olyan rég ment végbe? Erről a (nagy) témáról lásd Hyperborea-Atlantisz átállás.

A Földtengely az említett elmozdulás körét a Nap látszólagos körútjának irányával ellenkező irányban írja le s vele együtt az egyenlítő síkja is elmozdul, a Nappályának az egyenlítővel való metszéspontjai a két napéjegyenlőségi pont szintén eltolódnak, még pedig a Nap mozgásával ellenkező irányban, hátrafelé haladva az állatöv csillagképeinek során. Ezt a praecessió jelenségének, magyarul a Tavaszpont tovahaladásának nevezzük. E jelenség folytán a Nap bármely év március 21-én az ekliptikának nem ugyanazon a pontján halad át az egyenlítőn, mint a megelőző év március 21-én, hanem mindig kb. 50 másodperccel hátrább. Az elmondottakból nyilvánvaló módon következik, hogy ha a Föld tengelyének elmozdulása 25920 év alatt ír le egy egész kört, akkor a Tavaszpont praecessiója is ugyanennyi idő alatt halad körül visszafelé az ekliptikán s az ezen fekvő Állatövön: évenkint kb. 50 és 1/4 másodpercet, 72 év alatt kb. egy fokot, 2160 év alatt pedig kb. 30 fokot, vagyis egy állatövi jegynek megfelelő ívet tesz meg. (72 x 30=2160, 2160 × 12 = 25920).

Mi okozza a precessziót?

200-500000 év már bőven elég lenne a Nagy Évre vonatkoztatott zodiákus elkészítésére, de kérdés megmarad: mi okozza a precessziót?

A hivatalos nézet szerint egyrészt a Föld bolygó nem egészen gömbölyű volta és a Nap és a Hold együttes gravitációs hatása okozza, de a Binary Research Institue-nál Walter Cruttenden és (előfutár) csapata (Karl-Heinz Homann és fia Uwe) támadja ezt az elméletet, mégpedig azon az alapon, hogy a számítások azt igazolják, hogy a Szíriusz (nagymértékben) nem változtatja helyét az égen, a többi "állócsillaggal" ellentétben. Nem véletlenül használták az óegyiptomiak (és a dogonok) naptári célokra (lásd Sothic) tehát Szíriuszt: a Karl-Heinz Homann és W. Cruttenden-féle adatok azt fedik fel, hogy a Szíriusz azért nem változtatja helyét, mert egyenesen az (annak a feltételezhetően Szíriusz A-B-(C?) rendszernek plusz a Solaris Napunk gravitációja) okozza a precessziót (évente 50.26" elmozdulást okozva).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy KHH előtt D'Alembert és mások is 50"-re módosították az elmozdulást, de nem ismerték fel az okát.
Sőt, a tudomány is elismerte, hogy a mozgások okát nem ismeri:

In 2006 the IAU declared the precession nutation model is "not consistent with dynamical theory" (IAU P03).
—
2006-ban az IAU kijelentette, hogy a precessziós nutációs modell "nincs összhangban a dinamikai elmélettel" (IAU P03).

A sziderikus és tropikus napév hivatalosan terjesztett [általam Gergely-naptár címnél és másutt is szóba hozott] diszkrepanciájáról^[5] szóló elméletet cáfolja a fiatalabb Homann, Uwe, ki megosztotta mindezt a Binary Research Institute-tal (melynek honlapját időközönként ellenőrizni kell, hátha új adatok kerülnek fel).

Uwe és Karl-Heinz Homann...

...szerint a sziderikus és tropikus napév valójában ugyanannyi időbe telik:

The sidereal year is said to be the truest measure for a complete period of revolution of the Earth around the sun. By 1952 physicists had measured the precise time interval of the sidereal year in order to establish a definition for the unit 'second'. However, astronomers argued that the length of the sidereal year depends upon the adopted value of the precession. According to the theory of "the precession of Earth", Earth's axis of rotation gradually changes its orientation in space over a period of about 25800 years. This phenomenon causes a continuous displacement of the equinoctial points with respect to inertial space and with respect to the position of the sun. As a result, the sidereal year is supposed to be about 1223 seconds longer than the tropical year. Such a yearly time difference must be scientifically substantiated.
The scientific arguments presented here^[6] have conclusively proven that the time intervals of the tropical year and the sidereal year are indeed equivalent. It is has been mathematically verified that the mean time interval of 31,556,925.97474 s is Earth's true 360° orbit period, implying that the equinoctial points do NOT retrograde around the sun. Hence, we can no longer subscribe to the erroneous conclusion that the 'precession of Earth' is a scientific fact.
—
A sziderikus év a Föld Nap körüli teljes forgási periódusának legmegfelelőbb mértékegysége. 1952-re a fizikusok megmérték a sziderikus év pontos időintervallumát, hogy meghatározzák a "másodperc" egységét. A csillagászok azonban azzal érveltek, hogy a sziderikus év hossza a precesszió elfogadott értékétől függ. A "Föld precessziójának" elmélete szerint a Föld forgástengelye mintegy 25800 év alatt fokozatosan változtatja a térben való tájolását. Ez a jelenség a napéjegyenlőségi pontok folyamatos elmozdulását okozza az inerciatérhez és a Nap helyzetéhez képest. Ennek eredményeként a sziderikus év feltehetően körülbelül 1223 másodperccel hosszabb, mint a tropikus év. Egy ilyen éves időeltolódást tudományosan meg kell indokolni.
Az itt bemutatott tudományos érvek^[6:1] meggyőzően bizonyították, hogy a tropikus év és a sziderikus év időintervalluma valóban egyenértékű. Matematikailag igazolták, hogy a 31 556 925,97474s átlagos időintervallum a Föld valódi 360°-os keringési ideje, ami azt jelenti, hogy a napéjegyenlőségi pontok NEM retrográd módon keringenek a Nap körül. Ennélfogva többé nem csatlakozhatunk ahhoz a téves következtetéshez, hogy a "Föld precessziója" tudományos tény.

• Amennyiben a Nap négy sarokpontja valójában a Naphoz képest nem vándorol el, akkor lényegében a kereszt – fix kereszt, kereszt – kardinális kereszt, stb. sem lehetne egymástól megkülönböztethető, ha jól értelmezem.

However, the gradual displacement of the equinoctial points relative to inertial space does require a scientific explanation. The observations and the research done by Karl-Heinz Homann suggest that our entire solar system is orbiting the Sirius system.
—
Az ekvinoktiális pontok fokozatos elmozdulása az inerciatérhez képest azonban tudományos magyarázatot igényel. A Karl-Heinz Homann által végzett megfigyelések és kutatások arra utalnak, hogy az egész Naprendszerünk a Szíriusz-rendszer körül kering.

• A WC weboldalán szereplő adatok közt kiderül, hogy ő nem feltétlenül a Szíriuszra gondol, csak egy megfelelő csillagra, amely lehet látható is, láthatatlan is:

If the companion acted like a planet orbiting our sun, and the orbit periodicity was close to the precession periodicity, then standard calculations would put our binary counterpart somewhere between 848.5 AU and 1515 AU^[7] depending on its mass and eccentricity.
However, there are other possibilities, including the possibility that the solar system itself is moving much faster than any of the planets and therefore our companion star may be a nearby visible star.
—
Ha a kísérő úgy viselkedne, mint egy bolygó a Napunk körül, és a pálya periodicitása közel lenne a precessziós periodicitáshoz, akkor a szokásos számítások szerint a kettős társunk valahol 848,5 AU és 1515 AU^[7:1] között lenne, tömegétől és excentricitásától függően.
Vannak azonban más lehetőségek is, többek között az, hogy maga a Naprendszer sokkal gyorsabban mozog, mint bármelyik bolygónk, és ezért kísérőcsillagunk egy közeli látható csillag lehet.

• Kimondja tehát, hogy az általunk ismert precesszió, mint olyan, nem létezik, de a napéjegyenlőségi pontok fokonkénti elmozdulása (melyet apja évenkénti 50.26"-ben állapított meg) tudományos magyarázatot kíván. (Nyilván a jelenség létezik, hiszen ezt az ősmagyarok észrevették és a világhónapokat illetve magát a zodiákust – lásd zodiac – is erre alapozták.

A másik kérdés UH adatai kapcsán, hogy nem azért nem talált eltérést, mert a naptár-reform kiiktatta a precessziót?

Walter Cruttenden adatsora:

A dynamic Solar System model simplifies earth orientation and coordinate systems issues: the earth goes around the sun 360 degrees in a tropical year with a relatively stable axis (except for nutation and purely local effects). Most of its major motion (50.290966" per year in J2000) is because the solar system moved by this amount NOT because the earth wobbled by this amount.
—
A dinamikus Naprendszer-modell leegyszerűsíti a földi tájolás és a koordinátarendszerek kérdéseit: a Föld egy tropikus évben 360 fokban kerüli meg a Napot, viszonylag stabil tengellyel (kivéve a nutációt és a tisztán helyi hatásokat). Nagyobb mozgásának nagy része (50,290966" évente J2000-ben) azért van, mert a Naprendszer ennyit mozdult el, NEM azért, mert a Föld ennyit billegett.


The observable of the stars moving across the sky by about 30 degrees per 2000 years (a.k.a. precession) is most likely a geometric effect like parallax (due to the motion of the Solar System), having very little to do with local dynamics. With this knowledge, the precession nutation model can be simplified and problems can be solved.
—
A csillagok 2000 évenként mintegy 30 fokos mozgása az égbolton (más néven precesszió) valószínűleg egy geometriai hatás, mint a parallaxis (a Naprendszer mozgása miatt), és nagyon kevés köze van a helyi dinamikához. Ennek ismeretében a precessziós nutációs modell egyszerűsíthető és a problémák megoldhatók.

• Nála már kissé nagyobb az 50 szögmásodperces érték, de nem kilences számrendszer-alapú az sem.

50 szögmásodperc elmozgás vagy több? 25920 év vagy kevesebb?

An observer on a planet in a binary system would notice a change in orientation at a rate commensurate to the orbit period around the common center of mass. (USNO)
With minor local effects and no eccentricity, this type of change in orientation at 50˝p/y would equate to an orbit periodicity of 25,920 years. (1,296,000/50 = 25,920).
At 54˝p/y, again with minor local effects and no eccentricity, this type of change in orientation would equate to 24,000 years (1,296,000/54 = 24,000).

In 1894, about the same time that the great astronomer Simon Newcomb gave us a precession formula with a constant of .000222 p/y (designed to predict changes in the precession rate), an Indian astronomer, Sri Yukteswar, explained that the moving equinox (precession) was a result of a moving solar system and he gave us a binary orbit periodicity of 24,000 years, with apoapsis at 500 A.D.

Thus, one scientist gave us a strictly local dynamics model and the other a strictly non-local dynamic SS model. Which model was more accurate over the next 100 years?
—
Egy megfigyelő egy kettős rendszerben lévő bolygón a közös tömegközéppont körüli keringési periódusnak megfelelő sebességű orientációváltozást észlelne. (USNO)
Kisebb helyi hatásokkal és excentricitás nélkül ez a fajta orientációváltozás évenkénti 50 szögmásodperccel számolva 25 920 éves keringési periódusnak felelne meg. (1,296,000/50 = 25,920).
54 szögmásodperces évenkénti tolódásnál, ismét kisebb helyi hatások és excentricitás nélkül, ez a fajta orientációváltozás 24 000 évnek felelne meg (1 296 000/54 = 24 000).
1894-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a nagy csillagász Simon Newcomb megadta a precessziós képletet, amelynek állandója .000222 p/y (amelynek célja a precessziós sebesség változásainak előrejelzése volt), egy indiai csillagász, Sri Yukteswar elmagyarázta, hogy a mozgó napéjegyenlőség (precesszió) egy mozgó naprendszer eredménye, és egy 24 000 éves kettős pálya periódusát adta meg nekünk, apopszissal Kr. u. 500-ban. Így az egyik tudós egy szigorúan lokális dinamikai modellt adott nekünk, a másik pedig egy szigorúan nem lokális dinamikai SS modellt. Melyik modell volt pontosabb a következő 100 évre?

Sri Yukteswar – a Holy Science című könyv szerzője – megbízhatatlansága viszont abban rejlik, hogy túlságosan az indiai yuga-rendszerre utalja magát, továbbá eldöntött ténynek veszi, hogy – más, pesszimista yuga-kutatóval szemben – a jelenkori emberiség i.sz. 499-től kezdve elindult volna a felfelé ágon:

Mindezt úgy, hogy nincs tisztában azzal sem, hogy az időszalag manipulált lehet.

Szíriusz és Szótisz-ciklus

Jed Buchwald Egyptian Stars Under Paris Skies...

...című cikkében (Engineering and Science magazin 2003/4) írja, hogy a Denderában talált zodiákust a napoleoni csillagászok az Oroszlán jegyből kiindulónak tartották, méghozzá a nyári napfordulóhoz kötve (viszont az egyiptomiak az őszi napéjegyenlőséghez mérték a precessziót), de ennél érdekesebb a Szíriuszhoz kapcsolt kérdése, amit maga válaszol meg:

Why assume that the sequence in the rectangular zodiac begins with the summer solstice? The solstice is, after all, extraordinarily hard to pin-point by observation, and in any case it was known from Greek texts that the Egyptians were particularly concerned with the heliacal rising of the brightest star in the sky, Sirius-that is, with the night when Sirius first appears, just before dawn.
Would not precession have moved Sirius along with the zodiacal stars, eventually decoupling its heliacal rising from the solstice, and so from the annual inundation?
We know today that the inundation occurs after the June beginning of the rainy season in Ethiopia, where the Blue Nile rises. And yet Sirius' heliacal rising remained a central marker of the year throughout Egyptian history.
—
Miért feltételezzük, hogy a négyszögletes állatövben a sorrend a nyári napfordulóval kezdődik?
A napfordulót végül is rendkívül nehéz megfigyeléssel pontosan meghatározni, és a görög szövegekből mindenesetre ismert, hogy az egyiptomiak különösen sokat foglalkoztak az ég legfényesebb csillagának, a Szíriusznak a heliákus kelésével – vagyis azzal az éjszakával, amikor a Szíriusz először megjelenik, közvetlenül hajnal előtt.
Vajon a precesszió nem mozdította volna el a Szíriuszt az állatövi csillagokkal együtt, és ezzel végül elválasztotta volna a napfordulótól, és így az éves vízözöntől?
Ma már tudjuk, hogy az áradás az esős évszak júniusi kezdete után következik be Etiópiában, ahol a Kék-Nílus ered. A Szíriusz napkelte mégis az év központi jelzője maradt az egyiptomi történelem során.

Gyárfás Ágnes Adalékok a mezopotámiai és a szkíta múlt fővonalához című az Ősi Gyökér 2012/2-4. sz. megjelent cikkében úgy említi a precessziót, mint ami a Szíriusz újévi delelését nem befolyásolja (6-8 ezer év eltelte ellenére sem) (a delel szó helyett helyesebb a zenith kifejezés):

A Dél-mezopotámiai városok népe beleértve Akkádot is, a Szíriusz égi útjának rendelte alá az ünnepeket. Akkor január elsejére esett a Téli Napforduló és egyszerre tűnt fel az égbolt közepén a Szíriusz és az Orion. Az azóta eltelt 6-8 ezer év alatt a Nap precessziós mozgása következtében az Orion december 21-24-én delel, de a Szíriusz mindig Újévkor. Az ünnepeket január 1-én és július 1-én tartották meg és az UR-i népnek is volt a baltával, fokossal rokonított mítosza. Ez az esemény évente megismétlődött.
A kettős balta vagy fokos a férfierő szimbóluma volt és a július elsején nyári ünnepen az aratás megkezdésekor Szíriuszt és Oriont képviselő papnő és király a zikkurat legtetején ünnepélyes nászban egyesült. Ez az esemény ad magyarázatot arra, hogy mit jelent az egyiptomi és az UR-i hagyományban a kettős balta a termékenység szakrális rendjében.

• Nyilván ez az információ volt az, ami alapján Az aranyhajú királyfik mese elemzésében is ezt írja:

Szíriusz égi magatartását, fél évig láthatatlan, de január 1-én teljes fénnyel ragyog és uralkodik a csillagok felett. Aztán július 1-én reggel együtt kel fel a nappal a horizont legalsó rétegében. Ettől kezdve emelkedik újra felfelé, hogy január 1-én az égbolt tetejére érjen és újra találkozzék férjével az Orionnal.

• Az iménti meseelemzésre is hivatkozó Hampó József – Gyárfás Ágnes fia – A Kaukázusi juhászkutya ősi pecséthengereken című az Ősi Gyökér 2012/2-4. sz. megjelent cikkében – anyja tanítása szerint – még ráadásul a Galactic centre címnél is szereplő információknak (lásd oszcillállásáról szóló részt; Orion övcsillagai címnél bővebben) megfelelően – írja:

Egyszerre repültek magasba Orion-Nimrud, Szíriusz és a Nagy Kutya, mert Kr. e. 4-5 ezer évvel korábban az Orion nem december 21-24 között "repült magosba" vagyis delelt, hanem január elsején, pontosan egyszerre Sziriusszal. Az Orion azonban olyan csillagkép, amely együtt mozog a Nagy Napév precessziós /hátramozgó/ forgásával és ezért lemaradt a Szíriusz mellől. Ma a Szíriusz január elsején kúszik fel mellé az ég közepére. Így is együtt uralkodnak a csillagok felett, mint király és királynő, az elmaradhatatlan csodaszép Nagy Kutyájukkal.

Mahler Ede Ókori chronologiai kutatások...

...című 1915-ös írásában, amikor az ég és föld kapcsolatának időbeosztási-naptári vonatkozásáról szól, szépen elmagyarázza a Szóthisz-ciklustés a precessziós 25920-as szám összefüggéseit is:

Az ókori keleti felfogás szerint a földi jelenségeknek hasonló égi jelenségek felelnek meg és mindén földi esemény csak képmása ama eseményeknek, a melyek az égben játszódnak le (így a király az Isten földi képviselője; a föld geográfiája hű másolata az ég geográfiájának stb.). Még nagyobb mértékben áll ez természetesen az időbeosztásról és a naptárról, mivel annak alaptételeit különben is az ég jelenségeiből vezették le. Tehát a földi naptárnak megfelel egy égi naptár, a melyben az évnek és a hónapnak beosztása teljesen megegyező a földi naptár beosztásával, a melyben azonban a nap – tehát az égi nap – a földi naptár egy quadrienniumának [négy éves periódusának] felel meg.
Mivel pedig a napév a naptárban 365 napot számlál, úgy az égi év 365 égi napot = 365 quadrienniumot = 1460 évet. Ez által az egyiptomiak Sothis-periodusa (= 1460 év) az égi év igazi tartama.
S így, miként egy év kerekszámban 12 harmincznapos hónapot = 360 napot számlál, úgy egy égi kerek év 12 égi hónapból, vagyis 12x30 = 360 égi napból, azaz 360 quadrienniumból avagy 1440 évből áll. Ha az égi kerek évnek a tartamát (azaz 1440 évet) megszorozzuk a babyloniai Saros-periódus éveinek a számával (azaz 18-czal), akkor 25920 évet nyerünk, azaz épen a babyloniai praecessiós évnek a tartamát.

Azt tehát nem magyarázza meg, miért kell kerekszámban számolni, vagy miért kell 18-cal szorozni illetve mi köze itt a hold- és napfogyatkozások között eltelt periódusnak.

Egy helyen megint írja, de mennyire csak találomra, azaz mi a tényleges csillagászati összefüggése, nem tudom:

Ismeretes, hogy a praecessiós év az égi kerekév (= 1440 év) és a babyloniai Saros-periodusának (= 18 év) a terméke.]
A babyloniaknál u. i. a tavaszpontnak helyi változása (vagyis a praecessió) 72 évben egy fokot tett ki; így tehát az egész körnek, azaz 360 foknak, vagyis a praecessiós évnek 360x72 = 25920 év felel meg. Ezzel azonban a praecessiós év analóg volt a közönséges évvel, a melynek mint kerek évnek 12 harmincznapos hónapja volt; a mennyiben u. i. a nap 12 Kasbu-ra, a kasbu pedig 6 Sussu-ra volt osztva, úgy az évnek 12 x 30 x 12 x 6 = 25920 Sussu-ja volt.

• A kasbu az hour címnél taglalt naptizenketted azaz kettősóra.

Precesszió iránya

Gesztesi Albert csillagász A világ négy sarka című cikkében mindenkiével ellentétes módon veszi fel az állatövi csillagképeket és sorrendiséget. (Kelet-nyugat irányok alapján?)

Ki ismerte az ókorban a precessziót és a Nagy Év 26000 éves hosszát?

Hány évben határozták meg az egy fokos elmozdulást?

A sumér nép ismerte. Ez kiderül Badiny Jós Ferenc könyvéből is. Nagy Év címnél is szerepelt, hogy Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvében is írja, hogy a sumér ékiratokban foglalt adat ez. Ott előjön Badiny Jós Ferenctől sippari sumer matematikai adat.
Az egyiptomiaknak is ismerniük kellett. A precessziót a csak tökéletes rendszereket felállító (lásd magyar nyelv tökéletességét) őseink mindig is ismerték, és még maguk a görögök is bevallották, hogy Hipparkhosz előtt Egyiptomban és Babilonban ismerték, ő előttük is:

The Greek neoplatonist Proclus, who studied at Alexandria in the fifth century A.D., reported that it was the Egyptians and not the Greeks who discovered precession: "Let those, who believe . . . the stars to move around the poles of the zodiac [precession], as Ptolemy and Hipparchus before him, [let him] know . . . that the Egyptians had already taught Plato about the movement of the fixed stars.
—
A görög neoplatonista Proclus, aki a Kr. u. ötödik században Alexandriában tanult, arról számolt be, hogy nem a görögök, hanem az egyiptomiak fedezték fel a precessziót: "Azok, akik úgy vélik ... hogy a csillagok az állatöv pólusai körül mozognak [precesszió], mint Ptolemaiosz és Hipparkhosz előtte, [hadd tudják meg] ... hogy az egyiptomiak már Platónt is tanították az állócsillagok mozgásáról."

John M. Jenkins könyveinek adatai alapján tudjuk, hogy a maják is ismerték.
Mint kiderül, mások, úgynevezett természeti népek is ismerték.

Maja naptár és kétféle idő cím/alcímnél kezdtünk el beszélni Valum Votan – Az élő prófécia című angolból magyarra ...

Tibold Makk Szabina...

...által fordított, az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkéről. Aztán az alábbiak (eleje) apocalypse címnél is megvolt:

Egy 7. századi maya próféta, Pacal Votan üzenetével nyitja a cikket, aki kinyilvánította:
"Ha Az Emberiség Meg kívánja Menteni Magát Egy Bioszférikus Megsemmisüléstől, Vissza Kell Térnie A Természetes Időben Való Életre". Megjósolta felgyorsult technológiai társadalmunkat és a Természeti Törvényektől való kollektív eltávolodásunkat az anyagi felé – és az ebből eredendő károkat.

Amit utána ír, nem egészen pontos. A precessziós 26000 év kezdetéhez közeledünk. A csúcsa – a kis év analógiájára – 13000 év múlva jön el. Amivel folytatja:

Pacal Votan profetikus hívása figyelmezteti a mai emberiséget, hogy biológiai fejlődésünk változik, közeledünk a 26000 éves evolúciós program csúcsához. Magával hozza az univerzális telepátiát, kifinomultabb érzéki kapacitást és ön-tükröző tudatosságot, mely valójában visszatérés szakrális belső működésünkre.
Evolúciónk e nagy ciklusa December 21. 2012-ben a téli napfogyatkozásban fog beteljesülni.
Ez az idő melyben most élünk, több néven is ismert: "A Megpróbáltatások Ideje", "Ítélet Napja", "A Nagy Tisztulás Ideje", "Az Általunk Ismert Idő Vége", "A Korok Váltása".
Azt is megjósolta, hogy e Precesszió befejezése regenerálódást hoz a Földnek, s ébredést kínál minden nyílt és hajlandó szívnek.
Nagyon sok nép beszélt e Nagy Ciklus utolsó napjairól: a maya, hopi, egyiptomiak, kabballisták, esszénusok, Peru quero vénei, navajo, cseroki, apacs, az irokéz konföderáció, a dogon törzs és aboriginok.
A mayák tisztában voltak egy asztrológiai ciklussal, amit mi úgy hívunk, hogy az Equinox-ok Precessziója. Ez egy közel 26000 éves ciklus, melyben a Föld végig járja a Zodiákus mind a 12 jegyét, s kb. 2152 évet tölt mindegyikben. Ezek az asztrológiai Körök egy-egy hónapot jelentenek a Nagy Kozmikus Évben. A sumérok, tibetiek, egyiptomiak, a cseroki nép, a hopik és a mayák mind hivatkoznak ugyanerre a 26000 éves ciklusra, misztikus hitrendszereikben, és mindegyik kiszámolt egy kalendáriumot ezt a rendszert véve alapul.
A maya üzenet-közvetítők, ismertek architektúrájukról, művészetükről, matematikai és tudományos teljesítményeikről, maguk után hagyták névjegyeiket szuper-humán méretű kőmonumentumaikban, piramisaikban, és tökéletes kalendárium számításaikban. Hatalmas előrelátással elültetvén, itt hagyták ezeket a dátumokat, hogy biztosítsák a következő generációk számára a 26000 éves ciklus közelgő végpontjának ismeretét.

A Grandpierre Atilla által is szerkesztett Analecta Husserliana CVII számában is publikáló, leginkább kronológia címnél anyaggal jelentkező...

Sepp Rothwangl...

...The Effects of Precession in Culture and Temporal Orientation című egy előadás témájának kivonataként veendő rövid ismertetőjében is kitér a precessziót ismerőkre (érdekes itt a referencia lista is):

Abstract for SEAC 2020, the 28th Annual meeting in Stara Zagora (Bulgaria)
Author: Sepp Rothwangl, SEAC Fellow
The precession has its cause in the gyroscopic movement of Earths axis, which has an enormous influence on human temporal orientation since ancient times. This very slowmovement is noticeable by several essential effects: The change of the star at the celestial pole due to the tilt of Earth's axis and the shift of the constellations at the equinoxes andsolstices, caused by the difference between the tropical and sidereal year. Usually the discovery of precession is attributed to Hipparchus, who, like Ptolemy, misjudged its rate, although both had much more accurate data available. In addition, there is strong evidence that another effect of the precession, namely the difference between the tropical and sidereal year, was recognized by the Babylonian astronomer Kidinnu even before Hipparchus. Numerous descriptions of the earlier functions of stars and constellations as poles and seasonal vertices have been handed down to us in myths and religious symbols.The lecture also deals with the ages and in particular with the difference between the ages caused by precession and the Platonic year, which is actually based on the Great Year of which Plato wrote and which is triggered by the course of the planets. Finally, the influence of the spring constellations on the year count is explained in more detail.

References:
Almagest Lib III című1 OD. Heiberg, volume I
Bennedik Susanne: Die Siebenplanetenwoche in Indien. Dissertation. Bonn 2007
De Callataÿ, Godefroid: Annus Platonicus: A Study of World Cycles in Greek, Latin and Arabic Sources. Peeters Press, Louvain-la-Neuve, 1996
Dechend, Herta v. and Giorgio de Santillana: Hamlet's Mill. An Essay on myth and the frame of time. Boston, 1977
Hartner W.: The Young Avestian Calendar and the Antecedents of Precession, Journal for History of Astronomy10, 1979; p. 1-22
Krojer, Franz: Die Präzision der Präzession. Illigs mittelalterliche Phantomzeit aus astronomischer Sicht.Differenz, München 2003
Le Gentil de La Galaisière, G.J.H.J.B. Merck, J.H. [Übersetzer]: Von der Dauer der Welt, und ihrem verschiednen Alter, nach der Lehre der Braminen. Der Teutsche Merkur. 1773-89
Pingree, David: Precession and Trepidation in Indian Astronomy before A.D. 1200. Journal for the History ofAstronomy, Vol. 3, p.27 – 35
Rawlins, Dennis edited by Keith Pickering: Continued Fraction Decipherment: the Aristarchan Ancestry of Hipparchos' Yearlenght & Precession. The Aristarchos Sidereal Year's High Accuracy – his pre-Hipparchos Knowledge of Precession – Consistency & Cause of Greek Tropical Year's Error. DIO 9.1: 3. http://dioi.org/vols/w91.pdf
Rothwangl, Sepp: Startime in Calendars, Myths, and Religion. Calendersign. 2009
—
A precesszió oka a Föld tengelyének giroszkópikus mozgásában keresendő, amely ősidők óta óriási hatással van az emberi időbeli tájékozódásra. Ez a nagyon lassúmozgás több lényeges hatásával is feltűnik: A Föld tengelyének dőléséből adódóan a csillagok változása az égbolton, valamint a csillagképek eltolódása a napéjegyenlőségek és napfordulók idején, amit a tropikus és a sziderikus év közötti különbség okoz. A precesszió felfedezését általában Hipparkhosznak tulajdonítják, aki Ptolemaioszhoz hasonlóan rosszul ítélte meg annak mértékét, bár mindkettőjüknek sokkal pontosabb adatok álltak rendelkezésére. Ezenkívül erős bizonyítékok vannak arra, hogy a precesszió egy másik hatását, nevezetesen a tropikus és a sziderikus év közötti különbséget már Hipparkhosz előtt felismerte Kidinnu babiloni csillagász. A csillagok és csillagképek korábbi funkcióiról, mint pólusok és évszakos csúcspontok számos leírás maradt ránk mítoszokban és vallási szimbólumokban." Az előadás foglalkozik az évszámokkal is, és különösen a precesszió okozta évszámok és a platóni év közötti különbséggel, amely valójában a Nagy Éven alapul, amelyről Platón írt, és amelyet a bolygók járása vált ki. Végül a tavaszi csillagképek évszámlálásra gyakorolt hatását is részletesebben kifejtik.

Ami az egy fokos elmozdulás évekre vonatkozó adatát illeti, fentebb Péterfai János adatával is láttuk, hogy a 72 évet Egyiptomban pontosan(?) tudták, de másutt 71-el is találkoztunk. Ennél pontatlanabb(?), 66,6 évről szóló adatokkal áll elő Sepp Rothwangl hatszázhatvanhat címnél (bevezetést lásd apocalypse):

Apocalypse addresses the seven classical planets and makes an allusion to the value of Precession:
[Rev 13:11] Then I saw another beast, which rose out of the earth; it had two horns like a lamb and it spoke like a dragon. [Rev 13:18] This calls for wisdom: let him who has understanding reckon the number of the beast, for it is a human number, its number is six hundred and sixty-six.

In the Western hemisphere since the end of antiquity the usage of the precessional value 66,6y each 1⁰ (equal to 666y/10⁰ or 2000y/30⁰) can be found in the writings of the following astronomers:
• Theon of Alexandria (4th cent.)
• The tables of the Shah (Zij-i Shah) (6th cent.)
• Al-Khwarizmi, al zij Sindhind (c. 800)
• Tabulae probatae or az-Zig al-mumtan (c. 830)
• Al-Battani, called Albategnius, al-Zij (c. 880)
• al-Sufi, called Azophi (c. 965)
• Al Biruni (973-1048), al Canon al Masud
• Arabic fixed star catalogue of 1st Oct. 1112 CE (ed. Paul Kunitzsch)
• Libros del Saber von Alfons von Kastillen (1252-1284)
• Judah ben Verga of Lisbon (c. 1470)

There exists a strong indication that in India the value of 1800y/27⁰ (Bennedik, 2007) was used even before medieval times (Pingree, 1976, p. 112), which equals 2000y/30⁰. A transfer of knowledge from India to the occident occured at the end of antiquity, as ascertained by the ninth century patriarch Photius of Constantinople, as well as by Cedrenus in the eleventh century. During the reign of Constantine in the fourth century, Metrodorus, who created a 532-yearly Easter cycle, visited India to study philosophy with the Brahmins (Mosshammer 2009, p. 199). An eighth century illustration of Germanicus' "On the Phainomena of Aratos" in the Codex Basiliensis (Haffner, 1997) impressively confirms the mediaeval identification of the feared apocalyptical beast (Figure 4) with the upcoming age of Aquarius and shows the horned beast just between Pisces and Capricorn, where one usually expects to find Aquarius.

—
Az Apokalipszis a hét klasszikus bolygóval foglalkozik, és utalást tesz a precesszió értékére:
[Jel 13:11] És láttam egy másik fenevadat, amely a földből emelkedett ki; két szarva volt, mint a báránynak, és úgy beszélt, mint a sárkány. [Jel 13:18] Ez bölcsességet kíván: akinek esze van, számolja meg a fenevad számát, mert ez emberi szám, a száma hatszázhatvanhat.

A nyugati féltekén az ókor vége óta a 66,6y minden 1⁰ (egyenlő 666y/10⁰ vagy 2000y/30⁰) precessziós érték használata megtalálható a következő csillagászok írásaiban:
– Alexandriai Theon (4. század).
– A sah (Zij-i sah) táblázatai (6. század).
– Al-Khwarizmi, al zij Sindhind (800 körül)
– Tabulae probatae vagy az-Zig al-mumtan (830 körül)
– Al-Battani, Albategnius, al-Zij (880 körül)
– al-Sufi, Azophi néven (965 körül)
– al-Biruni (973-1048), al-Kánon al-Maszúd
– arab állócsillag-katalógus, Kr. u. 1112. okt. 1. (szerk. Paul Kunitzsch)
– Libros del Saber von Alfons von Kastillen (1252-1284)
– Júda ben Verga Lisszabonból (1470 körül)

Erős jelek utalnak arra, hogy Indiában már a középkor előtt is az 1800y/27⁰ (Bennedik, 2007) értéket használták (Pingree, 1976, 112. o.), ami 2000y/30⁰-nak felel meg. A tudás átadása Indiából a nyugati világba az ókor végén történt, amint azt a IX. századi konstantinápolyi pátriárka, Photius, valamint Cedrenus a XI. században megállapította. A negyedik században, Konstantin uralkodása idején Metrodórusz, aki 532 éves húsvéti ciklust hozott létre, Indiába látogatott, hogy filozófiát tanuljon a bráhmanáknál (Mosshammer 2009, 199. o.). A Codex Basiliensisben (Haffner, 1997) található Germanicus "Az Aratos-fajzatokról" című művének nyolcadik századi illusztrációja (Haffner, 1997) lenyűgözően megerősíti a félelmetes apokaliptikus fenevad (4. ábra) középkori azonosítását a Vízöntő közelgő korszakával, és a szarvas állatot éppen a Halak és a Bak között mutatja, ahol általában a Vízöntőt várjuk.
(Megjegyzés: y = év, évente.)

Ugye itt annak eldöntése, hogy mi számít pontosnak és pontatlannak, azért nehéz, mert mi mindig szabályos körben vagy ahhoz közel tartó elliptoidban gondolkodunk – ráadásul itt a Halak-Vízöntő váltópontán.

Precesszió okozta csúszások (ellenőrizhetősége az égen)

John Major Jenkins Galactic Alignment című könyvének 22. oldalán ír a mezo-amerikai papok által figyelt Pleiadokról. Ott arról volt szó, hogy a (kutatók által ismert) precesszió miatt a csillagzat zenitre való érése 72 évente csúszik egy napot (majdnem pontosan egy napot, hiszen egy fok ≈ egy nap).
Ez az jelenti, hogy az idő múlásával a csillagok és csillagképek vagy süllyednek a horizont vagy az égi egyenlítő irányába, azaz kelet felé, azaz "késve" kelnek fel például heliákusan, vagy elemelkednek tőle.
Hogy süllyednek vagy emelkednek, úgy tűnik, az dönti el, hogy a Naprendszerünkhöz képest hol helyezkednek el (mi vagyunk kvázi a libikóka felfüggesztési pontja, közepe).

Galactic centre és Hunahpu címnél is szerepelt az alábbi ábra (ott magyarázó szöveggel): azt látjuk, hogy a precesszió miatt a Tejút (érdekes része, a Tejútistennő méhe) lejjebb és lejjebb süllyed a horizont felé. A feltüntetett időpontok is mutatják: a Tejútközpont irányába nézve az idő múlásával a precesszió süllyedést idéz elő.
Nem úgy a galaktikus anticentrum (lásd magyarázó képekkel is Galactic anticentre) irányában, mely irányban van az Auriga, Orion és a Pleiadok, sőt, a Szíriusz is, így a fenti példához hasonlóan az Orion övcsillagai címnél (ott magyarázattal) is szereplő ábrán pontosan ellentétes, emelkedő mozgást modellezve ábrázolják az Orion csillagképet.

26000 évente – elvileg^[8] – egy teljes kört tesznek meg – de mely csillagképek? Hisz mi a helyzet a másik két világoszlopot felvonultató iránnyal, a Vízöntővel és Oroszlánnal? Nyilván azokban az irányokban is érvényesül a precesszió?

A nyárpont jelenleg az Ikrekben van (a precessziós télpont a Nyilasban (Paksi Zoltánnál a "hivatalosan nem jegyzett" Kígyótartóban), a tavaszpont ugye a Halakban és az őszpont a Szűzben).

Pálfi Ágnes József Attila költészete és a nagy Nap-év...

...című Ősi Gyökér 2006/2. sz. megjelent cikkében Pap Gábor Csak tiszta forrásból (adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez című munkája alapján (is) írja (több helyen, Tejút és más címnél is megvolt):

A Tejúttal azonosítható életfa, amely Krisztus születésekor a Bak nullpontján metszette az ekliptikát, ma, kétezer év elteltével a csillagképek precessziós "elcsúszása" folytán egyre inkább a Vízöntőhöz közeledve "ér földet". Így Jézus testet öltése a kis-évkörben a téli napfordulóról fokozatosan a Bak havának Bika, illetve Szűz dekanátusába tolódik át, mígnem, elérve a Vízöntőt, a Megváltó kis-évköri újjászületése drámai fordulópontjához érkezik: erre utal a Jelenések könyve, amely a Vízöntő Mérlegében Krisztus második eljövetelét ígéri. Ezzel a kozmikus konstellációval magyarázható az emberiség elmúlt évezredeinek korszakváltóira – a nagy Nap-év fix keresztjére – való spirituális ráhangolódás.

Ezen Ne Legyen Áldozatos, Karácsonyi ünnep 1. rész című műsorban Pap Gábor több ízben hozza szóba a karácsonyi Megváltó születése kapcsán a precessziós Nagy Évkört, és először nem igazán értettem, miért. Előbb azt gondoltam, azért mert a Betlehemi csillag Jupiter-Szaturnuszos együttállásához (mely nemrég 2020. dec. 20-21-én is megtörtént) méri ő is a megváltó születését? Aztán kiderült, hogy nem (beszél róla), mert közben a bevezetőben is arról szól, hogy ilyenkor télen, a téli napforduló idején vagyunk a fénynek híján és ilyenkor van szükség a megváltóra, nem a nyári napfordulón. Aztán rájöttem, azért hozta elő, hogy a betlehemi játék ökör állatjelképét is magyarázni tudja (azt veszi precessziós értelműnek és ezzel a Jézus féle születés a mayák kapcsán, Galactic centre címnél is taglaltakhoz hasonlóan is egyedülálló – 25920 évente előfordulóan egyedülálló – esemény legyen – csak a mayák témája nem 2020 évvel ezelőttre, hanem mostanra, a Halakból Vízöntőbe való lépésre vonatkozott ugye).
7:54-nél arról szól, ilyenkor (vagy Jézus születésekor 2020 éve? – ez sem volt egészen egyértelmű tőle, de a lenti szamaras történetben mondottak alapján valóban a korábbi, 2000 évvel ezelőtti csillagászati helyzetről van szó): "Ezen a pontján az évnek születik az egyetemes Megváltó (ahogy Jézus címnél írtuk, a zsidók számára is, hiába ágálnak ellene). Mi ez a pont? Na ez most nagyon lényeges kérdés, mert egy 26000 éves cikluson belül az egyedüli, amikor időbelileg fogalmazva mondjuk a Bak 0. pontja az valóban is a Bak csillagképnek is a 0. pontján (én foknak mondtam volna) áll. Itt tehát egy térbeli állatövi rendszer és egy időben értelmezett állatöv szinkronba kerül egymással. 26000 év múlva lesz megint ilyen. Ez egy kozmológiai értelemben is kitüntetett pont, nemcsak üdvtörténeti értelemben. Hogy kerül ide a szamár és az ökör? Számoljunk vissza 2020 évet – mit látunk ilyenkor, éjfélkor? A Rák csillagképet: éjfélkor a Rák van zenitben. (Azért nevezzük Bakpontnak a Bakpontot, mert a delelőpont mögött jelenik meg a Nap, csak ott nem látom. Kénytelen vagyok az egész évkörben gondolkodni, mert tetten érni csak ott tudom, ahol az ellentéténél tartok. Éjfélnél mindig a pont szemben lévő csillagkép jelenik meg.)"
És akkor innentől, 9:04-től megint precessziózik: "Na most, ha én a precessziós mozgás révén a Ráknál tartok, azt a (betlhemezés másik "kellék-állata,") az Ökör fejezi ki. A kis éven belül, és ott is a csillagképi értelemben vett Rák a magyar népi csillagnevek között is "Jászol szamárkákkal." (A latinban Asellus Borealis és Australis, viszont az Ökröt már nem tartják nyilván, az csak a mi mesei anyagunkban lelhető fel.) Ha a kettő itt szinkronba azaz fedésbe kerül egymással, akkor azért van ez, hogy az ökör ellentétesen, azaz szembe néz a szamárral, mert precessziósan az egyik irányban itt tartok az Ökörnél és ellentétes irányban, a kis éves ciklust (ahogy mondja "kicsi életemet") tekintve ott tartok a Szamárnál, és kettő között ott a jászol. A jászol ott van ebben a csillagképben, mint köd. Ez a Praesepe = Jászol. [...] Amit tehát mi játéknak gondolunk, annak minden eleme, tartalma teljesen konkrét csillagászati közlést tartalmaz. Ehhez már csak azt kell hozzászámolni, ami azóta – azaz 2020 év óta – csúszott, azt meg pillanatok alatt hozzá lehet számolni [ez a mondata is bizonyítja, hogy a Bak-Bak szinkron ezek szerint 2000 éve volt meg.]. Tehát itt sokkal többről van szó, mint arról, hogy mi most egy múltbeli eseményre emlékeznénk: ez az esemény most is zajlik [ez egy élő, folyamatos rendszer]. Ez egy jelenlévő születés."

• A fenti sorok vagy egyes részei több helyre bekerültek.

Precesszió miatti ünnepeltolódások

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvének 207-208. oldalain szerepel (Tejút címszóhoz és máshova is betett) írása arról, hogy fontos ünnepek hogyan csúsztak el:

A kelták azt hitték, hogy az év fordulóján (november 1-én) "nyílnak meg az egek," az a lélekjárás időszaka. Ez és a rákövetkező nap a keresztény naptárban mindenszentek (a mennyországban üdülő lelkek) és a halottak (a pokol tornácán sínylődők) napja. Azt a hetet, amibe a 2 napos ünnep beleesett, "halottak hetének" hívtak. Régente, "halottak estélyén" ennivalót hagytak az asztalon, mert úgy gondolták, hogy az elhunytak lelkei ezen az éjszakán meglátogatják övéiket. Mégpedig azért, mert a lelkek útja, a Tejút ekkor van – helyesebben volt az ókorban – a Földdel, Holddal és Nappal olyan konstellációban, hogy a Földről eltávozók e két lépcsőfok segítségével ráléphettek a Földre érkezők pedig leröppenhettek róla.
A novemberi eleji lélekjárás csillagászati alapja a precesszió miatt fokozatosan megszűnt, a Föld, Nap, Hold, Tejút különleges együttállása – a lélekjárás feltétele – már a IV-V. században karácsony tájára tolódott. Ez is indokolta, hogy az egyházatyák – a pogány napisten, Mithras születésnapjához igazodva – Jézus megtestesülését december 25-ére tegyék. Ebben a vonatkozásban a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag, ha hitelt adhatunk annak a feltevésnek, hogy a szóban forgó fényjelenség több együtt álló bolygó volt, a Fiú eljövetelét volt hivatva megkönnyíteni. Láttuk, hogy Mithras kultuszában a bolygólajtorjának milyen különleges szerep jutott. Az sem mellékes, hogy a napkeleti bölcseket első ábrázolásaik Mithras-papoknak mutatják^[9].
Az együttállás a Tejút szélessége miatt ma is érvényben van: karácsonykor a Nap ma még mindig csak a Tejút közepén jár.

Mivel a Tejút két ponton keresztezi az Állatövet és a látóhatárt, a lélekjárásra még egyszer kínálkozik kedvező alkalom, mégpedig karácsonnyal átellenben, a nyári napfordulót köszöntő Szent Iván-napkor. Megjegyzendő, hogy amiképp a precesszió okán a decemberi ünnepek, de főleg karácsony lettek a november elsejei szokások továbbéltetői, azonmód veszi át Szent Iván-nap Pünkösd közvetítésével a régi május elsejék örökét. (Május 1. úgy állt szemben november elsejével a kelta naptárban, mint Szent Iván karácsonnyal a miénkben.) A május 1-jei (pünkösdi) hidasjátékban például a híd a Tejutat jelképezte. A játék értelmében a hídra (Tejútra) lépés csak úgy lehetséges, ha a hidasmester (a Hold) megnyitja az "aranykaput." Ő azonban csak akkor engedi a hídra lépni a kérelmezőket, ha azok az eltört hídlábat (az ég és Föld között megszakadt kapcsolatot) sárarannyal (a Nap fémével: fényével) helyreállítják, azaz létrejön a kívánatos Föld-Hold-Nap-Tejút együttállás.

Logikusnak tűnik, amit Jankovics Marcell (nyilván RG anyaga alapján) ír, viszont amit ő a precesszióra fog, az a valóságban nem történt meg (másutt jól írta, hogy a Samhain ünnep félúton van az őszi napéjegyenlőség és téli napforduló között). Ugyanis a kelták novemberi 1.-i évkezdéséhez kötött(?) lélekjárás nem lehet a mostani karácsonyi időpont csúszása. Amiről Jankovics Marcell beszél, az csak 22-24000 éve lehetett volna.
A november 1.-i évkezdés nem lehet téli napfordulós kezdés (elcsúszása), hanem őszi napéjegyenlőségi évkezdet ez.

Michel-Gerald Boutet...

...tehát joggal támadja RG december 24.-i évkezdését (viszont a keltáknak ugyanúgy lehetett több évkezdése, ahogy a rómaiaknak is):

First the year was divided into two halves: a dark half, with long nights and short days, and a light half, with short nights and long days. This division of time was thus equinoctial. The dates were fixed in respect to the Full Moon following the equinox if this event did not coincide with the Full Moon. Logically, this lunar and solar system would have to include periodical corrections or embolismic (intercalary) months every now and then. Corrections would have had to be made every two and a half years, excepting the thirty years period (Celtic century). This adjustment was made closer to the equinoxes, in change of great season that could include up to six or seven lunations.
The Dark Half was called Giiemorotlio for "sprouting cycle". The year was made to start in fall around November, this was the Celtic month of Samonios. A pun could be made with the name of this lunar month. The Druids, much like the other Vedic Seers were pundit punsters! Samonios being the season for the fall of leaves and seeds, a play on words could be made with Samon and Semon for "seed". New Year's Eve was called Uegilia Samoni, and was an evening celebration commemorating the ancestral spirits and souls of the deceased. It survived in Christian lore as Halloween or All-Saints-Day. Much can be added on this time of preparations for the winter season of sleep and rest, but let us move on to the "Light Season".
—
Először az év két felére oszlott: egy sötét felére, hosszú éjszakákkal és rövid nappalokkal, és egy világos felére, rövid éjszakákkal és hosszú nappalokkal. Az időnek ez a felosztása tehát napéjegyenlőség volt. A dátumokat a napéjegyenlőséget követő teliholdhoz képest rögzítették, ha ez az esemény nem esett egybe a teliholddal. Értelemszerűen ennek a hold- és naprendszernek időről időre időszakos korrekciókat vagy embolizmikus (interkaláris) hónapokat kellett tartalmaznia. A korrekciókat két és félévente kellett volna elvégezni, kivéve a harmincéves időszakot (kelta század). Ezt a korrekciót a napéjegyenlőségekhez közelebb, a nagy évszakok változásában végezték, amely akár hat vagy hét holdhónapot is magában foglalhatott.
A Sötét Félidő neve Giiemorotlio volt a "csírázó ciklus". Az év úgy készült, hogy ősszel, november körül kezdődjön, ez volt a kelta Samonios hónap. Ennek a holdhónapnak a nevével szójátékot lehetett csinálni. A druidák, akárcsak a többi védikus látnok, pundikáló szójátékosok voltak! Mivel a Samonios a levelek és a magok hullásának évszaka, a Samon és a Semon szójátékot lehetett készíteni a "mag" szóval. Szilveszter éjszakáját Uegilia Samoni-nak hívták, és az elhunytak ősi szellemeire és lelkeire emlékező esti ünnepség volt. A keresztény hagyományokban Halloween vagy Mindenszentek napja néven maradt fenn. Sok mindent lehetne még hozzáfűzni az alvás és pihenés téli időszakára való felkészülés ezen időszakához, de térjünk át a "fény évszakára".

(Mindez azt jelenti, hogy a Skorpióban 22-24000 évvel ezelőtt lehetett csak a télpont, így Tejút-anyaméhként csak akkor figurálhatott. Ez gondot okoz viszont a Skorpió csillagkép Szarvasként való értelmezésében.)
(Persze mindezek háttérében nemcsak a precesszió állhat, hanem a Gregorián-naptár is. Lásd ezzel kapcsolatos írást tavaszi évkezdés.)
(A mellékelt Michel-Gerald Boutet-tól származó anyagban sincs szó precesszióról.)

Ellenben úgy gondolnám, hogy a Nyilas utáni Bak és Vizöntő jegyek precessziós értelemben a múltra mutatnak.

Egy ilyen esetet látnánk a Saturnalia címnél idézett ...

Robert Graves féle adatsorban...

...(figyeljük meg, a 30 szaturnuszi nap lejárta után jönne Karácsony napja, holott Szaturnusz az asztrológia szerint a Bak ura, mely karácsony/újév napja után indul):

Gwion is hinting that Eve, whom he identifies with Rhea, brought forth thirty children in all – and then the Divine Child Seth. Thirty doubtless because the 'reign of Saturn' lasted thirty days and culminated with the mid-winter feast which afterwards became Yule, or Christmas.
—
Gwion arra utal, hogy Éva, akit Rheával azonosít, összesen harminc gyermeket szült – majd az Isteni Gyermeket, Széthet. Harmincat kétségtelenül azért, mert a "Szaturnusz uralma" harminc napig tartott, és a tél közepén tartott ünneppel tetőzött, amely később Yule, azaz karácsony lett.

Iain Forbes Suhurmasku és Makara Sankrati címnél szereplő írása és a lentebb hozzá fűzött gondolatok is jól rámutatnak, hogy az egyes képzetek kialakulása között akár évezredek telhetnek el, de a régi felfogás marad. Ugyanakkor a megadott dátumokat tekintve itt is azt látjuk, mint például Luca napnál (ahogy Gergely-naptár címnél is szerepelt, Jankovics Marcell adata szerint a Julianus-naptár hibájából adódóan jó négyszáz esztendővel Gergely pápa naptárreformja előtt (1582) már az esztendő legrövidebb napja volt):

A further connection can be made between the beast and the Makara, if we consider the possibility that the beast could well be representing on the Shandwick stone, not only the constellation of Capricorn but the winter solstice and by default the Nativity. In India, the winter solstice festival is referred to as 'Makar Sankrantiʼ and marks the day the Sun enters the sign of Capricorn. It is seen as highly significant, symbolising the dawn of a new day for the gods (a year was said equivalent to a day and a night to the gods in Hindu. This to the Hindus also marks the point in time where the Sun begins its journey northwards again and the turning point in the year. Today it is celebrated, not at the solstice, but on or around the 15 January. In AD 700 we find that, due to precession, the Sun would have already traversed much of Capricorn by this date. In effect, Makar Sankranti would be expected to have started on the 25 December; Christmas Day^[10].
—
További kapcsolat állhat fenn a fenevad és a Makara között, ha figyelembe vesszük annak lehetőségét, hogy a fenevad a Shandwick-kőre nem csak a Bak csillagképet, hanem a téli napfordulót és alapesetben a születésnapot is ábrázolhatja. Indiában a téli napforduló ünnepét "Makar Sankranti"-nak nevezik, és azt a napot jelöli, amikor a Nap belép a Bak jegyébe. Ezt a napot rendkívül jelentősnek tartják, mivel az istenek számára egy új nap kezdetét szimbolizálja (a hinduk szerint egy év egy nappal és egy éjszakával egyenértékű az istenek számára. A hinduk számára ez az időpont jelzi azt is, amikor a Nap ismét észak felé veszi útját, és az év fordulópontját. Most nem a napforduló idején, hanem január 15-én vagy annak környékén ünneplik. Kr. u. 700-ban a precesszió miatt a Nap a Bak nagy részét már átutazta ekkorra. A Makar Sankranti tehát várhatóan december 25-én, azaz karácsony napján kezdődött^[10:1].

Kérdés, hogy ezen gregorián-naptárra szabott értelmezés mit jelent. Itt még feltettem volna azt a kérdést, hogy Forbes számol-e azzal, hogy a hindu naptár ilyen kezdőnapja ma is figyelembe veszi a Holdat (új- vagy teliholdat), de mint kiderül, a Makara Sankrati szoláris ünnep és nem foglalkozik a Holddal (viszont általában inkább 14-ére esik és nem 15-ére).
Az alábbi Quora oldalon Ram Narayan nevű válaszoló írja, hogy 200 évvel ezelőtt január 12-ére esett a Sankranti és a precesszió viszi folyamatosan arrébb.
A sok válaszadó közül egyik sem foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a tényleges[?] téli napforduló Európában december 21-én van és 24/25-én történne meg a váltás. Ahogy például a legtöbb szavazatot kapó Balaji Viswanathan írja, hogy a dátum [azon kívül, hogy szent, mert az aratáshoz kapcsolt nap nem ugrándozhat] a [nyugat-]európai asztrológiával megegyezően a Bak kezdő napjával (január 14.) kezdődik. De hát nálunk nem akkor számítódik a Bak első napja. Azt pedig tudjuk a (mennyire megbízható?) planetárium programok alapján is, hogy a Nap nem abban a csillagképben tartózkodik, amelyben kellene.
Szívesen feltettem volna Balajinak a kérdést, hogy ha december 21-én felülnék a repülőre és Indiában pár óra múlva leszállnék, akkor ott január 14-e lenne és éppen ünnepelnének-e, de a kérdés rendkívül bugyutának tűnne. A helyes kérdés az, miért gyanús a Gregorián-naptár (már az volt a maja kérdésben is)?
(Ian Forbes tehát a fenti dátumokkal a precesszióra kíván rámutatni, semmi többre.)

Helyes-e akkor a számításunk Krishna precessziós-Napminőség-istenség halála kapcsán? (Krishna halálának időpontja adná ugye a Kali Yuga/Vaskor kezdetét). Az alábbiak alapján ekkor halt meg:
(David Pingree a Surya Siddhanta adatai vagy más ind források nyomán pedig azt mondja, hogy a bolygóegyüttállások jelezte korszakváltások a Kos Csillagkép nulla fokánál számítódtak, ahogy ez megtörtént i.e. 3101. február 17-18 éjjelén is.)
Az időben visszafelé haladva a tavaszpont Halakban létét ugye megelőzi a Kosban és Bikában léte. A télpont Nyilasban létét megelőzi a Bakban és Vízöntőben léte. Krishna i.e. 3102. február 17-18. halála tehát téli napfordulós dátum. A mellékelt képen is látjuk, hogy a télpont (Bak jellel jelöli) a Vízöntőben van.

Precesszió miatti tavaszpont-eltolódások és a jegyek jelképes tartalmának megváltozása, stb.

Baktay Ervin A csillagfejtés könyve...

...címü könyvének 46. oldalán megfogalmazza, miről is van szó:

Ezek az elnevezések közkeletűekké váltak és még ma is használatosak, holott a valóságos Tavaszpont, s vele együtt a többi sarkalatos pont is hátrafelé eltolódott az Állatöv csillagképeihez viszonyítva. A Tavaszpont például ma már nem esik egybe a Kos csillagkép-szakaszának 0-fokával, hanem kb. a Halak csillagképének elején jár és egyre jobban közeledik a Vízöntő csillagképéhez. A Nappályának 12 szakaszra való beosztását azonban a csillagászok egészen az újkori tudományos csillagászat kialakulásáig megtartották, s ezt a 12 szakaszt, a Tavaszpont hátramaradásának ellenére, továbbra is a csillagképek neveivel jelölték. Eszerint az ekliptika körén két, egymással nem egyező állatövet kell figyelembe vennünk! Az egyik az állandó, valóságos Állatöv, az állócsillagképek köre; a másik a Nap évi körútjának Állatöve, amelynek kezdőpontját a mindenkori Tavaszponttól számítjuk. Megkülönböztetésül az állandó Állatöv esetében csillagképekről beszélünk (a Kos, Bika, Ikrek, stb. csillagképei), a Nappálya eltolódó Állatövében viszont nem csillagképekről, hanem úgynevezett állatövi jegyekről van szó (a Kos, Bika, Ikrek, stb. állatövi jegyei). Az állatövi jegyek beosztása eszerint mindenkor változatlanul a Tavaszponttól kezdődik, ez Kos jegyének 0-foka, tekintet nélkül arra, hogy melyik pontra esik az állatövi csillagképek körén.

Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvének 98-99. oldalán írja, hogy mielőtt a mai tavaszpontot kijelölő Kos tüzes jeggyé vált volna, vizes jegy volt, de az Oroszlán vizességére is kitér.

• Ennek persze egyszerű a magyarázata: az asztrológia zodiákusán a tüzes jegyeket vizesek előzik meg, azaz a precesszióval minden mozdul egy jeltartománnyit. De arról is lehet beszélni, hogy maga a víz szavunk előképe VIT/VID = fény, tűz.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében Héraklész hőstetteiről, ún. "munkáiról," azok értelmezési nehézségeiről szólva írja (fentebb is megvoltak már ezen sorok):

Bizonyos munkák több csillagképhez, jegyhez illenek. Ezzel kapcsolatban fölmerül a kérdés: a munkák egymásutánja végül is a Nap melyik futását követi, az évest vagy a "világévest"? Netán mindkettőt egyszerre? Hogy tudjuk: a Nap egy év alatt az ún. kis évkörben előre haladva, a Kostól a Halakig járja végig a csillagképeket. Ugyanakkor hátráló mozgást végez a csillagképekben; ezt a kört rendkívül lassan, kereken 26 000 év alatt teszi meg, ezt nevezzük világévnek. Erről a jelenségről, aminek precesszió a neve, már a mítoszok is tudnak. Modern értelemben vett tudományos igénnyel elsőnek egy Kr. e. 2. században élt görög csillagász, Hipparkhosz írta le. Az ő munkásságát a hősünkkel foglalkozó legtöbb mitográfus: Apolodórosz, Diodorus Siculus, Hyginus, Ovidius, Pauszaniasz, Plutarkhosz, Valerius Fraccus és mások ismerhették, hiszen utána éltek.
Értelmezési nehézséget okoz, hogy a precesszió fölfedezésével a hónapok és csillagképek szimbolikája többértelmű lett. Azzal például, hogy a tavaszpont a Bika csillagképből a Kosba majd a Halakba hátrált, megváltozott a három csillagkép "tartalma" (a hónapoké nem), miközben a régi képzetek az újabbakkal elkeveredve nyilván tovább éltek.
...
Olyan nagyságok, mint Hésziodosz vagy Homérosz, nem beszéltek 12 munkáról. Héraklész ősalakjának a Zodiákusa nyilván eltért az általunk ismerttől.
"A pelaszg Héraklésznek – az év kelta istenéhez hasonlatosan (...) – valószínűleg egy tizenhárom hónapból álló éven kellett végighaladnia. Az ír és walesi mítoszokban a hónapok szimbólumai ilyen sorrendben következtek egymás után: szarvas vagy bika, árvíz, szél, harmatcsepp, sólyom, virág, máglya, lándzsa, lazac, domb, vadkan, hullám és tengeri kígyó. A babiloni Gilgames-eposzban viszont Gilgames kalandjai az Állatöv jegyeivel függnek össze, márpedig a tűroszi Héraklésznek sok közös vonása van Gilgamessel," (Graves 1970: II. 156.)
Graves nem csillagképekről, hanem hónap-szimbólumokról és jegyekről beszél. Tudjuk, hogy a precesszió következtében a jegyek időszámításunk kezdetétől ténylegesen elszakadtak névadó csillagképeiktől, és hónapjelek lettek. Én azonban – figyelembe véve, hogy a korban, amelyben ezek az elbeszélések végső formájukat elnyerték, még csillagkép és jegy egybeesett – a [hérakleszi] munkákat az állatövi csillagképekkel egyeztettem égi környezetüket is figyelembe véve.

John Major Jenkins Galactic Alignment c. könyvének 96.oldalán is idézi Macrobiust:

Macrobius offered a specific sidereal location as well, which provides further clarification that the "signs" of Capricorn and Cancer correspond to the constellations (the actual sidereal locations) occupied by Sagittarius and Gemini.
—
Macrobius egy konkrét sziderikus helyet is felajánlott, ami további pontosítást ad arra vonatkozóan, hogy a Bak és a Rák "jegyei" megfelelnek a Nyilas és az Ikrek által elfoglalt csillagképeknek (a tényleges sziderikus helyeknek).

Hasonlóképp, ahogy Tejút és Orion címnél láttuk, a Tejút-kapuk is más hónapokban nyílnak meg. Lásd még precesszió címnél (legalul) a precesszió miatti ünnepeltolódások részt. De ide is tehető:

Régen Eurázsia-szerte úgy hitték, hogy a lelkek (az elhunytak lelkei és a gonosz meg a jó szellemek) a Tejúton közlekednek túlvilág és evilág között, és akkor tudnak átlépni a mi világunkba, ha a Tejútról a Napra, a Napról pedig a Földre ugorhatnak. (A Tejút egyik régi magyar neve: Lelkek útja.) Ez akkor áll elő, ha a Nap a látszat szerint együtt áll a Tejúttal. Ez a Krisztus születése előtti évezred során novemberben és májusban volt esedékes, a keresztény éra beköszöntével későbbre tolódott a Nap precessziójának a következtében: decemberbe és júniusba. Ma is ekkorra, karácsony és Szent Iván tájára esik. (A Tejút széles szalagján a Nap több napot tölt, télen egy hónapig, de nyáron is egy jó hétig tart az átkelés rajta.)

Ugyanez még egyszer: az emléke él annak, korábban mikorra esett a lélekjárás:

Az elterjedt képzet szerint a lelkek, szellemek, istenek a Tejúton közlekednek, oda-vissza útba ejtve a planétákat is. Így tartja a néphit is. Innen van az, hogy a szellemjárás ideje a néphagyományban a Tejút és a Nap együttállásaira esik (karácsony és Szent Iván-nap, illetve egy korábbi állapot emlékeként halottak napja és május 1-je).
(Az ősi Európában az év- és évszakkezdő, egyben napforduló- és napéjegyenlőség-felező napok nov. 1., febr. 1., máj. 1., és aug. 1. voltak, melyek közül az első 3 ma is ünnepszámba megy.)

Az alábbi Bak-Rák tengelynél szereplő passzus pedig nagyon jól magyarázza, miképp maradnak meg régi elnevezések:

Jankovics Marcell írja:

Kákosy Lászlótól idéznék a fentiek megvilágításául: "Macrobius túlvilág-topográfiája szerint a Rákban és a Bakban vannak az égi kapuk. Úgy hiszik, hogy a lelke ezeken a kapukon át jönnek az égből a földre és térnek vissza a földről az égbe. (...) A Tejúttól lefelé kezdődik Pythagorasz (vagyis sokkal inkább az újpythagoreusok) szerint Dis alvilági birodalma. (...) Miután az első súly már ránehezedik a lélekre, tovább süllyed lefelé a bolygók szféráin keresztül. Ezekben fénytesteket vesz magára, és itt társulnak hozzá azok a tulajdonságok, melyekkel a földön rendelkezni fog: a Szaturnusz zónájában az intelligencia, a következtetési képesség, a Jupiterében a tetterő, a Marsnál a szenvedélyesség heve, a Napnál az érzékelés és képzelőerő; a szerelmi vágyat a Vénusznál, az értelmezési képességet a Merkúrnál, a nemi erőt a Holdnál kapja. (...) Amikor visszaszáll a lélek az égbe, újra leveti mindazt, amit leérkezése során szerzett." Microbius magyarázatául: a Rák és Bak jegyében, azaz az Ikrek és a Nyilas csillagképben lévő "kapuk" a Tejút és a nappálya, valamint a Tejút és az égi egyenlítő szomszédos kereszteződéseit jelentik. Ez az értelmezés nagyjából időszámításunk kezdetétől érvényes, amikor a Nap precessziója folytán a nyári és a téli napforduló égi helye a Rák és a Bak csillagképből az Ikrek és a Nyilas csillagképbe tolódott, melyeken a Tejút is áthalad. Ennek a hármas együttállásnak a következtében a "kapuk" mitológiai jelentősége hirtelen megnőtt. (A szokás hatalmának tulajdonítható, hogy a kapuk új helyükre magukkal hozták régi nevüket, alig módosult formában – Rák jegy, Bak jegy –, l. a földrajztudományban: Ráktérítő, Baktérítő.)

Másutt, Jankovics Marcell Ahol a madár se jár című könyvében ugyanez:

A Nap "tejutazásáról" A fa mitológiája című könyvemben eleget írtam (l. még e kötetben az Árgirus csillagai c. fejezetet), itt csak néhány olyan mesei példát adnék közre, amiből kiderül, hogy a mesehős is rálép a Tejútra. Vagy úgy, mint a Nap, testi valóságában, vándorútján kétszer keresztezi, vagy úgy, hogy lélekben rá is kanyarodik: a téli keresztúton az alvilágba ereszkedik le, a nyári útkereszteződésben pedig a felső világba kapaszkodik fel rajta. Ebbe a körbe tartoznak azok a mesék, amelyekben a hős hídon kel át a túlpartra, lajtorján, fán kapaszkodik fel az égbe, fa tövén lévő lyukon, hágcsón ereszkedik le a pokolba.
Az Égitestszabadító mesék hőse nemcsak hogy hídon kel át a "túloldalra", e hidak ólomból, vasból, rézből, ezüstből és aranyból vannak, pallói beretvák lehetnek, a Tejútra vezető planétalétra fokaihoz hasonlóan és ugyanezeken a hidakon, a híd lábánál vív meg az égitestrabló sárkányokkal. (Az elrabolt égitestek a küzdelem ideje alatt szintén ott vannak, a sárkányok lovainak nyerge alatt.) A két hídfő: a Tejút és az állatöv kereszteződése a Bak és a Rák jegyben (a Nyilas és az Ikrek csillagképben) található.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvéből hasonló:

Péter és Pál közös ünnepükhöz illően igen gyakran szerepelnek párban. Péter a kulcsokról, Pál hóhérja pallosáról ismerhető fel. Ám ha "ikerszentek" is – bár a Rák jegyében, de az Ikrek csillagképben jár a Nap, s nyilvánvaló, hogy kettősük a keresztény ikonográfiában az égi "Kettőst" is megszemélyesítette [...]

Precessziós Nagy Éves időciklus a Vízöntő paradoxon vizsgálatában

Ezen Ne Legyen Áldozatos Vízöntő paradoxon 1. rész című műsorban egy hosszúra nyúlt bevezetőben Pap Gábor elmondja, hogy a hivatalosság nem ismeri (el) a Vízöntő paradoxon létezését és az ő tételét. Nem tudnak róla.
10:58-nál kérdi vissza, van-e jogunk a 26000 év 12 világhónapjait egyenletesen elosztani? Persze ő nyilván leginkább a Vízöntő paradoxon miatt óvatoskodik. Nálam más miatt is érdekes a dolog, csak én eleve a precesszió kiváltó okát is másnak tartom.
12:00-nál egy a kis év 26000 évre való felpumpálásának helytelenségére rámutató hasonlatával fejti ki, hogy nem lehet az időt statikusnak, egyenletes, mechanikus beosztásúnak venni. Erre rögtön felkaptam én is a fejem, mert magam is gondoltam erre. Csakhogy én a Naprendszer elliptikus pályájára gondoltam, nem mint PG, aki a Vízöntő-praradoxon eredményeként adódó Vízöntő kieső idejére.

Feljegyzések a teljes precessziós ciklusról

Greg Rigby The God Secret...

...című könyvének királylista címnél szereplő adatsora után írja:

Martianus Copella corroborates the same by telling posterity that the Egyptians had secretly studied astronomy for over forty thousand years before they imparted their knowledge to the world.
If it was true that the Egyptians held records of the complete precessional cycle, then...
—
Martianus Copella ugyanezt támasztja alá azzal, hogy az utókornak elmondja, hogy az egyiptomiak több mint negyvenezer éven át titokban tanulmányozták a csillagászatot, mielőtt a világnak átadták volna tudásukat.
Ha igaz, hogy az egyiptomiak feljegyzéseket tartottak a teljes precessziós ciklusról, akkor...

• Nos, azok az egyiptomiak nem azok meg ezek az egyiptomiak voltak, hanem magyarok.

Minden továbbit képekkel lásd Szíriusz és a naprendszer. Sziderikus évről lásd még sidereal.
A precesszió által okozott eltérésékről még több anyag tavaszi évkezdés címnél "ragadt."
A precesszió és Szíriusz kérdésében vajon előrelépést jelent-e a Szíriusz ketyegő, oszcilláló mozgása cím/alcímnél fejtegetendő téma? Vagy az is csak egy, az adott korban kigondolt okosság, mely érvényességét a múltba extrapolatív módon dolgozták ki?
Tengelyferdülésről és a lehetséges idejéről lásd SZAT, Szaturnusz és Henry Kroll.
Lásd még Yuga cycles. Lásd még szarvas és húszas számrendszer.

Lábjegyzetek