Polip

Péterfai János írja:

Polip volt a neve azoknak az állatoknak, amelyeknek a lába a Pa, vagyis Po (Fej) részből nőtt ki, és úgy Lépkedtek. Po-Lip nagyjából Pa-Lép, a Fej-Lépő.

Értelmezés kérdése, hiszen Magyar Adorján is írja, hogy igen intelligens állatról van szó és a szellem hímségi princípium:

A sokaságot jelentő poly tehát polip szavunkból is eredhet. Hogy miért fontos ez az egyébként rendkívül intelligens állat a magyaroknál? Mert Tejút-jelkép. A karjai a spirál-galaxisokat jelképezik.

Péterfai János folytatja:

Hatalmas rejtély az Architeutis óriáspolip neve. Ha az Architeutis feltekeredik, akkor pontosan olyan, mint egy spirális galaxis kinézete. Falvay Károly: Nagyboldogasszony című kiváló munkájában több képet is közöl az Égei-tenger vidékéről, amelyek óriáspolipokat ábrázolnak. Teljesen úgy, mint ma a galaxisokat ábrázoljuk. Mivel az Architeutis nevében a Tejutis fogalom benne van, mindenképpen kellett őseinknek ismerni a Tejutak spirális szerkezetét, különben hogyan jött volna létre a polip ábrázolása Tejútként, és a neve, amit csakis magyarul lehet megérteni, az emberiség ősnyelvén. Az Androméda-köd szabad szemmel is látható, de egy kis nagyítóval sok spirális szerkezetű tejútat figyelhettek meg ősi tudósaink.

Magyar Adorján írja:

Hogy a polipfélék például a kréta-mykénéi művészetben míly nagy szerepet játszottak, ismeretes. Vázákon, csészéken, különféle ékszereken, hol naturalisztikusan ábrázolva, hol meg erősen stilizálva mindenütt ott látjuk. A besenyők vallásos kultuszában, és egyúttal szimbolikájában is, nagy szerepe volt a halaknak és a polipféléknek.

Másutt:

A besenyők és jászok mythologiájában szerepelt, valamint ennél fogva szimbolikájában is.
Ha mármost tudjuk, hogy az élőlények, illetve az élő sejtek alapanyaga a protoplazma, amely még alaktalan, nyálka azaz kocsonyaszerű anyag, és ha tudjuk, hogy őseinknél az életkezdő ősanyag, minden élet, minden élőlény eredete a polippal – tehát egy csonttalan puhánnyal (habár a valóságban rendkívül szívós anyagú) – is jelképeztetett, amely állat egész teste nyálkás is, akkor azt is föltételezhetjük, hogy a szintén ilyen testű és nyálkás csiga is jelképezhette ugyanezt. Úgyhogy jogosan föltételezhető, miszerint valamikor a polip egyik kazár neve egy csige, csüke, csüge, csuga alakú szó lehetett.
Mivel pedig népünk szí, szívni igénket szíj, szijni-nek is ejti (például szíjja, kiszíja), mindebből az is következtethető, hogy miként a polip neve a besenyőknél szípó, szipon alakú szó volt, ugyanúgy a jászok-nál ez szijó, szijjon, szojon, szüjon alakú lehetett.
Fölhozható itt, hogy a polip kőrös szócsoportbeli neve nem csak hal, kal avagy kál lehetett, amely szónak, amint láttuk, feketeség értelme is volt, hanem úgy lehet még karák is, amely szó a török kara = fekete szóval szintén egyezik, és amely szó létezettségére a német Krake = polip szó enged következtetni, annak ellenére is hogy ez már magánhangzó kihagyásos szó, de amely a közönséges octopus-polip német neve ma is.

Lásd még hydro, Nautilusz, navel, sepia és Huszka József.