Phallic, phallosz

Fallikus.

Magyar Adorján írja:

Görögül phallos (fallosz) = hímtag, de szóvégi sz hang csak azon szóvégzés, amelyet a görögök az idegenből átvett szavakhoz is hozzá szoktak volt tenni. Ámde hiszen ezen fallo- szóval teljesen azonos a magyar faló szó is, márpedig úgy a Trójáról szóló regében, mint a magyar mesében is fa-lóról van szó. Ha pedig a magyar fa szóhoz csak egy sz hangot teszünk hozzá, akkor is a hímtag fasz] nevét kapjuk.

Magyar Adorján jól láthatja a Fa-Ló kapcsolatot, de nem ismeri a LÓ/LU többjelentésű alapszót. Fa-Lu a lingam-nál is előjött erotikus jelképként értelmezhető fatörzs, mely olykor a phallosz helyett áll (a faodú viszont mindig az anyaméh, nyílása pedig a vulva szimbóluma; lásd férfi témában is fa és nő).

A hasonló magyar szavak közül a pálca és pallos szó mellett felhozható a Csőke Sándor adata szerint magyar pall = üt, szelet csap értelmű hímségi ige is, melyet CzF is adatol (és pale szóban is megvan) (csak ugye mi legvégső esetben akarunk igékből levezetni).
Pile és Pilis címnél nem a fa-ló összefüggés jött elő viszont.

Vasváry-Tóth Tibor is érinti:

Fasz szavunkkal teljesen egyezik a szanszkrit faszasz (pasas) és a görög feszosz (peos), phallosz. Ezek ugyanazt jelentik, mint a magyar fasz szó (tudni való, hogy a szanszkritban és a görögben nincsen "f"). A phallosz eredetileg a magyar ló-fasz szóból alakulhatott át. (Phallus, phallos. Ló-s. Fasz-ló. Majd fa-lós és phallos és hasonló lehetett a szó útja.)

• Ha nincs f betűjük, miért írta őket ki úgy? A latin fascinum szóról nem tesz említést.

A ló és hímtagja kapcsolatáról még annyit, hogy cseh nyelvben informálisan lofas = fasz jelentésű. Asb címnél, ami ugye átvitt értelemben lovat jelentene, megadtuk az óind asva szóval egyező alakú arab aswa^[1] = fallosz szót. Itt is kimutathatónak tűnik a kapcsolat. Ász-Fő lehet az Isten Fő/Feje (kisebbik feje) is akár.

A hímség és nőiség címhez is tehető] egyenességet, férfiasságot, feszességet, őszinteséget, teremtő hatalmat, istenszerűséget, erőt és végül, utolsó sorban a nemzőerőt szimbolizálta.
A mitológiában számos isten kapcsolódik a phallosz-jellegűséghez. Ámon-Ra, Nimród, Bakkhosz, Apolló, Zeusz, Ozirisz, Priapus, Pán, szatíroszok, óriások, ördögök, angyalok stb. A phallikus jelleg a régi istenek világában domináns.
A lóval való bármilyen nyelvi kapcsolat nyomán bizonyosra vehető, hogy ősmagyar kifejezésre utal. Ez természetes és érthető.
Szembesülni kell azzal is, hogy a magyar basz, baszik, baszó, baszni stb. szó (csakúgy mint a fasz és a többi hasonló) az eredeti egyiptomi szövegekben is szerepel(!), méghozzá ugyanebben az alakban, és azonos értelemmel. Ráadásul ősmagyar nyelven írott kerek mondatokba ágyazottan. (Például: "És jön baszó, és megharagszik." stb. - Budge E. A. Wallis: The Book of Dead. London, 1956. 189 és 538-540 old. stb.)

• Basztet nevénél jön még elő, Péterfai Jánosnál.

Vasváry-Tóth Tibor írja:

A pallos balta és bárd, de mindenekelőtt kétélű kard, széles pengéjű, egyenes, hüvelybe dugható, döfő, ütő, csapó, vágó eszköz, fegyver. Ebben a vonatkozásban megfelelést mutat a phallosz (nemi szerv) kifejezéssel, melyet szintén hosszú és hüvelybe dugható tagnak tartunk (például "belé mártotta a phalloszát vagy a pallosát valakibe" értsd: megdöfte).

Ezen pallos azért is lehet jó nyomvonal, mert a karó és kard szót is használjuk ilyen értelemben; sőt, albán, cigány és perzsa nyelvben is a K-R "teremtőgyök" szerepel a hímtag jelentésű szavakban (kar, kár(ó) ill. kir).
Ha már teremtőgyök, a pelaszg-palóc nyelven ez P-L, (B-L) mássalhangzóvázzal valósul meg, így lehet Bál > Fál (Fal) vonalon is vizsgálni. Hasonlóképp indultunk ki BIL/PIL etimonoknál illetve pale = karó szónál. Itt a megoldás. Mesterházy Zsolt is írja:

Írország közepén, a "tarai dombon áll Fál köve, az a "fállikus" kő, amely felsikoltott, ha az az ember érintette meg, akit királynak szánt a sors", vagyis ez egy "FÁLikus" megalit, ahol a szakrális királyt megválasztották.

Pale mellett a PÉL címnél említett péló is ilyen alakú szó, sőt, a lengyel wał = tengely (shaft) is fallikus, sőt, Dorothea lengyel nyelvész szerint figuratív értelemben lehetne akár hímtagra alkalmazott is. A lengyel wałek = sodrófa szerinte az iménti szó kicsinyezése lehet.
Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy a cephalic szó görög elődje kő/sze előtag nélkül a phallosz.

Közben a megoldást megtaláltuk/megadtuk flash címnél. Az ott írottak alapján a trójai faló és lófasz – fallosz megfeleltetések tévútnak bizonyulnak.
Ott arról volt szó, hogy sok más nyelv hasonló szavaihoz hasonlóan (legtöbbször a kutya – kutya hímtagja – Íjazó csillagkép – Orion övcsillagai – Nimrud összefüggéseket láttuk) a nyílvessző és hímtag értelmek keveredését láttuk. Ami egyszer nyílvessző, másutt fallosz; lám a görög phallos = hímtag név tökéletesen megfelel a Magyar Adorján által sorolt szavaknak: a nyíl jelentésű görög bélosz, német Pfeil, francia flèche szavakról van szó. Amit még itt Magyar Adorján ír villámlás kapcsán, hogy az angol flash szóalaknak és germán párjainak még villámlás és villám értelme is van (például magyar villan, villám, német Blitz és blinken = villám és villanni), és hogy ebből következtethető, hogy a nyíl őspalóc neve vil, vill avagy esetleg vall szóalak lehetett.
Ide kívánkozik még azon tény is, hogy a Balog (valamint palóc és Balázs) név is ilyen alakúak és tulajdonképpen a palóc név teljesen azonos a phallosz névvel [p = f]. Ilyenképpen a lentebb cölöp kapcsán felvetett szómegfordításos eredeztetés helytelen.

Lásd még Pilis, mindenképpen Jankovics Marcell írását is penis és trójai faló. Omphalos szóban nyilván nem a phallosz elem található.
Mace és macaroni címnél volt még szó hímtagról.
Kuei és lingam fallikus szimbólumok a kínaiknál és hinduknál.

Lulab címnél volt arról szó, hogy akár lóláb (lófasz) is lehetne. Lófasz cseh nyelven (lofas) simán fasz. Robert Graves The White Goddess című könyvének 290. oldalán szól a spanyol carajo = szamár hímtag szóról. A szótár sima hímtag jelentést adatol. Kúr szavunkkal lehet kapcsolni.
Hatszázhatvanhat címnél is szerepelt, hogy Nimrud tulajdonképpen phallosz, mely az íj és a nyíl asztrális-szexuális mitológia (lásd még új Ozirisz-fallosszal kapcsolatosan is Íj csillagkép illetve alant Ízisz és Ozirisz phallosza alcímnél) fontos része (bármennyire is gondolja Obrusánszky Borbála valós személynek).

Szent prostitúció és kurva címhez is tehető lenne, hogy egyes istennőket állatokon és (mű)hímtagon ülve ábrázoltak (a fentiek alapján nem is meglepő).

Várkonyi Nándor...

...passzusa több helyen szerepelt (kutya címnél bővebben):

A szeretkezésnek ezt a fesztelen módját^[2] már régente a kutyáéval hasonlították össze. Ennélfogva a kutya nagy tiszteletben részesült: a válogatatlan termékenyítést kívánó föld képe, mindenütt látható párzása az állati nemzés elvét a legvilágosabb és legdurvább formában állítja elénk. Magyarul szólva a ringyó szimbóluma a "szuka", s valóban a hetérák állatává tették meg. Homérosznál Helené saját magát szukának nevezi, Írisz pedig Athénét, Héra Artemiszt, a hazatérő Odüsszeusz ledér, hűtlen szolgálóit. Eszit-Iziszt római templomában kutyán ülve ábrázolták, nyilván ugyanolyan értelemben, ahogy az eliszi Aphrodité kecskén, epi tragón ül, azaz fascino inequitans (fascinum^[3] – állati hímvessző), s ahogy Arnobius a római matronákról mondja; mindez nyílt célzás a megtermékenyítés egyetemes "eszméjére".

Thomas Inman Ancient Pagan and Modern Christian Symbolism...

...című könyvében az alábbi képecske mellé írja:

[This figure] represents the circular and upright stone so common in Oriental villages. The two indicate the male and female.

A medical friend resident in India has told me, that he has seen women mount upon the lower stone and seat themselves reverently upon the upright one, having first adjusted their dress so as to prevent it interfering with their perfect contact with the miniature obelisc. During the sitting, a short prayer seemed flitting over the worshippers' lips, but the whole affair was soon over.
Whilst upon this subject, it is right to call attention to the fact that animate as well as inorganic representatives of the Creator have been used by women with the same definite purpose. The dominant idea is that contact with the emblem, a mundane representative of the deity, of itself gives a blessing. Just as many Hindu females seek a benefaction by placing their own yoni upon the consecrated linga, so a few regard intercourse with certain high priests of the Maharajah sect as incarnations of Vishnu, and pay for the privilege of being spouses of the god.
In Egypt, where the goat was a sacred animal, there were some religious women who sought good luck by uniting themselves therewith. We have heard of British professors of religion endeavouring to persuade their penitents to procure purity by what others would call defilement and disgrace. And the "cord of St. Francis" replaces the stone "linga."
Sometimes with this "cord" the rod is associated; and those who have read the trial of Father Gerard, for his seduction of Miss Cadiere under a saintly guise, will know that Christianity does not always go hand in hand with propriety.
With the Hindu custom compare that which was done by Liber on the grave of Prosumnus (Arnobius adversus Gentes, translated by Bryce and Campbell, T. and T. Clark, Edinburgh, pp. 252, 253), which is far too gross to be described here; and as regards the sanctity of a stone whose top had been anointed with oil, see first sentence of paragraph 39, ibid., page 31. The whole book will well repay perusal.
—
[Ez az ábra] a keleti falvakban oly gyakori kör alakú és függőleges követ ábrázolja. A kettő a férfit és a nőt jelöli.
Egy Indiában élő orvos barátom elmondta, hogy látott már nőket az alsó kőre felszállni, és tiszteletteljesen leülni az egyenesre, miután előbb megigazították a ruhájukat, hogy az ne zavarja őket a miniatűr obeliszkkel való tökéletes érintkezésben. Ülés közben mintha egy rövid ima suhant volna át az imádkozók ajkán, de az egész ügynek hamarosan vége lett.
Ha már ennél a témánál tartunk, joggal hívjuk fel a figyelmet arra a tényre, hogy a Teremtő élő és szervetlen képviselőit is használták már a nők ugyanilyen határozott céllal. Az uralkodó gondolat az, hogy az emblémával, az istenség evilági képviselőjével való érintkezés önmagában áldást ad. Ahogyan sok hindu nő a saját jóniját a felszentelt lingára helyezve keres jótékony hatást, úgy néhányan a maharadzsák szektájának bizonyos főpapjaival való érintkezést Visnu megtestesülésének tekintik, és fizetnek azért a kiváltságért, hogy az isten házastársaivá váljanak.
Egyiptomban, ahol a kecske szent állat volt, voltak vallásos nők, akik a kecskével egyesülve keresték a szerencsét. Hallottunk olyan brit vallásprofesszorokról, akik arra próbálták rávenni a bűnbánóikat, hogy a tisztaságot olyasmivel szerezzenek, amit mások bemocskolásnak és szégyennek neveznének. A "Szent Ferenc zsinórja" pedig a kőből készült "linga" helyébe lép.
Néha ehhez a "zsinórhoz" társul a vessző; és azok, akik olvasták Gerard atya perét, aki szentnek álcázva elcsábította Miss Cadiere-t, tudják, hogy a kereszténység nem mindig jár együtt az illendőséggel.
A hindu szokáshoz hasonlítsuk össze azt, amit Liber tett Prosumnus sírján (Arnobius adversus Gentes, fordította Bryce és Campbell, T. and T. Clark, Edinburgh, 252., 253. oldal), ami túlságosan durva ahhoz, hogy itt leírjuk; ami pedig egy olyan kő szentségét illeti, amelynek tetejét olajjal kenték meg, lásd a 39. bekezdés első mondatát, ibid. 31. oldal. Az egész könyv jól megérdemli az átolvasást.

Amit Inman nem tett be, csak hát a lényeg latinul van (Google Translate nem túl jól fordítja):

But that he might fulfil his promise, and free himself from the obligation of his oath, he goes to the place of the funeral, and ficorum ex arbore ramum validissimum præsecans dolat, rancinat, levigat et humani speciem fabricator in penis, figit super aggerem tumuli, et posticâ ex parte nudatus accedit, subsidit, insidit. Lascivia deinde surientis assumptâ, hue atque illuc dunes torquet et meditatur ab ligno pati quod jamdudum in veritate promiserat.
—
De hogy teljesítse ígéretét, és megszabaduljon esküjének kötelezettsége alól, elmegy a temetés helyszínére, és levágva a fáról a füge legerősebb ágát, a péniszben megfájdalja, kisimítja, kisimítja és megalkotja az emberi alakot, rögzíti a halomdombra, majd oldalról meztelenül hátramegy, megtámasztja és leül. Aztán felvállalva a felkelő nap bujaságát, ide-oda csavarja a dűnéket, és meditál, hogy szenvedjen attól a fától, amelyet már régen megígért.

Defloration címnél álltak már hasonló adatok. Például:
A mesterséges deflorációt többféle eszközzel végzik, az észak-ausztráliai bennszülöttek botocskát használnak, az újdél-walesiek tűzkőszilánkot. Indiában gyakran istenszobrok hímvesszejét alkalmazzák erre a célra.

Lingam, yoni, labyrinth és vulva címnél is szerepelt ...

Acharia S The Christ Conspiracy...

...című könyvéből származó passzusa (yoni és vulva címnél sumér-akkád kiegészítéssel is):

Hasonló téma jön elő Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 234. oldalán, ahol azt írja:

Egészen az 1500-as évekig a házasulandó felek az egyezséget egész Európában a templom kapujában kellett kimondják. Azt nem mondja, hogy ez utalás lenne a szűz/menyasszony vulvájára. Egyébként a latin-angol vestibule szónak is van ilyen (anatómiai szakszóként is jelenlévő) értelme.

Könyve 418-419. oldalán is szerepel templommal kapcsolatos, ilyen hímségi-nemzéses info:

A kerek ablakon beeső fénypászma a mise hajnali sötétségében mintegy szellemileg "nemzette" a templomhajóban helyet foglaló híveket, az egyház női szimbólumát.

A téma a cirque és church szavak hasonlósága nyomán előjött hegy és barlang címnél is.

Phallosz mint cölöp esetleges megfordítása

Fentebb volt már szó istenszobrokról és a szóeredeteztetés kapcsán arról, az alábbi etimologizálás szempontjából tévútnak minősítendő, mégis MA képei és szövege miatt kerüljön ide Ősműveltségének besenyő fejezetéből (ergo cölöp csak véletlen lenne phallosz megfordítása):

Eszünkbe kell azonban mindez juttassa azt is, hogy a cölöp, oszlop nem csupán a hímtag jelképe volt, hanem jelképezte magát a hímistenséget is, azaz a besenyőknél tehát Peter, Petur vagy Peszer, Beszer-aba Napistent is.

• Phallosz estében persze itt nyilván a palóc napisten nevét kell keresni.

Hogy a legrégibb hímistenség-szobrok egyszerű cölöpök is voltak, ezt a görögök történelméből is tudjuk E jelképes cölöpöknek utóbb fejet is faragtak de eleintén csak simát, arcábrázolat nélkül, ami által azonban az ilyen cölöp avagy oszlop, ha akár fából akár kőből való volt is, úgy emberi alakot, mint hímtagot is jelképezhetett Az ilyen cölöpök, azaz tehát bálványok (idolus) feje a besenyőknél természetesen csöpp- azaz csúp (csúcs, csúcsos) alakúra voltak faragva s ilyeneket népünk például kapuoszlopokul ma is készít és "kapubálvány"-oknak nevezi is Ezek némelyike nem csak gazdagon faragásos, hanem rajta a faragások színesen festettek is. Az olyanok pedig amelyeken fönt még egy kis bemetszés is van, ma is amellett tanúskodnak, hogy a hímtag ábrázolatai, azaz helyesebben csak jelképei voltak.

Ízisz és Ozirisz phallosza

Kenneth Grant The Magical Revival...

...című A. Crowley anyagát feldolgozó könyvében a Tejútanyát kutyanemző Széth-Szíriusz (fallosza – Nimrud, azaz Orion övcsillagai?) kapcsán írja:

Nemcsak Crowley (és PJI) látott phalloszt az övcsillagok környékére. Maga a három övcsillag a bot/fallosz, Robert Graves The White Goddess c. könyvének 290. oldalán is Széth phalloszának mondja (Íj csillagkép, íj és a nyíl, valamint Széth és kutyanemzés címnél írottak alapján stimmelne is), viszont Orion leginkább Ozirisszel azonosíttatott.

Robert Bauval Orion Mystery...

...című könyvében (ahogy Orion és Széth címnél is szerepelt) szól arról, hogy phallosza is van Sahu-nak:

The body of Osiris in the sky was the giant Sahu sky-image, which we saw as a striding man with one arm outstretched, the open palm cupping a star. The sexual part, i.e., the phallus, is clearly fixed with the stars of Orionʼs Belt, and these must have evoked the sexual potency and seeding of the stellar Osiris. In the Osiris-Isis myth, the crucial moment was the making by Isis of an artificial phallus^[4] so that she could fertilise her womb with the seed of Osiris, and become pregnant.
That the Osirian year originally consisted of thirteen twenty-eight day months, with one day over, is suggested by the legendary length of Osiris's reign, namely twenty-eight years-years in mythology often stand for days, and days for years-and by the number of pieces into which he was torn by Set, namely thirteen apart from his phallus which stood for the extra day. When Isis reassembled the pieces, the phallus had disappeared, eaten by a letos-fish. This accounts for the priestly fish-taboo in Egypt, relaxed only one day in the year.
—
Ozirisz teste az égen az óriási Sahu égi kép volt, amelyet mi úgy láttunk, mint egy lépkedő férfit, aki egyik karját kinyújtva, nyitott tenyerével egy csillagot szorongat. A nemi rész, azaz a fallosz, egyértelműen az Orion övcsillagaihoz rögzült, és ezek a csillag-Oszirisz nemi potenciáját és magvetését idézhették fel. Az Ozirisz-Izisz mítoszban a döntő pillanat az volt, amikor Ízisz mesterséges falloszt készített, hogy megtermékenyíthesse méhét Ozirisz magjával, és teherbe eshessen.
Hogy az Ozirisz-év eredetileg tizenhárom huszonnyolc napos hónapból állt, egy nappal többel, arra utal Ozirisz uralkodásának legendás hossza, nevezetesen huszonnyolc év - a mitológiában az évek gyakran napokat, a napok pedig éveket jelentenek -, valamint a darabok száma, amelyekre Szet széttépte, nevezetesen tizenhárom, eltekintve a falloszától, amely a plusz napot jelentette. Amikor Ízisz újra összerakta a darabokat, a fallosz eltűnt, egy letosz-hal ette meg. Ez magyarázza az egyiptomi papi hal-tabut, amely csak egy napot pihent az évben.

Itt Bauvalt nem értem, mert FK lentebb szereplő adatsora alapján kiderül, hogy Ízisz már akkor megtermékenyült tőle, amikor sas képében a phalloszra rárepült. Pót-phalloszt is azért kellett készíteni, mert az eredeti elveszett. Az, hogy egy hal nyelte el, annyit jelenthet, hogy az égen Orion övcsillagai az égi egyenlítő alá buktak. Indiai mítoszokból a Szarvasfő került levágásra. Ott is az égi egyenlítő volt a viszonyítási alap.

John G. Jackson Christianity before Christ...

...című könyvének 129. oldalán írja:

Osiris was, in addition, a god of fertility, for phallic images of him were shown in the temples and carried in processions. To cite Frazer:
"As a god of vegetation Osiris was naturally conceived as a god of creative energy in general, since men at a certain stage of evolution fail to distinguish between the reproductive powers of animals and of plants. . . At his festival women used to go about the villages singing songs in his praise and carrying obscene images of him which they set in motion by means of strings. The custom was probably a charm to ensure the growth of crops." (Frazer, The Golden Bough, Abridged Edition, p. 381.)
—
Ozirisz emellett a termékenység istene is volt, mert fallikus képeit a templomokban mutogatták, és körmeneteken vitték. Frazert idézve:
"A vegetációsistenként Oziriszt természetesen úgy képzelték el, mint a teremtő energia istenét általában, mivel az emberek az evolúció egy bizonyos fokán nem tudnak különbséget tenni az állatok és a növények szaporodási képességei között. . . Ünnepén az asszonyok a falvakat járva dicsőítő énekeket énekeltek róla, és obszcén képmásokat vittek magukkal, amelyeket zsinórokkal mozgásba hoztak. Ez a szokás valószínűleg a termés növekedését biztosító varázslat volt." (Frazer, Az aranyág, rövidített kiadás, 381. o.).

Babi címnél is előjön egyiptomi kontextusban a fallosz, és nem nehéz kitalálni, hogy a hímpávián Orion (Széth is szóba kerül ott) és a nőstény a Tejút, de a páviánként is tiszlet Thot-Tejút már ugye szintén hímségi lett. Ami ott szerepelt és ide tehető Edward P. Butler Henadology oldaláról:

Babi [also Baba, Bebon] was a God depicted as a baboon, often with a prominent phallus. In the Pyramid Texts the door-bolt of the sky is referred to as "the phallus of Babi" (utterance 313), and the king identifies himself with Babi, "Lord of the night sky, Bull of the baboons" (320; similarly in spell 668 of the Coffin Texts, "To become Babi in the realm of the dead").
—
Babi [más néven Baba, Bebon] egy páviánként ábrázolt isten volt, gyakran kiemelkedő fallosszal. A Piramisszövegekben az égboltozatot "Babi falloszaként" emlegetik (313. mondás), és a király azonosítja magát Babival, "az éjszakai égbolt ura, a páviánok bikája" (320; hasonlóan a Koporsószövegek 668. mondásában: "Babi lenni a holtak birodalmában").

Ízisz és Ozirisz phallosza és általa való megtermékenyítése cím/alcímnél már elővezettük.
Két ízben találkozhatunk Ozirisz phallosszával Ízisz történetében. Először még a Széth általi feldarabolás előtt, majd után.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 277-278. oldalán az egész történetet elmeséli. Az előzményt ismerjük:

Széth koporsóba fekteti Oziriszt, a Nílusra ereszti, majd Ízisz megtalálja. [...]
Itt a történetek több változatot is ismernek. Egyik változatban, amikor az oszlopot fecskeként körülrepkedte, már akkor elképzelte magának az Ozirisztól születű fiát Hóruszt. Más változatban sasként a fekvő Ozirisz fölé repült, s az élő magjával megtermékenyítette őt stb. Ez utóbbi jelenetet számos domborművön megörökítették. (A madáristennők a korai neolitikumból még sokáig élők maradtak, Emese és a Turul történetét mindannyian ismerjük).
Isis itt a Nílus deltájának ingoványaiban elrejtette a koporsót mert Butóba kellett menjen, hogy fiát Hóruszt megszülhesse.
Ugyanebben az időben Séth a telihold fényében vadászaton volt. Vaddisznókra vadászott. A telihold fényében ráakadt a nádak között Ozirisz koporsójára. 14 darabra törte szét Ozirisz testét és szétszórta őket az egész Felső-, és Alsó-Egyiptomban. Mindeniket különböző helyen. Ozirisz phalloszát pedig bedobta a Nílusba.

• Magyarán azt is levágta: ezért a 14 és nem 13 darab.

Ezen téma lehetséges téridőbeli jelentősége miatt bekerült Szűz – Széth – Ízisz – Vadkan egyiptomi kapcsolatok cím/alcímhez.

Amikor Isis ezt megtudta, újra kutatni kezdett férje után, vitorlázva a nádból készült hajóval, a mocsarakon keresztül. Ekkor Nephthys, a gonosz Séth felesége segítette őt, ugyanígy Anubisz, a félelmetes, aki sakálfejű volt. A sólyomfejű kis Hórusz már elég idős volt, hogy szintén segítsen neki. Ezek Thothhoz, a Holdistenhez csatlakoztak, akinek íbiszfeje volt és tudott majomfejű [páviánistenként neve Astennu] is lenni. Ezek együtt összeszedték Oziris minden darabját, kivéve a phalloszát, mert azt, amikor Séth bedobta a Nílusba egy hal bekapta.

• A hal női és férfi szemérem szimbólum is, de itt nem ez a lényeg; lásd lejjebb.

Isis a megtalált Oziris testének egy darabját a szertartás követelményeinek megfelelően eltemette. Elkészítette a phallosz másolatát is és nagy szertartással beszentelve, a helyére tette. Mindennek a törvényes szertartásos folyamatát Anubisz a balzsamozó pap szerepkörében el tudta végezni, mert összeállította azokat, mint egy múmiát, átváltoztató mágiával szorosan bepólyázva, vászon szalagokba. Ekkor Oziris kezdett feléledni az Örökkévalóság, az Örök Időtlenség szereplőjének.

Egy másik hasonló jellegű kép Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 266. oldalán jött elő (én itt már egy jobb minőségű képet közlök). A képaláírás szerint a haldokló Ozirisz, akit bátyja Széth ölt meg, átadja isteni magvát feleségének Ízisznek – egyiptomi őstantrikus ábrázolás a Kr.e. IV. századból.
BA más hasonló jellegű képeit lásd tantrikus-fallikus vonalon Geb.

A phallosz másolatáról Íj csillagkép és ötven címnél már volt szó.

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvében Ozirisz körbevonultatott ötven méteres phalloszáról szól (nemcsak az ötven szám megléte miatt érdekes), de nem veszi észre az asztrális utalást. Ha észrevette volna, nem a Napot, hanem a Szíriusz csillagot látta volna a phallosz végén, bár arany színe félrevezető (itt megint az arany és ezüst értelmek keveredését találhatjuk?):

In Europe there were at first no male gods contemporary with the Goddess to challenge her prestige or power, but she had a lover who was alternatively the beneficent Serpent of Wisdom, and the beneficent Star of Life, her son. The Son was incarnate in the male demons of the various totem societies ruled by her, who assisted in the erotic dances held in her honour. The Serpent, incarnate in the sacred serpents which were the ghosts of the dead, sent the winds. The Son, who was also called Lucifer or Phosphorus ('bringer of light') because as evening-star he led in the light of the Moon, was reborn every year, grew up as the year advanced, destroyed the Serpent, and won the Goddess's love. Her love destroyed him, but from his ashes was born another Serpent which, at Easter, laid the glain or red egg which she ate; so that the Son was reborn to her as a child once more. Osiris was a Star-son, and though after his death he looped himself around the world like a serpent, yet when his fifty-yard long phallus was carried in procession it was topped with a golden star; this stood for himself renewed as the Child Horus, son of Isis, who had been both his bride and his layer-out and was now his mother once again. Her absolute power was proved by a yearly holocaust in her honour as 'Lady of the Wild Things', in which the totem bird or beast of each society was burned alive.
—
Európában eleinte nem voltak az Istennővel kortárs férfi istenek, akik megkérdőjelezhették volna tekintélyét vagy hatalmát, de volt egy szeretője, aki felváltva volt a Bölcsesség jótékony kígyója és az Élet jótékony csillaga, a fia. A Fiú az általa uralt különböző totemtársadalmak férfi démonaiban testesült meg, akik segédkeztek a tiszteletére rendezett erotikus táncokban. A Kígyó a szent kígyókban testesült meg, amelyek a halottak szellemei voltak, és a szeleket küldték. A Fiú, akit Lucifernek vagy Phosphorusnak ("fényhozónak") is neveztek, mert esti csillagként a Hold fényét vezette, minden évben újjászületett, az év előrehaladtával felnőtt, elpusztította a Kígyót, és elnyerte az Istennő szeretetét. Szerelme elpusztította őt, de hamvaiból egy másik Kígyó született, amely húsvétkor lerakta a glain vagy piros tojást, amelyet az Istennő megevett; így a Fiú ismét gyermekként született újjá számára. Ozirisz egy csillag-fiú volt, és bár halála után kígyóként hurkolta körbe a világot, mégis, amikor ötven méter hosszú falloszát körmenetben vitték, egy aranycsillag volt a tetején; ez jelentette önmagát megújulva, mint a gyermek Hórusz, Ízisz fia, aki egyszerre volt a menyasszonya és a kivetett rétege, és most újra az anyja. Az ő abszolút hatalmát bizonyította a "Vad dolgok úrnőjeként" tiszteletére évente megrendezett holokauszt, amelynek során minden társadalom totemmadarát vagy -állatát élve elégették.

A Nap phallosza

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvéből:

A Nap phallosza. Bronzkori naptestű emberábrázolásokon (2. rajz) az alak karjai, lábai, nyaka a jelzésszerű fejjel és hatalmas nemi szerve napsugarasan nőnek ki a korongból, ennek felel meg a jelentésük is. Egyenértékűek (kéz [lásd még SU], láb, kézben a fegyver, nyak és phallosz) és megfelelnek a máskor szintén napsugarakat jelképező hajzatnak, szakállnak. Szerepkörük is fedi egymást. A Nap ereje – nemzőereje is – a sugaraiban van, a sugarai válnak tehát kézzé, lábbá, fegyverré, utódnemző szervvé, mely ebben az összefüggésben a koronggal mint herezacskóval alkot egészt, ahogy a naparc hajjal és szakállal. Így érthető igazán, miért lett – a szemgolyó-here analógia párhuzamaként [lásd erről organ] – a láb a phallosz euphémiája, miért hívják a vérfertőző héroszt Oidipusznak, azaz "Dagadt lábú"-nak [lásd erről incest].

Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvében a Napisten Földet megtermékenyítő phalloszáról szól (több helyütt szerepelt):

Az elsődleges nemi szervekre a másodlagos nemi jelleg utal. Ezt régóta tudja az ember. Ezért volt olyan kényes minden időben a férfi a férfiasságát jelző férfiúi díszére, s gyászolt, ha elvesztette, vagy épp azzal gyászolt, hogy egy időre lemondott róla. Általánosságban a beretvált arc, kopasz fej a nőkről való lemondás önkéntes vagy kényszerű jele volt: kopaszok voltak az egyiptomi papok, borotváltak az eunuchok az asszír domborműveken, borotválják a buddhista boncok és lámák a fejüket, és a katolikus szerzetesek illetve apácák szüzességi fogadalmának nyilvánvaló jele a legutóbbi időkig a kiborotvált tonzúra, levágott haj volt.
A kemény fallosz (ld. pallos szavunkat és a kedélyeskedő szóhasználatban más fegyvert idéző szinonimáit: rúd, dorong, bunkó, dárda, szerszám, löveg stb.) a szerelmi csatározások fegyvere, de az állatok hímjei, a csődörök, kandúrok például, amikor a nőstényekért küzdenek, egymás harc közben is ágaskodó nemi szervét támadják, nyilván azzal a céllal, hogy a másikat a párzásra alkalmatlanná tegyék. Ez történik a szoláris mítoszokban ha csak jelképesen is. A napisten, naphérosz megfosztása hajától, látásától, fegyverétől férfiatlanítását, azaz fényereje elvesztését jelenti, amit az indokol, hogy a Nap meggyengülése a Föld terméketlenségét vonja maga után. Egy jemeni sziklarajz az újkőkör nagy anyaistennőjének és a sugarasan kalászhajú napistennek a közösülését ábrázolja (115. rajz). A pár férfitagja gyermekméretű az anyányi nőalakhoz képest, de fallosza hatalmas. Ez a kettősség a Nap és a Föld vérfertőző viszonyát fejezi ki; az óriás nemi szerv a Nap férfiasságára, a kis termet gyermekségére utal. (A Földről nézve a Nap eltörpül a Föld mellett).
[...]
Még meglepőbb, hogy a Nap gyakran mint a vizek adományozója jelenik meg (ami magyarázza, hogyan lesz a napgyermekből férfikorba lépve esőés villámisten). Mózes, miután száraz lábbal átkel népével a tengeren, tüzes istene segedelmével egy keserű forrást megédesít, máskor botjával fakaszt a sziklából vizet (Kiv 15, 23-25; 17,5-7). Sámson egy szamár állkapcsából fakaszt forrást (Bir 15,19), az iráni Mitra a nyilát lövi a kősziklába, hogy a víz megeredjen, a népmondák Szent Lászlója (igazí naphéroszi alak) bárdjával lékeli meg vízért a hegyet. Ha a népmesék szoláris hőse arany vesszejével megüti a földet, nagy víz támad (A rest fiú mesetípus keretében). A vízfakasztó varázseszköz a napisten Földet termékenyítő falloszát jelképezi, a víz pedig mint az esőistenek esetében az eső a spermája.

A Nyilas csillagkép az egyik hely, ahol fontos égi utak találkoznak: a Tejút és az Állatöv, napfordulói főkör és nappálya, illetve égi egyenlítő metszi itt egymást, s itt van a holdcsomópontok (lásd node) egyik kitüntetett helye is. Ezek az "utak" – láttuk – víziútként is megjelenhetnek a hiedelmekben: lásd napbárka, Argo hajó csillagkép, tejútfolyam. A folyammenti műveltségek mítoszkincsének központi eleme, hogy a Tejutat saját folyójuk égi másának tekintik: az egyiptomiak égi Nílusnak, a hinduk égi Gangesznek, az obi ugorok Ob-nak. A hinduk egyenesen úgy tartják, hogy a Gangesz a Tejút lefolyása. A Visnu Purana szerint a Tejúton járó Visnu (Orion csillagkép) lábából (Rigel csillag, az arab név "Láb"-at jelent) patakzik a szent égi folyam a földre.
Hogy nem véletlen egybeesésről van szó, azt [Szent Miklóson kívül] két másik Nyilas-szent legendája is tanúsítja. Szent Kelemen, aki Katalinnal és Borbálával a bányászok Nyilas-béli védőszentje, egyik csodájában csákányával vizet fakasztott vele együtt kényszermunkára ítélt bányásztársainak. A csoda hírére a környékbeliek csapatostul keresztelkedtek meg, mire rabtartója úgy feldühödött, hogy horgonyt köttetett a nyakába és vízbe dobatta. A horgony okán néha össze is tévesztik a pápa Kelement a püspök Miklóssal, ugyanis mindkettőjüknek – az utóbbinak hajószent minőségében – a horgony az attribútuma. Ugyancsak november 23-án ünnepli az egyház Szent Kolumbánt (meghalt 615), aki legendája szerint szintén fakasztott sziklából vizet, és Miklóshoz hasonlóan hosszú, kalandokkal teli hajóutakat tett meg. Még ha csak tengeren járt volna, nem lenne szokatlan, hiszen ír volt, de az európai kontinensen utazva is rendre a folyókon, tavakon közlekedett. (Hajózott a Loire-on, Moselen, Rajnán, a Zürichi-, a Boden-tavon stb.) Emlékeztetőül: más vízfakasztás-elbeszélések épp a Nyilassal átellenben levő, a Nyilas havában legtovább látható Tejút-kereszteződéshez kapcsolódnak. Egész pontosan Orionhoz. Mint másutt már megírtam, azok az istenek, héroszok, szentek vagy éppen mesehősök, akik csodás módon vizet fakasztanak a sziklából, mint például a perzsa Tistrija isten, a bibliai Mózes és Sámson, a mi Szent Lászlónk vagy a népmesei Balga Tamás, a Tejúton "járó, pálcás" Oriont (vagy a szomszédos Szíriusz csillagot) személyesítik meg. És bizony, a mi kedves Mikulásunk, Télapónk, Karácsony Apónk, aki a téli éjszakában szarvasok vontatta szánon röpül az égen, de még a keresztények Szent Miklósa sem más, mint az Orion megszemélyesítője.

Tejút illetve kozmosz teremtő aktusa phallosz magömléséből

Anne Wright írja:

From the Sumerians, who invented the first written Western language, we find references to the Mesopotamian god Enki masturbating, his ejaculation filling the Tigris River with flowing water. (Tigris 'arrow river' – Sagitta – Sagitta might also be the penis. Tigers only drink from flowing water and won't drink from still waters.)
—
A suméroktól, akik feltalálták az első nyugati írott nyelvet, találunk utalásokat arra, hogy a mezopotámiai Enki isten maszturbált, és magömlése a Tigris folyóba ömlött. folyót a Tigris folyó vizével. (Tigris 'nyilas folyó': Sagitta – Sagitta lehet a pénisz is. A tigrisek csak flowing vízből isznak, állóvízből nem isznak).

De másutt is előjön a képzet:

Péterfai János írja:

Min hatalmas isten Egyiptomban is. Nemi szervéből ömlik elő a Világegyetem, ez a Min-Den, vagyis Min Folyója, a Tejút. Ha valaki látta már Vaszet (Theba) városában Min isten ábrázolását, akkor soha nem felejti el, hogy Min isten folyója, a Den, napokat, csillagokat tartalmaz. Ez a Min-Den-Ség, amit Min isten teremtett. A Ten/Den isten is, ezért Min-Den Min-Isten is egyben.

Lábjegyzetek