Parthenogenesis

Szűzként fogantatás. A háttérben a görög parthenosz = szűz (Magyar Adorján írja, hogy a pártát viselők a szűzek), és az a partheniasz áll, mely átment a latinba is: partheniæ = szeplőtelenül fogant fiak, Valpy adata szerint.

Magyar Adorján írja:

A görög-római mythologia Héra-Juno-jának azonban már van férje, az őserőnyt megszemélyesítő Zeusz-Jupiter, vagyis ő már nem szűzanya, de ami tehát mindenesetre későbbi fejlemény, mivel az abszolút nőelvűség szerint az ős-Anyagistennő életet azaz erőnyt – csakis szűzen szülhetett, mivel azelőtt még nem létezett erőny, azaz tehát hímség, amely megtermékenyíthette volna. E gondolat aztán annak alapja is, hogy a szűzenszülő isteni nőalak mindig fiat, azaz tehát hímséget szül először, amely eszmét támogatta az is, hogy például a "méhkirálynő", azaz a méhanya, meg nem termékenyítve, csak heréket (hím-méheket) képes létrehozni, nőneműeket ellenben csakis ha hímméh által megtermékenyíttetett.

Magyar Adorján Csodaszarvasában...

...ugyanez bővebben:

Nőelvi őstörzseink eszejárása a mai anyagelvűséggel (materializmussal) hasonlítható[?] össze, mert holott a hímelvi törzsek minden létezőnek emberi ésszel meg nem érthető kezdetének, ősokának az örökké megvolt őserőt tartották, amely az anyagot is létrehozta, és ezt férfiistenséggel jelképezték, ezzel szemben a nőelviek szerint minden létezőnek emberi ésszel szintén föl nem érhető kezdete az ősanyag volt, amely öröktől fogva létezett, amely az erőt is szülte és amit ők nőistenségben személyesítettek meg. Mivel pedig mielőtt ezt megszülte volna, még semminemű erő (energia), azaz semmiféle hímség nem létezett, ami megtermékenyíthette volna, ennélfogva ő csak szűzen szülhetett, vagyis tehát szűz-anya volt. Lévén pedig a hő és fény is erők, ezért ezek megszületése előtt csak sötétség és hidegség létezhettek. Ezért az Ősanyag költői megszemélyesítését vagyis az Ős-Anyagistennőt, az Örök-Anyát, a nőelvi törzsek egyrésze, mint például a besenyők, feketének képzelték; vagy csak feketébe öltözötten, vagypedig feketebőrűnek is ábrázolva őt. Ez oka annak, hogy például a rómaiak által "Efezuszi Diana"-nak nevezett elő-ázsiai Ős-Világanya-Istennő, aki tiszteletét a rómaiak is átvették, feketearcú-, kezű-, lábúnak ábrázoltatott, amint azt szobrain látjuk, amelyeken teste látható részei fekete márványból készültek, míg a ruhái és a rajta lévő jelképek fehér márványból valóak. Holott láttuk hogy a magyarok az ős-Anyaistennőt a Tejúttal azonosítva, épen ellenkezőleg fehérnek képzelték és őt fehér szarvasünővel jelképezték. Vagyis láthatjuk ezekből is, hogy őseink jelképes regéiket teljesen szabadon és tetszésük szerint költötték, habár ezekkel mindig természeti valóságokat igyekeztek költőileg kifejezni. A vallási türelmetlenség, felekezeti gyűlölködés és vakhit, amely egymás ellen uszítja a különböző felfogású embereket, csak igen későn, más népek elszaporodásával vette kezdetét, különösen pedig a mai prófétai vallások elterjedésével.

MA egyéb adatait lásd még part.
Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének ide illő, igencsak MA-kaptafára készült sorait lásd fény és anyag. (Bakos könyvének 215-216. oldaláról beszélek.)

Birth címnél is volt arról szó, hogy a párta szavunk kell legyen a kiinduló.
Az alábbi NatGeo cikkben szó esik a kígyók és más fajok azon képességeről, hogy szűzen nemzenek.

Kígyó címnél is szerepelt:
A kígyóknak hím gyíkokhoz hasonlóan két péniszük van. Ezek két részből állnak, így valójában két fél-péniszük van, melyekhez külön here tartozik. Andrew Durso internetes blogjában azt írja, hogy ha párzáskor a lány kígyó még nem ovulál, azaz nincs kész a fogantatásra, - akár öt évre – el képes tárolni a spermát úgy, hogy tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy parthenogenezist, szűznemzést hajt magán végre. Ezen megjegyzése azért érdekes, mert az ősmagyarok által kitalált mitológiákban bizony ilyen hihetetlen mély tudás lapulhat.

Az alábbi tanulmányban:
Alma, maid és magyar címnél is szerepelt:
A fenti tanulmány más adata szerint a héber almah = szűz. Ugyan első megérzésem az volt, hogy ez alma szavunkkal azonos (Alma Mater is létezik ugye), könnyen lehet, hogy az Al itt névelő és a szóvégi h nem hagyható el. Azaz mah = mag, mint a Magda és maiden nevekben illetve elődjében. A lényeg, ahogy az alábbi oldal is taglalja, hogy félrefordítás történt (a héber almah = maiden, nem virgin; több címnél volt arról szó, hogy a szűz aspektusa a Tejútanyának (násza előtt) lány, tündér^[1]):

As it turns out, even the most famous speculation about parthenogenesis, Jesus Christ's birth, owes its existence not to a miracle but to a human error during the translation of Isaiah 7:14 from Hebrew to Greek: The Hebrew word almah can refer to a young woman of marriageable age, whether married or not. The 'young woman' became a 'virgin' in the gospel according to Matthew, where almah was translated as the Greek parthenos.
—
Mint kiderült, még a parthenogenezissel kapcsolatos leghíresebb spekuláció, Jézus Krisztus születése sem egy csodának, hanem egy emberi hibának köszönheti létét az Ézsaiás 7:14 héberről görögre történő fordítása során: a héber almah szó utalhat egy fiatal, házas korú nőre, akár házas, akár nem. Az "ifjú asszony" a Máté evangéliumában "szűz" lett, ahol az almah szót a görög parthenosz szóval fordították.

Ahogy bibliai félrefordítások címnél is szerepelt, egyáltalán nem mindegy, hogy a biológiailag lehetetlen szeplőtelen fogantatást is (meg a zsidók kultúraalapító szerepét) elhisszük (mert hogy előbbi csodaszámba megy), vagy ész érvekkel rámutatunk, hogy eredetileg asztro-mitológiai háttér szolgált a "történelmi" alakok megszemélyesítéséhez.

Az alábbi Quora válaszban a szerző is rámutat (komment részt lásd), hogy akár nem is Jézusról lehetett szó, csak belemagyarázták (persze a zsidóknak Jézus semmi és senki).

Ezen oldal zsidó válaszolójának passzusa:

The Septuagint is not necessarily a literal translation. Therefore, the use of parthenos by the Septuagint translator of the Book of Isaiah may have best represented his interpretive understanding of the physical state of the young woman of Isaiah 7:14 at the time of the annunciation of the sign. Thus, its use does not naturally lead to the conclusion that he was also speaking of virginal conception. In fact, the presence of parthenos as the rendering of 'almah, did not give rise in any Jewish community of the pre-Christian era to a belief in the virginal conception of Immanuel.
—
A Septuaginta[ban használt fordítás] nem feltétlenül szó szerinti fordítás. Ezért az Ézsaiás könyvének Septuaginta-fordítója a parthenos szót használta, ami a legjobban tükrözhette az Ézsaiás 7:14-ben szereplő fiatal nő fizikai állapotának értelmezését a jel kihirdetésekor. Így használata természetesen nem vezet arra a következtetésre, hogy a szűzi fogantatásról is beszélt. Valójában a parthenos jelenléte az 'almah fordításaként a kereszténység előtti korszak egyetlen zsidó közösségében sem vezetett az Immanuel szűzi fogantatásába vetett hithez.

A lány a későbbi anya önmaga. A lány a magyar nyelvben kettős jelentésű. A germán nyelvekben alakult ki a külön lány (fiatal nő) és a lánya valakinek jelentésű két szó. Igaz, a daughter is éppen az anya fiatalkori tündér/szűz önmagára utal, de ezt már a mai nyelvet használók nem tudják. Hogy mennyire válik el más nyelvekben a két fogalom, ezt más nyelvekben is ellenőrizni kellene.

Mint a Szűz csillagkép és TÁL címnél is szerepelt, a görögnek van egy másik szava is szűz (maiden) jelentéssel: görög (τάλις) tálisz = szűz. Vélhetően teljes, egész szavunkra utal.

Jankovics Marcell A fa mitológiája...

...című könyvének 87-88. oldalán írja:

A vallásbölcselet szintjén az anyaságszerepnek az a lényege, hogy az isteni szellem, a testetlen égi lélek az anyagi testen keresztül ölt anyagi formát (ahogy a nyelvben is anyából lett az anyag, lat. mater > materia).
Kézenfekvő, hogy ezt az elvet az ég és föld közötti kapocsként számba jövő élő verticummal, a fával szimbolizálták elsősorban.

A megváltó szűzi fogantatásának dogmáját, mely a közel-keleti szűzanya-kultuszokban gyökeredzik, és egy félreértett ószövetségi próféciában (Ézs. 7,14) nyert megerősítést, a növényi [fentebb nemcsak növényekről volt szó!] szimbolikában az ivartalan szaporítás valamelyik módja fejezi ki.
A nő-fa szimbólumokról lásd képekkel Ardvisura Anahita, Nut, valamint itt-ott infókat, például fa és nő címnél, valamint másoktól is származó anyagot Nagyboldogasszony. (Lásd továbbá Anna és Tejút.)

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvéből:

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon. A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Racionális elme nem látja itt az összefüggést, de lelkünk mélyén tudunk róla. A címben idézett Petőfi-sor^[2] a példa rá. A legfőbb istenanya és a nőivarú, az istenfiú-gyümölcsöt termő világfa egymásnak megfelelő Föld-Tejút jelkép, láttunk már rá példát. A Bibliában a kép hasonlatszinten maradt fenn, a messiási próféciákban, és az angyali üdvözlet szavaiban: "áldott a Te ménednek gyümölcse, Jézus". A középkor látomásos festőinek fatábláin a faistenanya képzete ismét kivirágzik. Azokban az archaikus kultúrákban, amelyek a téli napfordulót a napisten születésnapjaként ünnepelték, a faistennő fogamzásának naptári helye a 9 hónappal korábbi tavaszpont. A csillagszülő Nutról, a Tejutat megszemélyesítő faanyáról azt tartották, hogy a Fiastyúk (Pleiadok) csillagzat a köldöke. Az anya testén a köldök jelzi a méh, a fogamzás helyét. Nut köldöke a Fiastyúk a Tejúttal szomszédos, és éppen a nappályán, a Kos és a Bika cikkelyek határán van. Kb. 4000 evvel ezelőtt itt volt a tavaszpont, a napisten fogamzásának a helye.
Nut segít megmagyarázni a szűzi fogamzás misztériumát is. A csodás teherbeesés jól ismert mitikus, mesei mozzanat. Anyaistennők, mesei hősnők nem az ismert módon fogannak, hanem többnyire a szájukon (vagy fülükön, oldalukon) keresztül. Mindjárt tegyük hozzá, a gyümölcsoltás, a szemzés sem természetes módja a szaporításnak! Nut sem a szokványos módon esik teherbe csillag- és planétagyermekeivel, hanem szájon át; fölfalja őket, amikor "megöregszenek". Szüzen esik hát velük teherbe (Nut Ízisz néven ismert, mint szűz anya), de rendesen, az öléből jönnek világra fényes gyermekei. Az Angyali üdvözlet képmásokon sem Mária ölébe tűz a fénysugár, vagy röppen a galamb, hiszen az a szűzi fogamzás dogmájának ellentmondana. Tudta, mit csinál az ís, aki Jézus fogantatását elsőként a gyümölcsoltáshoz hasonlította. Az orális fogantatás képzetének az a valóságalapja, hogy az égitestek nem ugyanott nyugszanak le, ahol fölkelnek, hanem a látóhatárnak közel átellenes pontján. Az égitestek lenyugvása a jelképes beszédben halál, illetve fogantatás, kelésük pedig születés értelmet kapott. Az istennő szája és öle ily módon a naptári fordulópontok, a "kapuk", illetve "átjárók" antropomorfikus megnevezései. A szüzen fogamzás dogmája tehát az antik csillaghitből szüremlett be a keresztény vallásba, melynek ideológusai amúgy is elnézően bántak azokkal, akik Jézusban a Nap megtestesülését látták. Igazolást a tan egy (szaktekintélyek szerint hibásan fordított) messiás jjövendölésben kapott: "Imé, a szűz fogan méhében, és szül fiat..." (Ézs 7,14).

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének Szeplőtelen fogantatás c. fejezetében ír még a témáról. Lásd még szeplőtelen fogantatás.
Legutóbb száj és kutyanemzés címnél szerepelt egy hihetetlennek és igaznak tűnő levezetés orális nemzésről és önnemzésről.

Gyne és magyar címnél volt arról szó, hogy Magyar Ilona/Tündér Ilona Tejútanya tündér = szűz = anya is, más nyelvek lányt, szüzet, nőt és anyát jelentő szavai alapján, azaz ezen szókincsbeli bizonyítékok is alátámasztják, hogy a Jézust szülő Mária története messze visszanyúl a pogány mito-poétikus korba.
Szűz címnél azóta külön alcím alatt taglaljuk a lány, szűz, nő, szajha, satöbbi fogalmakat.

Fogoly címnél is volt szó szűzen fogantatásról. Sőt, neve ezzel lehet kapcsolatos.

Lábjegyzetek