Pác

Magyar Adorján írja:

Megjegyezhető, hogy maga a pác, valamint a német Beize (bájce) szó is tisztán besenyő szóalak. Ezt a német beissen, harapni igéből származtatják, lehet azonban, hogy tévesen, mert valószínűbb hogy e szavak őse nem a német beissen hanem a magyar pacskol, pocskol, pocsék szavak pocs töve, amely pocsolya szavunkban is megvan, amelyek tehát nedves anyagba, festékbe való beitatást is jelenthettek, annál is inkább, hogy hiszen maga festék szavunk is a pocsék és pacskol szavainkkal azonosulhat, bár azonosul e festék szavunk még a fecskend szavunkkal is.
Megjegyezhető még, hogy pác szavunk megfordítva záp szavunkat adja, amely szintén nedvességet, nedves rothadást is jelent (záp tojás). A régi magyarok az álló de nem tiszta, rothadó anyagoktól mocskos vizeket nem csak mocsaraknak, hanem zápvizeknek is nevezték amely záp szavunkkal azonos görög száprosz = rothadt. A tévedés tehát szerintem onnan származott, hogy a német nyelv nem szokta megkülönböztetni a harapást a marástól (mindkettőre csak a beissen szót használja) és ennélfogva a pácolást és maratóst, ezekhez nem értők összetéveszthették.
^da1c7n