Önazonosítás

Ami az alábbiakban megfogalmazásra kerül, abból kiderül, hogy az önazonosítás szavai etimológiai vizsgálat tárgyát is képezhetik, azaz az egyes nyelvek szavai mögött az önvaló, belső/isteni lényeg, én(ség), életerő, lélek, és annak lényegét, alapkiinduló fogalmát tekintve fény, tűz jelentésű alapszók kereshetők.
Különösen a God és Khuda címnél taglalt perzsa khod kapcsán írottakat értelmezve érthető ez meg, de mint kiderül, a török nyelvben is hasonló esetet találunk: a nyilván Isten szavunk csonkulásaként vehető török üst = ős, előd, felettes, szülő párjának tartható az alant említett öz = önmaga szócska.

Az ember – régi ember magát nem a testével, hanem a szellemével, fénytermészetével, fénnyel (Nappal) azonosította. (Ez megegyezik Grandpierre Atilla Lélek és a világegyetem című könyvében megfogalmazottakkal^[1].)
"Énazonosításnak" is hívhatnók, hiszen Én = En = Isten(i lény(em)). A személyes névmások a magyar nyelvben, egyes számban, istennevek, írja Péterfai János is. Én és ön is az AN, ÁN = ég (egy, isten(anya)) variánsa, felhangos párja.

Lényegében mi a hun AN, ÁN = ég, menny szavunk nyomán használjuk én szavunkat, a perzsa man = én a menny (men) szóból (a tamilban is nan), a germán ich és társai pedig a magyar ég szóból indul ki: mindegyik annak bizonyításául szolgál, hogy az emberek ismerték eredetüket. A népek nevei is hasonlóan alakultak ki, ahogy az országok nevei is.

A latin ego = én szó tehát nem annyira a Nap égő nevéből képzett, hanem ég és egy szavunkból, ahogy erről I és AN, ÁN címnél is volt szó.

A latin ego-hoz hasonló each szónál volt szó ék és ég szavakról és hogy Tomory Zsuzsa is felhozza ezen angol szót, de kelta nyelvben ember jelentéssel (nem találom ilyen alakkal a szót). (Talán Tomory Zsuzsa félreérti. Az ír nyelvben iochd jelent embert, emberiséget (de vélhetően a kiinduló idea kelta nyelvben a joht: jóság, könyörületesség).) Ott, each címnél egy szavunkat hoztuk ki azóta.

ÉN illetve ÁN szavunkkal látszik egyezni a kelta àin = fény, hő szó, mely előtagként megvan azon aingeal = fény, tűz szóban, mely ugyanilyen formában, Alex MacBain etimológia szótárában alatta külön szócikkben aingeal = angyal jelentéssel is meg van adva, de mindkét szót más és más levezetésekkel illet. Ezekről a szavakról lásd még angel.
Az én jelentésű pehlevi az kapcsán Ász címnél alcím neveként fogalmaztuk meg, hogy az Az illetve Ász isteni énként értelmezendő (ahogy Isa Jézus Isa/Isza nevében is).
A témát lentebb folytatjuk (illetve már korábban ott megvolt).

Saját szavunkban is SAJ a Nap (fényének) neve. A mellékelt indián ábrázoláson is látni, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget az arcvonásoknak, ill. annak, hogy egy specifikus embert azonosítsanak.

Az alábbi analógiákat találjuk különböző nyelvekben (same címnél is szerepeltek):
A legtöbb nyelven man = ember, mert egyrészt a mennyből (men) származik, másrészt mindannyian Fehérlófiai (Mén = Ló = Nyilas) vagyunk eredendően, de a magyarok mindenképp. Nemcsak a hindu Manu, vagy perzsa man^[2] = én szó felelős a germán man, mann, mensch szavak eredetéért, ahogy gondolni vélik az indo-európaiak. Ott van még a manysik neve is, mely szintén embert, férfit jelent. A man = férfi jelentése pedig egyrészt a mén = hímló, másrészt a fényes menny jelentéséből alakult ki. De mane-je is csak hímnek lehet.
(Menog címnél is szóba került az önazonosítás.)
Ehhez a mennybéli leszármazáshoz hasonló az, hogy minden embernek megvolt a maga csillaga (ahová a halála után visszatér; a látható csillagok az égen a Tejúthoz tartoznak), csillaglelke. Ezek után nem is meglepő, hogy csillag szavunk párhuzama/származéka lehet a szláv cselovek = ember; emberiség szó (amely szó egyes változatai még a szláv szóra is rímelnek).
Erre a szláv névre és akkor már a sylph névre is rímel a self, mely a bevezetőben írottak szerint a germán seele/soul szavakra megy vissza.
A németek deutsch (ófelnémet teutsch, hol az sch leválasztásával a Teuton, Tejút-On neveket kapjuk) népneve ugyanúgy égi származásra utal, mint a(kár az) angolok neve (azóta ezen nevet átértékeltem).
Ír nyelven féin = ön, maga, saját jelentésű, míg fionn = fehér szintén fény szavunkkal azonosul. A fény szavunkkal azonos hun címnél is szereplő mongol hun = ember és szántáli hon = gyermek is rámutatnak, hogy magát az ember fénytermészetűnek, fényből születettnek tartotta.
A kelta nyelvhez visszatérve, ahogy TÜN címnél is szerepelt, tün-nek tűz, Nap Háza értelme is van, Tü-Ne felbontásban. Az ír duine [melyet éppen keményen, t-sen tüné-nek ejtenek] = ember(i lény), személy (tündér) is ezen Tün, Tüne alakokra vihető vissza. (Úgy tűnik, Feridun nevében is kétszeresen szerepel a tündér jelentés.)
A szanszkritban sva-pati - szó szerint a maga ura – szabad szavunkból látszik eredni. De ezen szva = maga, övé jelentést összekapcsoltuk a SZA = fény alapjelentésű szóval^[3] egyező szanszkrit sva = kutya (a nyelvészet szerint śvan a teljes alak, śva pedig szóösszetételekben használt) jelentéssel is, ahogy a perzsa khod- önható vagy visszaható gyök...

• [Ezen](https://www.youtube.com/watch? v=VEwAuVTSIUo) Bahador Alast féle videóba kommentként írtam is (teljesebb passzust lásd barát és ellenség címnél):

The German ich is not 'ish'. It is a h/k, as in Latin ego. Both come from Hungarian ég = sky, that is abode of God (ancient people identified themselves with their Godly spirit/soul, not with their bodies and money; compare also Scytho-Iranic Khuda = God and reflexive use of Persian khod).
This God has its counterpart Devil/Satan. Compare Persian words for friend and enemy. They have the Hungarian tűz = fire word in them. Proving that the Zoroastrian dualistic worldview is pre-Iranic and that the words are actually based on European words from a pre-Indo-European stratum would take more than just a few lines.
A piece of friendly advice to Iranians: don't accept the Western expert opinions, because 1) they don't care about pre-Indo-Europeans and pre-Semites 2) they are hired with the money of those who identify themselves with their bodies and their (dirty, usury-gained) money.
A friend (enemy?) from Hungary
—
A német ich nem 'ish'. Ez egy h/k, mint a latin ego-ban. Mindkettő a magyar ég, azaz Isten lakhelye szóból származik (az ősi emberek isteni szellemükkel/lelkükkel azonosították magukat, nem pedig testükkel és pénzükkel; vö. még a szkíta-iráni Khuda = Isten és a perzsa khod reflexív használata).
Ennek az Istennek megvan a megfelelője, az Ördög/Sátán. Vö. a barát és ellenség jelentésű perzsa szavakkal. Ezekben a magyar tűz szó is benne van. Annak bizonyítására, hogy a zoroasztriánus dualisztikus világkép Irán előtti, és hogy a szavak valójában egy indoeurópai előtti rétegből származó európai szavakra épülnek, többre lenne szükség, mint néhány sor.
Egy baráti tanács az irániaknak: ne fogadják el a nyugati szakértői véleményeket, mert 1) nem érdeklik őket az pre-indoeurópaiak és a pre-szemiták 2) azok pénzén fizetik őket, akik a testükkel és a (piszkos, haszonszerzéssel szerzett) pénzükkel azonosítják magukat.
Egy barát (ellenség?) Magyarországról

...és az Isten jelentésű khoda (Khuda) is kut és kutya szavunkkal látszik párhuzamot alkotni, ahogy God címnél írottak alapján láttuk. A kutyáról (DUG és dog szónál írottak alapján) tudjuk, hogy szent (hurri kuta = szent) állat, valamint kutyahit címnél körüljártuk, hogy az ember lelke kutyalélek (innen válik érthetővé a khod- visszaható névmás önvaló, lélek (ókínai, hun nyelvben kut = életerő, lélek) értelemre való visszavezethetősége).
Hasonló a törökök kişi (baskír, csuvas, stb. kese) = egyén, ember, önmaga szava, mely inkább a kicsiségből (talán abból az ideából, hogy a makrokozmosz leképezése a mikrokozmosz) látszik kiindulni, de ugyanilyen elven elemezhető kendi és a már ismert öz szava is van önmaga jelentéssel (candle és ős címhez is betéve).

• Ezen öz viszont nemcsak ős, hanem isz, íz szavakkal is kapcsolható, hiszen a GA által idézett Vértes Edit Szibériai nyelvrokonaink hitvilága című könyvében árnyéklélek kapcsán a vogul és a nyugati osztják isz szó került elő, míg a finnben itse = saját maga.

Ahogy fentebb szerepelt, a magyarban természetesen a maga^[4] Mag = csillag, Nap, míg az ön és én szavak AN, ÁN) = ég szavakra mutatnak vissza. Az angol own és alternatívájaként kezelendő óangol párja is erről árulkodik. Az alakilag rokon görög ekh- = birok, nekem van – Aczél József adata szerint – nekem, neked, neki szavaink -nek gyökéhez viszonyul; persze ő nem ég szavunkban gondolkodott, mely a helyes megközelítése.
Az angol same = ugyanaz jelentése az önazonosítás folytán ilyen jelentésű. Feltűnő, illetve csak érdekes, hogy a svéd-lapp nyelven is sámi = ugyanaz jelentésű: nyilván a szuomi finnek olyan önazonosító szava, mint a komiknál a komi, magyaroknál a magyar, stb.
Same itt nyilván szem(ély azonosító): éppúgy, ahogy a sumér-akkád vagy szemere nyelvben Samash (szemes) a Nap neve volt (Szumer pedig Szem-Úr népe). De az orosz eredetű samovar szó előtagja is önmaga jelentésű.
Identity szóban Isten ID illetve egy (vesd össze latin idem) neve vagy a Nap UD neve szerepel, ahogy a görög auto szóban is a Nap jelentésű UTU/UTO etimon.
A sumér LU = ember (honnan Lugal = Nagy Ember) szóról tudjuk, hogy alapjelentése fény (a LU piktogramnak is). Ebből is jól látszik, hogy ez ember a fénnyel azonosította magát.

Kandra Kabos Magyar Mythologia című könyvének 259. oldalán az ember szavunkat elemző Réthy László anyagának bemutatása során kiderül, hogy a lapp almač, olmuš = ember szót a nyelvészek a lapp alme = ég (párhuzama a finn ilma és vogul elm = lég) szóból eredeztetik.

Hasonló kínai példát ír le Péterfai János, mely ide tehető szintén:

Az Ember Ren, jele az A betűhöz hasonló. A Ren - [ejtve] Zen, Zsen az Ég egyik magyar neve, ami miatt úgy gondolom, a kínaiak is az Embert az Égből származtatják. Ezt mondja a Ren. A Nap Rir, ami Zsizs ejtésű.

Érdekes a tasmán munger = én, mivel mintha a magyar név változata lenne.

• Viszont ezen szavak hitelességével kapcsolatban fenntartásai voltak Flink Attilának is, így vigyázni kell velük.

Az íz és főleg isa címnél taglalt föníciai és héber szavakat elnézve azt mondhatjuk, hogy az isten valóban lehet ősten (a legelső őse az embernek isten) (de lásd még üst címnél írottakat is), ill. akkor, ha az is = az isteni lényeg (íz = árnyéklélek is), ami ugye bennünk is megvan (ezen sor ős címnél is megvolt és Isten címnél is újra vettük a témát).
Még mindig ezen szó kapcsán, ...

Grandpierre Atilla Karácsony eredete és jelentősége...

...című letöltésre elérhetővé tett cikkében Vértes Edit Szibériai nyelvrokonaink hitvilága című könyvéből idéz az árnyéklélek kapcsán (lélek és íz címnél is szerepelt (több is)) (azóta lásd még isa-t is):

Az obi-ugoroknál az árnyéklélek mindenütt ismert fogalom, s mint ilyen, feltehetően az ősi örökségbe tartozik, jóllehet nincs egységes neve. A legelterjedtebb a voguloknál és a nyugati osztjákoknál az isz szó, a finn itse 'saját maga' megfelelője.

• És hogy azt már Czeglédi Katalin írásaiból is láttuk, hogy a finnugor nyelvek szavai mennyire jól párosulnak türk szavakkal, az is mutatja, hogy ezen szavak párja a fentebb és ős címnél is említett török öz = önmaga szó is.

Az alábbi ÁKTV műsorban Kubínyi Tamás 1:27:20-nál a manicheisták emanació-tanáról szólva mondja, hogy ez nem más, mint a lélektől kiszakadt izzás, a lélek időt és teret áthidaló természete. Szót ejt itt a test másodlagosságáról is. Megemlíthette volna a perzsa izad kifejezést is.
Sati és vaddisznók áldozatai címnél is volt arról szó, hogy nemcsak a hinduk, hanem az ószláv asszonyok szokása is volt a férjeik után a halálba menni, mely szintén arra mutat rá, hogy ismerték a lélek halhatatlanságát és magukat nem a testükkel azonosították.

Fény és anyag címnél is szerepelt, hogy a fontos párt alkotó por ("porból lettünk, porrá leszünk") és pür/pír rámutat, hogy helyesebben az idézet így szólana: "purból lettünk, purrá leszünk." Azaz halhatatlan tűzből/fényből tűzből/fénnyé; a por-állapotunk ideiglenes és kevésbé érdekes. A por mondható csillagpornak is.
Név és nép címnél is szerepelt, hogy a nép a Nap fénye alatt egyesülő emberek csoportjának a neve, akik népnevüket is Napuk neve alapján választják meg: a magyar Magorét, a kún KUN-t, az avar BAR-t és így tovább.
A témához szervesen kapcsolódnak a Teremtő és teremtett címnél szereplő adatok, valamint szó volt együvé tartozásról vallás címnél is, ahol arról szóltunk, hogy a magyar és az utódnyelvek is az együtt és közös értelmű szavaikat a Nap különböző elnevezéseiből alkotják ki. A magyar -val, -vel (ahogy vall és vél is) vélhetően Bál, Bél nevekből ered, with egyértelműen VID-ből, míg a syn- és con- prefixumok is a Nap Sün (lásd Sun) illetve Kon/Kun/Kün neveiből.

VID címnél szerepelt a Tóth Gyula által említett sárkányölő Vid Vitéz (Vit-Ész) neve, kinek neve szintén a fehér, fény (erkölcsi) győzelmének történetét írja le önmagunk = a sárkány felett. Önmagunkra Szár-Kanként kell gondolnunk, akinek felül kell kerekednie a materializmus lehúzó vágykeltő erőin.
Ki lehet még térni itt az egyes nyelvek személyes névmásaira, melyekről egy jó összefoglalást CzF is adatol. Péterfai János szerint minden magyar személyes névmás Isteni mivoltunkra mutat rá.
Az egyes létigékről, mint a germán ist/is szintén esett szó a maga helyén. Érdekes még az are (korábban, például Spenser-nél, arre) létige, mely egyezik a perzsa köznyelvi are = igen, ja szóval: mindkettő AR, ÁR etimonhoz köthető.

Pap Gábor egyik előadásában szól az N-P mássalhangzó-váz élettel való megtöltéséről. A magyar nép ("a megújulás örök forrása" definíciót adja neki) szóban a Nap minősége jelenik meg. A germán nyelvekben (lásd folk) ez nem szerepel. A magyar népművészet nem felel meg a folklór kifejezésnek; teljesen más kategória.
Lásd még származás címnél írottakat.

Double címnél szerepelt, hogy több szavunk tulajdonképpeni jelentése ős tűz, Nap-lélek. Attól vagyunk többek is.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvében írja a magát testével azonosítóról:

Filozófiailag, aki ismeri önnön lelki származását az fölszabadult léleknek tekinthető. Ők voltak nemzetünk történetében az ősidők tanító, gyógyító papjai, táltosai. Velük ellentétben, aki csupán az elméjével, s a durva fizikai testével azonosul, az feltételekhez kötött ember, s négy alapvető hiányosság alárendeltje, szándékai dacára szüntelen.
Az első, hogy hibák elkövetésére kényszerül, hiszen tévedni emberi dolog, szokták mondani. A másik, hogy a testi illúzió rabja, gazdagnak, szegénynek, nőnek, férfinak, hol ennek, hol annak képzeli magát születéstől a halálig folyamatosan. A harmadik feltűnő nehézség a csalási hajlam. Testi életfelfogásából vezeti le a földi lét problémáit, megtévesztve ezzel önmagát és másokat egyaránt. A negyedik gond, hogy a testével azonosuló ember nem látja be, hogy érzékei tökéletlenek.
Annak dacára, hogy ily elesett állapotban van, a valóság, a lélek és Isten keresésében nagyjából ilyen elhárító elveket vall, "jól van, hiszem, ha látom". Ilyen fogyatékosságok mellet nem remélhet tökéletes, problémamegoldó tudományt. Ezért egy materialista embernek gyakorlatilag nem lehetnek jó tulajdonságai.

Könyvének 192. oldalától hasonló hangvétellel írja:

Az emberré válás eredeti és egyre tudatosabb lépései a vallás eszményeinek és gyakorlatának eredendő kialakítása. Annak az intelligens törekvésnek a megnyilvánulisa, hogy az ember kiszabadulhasson az anvagi létezés fogságából. Az Istentől elszakadt lélek egyre tudatosabb kapcsolatfelvétele az örök forrással. Egy nemzet fejlődésének nyomonkövetésében nélkülözhetetlen az a mentalitásvizsgálat, hogy mit tett az Istenkeresés útján. Több más mellett nyelvünk transzcendentális intelligenciája, szívós egysége és rendezettsége önmagában alkalmas mindennek bizonyítására. Emberi lény nem adhat többet annál, mint hogy a végső felszabadulás módjáról, az egyetlen és alkalmazható igazságról hoz koronként üzenetet. S ember nem követhet el nagyobb bűnt, mint hogy földi uralmi ambíciója és az Isten iránti irigysége miatt eltakarja, meghamisítja a fény felé vezető utat. (Az anyagi történetírás a létért való küzdelem borzalmainak elkendőzése, ahol a győztes mindent tisztára mos, megmagyaráz.)
Minden bizonnyal az ilyen ember, atmadzsa (szanszkrit), vagyis a lélek gyilkosa. Ez utóbbi típus gondolkodását jól jellemzi a világi történetírás. Szerintük az élet "ásvány anyáktól s kövület alyáktól" származik s a fajok evolúciójának csúcsára kapaszkodó ember a beszéd- és a munkaképességével lett mára az, ami. Ám ha körbetekintünk világunkban, többnyire azt találjuk, hogy a lélekről, Istenről s a kettő közti kapcsolatról mit sem sejtő ember, ma sem más, mint egy magát modern embernek álcázó állat, hiszen az eszét, és munkavégző képességét csupán anyagi érzékeinek kielégítése, s mások kihasználása köti le. A beszéd, a megtévesztő személytelen kommunikáció eszköze és nem a személyesség, a testvéri szándék kifejezője. Pedig mennyire mást hordoz az áldott magyar nyelv.
Minden emberi lény számtalan nehézséggel küzd. Azonban aki sikeresen meghódolt a Legfelsőbb Létező előtt, az felvilágosulhat Ő általa. Ez a felvilágosulás annyit jelent, hogy az ember megérti, valójában örökléttel bíró transzcendentális lény, aki jelenleg a testi önazonosítás, vagyis a születés és halál birodalmába kényszerült.

Bakos Attila könyvének 229. oldalán említi az ahankár óind-szanszkrit kifejezést, mely filozófiai jelentése hamis ego, azaz testi önazonosítás. Világi, materialista ember.

Lábjegyzetek