Neith

Magyar Adorján írja:

Csakhogy, amint említettük, a Nílus partjain roppant bonyodalmas rege-erdő virult, és sokszor azt sem tudjuk, melyik istent milyen név alatt keressük. Így például a Deltában, tehát igen régi kultusz-vidéken, Szaisz-Szaj városában különösen tisztelték Neith, helyesebben Nit istennőt, kinek nevét Platón Athénével fordítja görögre. Nit voltaképp az "ős-anyaállapot", az egyetemes nemző-erő, amit Goethe a Nagy Anyák fogalmában sejtett meg, s maga "az örök-nőinek" nevezett a Faust zárószavaiban. Nit tehát azonos Nunnal, s mint ilyen, kétnemű, – ám egyúttal Eszit is, ahogy látni fogjuk.

Várkonyi Nándor írja:

Nit azonban kétnemű, mint Saschumiathon Pneumája, és mint Apszu-Tiamat: "Nit, a Régi, az Istenanya, Esne úrnője, az atyák atyja, az anyák anyja, azaz skarabeusz [hím-elv] és keselyű [nő-elv], a Kezdetben Levő." Nit tehát a Kozmosz szülője: mind a világosság, mind a sötétség, a Nap és a Hold, a hímnem és a nőnem, azaz Usziri és Eszit világáé. Zöld színben ábrázolták, kezében lótuszvirágot tartott. A zöld a víz és az élet színe, s a lótusz, a vízililiom, szintén a vízre, szaporodásra utal; tudjuk, hogy mind a kozmikus, mind a földi élet "vízből" támadt, s a Hold is a vízzel van szoros kapcsolatban. Az ember pedig, mielőtt a Nap fia lett volna, a víz és a Hold gyermeke volt.

Ami a név/szófejtést illeti, egyértelműen nyit igénk illik, hiszen a kitárulkozás, kinyitás a kehely és lyuk formájával a női princípiumhoz tartozó. NUN-nal való azonosításával is a lyuk (fogalma) tárul elénk.

Péterfai János írja:

Neith istennő nevét Baráth Tibor négy-nek értelmezi^[1]. Ugyanis az istennő fejdíszéről négy fonat lóg le, amelyeknek fontos jelentése van. A Né világos Neith nevében, még az is, hogy az Ith Gy kiejtésű. Mégis inkább a Né a Nő, az Ith a Földanya, Et, Id, vagy hasonló szóalak.

Neith viszont Magyar Adorján szerint azonos a Tejútanya Nuttal is (Jankovics Marcell adata szerint Artemisz Neithtel azonos, míg Artemisz-Héra-Athéné-Diána azonos Nuttal):

Az egyiptomi mythologiában pedig Nut, más nevén Neit istennő az ős-nőiség és az ős-víz, ős-nedvesség istennője volt. Amely névvel azonban nem csak a magyar nedű^[2] (ma romlottan: nedv) szó, hanem a finnugor neite, neiti = lány, kisasszony s még inkább mint a föntebbi oromo niti = nő, feleség szó azonosul. Hogy pedig ugyane szavak ma, na, nő, mat, mer, mul kiejtései a legkülönbözőbb nyelvekben is nőt, anyát jelentenek, elég megemlítenünk, de fölemlíthetem itt a mi Temes folyónk nevét, a görögök Artemisz istennőjét, továbbá a Thames és a Tamar angolországi, valamint a számos Tana, Tanaisz, Don, Duna stb. folyóneveket is. Mindezek a legszorosabban összefüggenek a görög Athéné nevével (a névelővel), aki azonos az egyiptomiak Neit istennőjével, és akit tudvalévőleg a görögök is jelképeztek volt tehénnel; a tehén, azaz tulajdonképpen teién, teien szavunk pedig a neit szónak csak megfordított alakja. Hogy az Athéné név kezdő a hangja csak névelő, tanúsítja azon tény, hogy őt különböző kultuszhelyein a görögök még Tanaisz, Tanait, Tanith nevek alatt is tisztelték. (Movers F.: "Die Phönizier." I. köt 615. old.). De ugyanígy van ez Artemisz nevével is (ar = az), aki azonos volt a tehénnel, de még üsző^[3], azaz szűz tehénnel szintén jelképezett egyiptomi Izisz Istennővel, akit az egyiptomiak Sziszi, Ezi nevek alatt tiszteltek. De a tudósok azt is megállapították, hogy az egyiptomi Neit kétségtelenül azonos Athénével, valamint a líbiaiak Tehenu vagy Tahenu istennőjével is, aki ugyanúgy mint Athene is, tehénnel jelképeztetett.

A Szűz volta kapcsán ...

Greg Rigby The God Secret...

...című könyvében írja (forrása nyomán):

"Neith was a primeval bisexual goddess who was said to have created the world and to be the virgin mother of the sun."
—
"Neith egy ősi kétnemű istennő volt, aki állítólag megteremtette a világot és a Nap szűz anyja volt."

Várkonyi Nándor és Magyar Adorján előtt már Fáy Elek is szólt Neith-ről, A magyarok őshona című könyvének 138. oldalán (Szohit címnél szerepel FE-t ismétlő Magyar Adorján féle adat is és más is):

A szarvasmarhatenyésztést is nagyban űzték a mi ősnépeink s a tehén és bika szavaink is ősörökségeink. Brugsch ugyanis kimutatja, hogy Egyiptom nyugati részén, főként annak a szomszédos Libiával összefolyó lakossága között Neit (Athene) istennőnek legalább is a Kr. e. XIV. századtól fogva egy libiai eredetű kultusza élt, melyben az istennő, mint a nedves ösanyag személyesítője és Ra napisten szüllőanyja, az esőt adó égi tehénként tiszteltetett. E tisztelet annyira odaadó volt, hogy az istennő hivei ennek szimbolumát: a tehenet karjaikon és lábszáraikon betetoválva viselték. A tehénistennő aztán e minőségében összefolyt Izisszel is, aki a memphisi Szohit nevű minőségében és tehéntejü Hathor istennői alak jában egyenesen nyugoti és libiai istennőnek neveztetett s libiai népnevekkel hozatott összefüggésbe úgy, hogy címe is Szohit istennő, a tehenu nép fejedelemnője volt. Mindezekböl tehát kétségbevonhatlanul kitünik, hogy a tehenu nép nevét a tehénről vette. De ugyanebben a kultuszban a tehénistennővel szemben a hím elvet képviselő isténség Bakh, Bakis, Pakis, P-ka, Pika nevet viselt. E szerint tehát a tehén mellett a bika szavunk is szerepelt szintén a magyar fogalmában.

De hogy a kép teljes legyen, Várkonyi Nándor Aalu címnél szereplő adata szerint Neftisz-Nephthys másneve Nit ill. Neith.
Mivel tehát Neith azonos még Nuttal, mely pedig azonos lesz később Ízisszel és állatalakban Hathorral is, ezért szinte az összes egyiptomi istennő a Tejútanyával azonosítható. Boldogasszony címnél írottak alapján Mut is azonos lehet Nuttal.
Sőt, Maat (és persze Taweret) is lehet Nut (precessziós) forgásáért felelős.

Hogy a Tejútanyának milyen testrészei lehetnek beazonosíthatók, lásd Nut.

Lábjegyzetek