Mária

A hivatalos bibilia fáma (a formai-irodalmi és közérthetőséget lebutított verzióként szolgáló érdekek) szerint Gábriel arkangyal értesíti Máriát arról, hogy a Szentlélektől fog teherbe esni. Az alábbi fogantatási és születési dátumokról szóló adatsort a Dionysius Exiguus féle XV. Argumentumból adom :

Argumentum 15. On the day of the equinox and the solstice.
The day on which the Lord Jesus Christ was born into flesh from the Virgin Mary in Bethlehem is the one on which the day begins to increase. The first equinox is on March 25, when day is equal with night. On this very day Gabriel annunciates to Holy Mary, saying:
The Holy Ghost shall come upon thee, and the power of the Highest shall overshadow thee. Therefore also that which shall be born of thee shall be called the Son of God. [Luke 1.35, courtesy King James] Also on this day Christ has suffered in the flesh. The second solstice is on June 24, from which the day starts to decrease, and also when Saint John the Baptist was born. The second equinox is on September 24, on which day John the Baptist was conceived. And right from then on until the birth of the Lord and Saviour, the day becomes shorter than the night. From March 25 and until December 25, the days number 271. And that number of days after our Lord Christ was conceived on Sunday March 25, our Lord Christ was born on Tuesday December 20. On the day on which he has suffered death, 133 [? 33] years and 3 months have elapsed, which are 12 [thousand] 414 days. And that number of days after his birth took place on a Tuesday, he suffered death on a Friday: he was born on December 25 and suffered death on March 25. From when our Lord Jesus Christ was baptized, there were 2 years and the days numbered 90, yielding 820, with its leap days, and so he was baptized on the day January 06, a Thursday, and suffered death, as I said above, on March 25, a Friday. With its leap days this yields 12 [thousand] 415 days altogether, and 90 days (from) January 06 to March 25.
—
Argumentum 15. A napéjegyenlőség és a napforduló napján.
Az a nap, amelyen az Úr Jézus Krisztus testet öltött Szűz Máriától Betlehemben, az a nap, amelyen a nap növekedni kezd. Az első napéjegyenlőség március 25-én van, amikor a nappal egyenlő az éjszakával. Gábriel ezen a napon hirdeti Szent Máriának, mondván:
A Szentlélek leszáll reád, és a Magasságos ereje beárnyékol téged. Ezért azt is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják nevezni. [Lukács 1.35, King James jóvoltából] Krisztus is ezen a napon szenvedett testben. A második napforduló június 24-én van, ettől a naptól kezd csökkenni a nap, és ekkor született Keresztelő Szent János is. A második napéjegyenlőség szeptember 24-én van, ezen a napon fogant Keresztelő János. És ettől kezdve egészen az Úr és Megváltó születéséig a nappal rövidebb lesz, mint az éjszaka. Március 25-től december 25-ig a napok száma 271. És ez a napok száma azután, hogy Krisztus Urunk március 25-én, vasárnap fogant, Krisztus Urunk december 20-án, kedden született. Azon a napon, amelyen elszenvedte halálát, 133 [? 33] év és 3 hónap telt el, ami 12 [ezer] 414 nap. És ennyi nappal azután, hogy születése kedden történt, pénteken szenvedett halált: december 25-én született és március 25-én szenvedett halált. Attól kezdve, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megkeresztelkedett, 2 év telt el, és a napok száma 90 volt, ami 820-at ad, szökőnapokkal együtt, és így január 6-án, csütörtökön keresztelkedett meg, és halálát, mint fentebb mondtam, március 25-én, pénteken szenvedte el. A szökőnapokkal együtt ez összesen 12 [ezer] 415 napot ad, és 90 napot (január 6-tól) március 25-ig.

Thomas Inman Ancient Pagan and Modern Christian Symbolism...

...című könyvében írja a mellékelt kép alá:

Figure 114 is taken from a mediæval woodcut, lent to me by my friend, Mr. John Newton, to whom I am indebted for the sight of, and the privilege to copy, many other figures. In it the virgin Mary is seen as the Queen of Heaven, nursing her infant, and identified with the crescent moon, the emblem of virginity. Being before the sun, she almost eclipses its light. Than this, nothing could more completely identify the Christian mother and child with Isis and Horus, Ishtar, Venus, Juno, and a host of other pagan goddesses, who have been called Queen of Heaven,' 'Queen of the Universe,' 'Mother of God,' 'Spouse of God,' the Celestial Virgin,' the 'Heavenly Peace Maker,' etc.
—
A 114. ábra egy középkori fametszetről származik, amelyet barátom, John Newton úr adott kölcsön, akinek köszönhetem, hogy sok más ábrát is láthattam és lemásolhattam. Ezen a képen Szűz Mária az ég királynőjeként látható, amint csecsemőjét szoptatja, és a félholddal, a szüzesség jelképével azonosítható. A Nap előtt állva szinte háttérbe szorítja annak fényét. Ennél semmi sem azonosíthatja jobban a keresztény anyát és gyermekét Ízisz és Hórusz, Isztár, Vénusz, Juno és egy sor más pogány istennővel, akiket az "Ég királynőjének", "a világegyetem királynőjének", "Isten anyjának", "Isten hitvesének", az "égi szűznek", a "mennyei béketeremtőnek" stb. neveztek.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének Szent Annáról szóló fejezetében leírja ki kicsoda:

Július 26-a Szent Anna, a magyar néphagyományban kedd asszonya^[1] napja. A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne.
[...]
Mária szüleiről, Annáról és Joakimról az újszövetségi könyvek egy szót sem szólnak. Legendájuknak és tiszteletüknek forrásai az apokrif írások, elsősorban Jakab elő-evangéliuma. A kiteljesedett középkori legenda szerint Anna első férje volt Joakim. Sokáig nem volt gyerekük, végül is angyali jövendölést követően Anna teherbe esett és megszülte az "első" Máriát, a majdani "Istenszülő" Szűzanyát. Joakim hamarosan meghalt, s Anna újból férjhez ment. Új férjétől, Kleofástól fogant a "második" Mária, Alfeus jövendő felesége, kinek négy fia lett Jézus unokatestvére, és – egy kivételével – apostola; a kisebbik Jakab, Júdás Tádé, zelóta Simon és József. Anna Kleofást is eltemette, és újból férjhez ment egy Salamon nevű emberhez. Neki szülte a "harmadik" Máriát^[2], akit apja után Szaloménak hívtak. Ő lett Zebedeus felesége és szült Jézus számára újabb unokafivéreket és apostolokat: a nagyobbik Jakabot és Jánost. Anna és leányai, a három Mária, csak egy pogány képzetektől zsongó agyban alkothattak családot (a kopt keresztény felfogás odáig ment, hogy a három Máriából egyet csinált, s fiaikat Jézus fivéreinek tette meg). Együttesükben a zsidó-keresztényektől idegen archaikus istennőháromság képe kísért, amelyet a hellenisztikus korban egy-egy jelentősebb istennő és háromtagú kísérete jelenít meg (lásd Héra és a heszperiszek, Aphrodité és a gráciák).

• Lásd még inkább három istennő.

Fontos itt kiemelni, hogy a Jankovics Marcell által említett három Mária itt mostohatestvérek. Egy másik Mária-hármasság is létezik. Tehát két Mária-hármasság létezik.
Lewis Freemantle a The Thirteenth Stone című könyvében írja:

Though there is no support for the notion in Scripture, Mary Magdalene has come to be known as a prostitute. Allegro suggests her name means 'hairdresser', it being a Graecized form of the Hebrew. I propose she is a sacred prostitute. We find that in the life of Jesus there are three prominent women. One is Mary his mother. The others help comprise the three elements of the Triple-Headed Goddess, and thus are one. Basically, they represent Jesus' mother, his wife and the hag that buries him. Our first clue is found in Luke 7:38, where an unnamed woman wipes Jesus' feet with her hair. Under the circumstances we must see this as significant. According to Luke she is a 'fallen woman'. Christian tradition has come to think of her as being one with Mary Magdalene. Scripturally speaking, this is incorrect. It was she who first witnessed the empty tomb when the stone was rolled away. It was also she to whom Jesus first revealed his resurrection. The third is Mary of Bethany, who is the sister of Martha and Lazarus.
The women in Jesus' life are few; however, three of them are called 'Mary'.
—
Bár a Szentírás nem támasztja alá ezt az elképzelést, Mária Magdolnát prostituáltként ismerik. Allegro szerint a neve 'fodrászt' jelent, ami a héber nyelv görögösített formája. Én azt javaslom, hogy ő egy szent prostituált. Jézus életében három kiemelkedő nőt találunk. Az egyik Mária, az édesanyja. A többiek segítenek a Háromfejű Istennő három elemét alkotni, és így egyek. Alapvetően Jézus anyját, feleségét és a boszorkányt, aki eltemeti őt, jelképezik. Az első nyomot a Lukács 7:38-ban találjuk, ahol egy meg nem nevezett nő a hajával törli meg Jézus lábát. Az adott körülmények között ezt jelentősnek kell tekintenünk. Lukács szerint a nő egy "bukott asszony". A keresztény hagyomány úgy gondol rá, mintha egy lenne Mária Magdolnával. A Szentírás szerint ez nem helytálló. Ő volt az, aki először látta az üres sírt, amikor a követ elhengerítették. Ő volt az is, akinek Jézus először mutatta meg a feltámadását. A harmadik a betániai Mária, aki Márta és Lázár nővére.
Jézus életében kevés a nő, közülük azonban hármat neveznek Máriának.

A Mária-hármasságról...

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvének 142. oldalán a maga fondorlatos módján írja:

What, for the early Church Councils, seemed the most diabolical and unpardonable heresy of all was the identification of the Hercules-Dionysus-Mithras bulk whose living flesh the Orphic ascetics tore and ate in their initiation ceremony, with Jesus Christ whose living flesh was symbolically torn and eaten in the Holy Communion. With this heresy, which was second-century Egyptian, went another, the identification of the Virgin Mary with the Triple Goddess. The Copts even ventured to combine 'the Three Maries' who were spectators of the Crucifixion into a single character, with Mary Cleopas as a type of 'Blodeuwedd', the Virgin of 'Arianrhod', and Mary Magdalen as the third person of this ancient trinity, who appears in Celtic legend as Morgan le Faye, King Arthur's sister. Morgan in Irish legend is 'the Morrigan', meaning 'Great Queen', a Death-goddess who assumed the form of a raven; and 'le Faye' means 'the Fate'. According to Cormac's Glossary the Morrigan was invoked in battle by an imitadon on war-horns of a raven's croaking. She was by no means the gentle character familiar to readers of the Morte D'Arthur but like the 'black screaming hag Cerridwen' in the Romance of Taliesin was 'big-mouthed, swarthy, swift, sooty, lame, with a cast in her left eye'.
—
A korai egyháztanácsok számára a legördögibb és legbocsánatosabb eretnekségnek az tűnt, hogy a Herkules-Dionüszosz-Mithrász ömlesztett testet, amelynek élő húsát az orfikus aszkéták a beavatási szertartásuk során széttépték és megették, azonosították Jézus Krisztussal, akinek élő húsát jelképesen széttépték és megették a szentáldozásban. Ezzel az eretnekséggel, amely a második századi egyiptomi volt, együtt járt egy másik, Szűz Mária azonosítása a hármas istennővel. A koptok még azt is megkockáztatták, hogy a "Három Máriát", akik a keresztre feszítés szemlélői voltak, egyetlen személyiséggé egyesítsék: Mária Kleopát, mint "Blodeuwedd", "Arianrhod" Szűz Mária típusát, és Mária Magdolnát, mint ennek az ősi hármasságnak a harmadik személyét, aki a kelta legendában Morgan le Faye-ként, Arthur király húgaként jelenik meg. Morgan az ír legendában "a Mórrígan", azaz "Nagy Királynő", egy halálistennő, aki holló alakot öltött; a "le Faye" pedig "a Sors". A Cormac's Glossary szerint a Morrigant a harcban egy holló károgását imitáló hadiszarvakon idézték meg. A Morte D'Arthur olvasói számára korántsem volt az a szelíd figura, akit a Morte D'Arthurból ismerhetünk, hanem a Taliesin románcban szereplő "fekete, sikoltozó boszorkányhoz", Cerridwenhez hasonlóan "nagyszájú, vöröses bőrű, gyors, kormos, sánta, bal szemére gipszet nyomott" volt.

A könyv 191. oldalán lábjegyzetben:

At Aries, in Provence, the cult of the Goddess as a Triad or Pentad of Mothers has survived under Christian disguise until today, when her festival is celebrated from May 24th to May 28th, the middle of the Hawthorn, or Chastity, month, but now her devotees are largely gipsies. As a Triad she has become known as 'The Three Maries of Provence' or 'The Three Maries of the Sea'; as a Pentad she has had Martha added to her company, and an apocryphal serving-girl called Sara.
—
A provence-i Kosban az Istennő mint az Anyák triászának vagy pentádjának kultusza keresztény álruhában egészen napjainkig fennmaradt, amikor is május 24-től május 28-ig, a galagonya, vagyis a tisztaság hónapjának közepéig ünneplik az ünnepét, de most már hívei nagyrészt cigányok. Hármasként "Provence három Szűz Máriája" vagy "A tenger három Szűz Máriája" néven vált ismertté; ötösként Márta és egy apokrif szolgálóleány, Sára is csatlakozott hozzá.

Jankovics Marcell...

...amit még ír:

Egy apokrif nézet szerint Mária valójában Jézus asszonya volt. Ez a feltevés sem az Ember Fiára, sem az Isten Fiára nézve nem sértő, és nem is kizárható. Különösen, ha figyelembe vesszük a Jézus nap-holdistenségére vonatkozó számtalan utalást az evangéliumokban. Graves Jézus király című regényében a három Máriát: a Szűzanyát, a magdalait és a bethániait mint az Anya, a Nimfa (Feleség) és a Szűz megszemélyesítőit egyenesen a Fiúval párt alkotó nagy istennőháromság földi képviselőiként ábrázolja.

• Erről volt szó fentebb.

Gyárfás Ágnes Vágd ketté a horgas inát...

...című az Ősi Gyökér 2017/3-4. sz. megjelent cikkében írja:

János apostol tudta, hogy a három Mária a kereszt alatt az örök nő három arca. A Pálos Passió (1508) szerzője utal erre épp úgy, mint az Ómagyar Mária-siralom, hogy inkább az anya kívánja a szenvedést elviselni semmint szeretett magzatát halni lássa.

Névetimológia és ki(k) volt(ak) valójában Mária(k)

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária előképei a legősibb kultúrákban...

...című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében írja:

Az értelmező szótár szerint Mária neve: héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen). Nyelvészek biblikus szakemberek állítják: nem lehet pontosan meghatározni a Myriam (héber), Maryam (görög), Maria (latin) női név eredeti jelentését. A mintegy hatvanféle értelmezés (tengercsepp, úrnő, tengerek csillaga stb.) a századok áhítatos tiszteletét fejezi ki. Nevét ragyogó homály borítja, titok övezi. Misztérium.

• De Anahita nevét és ezernyi más nevet sem oldanak meg helyesen.

A "Keresztneveink védőszentjeink" című könyv szerint "jelentését évezredek erőfeszítései és kísérletei sem tudták tisztázni. Vitatottak: például ezek a szófejtések: a sátánnal ellenszegülő, a szép, az Istent szerető, vagy akit Isten szeret; tudománytalan magyarázatok: a tenger csillaga, keserű tenger, úrnő stb. - de megoldást egyáltalán nem ad a helyes értelmezésre. Azt sem magyarázza, miért vitatott, vagy miért tudománytalan." Más szerző tesz még egy megjegyzést Mária névvel kapcsolatban: "Már a kereszténység előtti korban is népszerű név volt az ószövetségi zsidóság körében.

• Ezzel ellentétesen ez alábbi ÁKTV műsorában 36:20-nál Kubínyi Tamás elmondja, hogy Mária nevet nem volt szokás adni a zsidóknál és ez is bizonyítaná Jézus nem-zsidóságát.

Mózes és Áron nénje is ezt a nevet viselte, így a népszerűségét ebből gondolják. Folytatásként említi, hogy a név különben héber, eredetileg Mirjam volt, ami Úrnő, Szépséges, Reménység, Isten kedveltje, Tenger csillaga jelentésű.
Nagyné dr. Fülöp Krisztina cikkében azt is írja, hogy a kor dokumentumai és az Újszövetségben szereplő sok Mária arról tanúskodnak, hogy neve, igen gyakori volt Jézus korában. Az akkori arámban valószínűleg "hercegnőt", "hölgyet", jelentett. Ami azt is jelentheti persze, hogy nem tudták, csak célszerű jelentést kellett hozzá kapcsolni.
És még amit ír:

Ilosvai Selymes Péter a XVI. században így ír Máriáról:
"Jézus Krisztusnak szent anyja szűz Mária vala, Keserűségnek tengerit neve jedzi vala."

• Ezt a keserű értelmet a Nagyné dr. Fülöp Krisztina által is érdekesmód említett Práczki István is felkapja.

A modern filológia a névnek az alábbiak szerint három lehetőséget kínál:

1. "satiated, fat, or corpulent" (mara; Egyptian) which means beautiful according to oriental feminine esthetic;
2. "loved" (mari; Egyptian): Mary is the beloved of God;
3. "the exalted one" (sublime, august) (mrym; Ugaritic/Canaanite).
—
1. "jóllakott, kövér vagy testes" (mara; egyiptomi), ami a keleti női esztétika szerint szépet jelent;
2. "szeretett" (mari; egyiptomi): Mária Isten szeretettje;
3. "a magasztos" (magasztos, magasztos) (mrym; ugarit/kánaáni).

A tenger értelem Falvay Károlynál és Robert Graves-nél is előjön és magam már előttük is firtattam:
A mare = tenger jelentése kapcsán felvetődött, hogy mi van, ha itt az eget és végső soron egy pogány M-R szóvázú égistennőt/Tejútistennőt kell látnunk amögött és a Mária név mögött is. Nem elfelejtendő, hogy Tejútfolyamnévként ismert a Maros folyónk neve is.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvében írja:

Az Isten Fia kiválasztott[?] Anyjának az antikvitásból származó női elve a kereszténységben (rejtetten) Mária nevében található. A szó valójában mare, meer = tenger jelentésű. A tenger képzet a pszichiátriai gyakorlatban éjszaka, öröklét, sötétség jelentésű. Ez a kifejezés számtalan esetben meg is található a fényt, azaz fiút foganó Szűz Mária középkori szimbólumaként: "Stella Maris" (Tenger csillaga).

• FK persze nem tud asszociálni az ég tengerére és a Tejútra.

Nagyné dr. Fülöp Krisztina...

...cikkében ugyanez:

Az Egyház is hódol előtte az "Ave Maria stella" című énekkel, melyet Babits fordított, s mely így hangzik:
Tengernek csillaga, Isten édesanyja, Üdvözlégy mindég szűz. Menny boldog kapuja. Te, kinek Gábriel Ajka mondott Ávét, Tégy közöttünk békét, Fordítsd Éva nevét.

Mare = tenger jelentésre hívja fel a figyelmet R. Graves The White Goddess című könyvében is:

In Gnostic theory^[3] Jesus was conceived in the mind of God's Holy Spirit, who was female in Hebrew and, according to Genesis I, 2, 'moved on the face of the waters'. The Virgin Mary was the physical vessel in which this concept was incarnate and 'Mary' to the Gnostics meant 'Of the Sea'.
—
A gnosztikus elmélet szerint^[3:1] Jézus Isten Szentlelkének elméjében fogant, aki héberül nőnemű volt, és a Teremtés könyve I. fejezetének 2. pontja szerint "a vizek színén mozgott". Szűz Mária volt az a fizikai edény, amelyben ez az elképzelés megtestesült, és a gnosztikusok számára a "Mária" azt jelentette: "a tengerből".

Másutt:

'Moiria' also suggests the Greek word moira, a share, lot or distribution. If 'Moriah' is the answer to the first of these five unsolved riddles, it must be linked with 'I have been bard of the harp to Deon of Lochlyn'; and we must credit the scholarly Gwion with interpreting the word as meaning Mor-Iah, or Mor-Jah, 'the god of the sea', the word 'Mor' being the Welsh equivalent of the Hebrew 'Marah' (the salt sea).
—
A "Moiria" szó a görög moira szóra is utal, amely részesedést, sorsot vagy elosztást jelent. Ha a "Moriah" a válasz az öt megfejtetlen rejtvény közül az elsőre, akkor ez a következővel függ össze: "Én voltam a hárfa bárdja Deon of Lochlynnak"; és a tudós Gwionnak kell hitelt adnunk, aki úgy értelmezi a szót, hogy az Mor-Iah vagy Mor-Jah, "a tenger istene", mivel a "Mor" szó a héber "Marah" (a sós tenger) walesi megfelelője.

• Az utolsó szó ismét egészen hasonló a Mária névhez.

RG másutt (ANA címnél – több – is szerepelt):

Mr. E. M. Parr writes to me that Ma-ri means 'the fruitful mother' from rim, 'to bear a child'. Mari was the name of the goddess on whose account the Egyptians of 1000 B.C. called Cyprus 'Ay-mari', and who ruled at Mari on the Euphrates (a city sacked by Hammurabi in 1800 B.C.) and at Amari in Minoan Crete. So Ma-ri-enna is 'the fruitful mother of Heaven', alias Miriam, Marian of Mariandyne, the 'leaping Myrrhine' of Troy, and Mariamne: a word of triple power^[4].
—
Mr. E. M. Parr írja nekem, hogy a Ma-ri jelentése 'a termékeny anya' a rim, 'gyermeket szül' szóból. Mari volt a neve annak az istennőnek, akinek a nevében az i. e. 1000-es egyiptomiak Ciprust 'Ay-mari'-nak nevezték, és aki az Eufrátesz-parti Mariban (Hammurabi által i. e. 1800-ban kifosztott város) és a minószi Krétán lévő Amariban uralkodott. Ma-ri-enna tehát 'az Ég termékeny anyja', más néven Miriam, Mariandyne, a trójai 'ugró Myrrhine' és Mariamne: egy hármas erejű szó^[4:1].

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében Szent Margit nevének etimológiája kapcsán írja:

A görög eredetű Margaréta nevet a babiloni Mar galliti szóösszetételére is visszavezetik, ami azt jelenti: a "tenger leánya", "világosság gyermeke". A szent görög névváltozata, Marina "márványost, csillámlót, fénylőt" jelent, ám lehet latin eredetű név is (Antiochia a római birodalom hellenisztikus alapítású, Róma után legnagyobb városa volt), így viszont a "tengeri, tengerből származó" melléknév nőnemű alakja. A nevek mind a tengerből született "gyöngyös" Vénuszra vagy Holdra utalnak.

Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus...

...című könyvében írottak alapján lehet a tenger/víz értelemre újfent asszociálni:

Mária nemcsak Jézus anyja. Mária ennél többet jelentett mindig. Mint az örökké szolgálatra kész forrás vize, Mária az alázatos és engedelmes lélek örök ideálja.
Keleti legenda az, hogy amikor a Jézus összetörött ábrázattal elhaladt a szellemvilágban a boldog lelkek előtt, mindenki futva menekült a látvány elő, csupán egy valaki maradt mellette vissza, megszánva, ápolva őt, - s ez volt Mária, aki a földre jőve, vállalta, hogy anyja lehessen nagy misszió testöltése idején az Úrnak. Azt is tudja ez a legenda, hogy Mária a vizek éltető lelkének volt legodaadóbb gondozó szelleme. A szkítaság körében Anahyta, Ardvi-Sura Anahyta volt a neve.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 146. oldalán (nem ismert forrás alapján) írja:

A sumér Ma-ri-anna, később Mária, Mari, sémi Mirjam név a habokból kiemelkedő vízistennő, vagy tengeristennő neve. Innen hogy a nyugati nyelvekben a tenger szó a Mária név változatait képezi; lásd latin mare, szláv morje, stb.

Itt tegyük hozzá, hogy a tamil Māri, másnevén Mariamman és Mariaai (Mari Anya mindkettő jelentése) bizonyos területeken a fő termékenyyég/anyaistennő, hindu esőistennő. A Wikipédia oldalát olvasva valószínű, hogy a nép "óhajára" került utóbb a brahmanista-hindu istenpantheonba és igazán nem nehéz meglátni az eső- és tenger/ég(istennő) kapcsolatot:

Mariamman is a Tamil folk goddess, whose worship probably originated in pre-vedic India. She is the main Tamil mother goddess, predominant in the rural areas of Tamil Nadu. In the post-vedic period, Māri was associated to Hindu goddesses like Parvati, Kali and Durga as well as with her North Indian counterpart Shitaladevi and Eastern Indian counterpart Manasa.
The word Mari (pronunciation: /maari/) has a sangam Tamil origin meaning "Rain" and the Tamil word Amman means "Mother". She was worshipped by the ancient Tamils as the bringer of rain and thus also the bringer of prosperity, since the abundance of their crops was dependent largely upon adequate rainfall. The cult of the mother goddess is treated as an indication of a society which venerated femininity. The temples of the Sangam days, mainly of Madurai, seem to have had priestesses to the deity, which also appear predominantly a goddess. In the Sangam literature, there is an elaborate description of the rites performed by the Kurava priestess in the shrine Palamutircholai.
—
Mariamman egy tamil népi istennő, akinek imádata valószínűleg a pre-védikus Indiából származik. Ő a fő tamil anyaistennő, aki Tamil Nadu vidéki területein uralkodik. A poszt-védikus időszakban Mārit olyan hindu istennőkkel társították, mint Parvati, Kali és Durga, valamint észak-indiai megfelelőjével, Shitaladevivel és kelet-indiai megfelelőjével, Manasával.
A Mari szó (kiejtése: /maari/) sangam tamil eredetű, jelentése "eső", az Amman tamil szó pedig "anya". Az ősi tamilok úgy tisztelték őt, mint az eső és így a jólét hozóját, mivel termésük bősége nagymértékben függött a megfelelő csapadéktól. Az anyaistennő kultuszát a nőiességet tisztelő társadalom jeleként kezelik. Úgy tűnik, hogy a Sangam-korszak templomaiban, főként Maduraiban, papnői voltak az istenségnek, amely szintén túlnyomórészt istennőként jelenik meg. A Sangam-irodalomban részletes leírás található a Kurava papnő által a Palamutircholai szentélyben végzett rítusokról.

• A mellékelt képen jól látszik, mekkora tiszteletben részesítették. A keret egy íj és a nyílat formáz, magát az eget! (Ugyan egyesek lándzsát látnak benne, én nyilat, nyílvesszőt.)
  

Talán nem véletlen az sem, hogy a tamil maram = fa jelentésű.
A baszk mari szintén eső- és tenger/ég(istennő)(!), kinek férfi párjának neve sugar.
Robert Graves The White Goddess című könyvében említ még egy ciprusi Mari nevű (ég)istennőt.
Csudaszarvas címnél egy Máricsa nevű őz/démon (Fekete démon címnél írottak alapján égistennő, az éj istennője; az őz/szarvas a Tejútanya állatalakja; demon lehet akár dame eredetű (Ég Dámája/Tehene); illetve jegyezzük meg, hogy a Máricsa és a mriga nevek igen hasonlóak) jön elő.

Ugyebár a szűzen szülő Mária eredetileg a Jézus-Nap anyja. Igen ám, de több helyről ismert mitológiában a fiú anyját nőül is veszi^[5] (lásd incest), azaz ezért lehet, hogy több Mária^[6] is szerepel a bibliai történetben és Mária Magdolna (lásd róla Magda) az apokrif hagyományban felesége lesz Jézusnak^[7] (mitológiai/mesei szokás egy személyből leginkább hármat csinálni; lásd három istennő és daughter vagy a magyar mesék három királyfia).
Ezen utóbbi nőül-vételes indíték lehet meg a francia-angol marry = házasodni szó mögött is, ha nem a marha (Mar-Ha) a kiinduló. Persze a marha sem más, mint maga a Tejútanya állatalakja!
Hogy további bizonyítékot szolgáltassunk a Mária-marha azonosságra, úgy tűnik, a Mária név a csecseneknél Markha (ejtsd: Marha) fomában szerepel (hogy ez szkíta, orosz, csecsen vagy arab névnek minősül-e náluk, azt nem tudom, de nem is érdekes).

Nagyné dr. Fülöp Krisztina...

...cikkében is kitér, ha nem is a marry igére, de a latin mās és mari férfi jelentésére:

Érdekes, de nem meglepő, hogy a latin mare = a tengert, de a mas-mari szó = a férfit is jelenti. A párosistenségben a nő és a férfi "egységet képez" így az elnevezés is sokszor ugyanaz. Innen ered a királyok Mária "női" neve."

• A latin mās = férfi, a mari a ragozott alak.

Végeredményben a marha és a mare és a mare = kanca, mare = tenger és Mária közötti fogalmi viszonyt az adja meg, hogy a tenger/égistennő, azaz a Tejútanya állatalakja marha, de kancaló (Fehérlófia anyja) is lehet. (Egyik) megszemélyesítése pedig a bibliai Jézus-Napot (szűzen) szülő Mária.
Marha szavunk hihetetlen sok ideában megjelenik.

A Sirius in Ancient Greek and Roman literature című cikkben fejtegetik, hogy a görög-római mitológia Maira nevű (nimfa)alakja Szíriuszra utalóan jön elő. Nos, a maoriknál is Szíriusz neve Mere is, illetve M-R vázú, fényes jelentésű szavakat láttunk bőven. Okunk lehet tehát feltételezni, mivel a szuka a Tejút és a kutya egyben (ahogy Göd címnél is ezt taglaltuk), hogy a Mária és a Maira nevek egy és ugyanazok. Ami a cikkből ide tehető:

Sirius in the annual period from its heliacal rising to 22 August was also called 'Maira', a word coming from the ancient Greek verb marmairo, which means 'to shine' (Palatine or Greek Anthology, 1917, 9: 55). As a name, Maira (or Maera) therefore became the star-goddess of the scorching dog-star Seirios, whose rising in conjunction with the Sun brought on the scorching heat of midsummer.
—
A Szíriuszt a heliákus kelésétől augusztus 22-ig tartó éves időszakban "Maira"-nak is nevezték, amely szó az ógörög marmairo igéből származik, ami azt jelenti, hogy "ragyogni" (Palatinus vagy Görög Antológia, 1917, 9: 55). Maira (vagy Maera) mint név tehát a perzselő kutya-csillag, Seirios csillagistennője lett, akinek a Nappal együtt történő felkelése a nyár közepének perzselő hőségét hozta el.

Eire címnél felemlítettük, hogy mi lenne, ha Mária nem a marha szavunkból eredne mégsem, hanem az "árja" (levegő) ajakhang-előtételezése lenne. Illetve valójában pont arról volt szó, hogy mi lenne, ha a Mária lenne a kiinduló oda.
A Mária marhából való közvetlen eredeztetésének az is ellentmond, hogy az (általán területek nevére alkalmazott) -ia végződés más nevekben is szerepel; például Kornélia, Natália, a gall fenyő (nem tölgy?) istennő Druantia, a tölgy (nem inkább éger?) istennő Egeria, a szintén Tejút/kígyóistennő Lamia, illetve Péterfai János Atlantiszról szóló írásában azt írja, hogy az ír Eriu (lásd róla illetve a passzust Eire) nevében is az -ia végződés lenne meg.

Ezért is gondoltam, hogy a Mária-jelkép kagyló arab mahar neve alapján is inkább a Magyar < Mahar < Maar < Már-ia levezetésre, melyet a Quora cikkbe is felírtam. Csak hónapokkal ezután találkoztam...

Pap Gábor...

...Marut címnél elővezetett szövegével, melyben hasonlóan gondolkodik:

Ez a marót népnév külön is érdekes lehet számunkra, hiszen a változatai révén – finnül "Maeaeri" (az "ae" helyén umlautos e-vel), németül "Maehren" (ugyanúgy) stb. - egyrészről egy "mahari", másrészről egy "mári" (=cseremisz) maradványnép felé vezet tovább bennünket, s ezen a nyomon még messzebb, az egyre táguló héj-szerkezetekben a "Mór" (alakváltozata moór), a "maori", illetve a "Magar", "mahgar" stb. népekig juthatunk el."
Nos, a "magyar" népnév Gy-je – amint az tudományos és laikus körökben egyaránt közismertnek mondható – a legváltozatosabb ejtésmódokkal jelenik meg a nem-magyar népek beszélt nyelvében. Ilyen ejtésváltozatok lehetnek például: magar, mahar, makár, madzsar, madaj, mozsar, mescser, mizser stb., stb.
Bennünket most elsősorban a "mahar" változat érdekel, hiszen ennek az összevont alakja jelenhet meg az idézett "mári", "maeaeri" alakokban. És akkor máris ott vagyunk – Máriánál.
Emlékezzünk csak vissza: "Lassan csendítsetek, ti apró diákok, hadd aludjon Mária napfelkőttig". Vagy: "Mikor a nap nyugszik, Szűz Mária alszik levél alatt". Vagy – a legszebb és egyben legtalányosabb változat: "Elmék, anyám, elmék Máriját szolgálni. Máriját szolgálni, Szent Fiát dajkálni". (MNT 218.) Mária nevét pedig bizony sokszor énekeljük, különböző népi, félnépi, illetve nagy-egyházi énekekben hosszan elnyújtva-hajlítgatva, úgy, hogy "Máhária". Ami azt jelenti, hogy a "Magyar" és a "Má(há)ria" megjelölés – végső soron ugyanarra a szakrális (szentségi tartalmú) minőségre vonatkozhat.
Ez a felismerés persze sokak számára nem hat már az újdonság varázsával. Hiszen egy nyelvészeti tárgyú debreceni szakkollégium keretében néhány évvel ezelőtt megismerkedhettünk olyan szövegfejtési példákkal, amelyekben ez a két név egymás váltópárjaként szerepelt. A legismertebb idevágó adat: Csontváry Kosztka Tivadar az egyik utolsó képének azt a címet adta, hogy "Mária kútja Názáretben". Nos, ha komolyan vesszük a művész biztatását, hogy "a nyelvpergés útján" szabad, sőt ajánlatos járnunk, akkor ez a képcím ilyen változatban is "pergethető": "Mahariak útján az Aratóban (értsd: az Arató Szűzben), de így is: "Magyariak útján az Áradatban (a Vízöntőben), esetleg éppen "a Szeretetben". (Nota bene: Csontváry nemcsak ennek a festményének a címében rejtett el mögöttes tartalmakat – ugyanezzel a "nyelvpergető" módszerrel!)

• Amit Pap Gábor nyelvpergető módszernek hív, azt én korábban magyar képrejtvények címnél már taglaltam.
  A háromvadas királyfi mesében is például a háromszor is előjövő eper nagyon könnyen Eb-Úr-ra vonatkozhat, azaz a szavak alakváltozataival utalni lehet valami másra (rébusz-olvasat).

A következő sorokból Tigris és Urgula valamint Magura címhez is jutott:

Az ókori mezopotámiai mahgar név magur változata például oroszlánt jelent, ennek szabályos hangalaki párja, a nahar pedig Indiában tigrist. Széchenyi Zsigmond egyik, vadászatairól szóló könyve éppen ezt a címet viselte.
(A magura névváltozat jelentése viszont "forrásbarlang", és ezzel a szemközti Vízöntőt idézi meg.) Mármost Máriát – a "magyar" népnéven át – oroszlánnal, illetve tigrissel párosítani – nem túlzás ez? Netán blaszfémia? Nono! Gondolkozzunk csak egy kicsit: hova is esik Nagyboldogasszony ünnepe az évkörben? Augusztus 15. - Ez bizony az Oroszlán, precessziós nagyságrendben fogalmazva a Tigris hava! Má(há)ria, íme, benyújtotta a névjegyét.

• Folytatást lásd Magyar Ilona.

Babba Mária címnél szó volt Jámbor János Az ősi Boldogasszony tisztelet című cikkében kifejtett Ma-Ri-A felbontásról:

Mária sumér-arámi összetett szó. MA (aMA) jelentése "Égi Anya", RI egyenlő eredet, eredő, valahonnét származó kifejezésekkel, az A pedig meghatározó rag, ami a mai nyelvünkben a határozott névelővel azonos. MA-RI-A neve tehát "Égi Anyától Származó".

Ha már itt tartunk, Babba Mária címnél tértem ki arra, hogy Babba név baba = tündér = szűz vagy bába értelmű is lehet, vagy mindkettő egy személyben adja ki Babba Mária alakját. A kérdés már csak az, hogy a Babba Mária névben a Mária név a kereszténység terjedésével vagy felvételével került használatba (ez a valószínűbb), vagy ez egy őseredeti név a Magyar-ia rövidítéseként.

Arról, hogy a héber Miriam azonos-e a Mária névvel és hogy az egyes ilyen nevű bibliai szereplők nevei között ezek szerint logikai-mitológiai kapcsolatot lehet keresni (szó lesz ott arról, hogy Mózes ilyen nevű lánytestvérének, Miriamnak férje sokatmondóan Caleb), lásd ott.

Jankovics Marcellnél Szíriusszal való azonosítás is előjön(!):

Mária és Szíriusz azonosítása nincs ellentmondásban azzal, amit fentebb Mária és a Tejút megfeleléséről írtam.

• Szűzanya és Szíriusz mint Istenanya címnél írottak szerint helytálló is.

Dobos Csanád írja:

A Tejút környékén van a Tündérasszony Palotája, a Tündérasszony Kútja, a Szépasszony Kútja, a Tündérek Tánca, a Tündérfő, a Nagy és Kis Táltos, és a Bába Motollája. A Tündérfő, Tündérszemű Csillag, szintén a Szíriusz, kétségtelenné teszi Ízisz tündérségét. Az Ikrek jegyet a Tejút köti össze a Nyilas jeggyel. Köztük van a Forgó, magyar népi nevén a tündérek tánca helye, ahonnan a Tejút két irányba ágazik el, és közte a barlang.

Az alábbi JM-féle passzus (mely immmáron Nut, száj, sárkány, colon, angle és remese címnél is szerepelt) taglalja hogy Mária a Napot felfaló és újraszülő ősi Tejútistennők örökébe lépett (jól látja^[8]):

Az ajtó, a kapu, a "megnyílnak az egek" metaforája mely utóbbi, mint már jeleztem, arra a két naptári időszakra vonatkozik, amikor a Nap a Tejúton tartózkodván "feltárja annak kapuit", s ily módon nyit utat ég és föld között a lelkek számára, a Születés jelképrendszerén belül azonos a megnyíló anyaöllel, s amennyiben a Napról, napistenről van szó, a Tejút hasadékával, mely – nem győzöm ismételgetni –, Szent Ivánkor látszik a legszebben, és amelyet karácsonykor hagy el a Nap. Ilyeténképpen Mária a Napot "felfaló" és "újraszülő" ősi tejút-faistennők örökébe lépett. Erről már szintén írtam másutt (1991: 99-111), itt csak egy, ideillő példát említek. Jézus szűzi fogantatásának dogmája – feltevésem szerint – azon a mindennapi megfigyelésen alapszik, hogy a Nap keleten kél (naptámadat) és nyugaton nyugszik (napáldozat, napszentület). Ezért ábrázolják Nut tejút- és faanyát a szájánál, a testében meg az ágyékánál napkoronggal. Ezért esnek a mesehősnők "világmegváltó hős fiaikkal" a szájukon át teherbe (JANKOVICS 1987: 61-62). És ez lehet a magyarázata annak is, hogy az Angyali üdvözlet hagyományos ábrázolásain a Szentlélek galambja nem Mária ölére, hanem – az általam látott képeken kivétel nélkül – a fejére ereszkedik.

Carla Ionescu, a torontói egyetem hallgatójának The Enduring Goddess: Artemis and Mary, Mother of Jesus című disszertációjában megfogalmazza azt a tételt, hogy Mária személye (az egyiptomi Iziszen túl) az epheszoszi Artemisz alakjából lett gyúrva (inkább mondjuk úgy, hogy a közös ismertetőjeleik vannak):

Thus, an argument can be made that Artemis Ephesia did not only hold the title of Goddess Queen, or Queen of the Beasts, she could have easily, and additionally, held the title of Queen of Bees. If that is the case, especially at Ephesus, it is possible that the early Christian worship of Mary was purposely molded to take on the form of this very ancient goddess.
—
Így azt lehet állítani, hogy Artemisz Epheszia nemcsak az Istennő Királynő vagy az Állatok Királynője címet viselte, hanem könnyen lehetett volna a Méhek Királynője cím birtokosa is. Ha ez a helyzet, különösen Efezusban, akkor lehetséges, hogy a korai keresztény Mária-tiszteletet szándékosan úgy alakították ki, hogy ennek a nagyon ősi istennőnek a formáját vegye fel.

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének Mária-ünnepekkel kapcsolatos adatai itt-ott és dátummal a helyükön már megvoltak. (Apokrif nézet szerint anyja,) Szent Anna, Boldogasszony, Kisasszony, Szűz csillagkép és kereszténység címnél már szerepeltek adatok (utóbbinál kifejezésre került, hogy az egyházak feladata az volt, hogy a magyar ősi nézeteket és istennőket és a szintén magyar kereszténység istennőit úgy hozza közös nevezőre – ami nem is igazán sikerült, derül ki Falvay könyvéből – mintha a kereszténység a saját produktumuk lenne, de nem az).
Falvay könyvének 389. oldalán a római és ortodox Mária ünnepeket hasonlítja. A 390. oldalon Oroszország Mária-tiszteletéről szól.

Schmidt Irén A magyarok és elődeik istenképe, találkozásuk a kereszténységgel a római térítés előtt 1-2....

...című az Ősi Gyökér 2011/2. és 3. sz. megjelent dolgozatában szépen tisztázza:

A magyarok Mária-tisztelete egy igen ősi pogány Boldogasszony-mítoszból és a keresztény Máriakultuszból alakult ki. Ősi istenasszonyunk nem más, mint az ókori kultúrákban különböző neveken ismert (Isis, Artemis, Anahita, Kybele, stb.), antropomorf, de anya princípiumú teremtő istenség, a Magna Mater analógiája. Az erős hagyományok miatt Boldogasszonyunk Szűz Máriává történő átalakulása csak fokozatosan jöhetett létre. Boldogasszonynak a néphitben 7 leánya volt, ezért Máriát a nép ezek egyikeként Kisasszonynak nevezte (e kettős istenség "leány" tagjának külön névünnepe máig szeptember 8.), és csak Szent Gellért intése következtében vált Nagyasszonnyá.

"És az ő tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Azzon-nak, avagy ez világnak nagy asszonának hívnák "(Toldy F.: Magyar szentek legendáriuma III. fej.)" in Kálmány, Lajos 1885:10. Az író gazdag hagyományát nyújtja a Boldogasszonynak a Szűz Máriával összefüggő ősi vonatkozásairól.

Arról több helyen volt szó, hogy Máriát nyugaton Santa, Szent Máriának mondják, nálunk mindig Szűz Máriának.

Nagyné dr. Fülöp Krisztina cikkében olvasható az alábbi is:

A Katolikus egyház Mária neveihez tulajdonságot is fűz, melyet a litánia őrzött meg számunkra, s mutatja be azt a számtalan Máriához kapcsoló neveket, melyek tulajdonságaikban élő valósággá váltak a hívők lelkében. Ilyenek például: Istennek szent anyja; Szűzeknek szent Szűze; Isten malasztnak anyja; Tisztaságos anya, Szeplőtelen szűz anya; Üdvözítőnknek szent anyja; Nagyhatalmú szent szűz; Kegyes és irgalmas Szűz; Hívséggel teljes Szűz; Igazságnak tükre; Bölcsességnek széke; Örömünknek oka; Lelki tiszta edény; Titkos értelmű rózsa; Frigynek szent szekrénye; Mennyországnak ajtaja; Hajnali szép csillag; Betegek gyógyítója; Bűnösök oltalma; Szomorúak vigasztalója; Keresztények segítsége; Magyarország oltalmazója; Angyalok királynéja; Apostolok királynéja; Mártírok királynéja; Hitvallók királynéja; Mindenszentek királynéja; Szent olvasó királynéja; Béke királynéja; Magyarok Nagyasszonya.

Zsidó volt-e Mária? – Anahita kultusz – Mária kultusz

Badiny Jós Ferenc már megállapította, hogy Mária pártus eredetű volt.
Ezen fórumon boleron nick-ű hozzászóló írja:

Máriánál is kérdés a származás, hiszen rokona Erzsébet Lévi törzsbeli volt. Lentebb lesz még adata külön alcím alatt.

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária előképei a legősibb kultúrákban...

...című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus című könyvének adataival mutat rá, mennyire kényes volt a szemita zsidók számára mindenféle istennő és nő:

Jeremias a "Handbuch der altorientalischen Geisteskultur" című munkájában hivatkozik éppen a kisázsiai skytha betelepülés idejére eső ekkor előtérbe jutott Madonna-kultuszra. "Egy új jámbor madonnakultusz bukkan fel, amely részéről az izraelita próféták bosszúságára hatást gyakorol az izraelita nép-vallásra." Ugyanerre az eseményre hivatkozik Graetz is:
"Az aramäai-chaldaäi hullám egy különleges vallásos sajátosságot látszik magával hozni Anahyta személyében, a természetet odaadó szeretettel gondozó eme Istenanyát. Anahyta, vagy Anaitis néven templomot emeltek és áldozatot mutattak be az óriási birodalom három fővárosában: Babylonban, Susában és Egbatanában, továbbá Damaszkuszban és Szardeszben. A zsidóság gondolatvilágából hiányzik az Isten közelébe helyezett női ideál, aminőt Turán és Irán népe számára Anahyta és a galileai skythaságból kinőtt keresztény lelkület számára Mária jelentett."

Nagyné dr. Fülöp Krisztina cikkében még Badiny Jós Ferenc Jézus Király a pártus herceg című könyvéből idéz:

Mária azonosítva lett azzal az Anahyta "Szűzanyával", akit II. Artaxerxes (Kr.e.405-359) "szeplőtelennek" nyilvánított még az achaimenida korban.
[...]
Nestor pátriárka (Kr.u.360-440) is Máriát a "szeplőtelen Szülőanyjának" nevezi. A római-zsidó kereszténység az Ephezusi Zsinaton (Kr. u. 431-ben) szavazza meg Máriának ugyanazt a titulust, amelyet évtizedeken át az egyiptomi Isis "Istenanya" viselt, s csak Kr. után a 6. században építenek egy kápolnát Mária tiszteletére. A sumíralapú, palesztinai "Szűzanya" (Astarte) tiszteletre való emlékezés szóba sem jöhetett, hiszen ez a hiedelem volt a Jézus-korabeli zsidó vallási felfogás legnagyobb ellensége. Ugyanis e fogalmakkal kifejezett istenszemélyeknek (mint: "Égkirálynő" "Szűzanya" "Világ-Világossága") tisztelete Közép-Ázsiától a Kárpát-medence – Kaukázus – Palesztina – Mezopotámia és Egyiptom térségében már évezredes múltra tekint vissza.
[...]
Összefoglalva: Máriát megelőző Istenasszony elnevezések a következők: "Ég Asszonya" = Istár (Amarna-táblákon: asszír, vagy akkád), "Ég Királynő" = Antit (Egyiptomi Beth-Shani felirat), "Ég Úrnője" = Anat (Kána-i termékenység istennő), "Ashtoreht" = Astarte (palesztinai Ras-Shamra szövegek), Inanna (a sumer Boldogasszony), Isis (Egyiptomban), "Tanit" (Karthágóban), "Ana Hit" (a turáni népeknél), görögöknél "Aphrodité" ill. "Athéné" rómaiaknál "Minerva" és "Vénusz".

Mária szeplőtelen fogantatása

Erről másutt bőven volt szó.

Az ezen fórumon író, fentebb említett boleron nevű hozzászóló szerint:

Mária szeplőtlen fogantatása egyiptomi történetre épül, hiszen ismert, hogy III. Amenthope anyját Mutemmát maga Ámon isten termékenyítette meg. Vagyis III. Amenthope szeplőtlen fogantatásból született.

Mária szemita megítélése

Ezen Ne Legyen Áldozatos, Karácsonyi ünnep 2. rész című műsorban Pap Gábor 4:00 után megint kitér arra, hogy racionális gondolkodással nehéz megragadni, mit értünk Atya, Szűzanya, Fiú stb. alatt (de ugyanígy a magyar nyelv szavainak és eredetének értelmezése sem könnyen racionalizálható).
16:00-tól tér rá Mária Talmudbeli leminősítése (hajfonó cselédlány – utcalány) után arra, hogy a Szűzanya kifejezés Szűz és Anya részeinek jelentése ellentmondanak egymásnak, a hétköznapi és orvosi tapasztalat illetve szakszerűség szintjén illetve tartományában – azaz itt megint a materialista és profán felfogást látjuk (szemita-zsidó részről pedig a szajhásítást, mely Mária előtt már Istárnál is jelentkezett).

Mária mint a Szentháromság tagja

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária előképei a legősibb kultúrákban...

...című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében meglepő adatot ad (nyilván korai) muszlim felfogásról:

Sokan Máriát a régebbi egyházi írók közül a maguk Isten Asszonyának nevezik, sőt Frater Salazar a Szent Háromság teljességének. Ezen az alapon gondolják a mohamedánok, amint róluk D'Herbelot megjegyzi, Szűz Máriát a Szent Háromság harmadik személyének.

Mária hónapja

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária élete, édesanyák lelke című Ősi Gyökér 2006/1. sz. megjelent cikkében a Boldogasszonyságról, az ősi hitvilágunk 7 Boldogasszonyáról, Mária életének hét állomásáról, evvel párhuzamban a 7 fő Mária ünnepről ír.
Azt írja, hogy új hónap kezdődik és új időszak május elsejével Magyarország és a magyarság életében. Május hónap Mária hónapja, Szűzanyáé, s a Boldogasszonyé.
Ez azért érdekes, mert a Mária – Maia/Maja nevek össze is passzolhatnak.
Cikkének harmadik fejezetében Mária életének 7 állomása, a hét Boldogasszony, hét fő Mária ünnep címnél sorra veszi a jeles ünnepeket de ide természetesen nem tehető be.

Mária eljegyzése/menyegzője

Napja január 23.

Mária Boldogasszonnyal való megfeleltetése

Még egyszer: Kisasszony címnél szerepelt a tisztázás.

Mária magyar tisztelete – Szűz Mária Magyarország királynője

Az ezen Szántai Lajos Mágusok című 2012-es négyrészes előadássorozat 1. rész című videóban 37:20-nál szól a nemzettudat-kitöltő pótlék szerepét betöltő írásokról, például Yotengrit, mikor nekünk Szűz Mária az ország királynője (egyetlenegy keresztény királyság tudta elérni, hogy Jézus anyja Mária Magyarország örökös királynője [mondjuk éppen Mária = Magyaria is]). Erről kellene éjjel-nappal zengedezni, de helyette van minden...
Említi (48:30-nál) Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt ("polihisztorként"), aki 2009-ben kijelentette: "Mária levette a kezét az országról" (és nincs nekünk senki rajta és a pártján kívül) (azért érdekes, hogy GYF tudta, hogy mit kell a magyartól elvenni, vagy megfogyatkozottnak, nem létezőként tudatni).
Regnum Marianum kifejezését nem említi, de alant találkozunk még vele.

Bakk István és Bakk Erzsébet A magyar Pálos-rend Nagyboldogasszony védelmében...

...című az Ősi Gyökér 2011/3. sz. megjelent cikkükben írják:

Nazianszi Szent Gergely mondotta, hogy Mária az egész mindenség Királyának édesanyja, ezért nyíltan "Úrnő"-nek, "Úrasszony"-nak, "Királynő"-nek nevezték őt a legrégibb időktől fogva. Mária a Magyarok Nagyasszonya. A magyar Mária-tisztelet gyökerei visszanyúlnak az ősmagyarság hazájába, ahol fejlett anyaistennő kultusz virágzott. A magyarság történelme során, különös tiszteltettel vette körül Máriát, mely szerint Szűz Máriát, az anyaistennő-mítoszból eredő díszítő jelzőkkel és hasonlatokkal ékesítette fel. Bódog Anya = Boldog Anya, Bódog asszony = Boldogasszony stb. A Pálos-rend, legfőbb vonásai közé tartozik a Mária-tisztelet és a Boldogságos Szűz szerepének feltárása a kegyhelyek gondozása révén. A pálos kolostorok a Boldogságos Szűz tiszteletének központjaivá lettek, ami a rend egész apostoli munkájának legfőbb ismertetőjele.
A magyar nemzet már a korai időktől felismerte a Mária tiszteletben rejlő őstörténeti hagyományait és az ebben rejlő lehetőséget, hogy számunkra fontos helyet foglalt el Európában a legkorábban a "Regnum Marianum" (Mária Országa) eszméje. Eszerint Magyarország = Mária országa, a magyar nemzet pedig Boldogasszony népe. Pázmány Péter Máriát történelmünk cselekvő személyeként emlegeti: ország sorsát maga Mária tartja a kezében. A magyar történelem számtalan eseményét értelmezi úgy, mint Mária csodás közbenjárásának bizonyítékát. Lipót császár is (1657-1705) a törökök fölött aratott győzelmét maradéktalanul Máriának tulajdonította [na persze].

Mária mint Szíriusz

A teljesebb passzussal Jézus születése cím/alcímnél jelentkező Gesztesi Albert csillagász A világ négy sarka című cikkében írja (Józsefet magam is Orionnal azonosítottam korábban; ott is szerepelt):

Talán örökre homály fedi Jézus valódi születési dátumát. Ami Máté evangéliumában le van írva a születés körülményeiről – szerintem – nem más, mint egy asztrális képzet. Egy messiás horoszkópja.
... Máriának és Józsefnek van az égbolton csillag-megfelelője. Makrokozmikus értelemben ők a Szíriusz, illetve az Orion csillagkép.

Mária széke

Az Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék archaikus népi imádságok című könyvének V.1:415 és 417 jelű sorait idéző Tomory Zsuzsa Ősmagyar imádságaink 3. rész c. az Ősi Gyökér 2021/1. sz. megjelent cikkében adatolt szék előjön Szűz Máriánál is:
Én kilépek én ajtómon aranyos pénteken, Belépek Krisztus nyomába. Krisztus nyoma mellett egy szál aranyvessző, Egy szál aranyvessző mellett szent szék. Abba ül a Boldogságos Szűz Mária...
Én kilépek én ajtómon Krisztus Urunk nyomába, Ott látok egy arany ágot, Abba van egy zsölleszék, Abba ül a Boldogságos Szűz Mária...
A sumér istennő Gula is trónon ül. A témát lásd még SZÉK és throne.

Mária vulvajelképe

Lásd alant.

Mária mint edény/kehely

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének adatsora kehely címnél is szerepelt:

Jézus földi életének két végpontját két kehely jelzi. Az első kehely galambbal Mária teherbeesésének jelképe; az edény a Szűz teste, a belé merítkező galamb a Szentlélek. A második kehely (a Grál) a Megváltó kereszthalálát jelképezi. Ez áll a kereszt tövén, ezt tartják az angyalok a megfeszített sebei alá, ebbe folyatja a Bárány a vérét. A két kehely eggyé válik a mise kelyhében, amely Krisztus testét, a szentelt ostyát és vérét, a szentelt bort tartalmazza katolikus felfogás szerint. A mise rituálisan megismétli az utolsó vacsorán történteket, amikor Jézus a kenyeret és a bort mint saját testét és vérét osztotta el tanítványai között, mondván: "ezt cselekedjetek az én emlékezetemre" (Lk 22,19). A két szimbolikus kehely, a fogantatás- és haláljelkép végső fokon egy. A meghaló és feltámadó napisten "élete" örök visszatérés. Eltávozása visszatérés az anyai testbe, a földanyába, hogy ott újra fogantassék. Halála tetszhalotti, voltaképpen magzati lét, újjászületésének szükséges feltétele. Mária mint Jézus testének tartóedénye jelenik meg a litánia szövegében is: "Tiszteletes Edény", "Mária, Aranyház". Ez utóbbi megszólítás az oltár szekrénykéjére, a tabernaculumra utal, mely az úrmutatót, s abban a szent ostyát őrzi. Az isten, illetve hérosz testét befogadó és kibocsátó edény képzete igen-igen régi, s kiterjesztődik az archaikus újjászületés célzatú áldozatokra, beavatási szertartásokra is.

Itt nemcsak a kehely = hüvely összefüggést kell szem előtt tartani, hanem különösen Jankovics Marcell Jézus Napistenként való vizsgálata nyomán azt is, hogy ezzel a homokóraszerű formával, igaz, elforgatva találkoztunk lemniszkáta címnél is.

Ami még Mária szüzességi illetve vulvajelképét illeti, fentebb volt szó a mahar = kagylóról és másutt mandala és Vesica Piscis témában is hasonlóról volt szó.

Jankovics Marcell írja még:

A zárt kert, zárt kapu – lásd Ezékiel 44,1-2 – általánosságban Mária szüzességének volt a jelképe; a középkori zárt kolostorkertek is a szeplőtelen szerzetesi élet jelképeivé váltak.

A phallic címnél taglalt templom és pap témához jól kapcsolódik Jankovics Marcell adata.

Mária köpenye

Mária köpenyéről több helyen volt szó Jankovics Marcell adatait idézve.

Tomory Zsuzsa Ősi magyar imádságaink...

...című az Ősi Gyökér 2016/3. sz. megjelent cikkében Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék archaikus népi imádságok c. könyvének V.1:427 jelű sorait idézi:

"Kimegyek a kapum elejibe, Ott látok egy aranyágast, Az alatt Szűz anya Mária Kék köténbe, piros vérbe.."
Az aranyágas itt, mint Csodaszarvasunk ágaboga naprendszereket jelképez. Mária kék köténye – Tündér Ilona mondakör értelmében – a kék ég maga.

Éva és Mária

Valahol már szerepelt arról adat, hogy Mária az Ős-Éva vagy efféle hasonlításukról esett szó.

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária előképei a legősibb kultúrákban...

...című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent cikkében szembeállításukról is esik szó:

A második Évát, a Megváltó anyját az angyal így köszönti: Áve Mária!
Az Egyház is hódol előtte az "Ave Maria stella" című énekkel, melyet Babits fordított, s mely így hangzik:
Tengernek csillaga, Isten édesanyja, Üdvözlégy mindég szűz. Menny boldog kapuja. Te, kinek Gábriel Ajka mondott Ávét, Tégy közöttünk békét, Fordítsd Éva nevét.
Éva nevével szállt a földre a büntetés átka, Mária nevével a megváltás áldása. Az Isten angyala köszöntésével ÉVA nevét ÁVE-ra fordította.

Az anyaszentegyház nagyszombat hajnalán ünnepli liturgiájában az ősevangélium beteljesedését. A bűn, a romlás az asszonytól vette kezdetét, a megváltás is az asszonytól veszi kezdetét. Évának számkivetett fiait Szűz Mária fia mentette ki a számkivetésből. Szent Bernát írja, hogy "Az Isten asszonytól, de szűztől kívánt megtestesülni, hogy hasonló hasonlóval fizessen, a rosszat jóval gyógyítsa, a bajt okozó tövist kitépje, a bűn adóslevelét eltörölje. Éva volt a tövis, Mária lett a rózsa. Éva tövise sebzett, Mária rózsája szíveket élesztett. Éva tövise halált okozott, Mária rózsája üdvös sorsot hozott. Mária szüzessége által volt fehér rózsa, szeretete által piros rózsa; szűzi fehér volt testében, pirosszínű lelkében. Fehér volt erényeiben, piros a bűn legyőzésében, fehér, mert szerette Istent, piros, mert szeretetből megsajnálta az embert."

• Ehhez annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy maga a Sátán is egyrészről nőiségi fogalom. Ő, a nő a kezdet, de ő az is, aki a földre lehúz. A nők megítélése és háttérbe szorulása anyakultusz – apakultusz és más címnél taglalásra került.

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária élete, édesanyák lelke...

...című Ősi Gyökér 2006/1. sz. megjelent cikkében Daczó Árpád atya szájába adva is említi a második Évát:

"De jó is volna, ha ő is így tudná meg népünk szerelmét Mária iránt, és Mária szerelmét az Ő népe iránt! És azt is, hogy ezt a szent szerelmet hogyan őrzi az a maroknyi székely nép még abban a mai inkulturációs valóságában is, mely visszavezet a kinyilatkoztatás előtti évezredekbe, egészen a proto-, vagyis az ősevangéliumig! Biztosan ez is sarkallaná a Szentatyát, hogy Csíksomlyóra jöjjön! Honnan tudta az ősmagyar, hogy azt a második Évát már kezdettől fogva Boldogasszonynak nevezze? Honnan tudta olyan biztosan azt, amit aztán maga Szűzanya pecsételt meg csodálatos hálahimnuszában, a Magnificatban, amikor egyenesen megjövendölte saját magáról: "Íme ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék." (Lk 1,48) Amit a Szűzanya a jövőre mondott önmagáról, azt a magyar már évezredekkel azelőtt tudta! Honnan tudta? Hogy lehet ez? Mert hordozta a magyar az ősevangélium tudatát! És várta annak beteljesülését! Ezzel magyarázható, hogy a magyar aránylag könnyen és olyan hamar elfogadta a kereszténységet. Mert nem kényszerből lett a magyar keresztény!

Mária és Johanna

Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink III. rész című Ősi Gyökér 2005/3. sz. megjelent cikkében hozza az alábbi mészkő csonttartó képét, melyre állítólag Mária és Joanna (Johanna) neveit vésték volna fel (biztosan hamisítvány: rámondás).
Felmerül a kérdés, hogy mi adja annak apropóját, hogy ezen két szereplő közösködjön? Nyilván a hivatalos fáma szerint Jézust, miután az meggyógyította, követte, szemtanúja volt Jézus feltámadásának, stb. Tehát ő is közel álló személy volt. Már a neve, Jó-Anya is sokatmondó, de az is, hogy férje a feltűnően kutya nevet viselni látszó, Heródes háztartását vezető(?) (Chuza.
Ez azért is érdekes, mert Miriam férje is kutya nevet visel: Caleb.

Lábjegyzetek