Mozsar

Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányának bulgár címnél álló adata szerint a Don-menti magyarok neve mescser, a Volga-menti magyaroké miser, mozar, jugor.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 617. oldalán írja:

A magyar nyelvi rokonság abban a finn nyelvi alcsoportban a legnagyobb, amely a történelmi adatok szerint még a 16.században is a keleten maradt magyarok (mozsarok, mescserek) egyik nagyobb csoportjának közvetlen szomszédságában élt, s amelybe e magyarok minden valószínűség szerint később részben beolvadtak. Ezzel egyúttal jelentős alátámasztást nyertünk abbeli feltevésünkhöz is, hogy az egyes finnugor nyelvek eltérő fokú magyar nyelvi rokonsága sokkal nagyobb valószínűséggel magyarázható ismételt és különböző intenzitású areális nyelvi ráhatásokkal, mint a manapság már minden joggal elavultnak tekinthető finnugor nyelvcsaládfa-elmélettel (l. 508-509. old.).
A második igen figyelemreméltó körülményt pedig abban kell látnunk, hogy a mozsarok egy másik kompakt góca viszont éppen a mai csuvas területen volt és a későbbiekben ezekkel keveredett, ezekbe olvadt be. Azaz "csuvasos kritériumok"-kal rendelkező török jövevényszavaink "csuvasos jellege" alighanem éppen azzal magyarázható, hogy ezeket a hangtani sajátosságokat a török csuvasok – sőt, részben már elődeik, a volgai bolgárok – a korábban évszázadokon keresztül közvetlenül mellettük élő, s a 13. századot követően fokozatosan beléjük olvadó magyar tömegektől vették át, mégpedig – Kasgári Mahmud tanúsága szerint – már a 11. századdal kezdődően (l. Benzing: id. m. II. könyvünk 235-236. old.).

Bővebben lásd róluk mescser.