Morrow

Tomorrow régies alakja. A morning címnél említett morwen alakból tért el (ahogy ezt a német nyelvben a morgen nem tette meg).

Kolumbán Sándor holnap elemzésénél így azonosítja a hol előtagot: hol – halvány, azaz fehér, üres, ismeretlen. A másnap még ismeretlen, a holnap elhozza az ő titkait megjelenésekor.
A MOR etimon ellenben itt nem fehér, hanem éppen hogy fekete. Azt tudni kell, hogy egyes népek a nap kezdetét másképp ítélték meg. A germánok kimondottan hunnak mondható gyökerekkel rendelkeznek, legalábbis a származási helyüket és a szókincsük egy részét tekintve: a hunok az éjszakával kezdték a napot[1].
Nemcsak a germánok (és hunok), hanem a bibliai népek is, köztük a hagyománytolvaj szemita zsidók, kiknek nyelvén – láss csodát – מחר (mahár) = holnap, ezen oldal szerint is (az arámi nyelvben is ez volt a szó).
Azaz Magyar istenanya szűzi ős-sötétje az ami a következő napot, a holnapot indította. Ezért a germán nyelvek M-R szóváza ilyen jelentéssel ugyanolyan összerántás, ahogy a skandináv nyelvekben az anyát (és apát) jelentő szó összerántott a többi indo-európai nyelv anyát jelentő szavaihoz képest és ugyanígy Mária nevében is ezt a jelenséget fedeztük fel.
A morgen is azonos a svédben sötétet jelentő, angol murky szóra hasonlító mörk szóval.

Fekete és fehér dialektikus ellentétéről, fény és anyag ellentétéről volt már szó black és mire szónál is.
Lásd még morning. Lásd még Morgana.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    Az alábbi ÁKTV műsorban 15:32-nél szól arról, hogy régen nem éjfél után számították az új napot, hanem a lementével (használja a napszentület kifejezést is). A magyar nyelven is láthatjuk, mondja Kubínyi Tamás, amikor a Nap lemegy, akkor véget ér a nap. ↩︎