Mithra

Szergej Tokarev History of Religion...

...című könyvében kifejti hogy az ind istenség alakjával kapcsolatosan nincs biztos kialakult kép (viszont úgy tűnik más istennek kapcsán ez ugyanaz elmondható):

Mithra was closely related to the group of sun gods. His image, however, is not too clear; in the Vedas he was usually pictured together with Varuna. Mithra, which means friend, was regarded as the defender of people.
—
Mithra szoros kapcsolatban állt a napistenek csoportjával. Az ő képe azonban nem túl egyértelmű; a Védákban általában Varunával együtt ábrázolták. Mithrát, ami barátot jelent, az emberek védelmezőjének tekintették.

Másutt, nagyobb meggyőződéssel írja:

In ancient times Mithra (similar to his Indian counterpart by the same name) was apparently one of the personifications of the sun, but at the same time was related to moral notions. His name denoted faithfulness. In the ancient texts of the Avesta Mithra was not mentioned, but he was apparently worshipped among the people. King Artaxerxes II (405-362 B.C.) made Mithra's cult official. During the era of Parthian (third century B.C. to third century A.D.) and the Roman Empire the cult of Mithra became widespread not only in Iran, but other countries as well. From the days of the Pompeius campaigns (66-63 B.C.) this cult was carried far to the west, and was especially popular in the Roman legions. Mithra was portrayed as a great warrior who slayed a mythical bull. His "birthday" was celebrated during the winter solstice on December 25; this confirms Mithra's sun nature. At the same time Mithra was regarded the Saviour.
—
Az ókorban Mithra (hasonlóan azonos nevű indiai megfelelőjéhez) nyilvánvalóan a Nap egyik megszemélyesítője volt, ugyanakkor az erkölcsi fogalmakkal is kapcsolatban állt. Neve a hűséget jelölte. Az Avesta ősi szövegei nem említik Mithrát, de a jelek szerint a nép imádta őt. II. Artaxerxész király (i. e. 405-362) hivatalossá tette Mithra kultuszát. A Pártus (Kr. e. III. század - Kr. u. III. század) és a Római Birodalom korában a Mithra-kultusz nemcsak Iránban, hanem más országokban is elterjedt. A Pompeius-féle hadjáratok (i. e. 66-63) idejétől kezdve ez a kultusz messze nyugatra is eljutott, és különösen a római légiók körében volt népszerű. Mithrát nagy harcosként ábrázolták, aki egy mitikus bikát ölt meg. "Születésnapját" a téli napforduló idején, december 25-én ünnepelték; ez megerősíti Mithra napjellegét. Ugyanakkor Mithrát a Megváltónak tekintették.

Az egyik Krisztus (előd), Mithra kapcsán...

John G. Jackson Christianity before Christ...

...című könyvének 69. oldalán neve mellé a Messiás címnél is elővett mediator megnevezést/fordítást teszi és bemutatja hogy Jézushoz hasonlóan karácsonykor szűztől született és ugyanúgy 12 követője volt ahogy Jézusnak 12 apostola.
Aztán kitér arra is hogy az ind Mithra korábbi mint a perzsa:

Kersey Graves in The World's Sixteen Crucified Saviors says that:
This god was crucified in Persia in 600 B.C., citing Godfrey Higgins to the effect that he was slain upon the cross to make atonement for mankind, and to take away the sins of the world. This date of 600 B.C. cannot be correct, for Mithra was known among the pre-Aryan Indians at a much earlier date. He may have been a man who was elevated to godhood after his death during the dominance of the Dravidians, who preceded the Aryans of the Vedic age.
Mithra was the Mediator between God and Man.
—
Kersey Graves A világ tizenhat keresztre feszített megváltója című könyvében ezt írja:
Godfrey Higgins szerint azért ölték meg Kr. e. 600-ban a kereszten, hogy engesztelést szerezzen az emberiségért, és elvegye a világ bűneit. Ez a Kr. e. 600-as dátum nem lehet helyes, mert Mithra már sokkal korábban ismert volt az árja előtti indiaiak körében. Lehet, hogy olyan ember volt, akit halála után istenné emeltek a dravidák uralma alatt, akik megelőzték a védikus korszak árjáit.
Mithra volt a közvetítő Isten és az ember között.

A hindu holdház Anuradha istensége Mitra, mely rámutathat, hogy a téli napfordulón születik:
Ragya, ragyog szavainkkal tűnik azonosnak a Tilak Orionjának 119. oldalán lábjegyzetben is említett, Wikipédián ajándék jelentéssel adatolt 16. Nakshatra neve, Rádhá (más nevén, gyakoribb nevén Visakha: Tilak is írja, hogy mint Procyon esetében, csak Anurádhá nevében maradt fenn). Anurádhá az azt követő 17., és azt is jelentené, hogy Rádhát követő.
Érdekessége még a holdháznak, hogy amellett, hogy istensége Mitra, szimbóluma pedig a lótusz (lásd lótusz-szülésről is ott), mely fontos jelkép: nyilvánvalóan a (Zarathustra/Buddha/Jézus-)Napot szülő Tejútanyáról van szó. További egyezés lehet, hogy a görög metro = anyaméh^[1] jelentést hordoz (egy másik (a három anyaméhet jelentő) görög szó (közül) a (delphus-on kívül) a görög hustera Istár neve nyomán ered).
Viszont a Tejútközpontot Mulában találjuk, tropikus értelmezés szerint. Kifejtve lásd Galactic centre.
Nehéz volt/lenne elengedni a tényt, hogy Anu neve a Tejútközponthoz kapcsolható legyen, annál is inkább, mert majdnem Anu, Aña előjön az Amazonas északnyugati régiójában, a brazíliai tukano indiánoknál is: Aña nevezetű a Skorpió-Nyilas felőli égtáj az alábbi adatok szerint.

(Az "angolként" megadott Jararaca jelentés alatt egy tupi nyelven megfejtett nagy vipera féle kígyót kell érteni. A kígyó a Tejútanya állatalakja is, de épp az önmagából megújulás jelképe is.)
Mivel a tukanóknál is december előtti téridő-régióról van szó, ezért "meg van bocsájtva" az indeknek. Mindjárt ki is derül, miért.
A Mithra névhez visszatérve igen hasonló, sőt azonos alakú és kiejtésű vele a magyar címhez is betett arab midrāh^[2] = vasvilla. Méd kulcs őstörténetünk megfejtéséhez című cikkének idevonatkozó passzusában (melyet lásd teljes egészében angel, thunder és villám címnél) Zentai Ákos említi szintén vasvilla jelentéssel az észt hang, finn hanko és török dirgen szavakat. Nem említi a német mistgabel = vasvilla szót, melyben szintén megvan a MISZ és mist címnél is taglalt szórész. A -gable tagot lásd gable; vélhetően Ka-Bél, a Bél Háza, mely nemcsak a Nap Háza, hanem utalás a Tejútanya gyomrára, beleire és méhére egyaránt. Emlékezzünk a Nut címnél írottakra: Nut mítosza szerint éjszaka felfalja és reggelente újraszüli égitest-gyermekeit. Igen ám, de ezt a Kis Éves életkör-keretrendszerben is megteszi:

Jankovics Marcell írja:

Nutot minden égitest anyjának tartották, aki nyugaton nap mint nap felfalja, keleten pedig világra hozza őket. Más szóval, úgy hitték, hogy az éppen nem látható planéták és csillagok Nut testében a Tejút alvilági, déli szakaszán duat] járnak.

Ez a villa tehát a Galactic centre és sziget címnél képen is ábrázolt égi területen keresendő.
Az észt hang és finn hanko = vasvilla szavak azért érdekesek, mert egyező alakúnak mondhatók velük a honey címnél álló méz jelentésű szavak, továbbá a germán hang = felakaszt szó is (de arról is lehet beszélni, hogy az angel = angyal eredete is lehet hang szavunk és persze arról is, hogy a toll, Göd és más címnél rajzolt ágas és akaszt szavunk is összefüggenek, illetve hogy a hangvilla lehetett-e ősi magyar eszköz).
Na mármost travail címnél legutóbb szintén szerepelt a háromágúnak mondott tripalium-ot ábrázoló kínzóeszköz, mely nyilvánvalóan egyezik a Tejút Ister/Eszter/Ösztör nevéből alkotott ösztörű szavunkból származónak vélt görög sztaurósz = áldozati karó, kereszt és a furka ("Széth furkája") rendeltetésével is (ismét ne feledjük, hogy a görög hustera = méh jelentésű). Crucifixion és önfeláldozás címnél írottak alapján tudjuk, hogy a kínzóeszközök eredetileg Naphősök számára fából készült tákolmányok voltak és melyek előképe az égen keresendő és ezennel meg is találtuk.

Még azt is mondhatjuk ezennel, hogy úgy a germán hang ige, mint az említett ilyen alakú finnségi szavak az ankh = kereszt szóval is azonosíthatók lehetnének. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus keresztje és halálának mikéntje, az ördög vasvillája és a kereszt Y és T alakjai (lásd még róluk székely-magyar rovásírás) is mind asztrális eredetűek.
A szavak arról árulkodnak, hogy a Nap égi pályáján azon pontra ér, amikor haldoklik, majd feltámad. Ezért is fontosak az Richard H. Allen által eufráteszinek adatolt, Anu címnél említett Anu Nibat (a Sagittarius alfája lenne), az ind Anuradha és a tukanó Aña nevei, de tovább mehetünk az annual és Janus címnél előjövő szóformákkal is, melyek mind arra utalnak, hogy az év vége (halál) és az újév (feltámadás) jelzőhatárához érkezünk. Ötven, Hekate, trivial és más címnél szereplő adatok alapján lassan elegendő adat áll rendelkezésre egyszer és mindenkorra helyre tenni a dolgokat.

Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvének 162. oldalán lévő adata szerint a zoroasztianizmusban Mithra megjelenik poláris istenként, minthogy (Apollónhoz és Arthurhoz hasonlóan szoláris de hyperboreai-poláris istenként) az iráni Hara Albordzs Világhegyen, illetve a felett lakik.

• Ehhez annyit, hogy Jankovics Marcell adatai szerint a Nap – halott Nap (de innen feltámadó is!) lakóhelyének képzeltetett az északi Sarkcsillag. Mithra viszont nem halottt Nap, hanem épp a feltámadó, fiatal Nap kell legyen.
  
  Az tény, hogy (főleg a hanyatló tudású népek számára) kellett egy olyan isten is, aki a Föld tengelyforgásáért felelős, mely forgás valóban független a Nap körül végzett forgásunktól. Ha egyáltalán a lehanyatlott tudású népek tudták-e, hogy valójában nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Rengeteg problémát okoz, hogy a hanyatlott tudású népek adatai alapján és az azt értelmező indo-európai kutatók alapján kell okosnak lennünk. Ezért kell mindig a nevek jelentése és a feltételezett eredeti funkciójuk alapján magunknak (magyar kutatóknak) mindent újraértelmezni, helyre tenni.
  Amennyiben Mithrában tehát a szuperkozmikus, mindenféle világtengelyek hajtásáért felelős Sarkcsillag felett lakó Istent látják, mint a Teremtő (Ten) Isten (egyik megnyilvánulásá)t, ám legyen, de ő – dualisztikus világképben csak az egyik szereplő, így szükségszerűen együtt kell említeni másik társával, aki, ha igaz, Varuna.

Polaritását úgy (is) képzelik el, hogy a halál után a lélek a bolygók hét szféráján túljutva a nyolcadikban a Sarkcsillaghoz, Mithrához(?) ér. Erről Jankovics Marcell is írt: lásd sphere.
Mithra tehát egyre inkább (nem Széthhez hanem) Oziriszhez hasonítható alak, és arra utal, hogy a megszületésével a precessziós 26000 év világosabbik felét hozza el. Mithra és a bika történetében viszont egyszerű korszakváltást hoz, de akkor nem tudhatták, hogy minden csak rosszabb lesz.
Ozirisszel való hasonlítása azért is ülni látszik, mert, mint alant látjuk, mindketten kapcsolatba hozattak Orionnal is. Ugyan a Nap – halott Nap címnél is szerepelt, hogy Ozirisz a halott Napot személyesíti meg, valójában a feltámadó Napot is érteni kell alatta. Épp ezt jelenti Mithra neve is: Fiatal (Csecsemő) Nap (aki ráadásul Jézushoz hasonlóan születik, még időben előtte).

• Ugyanakkor itt ellentmondás van. Hunor és Magor azaz inkább hunok és magyarok életköri szerepeinek ellentmondásai cím/alcímnél is írtuk:
  A Fiatal Nap jelentésű, Jézushoz hasonlóan barlangban, a téli napfordulón születő Mithra (akár mint Mithrász) csillag(kép)teste hogy lehet Orion? (És akkor ne feledjük a Nap és Orion cím/alcímnél írottakat sem.)

Ahogy Jankovics Marcell is írja:

Az örök körforgás mítoszaiban és meséiben a halál nemzés, fogantatás értelmű, a halotti állapot magzati lét. A naphérosz életének ez a szakasza az "évmesében" a Nyilas havába illik.

Az alábbi passzus kelet és észak címnél is szerepelt:
Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvének 167. oldalán a misztikus Szufizmusról írva világít rá, hogy a (Nap)kelet fogalma (a Nap feltámadása) hogyan vetül ki az északi irányra, és így a poláris területre, a Sarkcsillagra. Hiszen a tengelyén forgó, gömbölyű Földön nincs olyan, hogy abszolút kelet, csak relatív (Mekkától és Jeruzsálemtől is vannak keletebbre levő helyek, ahol a Nap fel tud kelni hamarabb). (Azt pedig már másutt is, William F. Warren könyvében is láttuk, hogy a kelet az északkal, nyugat a déllel hozatott kapcsolatba. De nyilván ennek a felfogásnak az is az alapja, hogy a nyári napfordulón, fénymaximum idején kel legészakabbra és a téli napfordulón, a fényminimum idején a legdélebbre a Nap.)
Mithra tehát mindig is az volt, akinek gondoltuk, a napi és Kis Évben értelmezett feltámadó Nap (ezen két értelmezési lehetőségét, jelentőségét talán nem is vették annyira számításba), de leginkább a precessziós Nagy Év azon félévének (innen a missera elnevezés is) ura, akinek uralma a fényminimumtól a fénymaximumig, tehát 13000 évig terjed. Amennyiben Mithra – ahogy a Nap – halott Nap címnél is szó volt erről – a Skorpióval hal meg és támad újra, szükségszerűen abban a szemközti Orionban kell meghaljon, aki maga a Bikát is megöli (Orionnal való azonosságáról lásd még Mithra és a bika), átadván a stafétát ikertársának.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében a Hamlet Malmára íróinak információit látszik feldolgozni:

Eredeti alakjában mintha nem napisten lett volna, hanem csak a Nappal kapcsolatban álló természeti istenség. A kozmosz elrendezője, a legelők gazdája, a növények sarjasztója, a vizek megtöltője, esőadó, mint ilyen, Apam Napat (a tűz-víz elv) hiposztázisa, Ardvisura Anahita termékenység- és vízistennő tüzes párja. Életadó, fiúgyermeket adó, javakat elosztó, kéréseket teljesítő jó isten.
Az óind mitológiában ő a Nap fivére, más felfogásban a Nap Mitra szeme. Az Aveszta nyelvén a név "megállapodás", "szerződés" értelmű (vö. az ótestamenturni "szövetség Istene" elnevezéssel sző, szer, csere, tukma, stb. szavakban mind Napnevek állnak, tegyük hozzá^[3]]).
[...]
Különös módon azonban ez a Mithras már mint európai [Rómában kultikussá valt] istenség nem is nap-, hanem az Orion csillagkép és a Nap együttállását megszemélyesítő isten volt, akinek "ideje" épp Krisztus születése táján érkezett el. Időszámításunk kezdete óta a napfordulók idején a Tejúton "jár" a Nap; a nyári napforduló körüli néhány napban mint egy fej az antropomorf Orion csillagkép "vállán nyugszik". A Mithras-vallás sikere, a kereszténységre gyakorolt hatása, a Mithras-ábrázolások és maga a kultusz csak a téli és a nyári csillagászati események ismeretében érthetők meg.
Mítosza szerint az isten földből, sziklabarlangban [a szikla és barlang is a Tejútistennő vulvájanak jelképei] születik pásztoroktól és két fáklyavivőtől [a két fáklyavivő Szíriusz és Procyon lehetne[?]] körülvéve, minden évben, december 25-én, a Nap születésnapján, a téli napforduló után újjászülető fényben, amikor a Nap a sötét tejúthasadékból a Tejútistennö "fényes combjára" gördül. A születés barlangja a téli napforduló égi helye, a felső tejúthasadék.
A két fáklyavivő, Cautes és Cautopates, akikkel Mithras "szentháromságot" alkotott, egyik szerepükben a hajnali és az alkonyi Napot személyesítik meg. (Mitra már a védikus pantheonban Indrával és Varunával triász tagja volt.) A Mithras-domborműveken közrefogják az istent, mint a Csinvat-hídon Rásnu és Szraosa Mithrát. Michael Speidel szerint a felemelt és lefelé fordított fáklyát tartó alakok a Ráktérítő és a Baktérítő gazdái, annak a két szélességi körnek, amelyek fölött a nyári és a téli napforduló idején merőlegesen tűz a földre a Nap. Tekintve, hogy az égi Egyenlítő a Rák- és a Baktérítő közt, épp középen felezi az ég gömbjét, és áthalad az Orion csillagképen, a triász legfőbb személyére, Mithrasra úgy nézhettek fel, mint az Egyenlítő urára.
Eszerint Cautes és Cautopates tényleg azonos lenne a Tejút-híd állatövi kereszteződéseiben álló Rásnuval és Szraosával. Ide illik Mithras fás ábrázolása is. Csúcsain frígiai, azaz perzsa sapkát "viselő", 3 ágú ciprus (Apollón fája) látható ezen, az ágak közül előlépő istennel. Maga a fa tejútjelkép, 3 ága az isteni triász egylényegűségét és a 3 égi kör összetartozását szimbolizálja. A frígiai sapka a hármas elmaradhatatlan viselete. A két mellékalakot szokták sólyomfejjel illetve skorpióval ábrázolni. Az előbbi a tavasszal kezdődő nyári félév, az utóbbi az ősszel kezdődő téli félesztendő csillagjelképe volt.

• Három ágú fa cím/alcímnél és másutt, nemcsak colure címnél is szerepeltetve lettek a fenti sorok.

Tóth István ókortörténész írja Mithras, a misztériumok istene című dolgozatában:

Az isten neve – 'Mithra' alakban – az indoeurópai mitikus vallásosság legősibb, igen széles körben elterjedt rétegéből származik. Ismerik az ind eposzok ugyanúgy, mint az iráni Avesta himnuszai, az örmény legendák ugyanúgy, mint a Pontus-vidéki királyok névadási hagyományai (Mithridates).
Ám ennek az indo-iráni istenalaknak – a nevén kívül – semmilyen kimutatható köze nincs a Kr. u. 1. században megjelenő római császárkori misztérium-istenséghez. Ráadásul ez utóbbinak a neve már nem is Mithra, hanem a görögös személynév-képzővel ellátott 'Mithras' volt. Ez a név a Római Birodalomban az 1. század végén bukkan fel: Deus Sol invictus Mithras, azaz 'Mithras, a legyőzhetetlen Napisten' formában. A vallás létrejöttének körülményeiről, semmiféle kézzelfogható adattal nem rendelkezünk. Nem ismerjük a vallás kialakulásának sem helyszínét, sem idejét, sem a társadalmi közeget, amelyben született.

• Lásd Tóth István szövégének folytatását Mithra és a bika, ahol kiderül, hogy olyannyira nincsenek tisztában Mithra kilétével (ilyen néven szerepeltek még^[4]), hogy egyenesen vallásalapító prófétának hiszi(k)!

Neve a babiloni Mardukéhoz hasonlóan (Mit/MISZ-Ra felbontás illetve Péterfai János alapadatai alapján) Fiatal Nap. (Az Avesztában napszakra értve így logikusan a reggelt^[5] személyesíti meg, míg a délutánért – állítólag – Apam Napat "felelős," de mivel Apam Napat inkább Orion és Mithra párja Varuna, ezért itt nagy a kuszaság.)

• A reggeli Nap szerepköre mellett szól Jankovics Marcell sora:

Avesztai jelzője "saját fénnyel telt", "ragyogó", "sohasem alvó". Úgy tartották, együtt jár a Nappal, pontosabban szólva, már a Nap előtt fenn van az égen (a védikus szövegekben ő kelti a Napot), és csak a Nap után tér nyugovóra.

Új, MISZ-nél taglalt információk szerint szabályos SZ>T változással MIT is fehér, fényes, stb. jelentéseket takar, mely szépen összevágni látszik a reggeli, dél felé, azaz ereje teljébe tartó Nap minőségének deskripciójával.

Ha már Napminőségekről van szó, Jankovics Marcell A Nap könyve c. könyvének háromszögletű Nap címnél is szereplő adata szerint az ókori Egyiptomban négy Napot azaz Napminőséget különböztettek meg: a kelő, delelő és a lenyugvó Nap alkotta a nappali triászt, mely kiegészült az éjszakai (halott: lásd Nap – halott Nap) napisten személyével. Magyar analógiája is létezik mindennek. Beszámol ugyanis biz. Bosnyák Sándor arról, hogy a szegedi házhomlokzatok, tetők mintázatában "a szegedi parasztok a napfelkeltét, a delelést, a napnyugtát, a alul a zárt rekeszekben az éjszakát látják."

Jankovics Marcell írja:

Van egy ókori csillagászati ábrázolás, amivel az egykorú mithraeumokban, mithraista szentélyekben sűrűn találkozhatni. Ez az ábrázolás a metszéspontjában X jelet formázó két égi körív, az ekliptika és az egyenlítő éggömböt kerítő együttese. Gyakori előfordulása – nemcsak mithraista szentélyekben találkozunk vele – jelzi, milyen fontosnak tartották a régiek. Platón például olyan fontosnak tartotta e jelet, hogy Timaioszában azt írta róla: amikor a világ teremtője létrehozta a mindenséget, anyagát a Khí (X) betű formájára gyúrta (ULANSEY 1997). Hol találkozunk még ebből a korból ezzel a jellel? Ókeresztény emlékeken a Krisztus-név kezdőbetűjeként, az úgynevezett Krisztus-monogramokban, amelyekről távoli – pl. maja – párhuzamok nyomán már korábban feltételeztem, hogy a naptári fordulópontokon Napot "befogó" kereszt alakú egyszerű műszert is szimbolizálta (JANKOVICS 1996: 64). A Krisztus-monogram a mitologika alapján megfelel Platón X jelének, hiszen mi más is lehetne az égi kereszteződést – naptári fordulópont helyét! – vizsgáló eszköz ebben a gondolatrendszerben, mint egy kereszt alakú földi műszer? Az égi jelek földi leképezése a tudományos érdeklődéstől függetlenül is bevett gyakorlat volt az archaikus és a törzsi műveltségekben. Bizonyított esete ennek a szemléletnek a kolumbiai Vaupés terület indiánjainak világképe. Ők ugyanis egész kultúrájukat az Orion "alá rendelik" a szó szoros értelmében. Falvaik elrendezése, településeik belső szerkezete, közösségi házuk és abban a szent cselekmények tere mind-mind az Oriont illetve az Orion övét formázza, miközben a Vaupés folyót, amely mentén laknak, a Tejút földi megfelelőjének tartják (REICHEL-DOLMATOFF 1982). Ez a szemléletmód korántsem egyedülálló, az észak-amerikai kogi indiánok vagy az Ob folyó mentén élő obi-ugorok hasonlóképpen rendezték be saját kisvilágukat, sőt, egy feltevés szerint a 3 gizehi nagy piramis a Nílus szomszédságában szintén azért épült volna úgy, ahogy, hogy megfeleljen az Orion öve Tejúthoz közeli 3 csillagának. (Az írott források tanúsítják, hogy az óegyiptomiak a Tejutat és a Nílust megfeleltették egymásnak.)

Walter Cruttenden írja:

It is well known that in the Mythraic mystery school, Mythra "moved the Sun and caused precession".
—
Köztudott, hogy a mithraikus misztériumiskolában Mithra volt felelős "a precesszióért és a Napot is ő mozgatta".

• Hogy ez alatt mit ért, nem tudni. Tény, hogy Mithra az Orionnal is azonos volt (amikor a Nap benne járt^[6]) és Orionra is azt mondták, hogy ő (Vadászként) űzi, hajtja a csillagképeket. Lásd még Jankovics Marcell Mély a múltnak kútja című könyvének passzusát fentebb: nyilván nem erre gondolt WC. (Lásd még Mithra és a bika címnél írottakat Ulansey elképzelésével kapcsolatban.)

According to Michael S. Heiser, a cuneiform scholar of the highest magnitude, the Sumerians said the celestial object "Nibiru" drove precession.
—
Michael S. Heiser, a legnagyobb nagyságrendű ékírás tudós szerint a sumérok szerint a "Nibiru" nevű égi objektum vezérelte a precessziót.

• Ez a Heiser nem (vagy csak kezdetben?) volt Sitchin, Zecharia-követő; ő volt az, aki tézisét támadta: lásd Nibiru; ahol arról is szó esik, hogy nem igazán objektumról van szó.
  
  Nem győzöm azt sem hangsúlyozni, hogy egy 120 éves perzsa-angol szótárban olyan természetességgel áll dog címnél a Szíriusz és maga Sirius címnél is a helyén, mintha csak egy perzsa fűszer neve lenne! (Lásd képecskéket róla Szíriusz Iránban.)

Karcagi Oláh Imre Külföldi és magyar írók a magyar mitológiáról...

...című Ősi Gyökér 2005/2. sz. megjelent (valamint Ősi jelképiség c. az Ősi Gyökér 2011/4. sz. megjelent) cikkében írja:

Plutarkosz szerint: "Egyesek két istenről tudnak, amelyek örök harcban állnak egymással: az egyik szerintük a jó teremtője, a másik a rosszé (...) Zoroaszterész az egyik lényt Horomaszésznek nevezi, a másikat Arimaniosznak, s egyúttal azt állítja, hogy az első az érzékelhető dolgok közül leginkább a fényhez, a másik a sötétséghez és tudatlansághoz hasonló. Mithrász pedig a kettő közt a középen áll, ezért a perzsák Középsőnek (közvetítőnek) is nevezik."

Tipikus esete annak, amikor etimológiai alapon határozza meg lényegiségét; középen a Tejút van eredetileg.

M. Eliade, Zalmoxis: al-Biruni írja, hogy Trónralépés előtt a pártosok királya egy sziklaüregbe vonult, és amikor alattvalói elébe járultak úgy tőnek tiszteletet néki, mint azon egyszülöttnek, aki szeplőtelen fogantatás révén született volt. (v.ö: India.) Következetesen az új király, újraszületvén, Mithrás lesz... (Widengren: Les religions de l'Iran. (Paris, 1968) S. Hartman: Gayomart, Étude sur le syncrétisme dans l'ancien Iran. (Upsala, 1953)

De ki is ez a rejtélyes Mithra? Mikor is kezdődött az évezredeket túlélő kultusza? Azt biztosan állithatjuk, hogy nem a pártus vagy éppen Perzsa Birodalomhoz köthető a kezdete, hiszen – ahogy a bevezetőben is szerepelt – már a védikus hindu istenek között is feltűnik egy Mitra isten, amiről így szól...

A Pallas Nagyszótár adatsora:

(lat. Mithras), a védák vallásában a fénynek, valószinüleg a napnak istene s a hét Aditja (l. o.) egyike. Szoros viszonyban van Varunával, az ég istenével, rendesen együtt jön elő vele a véda himnuszokban. Ugy látszik Varuna az éjjeli fényt, azaz a holdat, M. pedig a nappali világosságot, a napot jelképezik. M. az igazság és a hűség őre; ő ügyel arra, hogy a halandók eleget tegyenek az istenek iránti kötelezettségeiknek. Varunával és a többi Aditjával együtt, amint a zend Amesaszpenták, valóságos mennyei fenhatóság, királyi méltóság, melynek külső látható jele a fény. M.-Varuna és a Aditják tartják fenn a világrendet. A védákban ezért gyakori címük a király (radsa) és a fejedelem (ksatrija). Egy eredetü M.-val a persa napisten Mithra. M. tisztelete a rómaiaknál korán, már a köztársaság utolsó éveiben is elterjedt, de erősen keverve különféle előázsiai kultuszrészletekkel.

Az angol nyelvű wiki oldalon szintén a rejtélyes Ikrek kapcsolata van kihangsúlyozva a védikus iratokban: Varuna és Mitra együtt az Istenei a véreskünek és a törzsi szerződéseknek, gyakran ikerpárosok. A védikus himnuszok gyakran idéznek Mitrát együtt Varunával, mint Mitra-Varuna. Varuna ura a kozmikus ritmusnak a mennyei szférákban, míg Mitra hozza a fényt hajnalban, melyet Varuna fed be. Mitra és Varuna együtt az egyik legjelentősebb istenség a Áditya a Rigvéda-iratokban.

Varuna nevét viszont Agni-val is összekapcsolják, így lényegében Varuna napminőség (ahogy RÁ és RÉ Egyiptomban ugyanazon Nap két minősége):

In Rigveda 5.3.1 it is said: "You, Agni, are Varuṇa when you are born [i.e., when fire is kindled from sticks];" while in Rigveda 10.8.5, the poet, again addressing Agni, declares: "You become the eye and protector of great ṛta [= Avestan aša] – you become Varuṇa, since you enter on behalf of ṛta, you become Apām Napāt." Further, with regard to Savitṛ, it is said in the Kauṣītaki-Brāhmaṇa 18.9: "When the [sun] sinks in the water, it becomes Varuṇa." Varuṇa is moreover addressed as "Child of the Waters" (apām śiśur, Vājasaneyisaṃhitā 10.7, see H. Lüders, Varuṇa, Göttingen, 1951-59, I, pp. 50-51), and is regularly associated with water and regarded as a god of the sea (ibid., p. 9). [Source: Apam Napat, Encyclopedia Iranica]
—
A Rigvéda 5.3.1-ben ez áll: "A Rigveda 10.8.5: "Te leszel a nagy ṛta [= az avesztai aša] szeme és védelmezője – te leszel Varuṇa, mivel ṛta nevében lépsz be, te leszel Apām Napāt"." Továbbá, a Savitṛval kapcsolatban a Kauṣītaki-Brāhmaṇa 18.9. azt mondja: "Amikor a [sun] elsüllyed a vízben, Varuṇa lesz belőle". Varuṇát ezenfelül úgy szólítják meg, mint "a vizek gyermeke" (apām śiśur, Vājasaneyisaṃhitā 10.7, lásd H. Lüders, Varuṇa, Göttingen, 1951-59, I, 50-51. o.), és rendszeresen a vízzel hozzák kapcsolatba, és a tenger istenének tekintik (ibid., 9. o.). [Forrás: Apam Napat, Encyclopedia Iranica]

A fentieket megoldani látszanak a tetra címnél írottak, amihez annyit kell hozzátenni, hogy Misz-Ra felbontásban nemcsak a MISZ etimont, az angolszász missera = fél év nevet, de a miss 2) igét, misery szó értelmét is megfejti. A háttérben valóban Napminőségek állnak és semmi több. Mithra naggyá nőtte ki magát Perzsiában és Rómában is, de Misz-Ra nem jelent mást mint ereje teljében lévő Napot a napi, 24 órás viszonylatban, ugyanezt a Kis Évben és, bár a precessziós Nagy Évre vonatkozóan nincs adatunk, feltételezhetjük MISZ etimon és missera jelentései alapján, hogy jelentheti az "erős ág" 12960 évét. Hogy Varuna illetve Apam Napat miféle módon alkalmasak ellenpárként, egyelőre nem is érdekes.
Mivel Mithra így a halált túlélő, feltámadó Nap megszemélyesítője, ugyanolyan kultikus ember-szerep is kijárt neki, mint Győző-Jézusnak, Krishnának és bármely más táltosnak, aki magát szimbolikusan feldaraboltatta. A Mithra és a bika története így akár lehet asztrális és telluris-táltosi is. Persze leginkább itt mindegyik esetében megszemélyesített Napminőségekről van szó. Magyar párjait lásd Vertráb József Kadocsa tolmácsolásában Turul és Ullu.
Nibiru címnél sárga táblázatban szerepel Várkonyi Nándor adata, miszerint Nibiru is Napminőség-név: a delelő, tűző Nap neve.

Legutóbb missera átírásában is kiderült, hogy missera és Mithra egy és ugyanaz kifejezés. Mithra értelme alapján missera pedig növekvő fénytartományt jelenti, de csak kétfelé, nem négyfelé osztásról van szó (Mithra konkrétan reggeli Napként egy negyed körcikkelyt kellene megszemélyesítsen, bár Varunával ikert alkotva mégiscsak feles tagolású lehet).
Ugyanerről szól Jankovics Marcell Robert Graves-re utalva:

Graves szerint az isten földi képviselője eleinte csak fél évig uralkodott, akkor életével együtt át kellett adnia utódjának a helyét, annak megfelelően, ahogy az év is az emelkedő és a hanyatló Nap félesztendejére oszlik. Ez a sors valószínűleg csak a szoláris mítoszok napisteneinek, héroszainak jutott osztályrészül, a valóságban a tényleges időtartam ennél mindig hosszabb lehetett.

Ugyan a védikus Mitráról Tilak nem szól, de a vele azonosulni látszó (mindketten Orionok, azaz az Orionban álló Nap megszemélyesítői), Orionjának 178. oldala tájékán elemzett Vrishâkapi kapcsán elmondható, hogy Orion (Egyiptomban Ozirisz) volt a (fél)évkezdő csillagkép, melynek heliakális kelése (egyúttal ez ugyanaz, mint Szíriusz heliakális kelése) és akronikális kelése közt ő uralkodott, azaz a Devayanaval (lásd erről bal és jobb) azonos félév ura.

Hogy került a Mithra-kultusz Rómába?

John G. Jackson Christianity before Christ...

...című könyvében szereplő adatsor:

Mithra was one of the minor gods of the Persians, but as the worship spread to Chaldea, Anatolia, and Armenia, he became a major god. Mithraism became the dominant religion of the ruling classes of Pontus, Cappadocia, and Syria. In the first century B.C. King Mithridates Eupator of Pontus, a devout worshipper of Mithra, engaged in war with the Roman legions. In this struggle Mithridates was aided by Cilician pirates, whom it seems were converted to Mithraism by their royal patron. Afterwards these pirates were conquered by the Romans and then converted the Roman soldiers to the worship of the Unconquered Sun. The soldiers carried this new religion to all parts adopted by the civilian population and eventually became the dominant religious cult.
At the end of the first century B.C. Mithraism was indubitably the dominant cult of the Roman Empire.
—
Mithra a perzsák egyik kisebb istene volt, de ahogy az imádat elterjedt Káldeában, Anatóliában és Örményországban, jelentős istenné vált. A mithraizmus Pontus, Kappadókia és Szíria uralkodó osztályainak uralkodó vallása lett. Az i. e. első században Mithridatész Eupator pontusi király, Mithra hívő imádója háborúba keveredett a római légiókkal. Ebben a harcban Mithridatészt ciliciai kalózok segítették, akiket, úgy tűnik, királyi pártfogójuk térített át a mithraizmusra. Ezt követően ezeket a kalózokat a rómaiak leigázták, majd a római katonákat áttértek a Hódítatlan Nap imádatára. A katonák ezt az új vallást a polgári lakosság által elfogadott minden részre elvitték, és végül ez lett az uralkodó vallási kultusz.
A Kr. e. első század végén a mithraizmus kétségtelenül a Római Birodalom uralkodó kultusza volt.

Azaz igen mesés története van. Már eleve a Mithra nevet hordozó király (aki vagy legitim módon vette fel a napisten nevét akár úgy, hogy a Mithra-kultuszt nem is feltétlenül kellett gyakorolnia) kiléte is érdekes (mert a történelem utólag íródott), de hogy gyilkos elfogott kalózok lehettek volna a rómaiak terítői, az több a soknál.

Mithra égistennek hazudása

A John G. Jackson Christianity before Christ című könyvében idézett ...

James Frazer The Worship of Nature...

...című könyvében tulajdonképpen le akarja tagadni, hogy Magor Napisten kiindulónak vétele helytelen volna:

He was the great Sun-god of the Roman world; but originally he was not a personification of the light of the sun; for it seems that he was a sky-god, originally, and that his identification with the sun came later. As to how, when and where Mithra was evolved from a god of light in general into a sun-god in particular we have no certain knowledge.
The change perhaps took place in Babylonia, Frazer surmised, "where, under the powerful influence of Chaldean theology and astrology, the Iranian deities were assimilated to their nearest Semitic counterparts, the supreme god Ahura Mazda being identified with the sky-god Bel, while the goddess Anahita was confused with Ishtar the goddess of the planet Venus, and Mithra was equated with the sun-god Shamash." (Sir James George Frazer, The Worship of Nature, New York: Macmillan and Co., 1926, p. 503.)
—
Ő volt a római világ nagy napistene; de eredetileg nem a napfény megszemélyesítője volt; úgy tűnik, hogy eredetileg égisten volt, és a Nappal való azonosítása később történt. Arról, hogy Mithra hogyan, mikor és hol fejlődött át általában véve a fény istenéből napistenné, nincs biztos tudásunk.
A változás talán Babilóniában következett be, feltételezte Frazer, "ahol a káldeus teológia és asztrológia erőteljes befolyása alatt az iráni istenségeket legközelebbi szemita megfelelőikhez hasonlították, a legfőbb istent, Ahura Mazdát az égisten Béllel azonosították, míg Anahita istennőt összekeverték Isztárral, a Vénusz bolygó istennőjével, Mithrát pedig a napistennel, Sámással azonosították". (Sir James George Frazer, The Worship of Nature, New York: Macmillan and Co., 1926, 503. o.).

Az mondjuk igaz, hogy Mithra napisteni értelmezésével nekem is gondom támadt, nevezetesen azzal, hogy fiatal Nap (Misz-Ra, aki karácsonykor születik) és Bikát leölő Nap az Orionban értelmezésű napisten értelmezést is kaphat.
De az alábbi alcímnél szereplő adatok alapján közelebb jutottunk közben.

Magor, örmény Mger és (indo-)iráni Mithra

Mint kiderül ez a Mger angolosan Mher-nek van kírva, amely annak a Mihr-nek másneve, melyet ugye a Mithra név utózmányának, rontásának szoktak megadni^[7]. Holott ezek nem ugyanazok a nevek, mert Mith-Ra és Magor nem ugyanaz, hacsak nem a szómegfordítás#-Ra és -Ar/-Er/-Or szóvégi megfordítás cím/alcímnél írottak érvényesek:
Ugyebár mindhárom isten, Magor, Mger és Mithra a téli napfordulón megszülető Napisten, melyek közül a leghamarabbi a magyar Magor alak. Nyilván az örmény Mger/Mher/Mihr Magorra vihető vissza, de hivatalosan (megint feje tetejére fordítva a dolgot) annak a Mithrának a folyománya, melyet mi Magor nevétől függetlenül, Mith-Ra, Misz-Ra, Fiatal Nap bontásban és jelentéssel fejtettünk meg. Nem elképzelhetetlen, hogy a perzsa-ind név valójában a Magor rontása illetve átírása (így akár/konkrétan örmény átadással).

Man alternatív Mes (Mes-Ur/Masar/Magyar) eredete cím/alcímnél még a Manus/Man név eredete kapcsán is hasonló megállapításra jutottunk.

Lábjegyzetek