Missera

Kezdjük a missera szó eredetével. Alex MacBain kelta etimológia szótárában kelta aimsir = idő szócikknél előjön egy lehetséges kelta *amessarā, melyet biz. Ascoli és Stokes ad-messara-ként a latin ad-mensura szókapcsolatból eredőnek vél, így e kör lefutásával tulajdonképpen az derül ki, hogy missera tulajdonképpen measure szóval vetendő össze. Ugyanezt a measure szót az ófrancia mesure útján a latin mensure-ból eredeztetik és az idő és mérése össze is függenek (minden mérés, matematika elsődlegesen az égi mozgásokkal kapcsolatosan végeztetett), de akkor mi újság mérés, méret szavainkkal és miért éppen fél évet jelent missera? Mintha itt megint két (sőt, vagy több!) hasonló alakú és értelmű magyar szó okozná a zavart a szó előtagjában. Ugyanis létezik metsz szavunk is, mely éppen utalhat kettévágásra is. Mivel a nőiségi meddő szavunk is idetartozik; tulajdonképpen itt arról lehet szó, hogy missera, hasonló a zseniálisnak tartott szinusz szóhoz (mármint kialakulásához), szintén kettős jelentést hordoz: előtagjának van egyszer egy fényes MISZ és egy fényhiányos (meddő) mis-/miss (szócikkeknél taglalt) értelme. Az, hogy a méret, mérés és a latin szavak hasonlóak, csak egy dolog.
Misz-Éra felbontásban Éra (lásd era) adja az időegységre vonatkozó információt, Misz pedig a kettősséget, azaz felességet: ne feledjük a fél homonima, azaz két teljesen más értelmet épít magában a magyarban is.
Pozitív felfogásban tehát MISZ-Éra lehet tej-kor, méz kor, fiatal kor, ifjúkor (itt a földön inkább 7 év lenne inkább logikus, főleg ha a Fehérlófiára gondolunk, de itt nem ez a helyzet).
Negatív értelmét tekintve a tej/fény ill. annak hiányának vonatkozásait feltártuk mis- prefixumnál és főleg miss igénél.

Alternatívái missere, missare. Angolszász nyelven fél év jelentésű(nek meghatározott). Előjön a Beowulf című eposzban több helyen is, hund missare = száz félév (ötven év) szókapcsolatban. Máskor fiftig wintra = ötven telet ír a szerző erre az időtartamra, mely kifejezés már egy igencsak Földre és Kis Évre vonatkoztatott kifejezésnek tűnik, de valójában ez sem az.
Mint minden régi keletű mítoszban, eposzban (Homérosz Odüsszeiája és Trójája szintén ilyenek, de Firdauszi Shahnameh-jére is igaz), a történet itt is egyszerre az égen és a földön játszódik, azaz elsődlegesen az égen, melynek földi vetületét értelmezhetőnek kell venni az írónak az olvasó számára: az alacsonyabb fejlettségi szinten lévő, ezoterikus-gnosztikus tudásba be nem avatottnak is kell példaértékű tartalommal szolgáljon, míg, mire beavatást nyer, új értelmeket is felfedezhessen: ez az igazi (nép)művészet (és a mesék) lényege is. Többféle síkon értelmezhető.
Tehát itt is bizonyos, hogy csillagászati szempontokat kell figyelembe venni: égi eredetű, kozmikus háttere van a cselekménynek. Már a másutt is előjövő ötven és a száz számok is rámutatnak, hogy itt téridőben kell gondolkodni.

• Feridun (aki nem lehet más mint Nimrud illetve Orion az égen) király uralkodásának igencsak beszédes, mágikus ötvenedik évében felosztja az égi teret két (illetve az eposzban Salm-mal együtt három) fia közt. A képzet nem új: az égi teret, téridőt – ahogy Berossus címnél szó volt róla – a babiloniak is felosztották, Isteneik között.

Érdekes, hogy az ötven nem "ikresítve" van, ahogy Sirius Mystery című könyvében Robert Temple írta (lásd hundred és Hekate), hanem épp a száz, kún-hun-angolszász hund van ketté osztva.
Ezek alapján is azt lehetne mondani, hogy a száz, hasonlóan a szűz (Péterfai János által megadott) jelentéséhez, teljeset, egészet kell jelentsen, míg az ötven ennek a felét.

Száz etimonjánál, SZAT-nál más, de hasonló jelentéseket is megadtunk. A teljes jelentés is odakerült, utólag. A SZAT-tal kapcsolatba hozott csata címnél pedig HAT számunkról is volt szó: ott arra a következetésre jutottunk, hogy a hat azon állapot, amikor Nagy Év Nyilas-Ikrek tengelye alsópontjáról megindulunk a hét, a felső pont felé. Mondhatni 6 és 7 között annyi idő telik el, mint a 100 fele, 50 alatt, azaz 13000 év. Persze amennyiben igaz, hogy az ötven kódszám.
Igen valószínűen az. Már Ötevény címnél is szóltunk arról, hogy – dacára annak, hogy ez az elnevezés egyszerűen Ösvény és Ős-Fény olvasatú is lehet – hogy a Tejút ezen neve és az ötven számunk között összefüggés kell legyen. Mégpedig az, hogy a Nagy Évben a Nap 13000 évente halad át a Tejúton, annak is egy fontos pontján, a Tejútközponton (minden John M. Jenkins-től származó infót lásd Galactic centre). Ez is igazolja az 50 és a 13000 "azonosságát."
Ez a 13000 évenkénti egyszer a Tejút egyik, egyszer másik oldalán létünk lehet magyarázat arra is, hogy miért van a Procyon és a Szíriusz egyszer az egyik, mássszor a másik "Tejútparton."
De az sem mellékes, hogy 13000/50 = 260, és ez a maja naptár napokban mért hossza, illetve megközelítőleg az ember-embrió méhen belüli fejlődési ideje is.
Talán éppen ez a számítás az, ami elvetni látszik a Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvében taglalt Drayson 32000 éves és Milankovitch 41000 éves ciklusait. Persze korántsem tudjuk, hogy például 6-8 ezer évvel ezelőtt, vagy éppen 32-34 ezer évvel ezelőtt milyen szög alatt állt a Föld tengelye az ekliptikához képest, és hogy éppen a Szíriusszal való tánc pontosan hogyan befolyásolja a Naprendszerünk mozgását és a Föld tengelyének ferdeségét, melyről azt állítják, hogy változik.

Igen érdekes, ha már kutyákról volt szó (a kutya címnél sorra vesszük, miért lett Szíriusz kutyacsillag és miért lett totem a kutya), hogy a kutya szukák egy évben éppen kétszer, általában kb. hat hónaponta tüzelnek (és az ind Sarama = Szíriusz is nőiségi) (a kankutyák bármikor képesek párzani). Szépen összevág mindez a hund missera = Kutya-csillag fény-közelségbe kerülés a felső (erős) ágon frázis jelentésével is. Vagy csak véletlen...(?)

• Fentebb, a maja naptár címnél szerepelt, hogy a terhes nők gyerek-kihordási ideje kb. 260 nap; vajon a kutyáké mennyi?

A száz, illetve a Dobos Csanád által mondhatjuk helyesen idő jelentéssel megadott (közel azonos; műveleti okokból csökken százra) 108 tehát egy teljes kör időegységére kell vonatkozzon. Tulajdonképpen a 100 a téridő egyszerűsített kódszáma^[1].
Ez a 100/108 lehet egyenlő is a 360°-kal, meg nem is.

• Úgy tűnik a 100-as szám a 360-as vagy 3600-as számot váltja ki, és így szintén téridő-vonatkozású, de legtökéletesebben a kilences számrendszerbeli 108 jelenti az időt (hogy az idő hogyan esik ki, lásd erről Vízöntő paradoxon).
  
  Valójában a téridő 100/108 "kódneve" 25920 évet kell jelentsen, így nem lehet 3600. De a SAR 3600-zal való egyenértékűsége sem igaz.

Az ötvenre visszatérve, Péterfai János írja, hogy az ötven a Nap száma. Ez akár igaz is lehet. Ahogy az is, hogy a Beowulf-ban szereplő ötven tél utal arra az időtartamra, amíg a Nap (legyen egyelőre bármelyik Nap is) a téridő bizonyos felében tartózkodik. A tél a mai gondolkodásunk szerint a sötétségre kellene utaljon, de tél címnél leírtuk, hogy a naptári-csillagászati tél kezdetén, a télponton indul meg a fény növekedése, mely akkor azt jelenti, hogy ezen a (Karácsonyi) ponton születik meg Mithra-Jézus-stb. Azaz a missera-Mithra valóban a Kis Évben értelmezett, a fény növekedésével kezdődő (első, felfelé szálló ágon lévő) hat hónapot, és a Nagy Évben értelmezett 12960 évet jelenti. (A Berossus címnél előjövő Enlil = 50° × 72 = 3.600 év egészen mást jelent.)
A "legyen egyelőre bármelyik Nap" alatt azt (nem) értem, hogy a Nap a Szíriuszhoz képest hol tart. Ezt kellene modellezni. Amit az eddigiek alapján a (kód)nevekből sikerült leszűrni, hogy a Tejút Ötevény neve talán nem csak Út-Fény értelmű, hanem ötvenhez is köze van.
Talán arra arra kell gondolni, hogy a Tejút egyik felén is van egy égitest (a Nap), és a másik felén is (Szíriusz – Procyon mintájára: illetve ezek a csillagok mutatnak rá arra, hogyan is mozog a Naprendszerünk). Éppen ahogy a Cynocephalus címnél szereplő képen a Typhoni-kutyafejű alak a tejköpülő jobbfelén áll, vagy a Széth címnél szereplő képen Széth áll a jobb oldalon. (Az hogy az ábrázolásokon mi kerül a bal és jobb oldalra, nem arbitráris: lásd bal és jobb.) A száz felezésével így utalhatnánk ötvennel a két oldalon álló erőre, bolygóra, égitestre, vagy arra a téridő-pontra, amikor Szíriusz és a Nap egymáshoz a nyolcast leíró mozgásukban közel ér. (Közben fentebb már leírtam, miről van szó.)

Itt egy évekkel korábban elkövetett fejtegetés következik:
Tehát a fentebb szereplő kelta aimsir valójában itt más eredetű szó lehet és missera felbontását is inkább (Mithra nevének első értelmezéséhez hasonlóan) Misz-Ra felbontásban kell értelmezni: a missera félév jelentése valójában egy másodlagos hozzákapcsolt jelentés, mert itt hund nem 100-at, hanem (hound) vadászkutyát jelentően helyettesítendő. A precessziós Nagy Évben ugyanis a Hunor-Szíriusz és Magor-Solaris által egymáshoz képest végzett mozgás, orbitálás adja a fény-árnyék viszonyok változását és ennek a viszonyrendszernek motorja Széth (valamint magyarellenesség) címnél írottak alapján is Hunor-Szíriusz: ezért került Széth is furkájára.
Széth (valamint Szíriusz és a medvék) címnél kimondtuk, hogy Széth furkája nem más, mint az (eredetileg Nagy Évben értelmezett) Szíriusz (vonzóereje, bináris-csillagkénti szerepe) által behatárolt négy sarokpont, mely a Földről nézvést lehet a Világ négy oszlopa. Ez lehet a kereszt – fix kereszt értelme is. A kereszt – változó kereszt pedig a Tejútközpontból származó, emberiségre kifejtett hatásokat hivatott mutatni: a Nap és vele a Föld ezen a kereszten haladva éli meg a fény-árnyék viszonyrendszerben a Szíriusz forgatása (innen Péterfai János forgás = farkas [= kutya] egyenlete) által okozott változásokat aszerint, hogy a Nagy Évben a Nyilas-Ikrek tengelyen vagy a Szűz-Halak tengelyen (afelé vagy attól elfelé) halad.
Az afelé és elfelé (mondhatjuk úgy is: ascending és descending, azaz felfelé és lefelé ág) értelme pedig az, hogy egyik ilyen tengely kétfelé osztja a Nagy Év körét: fényében növekedőre és csökkenőre. Mithra értelme alapján missera pedig a növekvő fénytartományt jelenti, de egyelőre tisztázatlan, miért csak kétfelé, miért nem négyfelé osztásról van szó (Mithra is inkább a reggeli Napként egy negyed körcikkelyt kellene megszemélyesítsen, bár Varuna-val ikert alkotva mégiscsak feles tagolású lehet^[2]).
Hasonló párhuzamokat fél-féléves megosztásra láttuk Ozirisz és Széth címnél/esetében (Jankovics Marcell írja):

A görög naptári év megosztottsága tükröződik a mitikus istenkirályok félévenkénti hatalomcseréjében; Héráklész^[3] és Atlasz helycseréjében az Állatöv és a Tejút találkozásánál (a Tejút a nappályát két "féléves" szakaszra osztja).
Atlasz nem más, mint Orion, aki valóban a vállán tartja az eget; egészen pontosan az Állatöv körét. Graves szerint Atlasz és Héraklész helycseréje a féléveket megszemélyesítő szent királyok hatalomcseréjét jelképezi. S valóban, a Tejút a kis évkört pontosan két félévre vágja. Ezért kell megküzdenie Héraklésznek Néreusszal, aki nem más, mint az előző munkában szereplő tengeri kapu őre, Néleusz. Ők szintén az Oriont képviselik. (A birkózás Antaiosszal ugyanezért kerülhetett ebbe és az előző epizódba is. Ő is az Orion csillagképet személyesíti meg.)

Az egyiptomi év aszályos időszakát és a Nílus kiáradását követő termékeny periódusát megszemélyesítő Széth és Ozirisz szintén a "félévek urai". Ebben a vonatkozásban az említett istenek mind a Napot képviselik.

Ennek a fél-féléves megosztásnak párhuzamait máshol is megtalálni:

Maguk a napistenek is sokszor félszeműek. Lughról, a nyugati Nap istenéről mesélték, hogy egyik szemét mindig lehunyta, hogy varázslónak higgyék, mint Ódint. A kelta mitológiában félszemű napistenek harca folyik. A szemben álló felek Balor és unokája, Lugh. Történetük Akrisziosz és Perszeusz mítoszának pontos mása. Balor és Lugh görög megfelelőikhez hasonlóan a két félév napkirályait testesítik meg.

• Lásd e részt bővebb lére eresztve Ozirisz és Széth.

Továbbá, a görögöknél:

Macrobius (5. sz.) Saturnales című munkájában azt állítja (helyesen), hogy minden ókori istennek köze volt a Naphoz, de Apolónnak és Dionüszosznak különösképpen. "A vallás misztikus gyakorlata szerint – írja – a nappali szertartásokban a napot Apollónnak, az éjjeli szent cselekmények alkalmával pedig Dionüszosznak nevezik."
Plutarkhosz azt állítja, hogy Dionüszosz majdnem olyan fontos szerepet játszott Delphiban, mint Apollón. Vélhetően mint az éjszakai (téli) Nap istene Apollón helyettesítette annak távollétében. Éves viszonylatban a két Nap nyilvánvalóan a félévek Graves által sokat emlegetett istenkirályait: az emelkedő és a hanyatló Nap félesztendején uralkodó ikeristeneket testesíti meg.

• A kérdés is felvetődik: Hunor és Magor is ilyen félesztendőkön utalkodó Napok? Lásd erről fehér és fekete címnél.

Az ekliptika csatolt szinusz-görbéje is két (kis éves) félévre osztható. Igaz, a tagolás itt napéjegyenlőségi pontoktól napéjegyenlőségi pontokig tart, nem napfordulóktól napfordulókig.

Ami a keresztrefeszített Nap (élet)útjának négyes felosztását, annak kettőre való egyszerűsítését illeti, egyrészt a csatolt szinusz-görbe mutat rá, miért kellett felezni, másrészt pedig az, hogy mi okoz fontosabb változást a Nap-Föld fényviszonyok napi, éves és Nagy Éves ciklusában.

Jankovics Marcell...

...alábbi passzusa is végül is erről szól (Jézus címnél is szerepelt):

A naphéroszok életrajzában az olyan sorsforduló, mint a születés (napszak szerint napkelte, éves szinten téli napforduló vagy tavaszpont) sokkal jelentőségteljesebb, mint az azt követő átmeneti életszakasz, a gyermek- és serdülőkor. Nem csoda, hiszen a kelő Nap lényegesen szembetűnőbb változást hoz az éjszakához képest, mint a délelőtti Nap a kelő Naphoz képest, a naptári fordulatok pedig szintén igazi fordulatot jelentenek. (Jézus evangéliumi élettörténetében, ami igazán csodálatos, az fogantatása és születése illetőleg feltámadása; ifjúságáról viszont nem jegyeztek fel semmi említésre méltót.)

• Jankovics Marcell nem mutat rá a lényegre. Ahogy pokol címnél legutóbb szóltunk róla, eredetileg, csillagászati megfontoltásból, csak a (ráádásul nyilván először hyperboreai) Kis Évet figyelembe véve valóban az évet felező pont a tavaszpont volt: tavaszponttól őszponting jár a Nap az alvilágban, az égi egyenlítő alatt. Később viszont, a Föld tengelyferdülése után, a hyperboreai viszonyok megszűnésével és a migrációval, a precesszió felismerésével a Nagy Évben fontosabb téli és nyári napfordulós pontok alapján történő évfelezés vált fontosabbá (lásd erről Tilak féle ind anyagot bal és jobb). Ez is rámutat, hogy a mesék [igen, éppen meséknek hívjuk őket] leglényegesebbjei a precesszióval foglalkoznak.

Jézus és feltámadás címnél pedig arról (is) volt szó, hogy egyes kultúrákban, aszerint, hogy mikor kezdik a naptári évet, elcsúszás van a nevezetes negyedelő pontok jelentősége alapján:
A Biblia szerint Jézus keresztrefeszítése nem napfordulón történt, hanem a tavaszi napéjegyenlőségkor.

Mithra/Attis/Jézus és társai a téli napfordulón születnek, de mint láttuk, más és más kultúrkörben más és más az évkezdet (lásd tavaszi évkezdés). A bibliai Jézus a tavaszi napéjegyenlőségkor támad fel, mert a közel-keleten tavaszi évkezdés van (lásd még iráni Nowruz).

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvének alábbi passzusa december címnél is szerepelt:

Az ókori szerzők különös fontosságot tulajdonítanak annak, mikor született Héraklész. Ovidius szerint akkor, amikor a Nap az Állatöv 10. jegyébe lépett, Theokritosz szerint viszont akkor, amikor a Nap az Állatöv 1. fokán állt. Mindkét vélemény arról tanúskodik, hogy napistent tiszteltek benne. Az Állatöv 10. jegye ugyanis a Bak, amelybe a téli napforduló esik. Ovidius szerint tehát a téli napfordulókor, a thébai újév napján született volna, mint Zeusz, Mithras, Krisztus. Ha viszont az Állatöv 1. fokán álló Nappal együtt jött a világra, akkor tavaszi Újévgyermek volt, mint Marduk, akt a tavaszi napéjegyenlőségkor született – vagy támadt fel közel-keleti felfogás szerint: a keresztény naptárban a két felfogás ötvöződik. Jézus télen születik, de tavasszal támad fel.

Hasonló problémával találkoztunk kutya bevezetőjében is, mikor azt nehezményeztük, hogy a keleti zodiákusban a Kutya miért a KUS-Kosnak, miért nem a Baknak felel meg, illetve felveti mindez azt a kérdést is, hogy Iránban a (zoroasztriánus időktől) mai napig miért a márc. 20/21.-ére eső Nowruz az újév napja, mikor nyugaton újév január elsejére esik.
A mások adatait követő Johan Oldenkamp szerint sem véletlen az újév napjának erre a bizonyos napra esése, mert kb. ekkor áll pályáján a Föld a legközelebb a Naphoz és Karl-Heinz Homann (és Walter Cruttenden) adata szerint ekkor áll a Föld, a Nap és a Szíriusz is egy vonalban.
A korábban ennél a címnél rengeteg MISZ-szel kapcsolatos infót tartalmazó, ott is szereplő MISZ címnél lévő csatolt képet lásd még erről.

Middle címnél is szó volt a téridő felezéséről:
Az olasz metà = fél (két részre osztással nyert), spanyol mitad = fél (melyeket a latin medius = közép szóból eredőnek tartanak, mert hát nyilván a középen felezés adja a két félt) is arról bizonyosítanak meg minket, hogy az M-T (mint metsz) és M-SZ (mes, MISZ) vázú, az eget két félre osztó Tejutat jelölő szavak nyomán alakult ki valójában a közép és felezés jelentés. (Már közép szavunk is érdekes, mert köz kapcsolódhat a Göd/köd nevekhez.)

A kos is szarvas állat, és mivel MISZ címnél voltak jelentésátfedések szarvas és kos (és más szarvas állatok között), nagyon is elképzelhető, hogy a KUS funkciója egy a MISZ/Mes-ével: nemcsak világfa/életfa, hanem azzal azonos középen^[4] lévő, téridőt kétfelé osztó, azt felező szarvasállat neve is.

Végső soron a kiinduló Magyar Ilona neve kell legyen (ahol a magyar megint a tündér); a magyar név saját magyar belső fejlődési vonalon alakult át magy > mad > mat/met > mit > misz/mesz változatokra, melyeket a magyar nyelv külön nem tartott meg, de az utódnyelvek átvették őket.
Magyar címnél szerepelt:
Magyar Mag-Yar tagokra felbontása annak bizonyítására jöhetne jól, hogy a Tilak Orion című könyvének 92. oldalán adatolt aveszta madhyaryo = évközép (*mad/mid-jár) szót a magyar szóból vezessük le. (A dh páros is árulkodó, hogy gy hangra utal, de a dhy egymás után meg végképp: nem tudták leírni a gy hangot már!)
Dr. Geiger adata szerint a primitív aveszta naptár a nyári napfordulóval kezdte ugyanis az évet (ellentétben azokkal az indiaiakkal, akikből/től az irániak ki- vagy elváltak).
Ezek szerint a hunok Magyar/Magor ünnepének hívták volna a nyári napfordulót? Nagyon úgy tűnik. Ez érdekes, mert a saját Napuk neve K-N vázú. Arról is lehet szó, hogy itt valójában magyarok is éltek és a maguk Napja után hívták az ünnepet így.
Nos, valójában Magyar volt a Tejút(anya) neve, mely középen választja el az éggömböt; azaz, nem kell túlkombinálni.

Egyelőre azzal zárom le itt a mondandót, hogy missera, Aranykor és annak vége, Galactic centre, Galactic anticentre, dzsed, Zep Tepi, crucifixion, CSÁR, Nyilas-Ikrek tengely, kereszt – fix kereszt, kereszt – változó kereszt, Tejút-kapuk, Világ négy oszlopa, Napunk bináris rendszerben, Hunor és Magor, valamint Yuga cycles és továbbá Szíriusz mint istenanya, valamint Hunahpu, Sphinx és HAT, hét címnél szereplő adatok, diagramok, ábrák, skiccek alapján elegendő információm kell legyen arra, hogy felvázoljam a képet Magor-Szíriusz helyzetéről és a Tejútközponthoz képest való elhelyezkedésünkről.

Joscelyn Godwin Arktos The Polar Myth című könyvének 29. oldalán Jean-Sylvain Bailly gondolatait osztja meg. (Bailly, Jean-Sylvain személye azért érdekes, mert a 18. században még úgy tűnik, élt annak hagyománya, hogy a szkíták az első nép: ezt ő ki is mondja.)
Az ott írottak alapján missera fél év jelentésére vélhetően szintén hyperboreai eredetet mondana (emlékezzünk Magyar Adorján írására is: 1 nap volt 1 (fél)év). Meg is említi, hogy az ő idejében a kamcsatkaiak még mindig 6 hónapos évvel számoltak (kérdés, hány naposak voltak a hónapjaik).

Bal és jobb címnél és Tilak Orion című könyvében írottak alapján kiderül, hogy a védikus ind nyelvben a (Napút) félév(ének) neve ayana, ahol yana = (Nap)út. Azaz nem Mitra nevével számol.
Másutt (130. oldal lábjegyzetében) is az áll, hogy elsődlegesen filológiai bizonyítékok állnak rendelkezésre arra nézve, hogy ketté tagolták az évet.
Erről a kettős tagolásról lásd még Janus, mely János név lehet jön szavunkból eredő vagy inkább (a latin annus = év szóhoz is kötve; lásd Anna, annual és anus) An/Ana, azaz a Tejútanya vulvájához, köldökéhez köthető. Másutt már volt szó a hindu Anuradha nakshatráról is ilyen vonatkozásban, valamint ugye a Tilak által 133. oldalán taglalt szavakban is a jön vagy az An(a) szavakból lehet kiindulni: nála ayana = félév, hayana = év.

De ha már a két és két kapu (minduntalan) szóba jött, vegyük észre, a hun-germán gate is éppúgy K-T vázú, mint a két, köt és kutya szavaink. Azaz az elsődleges bontás kétfelé történik, és hun (alakú) köd = tej is rámutathat, hogy itt a Tejút általi kétfelé bontás a lényeg. Göd – God pedig nem lehet más, mint maga Széth vagy anyja, Nut. (Lásd erről cikket betéve Göd.)
Marha, tehén, Mrigashira és ötven címnél is szerepelt:

Érdekes lehet még annak vizsgálata (Tóth Gyula Szkítiától Maghrebig c. blogja alapján is), hogy marha szavunknak régen lehetett terület (állam, ország) jelentése is, mint ahogy a mai Danmark neve is ezt mutatja. Ahogy margin címnél volt róla szó, hogy a területek határait is ez a szó jelölte (vagy épp ennek a révén, ez által jelölte ki az ország területét).

Marha a jószágon kívül, birtokot, tartományt jelentett, például Vuangariorum Marcha. Németh Lajos bajor király Regensburgban kelt oklevele az avarok földjét így említi: terra Avarorum, majd "in ipsa marcha."

Persze hogy jelöl ki marha területet? Alsó-Egyiptomban létezett Tehenu tartomány név, mely hasonló elnevezés lehetett, mint a mai Dániáé.

Itt emlékezhetünk arra, amit Magyar Adorján írt (lásd bővebben good és tehén):

Jó (gyó) szavunknak nyelvünkben régen folyó értelme is volt. Márpedig őseink a folyókat tejelő, tápláló tehenekkel is szokták volt jelképezni, úgyhogy ez ismét az égi nagy, fehér tejfolyóra: a Tejútra, az Éganyára vezeti vissza gondolatainkat.

Mármost arról canton és continent címnél is volt szó, hogy a területeket leginkább vizek, szárazföldön folyók határolják el egymástól (ma is: sok esetben a folyó jelöli ki a megye- vagy országhatár vonalát).

Határolni viszont nemcsak földi területeket lehet, hanem elsősorban (szakaszolni; lásd erről is nome, valamint lásd még szakrális geometria) égi területeket, a téridőt kellett. Úgy tűnik, Tilak Orionjában foglaltak alapján is, hogy az ég egyik szakaszolási, felezési módja a Skorpió-Nyilas közötti, John M. Jenkins adata szerint a Nyilas 6. fokára belőhető Tejútközpont (lásd Galactic centre) mellett az Orion-Szíriusz csillagzatokat, csillagokat magában foglaló nyíl/Tír/Tishtrya/Mrigashira csillagkép kellett legyen (márpedig ezek: a Tejút két ezen fontos helye egymással szemben álló helyeket jelölnek^[5]).
Kimondottan a(z ezek szerint mégsem oly régi!) Mrigashira név is utalhat arra, hogy egyrészt a Tejúton járunk, másrészt területeket is felosztunk.
(Az idő szakaszolása, határolása is kötődhet, ha nem is a marhához, de Marshoz, a Mars havához, a későbbi márciushoz. (Mrigashirsa holdházban, a Skorpióban a Mars uralkodik is.)
Ugye a Kos havaként március azért is alkalmas erre a szerepre, mert a nyugati asztrológia szerint a Kos 0. fokához mérték a tavaszpont elmozdulását is.)

Jankovics Marcell Ahol a madár se jár...

...című könyvének alábbi passzusa gyűrű, valamint Ozirisz és Széth címnél is szerepelt:

A Nap éves útja a valóságban, de a mitopoétikus felfogás szerint is, két félkörre, félévre szakad. A napéjegyenlőségi pontok szerint egy téli és egy nyári fél évre, a napfordulók szerint az emelkedő és a hanyatló Nap fél esztendejére. E két fél év közül valójában csak az egyik a Napé, mégpedig az, amelyikben "nyeregben van"; az egyik felállásban ez a nyári fél év, a másikban az emelkedő fél esztendő. A másik fél év az a fél gyűrű, amelyik [a mesékben] mindig a vízbe vész; ez a nappályának a téli fele, mely az égi Egyenlítő – a "vízvonal"! – alá merül, a "vizes" csillagképek közé. Jelképes értelemben persze a mesehős ezt a fél gyűrűt is felhozza a víz alól, a hal, a nagy béka szájából – ez a béka ugyanaz a ktonikus varangy, amelyik a napostyát a nyelve alatt tartja –, hiszen a Nap, miután megteszi az Egyenlítő alatti sötét, téli félutat, visszatér aranyos, nyári félútjára.
A fél gyűrű felhozatala a víz alól a precessziónak is alkalmas metaforája lehetne éppen; a földtengely billegése következtében ugyanis a téli félút, ami jelenleg "víz alatt" van, kereken 13000 év múlva szárazra kerül, és nyári félút lesz, míg a jelenlegi nyári félút a vízbe merül, téli félút lesz.

• Jankovics Marcell nem is gondolná, mennyire helyénvaló egyes mesék és mítoszok Nagy Évben való vizsgálata, Szíriuszostul-mindenestül.

Michel-Gerald Boutet Druidical Astrology...

...című dolgozatában igen érdekes dolgokat ír. Pleiadok címnél is megvolt:

• Az alsó/sehol/túl világ nem azonos az alvilággal; Annwfn a kelták másvilága, se mennyország, se pokol, hanem egy e világgal párhuzamos világ.
  
• Minden továbbit lásd Druidical Astrology című írásában.

Lábjegyzetek