Mikulás

Magyar Adorján Csodaszarvas...

...című könyvében írja (újév címnél is szerepelt; bevezetést lásd téli napforduló alján):

Magyar Adorján Ősműveltség...

...című könyvében írja:

Tudták tehát ezek szerint őseink még azt is, hogy például a török törzsek Tor, Tol avagy Toldi nevű istensége is azonos a magyar törzsek Magor avagy Magyar nevű Napistenével. Ez utóbbi névvel azonosul a Miklós, azaz Mik-kolos, eredetileg = kis-botos, ami értelme: gyermek-botos is volt.
Szinte magától értetődik mindezek után, hogy a Mik-kolos névvel ellentétben kellett létezzen Mak-kolos, azaz tehát nagybotos = ember-botos, férfi-botos név is^[1].

Az év végén viszont, vagyis a tizenkettedik hónap végén, ma is szerepelő öreg "Mikulás", azaz Toldi Miklós "estéje" következik be.
Azaz a Mikulás nem más, mint Toldi Miklós, a Nap neve, viszont MA ugyanúgy az északi-sarki Nappal kapcsolatban hozza fel, mint Charles Upton is. (Lásd keretes részt.)

Gondolom a szóalakra szlávot mondanak és valóban van is egy Mikulaskova nevű kézilabdázónő is. Ez persze nem jelent semmit. A Mikulás mögé a szlávok nem látnak. Sőt, éppen a szláv nyelvek jellemzője a magánhangzók kiiktatása, így a Mikulás magyarosabb még a Miklós névnél is.

Magyar Adorján írja:

E lemenő, valamint a fölkelő Nap is vörös színűnek látszik, sőt a fénysugártörés, illetve a sűrűbb és ritkább levegőrétegek váltakozása következtében a napkorong sokszor eltorzulni is látszik; elvesztvén tehát "szép", szabályos korong- (díszkosz) alakját: "csúnya", is lesz (Lássad: "A műveltség könyvtára" kiadvány "A világegyetem" kötete 130. oldalát, Budapest, 1906.). Mindez is magától értetődőleg akkor volt különösen föltünő amikor az Északi Sark még hazánk területén lévén, a Nap egész hónapig járt körben a láthatár szélen. Hogy viszont a népek tudatában még manapság is a "Mikulás" (a lemenő Nap, Toldi Miklós estéje) meg mindig vörös es "vörösképű", azaz vörösarcú, ennek emlékezete nem csak a népmesénk "Vörös Koldus"-ában él, hanem él ez más népek öntudatlan-tudatában is (vagyis, ha a vörösség oka már feledésbe is ment) ennek bizonyítására teszem ide e két alábbi közönséges, bizonyára német gyártmányú levelezőlapot, amelyen a Karácsony, azaz téli napforduló előtt, szerepelő öreg Napisten (Toldi Miklós, Mikulás), a németeknél Knecht Ruprecht (Kneht Rupreht) ábrázolva. A németeknél a koldusból idővel Knecht = szolga lett és azt sem tudják már hogy a Ruprecht név is eredetileg egy vörösséget jelentő szóból származott, mert hiszen a latinban is ruber = vörös, amely szóból a rubin piros színű ékkő neve is származik.
Koldus szavunk, mivel a koldulás házról házra, faluról-falura való bolyongással jár, összefügg a tájszólásainkban még elő kólicál, kóricál és kolindál = kószál, bolyong, vándorol igéinkkel, de a legközvetlenebbül összefügg még azzal is, hogy azon ősidőkben amikor a Sark még Magyarország területén volt, ősszel a Nap, vagyis tehát a Vörös Koldus, hetekig a láthatáron körül-körül látszott bolyongani. De összefüggenek ezen koldus, kólicál, kóricál, kalézol, kalandoz és kolindál szavaink egyrészt még a halad igénkkel is, másrészt pedig a szlávban fönnmaradott kolo = kerék és a török halka = karika szavakkal.

Tomory Zsuzsa Istenes magyar emlékeink 1. rész...

...című Ősi Gyökér 2005/1. sz. megjelent cikkében írja Magyar Adorján nyomán (és itt bizony fel kell ismerni, hogy a Télapó szarvas szánhúzói a Csudaszarvas mondánk maradványa is lehet; kár, hogy Tomory Zsuzsa nem tárgyalja):

Ősi Karácsonyunk előestéje az öreg, búcsúzni készülő Nap ünnepe, akit ereje teljében Szép Miklósnak, Magornak hívott népünk. A téli napéjegyenlőség Öreg Miklósának hófehér felhőkből van szakálla, fényből szövött vörös palástját fehér hószegély borítja. Érzi, hogy ereje fogytán; elindul, hogy végzete beteljesülvén, Karácsony sötét éjszakáját követően ismét újjászületve áldhassa e földi életünket. Távozása előtt leteszi népünk asztalára a múlt évi termés bőségét jelző ajándékokat: almát, diót, narancsot, s ezek egyúttal az új élet letéteményesei is. Magjaikba rejtve ott szunynyad a tavasszal ég felé nyúló élet. Öreg Miklós távozásakor a falusi élet magányos csendjében indul el Csodaszarvasunk. Agancsai között ringó bölcsőcskében új életet hoz, hogy az év legsötétebb éjszakáján, a titkok éjjelén új fény születését hirdesse.

Gavin White Babylonian Star Lore...

...című könyvében szintén tesz utalást a rénszarvasokra és a Mikulásra (Suhurmasku címnél angolul is szerepelt, tehát itt már csak magyarul adom):

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének Szent Miklósról szóló fejezetében írja:

A Nyilas csillagkép az egyik hely, ahol fontos égi utak találkoznak: a Tejút és az Állatöv, napfordulói főkör és nappálya, illetve égi egyenlítő metszi itt egymást, s itt van a holdcsomópontok (lásd node) egyik kitüntetett helye is. Ezek az "utak" – láttuk – víziútként is megjelenhetnek a hiedelmekben: lásd napbárka, Argo hajó csillagkép, tejútfolyam. A folyammenti műveltségek mítoszkincsének központi eleme, hogy a Tejutat saját folyójuk égi másának tekintik: az egyiptomiak égi Nílusnak, a hinduk égi Gangesznek, az obi ugorok Ob-nak. A hinduk egyenesen úgy tartják, hogy a Gangesz a Tejút lefolyása. A Visnu Purana szerint a Tejúton járó Visnu (Orion csillagkép) lábából (Rigel csillag, az arab név "Láb"-at jelent) patakzik a szent égi folyam a földre.
Hogy nem véletlen egybeesésről van szó, azt [Szent Miklóson kívül] két másik Nyilas-szent legendája is tanúsítja. Szent Kelemen, aki Katalinnal és Borbálával a bányászok Nyilas-béli védőszentje, egyik csodájában csákányával vizet fakasztott vele együtt kényszermunkára ítélt bányásztársainak. A csoda hírére a környékbeliek csapatostul keresztelkedtek meg, mire rabtartója úgy feldühödött, hogy horgonyt köttetett a nyakába és vízbe dobatta. A horgony okán néha össze is tévesztik a pápa Kelement a püspök Miklóssal, ugyanis mindkettőjüknek – az utóbbinak hajószent minőségében – a horgony az attribútuma. Ugyancsak november 23-án ünnepli az egyház Szent Kolumbánt (meghalt 615), aki legendája szerint szintén fakasztott sziklából vizet, és Miklóshoz hasonlóan hosszú, kalandokkal teli hajóutakat tett meg. Még ha csak tengeren járt volna, nem lenne szokatlan, hiszen ír volt, de az európai kontinensen utazva is rendre a folyókon, tavakon közlekedett. (Hajózott a Loire-on, Moselen, Rajnán, a Zürichi-, a Boden-tavon stb.) Emlékeztetőül: más vízfakasztás-elbeszélések épp a Nyilassal átellenben levő, a Nyilas havában legtovább látható Tejút-kereszteződéshez kapcsolódnak. Egész pontosan Orionhoz. Mint másutt már megírtam, azok az istenek, héroszok, szentek vagy éppen mesehősök, akik csodás módon vizet fakasztanak a sziklából, mint például a perzsa Tistrija isten, a bibliai Mózes és Sámson, a mi Szent Lászlónk vagy a népmesei Balga Tamás, a Tejúton "járó, pálcás" Oriont (vagy a szomszédos Szíriusz csillagot) személyesítik meg. És bizony, a mi kedves Mikulásunk, Télapónk, Karácsony Apónk, aki a téli éjszakában szarvasok vontatta szánon röpül az égen, de még a keresztények Szent Miklósa sem más, mint az Orion megszemélyesítője.
Mindenekelőtt az szól emellett, hogy az Orion, "övén" ("pálcáján") az azonosítást megkönnyítő, egy sorban ragyogó 3 csillagával a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképe. Késő ősztől kora tavaszig "járja" az éjszakai eget a Tejúton, mondhatni az égről vigyáz ránk, mint az időszak (az óév?) jó szelleme. Az Orion övének 3 csillaga magyarázza, miért kap a szent legendájában a 3-as szám ekkora szerepet. A 3 csillagot jelképezi a 3 aranypénz a kezében, és talán a 3 csillag volt az "égi torony" 3 kivilágított ablaka is a régiek képzeletében. (A mesei szimbolikában az "ablakszem" csillag helyett szerepel.) Összevetésül: a mi népünk e 3 csillagot Háromkirályoknak nevezte – úgymond – azért, mert ekkor utaznak a napkeleti bölcsek a Kisded látására Betlehembe. Tegyük hozzá, hogy a 3 mágusról szóló legenda a mithraikus hagyományból került át az evangéliumi elbeszélésbe: a mágusok a megtestesült Csillagot, Mithrast, az Orionnal nyáron egyesülő napistent imádják a Barlangban. A Háromkirályok elnevezésnek így van igazán értelme, hiszen a 3 csillag az Orion csillagzatnak a része! Mithraikus szellemben szólva, a "királyok" nem úton vannak a Krisztushoz, hanem Krisztusban megérkeztek. Szent Miklós a vizen járók patrónusaként is az Oriont tekintheti előképének, pontosabban szólva a csillagképet megtestesítő Orion héroszt, akiről azt mesélték, hogy óriás termetű volt, és járni tudott a vizen. A csillagkép nagy méretű, és hagyományos ábrázolásain Szent Miklós is valóságos óriásnak tetszik a torony mellett. Figyelemre méltó, hogy azt a legendáját, mely szerint halála után látomásban megjelenve segít bajbajutott hajósokon, előírás szerint úgy festették meg, amint a szent a hullámok felett az égen lebeg, akárcsak egy tájékozódást szolgáló csillagkép. (L. Fra Angelico képét a Vatikáni Képtárban. Mint fentebb írtam, az ógörög hajósok az Orionnal szomszédos Ikrektől "várták", hogy téli viharok idején segítsenek tájékozódni a tengeren.) Meg az is beleillik a képbe, hogy Szent Miklós mint "Apó" él az emberek képzeletében. Az Oriont megszemélyesítő héroszok és istenségek rendre mint ősök: a nép, nemzetség, törzs ősapjaként jelennek meg. Így például a lappok körében, akik az Oriont ráadásul még "Apó"-nak is nevezik! Véletlen lenne, hogy az "igazi" Mikulás korunkban is Lappföldön él, amiről Mikulás-nap táján minden gyerek értesülhet? (A televízióból természetesen.) Szent Miklós "apóságának", azaz nemző apaságának legendás tanújele, ami egyébként is egybeesik a Nyilas jegyén uralkodó Jupiter planétaisten első számú mitológiai szerepkörével, a 3 prostitúcióra kényszerült szűznek hintett pénz. (Vö. Zeusz és Danáé történetével.) Nem mellékes, hogy a lappok, de más népek is az Orion övét (pálcáját) az ősapa phalloszának is nevezték az alatta "szétfolyt" Orion-ködöt pedig az ondójának, s az Apó (még meg nem született) gyermekeit a phalloszban lévő vagy inkább phalloszt formáló 3 csillaggal azonosították. Amiből az is következik, hogy Orion nem a sziklából fakaszt "vizet" tulajdonképpen, hanem önnön magából, hogy azt a földre, azaz a sziklára (vagyis a Földanyába [KI > GÉ > Gaia]), illetőleg a tejúttoronyistennőbe folyassa. Éppúgy, mint egy másik mitológiai képzetkörben az Orionnal szomszédos állatövi Bika, amit a földet megtermékenyítő égi vizek csillagképi megtestesülésének tekintettek.

Wotan germán istenség Szent Miklóssal való összemosása

Judeo-keresztény szentek cím/alcímnél volt szó a gyakorlatról.

Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban...

...című könyvében a germán Wotan-nal összemosott Szent Miklós példáján keresztül szól arról a gyakorlatról, hogyan gyártották a judeo-keresztény szenteket:

A katolikus hittérítők, akik Németország katolizálására vállalkoztak, azt vették észre, hogy rendkívül nehezen tudnak az ősi germán Wotan-kultusszal megbirkózni, amely mélyen beleette magát a németség lelkébe. Az öreg, fehér szakállas germán atyaisten fogalmát nehezen tudták frissen szerzett híveikből kiirtani. Ezért hát a katolicizmus régi gyakorlata szerint (amelyet különben az antik rómaiaktól örököltek, akik szintén úgy semlegesítették a pogány isteneket, hogy elvitték őket Rómába, a Capitoliumra, elfogadták a régi bálványokat római istenségekül, csak éppen átmázolták őket rómaiakká) Wotan-Istent beleadaptálták az Egyház szentjei közé. Kikerestek számára egy ugyancsak nagy, ősz szakállú szentet, s a két figurát összeboronálták. S mivel Wotannak főként két olyan jellemvonása volt, amely mély benyomást keltett a németekben: az, hogy jutalmaz és hogy büntet, ezért Szent Miklós-Wotant is kétféle attribútummal tisztelték meg – az egyik az, hogy puttonyt hord a hátán, s ebből cukrot és ajándékot hoz a jó gyermekeknek; s a másik az, hogy a rossz gyermekek számára virgácsot és láncot hoz, s berakja őket a puttonyába, hogy elvigye a pokolba. A mítoszfejlődés örök törvénye szerint itt aztán hasadás következett be a Szent Miklós kettős figurájában: belátták, mégsem illő dolog, hogy a szent püspök legyen a Sátán udvari szállítója, s ezért állították melléje a lólábú krampuszt, mint Knecht Rupprechtet. Hogy ő is az ősgermán főistenség leszármazottja, azt többek között az is bizonyítja, hogy Németország egyes helyein, például Mecklenburgban, még ma is Wode néven hívják a derék Krampuszt.

Mikulás ajándékozás háttere

Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban...

...című könyvében amit még a Mikulás ajándékozás hátteréről ír:

De vajon a derék öreg, fehér szakállú Mikulás színtiszta magyar-e? Hát minden inkább, csak nem magyar. Először is eredetére nézve kis-ázsiai görög volt, az orosz egyház tette meg legfőbb védőszentjévé. Vagyis muszka volt, s ha a krampuszkérdés nem 1936-ban, hanem mondjuk, 1870 körül vetődik föl nálunk, amikoriban ugyancsak paprikás hangulat uralkodott a magyarokon a muszka ellen, aki 49-ben segített Ferenc Józsefnek hazánkat leverni, akkor bizonyára most alighanem szegény Mikulást akolbólítanák ki faji eredetére való tekintettel. Vele azonban egyéb bonyodalmak történtek. Holttestét 1087-ben Krisztus után az olaszországi Bariba vitték, s ettől fogva az olasz papság kapta fel a kultuszát [aztán Assisi Szent Ferenc ferenceseinek szegénygondozásra irányuló tevékenységével folytatja].
...
Szent Ferenc követői, az alapítójuktól rájuk testált szegénygondozás kötelessége értelmében, kutatva kerestek az Egyház legendáiban minden olyan motívumot, amely a középkori szegény nép vigasztalását szolgálhatta. Így bukkantak rá Szent Miklós püspök legendájára is. Amely szerint ugyanis volt egy szegény család s annak három lánya, akik oly szegények voltak, hogy már a testüket akarták áruba bocsátani, hogy az erkölcstelenségük árán szerzett pénzből juttathassanak kenyeret elöregedett apjuknak-anyjuknak. (A legenda, amint láthatjuk, igazán nincs minden költőiség híjával. Akármelyik mai költő is pennájára vehetné!) S most következik aztán a tipikus középkori happy end. Miklós püspök meghallja, hogy a három szegény lány minő istentelen tervet forgat agyában; ezért éjnek idején elsétál ablakuk alatt, pénzt dob számukra a szobába, s ezzel hozományhoz és tisztes, erkölcsös házassághoz juttatja őket, lévén, hogy a tisztes, erkölcsös házasságnak már akkoriban is a hozomány és nem a szívbeli szerelem volt a rugója és ismérve. Szóval, hát innen ered az a mikulási szokás, hogy az erkölcstelenség útjára induló fiatal gyermekeket éjjel az ablakba rakott ajándékokkal tartják vissza a romlástól.

Lábjegyzetek