Mescser

Magyarok neve, nevei, magyar és más címnél is szóba kerültek a mescserek.
Remete Farkas László Magyarok eredete című tanulmányának bulgár címnél álló adata szerint a Don-menti magyarok neve mescser, a Volga-menti magyaroké miser, mozar, jugor.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvének 615-617. oldalán írja róluk:

A keleten maradt magyarok utódai az orosz krónikák tanúsága szerint még a 16. században is a középső Volga környékén éltek, možar, madžar, močar, mačarin, illetve meščer, mišär, mižär neveken említve. Legutóbb Vásáry István alapos tanulmányban (A Volga vidéki magyar töredékek a mongol kor után) foglalkozott e magyar maradékokkal.
Az orosz krónikák možar (madžar, mačarin) népe eredetileg tekintélyes mennyiségű etnikumot alkotott. Hatalmas területen szétszórva ta láljuk a možar-elemet tartalmazó helyneveket: Možary, Možurovo, Možarovka, Možarovskaja, Možarki stb. Az egykori Orosz Birodalom rjazanyi, tambovi, penzai, nyizsnyij novgorodi, szimbirszki, kazányi, ufai, vjatkai kormányzóságaiban fordulnak elő ezek a nevek. Ha a možar-elemű helyneveket térképre vetítjük, világosan két nagyobb településgóc rajzolódik ki több szétszórt helységet leszámítva: az egyik a Volga nagy kanyarjában a jobb parton helyezkedik el, főleg a mai csuvas területen (kiemelés tőlünk), a másik pedig a rjazanyi terület középső és a tambovi terület északi részén." (Vásáry: id. m. Magyar őstörténeti tanulmányok, 286. old.)
Előzetesen leszögezhetjük tehát, hogy a helynevek egyértelmű tanúsága szerint a volgai magyarok možar nevű utódai jórészt a csuvasok között, ezekkel elvegyülve laktak a 16. századig, majd később a csuvasokba olvadtak be.
Ezekhez a možar-okhoz szorosan kapcsolódik a mescser (meščer, mižär, mišär) népnév, nemcsak fonetikailag (vö. magyar-megyer), de területileg is. Vásáry így ír róluk: "Két etnikailag elkülönülő csoportjuk ismert. A mescserjakok kisebb nyugati csoportját a múlt századi orosz irodalom orosznak írja le, de világosan kitűnik a leírásokból, hogy egy idők folyamán eloroszosodott valamilyen népcsoportról van szó. Főleg a rjazanyi terület északi járásaiban éltek, a középső Oka folyásától északra elterülő területet ma is Meščerskaja storona-nak hívják. Az egykori tambovi, penzai és szaratovi kormányzóságok területén éltek még mescserjakok, legtöbb helyen oroszokkal, mordvinokkal, tatárokkal vegyesen. Egyrészt a fentebb említett helyeken, másrészt ezektől keletebbre, az egykori nyizsnyij novgorodi, szimbirszki, kazányi, ufai, orenburgi kormányzóságokban él az orosz mescserjakoknál egy lélekszámban jóval nagyobb etnikai csoport, melyet az oroszok éppúgy mescserjaknak neveznek, de nyelvük egy a kazányi tatárhoz közelálló nyelvjárás. Magukat és nyelvüket egyszerűen tatárnak nevezik, de a kazányi tatárok megkülönböztetik maguktól, mišär-nek hívják őket..." (id. m. 287. old.)
Amint Vásáry földrajzi leírásából észrevehettük, a mescserek településterületei majdnem mindenütt szorosan csatlakoznak a mozsar szálláshelyekhez, egyes vidékeken pedig ez utóbiakkal mozaikszerűen keverednek. Már csak emiatt is igen valószínűtlennek tűnik Vásáry munkahipotézise, aki az eddigi idevágó magyar szakirodalom egészével ellentétben a nyugati mescsereket eloroszosodott volgai-finnugor népnek véli, a keletieket pedig túlnyomórészt tatároknak tartja, akik közé szerinte esetleg a volgai-finnugor nyugati mescserek s talán a mozsarok egy-egy kisebb csoportja is beolvadhatott. E feltevés fő alátámasztása az, hogy míg Vásáry szerint a mozsar-magyar egyeztetesnél nincsenek problémák, addig a meščer, mišer szóalakot (a mižär formáról itt nem beszél!) "hangtani nehézségek miatt" nem lehet összekapcsolni sem a možar, sem pedig a magyar, megyer nevekkel (id. m. 289-290. old.). Az ilyenféle finnugoros hangtani "nehezségeket” azonban már eléggé ismerjük ahhoz, hogy ne tulajdonítsunk nekik valami nagy jelentőséget. Emlékeztetünk peldául a TeSz "többrendbeli nehézségei”-re szablya szavunknak a szab igéből való származtatása kérdésénél (l. 254-255. old.). De még ettől eltekintve is, a mescserek neve nemcsak meščer és mišer alakban fordul elő, hanem mižär formában is, ami pedig igen jól kapcsolható a možar névhez. Még hangtörvényes alapon is! Éppen ezért Vásáry fenti érvelésénél nem tartja "célszerűnek" megemlíteni ezt a mižär változatot. "Megelégszik" a meščer és a mišer alakokkal. Ismét jelentkezik tehát az a módszertelen, egyoldalúan szelektáló "forrásértékelés", amely kizárólagosan finnugor eredetünk irányzatát a kezdetektől fogva jellemzi. Ellene szól azonban Vásáry feltevésének az is, hogy a kazáni tatárok megkülönböztetik maguktól a keleti mescsereket, mišärnek hívják őket. Ha tehát már eredetileg is tatárok lettek volna, akkor miért e megkülönböztetés?
Másrészt, még ha elfogadnánk is e hangtani kifogást, akkor is összevethető marad a meščer népnév az ómagyar mecsér (kardverő, kardkovács) szóval (l. Heckenast G. - Nováki Gy.: Kora Árpád-kori szolgálónépek) – amit azonban Vásáry ismét csak nem említ. Pedig a honfoglaló magyarság kiemelkedő minőségű fémművessége ismeretében nem utasíthatjuk el azt a meggondolandó lehetőséget sem, hogy a mescserek (mecsérek?) esetleg a keleten maradt magyarság kovácstörzsét alkothatták; éppúgy, ahogy az altáji tarkan, tarhan (tarján, tárkány) törzsnevek jelentése is "kovács". Erre vall a mozsar és meščer településterületek előbb már említett mozaikszerű egybeékelődése, valamint az is, amit a keleti mescserek tyemnyikovi és szergacsi csoportjairól szólva Vásáry maga is feltűnőnek tart: "Érdekes módon e két csoport elhelyezkedése nagyjából egyezik a možar elemet tartalmazó helynevek két nagyobb gócával." (id. m. 289. old.) Ugyancsak ebbe az irányba mutat – igen nagy súllyal – az orosz évkönyvek közlése az 1551-es kazáni hadjáratról: "És a cár és a vajdák igazsághoz vonták a hegyi embereket (a Volga dombos jobb partján levőket), hercegeket és murzákat, százados és tizedes hercegeket és a csuvasokat és a cseremiszeket és mordvinokat és mozsarokat és tarhanokat..." (Vásáry: id. m. 285. old.) Nos, ezek a közvetlenül a mozsarok mellett említett tarhanok (azaz "kovácsok") igen nagy valószínűséggel a mozsarok mellett és között élő mescsereket (azaz mecséreket, vagyis szintén "kovácsok"-at) takarják, akik azonban akkorra már nyilván eltatárosodtak, s ezért nevezi őket az orosz forrás altáji néven tarhanoknak.

A mecsér szó bekerült Makar címhez is.

Ezután a finnugor elmélet összefüggésében kimondja:

A magyar nyelvi rokonság abban a finn nyelvi alcsoportban a legnagyobb, amely a történelmi adatok szerint még a 16.században is a keleten maradt magyarok (mozsarok, mescserek) egyik nagyobb csoportjának közvetlen szomszédságában élt, s amelybe e magyarok minden valószínűség szerint később részben beolvadtak. Ezzel egyúttal jelentős alátámasztást nyertünk abbeli feltevésünkhöz is, hogy az egyes finnugor nyelvek eltérő fokú magyar nyelvi rokonsága sokkal nagyobb valószínűséggel magyarázható ismételt és különböző intenzitású areális nyelvi ráhatásokkal, mint a manapság már minden joggal elavultnak tekinthető finnugor nyelvcsaládfa-elmélettel (l. 508-509. old.).