Mastabbagalgal

Helyesen Mas-Tab-Ba-Gal-Gal a sumér-babiloni zodiákus Ikrek jegyének neve, melyet MAS-nál és más címnél is említettünk, minthogy MAS = más.

Gavin White Babylonian Star Lore...

...című könyvének adatai:

The name of the Great Twins is written ‘Mul Maš-tab-ba-gal-gal'
The Great Twins are known as tū'amū rabûtu in Akkadian. The Sumerian word Maš, meaning 'twin or companion' has also entered Akkadian as māšū.
In Sumerian 'twin' can be conveyed by the Maš-sign alone, but more often 'twin' is written in a longer form as Maštabba. As an independent sign Tab signifies a 'companion or partner', so the idea of the 'twins' can be more literally translated as 'the two companions'.
It is not known what the Gal-sign actually depicts suggestions include a crown or headdress of some sort. The sign is commonly used to mean 'great or big'. In the cuneiform writing system the final adjective (Gal) is often doubled to indicate plurality.
—
A Nagy Ikrek nevét úgy írják, hogy "Mul Maš-tab-ba-gal-gal".
A Nagy Ikreket akkád nyelven "tū'amū rabűtu"-ként ismerik. A sumér Maš szó, amely 'ikertestvér vagy társ' jelentésű, az akkád nyelvbe is bekerült māšū néven.
A sumérben az "iker" kifejezést a Maš-jel önmagában is kifejezheti, de gyakrabban az "iker" szót hosszabb formában Maštabba-ként írják. Önálló jelként a Tab 'társat, partnert' jelent, így az 'ikrek' gondolata szó szerint 'a két társ' jelentéssel fordítható.
Nem ismert, hogy a Gal-jel valójában mit ábrázol, a javaslatok szerint valamilyen koronát vagy fejdíszt. A jelet általában 'nagy' jelentéssel használják. Az ékírásos írásrendszerben az utolsó melléknév (Gal) gyakran megduplázódik, hogy a többes számot jelezze.

• Varga Zsigmond Ősmagyar mitológia című könyvének (a PDF) 65-66. oldalán talált adat szerint a kettőzés itt többesszámot jelent; például dingir gal-gal = nagy istenek.
  
  Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének (második kötetének) 73. oldala alján máshogy is magyarázza a nevet.
  Lásd még galgal.

Huszárik László Enkidu a Kentaur – a csillagképek nevének eredete című a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Acta Historica Hungarica Turiciensia XXVIII./2. sz. megjelent cikke végén a táblázatban Gis (Gilgames) és Enkidu kettősét a Nagy Ikrekbe vonatkoztatva veszi fel (de a Kis Ikrekbe is).
A Kis Ikrek sumér neve Mas.Tab.Ba.Tur.Tur, melyről UR címnél azon adata állt, hogy a Rák alatt volt található (Huszárik Gavin White rekonstrukciói alapján halad).
A Gal-Gal végződésnek tehát ez a (megkülönböztetett) jelentősége; nem kell magyarul értelmezni, mert belső sumér fejlődésű elnevezések.

Pap Gábor egy előadásában közli, hogy az arabok pikkelyes altesttel jelenítik meg az Ikreket, de minthogy ez magyar festett kazettás mennyezeten is előfordul, azt kell gondolni, hogy ez egy régi egyetemes ábrázolás és nem azzal kell törődni, hogy ki az átvevő. Lásd csatolt képeket.


Hogy a hal és a kecske azonos szóval hogy jelezhetett, erről lásd például bakhal sumér jegy-elnevezést: Suhurmasku. De Magyar Adorján is szólt a hab és a kabala szavak azonosságáról, mely utóbbi szó gyöke megfordítva végül is: bak.

Richard H. Allen Star Names című könyvében az Ikrek Csillagkép alfájánál szól egy érdekes asszír Mas-Mas = Ikrek elnevezésről.
Az Ikrek(hez köthető) M-S vázú név/neve azért is érdekes, mert a Miscoatl címnél szereplő Giorgio de Santillanatól származó adat is az Ikreket hozza szóba, mint (esetleges) (hatalom)váltási pontot.
De mindkét névben az is közös, hogy a Tejút MISZ nevével de legalábbis M-S vázú nevével hozható kapcsolatba. A MAS keresztet formázó piktogramja is nyilván jelentékeny lehet ebben a kontextusban vizsgálva is.

Érdekes a fenti szövegből mastabba, mely akár mostoha olvasatú is lehet (mostoha előjött a más jelentésű other szónál is):
Igen érdekes, amit gemination címnél, a gyám fogalma kapcsán vetettünk fel, Jézus nevelőapja, József gyám illetve mostoha szerepe alapján. Azt, hogy a más és other címnél írottak alapján meghatározott téridőbeli helynek (mely, ahogy UR címnél is láttuk, Ikrek és Orionra értelmezettnek egyaránt vehető) megfelel József-Orion téridőbeli helye és lám, az Ikrek Mastabbagalgal nevének Mastabba előrésze (melyből a Mustafa nevet is eredőnek véltem) megegyezni látszik az értelmi és eredeztetési nehézségeket rejtő mostoha szavunkkal.

Czeglédi Katalin A piramis...

...című az Ősi Gyökér 2015/1-2. sz. megjelent cikkében is említi a mastabba szót arabként, biz. Bakos nyomán:

A masztaba arab óegyiptomi, csonka gúla alakú építmény, amely alatt a tulajdonképpeni sírhely 10-20 méter mélyen van elrejtve.

• Hogy itt akkor a masztaba (sémi kiejtéssel mastaba) sírhely, építmény, gúla vagy micsodára utaló, nem derül ki, de mivel hozzákapcsolt értelem, talán mindegy is. Az alapkiinduló idea nyilván a téridőbeli hely. Ezen és ezen oldalon írottak^[1] alapján (kő)padozat lenne.
  Bár ha figyelembe vesszük, hogy az Ikrek a Nap kulminációs ponton jár az Ikrekben, akkor a gúla/hegy értelem szépen megfér itt.

Nagy Ikrek, Kis Ikrek – Nagy Kutya, Kis Kutya

A Mastabbagalgal tehát Nagy Ikrek, és ahogy a lentebb szereplő adatok is mutatják, Kis Ikrek is léteztek, azaz ugyanúgy megvan a kis-nagy páros, mint az éppen az Ikrek cikkelyében található Kutyáknál (Canis Minor és Canis Maior).

Gavin White Babylonian Star Lore...

...című könyvének további adatai:

THE SUMMER SOLSTICE PERIOD

The next distinct group of symbols is made up from the constellations that rise during the summer. These stars mark the hot dry season, which, unlike the milder climes of Europe, is regarded as the time of death in Mesopotamia. At this time the lands are ravished by drought and plague, and even nature herself becomes barren – the life-giving rains have ceased and river levels decline, the harvest is finished and all vegetation dies back under the scorching summer sun.
As the sun approached the peak of his powers, Dumuzi had foreboding dreams of his own death. His premonitions came true at the summer solstice and his funeral rites were performed amidst wailings and lamentations in month 4, immediately after the solstice. As Dumuzi walked the path of the dead, he took the sorrows of the worlds with him to the land of the shades.
Rituals dedicated to the dead also dominated month 5, which fell in late summer. At this time, when the veil between life and death was at its thinnest, the great Brazier festival was celebrated. This festival commemorated the ancestors, who were invited back to the world of the living for an annual feast in their descendant's homes. The rites involved lighting torches and braziers to guide the departed ghosts of the ancestors back from the darkness of the underworld. The stars rising around the time of the summer solstice are thus fittingly informed by images of death, war and travel between the worlds.

The Serpent is one of the primary symbols of death and the underworld. Like its Greek counterpart, the Hydra, the Babylonian Serpent was set in the heavens to guard an entrance to the underworld. This entrance was used by Dumuzi on his way to the underworld and it would also be the most logical route used by the ancestral ghosts when they returned to earth for the great ancestral festival celebrated in late summer. In Babylonian tradition the Serpent was held sacred to Ningišzida, the 'Lord of the Underworld' and when Death itself was envisioned it was thought to have the face of a serpent. The malign nature of the Serpent constellation is all too apparent in astrology omens where its appearance predicts famine, plague and pestilence. It is also possible that the Serpent performs a secondary seasonal role as a symbol of the summertime drought. The clearest expression of this function can be found in Greek myth where the Serpent's counterpart, called the Hydra, is literally known as the 'water-serpent'. In Greek myth the Hydra was portrayed constraining the underground waters and thereby causing springs to dry up and river levels to fall.

The Crab was also closely associated with an entrance to the underworld in Greek and Roman traditions. Much the same is implied in Babylonian traditions where some magical texts even speak of using the influence of the Crab in rites designed to raise ghosts from the underworld and to make offerings to the dead. In the section on the Crab I propose that it has ultimately inherited these otherworldly traits, as well as its strong associations to rivers, from the older constellation of the Serpent.
The underworld themes continue in the form of the Great Twins and their lesser counterparts, the Little Twins, who are all are depicted on the star-map as fully armed warriors. The Great Twins in particular, are both closely associated with Nergal, the king of the underworld, and one of them is known to travel back and forth between the realms of the dead and the upper worlds. The symbolic function of the Great Twins within the stellar calendar was to guard the summertime entranceway to the realm of the dead that was located in the region of the Serpent and Crab.
The theme of travelling between the worlds continues in the lore of the True Shepherd of Anu and his accompanying animal symbol, the Rooster, who both represent the herald of the gods. Their divinely ordained role was to communicate the messages of the gods to the denizens of every realm, which necessitated their journeying between the worlds. Among the messages they relayed would have been the decision of the gods concerning the fate of Dumuzi and the other dying gods who are now making their way towards the underworld. As 'the one struck down by a mace', the True Shepherd has himself walked the long path of the dead.
The summer solstice itself was represented on the star-map in the form of a bird seated on a high-perch. The summer solstice not only marked the longest day of the year but also the time that the sun was at its highest in the skies. In the section on the Arrow, I proposed that the bird seated on a high perch represented the solar-bird at the highest point of its annual ascent in to the heavens.

The Lion has a number of inter-related themes woven into its symbolic nature. As king of the beasts he can naturally represent the king; as a ferocious predatory beast he can also symbolise war and death – the Lion's astrological omens mostly concern the vagaries of war and the occurrence of natural disasters such as famine; and as a seasonal symbol he represents the heat of high summer – his radiant mane being a simple metaphor for the overbearing rays of the summertime sun.
The goddess of war is also portrayed among the summertime stars in the form of the Bow-constellation. Together with her sacred Lion, she marks the summer as the season of war, when campaigns commenced in the spring finally come to fruition. She grants glory and victory to her royal favourites who are represented in the heavens by the King Star, which stands at the Lion's breast.

—
A NYÁRI NAPFORDULÓS IDŐSZAK

A szimbólumok következő különálló csoportját a nyár folyamán felkelő csillagképek alkotják. Ezek a csillagok a forró, száraz évszakot jelölik, amelyet Mezopotámiában – ellentétben Európa enyhébb éghajlatával – a halál időszakának tekintenek. Ebben az időszakban a földeket aszály és járványok sújtják, és még maga a természet is meddővé válik – az életadó esőzések elmaradnak, a folyók vízszintje csökken, a termésnek vége, és a perzselő nyári nap alatt minden növényzet visszahal.
Ahogy a nap közeledett hatalma csúcsához, Dumuzi vészjósló álmokat látott saját haláláról. Előérzései a nyári napforduló idején valóra váltak, és a temetési szertartásokat jajgatás és siránkozás közepette a 4. hónapban, közvetlenül a napforduló után végezték el. Ahogy Dumuzi végigjárta a holtak útját, magával vitte a világok bánatát az árnyak földjére.
A halottaknak szentelt szertartások uralták az 5. hónapot is, amely a nyár végére esett. Ebben az időszakban, amikor az élet és a halál közötti fátyol a legvékonyabb volt, ünnepelték a nagy brazíri fesztivált. Ez a fesztivál az ősökre emlékezett, akiket évente meghívtak az élők világába, hogy a leszármazottaik otthonában lakomát tartsanak. A szertartások során fáklyákat és parazsat gyújtottak, hogy az ősök eltávozott szellemeit visszavezessék az alvilág sötétségéből. A nyári napforduló idején felkelő csillagok így a halál, a háború és a világok közötti utazás képeihez illeszkednek.

A kígyó a halál és az alvilág egyik elsődleges szimbóluma. Görög megfelelőjéhez, a hidrához hasonlóan a babiloni kígyó is az égben állt, hogy az alvilág bejáratát őrizze. Ezt a bejáratot használta Dumuzi az alvilágba vezető úton, és ez lenne a leglogikusabb útvonal az ősök szellemei számára is, amikor a nyár végén ünnepelt nagy ősök ünnepén visszatérnek a földre. A babiloni hagyományban a kígyót Ningišzida, az "alvilág ura" számára szentnek tartották, és amikor magát a halált elképzelték, úgy gondolták, hogy annak egy kígyó arca van. A Kígyó csillagkép rosszindulatú természete túlságosan is nyilvánvaló az asztrológiai előjelekben, ahol megjelenése éhínséget, pestist és dögvészeket jelez előre. Az is lehetséges, hogy a Kígyó másodlagos szezonális szerepet tölt be, mint a nyári szárazság szimbóluma. Ennek a funkciónak a legvilágosabb kifejeződése a görög mítoszokban található, ahol a Kígyó Hydra nevű megfelelője szó szerint "vízkígyóként" ismert. A görög mítoszokban a hidrát úgy ábrázolták, mint aki a földalatti vizeket korlátozza, és ezáltal a források kiszáradását és a folyók vízszintjének csökkenését okozza.

A Rákot a görög és római hagyományokban az alvilág bejáratához is szorosan társították. Ugyanezt sugallják a babiloni hagyományok is, ahol egyes mágikus szövegek még arról is beszélnek, hogy a Rák hatását olyan rítusokban használják, amelyek célja a szellemek feltámasztása az alvilágból és a halottaknak való felajánlás. A Rákról (lásd Allul) szóló fejezetben azt javaslom, hogy végső soron ezeket a túlvilági vonásokat, valamint a folyókkal való erős kapcsolatát a régebbi Kígyó csillagképtől örökölte.
Az alvilági témák a Nagy Ikrek és kisebbik megfelelőjük, a Kis Ikrek formájában folytatódnak, akiket a csillagtérképen teljes fegyverzetű harcosokként ábrázolnak. Különösen a Nagy Ikrek, mindkettő szorosan kapcsolódik Nergalhoz, az alvilág királyához, és egyikükről ismert, hogy oda-vissza utazik a holtak birodalma és a felső világok között. A Nagy Ikrek szimbolikus funkciója a csillagnaptárban az volt, hogy őrizzék a nyári bejáratot a holtak birodalmába, amely a Kígyó és a Rák térségében található.
A világok közötti utazás témája folytatódik Anu Igazi Pásztorának és kísérő állatszimbólumának, a Kakasnak a történetében, akik mindketten az istenek hírnökeit képviselik. Isteni feladatuk az volt, hogy az istenek üzeneteit eljuttassák minden birodalom lakóihoz, ami szükségessé tette a világok közötti utazást. Az általuk közvetített üzenetek között szerepelt volna az istenek döntése Dumuzi és a többi haldokló isten sorsáról, akik most az alvilág felé tartanak. Az Igazi Pásztor, mint "az, akit lecsapott a buzogány", maga is végigjárta a holtak hosszú útját.
Magát a nyári napfordulót a csillagtérképen egy magasan ülő madár formájában ábrázolták. A nyári napforduló nemcsak az év leghosszabb napját jelezte, hanem azt is, amikor a Nap a legmagasabb pontján állt az égen. A Nyílról szóló fejezetben azt javasoltam, hogy a magasan ülő madár a napmadarat ábrázolja az égbe való éves felemelkedésének legmagasabb pontján.

Az Oroszlán szimbolikus természetébe számos, egymással összefüggő téma van beleszőve. Az állatok királyaként természetesen a királyt is jelképezheti; kegyetlen ragadozó vadállatként a háborút és a halált is szimbolizálhatja - az Oroszlán asztrológiai előjelei leginkább a háború szeszélyeivel és az olyan természeti katasztrófák bekövetkeztével kapcsolatosak, mint az éhínség; és mint évszakos szimbólum a nyári forróságot képviseli - ragyogó sörénye egyszerű metaforája a nyári nap túláradó sugarainak.
A háború istennőjét a nyári csillagok között is ábrázolják az Íj csillagkép formájában. Szent Oroszlánjával együtt a nyarat a háború évszakaként jelöli, amikor a tavasszal megkezdett hadjáratok végre gyümölcsözővé válnak. Dicsőséget és győzelmet ad királyi kegyeltjeinek, akiket az égen az Oroszlán mellén álló Királycsillag képvisel.

THE GREAT TWINS

In Babylonia, the zodiac constellation of Gemini was known as the Great Twins, and like their Greek counterparts, the Dioscuri, the Babylonian Twins were depicted as a pair of warriors armed to the hilt. A Neo-Assyrian text describes their constellation figures as 'two bearded males'. The front twin carries a weapon called a hinšu (possibly a type of mace) in his right hand, while the rear twin 'carries a sickle-axe in his left hand'.
The war-like nature of the Great Twins is vividly portrayed throughout the corpus of celestial omens: 'If Venus stands between the Great Twins: the land will become altogether hostile'. 'If the Strange Star (Mars) approaches the Twins: the prince will die and hostilities will arise'.
The Twins were envisioned, weapons at the ready, guarding one of the entrances to the underworld. In Babylonian tradition, there are actually two entrances to the underworld, each of which is associated with one of the solstices. The wintertime entrance is primarily used by discarnate souls journeying to the afterlife, but the summer entrance, located in the region of the Crab, is used by the spirits of the ancestors when they return to earth to visit their family homes for the great ancestral festival celebrated in month 5. The summertime entrance is also the route that the souls of newborn babies use to enter into the world of men. The Twins probably guard this entrance to prevent the ingress of evil demons, which are sometimes said to use this otherworldly portal to bring plague and disease to mankind.

Even though the Twins are gods in their own right, they are both commonly identified with Nergal, the Lord of the Underworld, who brings death to man through the combined agencies of war, famine and plague. Indeed, the names of the Great Twins simply reveal two aspects of Nergal's character – Lugalirra means the 'Mighty King', perhaps a reference to Nergal as king of the dead, and Meslamtaea is literally 'the One who has arisen from the Underworld'. The identity of Nergal and Meslamtaea is visually confirmed on entitlement stones kudurrus] where Meslamtaea can be represented by the double-headed lion staff, which is usually regarded as one of Nergal's primary symbols (see fig 104). The close affinity of the Twins to Nergal is concisely stated in astrology texts: 'If the Twins rise: devouring by the disease god Nergal'. Befitting their associations to the disease-bringing Nergal, the Great Twins are mentioned in medical texts as a cause of disease. There are specific illnesses called 'Seizure by Lugalirra' – possibly a form of epilepsy, and 'Covering by the Twins' associated with the winds and flies. A fragmentary omen that involves the Twins predicts that 'in Akkad, Enlil will cause leprosy and epilepsy, and Nergal will devour the cattle'. Later texts elaborate upon the underworld theme where they identify Lugalirra and Meslamtaea with the Moon god and Gilgamesh. These identifications probably rely on the facts that the Moon god was born in the underworld, and that Gilgamesh, after his death, became one of the judges of the dead.
The Greek myths associated with Gemini help to throw some light on the basic nature of the Babylonian Twins. One of the Greek warrior twins was mortal (Castor who was sired by a mortal father) and the other immortal (Polydeuces/Pollux who was fathered by Zeus). The mortal twin was killed by a rival and was immediately avenged by his immortal brother. But their mutual love for each other forbade one of them to outlive the other – so Zeus solved their dilemma by allowing the twins to spend their time alternately in the heavens and the underworld. Their endless roaming between the upper and lower worlds clearly parallels the annual journeying of Nergal who annually descends to the underworld after mid-summer and re-emerges again before mid-winter. In light of this, we can see that Meslamtaea's name – 'the One who has arisen from the Underworld' – is, in fact, another attribute of Nergal.

—

A NAGY IKREK

Babilóniában az Ikrek csillagképet a Nagy Ikrek néven ismerték, és görög megfelelőikhez, a Dioszkurokhoz hasonlóan a babilóniai Ikreket is fegyveres harcospárként ábrázolták. Egy újasszír szöveg a csillagkép alakjait "két szakállas férfiként" írja le. Az elülső ikerpár jobb kezében egy hinšu nevű fegyvert (valószínűleg egyfajta buzogányt) tart, míg a hátsó ikerpár "bal kezében sarlóbaltát tart".
A Nagy Ikrek háborús jellege élénken jelenik meg az égi ómenek egész korpuszában: "Ha a Vénusz a Nagy Ikrek közé áll: a föld teljesen ellenséges lesz". "Ha a Furcsa Csillag (Mars) megközelíti az Ikreket: a herceg meghal, és ellenségeskedés támad".
Az Ikreket úgy képzelték el, hogy fegyverrel a kezükben őrzik az alvilág egyik bejáratát. A babiloni hagyomány szerint az alvilágnak valójában két bejárata van, amelyek mindegyike az egyik napfordulóhoz kapcsolódik. A téli bejáratot elsősorban a túlvilágra utazó, megtestesült lelkek használják, de a nyári bejáratot, amely a Rák vidékén található, az ősök szellemei használják, amikor visszatérnek a földre, hogy meglátogassák a családi otthonaikat az 5. hónapban ünnepelt nagy ősök ünnepén. A nyári bejárat az az útvonal, amelyen az újszülöttek lelkei is belépnek az emberek világába. Az Ikrek valószínűleg azért őrzik ezt a bejáratot, hogy megakadályozzák a gonosz démonok behatolását, akik állítólag néha ezt a túlvilági kaput használják arra, hogy járványokat és betegségeket hozzanak az emberiségre.

Bár az ikrek saját jogon istenek, mindkettőjüket általában Nergal-val, az alvilág urával azonosítják, aki a háború, az éhínség és a pestis együttes hatásával halált hoz az emberekre. Valójában a Nagy Ikrek nevei egyszerűen Nergal jellemének két aspektusát tárják fel: Lugalirra jelentése "Hatalmas Király", ami talán Nergalra mint a holtak királyára utal, Meslamtaea pedig szó szerint "az, aki az alvilágból támadt fel". Nergal és Meslamtaea azonosságát vizuálisan is megerősítik a feliratos kövek kudurruk], ahol Meslamtaea a kétfejű oroszlán botjával ábrázolható, amelyet általában Nergal egyik elsődleges szimbólumának tekintenek (lásd a 104. ábrát). Az Ikrek és Nergal szoros rokonságát az asztrológiai szövegek tömören megfogalmazzák: "Ha az Ikrek felemelkednek: a betegség istene, Nergal felfalja". A betegséget hozó Nergallal való kapcsolatukhoz illően a Nagy Ikreket az orvosi szövegek a betegségek okozójaként említik. A Lugalirra által okozott roham" - valószínűleg az epilepszia egy formája - és az "Ikrek által okozott takarás", amely a szelekhez és a legyekhez kapcsolódik. Egy töredékes ómen, amely az Ikrekkel kapcsolatos, azt jósolja, hogy "Akkádban Enlil leprát és epilepsziát fog okozni, Nergal pedig felfalja a marhákat". Későbbi szövegek továbbfejlesztik az alvilági témát, ahol Lugalirrát és Meslamtaea-t a Hold istenével és Gilgames-szel azonosítják. Ezek az azonosítások valószínűleg arra a tényre támaszkodnak, hogy a Holdisten az alvilágban született, és hogy Gilgames halála után a halottak egyik bírája lett.
Az Ikrekkel kapcsolatos görög mítoszok segítenek megvilágítani a babiloni Ikrek alapvető természetét. A görög harcos ikrek közül az egyik halandó volt (Kasztor, akit halandó apa nemzett), a másik pedig halhatatlan (Polydeukész/Pollux, akit Zeusz nemzett). A halandó ikertestvért egy riválisa megölte, és halhatatlan testvére azonnal megbosszulta. Egymás iránti kölcsönös szerelmük azonban megtiltotta, hogy egyikük túlélje a másikat - így Zeusz úgy oldotta meg dilemmájukat, hogy az ikrek felváltva az égben és az alvilágban töltsék idejüket. Végtelen vándorlásuk a felső és az alsó világok között egyértelműen párhuzamba állítható Nergal éves vándorlásával, aki évente nyár közepe után leereszkedik az alvilágba, és tél közepe előtt újra felbukkan. Ennek fényében láthatjuk, hogy Meslamtaea neve – "az alvilágból felemelkedett" – valójában Nergal egy másik attribútuma.

Gavin White könyvének interneten elérhető kivonataiban tallózva az előző jegy az "Égi Bika" Guanna, a következő jegy pedig a Rák (Teknős?) Allul.

Lábjegyzetek