Mancs

A Pallas Nagy Lexikona adatsora:

Mancsnak vagy körömnek nevezik azt a szarutokot, mely a páros újjuak vagyis a sertés és a kérődzők egyes nemeinek lábvégeit burkolja. A marhának azonkivül még két fattyu M.-a vagy fükörme van, de ezek fejletlenek és nem érnek le a földig. A M.-on megkülönböztetik a M.-falat, M.-talpat és a M.-sarokvánkost. A két M. között van a M.-nyilás v. körömhasadék. A helyesen alakult M.-ok nyoma majdnem köralaku, a fal a hegytájon 43 foku szögben irányul a talpvonalra, a M. felülete sima. Hibás és hosszukás, továbbá a nagyon meredek falu, és ennek ellentéte, a terült M., melyet papucskörömnek is neveznek. Ez főleg csak mocsáros legelőn elnevelt marhán fordul elő.

Nüsszai Szent Gergely egyházatya (IV. sz.) fejtegetése zseniálisnak nevezhető, másfél évezreddel előzte meg az evolucionistákat. Nem kevesebbet mond, mint hogy az ember a kéznek köszönheti eszét (fejlettebb agyvelejét) és beszélőképességét. Ha nem volna keze, akkor arca és rágószervei a négylábúakéhoz hasonlóan alakultak volna. Arca előreálló (prognát) és pofaszerű lenne, ajka vaskos, izmos, a füvek kitépésére alkalmas, nyelve pedig húsos, szívós, lefetyelő, mint a kutyáé és a ragadozóké (húsevőké). "Ha testünkről hiányzanék a kéz – kérdi Gergely atya – hogyan képződhetett volna tagolt hang [beszéd], miután a szájrészek berendezése nem a hangformálás céljából alakult volna ki? Ennélfogva az embernek bőgnie vagy mekegnie vagy ugatnia vagy nyerítenie vagy az ökör és a szamár módjára ordítania kellene, vagy másféle állati üvöltést hallatnia. De minthogy a kéz testéhez kapcsoltatott, az ember szabadságot nyert a szó használatára."

Várkonyi Nándor írja:

Nem kisebb fejlődéstani fontosságot tulajdonítottak a kéznek a borboriánus gnosztikusok (III-IV. sz.); tanításuk szerint az embereknek kezdetben mancsuk volt, mint a kutyáknak, s mindaddig míg ezt megtartották, békében, boldog tudatlanságban, egyetértésben éltek; azonban egy szellem pártfogásába vette őket, és kezeket adott nekik. Ettől fogva apáink fegyvereket csináltak, leigázták a többi állatot, és oly meglepő eszközöket készítettek kezükkel, hogy gőgjük még nagyobbra nőtt, mint hatalmuk. - Egy arab mítosz ennél is lángelméjűbb felismerést revelál: kétélű fegyvert, áldatlan ajándékot lát a kézben. Mert igaz, hogy kiszabadultunk általa az állati sorból, de cserébe megkaptuk az emberi sors minden átkát, s a rege, mintegy előre kiábrándulva a boldogító fejlődéstanból, megátkozza a kezet.

Lásd még mán, manual és manufacture.

Hogy az ősmagyar nyelvben mán, mány kezet is jelentett, testálja mancson kívül a mankó, mangó, mangol szavak. Lásd még angolban a mangle szót.

Mancs lehet még macs orrhangos kiejtése is. Macs (melynek mak ejtése is lehetett, mint a kelta-ír màg = mancs mutatja) pedig egyértelmű hímségi mag-származék, ahogy fentebb, például mace és macho szónál is kiderült. Macs megvan macska szavunkban is. A macskának is mancsa van, nemcsak a kutyának.

A macskánál, szóalakjánál maradva, a lengyel macka = csáp, mely szintén karszerű, de itt jegyezzük meg, hogy érinteni jelentésű igére viszik vissza, mely a meet és match címnél írottakat idézi fel.