Magyar szavak, szórészek alakváltozatai

Az itt korábban álló bevezető szöveget úgy döntöttem, lejjebb csúsztatom, ugyanis egy fontos dolog lemaradt. Nevezetesen, hogy a magyar szavak alakváltozatait nemcsak hasonló alakú, más jelentésű szavak irányában kell keresni, hanem jelentésen belül, sőt, azonos jelentésű szavak kissé eltérő szóalakkal jelentkezhetnek.
Ami fontos a szavak alakjának vizsgálatában, hogy egyik alak sem hibás a másikhoz képest. Az alant idézett Pitlu János által görög-rómainak és a "vagy-vagy erő(szak) elve"-nek nevezett elvet nem szabad használatban tartani, is-is-ben kell gondolkodni (ahogy a megboldogult Géczy Gábor is mondani szokta).

Két szó illetve alakváltozatai bemutatásával magyaráznám el, miről van szó. A víz és ház szavaink ezek.
Kezdjük a vízzel. A szótárban egyetlen magyar szó kerül bejegyzésre víz értelemben: víz. Holott a vidra szóban is megvan, d-sen (hasonló eset, amikor a medve névben d-sen van jelen a méz, amely ugyanakkor nem közönséges méz). Aztán ott a vedel, mely azért nem vizel, mert az megint mást takar. A vizelet lehet a pisi, pisa, mely nem kell germán eredetű (piss) legyen, már csak azért sem, mert a halat ők fish-nek, vízi állatnak hívják (ha valóban ilyen egyszerűen magyarázható eredete és miért ne lehetne ilyen egyszerű), amely élettérét magyar szóként már előtte tároltuk: ez a víz (V>F). De ott van még vád szavunk, mely gázlóra, mederre, a víz alsó helyzetére utal, s ehhez hasonló még a wasser illetve water, valamint a vodka előrésze. A germán baden és bath szavak magyar nyelven/gondolkozáson keresztüli értelmezése révén jutunk el oda is, hogy észrevegyük, hogy az oázis (oasis) = bázis = víz. Láthatjuk, hogy mind a vízre utal (vese szavunkat se feledjük el) és megengedett a hang-kategórián belüli hangváltoztatás, hogy így új (de rokon) szavakat hozzunk létre.
A másik szavunk, ház és változata, kota (van még: HAT, HAS, kas, kad/kád, (akár KUS/kos), kosz, kazán, kuckó és kacor előrésze, koca és kacsa, sőt, a KUS címnél legutóbb említett hús (a lélek háza), kútya, HA, KA, GA, AS, stb.) – melyek közül a kota formából óhajtják levezetni ház szavunkat finnugrászaink – még jobban magyarázza a mai nyelvészet által képviselt problémát, melyet Borbola János révén az adott címeknél körüljártunk, de itt még csak annyit, hogy az egyes nyelvekben fennmaradt formákat nem szabad alapalakoknak tekinteni. Erről nyelvészet mint tudomány címnél volt szó.
Az imént említett...

Pitlu János Ősnyelvünk titkai...

...című az Ősi Gyökér 2011/1. sz. megjelent cikkében (mely egy előadás szövege) a mai analitikus felfogást a régi analógiással való összehasonlítása (ezen passzusa rész és egész, analogikus gondolkodásmód, valamint mathematics címnél is szerepelt) után maga is írja (valójában itt csak a kövéren kiemelt sor érdekes igazán; annyit hadd tegyünk hozzá hogy a kategórián belüli hangzóváltás a magyar nyelv részéről szándékos míg az idegen rontott utódnyelvek esetében szándékosságról maximum papi nyelvhamisítás kapcsán lehet szó):

Az analitika, a ráció, rasszokra, részekre szakító kripto-igazsága, a matematikai szám és mennyiségi szemlélet alapja, míg az analógia az intuitív, érzelmi rokonító szemlélete a form a mérhetőségén túli szimbolikus képi világába kalauzol.
Az Ősnyelvek nem véletlenül képiek, s nem csorbíthatja őket hangzóváltás, a betűírások átírásbeli törékenysége. A magyar- és az egyetemes őstörténet-kutatásnak létezik tehát egy fizikai leírása, mely egy lineáris idősíkon bemutatja egy nép és kultúrája számszerű változásait. A metafizika a történeti, és történelem-előtti emberiség szemléletében olyan dinamikus életútként vizsgálja a történést, amely a kikelő-kiteljesedő, – s halálával – újjáéledő elvet mutatott ki a teremtett világ valóságának minden szintjén.
Az egyetem célja, tehát Nomen est Omen, az egyetemesre, az egységre és az egészségre való nyitás. A részek téridőbeli szétforgácsoltságát újra a kozmikus rend-szerébe kell helyezni. Az őstörténet és ősnyelv kutatást az ős-emberiség szent iratai által leírt ősbölcsőjéből, mint térből és ősbölcsőjétől, mint időbeli kezdeti pontból kell elindítani. Az Ősforrás, az őskút a tiszta, egyetemes forrást jelenti. Ez a szemlélet valósítja meg azt az ŐSI GYÖKERET, amely a legmélyebbre hatolva szívja fel az éltető tápanyagot, s a törzsén, ágain érlelve a legnagyobb éltetőtől kapja erejét, s gyümölcsével az átminősülő életet szimbolizálva a bort szüli meg.

Egy harmadikként említhető a fej szavunk, melynek (például számláláskor vagy olyan összetételekben mint fővesztés) fő változatát/alapformáját is ismerjük.

Egy másik fontos bevezetésnek szánható adatsor Péterfai János flexióról szóló passzusa, mely rámutat, hogy a nyelv legegyszerűbb szógyökeinek (nemcsak a bemutatott példán keresztül látható) magánhangzó-hajlításokkal létrejött alakváltozatai, hanem (kategórián belül) mássalhangzók cseréjével létrehozott változatok is a magyar ősnyelv jellegzetességei.

Péterfai János írja:

A Ku flexiót alkot a magyar nyelvben, Kő jelentéssel. A flexió sorozata a következő: Ku, Ko, Ka, Kő, Ke, Ki, Kü. Mindegyiknek van Kővel kapcsolatos jelentése. A bemutatott flexiós nyelvi jelenséget Archaikus Flexiónak nevezem, szemben a szemita nyelvekre jellemző Modern Flexióval. Teljesen bizonyos, hogy a szemita nyelvek flexiós jelensége a magyar Archaikus Flexióból alakult ki.
A szemita nyelvekben ugyanis a flexiós ragozás BABAB típusú szavakon megy végbe, amíg a magyar flexió AB vagy BA, nagyon egyszerű szavakon jelentkezik. Általában a magyar flexiós, hajlítós nyelvi jelenséget Szóbokor képződésnek nevezik. A magyar nyelvben a Flexió, vagy a Hajlítás sok tízezer évvel megelőzi a szemita nyelvekben megjelenő Flexálást, vagy Hajlítást, ami valójában az oldalra kitérést, az egyenestől való eltérést írja le, nyelvi alap jellegzetességként.

Ha már hasonló szavakat keresünk, az egyik legszemléletesebb példa magyar belső flexióra az EB és ív, továbbá az éh = Áh-ít, Ak-ar szavak gyökeinek azonossága.

Innentől már rátérhetünk a korábban itt álló adatokra, ami a rokon alakú, de eltérő jelentésű szavakat illetve fogalmakat illeti.
Végvári József szócsalád-rendszeréről szó volt. Hervay Tamás Szép vagyok, ne ölj meg! című, Ősi Gyökér 2006/1. sz. megjelent cikkében is értesít róla, hogy alakilag rokon szavaink között van fogalmi kapcsolat. Persze ő leginkább Pap Gábor adatait követve nyilatkozik (mint sokan mások).

Pap Gábor Ki volt Magyar Ilona?...

...című, a Dobogó újság 2011. 3-4. számában megjelent cikkében (melyben minden gondolatával nem kell egyetérteni de fontos dolgokat fogalmaz meg) a Jó pásztorok hagyatéka című könyvének függelékében írottakat másolva az alábbiakat írja:

"Nyelvünk ősi jelölési rendszerében nem kapott minden kiejtett emberi hang külön jelet. Nem is a mássalhangzók jelölődtek, mint a szemita nyelvekben napjainkig, hanem csakis a mássalhangzó-bokrok. (...) Ezekből hatot tartunk számon, népszerű nevükön a "jeles" (L, R, J, Ly), a "tudós" (T, D, Ty), a "köhögős" (K, H, G, Gy), a "pöfögős" (P, B, V, F), a "nyámmogós" (M, N, Ny) és a "sziszegős" (S, Sz, Z, Zs) hangzóbokrokat. Ha magyar szavak tágabb jelentéstartományát akarjuk megismerni, célszerű végigpróbálgatnunk, milyen újabb és újabb szavak bújnak elő mögülük, amikor a bennük lévő mássalhangzókat a saját kategóriájuk kínálata szerint váltakoztatjuk, miközben a magánhangzók szabadon csereberélhetők."

Ami fontos közlésében, hogy a Végvári József féle szócsalád-rendszer általam is követendő módszerére (arról magyar képrejtvények és négy címnél is volt szó, hogy a magyar szavak "kódolt" mellékjelentéseinek megtalálásához éppen Végvári szócsalád-rendszere ad segítséget) mutat rá:
Például adott egy Hun és Úr/Or elem, összetéve Hunor lesz belőle, ezen névből aztán H>K váltással, N>M váltással és a magánhangzók (majdnem; majdnem mert azért mégis a magas és mély magánhangzóknak jelentősége van) tetszés szerinti változtatásával kiadódik hámor (Khamor), homorú, komor, homár és akár szamár is. Az ilyen módon talált hasonló ill. azonosnak mondható idegen nyelvű szavak értelmein keresztül rávilágíthatunk eredeti(bb)(nek) mondható, mitológiai (csillagmitológiai) (de minden esetben a turáni szkíta-hun környezetből induló) érteményekre, fogalmakra, ideákra, melyből kibonthatóvá válik a keresett asztrálmondai kép.
Pap Gáborék (Molnár V. Józseffel, Szántai Lajossal és másokkal egyetemben) persze leginkább az egyszerűbb magyar-madár, szarvas-szerves és hasonló megfeleltetésekben gondoskodnak, de kezdőknek példának megfelelnek.
Ami a bonyolultabb vagy a tudálékoskodásba átmenő, nevetségesség szintjére hozható példákat illeti, Pap Gábor ilyeneket is bemutat említett cikkében.

Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvében írja egy szavunk kapcsán, hogy a magyar szónak van igy, ügy, ID alakváltozata is, amelyeket mind figyelembe kell vennünk. (A sumér ID és magyar ügy is víz jelentésű.)
A helyzet az, hogy a magyar nyelv szavainak elemzésénél mindig keresni kell és figyelemmel kell lenni és figyelembe kell venni az alakváltozatokat.
Már több helyen volt arról szó, hogy a magyar nyelv jellegzetessége, hogy szervrokon hangok cserélésével némileg értelemmódosult, de új, a szócsaládba tartozó szavak kerülhetnek kialkotásra.
Ahhoz nem férhet kétség, hogy a MAG változata a BOG, a magyar alakváltozata például a madár, mocsár, mozsár, meder, mazúr, motor, modor, az arab nyelvben is fellelhető mészáros szónak mészár- előrésze, az arab Tejutat jelentő Majarrah és szintén nőiségi kagyló jelentésű mahar, valamint az árja madar-mother, DUG-nak a dög, a kutya szónak például a guta, Guda és a kútya és a Holdnak a HUD, hugya, hód, hölgy, stb., győznek a gyász, (talán) marhának Mária, keresztnek gerezd, Kündüs-nek köntös, székelynek szakáll, Karácsonynak kerecsen, tébolynak a tévely, szentnek sánta és szánt, Istennek ösztön, Sátánnak csótány, hoz igénknek a ház és a húz, OSZ-nak az összeg, a young címnél említett gyengének a zsenge, agár és ökörnek az Ugor (közös Ég-Úr kapcsolat alapján, de itt több is van: Akar, iker, stb.), Ász, ős és őz, Föld szónak főd, föd(él), fed, állatnak élet és sorolhatnánk. (Lásd még fény és sötétség és magyar szópárok.)

Szerv, úgy tűnik, nem más, mint a szarv felhangos alaki változata, mely címnél a szaporító szervrendszerről volt szó. Szervusz lehet a szarvas változata és ahogy említettük, a kerecsen a Karácsonyé; ami megvan alhangosan, meglehet felhangosan is (eleve úgy ejtjük a magyar szavakat, ahogy akarjuk: ezért lehetett a magyar nyelvet mássalhangzókkal kiírni; csak hát, amit szabad az egyiknek, nem biztos, hogy a másiknak szabad; erről Pap Gábor nem tett említést fentebb).
A magyar nyelv működése például megfigyelhető a gyalog szavunk elemzése által. Nyilván jár szavunk J > GY, R>L változásokkal kijövő párja, de azért is lehetett ilyen alakú a szó, mert a fényhiányos-nőiségi gyala szó értelmét is "vinnie kell." (A lassúság, lassú mozgás nőiségi.)
Hold és például négy címnél láttuk, mennyi és mennyi extra információ lehet "belepakolva" egy szóba.
Nemcsak a dévaj szó az, ami megegyezik a devil szóalakkal. A dévaj, téboly és tévely szavak mind egymás alaki változatai. Különösen a diabolic eredetét megmutató téboly tűnik a devil eredetét megmutató tévely-ből létrejöttnek.

Dajka és Levente címnél volt arról legutóbb szó, hogy már a magyar nyelvben belső fejlődéssel megtörténik egyes szóelemek szándékos változtatása, hogy egy új szó kialkotásra kerüljön. Így dajka előtagja nyilván tej és Levente értelme tulajdonképpen Oroszlán-Nap.
Molnár V. József az alábbi videóban 19:00-nál azt mondja, hogy a magyar rokonító nyelv, mellyel egyedüli Európában. Tulajdonképpen ő ezzel szintén a magyar szavak alaki változatáról beszél. (Itt egyébként a sikert a sugár szóval rokonítja (ahogy mondja, a búzában benne aluszik a Nap).)

Azért nem egyedüli, mert nemcsak az orosz свет (szvet) [egyaránt jelent világot, világosságot] és цветок (cvetok) [virág] szópárra korlátozódnak az összefüggő jelentésű szavak. Lásd még Aszklépiosz témát szláv nyelvek.

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvében írja:

A rokon artikulációjú mássalhangzók variálása segítségével a nyelvek nyilvánvalóan új, hasonló hangzású szavakat képeznek a rokon fogalmak megkülönböztetésére. Vagyis a hangárnyalatok jelentésbeli árnyalatoknak felelnek meg.

Nyelvészet mint tudomány címnél ezen soraihoz tett passzusban kifejtem, hogy vannak átvett és belső fejlődéssel létrehozott szavak is.
Könyve 111. oldalán szereplő táblázatában hoz példákat.
Például az arachnophobia és work címnél is említett görög ergo = sző, arkys = háló és aráchne = pók, melyekhez hasonlóak a szintén általa hozott német werg = kóc, csepü, wirken = sző és ófeln. werah = kóc, csepű, sző szavak.

Bognár Ferenc Nimrudi hagyományunk Boldogasszony-tisztelete, és Fekete Madonnái...

...című cikkében az analógiát és szóbokrokat emeli ki:

Persze a fajt-keresők nem látnak folytonosságot az ismeretlen származású "görög" ion nép, és a keleti juehtik között. Viszont tudva az őslogikáról, nekünk már bizonyítékot jelent, az életmódra utaló törzsi jelölésük hasonlósága. Ez mutat utat a további szófejtési kísérletekhez. Sose keressünk konkrét jelentéssel bíró szó-őst, mert eleink nyelve, a belső, lényegi lélek-azonosságok mentén, analógiásan építkezett! Ettől, isten-neveik körül, szóbok-szerű jelentés-csoportosulások virágzottak ki. A prehisztorikus időkből származó nevek több, egyszerre több, sok, lényegileg hasonló értelemmel bírtak, például ahogy a szék hangalak is székelyeinknél, a törzset jelző, valamint, a területük, (országuk,) de még hatóság, hatalmi központ, uralom, és ülőhely, jelentést is hordozott. Éppen ez a szokatlan nyelvi jellemző bír, a régiség jegyével.

Magyar szavakkal vagy alakváltozataikkal való megfeleltetésekről

Az alábbi passzus light címnél is szerepelt:
Vannak olyan esetek is, amikor egy teljesen értelmes, mai modern magyar nyelvünkben meglévő és használt magyar szó jön ki eredményül, mégsem lehet egyértelműen állítani, hogy a kapott szó a megoldás. Miért? Mert a magyar nyelv alakváltozatokban gondolkodik. Több ilyen esettel találkoztam, de most csak kettő jut eszembe példaként (illetve népetimológia címnél azóta több is volt).
A török népnév nem azt jelenti, hogy "én török" például diót (vagy lenne "törők," mint akik törnek). Ez teljesen fals megközelítés. A szakrális hátteret kell keresni és főleg nem igéket.
Ezért sem lehet a Németh Gyula által török kürt = hótorlasz jelentéssel megadni a Kürt törzs nevének értelmét, de az sem egyértelmű, hogy egyáltalán a kürt szavunk a megoldás. Hiszen a szakrális, vagy akár totemre vonatkozó értelmet máshogy megkapjuk, és az ü-hangosításban tulajdonképpen olyanféle változtatást kell látni, mint amit például Ilona nevünkben, ahol I van É, O van A és N van NY helyett. Kódolás, ha úgy tetszik.
Minden megoldás ideiglenes (és tulajdonképpen fals), amíg a megfelelő szakrális háttérre fény nem derül. Ha a magyar is csak igével képes dolgozni, az azt jelenti, hogy nem oldotta meg a feladatot.

Magyar szavak hangalakjának képlékenysége, alakváltoztathatósága – szabály és kivétel

A fentebb és másutt írottak alapján azt mondhatnánk, hogy mindegy, hogy kategórián belül hogy hangzósítok egy szót, kereszt, *köröszt, *kürüszt, vagy akár gerezd (de az már mást jelent!), mert kategórián belül hangváltozás megengedett. Ilyenképpen akármilyen fonetikai alak megfelel magyar szóként kimondva és leírva. A magánhangzó-harmónia szabály miatt a magánhangzók mindenképp cserélődhetnek, magasról mély hangrendűre is (például ég = ig = ag = og; an, án = ony, eny, stb.).
Ugyanakkor másutt arról szóltunk, hogy egy adott magyar szó okkal hangzósított úgy ahogy. Például a Hold szóra rámondhatja valaki, hogy hud vagy hugya volt eredetileg, de akkor nem veszi figyelembe a holt és halad szavakat és fogalmakat és lehetséges szerepüket a Hold név kialakításában. Mert ha ezeket is figyelembe veszem, akkor már mondhatom, hogy a Hold név elsődlegesen ezekre hasonlít (kivált az l hang meglétével; ugyanakkor meg lehet, hogy a hud, hugya formákról feledkezem meg). A második esetben már mondhatjuk (ahogy másutt, magyar képrejtvények címnél), hogy egy szóba több idea került belepakolva és tulajdonképpen átlagolva kapjuk a végeredményt.

Hasonló témákat lásd még flexió és nyelvészet mint tudomány.
Lásd még a fentebbi témákhoz hasonlókat magyar szópárok, magyar képrejtvények, szócsaládok stb.